A kimerítő karácsonyi buli után, amelynek másnap reggel, 27-én, reggel kilenckor mondtunk búcsút, egész nap aludtam. Délelőtt tízkor lefeküdtem, majd délután négykor felkeltem, pár órára. Nem bírtam sokáig, kb. nyolckor már aludtam is, mert nem volt kedvem semmihez. Nem vártam semmit a naptól, hiszen tudtam, hogy a Herceg ma végre a barátjával tölti a napot, s ma semmi meglepőt nem tartogat a számomra. Nem is bántam, eléggé fáradt voltam, s nagyon nyúzott. Rám fért a pihenés.
Viszont 28-án már nem tudtam szemet hunyni a sok buli, pia felett, sőt a lakás sem nézett ki valami fényesen, hiszen elmaradt a karácsony előtti nagytakarítás- amit, nagyon szépen bepótoltam. A konyhától kezdve szépen kinyaltam a lakást. Sajnos a tervezetthez képest, dupla annyi időt emésztett fel, s csak 85%-osan lett kész.
Még 27-én kaptam egy üzenetet a Hercegtől, olyan kettő óra körül: "- Kiheverted már a szerdát?:D " - dehogy hevertem, nagyban aludtam még akkor. Valamilyen oknál fogva nem is reagáltam rá. Talán elfelejtettem, vagy halogattam. Tudtam, hogy elfoglalt, így nem volt életbevágó, hogy beszélgessek vele.
Viszont 28-án is kaptam tőle egy akkor még random üzenetnek tűnő dolgot.
Nem is értettem, nem is figyeltem rá a nagy takarítás közepette. Csak egy "nem. :D" -et tartalmazott az üzenet. Gondoltam félreküldte, ezért, minden köszönés nélkül csak egy " parancsolsz?"-ra futotta tőlem, mire kaptam egy videó linket. Nah jó. Erre most nincs időm, felkiáltással meg sem álltam a takarításban. Ez kitartott déltől hajnali kettőig. S nem voltam kész a konyhával. Elmostam vagy 100 poharat, s bögrét együttesen, mindent szárazra töröltem, lepakoltam a szekrény tetejét, lepakoltam az összes polcot, melyek feketéllettek a portól... S hol volt még a felmosás s porszívózás. De legalább már az összes függöny lekerült, s ki voltak mosva estére.
Másnap kilenckor keltem, mert 10-kor volt talim a nyári fesztiválos sofőrömmel, most épp én tettem neki szívességet egy kemping szék megtestesülésében. Tízre hazaérve megint neki láttam a tennivalóknak, s végül olyan három körül húgom is haza ért s segített itt-ott. De ekkor még mindig csak az előszobával s a kisszobával végeztem. Este tíz előtt tíz perccel állhattam neki porszívózni, mondjuk ez már tízre kész is volt. Közben apu is kivette a részét, s bár hiába kértem, hogy szedje le a függönyöket, amit nem tett meg, de szó nélkül vissza akasztgatta őket, amit én szörnyen utálok. Végül a nagyszobában elmaradt az ablak pucolás, s a fürdő is hagyott maga után némi kívánni valót.. de úgy döntöttem, hogy még egy napot már nem tudok rászánni. Második nap már úgy éreztem magam mint, akit agyon vertek. 5 zacskó szemét hagyta el a házat, s minden szépen csillogott. Tisztának éreztem magam s a lakást is. Nagyszerű érzés volt.
Ezt a tisztaság mániát egyébként a Néni ragasztotta rám, akinél már kétszer pucoltam ki a lakást. S nagyon jó érzés, amúgy. Üdítő. Úgy éreztem nem kezdhetem az Újévet koszos lakásban, az előző év szemeteivel. Bár lelki megtisztulásnak nem mondanám, mert semmi fontos dolgot nem dobtam ki, de még is jó érzés volt.
Megjegyzés: sajnos a gumi kesztyű sem segít, a kezem mindenképpen megszenvedi a takarítást, ha nem a portól s rengeteg kézmosástól, akkor a gumi miatt. Bár inkább, mint a vegyszer marja. Szerencsére egy kis kézkrém rendbe hozta.
A 30-a egy dologgal telt el. Húgommal töltött vásárlással. Ugyanis S.O.S. kellett szereznem 20-as évekbeli ruhát, mert hivatalos voltam a Herceghez szilveszterre. Végre, tényleg láthatom a házát. Tehát elmentünk ruhát turkálni, ami elég mulatságosnak bizonyult, s végül egy fantasztikus magasított derekú fekete szoknyát szereztünk. Nagyon jól állnak a magasított dolgok, többet kéne belőle beszereznem!
Húgomnak két új cipőt is vettem. S végül, hála neki, én is megtaláltam a szerelmem. Azóta le sem akarom venni.
Még mielőtt elindultunk volna vásárolni, apával beszélgettünk a kanapén mindenféléről. S közben kaptam egy üzenetet, melytől megint csak melegség futott végig rajtam. :)
"- hahó"
"- Szia!"
"- mi a helyzet? eltűntél. :O " - hát még is csak hiányol, egy kicsit. :)
Megírtam neki, hogy élek, csak hatalmas nagytakarításon vagyok túl, most pedig indulunk vásárolni húgommal, de majd ha haza értem tudunk beszélni.
Nos, a vásárlás elhúzódott, aztán még hajat is festettünk s 8 helyett leértem fél tízre a megbeszélt kocsmába, ahova most a csajokkal ültem be. Írtam nekik, hogy nem utasíthatom vissza őket, mert még a végén azt hiszik, hogy diszkriminálom őket, amiért hetero életvitelt folytatnak. :)
Nagyon jól telt az este a lányokkal, kicsit talán sikerült sokat inni. Koktéloztunk. Aztán meg bodzasört ittunk. S végül hajnali négy lett. Nem is értem, hogy?! :D Aztán elvittem őket, oda ahova mindenkinek el kell mennie egyszer egy jó vagy épp szörnyű buli után: az eredeti 200 ft-os pizzáshoz, amit még tánctársam mutatott nekem, mert hol máshol lenne, mint ahol lakott. :)
Még sosem ettek ilyen pizzát, amit nem is értem, hogy történhetett meg, mert ez az egyik legjobb pizza. Végül haza villamosoztunk, s bedőltem az ágyba. Ahol írhattam a Hercegnek egy bocsánatkérő féle üzenetet, amiért nem tudtam vele este beszélni. Persze nem, mintha most hiányolt volna, vagy számon kért volna. Csak jól esett neki írni. Meg aztán, kiwi voltam, hogy még is, hogy lesz a 31-e. :)
2014. január 6., hétfő
2014 Visszatértem
Kedves Blogom !
Milyen rég töltöttünk el együtt órákat! Sajnálom, hogy nem szakítottam Rád időt, vagy épp magamra.
Meg kell, hogy mondjam, hogy nem akartam, még itt is a problémákkal foglalkozni. De most, hogy változott a helyzet, szíves örömest térek vissza, s most már inkább vidáman, mint depresszíven.
Hol kezdjem?!
A karácsonyról pár szóban talán. Hűűűha. Szóval, úgy kezdődött minden, hogy apu megkért neki ne is vásároljunk. Majd jött a következő dolog, hogy ne is legyen karácsonyfa. S akkor ezt követte, az a tény, hogy talán húgom s barátja csinálnak nálunk halászlevet, de ebből is azt lett, hogy nem is nálunk készült el a leves.
S a legszebb az egészben, hogy húgom, úgy gondolta, hogy szépen leszervezi a karácsonyt, ahhoz a nagymamához, akivel én nem is szeretném tartani a kapcsolatot. Így indult a szentestém. Egyedül, halászlé, fa s ajándékok nélkül. Érthető, hogy annyira nem vártam, mint kellett volna.
Huszonnegyedike délelőttöm azzal telt, hogy levelet írtam, barátnőimnek, megköszönve az elmúlt évet, s ezeket szépen eljuttattam a postaládájukba. Közben visszaváltottam még 2 dolgot az egyik hipermarketben, mert teljesen használhatatlannak bizonyultak. Aztán összefutottam egy harmadik barátnőmmel, kit még csak május óta ismerek, de annyira kis szerethető, ráadásul ő gondolt rám, karácsony alkalmából. Így elcseréltük az aprósgokat, mikkel egymásnak készültünk. Nagy meglepetés volt, hogy emlékezett rá, hogy szeretnék egy Barbie színű rúzst (amilyennel a Barbiek szája van kifestve), s én jutottam erről eszébe. Illetve megkaptam tőle a Kishercegem, mit saját kezével rajzolt. Nagyon élethű lett. Bárcsak így tudnék rajzolni! :O Bárcsak ilyen szorgalmas, s kitartó lennék.
Épp akkor értem haza, s léptem le a villamosról, mikor kis családom, tehát apu s húgom kifordultak a kocsival az utcából. Nem akartam otthon lenni, mikor indulnak, mert akkor csak megy a hiszti. Én szépen összeszedtem a lakást valamennyire, majd chateltem a csajokkal, szólt a Music FM, csak az, hisz Hana ott dolgozik. :D Majd neki álltam a töltött káposztának. Ami isteni finom lett! ^^
Este tizenegy felé ért csak haza kis családom, s addig el kellett viselnem, húgom barátjának zaklatását. Azt hittem megfojtom.
Pontosan tudta, hogy milyen programja van húgomnak, hiszen együtt szervezték le, erre nekem "ront" Viberen, hogy hol húgom. Gondoltam figyelmen kívül hagyom mert:
1. ha húgom nem válaszol neki, akkor én sem érzem magam felhatalmazva rá, hogy infót adjak ki róla. Nekem semmi közöm a veszekedéseikhez. Hagyjanak ki belőle! Illetve ezt az előző barátja is eljátszotta, hogy tőlem próbált meg infót kiszedni, amit később húgom ellen fordíthatott.
2. se egy bocs, vagy boldog karácsony. tömör lényeg. Azért a szabadnap, karácsony, nekem is szenteste, még ha egyedül vagyok is.
3. hagy döntsem már el kinek reagálok. A telefon van értem, s nem én a telefonért, nem fordítva.
Aztán hívott Viberen. Majd hívott mobilon, majd vezetékes telón. Ezt eljátszotta háromszor. Itt már inkább én voltam ideges, hogy még is mit képzel magáról. Tiltanám a francba, ha lehetne.
Ezután jött a legjobb. Egyszer csak egy autó fékezett az ablakom alatt, s valaki rátenyerelt a dudára. ( Anyádnak dudálgass gondoltam magadba.) Majd kiszállt, becsapta az ajtót, s gondolom felrohant az emeletre. Ok, hogy ideges, de nekem ehhez mi közöm. Ez már személyes zaklatás. Különben is miből gondolja, hogy ha nem veszem fel neki a telefont, akkor majd beengedem a lakásomba idegesen, úgy hogy anyáz közben. Nagyon örültem, hogy köztünk van a rács, a dupla bejárati ajtó. Még a végén nekem rontott volna. S simán földre teper. Még akkor is, ha nem épp ezt tanulta volna.
Mindegy. A poén az egészben, hogy apám számát is tudja, neki bezzeg, nem kezdett el arcoskodni. Érdekes mód én simán elértem családom másik felét. So felesleges volt nekem pattognia. Ha én nem akarom látni, akkor tőlem rám is törheti az ajtót, akkor sem fogom beengedni. Nem is értettem, hogy honnan veszi a bátorságot, hogy hívatlanul beállítson. Rendben, elég. Sokak úgy sem fogják megérteni a nézőpontom, akár meddig ragozom. Hiszen manapság már óvodásoknak is mobiltelefon jár, csak, hogy közben elfelejtik az emberek, hogy bár kényelmes, de ez nem jogosítja fel őket, hogy ránk erőltessék személyüket.
A lényeg, a lényeg, hogy én kimaradok az ő vitájukból. Szerintem, ezt most kellőképp szemléltettem. Én nem vagyok senkinek sem a személyi titkára, s sem kerítőt nem játszottam soha, sem pedig békítőt nem fogok. Ha húgom megkér, akkor elgondolkodom rajta. Amúgy nehogy, azt higgyétek, hogy ennyivel megúsztam. Jött az sms, hogy "gratulálok, hogy te sem tudod felvenni a telefonod." Majd a következő viber üzenet, (gondolom, már több pénzt nem akart rám pazarolni... ) "örülök, hogy sikerült elvasznotok az első karácsonyom, a-val." Erre most mit mondjak? Közöm nem volt hozzá. Húgom nem velem volt, nem volt itthon, tehát nem is értem miért rajtam kereste, mint egy őrült. Amúgy ez a fajta befolyásolási vágy az, ami én azt mondom, hogy ez már nem normális. Szerintem ez az amit kezeltetni kéne. Én biztos átgondolnám a kapcsolatot, ha ilyen fajta atrocitás érné a családomat, a barátom részéről. Különben is, a karácsony a családé, ezt húgom is megmondta neki. Lépjünk tovább. :) (még megjegyezném, hogy azóta, mintha szégyellné magát, nem néz a szemembe, nem baszogat, nem viccelődik velem, s kerüli a feljövetelt. Bár lehet, csak szimplán hülyének tart, vagy csak utál. Én szánalmas találom őt. De legalább nem tőr rám a szobámban. Nah, attól kiakadtam. Megjönnek, én a szobámban, csukott (!!) ajtónál a galérián, s ő bejön, hogy megjött, felcsimpaszkodik a galériára, én meg kapom magamra a takarót, mert nem voltam teljesen felöltözve. ) Kopogni, vagy szólni, hogy bejöhetek-e? -.-ˇ )
Hercegemmel- róla majd még bővebbem- beszélgettem, s érdeklődött, hogy egyedül vagyok e. Mikor a legutóbbi bulin, szombaton említettem neki, hogy egyedül leszek, akkor elsők között ajánlotta fel, hogy feltétlen menjek át hozzájuk, bár ők nem ünneplik a karácsonyt. (Hatalmas volt a kísértés, hogy végre megismerjem a családját, hisz ezt tűztem ki magamnak kis célként. De valójában, ha nem a családommal tölthetem a karácsonyt, akkor egy családhoz sem szívesen mennék "gyertyát tartani", max. olyanhoz, aki szintén egyedül van. Tehát biztos voltam benne, hogy nem fogok átmenni hozzá. Meg is kaptam a szemrehányást, hogy nem mentem húgomékkal. Ő próbált rábeszélni, hogy inkább lépjek túl azon, hogy rokonokhoz megyünk, s élvezzem, hogy a családommal lehetek. S teljesen igaza van, de nem tudtam elengedni a haragom. :( Kiskorom óta láttam apámon a haragot, amit az anyja iránt táplált, ahogy beszélt vagy épp nem beszélt róla, hogy inkább elment otthonról csak látnia ne kelljen, s mikor egy gyerek ebben nő fel, akkor nehezen tud ettől megszabadulni. Húgom könnyebben kezeli ezeket a dolgokat, hisz ő mindig csak második volt, így talán ezzel most előnyt szerezhet, hogy nyitott s kezdeményező.
Húgom nem találta a helyét, látszott rajta, hogy összevesztek. Éjfél körül lefeküdtünk aludni, ő pedig egy óra s hajnali négy között valamikor lelépett otthonról. Így karácsony reggel nem s volt otthon. Csak délután körül állított haza, halászlével. Ebédeltek apuval, majd betelepedtek mellém a kanapéra, követelve, hogy nyissuk ki húgom ajándékait. Én megbeszéltem Hanával egy találkozót, hogy neki is oda kellett adnom, a levelet, s bármelyik percben csöröghetett a telefon, hogy induljak. Mondtam, hogy kinyitom, ha haza értem. Ha reggelre nem kaptam volna kötőhártya-gyulladást, akkor karácsony első napját Hanával töltöm a rádióban.
Kaptam húgomtól egy fekete fehér lakk hátizsákot, illetve egy szemtust, s egy meleg cipőt, aminek szörnyen örültem.
Tőlem kozmetikumot kapott, illetve egy tolltartót, mert az nem volt neki.
Húgom le is lépett ajándék bontás után egy órával, moziba. Nice. Ennyit nem tudott otthon tölteni.
Karácsony másnapja számomra már sokkal vidámabban telt, a szemem is szépen gyógyult, s a hangulatom is jobb volt. Egész napom semmittevéssel telt el. Délután csevegtem a csajokkal, tvztem, s azon agyaltam nem túl sok-e, ha megint beszélgetést kezdeményezek a Herceggel. Nem tudtam miről beszélhetnénk, vagy egyáltalán mit csinál. Sokáig halogattam is a dolgot, de sehogy sem hagyott nyugodni. Próbáltam azzal érvelni, ha akar valamit úgy is ír. Nos igen, csak, hogy ez nála nem működik.... Addig győzködtem magam, hogy nem kéne ennyire rá akaszkodni, míg ráírtam.
"- Hogy telt a mai napod? :) " S nyugtalanul ültem tovább apám mellett a kanapén, mint akit épp lelepleztek. Nem telt bele 2 perc, s megcsörrent a telefonom. Valójában nem ijedtem meg, újabban, a legváratlanabb pillanatokban tud megcsörrenni, de azért még is melegség öntötte el a szívem, mert ha felhív, az 99%-ban találkozást jelent. S azért egy karácsony este a Herceggel, lássuk be egész jó programnak ígérkezik.
"- Nincs kedved beülni valahova?" - már hogyne lenne. Megbeszéltük, hogy még isznak otthon, s utána találkozunk. Majd hív, ha indulhatok.
Mivel egy beülést terveztünk nem csíptem ki magam. Csak alap smink, az új garbó, amit nem szeretett nagymamámtól kaptam (mindig felsőt kapunk, évszaknak megfelelő vastagságú hosszú ujjút.) egy szűk farmer s a lakk magassarkúm, mert azért még is csak karácsony van, s azért még is csak ki kéne nézni valahogy. *női megérzés- s még milyen jó!
Tizenegy óra körül kezdtem aggódni, hogy talán túl sokat ittak, hogy bejöjjenek, s különben is minek isznak ennyit, mikor úgy is beülünk valahova. Negyedkor már aggodalmam fejezetem ki Hanának, hogy talán még sem megyek sehova. Megnyugtatott, hogy mindjárt csörren a telefon, nyugi. S valóban. Tényleg csörgött. Nos nézzük csak: szeptember óta mikor kellett csalódnom a Hercegben? Nah, jó volt egy, egy részegen született terv, mely nem valósult meg, de ez nem rajta múlt.
Tehát csörrent a telefon, én pedig indultam. Kár, hogy minden utolsó jármű épp előttem ment el. Már tényleg, komolyan elgondolkodtam rajta, hogy taxizni fogok, azok után, hogy már másodszorra keresett telefonon, feltételezem, hogy hol vagyok. A nagy rohanásban épp nem hallottam. De végül épp elértem két éjszakait, s nem sokkal utánuk értem le a megbeszélt helyre. Épp ittak. Milyen meglepő. Épp nem voltak már józanok. Hercegem a nyakamba borult. De a barátja is, sőt még puszikat is kaptam Tőle, ami azért meglepő, mert ő abszolút nem ad puszit. Velük volt még egy leányzó is, akivel már jó pár bulit átéltem, az orosz szőkeség.
Közösen ünnepeltük meg, hogy nem ünnepeljük a karácsonyt, megint négyen négy félék voltunk, s nagyon jól elvoltunk. Mint kiderült, egy meleg buliba hívtak le. Amióta kpop bulikba járok, azóta nem voltam olyan jó buliban, ahol nem kpop szól. Istenien éreztem magam, annak ellenére, hogy Hercegem alig tudtam megtartani a táncparketten, mert épp mindenki őt szerette volna megkapni. Mit tud csinálni az ember, ha egy ázsiai modell kísérője? Megosztja. :) Aznap este kicsit túl is teljesítettem, s mikor együtt mentünk a mosdóba, Herceg hiába várt rám, s a segítségemre, kifelé jövet a mosdóból megláttam, hogy újabb két alakkal beszélget, s tovább sétáltam. ÚÚÚÚÚÚ! Mit kaptam én ezért! Hogy mertem ott hagyni, s különben is, nem láttam, hogy öregek? S hogy hozhattam ilyen helyzetbe? :) Ő nagyban ecseteli a "támadóinak", hogy épp a barátnőjét várja, aki láthatóan tudomást sem vesz róla, s tovább sétál... :) Jóvanna, lehet több sört ittam, mint kellett volna. :) Egyik piát sem én fizettem, s nem tudtam számolni, hogy hánynál tartunk. Kicsit úgy éreztem, a Herceg nem akarja, hogy fizessek.
Annyira jó volt vele táncolni. Bár barátnőimmel táncolva általában én kapom a hím szerepét, azért még pasival nem táncoltam úgy, hogy én voltam a domináns. De ez sem okozott problémát.
Női megérzés volt az is, hogy az új hátitáskámba betettem az új, kényelmes, meleg cipőm is, mert azért igen csak megszenvedtem a magassarkúban. Rendesen megtáncoltattak, a Herceg ismerősei is.
Sőt, még talpmasszázst is kaptam, minek következtében, Herceg szolidan megjegyezte, hogy tőlem zeng az egész Bajcsy-Zs. út. Oooops! :) - de, ha egyszer nagyon fájt, s nagyon jól esett..
Hajnal tájt, már egy újabb taggal bővültünk, ugyanis az orosz szőkeséget, kiszemelte egy hetero, kurva jól kinéző srác... ajjj, na... Ok. Imádom a Herceget, de azért nekem sem ártana egy pasi. Mindegy, később kiderült, hogy nagyon kedves, aranyos a srác, de "vidéki". Egy órára lakik tömegközlekedéssel a fővárostól, ráadásul a hegyekben. OmGD. Oda nagyon nehéz kijutni.
A buli után csatlakozott hozzánk s még bóklásztunk az utcákban, majd lépcsőházasztunk az egyik belvárosi házban, ahonnan végül elzavartak minket, s kénytelen kelletlen beültünk egy kocsmába, ahol a srác fizette az első kört. (plusz pont :) ) Egész jól bírta a kis társaságunkat, szó esett ám mindenről, mint ahogy lenni szokott.
Búcsúzásképp csináltunk az egyik fotóautomatában egy közös képet. Nos, azt nem kommentálnám s nyugodt szívvel tölthetném fel, mert senki sem felismerhető rajta...
Nos, ilyen volt a 2013-as karácsonyom. Mondanám, hogy minden eddigit felülmúlt, de azért valljuk be, nem indult valami fényesen, de mint, november óta, kb. mindent ezt is feledtetni tudta velem a Herceg.
Milyen rég töltöttünk el együtt órákat! Sajnálom, hogy nem szakítottam Rád időt, vagy épp magamra.
Meg kell, hogy mondjam, hogy nem akartam, még itt is a problémákkal foglalkozni. De most, hogy változott a helyzet, szíves örömest térek vissza, s most már inkább vidáman, mint depresszíven.
Hol kezdjem?!
A karácsonyról pár szóban talán. Hűűűha. Szóval, úgy kezdődött minden, hogy apu megkért neki ne is vásároljunk. Majd jött a következő dolog, hogy ne is legyen karácsonyfa. S akkor ezt követte, az a tény, hogy talán húgom s barátja csinálnak nálunk halászlevet, de ebből is azt lett, hogy nem is nálunk készült el a leves.
S a legszebb az egészben, hogy húgom, úgy gondolta, hogy szépen leszervezi a karácsonyt, ahhoz a nagymamához, akivel én nem is szeretném tartani a kapcsolatot. Így indult a szentestém. Egyedül, halászlé, fa s ajándékok nélkül. Érthető, hogy annyira nem vártam, mint kellett volna.
Huszonnegyedike délelőttöm azzal telt, hogy levelet írtam, barátnőimnek, megköszönve az elmúlt évet, s ezeket szépen eljuttattam a postaládájukba. Közben visszaváltottam még 2 dolgot az egyik hipermarketben, mert teljesen használhatatlannak bizonyultak. Aztán összefutottam egy harmadik barátnőmmel, kit még csak május óta ismerek, de annyira kis szerethető, ráadásul ő gondolt rám, karácsony alkalmából. Így elcseréltük az aprósgokat, mikkel egymásnak készültünk. Nagy meglepetés volt, hogy emlékezett rá, hogy szeretnék egy Barbie színű rúzst (amilyennel a Barbiek szája van kifestve), s én jutottam erről eszébe. Illetve megkaptam tőle a Kishercegem, mit saját kezével rajzolt. Nagyon élethű lett. Bárcsak így tudnék rajzolni! :O Bárcsak ilyen szorgalmas, s kitartó lennék.
Épp akkor értem haza, s léptem le a villamosról, mikor kis családom, tehát apu s húgom kifordultak a kocsival az utcából. Nem akartam otthon lenni, mikor indulnak, mert akkor csak megy a hiszti. Én szépen összeszedtem a lakást valamennyire, majd chateltem a csajokkal, szólt a Music FM, csak az, hisz Hana ott dolgozik. :D Majd neki álltam a töltött káposztának. Ami isteni finom lett! ^^
Este tizenegy felé ért csak haza kis családom, s addig el kellett viselnem, húgom barátjának zaklatását. Azt hittem megfojtom.
Pontosan tudta, hogy milyen programja van húgomnak, hiszen együtt szervezték le, erre nekem "ront" Viberen, hogy hol húgom. Gondoltam figyelmen kívül hagyom mert:
1. ha húgom nem válaszol neki, akkor én sem érzem magam felhatalmazva rá, hogy infót adjak ki róla. Nekem semmi közöm a veszekedéseikhez. Hagyjanak ki belőle! Illetve ezt az előző barátja is eljátszotta, hogy tőlem próbált meg infót kiszedni, amit később húgom ellen fordíthatott.
2. se egy bocs, vagy boldog karácsony. tömör lényeg. Azért a szabadnap, karácsony, nekem is szenteste, még ha egyedül vagyok is.
3. hagy döntsem már el kinek reagálok. A telefon van értem, s nem én a telefonért, nem fordítva.
Aztán hívott Viberen. Majd hívott mobilon, majd vezetékes telón. Ezt eljátszotta háromszor. Itt már inkább én voltam ideges, hogy még is mit képzel magáról. Tiltanám a francba, ha lehetne.
Ezután jött a legjobb. Egyszer csak egy autó fékezett az ablakom alatt, s valaki rátenyerelt a dudára. ( Anyádnak dudálgass gondoltam magadba.) Majd kiszállt, becsapta az ajtót, s gondolom felrohant az emeletre. Ok, hogy ideges, de nekem ehhez mi közöm. Ez már személyes zaklatás. Különben is miből gondolja, hogy ha nem veszem fel neki a telefont, akkor majd beengedem a lakásomba idegesen, úgy hogy anyáz közben. Nagyon örültem, hogy köztünk van a rács, a dupla bejárati ajtó. Még a végén nekem rontott volna. S simán földre teper. Még akkor is, ha nem épp ezt tanulta volna.
Mindegy. A poén az egészben, hogy apám számát is tudja, neki bezzeg, nem kezdett el arcoskodni. Érdekes mód én simán elértem családom másik felét. So felesleges volt nekem pattognia. Ha én nem akarom látni, akkor tőlem rám is törheti az ajtót, akkor sem fogom beengedni. Nem is értettem, hogy honnan veszi a bátorságot, hogy hívatlanul beállítson. Rendben, elég. Sokak úgy sem fogják megérteni a nézőpontom, akár meddig ragozom. Hiszen manapság már óvodásoknak is mobiltelefon jár, csak, hogy közben elfelejtik az emberek, hogy bár kényelmes, de ez nem jogosítja fel őket, hogy ránk erőltessék személyüket.
A lényeg, a lényeg, hogy én kimaradok az ő vitájukból. Szerintem, ezt most kellőképp szemléltettem. Én nem vagyok senkinek sem a személyi titkára, s sem kerítőt nem játszottam soha, sem pedig békítőt nem fogok. Ha húgom megkér, akkor elgondolkodom rajta. Amúgy nehogy, azt higgyétek, hogy ennyivel megúsztam. Jött az sms, hogy "gratulálok, hogy te sem tudod felvenni a telefonod." Majd a következő viber üzenet, (gondolom, már több pénzt nem akart rám pazarolni... ) "örülök, hogy sikerült elvasznotok az első karácsonyom, a-val." Erre most mit mondjak? Közöm nem volt hozzá. Húgom nem velem volt, nem volt itthon, tehát nem is értem miért rajtam kereste, mint egy őrült. Amúgy ez a fajta befolyásolási vágy az, ami én azt mondom, hogy ez már nem normális. Szerintem ez az amit kezeltetni kéne. Én biztos átgondolnám a kapcsolatot, ha ilyen fajta atrocitás érné a családomat, a barátom részéről. Különben is, a karácsony a családé, ezt húgom is megmondta neki. Lépjünk tovább. :) (még megjegyezném, hogy azóta, mintha szégyellné magát, nem néz a szemembe, nem baszogat, nem viccelődik velem, s kerüli a feljövetelt. Bár lehet, csak szimplán hülyének tart, vagy csak utál. Én szánalmas találom őt. De legalább nem tőr rám a szobámban. Nah, attól kiakadtam. Megjönnek, én a szobámban, csukott (!!) ajtónál a galérián, s ő bejön, hogy megjött, felcsimpaszkodik a galériára, én meg kapom magamra a takarót, mert nem voltam teljesen felöltözve. ) Kopogni, vagy szólni, hogy bejöhetek-e? -.-ˇ )
Hercegemmel- róla majd még bővebbem- beszélgettem, s érdeklődött, hogy egyedül vagyok e. Mikor a legutóbbi bulin, szombaton említettem neki, hogy egyedül leszek, akkor elsők között ajánlotta fel, hogy feltétlen menjek át hozzájuk, bár ők nem ünneplik a karácsonyt. (Hatalmas volt a kísértés, hogy végre megismerjem a családját, hisz ezt tűztem ki magamnak kis célként. De valójában, ha nem a családommal tölthetem a karácsonyt, akkor egy családhoz sem szívesen mennék "gyertyát tartani", max. olyanhoz, aki szintén egyedül van. Tehát biztos voltam benne, hogy nem fogok átmenni hozzá. Meg is kaptam a szemrehányást, hogy nem mentem húgomékkal. Ő próbált rábeszélni, hogy inkább lépjek túl azon, hogy rokonokhoz megyünk, s élvezzem, hogy a családommal lehetek. S teljesen igaza van, de nem tudtam elengedni a haragom. :( Kiskorom óta láttam apámon a haragot, amit az anyja iránt táplált, ahogy beszélt vagy épp nem beszélt róla, hogy inkább elment otthonról csak látnia ne kelljen, s mikor egy gyerek ebben nő fel, akkor nehezen tud ettől megszabadulni. Húgom könnyebben kezeli ezeket a dolgokat, hisz ő mindig csak második volt, így talán ezzel most előnyt szerezhet, hogy nyitott s kezdeményező.
Húgom nem találta a helyét, látszott rajta, hogy összevesztek. Éjfél körül lefeküdtünk aludni, ő pedig egy óra s hajnali négy között valamikor lelépett otthonról. Így karácsony reggel nem s volt otthon. Csak délután körül állított haza, halászlével. Ebédeltek apuval, majd betelepedtek mellém a kanapéra, követelve, hogy nyissuk ki húgom ajándékait. Én megbeszéltem Hanával egy találkozót, hogy neki is oda kellett adnom, a levelet, s bármelyik percben csöröghetett a telefon, hogy induljak. Mondtam, hogy kinyitom, ha haza értem. Ha reggelre nem kaptam volna kötőhártya-gyulladást, akkor karácsony első napját Hanával töltöm a rádióban.
Kaptam húgomtól egy fekete fehér lakk hátizsákot, illetve egy szemtust, s egy meleg cipőt, aminek szörnyen örültem.
Tőlem kozmetikumot kapott, illetve egy tolltartót, mert az nem volt neki.
Húgom le is lépett ajándék bontás után egy órával, moziba. Nice. Ennyit nem tudott otthon tölteni.
Karácsony másnapja számomra már sokkal vidámabban telt, a szemem is szépen gyógyult, s a hangulatom is jobb volt. Egész napom semmittevéssel telt el. Délután csevegtem a csajokkal, tvztem, s azon agyaltam nem túl sok-e, ha megint beszélgetést kezdeményezek a Herceggel. Nem tudtam miről beszélhetnénk, vagy egyáltalán mit csinál. Sokáig halogattam is a dolgot, de sehogy sem hagyott nyugodni. Próbáltam azzal érvelni, ha akar valamit úgy is ír. Nos igen, csak, hogy ez nála nem működik.... Addig győzködtem magam, hogy nem kéne ennyire rá akaszkodni, míg ráírtam.
"- Hogy telt a mai napod? :) " S nyugtalanul ültem tovább apám mellett a kanapén, mint akit épp lelepleztek. Nem telt bele 2 perc, s megcsörrent a telefonom. Valójában nem ijedtem meg, újabban, a legváratlanabb pillanatokban tud megcsörrenni, de azért még is melegség öntötte el a szívem, mert ha felhív, az 99%-ban találkozást jelent. S azért egy karácsony este a Herceggel, lássuk be egész jó programnak ígérkezik.
"- Nincs kedved beülni valahova?" - már hogyne lenne. Megbeszéltük, hogy még isznak otthon, s utána találkozunk. Majd hív, ha indulhatok.
Mivel egy beülést terveztünk nem csíptem ki magam. Csak alap smink, az új garbó, amit nem szeretett nagymamámtól kaptam (mindig felsőt kapunk, évszaknak megfelelő vastagságú hosszú ujjút.) egy szűk farmer s a lakk magassarkúm, mert azért még is csak karácsony van, s azért még is csak ki kéne nézni valahogy. *női megérzés- s még milyen jó!
Tizenegy óra körül kezdtem aggódni, hogy talán túl sokat ittak, hogy bejöjjenek, s különben is minek isznak ennyit, mikor úgy is beülünk valahova. Negyedkor már aggodalmam fejezetem ki Hanának, hogy talán még sem megyek sehova. Megnyugtatott, hogy mindjárt csörren a telefon, nyugi. S valóban. Tényleg csörgött. Nos nézzük csak: szeptember óta mikor kellett csalódnom a Hercegben? Nah, jó volt egy, egy részegen született terv, mely nem valósult meg, de ez nem rajta múlt.
Tehát csörrent a telefon, én pedig indultam. Kár, hogy minden utolsó jármű épp előttem ment el. Már tényleg, komolyan elgondolkodtam rajta, hogy taxizni fogok, azok után, hogy már másodszorra keresett telefonon, feltételezem, hogy hol vagyok. A nagy rohanásban épp nem hallottam. De végül épp elértem két éjszakait, s nem sokkal utánuk értem le a megbeszélt helyre. Épp ittak. Milyen meglepő. Épp nem voltak már józanok. Hercegem a nyakamba borult. De a barátja is, sőt még puszikat is kaptam Tőle, ami azért meglepő, mert ő abszolút nem ad puszit. Velük volt még egy leányzó is, akivel már jó pár bulit átéltem, az orosz szőkeség.
Közösen ünnepeltük meg, hogy nem ünnepeljük a karácsonyt, megint négyen négy félék voltunk, s nagyon jól elvoltunk. Mint kiderült, egy meleg buliba hívtak le. Amióta kpop bulikba járok, azóta nem voltam olyan jó buliban, ahol nem kpop szól. Istenien éreztem magam, annak ellenére, hogy Hercegem alig tudtam megtartani a táncparketten, mert épp mindenki őt szerette volna megkapni. Mit tud csinálni az ember, ha egy ázsiai modell kísérője? Megosztja. :) Aznap este kicsit túl is teljesítettem, s mikor együtt mentünk a mosdóba, Herceg hiába várt rám, s a segítségemre, kifelé jövet a mosdóból megláttam, hogy újabb két alakkal beszélget, s tovább sétáltam. ÚÚÚÚÚÚ! Mit kaptam én ezért! Hogy mertem ott hagyni, s különben is, nem láttam, hogy öregek? S hogy hozhattam ilyen helyzetbe? :) Ő nagyban ecseteli a "támadóinak", hogy épp a barátnőjét várja, aki láthatóan tudomást sem vesz róla, s tovább sétál... :) Jóvanna, lehet több sört ittam, mint kellett volna. :) Egyik piát sem én fizettem, s nem tudtam számolni, hogy hánynál tartunk. Kicsit úgy éreztem, a Herceg nem akarja, hogy fizessek.
Annyira jó volt vele táncolni. Bár barátnőimmel táncolva általában én kapom a hím szerepét, azért még pasival nem táncoltam úgy, hogy én voltam a domináns. De ez sem okozott problémát.
Női megérzés volt az is, hogy az új hátitáskámba betettem az új, kényelmes, meleg cipőm is, mert azért igen csak megszenvedtem a magassarkúban. Rendesen megtáncoltattak, a Herceg ismerősei is.
Sőt, még talpmasszázst is kaptam, minek következtében, Herceg szolidan megjegyezte, hogy tőlem zeng az egész Bajcsy-Zs. út. Oooops! :) - de, ha egyszer nagyon fájt, s nagyon jól esett..
Hajnal tájt, már egy újabb taggal bővültünk, ugyanis az orosz szőkeséget, kiszemelte egy hetero, kurva jól kinéző srác... ajjj, na... Ok. Imádom a Herceget, de azért nekem sem ártana egy pasi. Mindegy, később kiderült, hogy nagyon kedves, aranyos a srác, de "vidéki". Egy órára lakik tömegközlekedéssel a fővárostól, ráadásul a hegyekben. OmGD. Oda nagyon nehéz kijutni.
A buli után csatlakozott hozzánk s még bóklásztunk az utcákban, majd lépcsőházasztunk az egyik belvárosi házban, ahonnan végül elzavartak minket, s kénytelen kelletlen beültünk egy kocsmába, ahol a srác fizette az első kört. (plusz pont :) ) Egész jól bírta a kis társaságunkat, szó esett ám mindenről, mint ahogy lenni szokott.
Búcsúzásképp csináltunk az egyik fotóautomatában egy közös képet. Nos, azt nem kommentálnám s nyugodt szívvel tölthetném fel, mert senki sem felismerhető rajta...
Nos, ilyen volt a 2013-as karácsonyom. Mondanám, hogy minden eddigit felülmúlt, de azért valljuk be, nem indult valami fényesen, de mint, november óta, kb. mindent ezt is feledtetni tudta velem a Herceg.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)