25-26 November, just for you, Ma petite

Ez a Te napod, nem is ajánlhatnám másnak ezt a bejegyzést. Bár tegnap óta gondolkozom rajta, nem tudtam eldönteni, miket rakjak fel, de egy biztos:

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!

Életjel

Sikerült végre rászánnom magam, hogy írjak valami életrevaló bejegyzést is végre, hisz a legutolsó is csak olyan kötelező jellegű volt.
Volt egy őszi szünetem, mely  nem éppen úgy sikerült, ahogy terveztem. Lusta voltam, alig dolgoztam, bár az nem rajtam múlt, hisz nem én mondtam vissza a munkát. 4ből 2 napot sikerült tevékenyen tölteni. A többi olyan fetrengősre, s vidékire sikerült.

Kezdjük az elején. Október utolsó csütörtökje. Épp új munkát intéztem volna új helyen, ahol is közölték, hogy amíg nincs diákom, köszönik szépen, de pótolható vagyok. Hozzáállás kérdése. Ezért sem tudtam másik melót keríteni a lemondottak helyett. Nem is baj. Pihentem.
Volt egy péntek este, mikor is húgom épp a 18-at töltötte. Itthon voltunk, ketten s ketten tvztünk, a kanapén. Feelinges volt. Az biztos. Még beszélt is velem, komoly 10 mondatot. Bár én szívesen lementem volna, egyik haverom által szervezett bulira, neki nem volt kedve. Igazából a nap folyamán állandóan változott a hangulatom. Estére meg elfáradtam.
Volt egy nem épp olyan szombat este melyet elképzeltem. Minek után Nyusznál kötöttem ki. Azt hiszem veszekedés nélkül úsztuk meg. :D Azért nem emlékszem, mert általában, mikor a legnagyobb szükségem lenne a kedvességére, akkor jön közbe valami "kedves" dolog. De nem komoly. Bár vasárnap délután haza kellett volna, mennem, mert másnap reggel, 6ra kellett mennem dolgozni, ez még sem sikerült. Így a hivatalos őszi szünetem első hétköznapján háromnegyed 4-kor keltem, hogy az első vonattal hazajöjjek. Vicces mert előző nap hajnalban szintén az első vonattal érkeztem. A Sors fintora.

Kedd itthon. Szerda éjszaka meló, s nem tudtam rávenni magam egyik nap sem, hogy pótoljam, vagyis inkább ellőre dolgozzak rajzok terén. (még most is ezzel vesződöm, vagyis még mindig csak kéne. Bár egy rajzzal beljebb vagyok, de azóta újakat adtak fel....-.-")

Csütörtök- péntek- szombat reggel Nyusszal. Péntek este érdekessége, hogy neki is programja lett volna meg nekem is haza kellett volna mennem. Mivel ő lemondta a programját, így én is maradtam vele, s átmentünk a szülőkhöz, akik házon kívül voltak, így élveztük az üres családi ház nyújtotta lehetőségeket. Csak a közös fürdés maradt ki megint. ( Eleinte valaki azt mondta nekem , hogy együtt fürdés, azt sem tudtam hova rohanjak, de leküzdöttem eme gátlásom, s most már érzem a hangulatát. Főleg, ebben a hatalmas kádban, ahol ha elfekszem, elsüllyedek. :))

Nem is részletezném nagyon. Ami most eszem bejutott az az,hogy nem tudtam blogot írni, mert nem tudtam őszinte lenni hozzá.

Gyors összegzés, mert sosem fogom befejezni ezt a bejegyzést. 
Suli: Nyalókás lány minden napom feldobja, sokkal barátságosabb, sokat fejlődött, már nem olyan negatív. A Snassz barátnője változatlan, talán napról napra jobban utál, mert féltékeny... Tényleg. Engem mindig kóstolgat.Próbál beszólni. Csak az a baj, hogy előbb magára kéne néznie, én meg sem hallom. Engem sokkal jobban idegesítene, ha meg sem hallanának, mintha visszaoltanak. S ez a szerencsétlen csaj is vízöntő. Lehet ezért utál .... De én próbáltam vele is jó fej lenni. Csak a buta embereket valahogy nem bírom. Lehet ez túlzottan meglátszott rajtam. Így alakult ki ez a helyzet. Mondtam Nyalókás Lánynak. S azóta ő jobban figyel az oltásokra, mint én magam. Néha már csak összenézünk, s tudunk mindent. Egyik pénteken megbeszéltük a villamoson, hogy Snassz Lány engem elrabol s megkötözve le lök a pincéjük be, Nyalókás Lányt is elrabolja, de egy véletlen folytán megöli. Így inkább levágja a fejét, s Wilsonnak használja majd, mint abban a Robbinson Crusoe filmben a labdát az egyetlen túlélője a viharnak. Csak, hogy tudjon kihez beszélni. Tudom ez tőlem szokatlan látás mód, de Nyalókás Lány legújabb életcélja, hogy hullamosó legyen, so ez az Ő hatása. :) Kérdés jó-e? Nem mondom, hogy azonosulni tudtam vele, de nah. :) Bejön a csaj. :)

Munka : múlthéten nem tudtam menni. semmi extra