Az éjszakai műszak után sikerül csak útba ejtenem az iskolát. S akkor sem a leghatézük konyabb a látogatás, hiszen, vagy nyűgös vagyok, vagy nem tudok koncentrálni a fáradtság miatt, vagy egyszerűen feladom, s inkább haza megyek. Múlt héten az utolsó opció történt meg táncra hivatkozva, most pedig nem tudok mit kezdeni az szakmai órával. A feladat adott már pár hete. S eléggé le vagyok maradva, még sem tudok most hozzá kezdeni. Pedig időm, mint a tenger. Ebből az öt órából már 2 és felet fb-ozásssal töltöttem, de már unom. Nem tudom lementeni a megtekintett képeket, nem tudom magamévá tenni őket... :D
De szerencsére, kaptam egy headsetet, amit bedugtam a laptopba, így már majdnem teljesen olyan, mintha otthon lennék. Youtube benyomva, s blogolok. Ha már tényleg semmi értelmeset nem csinálok, legalább ezzel ütöm el az időt.
S nem csalódtam, laptopról tényleg sokkal könnyebb írnom, s nem is ejtek annyi hibát, mint otthon az asztali számítógép billentyűzetén. Már kezdtem megijedni, hogy visszafejlődtem, de ezekszerint nem én vagyok a hibás.... :D
Nos nézzük... miről tudnék írni.
Nem tudom hol fejeztem be legutóbb. Annyit tudok, hogy volt egy OFF post, de ennyi. Volt pár erdélyi post, s azt hiszem még tartozom pár képpel.
A héten kiderült az egyik fotópályázaton nem fogadták el a képeim.. Hm, sebaj... majd legközelebb.
GD rajtad a világ szeme!! Ajánlom, hogy beválogasd a képeinket! Mert ha nem egészen Seoulig cipelem Oppa felső testét, s azzal foglak bántalmazni!:D
Jójó, nem fenyegetőzöm. Nem tesz jót a karmámnak.
Most emlékeztettek! Holnap lesz annak is az eredmény hirdetése! OMGD! Nah most rendesen elkezdtem parázni. De tudom, hogy benne leszünk a nyolcban... bár jaj-jaj.... annyi kétségem lehetne, ha oda figyelnék a hangokra... de azok mindig csak bezavarnak..XD
Ha már Korea...
Mondjuk kezdjük vasárnapnál: elhatároztam, hogy a vasárnapot, a táncnak szentelem, s helyre rakom magamban a sorrendet, s kéz láb tartásokat, továbbá, megtanulom azt amit flashmobra kéne már tudnom, de még nem tanultam meg...
Szörnyű szombatom volt, most teljesen lehangolt a flashmob táncpróba, pedig a lányok megint írtó aranyosak voltak. Kaptam tőlük egy "CRAYON"-os karkötőt, crayon színekben:D
Mindig gondolnak rám, s nekem meg már szinte kellemetlen, hogy nem tudok a kedvükben járni..:(
De majd megyünk át főzőcskézni az ünnepek alatt az egyikőjükhöz, s majd viszek nekik panda alakú sütit, mert posztoltak a világot bejárt képhez egy receptet.:D
So eléggé lehangolt a szombati sikertelenségem.. teljes letargia uralkodott el ?rajtam. Szörnyű volt megint. Még egy horror film megnézésére is rávettem magam! :O
S csak aludni akartam, ki akartam aludni azt a negatív hangulatot...
De elaldutam. Kettőkor ha magamhoz tértem, fürdéssel együtt. Aztán mosogattam... mostam... mindent kitaláltam, csak ne kelljen elkezdenem a táncra gyakorolnom. 4 fél öt felé a gépnél voltam, akkor kelt fel húgom 2.szor, s érdeklődve szemlélte mégis hova öltözöm. Futni, ment a tömör válasz. Majd elkértem tőle a laptopját, hogy levigyem a pincébe, s gyakoroljak.
Nagy nehezen lementem futni. Egész jól bírtam a hideg ellenére, meg ahhoz képest, hogy már egy ideje nem voltam. Már visszafelé tartottam, amikor meguntam az egészet. Szépen megfizettem érte. Az utolsó mozdulatsornál tartottam, s elhatároztam magam, hogy akkor eddig s nem tovább, s akkor MOST megállok, amikor a jobb lábfejem s a cipőm orra megint megbotlott, s úgy csuklottam össze, mint egy marionett bábú. Csak egy bábú nem sír, s nem szitkozódik fájdalmában.
A szüléshez tudnám hasonlítani a fájdalmat. Csak a szülésnél jelen van az oxitocin nevű hormon, mely memória törlő hatással is rendelkezik.. na erre szükségem lett volna.
Aznap még táncikáltam egy sort a pincében, de nem sok sikerrel. Ott sincs elég hely... meg nem is nagyon tudtam követni. A flashmobra még aránylag egyszerű készülni, de a koreai hagyományos néptánchoz nincsen tutoriálunk, csak video felvételünk,....
Viszont ennek ellenére az eheti kivételes keddi napon megtartott koreai táncon sziporkáztam. Nem akartam abba hagyni.. annyira bele tudok feledkezni. Azt hiszem már írtam, hogy mennyire kikapcsol. Eddig sosem tudatosult benne, hogy olyankor nem létezik a külvilág csak mi s a tánc. Belefeledkezem a mozgássorozatba. Hiába jelentik be mindig a 10 perc szünetet,ami rendszerint 15, sőt most szerintem 20 perc is volt, mert végre kifaggattuk a megmaradt két tánc tanárnőnket, hogy tulajdonképpen mivel töltik a mindennapjaikat. Bejelöltek minket rögtön fb-on is. Sokat nevettünk, mert ők pont nem beszélnek angolul, így nyelvi korlátokba ütköztünk. De activity forever:D
Nagyon tetszik ezt a "táncosdi". De szerintem ehhez kellettek a nagyszerű tanár unniek is. Türelmesek, lelkesek.
S én is türelmesebb vagyok magamhoz, s még mindig lelkes. Imádom. Bárcsak folytathatnám mééég sokáig. De csak november végéig tart...:(
Hétfőn amúgy éjszakáztam, úgy néz ki eddig hogy minden hétfő-szerda-péntek éjjel dolgozni fogok, s akkor a csütörtök s keddi napom lesz az amit túl kell élnem. Nah meg a hétfő, szerda pénteki. Nem tudom,hogy fog működni, mert eddig még nem mentem suliból munkába....
Kedden, mint írtam, tele voltam energiával. Reggel fél liter energia üdítő, 3 szakelmélet, 3 anatómia, 2 óra alvás s tánc.
Szerdát átaludtam, nem tudtam, igazából nem akartam felkelni.
Kettő óra felé elmentem a sebészetre a bokámmal, ahol megállapította egy felettébb szimpatikus főorvos úr, hogy részleges ínszalagszakadásom van. De szerencsére nem szükségszerű megműteni.
Jut eszembe hétfőm még főztem is! Ha már nem mentem be iskolába. Valami főtt ételt akartam vinni a melóba. S adott volt az alapanyag otthon a paprikás krumplihoz.:D
Míg anyám otthon volt, az utolsó hónapokban csak krumplis dolgot főzött. Krumplis tészta, krumpli főzelék, nagy ritkán paprikás krumpli. (A gyakoriság a felsorolás sorrendjében történt. )Szinte hetente volt krumplis tészta. Mert hetente csak egyszer főzött.. hétfőn, esetleg kedden, mikor a randi hétvégéjéről haza ért.
Más nem jut eszembe,s idő hiányában is zárnom kell most minden gondolatom... ennyi futotta. Közben volt itt minden. Videó dömping, meg klip elemzés, nyálcsorgatás, s közben a tanárnő is visszatért az ebédről, tehát kicsit meg kellett erőltetnem az agyam, hogy az órára is koncentrálhassak. Legalábbis úgy tegyek, mint aki testileg s szellemileg is a teremben van.:D
Nah pussza
2012. október 18., csütörtök
2012. október 2., kedd
OFF
A héten 3 egymást követő nap is éjszakázom, 2x8 s egyszer 12 órában, így nem hiszem, hogy bármiféle aktvitást is várhattok tőlem a következő napokban.
Tovább 2 nagyobb project is készülőben van. Egy fotós s egy táncos.
A fotós még nem világos előttem, a lényeg, hogy jelenleg, mint szereplő s ötletgazda leszek jelen. Ezt a "random" eseményt ejtjük meg a hétvégén, s péntekre, ruhákkal meg mindennel elkéne készülni, hogy hétvégére a táncpróba mellett már csak kattintgatni kelljen. Ugyanis tuti kell majd színeket állítani a képeken, s okt. 10-ig el kell küldeni őket. Érzem. hogy jó lesz. Csak kapjunk is helyezést.
A táncpróbáról majd később mesélek. Legyen elég annyi, hogy a KKK-s tábor leányai készülnek valamivel.
Továbbá, csütörtökön külön táncom is van, ugye..
Alig éltem túl a múlt hét csütörtökit is. Ugyanis megint elkezdtem futni. Vasárnap AKKORÁT estem az újonnan lerakott térköveken, hogy 2 percig kínlódtam a könnyeimmel. S agyaltam azon, vajon most felhívjam e húgom, hogy jöjjön értem..
De erőt vettem magamon, s ahogy letelt a 2 perc felálltam, s futottam tovább. Levezetésként egy kis nyújtás, s rá sem bírtam állni aznap éjjel. Másnap is eléggé sántítottam még. Be is dagadt rendesen. Éjjel bekötöttem, s volt ecetes borogatás meg minden.
Nos azóta még mindig nem ment le a duzzanat... S kezdek aggódni. Ugyanis továbbra is nyomásérzékeny, befelé, még mindig nem hajlik, s ha bármi egyeletlenségre lépek, ami nem várt helyzetbe hozza a bokám, még mindig könny szökik a szememben. De járni, futni tudok... Vasárnap óta szerdán is és csütörtökön tánc után is voltam futni.
Le kéne mennem megnézetni. Azt mondják, nem normális, hogy eddig be van dagadva.
Más nagyon nem történt velem.
Sulinak még csak a közelébe sem mentem múlthéten. Ja, de egyszer bementem, s pótoltam a lemaradásom. S kiderült, hogy azon kívül nem maradtam le semmiről..
Nem tudom mi bajom... nem vagyok a toppon továbbra sem.
Ha nem lennének a KKK-s lányok vagy épp tánc szerintem már megőrültem volna. Segítenek kikapcsolni. Olyanokra tudnak rávenni.. délutáni karakoke party , akarom mondai norebang... hülyülünk, beszélgetünk. Velük teljesen önfeledt tudok lenni. Nem úgy mint TM-mel s a többiekkel. Még nem is meséltem mi történt 2 hete szombaton...:O
Magam is megijedtem. Nah akkor köv. post.
Tovább 2 nagyobb project is készülőben van. Egy fotós s egy táncos.
A fotós még nem világos előttem, a lényeg, hogy jelenleg, mint szereplő s ötletgazda leszek jelen. Ezt a "random" eseményt ejtjük meg a hétvégén, s péntekre, ruhákkal meg mindennel elkéne készülni, hogy hétvégére a táncpróba mellett már csak kattintgatni kelljen. Ugyanis tuti kell majd színeket állítani a képeken, s okt. 10-ig el kell küldeni őket. Érzem. hogy jó lesz. Csak kapjunk is helyezést.
A táncpróbáról majd később mesélek. Legyen elég annyi, hogy a KKK-s tábor leányai készülnek valamivel.
Továbbá, csütörtökön külön táncom is van, ugye..
Alig éltem túl a múlt hét csütörtökit is. Ugyanis megint elkezdtem futni. Vasárnap AKKORÁT estem az újonnan lerakott térköveken, hogy 2 percig kínlódtam a könnyeimmel. S agyaltam azon, vajon most felhívjam e húgom, hogy jöjjön értem..
De erőt vettem magamon, s ahogy letelt a 2 perc felálltam, s futottam tovább. Levezetésként egy kis nyújtás, s rá sem bírtam állni aznap éjjel. Másnap is eléggé sántítottam még. Be is dagadt rendesen. Éjjel bekötöttem, s volt ecetes borogatás meg minden.
Nos azóta még mindig nem ment le a duzzanat... S kezdek aggódni. Ugyanis továbbra is nyomásérzékeny, befelé, még mindig nem hajlik, s ha bármi egyeletlenségre lépek, ami nem várt helyzetbe hozza a bokám, még mindig könny szökik a szememben. De járni, futni tudok... Vasárnap óta szerdán is és csütörtökön tánc után is voltam futni.
Le kéne mennem megnézetni. Azt mondják, nem normális, hogy eddig be van dagadva.
Más nagyon nem történt velem.
Sulinak még csak a közelébe sem mentem múlthéten. Ja, de egyszer bementem, s pótoltam a lemaradásom. S kiderült, hogy azon kívül nem maradtam le semmiről..
Nem tudom mi bajom... nem vagyok a toppon továbbra sem.
Ha nem lennének a KKK-s lányok vagy épp tánc szerintem már megőrültem volna. Segítenek kikapcsolni. Olyanokra tudnak rávenni.. délutáni karakoke party , akarom mondai norebang... hülyülünk, beszélgetünk. Velük teljesen önfeledt tudok lenni. Nem úgy mint TM-mel s a többiekkel. Még nem is meséltem mi történt 2 hete szombaton...:O
Magam is megijedtem. Nah akkor köv. post.
2012. szeptember 26., szerda
A HTML világában (elveszve)
Elnézést, ezért a kinézetét, még elég kezdetleges, a menü rendszer, de egyszerűen nem hagyott nyugodni a tegnap látott honlap szerű bog oldal, melyet itt közzé is tettem. Addig agyaltam, hogy lehet azt megoldani, míg rábukkantam a fél megoldásra. Ugyanis a köntös meg van, csak épp még a blogomra kell szabni, mert kicsit lóg rajta, hogy ezzel a hasonlattal éljek.
Alap dolgokat már meg tudtam oldani, mint pl: képcsere, s a menü pontok átnevezése, egy két helyen formázás. De a slidebar-ral még nem tudok mit kezdeni. Az is meg lesz idővel.
Gondoltam, addig lementem ezt a kinézetet, csak hogy nem találom az előzőt...:( Azt hiszem hirtelen felindulásból nem mentettem...:)
Türelmetlen vagyok, nah..
Tehát ezért ez a nagy fejetlenség. Lehet inkább a végleges formáját kéne tálalnom, akkor nagyon az újdonság hatása... Nah meglátjuk.
Alap dolgokat már meg tudtam oldani, mint pl: képcsere, s a menü pontok átnevezése, egy két helyen formázás. De a slidebar-ral még nem tudok mit kezdeni. Az is meg lesz idővel.
Gondoltam, addig lementem ezt a kinézetet, csak hogy nem találom az előzőt...:( Azt hiszem hirtelen felindulásból nem mentettem...:)
Türelmetlen vagyok, nah..
Tehát ezért ez a nagy fejetlenség. Lehet inkább a végleges formáját kéne tálalnom, akkor nagyon az újdonság hatása... Nah meglátjuk.
2012. szeptember 25., kedd
Erdély II. - Félsziget
Haladni akarok ezzel a ...va bloggal..
Tehát Ott hagytam abba, hogy 3 napos intenzív "Hogyan élik a mindennapjaikat a frissen összeköltözöttek " tréning után végre haza értünk a pici városból a kisvárosunkba.
Kicsit már hiányzott.
40 fok, dög meleg. A busz tele a Félszigetre utazó fiatalokkal. S senki nem, várt minket az autóbusz-állomáson... Fura... Tehát fogtuk a kis bőröndjeinket, s elindultunk fel a Dombra.
Fura volt úgy utazni, hogy egy kis kézipoggyászom volt, s simán elindulhattam szoknya magassarkúban, tudván, hogy nem kell kilométereket gyalogolnom. Nyilván vissza úton már óvatosabb voltam, s rendes cipőt vettem fel, sejtve, hogy nekünk azért még meg kell másznunk ezt azt. Hiába érkezünk már másodszor ide, vissza... vendégségbe.
Tehát elmaradt a fogadóbizottság. Nyünyinek örültem volna. De hát ő Nyünyi... ennyire nem önálló. Meg biztos dolgozott is.
Épp, hogy beléptünk a hűvös lépcsőházba, kimondtam egyetlen vágyam: " csak egy gyors zuhanyt szeretnénk!" - TM nagyban helyeselt. Beszálltunk a liftbe, s emelkedtünk a legtetejére az épületnek.
Illedelmesen benyitunk, s hangosan köszönünk, hogy mi ugyan megérkeztünk, tessék figyelni. TM lépett be elsőnek, s a felfordulás már eléggé szembetűnő volt. De csak akkor estem pánikba, mikor csak annyi csúszott ki barátnőm száján, hogy : "óh!" De ezt hatalmas átérzéssel, s MEGLEPŐDÉSSEL kell elképzelni. Hiszen az elé táruló látvány leírhatatlan volt:
A fürdő szóba csempétlenül tárult elénk, mindenhol karton dobozok, s csak ezeken lehetett járkálni. A szobák telepakolva a fürdőből kiszedett eszközökkel, de a mi az egészben a legfurcsább, mosdókagyló sehol, s egy idegen pasi guggolt, s némi csöveket illesztgetett össze... Wc ajtó sehol.... o.0
Ennyit egyetlen vágyamról. Leizzadtam, két és fél órát ültem s főttem a saját levemben, majd cipekedtem, tűzött a Nap, s igazán nem gondoltam, hogy ekkora kérés lesz egy kis zuhany.
Hozzá tenném, szerdát írtunk, aznap volt a Félsziget nulladik napja, s bár még nem volt semmi koncert, szerettük volna kellő képpen megünnepelni, hogy itt vagyunk. S kb. 3 óra múlva teljes harci díszben kellett volna állnunk. Tisztán, frissen, lefürödve.
Csak hevertünk a kanapén, s mosolyogtunk. S bizonygattuk, hogy de hogy haragszunk, hiszen, valamikor fel kell újítani a fürdőt, miért ne akkor mikor, mi előre megbeszélten érkeztünk, s itt töltünk 12 napot/ egy hetet.
TM teljesen a padlón volt, hogy ezt teszi vele a nagyanyja. Majdnem sírt idegességében. Én még egész jól viseltem.
Jegyek nem voltak még nálunk, pedig a fesztiválon megejthettük volna a fürdést. No de ahhoz előbb találkozni kell az illetékes lánnyal, 20kor.. kizárt volt, hogy én addig kibírom. Az még 3 óra.
Mondtam TMnek, hogy kérjük el a jegyeket s menjünk le. Tulajdonképpen az első ötletem az volt, hogy hívja fel, s mesélje el, hogy mi történt "kérje" el a jegyeket, de gondoltam erre már nem lesz szükség, hisz a leányzó ha meghallja miért akarunk lemenni, rögtön felajánlja a fürdőjét. S igazam lett. TM nem is reménykedett benne.. De basszus, ne hogy már...
Így a héten már harmadszorra pakoltam egy 3. táskába össze a cuccom, s levittek minket autóval a leányzóhoz. Szülők nem voltak otthon: nagyszerű! Beszabadultam a fürdőbe, s végre teljesült egyetlen vágyam.
Nehogy már koszosan kelljen mennem a feszt. első napjára.
Nem voltak nagy terveim, de a Szigetre is úgy indultam el, hogy óvszer azért volt nálam. Mondván sosem lehet tudni. Hátha TM.nek kell. Elég ellentmondásos vagyok újabban. Magam sem tudom mit akarok.
Szóval, utánam TM vetette be magát a frissességet adó szentélybe.
Én meg kezdtem aggódni. Ugyanis: (sztorizás jön)
Történt, hogy ez a kedves lány hívjuk Áginak több napot töltött TMnél. S mint hosszú éve legjobb barátnők, mikor TM itt van, így nagyon be akarta nekem mutatni, mert ő volt az egyetlen, akit eddig nem ismertem. Épp osztályommal iszogattam, s lehívtam TM-et, mire közölte, hogy hozza Ágit is, s bemutatja... OK. Nah most 3 óra késés után beállított TM, Ági, TT ( wtf?! minek hozta le, s miért ide, s nem akartam vele találkozni) s a tánctársam... o.0
Előtte történt, hogy együtt buliztunk, s úgy összevesztem tánctársam barátjával, hogy fogtam magam, ott hagytam őket s kivonatoztam hajnalban Nyuszhoz. Azóta nem találkoztunk. S csak szidott, amiért az egész éjszakát végig aggódta miattam, mert nem tudta, hova tűntem. TM csak azért nem aggódott miattam, mert épp újdonsült barátja szájában volt.
Tehát kínos volt az első találkozás tánctársammal s konkrétan élőben is közölte, hogy menjek emiatt a pics@ba. Beköszönt a kis slepp s köszönés nélkül léptek is engem ott hagyva. Tánctársam sem szólt hozzám ezután a kedves mondat után..
JA! hogy ha ti így, akkor én is.... Ezért nem is voltam kíváncsi a társaságukra egész télen, s inkább szilvesztereztem egyedül, mint hogy lemenjek, a fsz.re, ahol TM tartott házi bulit.
Nos Ágiról, annyit kell tudni, hogy szereti a f@szt. Sorry.. de nem tudok elfogultság nélkül beszélni. Tánctársam agyát jól befűzte, aztán közölte vele, hogy bocsi, de őt várja otthon a barátja... Jólvan. Ha ez kellett.
Sajnos ez a baj az ottani lányokkal... Amivel én nem tudok azonosulni. Ezzel a mentalitással. Mindegyik férjet akar fogni, vagy még éppen kiéli magát. Kultúra meg nulla.
Szóval, szerintem nem kell mondani, hogy roppant mód aggódtam Ági miatt. Mert akit nem bírok, azt a szememmel meg tudnám ölni. De most 4 napig min. össze leszünk zárva ezzel a lánnyal.. nem nézhetek rá csúnyán... Nem akarom, hogy TM emiatt nehezteljen rám. Tehát olyan szintű toleranciát erőltettem magamra, hogy magam sem hiszem, de senki nem vette észre, hogy ki nem állhatom a csajt.
Ott ültünk a konyhájukban, s szürcsöltem a nekem készített kv-m, ő sminkelt. S mit ad isten, ha már itt vagyok kihasználom. Nem kell nekem szeretnem, de meg tehet pár dolgot. Meg kértem sminkeljen ki... *MUHAHAH
Mondjuk szerintem én csukott szemmel szebbet csinálok. DE bumm szívtam.
Alapoztunk, valami szörnyű (hangsúlyozom SZÖRNYŰ ÍZŰ) házi borral. Majd sikerült elindulni.
Természetesen előbb értünk oda, mint Kiki.
Ő olyan 23 óra felé érkezhetett. Addig iszogattunk. A mellettünk lévő asztalnál ülő 16-18 éves leszbikus csaj még a söréből is megkínált. Nem mondom, hogy nem jött be..:)
De könyörgöm.. mit akarjak tőle. Ennyiben maradt a "románcunk" :)
Megérkezett Kiki, s kezdetét vette a kemény ivászat. Nincs mit részleteznem. Mentünk ide oda ittunk, készült pár fotó. Táncoltunk. Reggel négyig nyomtuk.
Bocsánat volt egy jelenet, mely említést érdemel.:)
Már javában hajnal volt. Nem ittam sokat, de fantasztikusan éreztem magam, sokat táncoltunk. Egyszer csak megint azt vettem észre, hogy Kikivel táncolok. S nem tudom, volt egy olyan érzésem, megint, hogy nem biztos, hogy beflashelem, s talán tényleg érdekelhetem egy kicsit ezt a srácot. De már jött az aggódás, hogy ez így nem lesz jó. Mi barátok vagyunk, s amúgy is minek kombinálok.
De nem tudtam mit tenni, annyira az arcomba mászott, hogy már nem tudtam nem félre érteni. Mégis a folytatás mindig elmaradt. Nem csókolt meg. Akkor jó. Nem gondolja komolyan, csak én vetítem ki vágyaim. Én bizony nem fogom elrontani. Így inkább szépen visszautasítottam, kitértem előle, még véletlenül se legyen alkalma semmi meggondolatlant cselekednie. Be is jött. Elment. Erre jön TM.
"- Kiki engedélyt kért tőlem, hogy megcsókolhasson!!" Jó hogy nem ugrott a nyakamba, ráadásul, ezzel az egy mondattal a frászt hozta rám. Nem szeretem az ilyet. Nem szeretek erről tudni. Csak legyen meg hirtelen s essünk túl rajta, vagy törjön belőle elő a férfi szorítson a falhoz s smároljon le vadul... oh...
"-S te mit feleltél? "- kérdeztem, kicsit félve, hogy esetleg megtiltotta neki, mert féltékeny, vagy stb. S eszembe jutott az előző esti beszélgetésünk, miszerint valaki ilyet tenni lehet síró görcsöt kapnék. Csak azt hagytam ki, hogy ez alól Kiki kivételt képez... Nagyszerű. Nem gondoltam, hogy pont ez az információ morzsa fog elválasztani egy vágyott csóktól. Elég hülyén éreztem magam, hogy ilyet kell megbeszélnünk.. Mint az óvodások..
"- Azt mondtam, neki, hogy felőlem, nyugodtan, de ha nem akarja, ne erőltesd! Légy türelmes! Nehogy rámássz! "- észben tartva barátnőm az érzéseim, s kiszámíthatatlanságom.
Tehát ugrott a falnak lökős csóknak... :((
Ezek után Kiki rám sem mert nézni. Kerülte a tekintem, nem ült mellém... Gyönyörű...
Nekem sem kellett több, ha nem tudtam volna a kis párbeszédükről, akkor is jobban felhívta volna ezzel a figyelmem, hogy hanyagol, mint bármi mással. Mert nekem mindig az kell, ami épp nem lehet enyém...
Azonnal léptem, s újra ott voltunk, hogy egyikünk sem engedte el a másik tekintetét, de még sem tette meg azt az egy utolsó lépést. *Tudod, kinek az idegeivel játssz!* Átkoztam magamban a gyávaságát. De mivel tudtam eredeti szándékáról nem esett nehezemre kezemben venni az irányítást. S végre megtörtem a harcot. Máskor nem lett volna ehhez elég elhatározásom, de már nagyon kíváncsi voltam. Így már megint ott tartunk, hogy ÉN léptem. Miért nem tud egyszer a hím lépni.. Ebből már annyira elegem van... :@
Öööö.. nem volt ez sem a legjobb ötlet.. nem volt jó... sőt... bleh.. Jó, FT-nél azért jobb volt, s nem volt az egész fejem tiszta nyál. De ettől függetlenül egyáltalán nem élveztem. Mintha egy harcsát csókoltam volna meg. XD
S eltűnt minden varázs. Próbáltam én irányítani, de reménytelennek tűnt. Ezek után persze többször megismételtük a mozdulatsort, de semmi több.
Visszagondolva, fura érzés volt. Egy régi érzés tért vissza, egyfajta izgalom. Az első mpben, még talán izgató is lehetett volna, de gyorsan eltűnt. S az sem segített a helyzeten, hogy TM úgy bámult majd kiesett a szeme... Kössz, nem vagyok eléggé zavarban. Pedig tökre úgy akartam felfogni, mintha egy barátommal, akarom mondani, barátnőmmel smárolnék, semmi tovább gondolás, semmi egyéb gondolat. Egy csók, s pont. S miért ne lehetne, ezt épp egy barátommal csinálni, minden kötöttség nélkül csak jól érezzük magunkat, s ennyi. De nem elrontotta, egyrészről TM, hogy oda jött, hogy egyedül ne hagyjuk, azzal, hogy bámult. S Kiki meg azzal, hogy meg fogta a kezem!
SOSEM ÉRTETTEM, minek meg fogni a másik kezét. Számomra az sokkal többet jelent, mint egy csók. Amely megesik. De a kezét csak annak fogom meg aki fontos, akiben megbízom, aki számít valamit.
De nem egy ilyen után. Ettől nem kell egy újabb szintre lépni. Könyörgöm, nem kell ezért egész este az én kezem szorongatni. Persze nem húztam el.. mert nem akartam bunkó lenni... báár legközelebb ilyen lesz, biztos megteszem. Télen gyakran éltem azzal, hogy fázik a kezem... :D De most? Nyáron...
TM persze eltűnt, mi meg utána mentünk, kézen fogva. Nem mondom, hogy nem esett volna jól, ha ezt mással teszem, de így csak rohadt kellemetlen volt. Főleg, mikor TM megszólalt: "olyan aranyosak vagtok együtt... !" - BASZKI nem tudod mikor kell befogni a szád?!
Ezzel még rám is frászt hozod, hát még egy hímre! (S aranyosan akkor lettünk volna, ha most vallott volna szerelmet, s nem épp azon filózott volna hova vigyen megdugni... -.-" )
Kiki józanodott, s szerencsére, egyre kevésbé akarta az én kezem szorongatni.
Végül haza indultunk. Megvártuk azt a buszt, amelyiken nem kellett kötelezően jegyet venni, s haza is kísért minket.
Persze vagy fél órát ültünk a busz megállóban, mire a megfelelő busz megérkezett. Akkor kezdett a szitu kínossá válni, s tulajdonképpen, már akkor sem igen igényelte a társaságom. De nem tudott ellene mit tenni. Néha csak jól esett hozzáérni,s baszogatni a haját. Minden mindegy alapon. Persze jól esett neki, de kifejezetten csak egyszer kérte, hogy ne hagyjam abba.
Persze, TM nem is TM lett volna, ha nem nyög be még egy rohadt kínos mondatot. A fesztivál utáni kirándulást tervezgettük. S rögtön jött azzal, hogy reméli Kikinek van sátra, s nem az övében fogunk dugni. Könyörgöm?! Miért kell ezt?! Nem hiszem el, hogy véletlen csinálta...
A kapu előtt TM még mindig nem akart felszívódni. Legalább beállhatott volna a lépcsőházba megvárva, s kettesben hagyva minket félmp-re míg elbúcsúzunk. Nos, kaptam két puszit az arcomra, majd két keze közé fogta az arcom, s lágyan megérintette az ajkam az övével. Nice. Legalább ezt jól csináltam. ha kaptam volna 2 puszit, attól ideges lettem volna, ha egy csókot, vagy többet, akkor megint csak ideges lettem volna.. Ez így tökéletes volt. Persze már előtte tudtam, hogy reggelre ez valakinek kínos lesz, s szeretnék az nem én lenni. Hiszen hazafelé, már nem karolt át sem, míg a kapuhoz kísért minket.
Csütörtök Félsziget 1. nap
Tehát Ott hagytam abba, hogy 3 napos intenzív "Hogyan élik a mindennapjaikat a frissen összeköltözöttek " tréning után végre haza értünk a pici városból a kisvárosunkba.
Kicsit már hiányzott.
40 fok, dög meleg. A busz tele a Félszigetre utazó fiatalokkal. S senki nem, várt minket az autóbusz-állomáson... Fura... Tehát fogtuk a kis bőröndjeinket, s elindultunk fel a Dombra.
Fura volt úgy utazni, hogy egy kis kézipoggyászom volt, s simán elindulhattam szoknya magassarkúban, tudván, hogy nem kell kilométereket gyalogolnom. Nyilván vissza úton már óvatosabb voltam, s rendes cipőt vettem fel, sejtve, hogy nekünk azért még meg kell másznunk ezt azt. Hiába érkezünk már másodszor ide, vissza... vendégségbe.
Tehát elmaradt a fogadóbizottság. Nyünyinek örültem volna. De hát ő Nyünyi... ennyire nem önálló. Meg biztos dolgozott is.
Épp, hogy beléptünk a hűvös lépcsőházba, kimondtam egyetlen vágyam: " csak egy gyors zuhanyt szeretnénk!" - TM nagyban helyeselt. Beszálltunk a liftbe, s emelkedtünk a legtetejére az épületnek.
Illedelmesen benyitunk, s hangosan köszönünk, hogy mi ugyan megérkeztünk, tessék figyelni. TM lépett be elsőnek, s a felfordulás már eléggé szembetűnő volt. De csak akkor estem pánikba, mikor csak annyi csúszott ki barátnőm száján, hogy : "óh!" De ezt hatalmas átérzéssel, s MEGLEPŐDÉSSEL kell elképzelni. Hiszen az elé táruló látvány leírhatatlan volt:
A fürdő szóba csempétlenül tárult elénk, mindenhol karton dobozok, s csak ezeken lehetett járkálni. A szobák telepakolva a fürdőből kiszedett eszközökkel, de a mi az egészben a legfurcsább, mosdókagyló sehol, s egy idegen pasi guggolt, s némi csöveket illesztgetett össze... Wc ajtó sehol.... o.0
Ennyit egyetlen vágyamról. Leizzadtam, két és fél órát ültem s főttem a saját levemben, majd cipekedtem, tűzött a Nap, s igazán nem gondoltam, hogy ekkora kérés lesz egy kis zuhany.
Hozzá tenném, szerdát írtunk, aznap volt a Félsziget nulladik napja, s bár még nem volt semmi koncert, szerettük volna kellő képpen megünnepelni, hogy itt vagyunk. S kb. 3 óra múlva teljes harci díszben kellett volna állnunk. Tisztán, frissen, lefürödve.
Csak hevertünk a kanapén, s mosolyogtunk. S bizonygattuk, hogy de hogy haragszunk, hiszen, valamikor fel kell újítani a fürdőt, miért ne akkor mikor, mi előre megbeszélten érkeztünk, s itt töltünk 12 napot/ egy hetet.
TM teljesen a padlón volt, hogy ezt teszi vele a nagyanyja. Majdnem sírt idegességében. Én még egész jól viseltem.
Jegyek nem voltak még nálunk, pedig a fesztiválon megejthettük volna a fürdést. No de ahhoz előbb találkozni kell az illetékes lánnyal, 20kor.. kizárt volt, hogy én addig kibírom. Az még 3 óra.
Mondtam TMnek, hogy kérjük el a jegyeket s menjünk le. Tulajdonképpen az első ötletem az volt, hogy hívja fel, s mesélje el, hogy mi történt "kérje" el a jegyeket, de gondoltam erre már nem lesz szükség, hisz a leányzó ha meghallja miért akarunk lemenni, rögtön felajánlja a fürdőjét. S igazam lett. TM nem is reménykedett benne.. De basszus, ne hogy már...
Így a héten már harmadszorra pakoltam egy 3. táskába össze a cuccom, s levittek minket autóval a leányzóhoz. Szülők nem voltak otthon: nagyszerű! Beszabadultam a fürdőbe, s végre teljesült egyetlen vágyam.
Nehogy már koszosan kelljen mennem a feszt. első napjára.
Nem voltak nagy terveim, de a Szigetre is úgy indultam el, hogy óvszer azért volt nálam. Mondván sosem lehet tudni. Hátha TM.nek kell. Elég ellentmondásos vagyok újabban. Magam sem tudom mit akarok.
Szóval, utánam TM vetette be magát a frissességet adó szentélybe.
Én meg kezdtem aggódni. Ugyanis: (sztorizás jön)
Történt, hogy ez a kedves lány hívjuk Áginak több napot töltött TMnél. S mint hosszú éve legjobb barátnők, mikor TM itt van, így nagyon be akarta nekem mutatni, mert ő volt az egyetlen, akit eddig nem ismertem. Épp osztályommal iszogattam, s lehívtam TM-et, mire közölte, hogy hozza Ágit is, s bemutatja... OK. Nah most 3 óra késés után beállított TM, Ági, TT ( wtf?! minek hozta le, s miért ide, s nem akartam vele találkozni) s a tánctársam... o.0
Előtte történt, hogy együtt buliztunk, s úgy összevesztem tánctársam barátjával, hogy fogtam magam, ott hagytam őket s kivonatoztam hajnalban Nyuszhoz. Azóta nem találkoztunk. S csak szidott, amiért az egész éjszakát végig aggódta miattam, mert nem tudta, hova tűntem. TM csak azért nem aggódott miattam, mert épp újdonsült barátja szájában volt.
Tehát kínos volt az első találkozás tánctársammal s konkrétan élőben is közölte, hogy menjek emiatt a pics@ba. Beköszönt a kis slepp s köszönés nélkül léptek is engem ott hagyva. Tánctársam sem szólt hozzám ezután a kedves mondat után..
JA! hogy ha ti így, akkor én is.... Ezért nem is voltam kíváncsi a társaságukra egész télen, s inkább szilvesztereztem egyedül, mint hogy lemenjek, a fsz.re, ahol TM tartott házi bulit.
Nos Ágiról, annyit kell tudni, hogy szereti a f@szt. Sorry.. de nem tudok elfogultság nélkül beszélni. Tánctársam agyát jól befűzte, aztán közölte vele, hogy bocsi, de őt várja otthon a barátja... Jólvan. Ha ez kellett.
Sajnos ez a baj az ottani lányokkal... Amivel én nem tudok azonosulni. Ezzel a mentalitással. Mindegyik férjet akar fogni, vagy még éppen kiéli magát. Kultúra meg nulla.
Szóval, szerintem nem kell mondani, hogy roppant mód aggódtam Ági miatt. Mert akit nem bírok, azt a szememmel meg tudnám ölni. De most 4 napig min. össze leszünk zárva ezzel a lánnyal.. nem nézhetek rá csúnyán... Nem akarom, hogy TM emiatt nehezteljen rám. Tehát olyan szintű toleranciát erőltettem magamra, hogy magam sem hiszem, de senki nem vette észre, hogy ki nem állhatom a csajt.
Ott ültünk a konyhájukban, s szürcsöltem a nekem készített kv-m, ő sminkelt. S mit ad isten, ha már itt vagyok kihasználom. Nem kell nekem szeretnem, de meg tehet pár dolgot. Meg kértem sminkeljen ki... *MUHAHAH
Mondjuk szerintem én csukott szemmel szebbet csinálok. DE bumm szívtam.
Alapoztunk, valami szörnyű (hangsúlyozom SZÖRNYŰ ÍZŰ) házi borral. Majd sikerült elindulni.
Természetesen előbb értünk oda, mint Kiki.
Ő olyan 23 óra felé érkezhetett. Addig iszogattunk. A mellettünk lévő asztalnál ülő 16-18 éves leszbikus csaj még a söréből is megkínált. Nem mondom, hogy nem jött be..:)
De könyörgöm.. mit akarjak tőle. Ennyiben maradt a "románcunk" :)
Megérkezett Kiki, s kezdetét vette a kemény ivászat. Nincs mit részleteznem. Mentünk ide oda ittunk, készült pár fotó. Táncoltunk. Reggel négyig nyomtuk.
Bocsánat volt egy jelenet, mely említést érdemel.:)
Már javában hajnal volt. Nem ittam sokat, de fantasztikusan éreztem magam, sokat táncoltunk. Egyszer csak megint azt vettem észre, hogy Kikivel táncolok. S nem tudom, volt egy olyan érzésem, megint, hogy nem biztos, hogy beflashelem, s talán tényleg érdekelhetem egy kicsit ezt a srácot. De már jött az aggódás, hogy ez így nem lesz jó. Mi barátok vagyunk, s amúgy is minek kombinálok.
De nem tudtam mit tenni, annyira az arcomba mászott, hogy már nem tudtam nem félre érteni. Mégis a folytatás mindig elmaradt. Nem csókolt meg. Akkor jó. Nem gondolja komolyan, csak én vetítem ki vágyaim. Én bizony nem fogom elrontani. Így inkább szépen visszautasítottam, kitértem előle, még véletlenül se legyen alkalma semmi meggondolatlant cselekednie. Be is jött. Elment. Erre jön TM.
"- Kiki engedélyt kért tőlem, hogy megcsókolhasson!!" Jó hogy nem ugrott a nyakamba, ráadásul, ezzel az egy mondattal a frászt hozta rám. Nem szeretem az ilyet. Nem szeretek erről tudni. Csak legyen meg hirtelen s essünk túl rajta, vagy törjön belőle elő a férfi szorítson a falhoz s smároljon le vadul... oh...
"-S te mit feleltél? "- kérdeztem, kicsit félve, hogy esetleg megtiltotta neki, mert féltékeny, vagy stb. S eszembe jutott az előző esti beszélgetésünk, miszerint valaki ilyet tenni lehet síró görcsöt kapnék. Csak azt hagytam ki, hogy ez alól Kiki kivételt képez... Nagyszerű. Nem gondoltam, hogy pont ez az információ morzsa fog elválasztani egy vágyott csóktól. Elég hülyén éreztem magam, hogy ilyet kell megbeszélnünk.. Mint az óvodások..
"- Azt mondtam, neki, hogy felőlem, nyugodtan, de ha nem akarja, ne erőltesd! Légy türelmes! Nehogy rámássz! "- észben tartva barátnőm az érzéseim, s kiszámíthatatlanságom.
Tehát ugrott a falnak lökős csóknak... :((
Ezek után Kiki rám sem mert nézni. Kerülte a tekintem, nem ült mellém... Gyönyörű...
Nekem sem kellett több, ha nem tudtam volna a kis párbeszédükről, akkor is jobban felhívta volna ezzel a figyelmem, hogy hanyagol, mint bármi mással. Mert nekem mindig az kell, ami épp nem lehet enyém...
Azonnal léptem, s újra ott voltunk, hogy egyikünk sem engedte el a másik tekintetét, de még sem tette meg azt az egy utolsó lépést. *Tudod, kinek az idegeivel játssz!* Átkoztam magamban a gyávaságát. De mivel tudtam eredeti szándékáról nem esett nehezemre kezemben venni az irányítást. S végre megtörtem a harcot. Máskor nem lett volna ehhez elég elhatározásom, de már nagyon kíváncsi voltam. Így már megint ott tartunk, hogy ÉN léptem. Miért nem tud egyszer a hím lépni.. Ebből már annyira elegem van... :@
Öööö.. nem volt ez sem a legjobb ötlet.. nem volt jó... sőt... bleh.. Jó, FT-nél azért jobb volt, s nem volt az egész fejem tiszta nyál. De ettől függetlenül egyáltalán nem élveztem. Mintha egy harcsát csókoltam volna meg. XD
S eltűnt minden varázs. Próbáltam én irányítani, de reménytelennek tűnt. Ezek után persze többször megismételtük a mozdulatsort, de semmi több.
Visszagondolva, fura érzés volt. Egy régi érzés tért vissza, egyfajta izgalom. Az első mpben, még talán izgató is lehetett volna, de gyorsan eltűnt. S az sem segített a helyzeten, hogy TM úgy bámult majd kiesett a szeme... Kössz, nem vagyok eléggé zavarban. Pedig tökre úgy akartam felfogni, mintha egy barátommal, akarom mondani, barátnőmmel smárolnék, semmi tovább gondolás, semmi egyéb gondolat. Egy csók, s pont. S miért ne lehetne, ezt épp egy barátommal csinálni, minden kötöttség nélkül csak jól érezzük magunkat, s ennyi. De nem elrontotta, egyrészről TM, hogy oda jött, hogy egyedül ne hagyjuk, azzal, hogy bámult. S Kiki meg azzal, hogy meg fogta a kezem!
SOSEM ÉRTETTEM, minek meg fogni a másik kezét. Számomra az sokkal többet jelent, mint egy csók. Amely megesik. De a kezét csak annak fogom meg aki fontos, akiben megbízom, aki számít valamit.
De nem egy ilyen után. Ettől nem kell egy újabb szintre lépni. Könyörgöm, nem kell ezért egész este az én kezem szorongatni. Persze nem húztam el.. mert nem akartam bunkó lenni... báár legközelebb ilyen lesz, biztos megteszem. Télen gyakran éltem azzal, hogy fázik a kezem... :D De most? Nyáron...
TM persze eltűnt, mi meg utána mentünk, kézen fogva. Nem mondom, hogy nem esett volna jól, ha ezt mással teszem, de így csak rohadt kellemetlen volt. Főleg, mikor TM megszólalt: "olyan aranyosak vagtok együtt... !" - BASZKI nem tudod mikor kell befogni a szád?!
Ezzel még rám is frászt hozod, hát még egy hímre! (S aranyosan akkor lettünk volna, ha most vallott volna szerelmet, s nem épp azon filózott volna hova vigyen megdugni... -.-" )
Kiki józanodott, s szerencsére, egyre kevésbé akarta az én kezem szorongatni.
Végül haza indultunk. Megvártuk azt a buszt, amelyiken nem kellett kötelezően jegyet venni, s haza is kísért minket.
Persze vagy fél órát ültünk a busz megállóban, mire a megfelelő busz megérkezett. Akkor kezdett a szitu kínossá válni, s tulajdonképpen, már akkor sem igen igényelte a társaságom. De nem tudott ellene mit tenni. Néha csak jól esett hozzáérni,s baszogatni a haját. Minden mindegy alapon. Persze jól esett neki, de kifejezetten csak egyszer kérte, hogy ne hagyjam abba.
Persze, TM nem is TM lett volna, ha nem nyög be még egy rohadt kínos mondatot. A fesztivál utáni kirándulást tervezgettük. S rögtön jött azzal, hogy reméli Kikinek van sátra, s nem az övében fogunk dugni. Könyörgöm?! Miért kell ezt?! Nem hiszem el, hogy véletlen csinálta...
A kapu előtt TM még mindig nem akart felszívódni. Legalább beállhatott volna a lépcsőházba megvárva, s kettesben hagyva minket félmp-re míg elbúcsúzunk. Nos, kaptam két puszit az arcomra, majd két keze közé fogta az arcom, s lágyan megérintette az ajkam az övével. Nice. Legalább ezt jól csináltam. ha kaptam volna 2 puszit, attól ideges lettem volna, ha egy csókot, vagy többet, akkor megint csak ideges lettem volna.. Ez így tökéletes volt. Persze már előtte tudtam, hogy reggelre ez valakinek kínos lesz, s szeretnék az nem én lenni. Hiszen hazafelé, már nem karolt át sem, míg a kapuhoz kísért minket.
Csütörtök Félsziget 1. nap
Hétköznap. Nagyi sehol. Reggeliztünk. Feltettük a tökfőzeléket főni. Szerettem volna már lemosni magamról az előző estét, de nem lehetett, mert Áginál hagytuk a kis táskánkat, benne a tüsfürdőt, ruhát meg mindent! Mondván, majd ma úgy is lemegyünk érte. Igen, ám, de azzal nem számoltunk, hogy Ági nem kell fel délután 4 ig, s hiába jön a Dombra, az is csak fél hat lesz. Nem bírtunk már otthon ülni, így délután Nyünyiztünk egy sort, ittam 2 sört, míg vártunk Ágira. Majd elindultunk a megbeszélt helyre, üveg sörrel a kezünkben. Már nagyon jó hangulatunk volt. Fura is volt, hogy mindenki minket néz. Meg tudtuk azért mert itt nem szokás az utcán inni. Sőt kifejezetten büntetik.. Így 180 fokos fordulatot tettünk, mikor velünk szembe jött 2 rendőr, s elvegyültünk a téren a padoknál sakkozó öregek között.. Nem volt feltűnő... ááá.. nem... főleg h mindennap kiríttam a tömegből..:) Pedig nem erőlködtem. Sőt. TM kint hagyott a pékség előtt, 2 üveg sörrel a kezemben, míg ő bement a barátnőjéért. Jött ki az egész család. Anyuka dolgozott ott, de jött az öccs, s az apuka is, s így végül furgonnal mentünk megint a leányzóhoz. Gyors fürdés, hajmosás, majd indultunk haza, hogy ledobjuk a táskát, s ne kövessük el még egyszer ezt a hibát, hogy nincs nálunk tisztálkodó szer. Persze jól kijózanodtam a víz alatt, hiába szédültem, s ütött meg a sör:)
Le értünk a fesztiválra, már sötét volt, olyan fél kilenc lehetett. Kikiéket rögtön megtaláltuk. A hetirend az volt, hogy mindennap iszunk s együtt leszünk.
Meglepetés: nem is köszönt nekünk, semmi puszi. Persze mellé ültem le. Én nem voltam zavarban. Annál inkább ő. Levegőnek nézett. Próbált.
Velem szemben, meg a srác, akit a születésnapján majdnem megvertem. Ő is kerüli a tekintetünket. Nagyszerű estének nézünk elébe...!
Megbeszéltük, hogy kimegyünk inni. Kiültünk az egyik olcsó kvzóhoz, ahol volt némi koktél is. TM egy üveg fehér bort, s ásvány vizet kért, követve tánctársam példáját. A bor IHATATLAN volt, MŰANYAG ízű.
Itt már kezdett magához térni Kiki, s ha hozzám is szólt nagyjából incselkedett, vagy épp beoltott.. Nah ez az amire ugrom. De elég sokáig tűrtem. S már ittam is. Elég jó kedvem volt. De gyorsan el is szállt. Honvágy is kerülgetett. Ennek hangot is adtam. Aztán el kezdték szapulni a budapesti akcentust, stb...
Ugyanis visszafelé egyedül maradtam, A 3 idegen haver, köztük, az aki meg akart verni, s másik kettő , akiket akkor láttam életemben másodszor. Kiki s TM meg egymásba karolva több száz méterrel előttünk. Valahogy nem érettem, hogy miért nem férek el most én is, ha eddig elfértem. Ráadásul már odafelé menet is valami csajról cseverésztek. Továbbá valamin poénkodtunk még, azért próbáltam nem lemaradni, s benyögtem, hogy jó akkor inkább haza megyek, mire meg kaptam, hogy indulhatok is, de Pest messze lesz gyalog... :O S ez nem volt olyan kedves, vicces hangnem. Természetesen ezt Kiki mondta.
Aztán úgy alakult, hogy Kikiék mentem egy színpadhoz, én meg inkább az "ellenséget" választottam. Vegyék észre magukat. S akkor abban a helyzetben még ez is jobb megoldásnak bizonyult, mint ott lenni velük, s üvegnek tűnni.
Aztán TM észre vette magát. Én közben megbocsátottam, az ominózus este miatt az "ellenségemnek". Elmondta, hogy mindent el meséltek, s nagyon szégyelli magát, nem tudja mi ütött belé, nem szokott ilyet csinálni. Kezet adtam neki, s szent a béke volt. Ilyet sem csináltam még. Bár megmondtam neki, tőlem nem kell félnie legközelebb nem fogom magam vissza. Csak, hogy tudja merre hány méter.
Le értünk a fesztiválra, már sötét volt, olyan fél kilenc lehetett. Kikiéket rögtön megtaláltuk. A hetirend az volt, hogy mindennap iszunk s együtt leszünk.
Meglepetés: nem is köszönt nekünk, semmi puszi. Persze mellé ültem le. Én nem voltam zavarban. Annál inkább ő. Levegőnek nézett. Próbált.
Velem szemben, meg a srác, akit a születésnapján majdnem megvertem. Ő is kerüli a tekintetünket. Nagyszerű estének nézünk elébe...!
Megbeszéltük, hogy kimegyünk inni. Kiültünk az egyik olcsó kvzóhoz, ahol volt némi koktél is. TM egy üveg fehér bort, s ásvány vizet kért, követve tánctársam példáját. A bor IHATATLAN volt, MŰANYAG ízű.
Itt már kezdett magához térni Kiki, s ha hozzám is szólt nagyjából incselkedett, vagy épp beoltott.. Nah ez az amire ugrom. De elég sokáig tűrtem. S már ittam is. Elég jó kedvem volt. De gyorsan el is szállt. Honvágy is kerülgetett. Ennek hangot is adtam. Aztán el kezdték szapulni a budapesti akcentust, stb...
Ugyanis visszafelé egyedül maradtam, A 3 idegen haver, köztük, az aki meg akart verni, s másik kettő , akiket akkor láttam életemben másodszor. Kiki s TM meg egymásba karolva több száz méterrel előttünk. Valahogy nem érettem, hogy miért nem férek el most én is, ha eddig elfértem. Ráadásul már odafelé menet is valami csajról cseverésztek. Továbbá valamin poénkodtunk még, azért próbáltam nem lemaradni, s benyögtem, hogy jó akkor inkább haza megyek, mire meg kaptam, hogy indulhatok is, de Pest messze lesz gyalog... :O S ez nem volt olyan kedves, vicces hangnem. Természetesen ezt Kiki mondta.
Aztán úgy alakult, hogy Kikiék mentem egy színpadhoz, én meg inkább az "ellenséget" választottam. Vegyék észre magukat. S akkor abban a helyzetben még ez is jobb megoldásnak bizonyult, mint ott lenni velük, s üvegnek tűnni.
Aztán TM észre vette magát. Én közben megbocsátottam, az ominózus este miatt az "ellenségemnek". Elmondta, hogy mindent el meséltek, s nagyon szégyelli magát, nem tudja mi ütött belé, nem szokott ilyet csinálni. Kezet adtam neki, s szent a béke volt. Ilyet sem csináltam még. Bár megmondtam neki, tőlem nem kell félnie legközelebb nem fogom magam vissza. Csak, hogy tudja merre hány méter.
Nem emlékszem, mikor volt az utolsó csepp a pohárban, lényeg, közöltem, hogy inkább haza mennék. Mert nem érzem ezt a ma estét. De TM nélkül nem tudtam haza menni, mert csak egy kulcs volt. továbbá a nagyi frászt kapna, hogy unokája egyedül maradt. Így a hidegre való tekintettel, "közös" megegyezés alapján elindultunk haza. S végül haza sétáltunk. TM azóta is emlegeti azt a tempót. Azt mondja szörnyen ideges voltam, s úgy mentem, mint egy kis gőzmozdony. Ha jól sejtem, olyan 5-6 km-t sétálhattunk. Mindenesetre egy órán át csak bandukoltunk. Közben volt sírás meg minden. TM azt hitte, miatta van az egész, nem érzem jól magam, s haza akarok menni. S ha ez így van, holnap feltesz az első buszra.
Mire próbáltam vele nyugodtan közölni, hogy nem kell feltenni, fel tudok szállni magam is. Ezzel csak azt a akartam kifejezni, hogy ha akarnék, akkor már nem itt lennék. Persze neki nem ez jött át.
Sírt egy sort. Aztán megnyugodott...
Persze azt meg tagadtam, hogy Kiki miatt van az egész. Meg miatta... Nem értem miért nem vette észre, hogy inkább választottam idegeneket, mint az ismert társaságom. Valami oka csak volt. S nem hisztiztem.
Mire próbáltam vele nyugodtan közölni, hogy nem kell feltenni, fel tudok szállni magam is. Ezzel csak azt a akartam kifejezni, hogy ha akarnék, akkor már nem itt lennék. Persze neki nem ez jött át.
Sírt egy sort. Aztán megnyugodott...
Persze azt meg tagadtam, hogy Kiki miatt van az egész. Meg miatta... Nem értem miért nem vette észre, hogy inkább választottam idegeneket, mint az ismert társaságom. Valami oka csak volt. S nem hisztiztem.
Nem akartam részletezni mi a bajom. Elég szar hangulatom volt, s Nyusz hiánya sem épp fényesítette a kedvem. Aznap kapott tőlem egy sms-t, először, mióta.....
Haza sétáltunk, én meg kialudtam az egészet.
Péntek Félsziget 2. nap
Késő reggeli, de már legalább otthon fürödtünk, lavorban, a kádban, az ajtófélfának támasztott wc ajtó mögött.. Hihetetlen, hogy egy lábos vízben is milyen jól le lehet mosakodni. Mintha zuhanyoztam volna!:)
Majd megjöttek a gyerekek... TM unoka testvérei. Tudni kell, hogy a 8 éves kis srác RAJONG ÉRTEM, oda meg vissza van. Meg lát, s ugrik rám. Nem értem mivel értem ezt el, soha nem kapott különösebb bánás módot, mint bármelyik gyerek a közelemben..
Semmi érdekes aznap. Azt hiszem Ágival s barátjával voltunk legtöbbet aznap. Az biztos, hogy most sokat ittunk, s viszonylag jól éreztük magunkat, mert a tendencia ez volt. Egy nap rossz, egy nap jó.
Eszem bejutott! Nappal vettünk valami piát, amit benyakaltunk. Vodka szerű volt, ezt ittuk energia üccsivel.
Este eltűntünk. Ugyanis kimentünk a strandra, ami este héttől ingyenesen látogatható. Kijöttek Nyünyiék. Megittunk ott még 2 vodka narancsot. Pancsoltunk a medencében, TM s Nyünyi dugtak is benne... Aznap egy pink férfiing volt rajtam leggings-szel. Fürdőruha felső. Nos visszaöltözve érdekesen nézhettem ki. Se melltartó se bugyi nem volt rajtam. A fürdőruha felsőm a z övemen lógott. Így mentünk vissza partizni. Visszafelé menet nagyon jól éreztük magunkat. Mindenkivel lepacsiztunk volna... De senki nem ment bele a HI5! játékunkba... :( Hát igen, ez nem Sziget. De azért egy románnal még lepacsiztam, s beszéltünk pár mondatot. Majd állítólag, örömmel meséltem, visszaérve a többiekhez, hogy "beszéltem egy románnal, s tudott románul!" Azt akartam mondani, hogy angolul... ugyanis első este megtanították a legfontosabb szavakat: da, no, beere, vino S azt mondták, kezdjek el angolul beszélni, akkor úgy is lekopnak..:D
Egyszer csak TM elüvöltötte magát: "KOREAIAK!" -"HOL?!" S rohantam a mutatott irányba. S tényleg 2 ázsiait találtam ott. Nem volt kérdés, rögtön bevetettem magam eléjük, hogy "HI5!" S láss csodát, ők érették! :) Majd beszélgettem velük pár mondatot. Kiderült, hogy Kanadából jöttek ide. .. Hát na.. nem lehet minden mandula szemú koreai. Az egyik csúnya volt, viszont a másik. Szerintem ő vagy japán, vagy az imént említett lehetett.Jasonnek hívták. De az is lehet, hogy eszkimó volt. Vagy a Jasonből kiindulva, olyan farkas indián, mint a Twilightban Jason. :D Jó-jó! Sokat ittam..:)
Folytattuk utunkat, de még egyszer összeakadtam Jasonnel. Meginvitált a hotelbe. de nem fogadtam el. Taxival mentünk haza. Vettünk kólát, mert TMnek Cola flash-se volt. Jól bekóláztunk. S belépve a lakásba, mint mindig most is felébredt a nagyi. Csakhogy most rámutatott a vödörre, hogy ott van, ha pisilnünk kell... Ugyanis nem volt már WC-sem... !!
ÉN nem tudtam magammal mit kezdeni, kimentem az erkélyre s ott fojtottam magamba a nevetésem, mert már mást nem lehetett:D Dőltünk a röhögéstől...
Nem lényeg.
Szombat Félsziget 3. nap (főnap)
Reggel csörömpölés, fúrás, faragás, gyerekek... megint!
Szörnyű volt úgy kelni, hogy ott van egy kis srác, aki rajong érted, s te épp, hogy kinyitod a csipás szemed, full másnapos vagy, hangos semmi, büdös a szád, ő meg neked ront s átöleli a derekad.. Be nem áll a szája. Lelkesen ecseteli, hogy elhozta nekem a tablet-et, hogy ÉN tudja netezni. Kérdezget mindenről. Miért vagyok berekedve, megfáztam, stb stb.. Reggel használhatatlan vagyok!! EZ LÁTSZIK RAJTAM. UTÁLOK FELKELNI! Legszívesebben átaludnám az életem... Miért nem érti meg ez senki? Reggel egy dologra tudok gondolni. Pisi, ivás, fogmosás, esetleg reggeli, vagy kv, kakaó, meleg tea...Tárgyalni csak ezek után vagyok hajlandó. Vagy egyáltalán megszólalni. Vagy jó reggelt-tel köszönni. Addig ne szóljon hozzám senki, ne érjen hozzám senki, s hagyjanak békén. Ha csak nem reggelit akarnak nekem kínálni.
De nem... pisilni nem tudtam elmenni. Már rossz. Kv-t ugyan kaptam... De ott voltak a gyerekek. Ugyanis a is srácnak van egy húga, aki még többet beszél. S nála is én vagyok az új s érdekes...
Azt hittem eret vágok magamon..
Aznap tartotta a nagyi a születésnapi ebédét. Tehát volt sürgés -forgás. Sült bárány hús, sült csirke, krumpli saláta, majonéz nélkül. Hm, de jót ebédeltünk.
Aztán fél2kor végre eljutottam a wcre is. Aznap a hetediken fürödtünk egy néninél...
Nah, most azt az ismeretlen nénit is szóval tartani, míg TM fürdik... hát kihívás volt...
A Maros parton vártunk Kikire, együtt mentünk be, de ő gyorsan eltűnt Aznap volt Alvin és a mókusok, Ákos. Vittem a fényképező gépem is. Tehát végre ez a nap megörökítve.
A feszten az "ellenségem"mel mászkáltunk. Egész este őt babysitteltük. Nagyon aranyos volt. Most nem itta magát agresszívre. Táncoltam vele egy csomót, de bizalmam az persze nem volt. Mikor magához húzott, s megragadta a hajam.. ÚGY ahogy, ágyban szokás, nah akkor erélyesen rászóltam. Máskor nem lett volna probléma, sőt még jól is esett volna, de először csak megijedtem. Ha nem lett volna az a kis "nézet eltérésünk" s nem tudnám TMől, hogy még rosszabbul smárol, mint Kiki, akkor kapott volna egy esélyt. De így... Minden egyes agresszívabb mozdulatánál azt lestem, mikor esik át a ló túl oldalára... Sajnálom, nálam egyszer eljátssza a bizalmat, azt nehezen szerzi vissza.
Kikit egy csaj rángatta el előlünk megint.. mint minden este. De a többit legalább meg is dugta... Egészségére.
Voltunk egy fantasztikus dnb bulin. Csak sajnos a sátor alatt meg lehetett fulladni, kint meg rohadt hideg volt.
Ja kis agresszív barátunkat végül elvesztettem, olyan lelkiismeret furdalásom lett.
Megint taxiztunk
Vasárnap, Félsziget 4 nap.
Gyerekek, csörömpölés... falbontás...
Megint fantasztikus hangokra ébredtem, s bár most nem voltam másnapos nem sokat javított a dolgon.
Szabályosan már menekültünk a kölykök elől. Menekültünk volna. Ugyanis a 7. lévő szomszéd néni kulcsát megkaptuk, hogy vigyázzunk a lakásra meg a papagájára(Kokora, aki sima kék hullamos papagáj volt, s vagy 90 szót tudott mondani! ) amíg ő elutazik. Oh yeah, van hol fürödnünk!!
Így nagyban s örömmel vetettük be magunkat, a lakásba, hol csend s béke uralkodott. De nem sokáig élvezhettük, mert a kislány megjelent az anyjával, s nem akart visszamenni, így az anyja ott hagyta... Majd mire én végeztem s pihentem volna megint megjelent az anyja. Hogy menjen fel. Nem akart. S folyton pofázott.. Nekem meg muszáj volt beszélnem vele, mert ott volt az anyja is. Ha nem lett volna megmondtam volna neki, hogy most kuss.
Aztán megjelent a nagyi is aggódva, hogy vajon romokba döntöttük e már a szomszéd lakását.. Aztán láss csodát a kisfiú sem akart kimaradni a "jóból"... Szerencsére akkor már mentünk fel.
Végül elmentünk nézni virágot a nagyi születésnapjára, ami hivatalosan vasárnap volt. S nagyban bóklásztunk a vasárnapi csendes kisvárosi utcákon, s arra lettünk figyelmesek mennyire élvezzük, hogy nincsenek itt a kölykök... Nem kérdeznek, nem pofáznak feleslegesen..
De nem szembejöttek velünk az utcán!? Egyszer csak rohantak felénk. Kijön a házamba feeling, azzal az eltéréssel, hogy egy gyors oldalra csipő mozgással kitértem előlük.. TM már látta a fejemen, hogy eddig s nem tovább! :)
Megvettük a virágot, vittünk fel dinnyét. S indultunk az utolsó napunkra.
Semmi extra. Este egy children of bodon koncert azt is háttal a színpadnak néztem végig...:)
Jó sokat ittam megint. 5sört tuti. Meg volt valami tömény is.
S ebből a napból kimaradt pár dolog..lejöttek végül Nyünyiék is. Nagyon kész volt. Hajnali 4kor értünk haza. TM eltűnt egy jó időre. Én meg leginkább Kikivel voltam.
Haza sétáltunk, én meg kialudtam az egészet.
Péntek Félsziget 2. nap
Késő reggeli, de már legalább otthon fürödtünk, lavorban, a kádban, az ajtófélfának támasztott wc ajtó mögött.. Hihetetlen, hogy egy lábos vízben is milyen jól le lehet mosakodni. Mintha zuhanyoztam volna!:)
Majd megjöttek a gyerekek... TM unoka testvérei. Tudni kell, hogy a 8 éves kis srác RAJONG ÉRTEM, oda meg vissza van. Meg lát, s ugrik rám. Nem értem mivel értem ezt el, soha nem kapott különösebb bánás módot, mint bármelyik gyerek a közelemben..
Semmi érdekes aznap. Azt hiszem Ágival s barátjával voltunk legtöbbet aznap. Az biztos, hogy most sokat ittunk, s viszonylag jól éreztük magunkat, mert a tendencia ez volt. Egy nap rossz, egy nap jó.
Eszem bejutott! Nappal vettünk valami piát, amit benyakaltunk. Vodka szerű volt, ezt ittuk energia üccsivel.
Este eltűntünk. Ugyanis kimentünk a strandra, ami este héttől ingyenesen látogatható. Kijöttek Nyünyiék. Megittunk ott még 2 vodka narancsot. Pancsoltunk a medencében, TM s Nyünyi dugtak is benne... Aznap egy pink férfiing volt rajtam leggings-szel. Fürdőruha felső. Nos visszaöltözve érdekesen nézhettem ki. Se melltartó se bugyi nem volt rajtam. A fürdőruha felsőm a z övemen lógott. Így mentünk vissza partizni. Visszafelé menet nagyon jól éreztük magunkat. Mindenkivel lepacsiztunk volna... De senki nem ment bele a HI5! játékunkba... :( Hát igen, ez nem Sziget. De azért egy románnal még lepacsiztam, s beszéltünk pár mondatot. Majd állítólag, örömmel meséltem, visszaérve a többiekhez, hogy "beszéltem egy románnal, s tudott románul!" Azt akartam mondani, hogy angolul... ugyanis első este megtanították a legfontosabb szavakat: da, no, beere, vino S azt mondták, kezdjek el angolul beszélni, akkor úgy is lekopnak..:D
Egyszer csak TM elüvöltötte magát: "KOREAIAK!" -"HOL?!" S rohantam a mutatott irányba. S tényleg 2 ázsiait találtam ott. Nem volt kérdés, rögtön bevetettem magam eléjük, hogy "HI5!" S láss csodát, ők érették! :) Majd beszélgettem velük pár mondatot. Kiderült, hogy Kanadából jöttek ide. .. Hát na.. nem lehet minden mandula szemú koreai. Az egyik csúnya volt, viszont a másik. Szerintem ő vagy japán, vagy az imént említett lehetett.Jasonnek hívták. De az is lehet, hogy eszkimó volt. Vagy a Jasonből kiindulva, olyan farkas indián, mint a Twilightban Jason. :D Jó-jó! Sokat ittam..:)
Folytattuk utunkat, de még egyszer összeakadtam Jasonnel. Meginvitált a hotelbe. de nem fogadtam el. Taxival mentünk haza. Vettünk kólát, mert TMnek Cola flash-se volt. Jól bekóláztunk. S belépve a lakásba, mint mindig most is felébredt a nagyi. Csakhogy most rámutatott a vödörre, hogy ott van, ha pisilnünk kell... Ugyanis nem volt már WC-sem... !!
ÉN nem tudtam magammal mit kezdeni, kimentem az erkélyre s ott fojtottam magamba a nevetésem, mert már mást nem lehetett:D Dőltünk a röhögéstől...
Nem lényeg.
Szombat Félsziget 3. nap (főnap)
Reggel csörömpölés, fúrás, faragás, gyerekek... megint!
Szörnyű volt úgy kelni, hogy ott van egy kis srác, aki rajong érted, s te épp, hogy kinyitod a csipás szemed, full másnapos vagy, hangos semmi, büdös a szád, ő meg neked ront s átöleli a derekad.. Be nem áll a szája. Lelkesen ecseteli, hogy elhozta nekem a tablet-et, hogy ÉN tudja netezni. Kérdezget mindenről. Miért vagyok berekedve, megfáztam, stb stb.. Reggel használhatatlan vagyok!! EZ LÁTSZIK RAJTAM. UTÁLOK FELKELNI! Legszívesebben átaludnám az életem... Miért nem érti meg ez senki? Reggel egy dologra tudok gondolni. Pisi, ivás, fogmosás, esetleg reggeli, vagy kv, kakaó, meleg tea...Tárgyalni csak ezek után vagyok hajlandó. Vagy egyáltalán megszólalni. Vagy jó reggelt-tel köszönni. Addig ne szóljon hozzám senki, ne érjen hozzám senki, s hagyjanak békén. Ha csak nem reggelit akarnak nekem kínálni.
De nem... pisilni nem tudtam elmenni. Már rossz. Kv-t ugyan kaptam... De ott voltak a gyerekek. Ugyanis a is srácnak van egy húga, aki még többet beszél. S nála is én vagyok az új s érdekes...
Azt hittem eret vágok magamon..
Aznap tartotta a nagyi a születésnapi ebédét. Tehát volt sürgés -forgás. Sült bárány hús, sült csirke, krumpli saláta, majonéz nélkül. Hm, de jót ebédeltünk.
Aztán fél2kor végre eljutottam a wcre is. Aznap a hetediken fürödtünk egy néninél...
Nah, most azt az ismeretlen nénit is szóval tartani, míg TM fürdik... hát kihívás volt...
A Maros parton vártunk Kikire, együtt mentünk be, de ő gyorsan eltűnt Aznap volt Alvin és a mókusok, Ákos. Vittem a fényképező gépem is. Tehát végre ez a nap megörökítve.
A feszten az "ellenségem"mel mászkáltunk. Egész este őt babysitteltük. Nagyon aranyos volt. Most nem itta magát agresszívre. Táncoltam vele egy csomót, de bizalmam az persze nem volt. Mikor magához húzott, s megragadta a hajam.. ÚGY ahogy, ágyban szokás, nah akkor erélyesen rászóltam. Máskor nem lett volna probléma, sőt még jól is esett volna, de először csak megijedtem. Ha nem lett volna az a kis "nézet eltérésünk" s nem tudnám TMől, hogy még rosszabbul smárol, mint Kiki, akkor kapott volna egy esélyt. De így... Minden egyes agresszívabb mozdulatánál azt lestem, mikor esik át a ló túl oldalára... Sajnálom, nálam egyszer eljátssza a bizalmat, azt nehezen szerzi vissza.
Kikit egy csaj rángatta el előlünk megint.. mint minden este. De a többit legalább meg is dugta... Egészségére.
Voltunk egy fantasztikus dnb bulin. Csak sajnos a sátor alatt meg lehetett fulladni, kint meg rohadt hideg volt.
Ja kis agresszív barátunkat végül elvesztettem, olyan lelkiismeret furdalásom lett.
Megint taxiztunk
Vasárnap, Félsziget 4 nap.
Gyerekek, csörömpölés... falbontás...
Megint fantasztikus hangokra ébredtem, s bár most nem voltam másnapos nem sokat javított a dolgon.
Szabályosan már menekültünk a kölykök elől. Menekültünk volna. Ugyanis a 7. lévő szomszéd néni kulcsát megkaptuk, hogy vigyázzunk a lakásra meg a papagájára(Kokora, aki sima kék hullamos papagáj volt, s vagy 90 szót tudott mondani! ) amíg ő elutazik. Oh yeah, van hol fürödnünk!!
Így nagyban s örömmel vetettük be magunkat, a lakásba, hol csend s béke uralkodott. De nem sokáig élvezhettük, mert a kislány megjelent az anyjával, s nem akart visszamenni, így az anyja ott hagyta... Majd mire én végeztem s pihentem volna megint megjelent az anyja. Hogy menjen fel. Nem akart. S folyton pofázott.. Nekem meg muszáj volt beszélnem vele, mert ott volt az anyja is. Ha nem lett volna megmondtam volna neki, hogy most kuss.
Aztán megjelent a nagyi is aggódva, hogy vajon romokba döntöttük e már a szomszéd lakását.. Aztán láss csodát a kisfiú sem akart kimaradni a "jóból"... Szerencsére akkor már mentünk fel.
Végül elmentünk nézni virágot a nagyi születésnapjára, ami hivatalosan vasárnap volt. S nagyban bóklásztunk a vasárnapi csendes kisvárosi utcákon, s arra lettünk figyelmesek mennyire élvezzük, hogy nincsenek itt a kölykök... Nem kérdeznek, nem pofáznak feleslegesen..
De nem szembejöttek velünk az utcán!? Egyszer csak rohantak felénk. Kijön a házamba feeling, azzal az eltéréssel, hogy egy gyors oldalra csipő mozgással kitértem előlük.. TM már látta a fejemen, hogy eddig s nem tovább! :)
Megvettük a virágot, vittünk fel dinnyét. S indultunk az utolsó napunkra.
Semmi extra. Este egy children of bodon koncert azt is háttal a színpadnak néztem végig...:)
Jó sokat ittam megint. 5sört tuti. Meg volt valami tömény is.
S ebből a napból kimaradt pár dolog..lejöttek végül Nyünyiék is. Nagyon kész volt. Hajnali 4kor értünk haza. TM eltűnt egy jó időre. Én meg leginkább Kikivel voltam.
Big Bang's Vocal Prowess | Pop Reviews Now
Big Bang's Vocal Prowess | Pop Reviews Now
Találtam egy nagyon jó kis oldalt. A szerző zene kritikus, s górcső alá veszi kegyetlenül a KPop világában mozgó zenekarokat. Félve nyitottam meg ugyan az oldalt, vajon mit fogok itt találni a Bigbangről. De nincs okom aggodalomra. Eddig is tudtuk, hogy GD nem tud énekelni.
Őt nem is elemzi, hiszen a rap nem a szerző asztala. :)
Mindenesetre érdekes egy oldal.
Megfordult a fejemben, hogy erről is kéne egy fordítást csinálnom. Kíváncsi vagyok mit szólna hozzá a szerző..:S
Ez nagy falat lenne számomra az biztos.
Addig is maradjunk ennyiben, hogy reklámozom egy kicsit az oldalát. :)
Találtam egy nagyon jó kis oldalt. A szerző zene kritikus, s górcső alá veszi kegyetlenül a KPop világában mozgó zenekarokat. Félve nyitottam meg ugyan az oldalt, vajon mit fogok itt találni a Bigbangről. De nincs okom aggodalomra. Eddig is tudtuk, hogy GD nem tud énekelni.
Őt nem is elemzi, hiszen a rap nem a szerző asztala. :)
Mindenesetre érdekes egy oldal.
Megfordult a fejemben, hogy erről is kéne egy fordítást csinálnom. Kíváncsi vagyok mit szólna hozzá a szerző..:S
Ez nagy falat lenne számomra az biztos.
Addig is maradjunk ennyiben, hogy reklámozom egy kicsit az oldalát. :)
2012. szeptember 24., hétfő
My K-life in Budapest
 | ||
K-Life in Budapest
|
 |
| Like a boss |
 |
| Rhythm of the dance |
2012. szeptember 18., kedd
Kalandozás a tánc világában
Gólya hetem van még mindig, elvileg 12re kellett volna ejárni, s 3ig voltunk akarom mondani voltak iskolában. Én a héten be sem tettem a lábam. Nem volt kedvem.
Nos okosabb lettem az biztos. Szóval Shaman dance-ként megtalálható egy csomó ilyen videó youtube-on. Most már tudom miért tetszik annyira. Mert olyan mitikus. Ezt hívják Salpuri-nak. Nos mi NEM ezt tanultuk.
Mi a Taepyongmu-t tanultuk. Nyilván nem találtam meg azt a stílust amit én látok az órákon, de azért ritmusban találtam egy nagyon közelítőt. Minket is dobbal kísérnek. Első órán tanultunk is dobolni! :)
Semmi más csak egy dob, de így is nagyon jó. Néha már a ritmust is eltaláltam! XD
Lehet nevetni, de tényleg soha nem tanultam táncolni. A szalagavató is hatalmas kihívás volt. Am, ha nem számolnak a lányok (tanárnők), akkor se kép se hang. Így óra végére azt vettem észre, hogy a "one-two-three-four-five-six-seven-eight " már ha álmomból ráznak fel akkor is csak ezt válaszolom. Ugyanis angolul s koreaiul tartják az órát. Néha magyarul. De többnyire az angol s a magyar is törve megy csak ... :) De kit érdekel, úgy is csak követni kell őket. Nincs különösebb nyelvi nehézségünk.
Viszont ahogy a "changing"-et ejti az egyik leányzó! OMG. Az annyira cuki, hogy belehalok. Ő az egyik kedvencem.:)
Valahogy "céhnzi"-nek mondja, s eleinte nem is vágtam, hogy angolul beszél. Csak idővel jöttem rá.. hogy ez tulajdonképpen a csere akar lenni.
Hétfőn mentem dolgozni. A belvárosban, a város legszebb bevásárló központjának a tetőteraszán dolgoztunk 8 órában. A kültéri fa bordázott, hajópadlószerű járólapot tisztítottuk meg acélkefével a a helytelenül ápolt felső rétegtől, hogy utána szintén kézzel s csiszoló papírral tökéletesítsük a felületet az újbóli védőréteg felviteléhez. (de szép hosszú mondat lett! :) ) Lényeg, még kedden is kellett volna mennem, de ínhüvely gyulladásra hivatkozva lemondtam. Nem lettem volna képes még egy napot ott csiszatolni. Ugyanis még vasárnap 4 órában elment, hiszen tudtam, hogy úgy sem csinálnék mást. De hétfőn?! 8 órában? Kizárt..
Haza érve azt nem tudtam megvárni, hogy húgom befejezze a ténykedését a gépnél, s fb-ot sassoljak. Inkább lefeküdtem aludni. Este 18tól, másnap reggel fél tízig aludtam. Kicsit kimerültem.
De büszke voltam magara. Volt 3 srác, akik egy óra után feladták. Jó mondanom sem kell szerintem, hogy tanga papucsban s hófehér nadrágban jöttek el. Szerintem mikor meglátták, milyen koszosak vagyunk, s a földön mászunk, biztos rosszul lettek. Az egyik szó nélkül lépett le, mikor elmentünk a mosdókba.
Én már csiszoltam fát, tény hogy géppel. Sőt nem is egyszer. Azért tudtam, mire számítsak. Porra, s még több porra. Vasárnap halál jól elvoltam. Azért fizettek, hogy a levegőn mozogjak, s közben Bigbanget hallgassak. Lássuk be ez azért sokkal jobb opció, mint az, hogy egykor kimászok az ágyból, benyomom a gépet, s fel sem állok onnan, s zenét hallgatok.
Csak aztána hétfői hozzáállás nekem is elvette a kezem. Nah meg a karom.. omg.. S még a fülhallgatóm is eltéptem véletlen, szóval zeném sem volt... Sokat rontott a helyzeten! Inkább csak bosszankodtam, hogy tényleg ennyire akarok én Bigbang koncertre menni, hogy a földön csúszok?
Máris más meglátásba került az egész, hogy tudtam a többiek most az iskola padban ülnek.
Nah haladjunk tovább. Kedden nagyon mozgalmas napom volt. Mivel elaludtam, nem volt kedvem suliba menni. Inkább mostam, teregettem, hajtogattam, bevásároltam, főztem, mosogattam, s még gyereket is neveltem... Nah jó, csak olvastam vele! :)
Közben szállást kellett volna keresnem, de nem sok kedvem volt hozzá. Jó nap volt. 10ből 9et kap, mert tök tevékeny voltam.
Szerda... Szerintem semmi! Semmi de semmi nem történt.
Megjelentek GD cover photoi, de ennyi. Hajnalban rajzoltam.
Jaj tudom, hiába indult GD-vel a reggel, estére olyan fos hangulatom lett, hogy inkább neki álltam rajzolni. S milyen jól sikerült!
Nah s akkor most jön a csütörtök.
Délben felkeltem, vagy més később, hiszen reggelig rajzoltam.
Majd nem is maradt szinte semmire időm, mentem is táncra. Nem merek messzemenő következtetéseket levonni, de talán egy árnyalatnyival jobb voltam, mint első órán. Kéz s láb koordináció még mindig nulla. De igyekeztem! Most szinte egy egész táncot tanultunk. Én csak hegyi szellem táncnak hívom. Tulajdonképpen nem tudtuk meg pontosan milyen tánc ez, mert most nem volt magyar tolmács, s így csak az ottani középkorú koreai hölgytől tudtuk meg, hogy amit az elején kántálunk, az egy hegyi szellemről/hez szól.
Ettől függetlenül nagyon szép tánc szerintem. Ezt ilyen zászlóval meghosszabbított karokkal kell táncolni. Mindjárt keresek is képet.
Fantasztikusak azok az órák. Egyszerűen már csak attól jobb kedvem lesz, hogy bemegyek abba az épületbe. (attól eltekintve, hogy kénytelenek voltak a női wc-t bezárni a többszöri figyelmeztetések ellenére, miszerint ne dugítsák el a wc-t oda nem illő dolgokkal... magyarok.. gyönyörű.. tényleg itt tartunk? -.-)
Nah, azt hittem könnyebb dolgom lesz Találtam egy videót, amiben ilyen zászlószerűséget használnak, viszont mi nagyon nem ilyet táncoltunk. A másik videóban meg kisgyerekek táncoltak ilyen zászlóval. Nos egyik sem nyert. Mindjárt kiderítem mi ennek a textilnek a neve.
A video pedig itt van:
Haza érve azt nem tudtam megvárni, hogy húgom befejezze a ténykedését a gépnél, s fb-ot sassoljak. Inkább lefeküdtem aludni. Este 18tól, másnap reggel fél tízig aludtam. Kicsit kimerültem.
De büszke voltam magara. Volt 3 srác, akik egy óra után feladták. Jó mondanom sem kell szerintem, hogy tanga papucsban s hófehér nadrágban jöttek el. Szerintem mikor meglátták, milyen koszosak vagyunk, s a földön mászunk, biztos rosszul lettek. Az egyik szó nélkül lépett le, mikor elmentünk a mosdókba.
Én már csiszoltam fát, tény hogy géppel. Sőt nem is egyszer. Azért tudtam, mire számítsak. Porra, s még több porra. Vasárnap halál jól elvoltam. Azért fizettek, hogy a levegőn mozogjak, s közben Bigbanget hallgassak. Lássuk be ez azért sokkal jobb opció, mint az, hogy egykor kimászok az ágyból, benyomom a gépet, s fel sem állok onnan, s zenét hallgatok.
Csak aztána hétfői hozzáállás nekem is elvette a kezem. Nah meg a karom.. omg.. S még a fülhallgatóm is eltéptem véletlen, szóval zeném sem volt... Sokat rontott a helyzeten! Inkább csak bosszankodtam, hogy tényleg ennyire akarok én Bigbang koncertre menni, hogy a földön csúszok?
Máris más meglátásba került az egész, hogy tudtam a többiek most az iskola padban ülnek.
Nah haladjunk tovább. Kedden nagyon mozgalmas napom volt. Mivel elaludtam, nem volt kedvem suliba menni. Inkább mostam, teregettem, hajtogattam, bevásároltam, főztem, mosogattam, s még gyereket is neveltem... Nah jó, csak olvastam vele! :)
Közben szállást kellett volna keresnem, de nem sok kedvem volt hozzá. Jó nap volt. 10ből 9et kap, mert tök tevékeny voltam.
Szerda... Szerintem semmi! Semmi de semmi nem történt.
Megjelentek GD cover photoi, de ennyi. Hajnalban rajzoltam.
Jaj tudom, hiába indult GD-vel a reggel, estére olyan fos hangulatom lett, hogy inkább neki álltam rajzolni. S milyen jól sikerült!
Nah s akkor most jön a csütörtök.
Délben felkeltem, vagy més később, hiszen reggelig rajzoltam.
Majd nem is maradt szinte semmire időm, mentem is táncra. Nem merek messzemenő következtetéseket levonni, de talán egy árnyalatnyival jobb voltam, mint első órán. Kéz s láb koordináció még mindig nulla. De igyekeztem! Most szinte egy egész táncot tanultunk. Én csak hegyi szellem táncnak hívom. Tulajdonképpen nem tudtuk meg pontosan milyen tánc ez, mert most nem volt magyar tolmács, s így csak az ottani középkorú koreai hölgytől tudtuk meg, hogy amit az elején kántálunk, az egy hegyi szellemről/hez szól.
Ettől függetlenül nagyon szép tánc szerintem. Ezt ilyen zászlóval meghosszabbított karokkal kell táncolni. Mindjárt keresek is képet.
Fantasztikusak azok az órák. Egyszerűen már csak attól jobb kedvem lesz, hogy bemegyek abba az épületbe. (attól eltekintve, hogy kénytelenek voltak a női wc-t bezárni a többszöri figyelmeztetések ellenére, miszerint ne dugítsák el a wc-t oda nem illő dolgokkal... magyarok.. gyönyörű.. tényleg itt tartunk? -.-)
Nah, azt hittem könnyebb dolgom lesz Találtam egy videót, amiben ilyen zászlószerűséget használnak, viszont mi nagyon nem ilyet táncoltunk. A másik videóban meg kisgyerekek táncoltak ilyen zászlóval. Nos egyik sem nyert. Mindjárt kiderítem mi ennek a textilnek a neve.
A video pedig itt van:
Nos okosabb lettem az biztos. Szóval Shaman dance-ként megtalálható egy csomó ilyen videó youtube-on. Most már tudom miért tetszik annyira. Mert olyan mitikus. Ezt hívják Salpuri-nak. Nos mi NEM ezt tanultuk.
Mi a Taepyongmu-t tanultuk. Nyilván nem találtam meg azt a stílust amit én látok az órákon, de azért ritmusban találtam egy nagyon közelítőt. Minket is dobbal kísérnek. Első órán tanultunk is dobolni! :)
Semmi más csak egy dob, de így is nagyon jó. Néha már a ritmust is eltaláltam! XD
Lehet nevetni, de tényleg soha nem tanultam táncolni. A szalagavató is hatalmas kihívás volt. Am, ha nem számolnak a lányok (tanárnők), akkor se kép se hang. Így óra végére azt vettem észre, hogy a "one-two-three-four-five-six-seven-eight " már ha álmomból ráznak fel akkor is csak ezt válaszolom. Ugyanis angolul s koreaiul tartják az órát. Néha magyarul. De többnyire az angol s a magyar is törve megy csak ... :) De kit érdekel, úgy is csak követni kell őket. Nincs különösebb nyelvi nehézségünk.
Viszont ahogy a "changing"-et ejti az egyik leányzó! OMG. Az annyira cuki, hogy belehalok. Ő az egyik kedvencem.:)
Valahogy "céhnzi"-nek mondja, s eleinte nem is vágtam, hogy angolul beszél. Csak idővel jöttem rá.. hogy ez tulajdonképpen a csere akar lenni.
Bemelegítésként ászánák vannak.. Annak külön örültem.:) S aktivizáljuk a lábunkban az egyik ilyen energia forrást, a talpunk ütögetésével. Hát tiszta international.:)
Nagyon kitartóak. Nem kibúvóként, de nem csak én vagyok az akit folyton korrepetálni kell.. XD van egy középkorú nő, még a KKK táborból ismerem. Dhánika anyukája, nos mellette végig ott állt az egyik lány s végig magyarázott neki. Kicsit lemaradt. Én a 2. óra végére már majdnem tudtam hibátlanul. Erre belépett a igazgató helyettes, aki olyan mufurc képű mindig, s kész... nem tudtam koncentrálni.
Elég kemény koreo amúgy. Úgy folyt rólunk a víz első óra végén, mintha kötelező lenne.
Keresek a lányokról képet, mert a KKK által szervezett LIKE partyn ők léptek fel. Most 3 hónapig annak itt. Addig járok heti 1x 2 órára táncra. *happy :) Amúgy tánc szakon vannak az egyetemen, s önkéntes feladatként vállalták a táncoktatást.
Továbbá olyan fantasztikusan kecsesen mozognak.. Ha táncolnak olyan, mint amikor a szél fújja a nádast. Vagy mint egy folyó, amely az örvények szabdalnak.
Nagyon kitartóak. Nem kibúvóként, de nem csak én vagyok az akit folyton korrepetálni kell.. XD van egy középkorú nő, még a KKK táborból ismerem. Dhánika anyukája, nos mellette végig ott állt az egyik lány s végig magyarázott neki. Kicsit lemaradt. Én a 2. óra végére már majdnem tudtam hibátlanul. Erre belépett a igazgató helyettes, aki olyan mufurc képű mindig, s kész... nem tudtam koncentrálni.
Elég kemény koreo amúgy. Úgy folyt rólunk a víz első óra végén, mintha kötelező lenne.
Keresek a lányokról képet, mert a KKK által szervezett LIKE partyn ők léptek fel. Most 3 hónapig annak itt. Addig járok heti 1x 2 órára táncra. *happy :) Amúgy tánc szakon vannak az egyetemen, s önkéntes feladatként vállalták a táncoktatást.
Továbbá olyan fantasztikusan kecsesen mozognak.. Ha táncolnak olyan, mint amikor a szél fújja a nádast. Vagy mint egy folyó, amely az örvények szabdalnak.
A sárga ruhás leányzó az én nagy kedvencem. Egész nap elnézném. Furcsa mert, 2 csoportban próbáltunk. Az egyik leányzó alacsony, s jól bezsél angolul, frufrus, ő tanított dobolni is első órán. Ő tanított a táncot is be. Ha őt követem jobban megy, mint mikor a másik magas lányt nézem. Olyan más stílusban mozognak! Nehéz megfogalmazni. De érezhetően más.
Nah itt van még egy video. Tudom elég nyomasztó meg számomra nyavikolós, de olyan kis misztikus.
A mi táncuk vidám, mert arról szól, hogy a hegyi szellem a várában táncol, s örömében vigad. :) Következő órán leiratom velük mit kell mondani, add2 a tánc nevét s a kiegészítő nevét is.:)
Aztán van a Pungmulnori is ami megint egy teljesen más tánc stílus.
"A pungmul (풍물), vagy pungmulnori (풍물놀이) fejezi ki a hagyományos táncok közül a legjobban a koreaiak érzelemvilágát, s a többi koreai tánc közül ennek nyúlik legrégibbre az eredete. A pungmul-t, ezt a közösségformáló szórakozást, a földművelő emberek a munkavégzés közbeni fáradtság enyhítésére és a munka hatékonyságának növelésére találták ki, és a jó termés érdekében tartott fesztiválokon adták elő. Koreában réges-régóta a mezőgazdaságot tartották a legfontosabb megélhetési forrásnak, ezért nagy hangsúlyt fektettek a gazdálkodásra, és minden régiónak az arra a területre jellemző, külön pungmul-ja alakult ki. A pungmul vidámságot és harmóniát hoz, és képes arra, hogy egyesítse az embereket. A földművesek kedvelt időtöltése a hosszú idő folyamán lassan művészetté érett és a népi táncok központi tagjává vált.
1978-ban Kim Deoksu (김덕수) samulnori (사물놀이) csoportja a pungmul-t kissé módosítva, négy hangszerrel, a kkwaenggwari-val (꽹과리), jing-gel (징), janggu-val (장구) és buk-kal (북) kezdte el játszani. Ekkortól kezdett a samulnori ismertté válni. A pungmul-t felállva, míg a samulnori-t ülve játsszák. A négy hangszer (samul, 사물) mindegyike a természet hangjait utánozza: a kkwaenggwari a mennydörgés és villámlás, a jing a szél, janggu az eső, a buk pedig a felhők hangjára hasonlít. -
A Shilla (신라) korszakból eredő maszktánc a színház egyik formája, ahol az előadók maszkot vesznek fel és így táncolnak, énekelnek és beszélnek. Kezdetben varázslásra, a rossz elűzésére használták, szórakoztató funkciója csak később alakult ki. Több fajtája van, úgy mint az ártó szellemeket elűző és jó szerencsét hozó tánc, a falu által közösen táncolt „falutánc”, és a hivatásos vándortáncosok által előadott maszktánc.
A maszktáncot azért táncolták, hogy könnyítsen az egyszerű emberek elfojtott érzésein, és legtöbbször a holdnaptár szerinti első újholdkor, Buddha születésnapján, Dano (단오) ünnepén, Chuseok-kor (추석) vagy egyéb állami ünnepekkor táncolták. Mint más táncok esetében is, a maszktáncon belül is rengeteg a regionális változat. "- A KKK honlapjáról
Aznap láttam meg egy fotó pályázatot szintén a KKK honlapján, de olyan ügyesen otthon felejtettem a fényképező gépem...
De lebeszéltem, hogy kedden majd bemegyek s fotózom. S óra végén kiderült lehet, hogy heti 2X1 óra lesz. Mert így legalább könnyebb lesz észben tartanunk a dolgokat. De szerintem ha lehet maradni, én maradok 2X2 órát. Nah, rám aztán igazán rám fér a gyakorlás!
Lehet ezért is bontják ketté az órákat, hogy aki tud az maradjon.
Nah itt van még egy video. Tudom elég nyomasztó meg számomra nyavikolós, de olyan kis misztikus.
A mi táncuk vidám, mert arról szól, hogy a hegyi szellem a várában táncol, s örömében vigad. :) Következő órán leiratom velük mit kell mondani, add2 a tánc nevét s a kiegészítő nevét is.:)
Aztán van a Pungmulnori is ami megint egy teljesen más tánc stílus.
"A pungmul (풍물), vagy pungmulnori (풍물놀이) fejezi ki a hagyományos táncok közül a legjobban a koreaiak érzelemvilágát, s a többi koreai tánc közül ennek nyúlik legrégibbre az eredete. A pungmul-t, ezt a közösségformáló szórakozást, a földművelő emberek a munkavégzés közbeni fáradtság enyhítésére és a munka hatékonyságának növelésére találták ki, és a jó termés érdekében tartott fesztiválokon adták elő. Koreában réges-régóta a mezőgazdaságot tartották a legfontosabb megélhetési forrásnak, ezért nagy hangsúlyt fektettek a gazdálkodásra, és minden régiónak az arra a területre jellemző, külön pungmul-ja alakult ki. A pungmul vidámságot és harmóniát hoz, és képes arra, hogy egyesítse az embereket. A földművesek kedvelt időtöltése a hosszú idő folyamán lassan művészetté érett és a népi táncok központi tagjává vált.
1978-ban Kim Deoksu (김덕수) samulnori (사물놀이) csoportja a pungmul-t kissé módosítva, négy hangszerrel, a kkwaenggwari-val (꽹과리), jing-gel (징), janggu-val (장구) és buk-kal (북) kezdte el játszani. Ekkortól kezdett a samulnori ismertté válni. A pungmul-t felállva, míg a samulnori-t ülve játsszák. A négy hangszer (samul, 사물) mindegyike a természet hangjait utánozza: a kkwaenggwari a mennydörgés és villámlás, a jing a szél, janggu az eső, a buk pedig a felhők hangjára hasonlít. -
A Shilla (신라) korszakból eredő maszktánc a színház egyik formája, ahol az előadók maszkot vesznek fel és így táncolnak, énekelnek és beszélnek. Kezdetben varázslásra, a rossz elűzésére használták, szórakoztató funkciója csak később alakult ki. Több fajtája van, úgy mint az ártó szellemeket elűző és jó szerencsét hozó tánc, a falu által közösen táncolt „falutánc”, és a hivatásos vándortáncosok által előadott maszktánc.
A maszktáncot azért táncolták, hogy könnyítsen az egyszerű emberek elfojtott érzésein, és legtöbbször a holdnaptár szerinti első újholdkor, Buddha születésnapján, Dano (단오) ünnepén, Chuseok-kor (추석) vagy egyéb állami ünnepekkor táncolták. Mint más táncok esetében is, a maszktáncon belül is rengeteg a regionális változat. "- A KKK honlapjáról
Aznap láttam meg egy fotó pályázatot szintén a KKK honlapján, de olyan ügyesen otthon felejtettem a fényképező gépem...
De lebeszéltem, hogy kedden majd bemegyek s fotózom. S óra végén kiderült lehet, hogy heti 2X1 óra lesz. Mert így legalább könnyebb lesz észben tartanunk a dolgokat. De szerintem ha lehet maradni, én maradok 2X2 órát. Nah, rám aztán igazán rám fér a gyakorlás!
Lehet ezért is bontják ketté az órákat, hogy aki tud az maradjon.
2012. szeptember 14., péntek
Átalakítás alatt
Rám tört, hogy nem tudom tovább elviselni az eddigi design-t.. Már MINDEN megváltozott, nem illik hozzám!
Úgy hogy gyors megoldásként kerestem, valami sötétet, amíg kitalálom, most éppen mi is illik hozzám, a mostani énemhez, GD-hez.. szépen lassan mindent átalakítok majd. Addig is marad ez.
DON'T KEEP CALM BECAUSE G-DRAGON IS ONE OF A KIND
OMG.... PRÓBÁLOK, ÉRTELMES MONDATOKAT KIPRÉSELNI MAGAMBÓL, HOGY LEGALÁBB KÖRÜL TUDJAM ÍRNI, HOGY IS ÉRZEM MOST MAGAM.. DE NE VÁRJATOK MOST SEMMIT.. HA EDDIG SIKERÜLT IS VISSZAADNI A HANGULATOKAT, MOST ...
OK:
TÖBB
TEGNAPI NAP--> FŐNIX
MA --> KIKI (HAJNALBAN ÉRKEZTEK)
S AZ UTÓBBI NAPOK PREVIEWJEI ÉLŐBEN GDTŐL (visszafelé)
Most már tudjuk, miért volt rajta végig baseball sapka, hiszen le volt szívva a haja, hogy a vasárnapi comeback stage-en, mint egy áfonya-puncs fagyi tündököljön..
*Épp tegnap határoztam el, hogy hajat kell festenem... Ha már Főnix nem vette észre.. de a vele lévő ribi, akivel régre nyúlik vissza kapcsolatom (első csaj volt akiről leszedtek, mert kicsit elláttam a baját) persze rögtön észre vette.. -.-" *
Mondtam már, hogy hülye vagy, Oppa?!
Fantasztikusan néz ki a Cd... ne félj repítek egyet magamnak! ^^
OK:
TÖBB
TEGNAPI NAP--> FŐNIX
MA --> KIKI (HAJNALBAN ÉRKEZTEK)
DE AMI FELTETTE AZ I-RE A PONTOT: G-DRAGON MA ONLINE MEGJELENT ÚJ ALBUMA..
NEM BÍROK VELE BETELNI... VAN BENNE MINDEN... S MA MÉG CSAK AZ AKTUÁLIS VIDEO ÜZENETÉT SEM TUDTAM MEGNÉZNI, HISZEN DE. 10KOR MÁR ITT ÁLLT AZ AJTÓM ELŐTT KIKI. SZÁLLÁST KERESTÜNK, HISZEN 3 NAPRA MÉG SEM FOGADHATOM BE, NAH MEG JÖTT EGY HAVERJA IS.
DE AMIÉRT TÉNYLEG ILYEN ÁLLAPOTBA KERÜLTEM. FELDOBOTT... REPÜLÖK...
DE AMIÉRT TÉNYLEG ILYEN ÁLLAPOTBA KERÜLTEM. FELDOBOTT... REPÜLÖK...
S OOOOORDÍTANÉK... GYAKORLATILAG ALIG BÍRTAM KINYÖGNI HÚGOMNAK, HOGY ÉN MOST KÉPTELEN VAGYOK VELÜK MENNI VÁSÁROLNI... BESZÉLNI IS ALIG BÍROK..
ÚGY NÉZ RÁM, MINT EGY IDIÓTÁRA... NEM TÉVED SOKAT....SŐŐŐT
ANNYIT JEGYZETT MEG FEKÜDJEK IDŐBEN MERT VÖRÖSEK A SZEMEIM..
SZERINTEM ENNEK MOST SEMMI KÖZE A KIALVATLANSÁGHOZ.. ENNEK MOST A VÉRNYOMÁSOMHOZ VAN KÖZE...
SZORÍT A MELLKASOM, S ALIG KAPOK LEVEGŐT. VIGYORGOK, ÜVÖLT A ZENE... S
SZERINTEM ENNEK MOST SEMMI KÖZE A KIALVATLANSÁGHOZ.. ENNEK MOST A VÉRNYOMÁSOMHOZ VAN KÖZE...
SZORÍT A MELLKASOM, S ALIG KAPOK LEVEGŐT. VIGYORGOK, ÜVÖLT A ZENE... S
PRÓBÁLOK MÉLYEKET LÉLEGEZNI NE SOK SIKERREL. ORDÍTANÁM ÉN IS A SZÁMOKAT.. CSAK HANGOSABBAN S HANGOSABBAN. DE SZERINTEM FÉL ÓRA S TUDNI FOGOM A SZÖVEGEKET..
AZT SAJNÁLOM, HOGY NINCS ITT SENKI AKIVEL EZT ÁTÉLHETNÉM.. HIÁBA, ÜZENETBEN NEM UGYANOLYAN. LEGSZÍVESEBBEN MOST KÖRBE ROHANNÉK, S MINDENKIT MEGÖLELNÉK AKI SZEMBE JÖN..
FELHÍVNÁM TM-ET S MESÉLNÉK NEKI.. DE TUDOM HOGY NEM FOGJA ÁTÉREZNI AZ ÖRÖMÖM..
MIKOR JÖTTEM HAZA MÁR FÉLTEM A HÉTVÉGÉTŐL, ITT VAN KIKI, MA VELE PARTY, HOLNAP FŐNIXSZEL... NEM SZABAD INNOM EGY KORTYOT SEM, VAGY ÚGY VÉGZEM, MINT EGYIK SZILVESZTEREM, S ELŐESTÉJÉN... XD
AZT SAJNÁLOM, HOGY NINCS ITT SENKI AKIVEL EZT ÁTÉLHETNÉM.. HIÁBA, ÜZENETBEN NEM UGYANOLYAN. LEGSZÍVESEBBEN MOST KÖRBE ROHANNÉK, S MINDENKIT MEGÖLELNÉK AKI SZEMBE JÖN..
FELHÍVNÁM TM-ET S MESÉLNÉK NEKI.. DE TUDOM HOGY NEM FOGJA ÁTÉREZNI AZ ÖRÖMÖM..
MIKOR JÖTTEM HAZA MÁR FÉLTEM A HÉTVÉGÉTŐL, ITT VAN KIKI, MA VELE PARTY, HOLNAP FŐNIXSZEL... NEM SZABAD INNOM EGY KORTYOT SEM, VAGY ÚGY VÉGZEM, MINT EGYIK SZILVESZTEREM, S ELŐESTÉJÉN... XD
HÁT EZEK UTÁN HA MA KIKI ELBASSZA A KEDVEM NEM CSAK BEMOSOK NEKI EGY ISTENESET...
Most már tudjuk, miért volt rajta végig baseball sapka, hiszen le volt szívva a haja, hogy a vasárnapi comeback stage-en, mint egy áfonya-puncs fagyi tündököljön..
*Épp tegnap határoztam el, hogy hajat kell festenem... Ha már Főnix nem vette észre.. de a vele lévő ribi, akivel régre nyúlik vissza kapcsolatom (első csaj volt akiről leszedtek, mert kicsit elláttam a baját) persze rögtön észre vette.. -.-" *
Mondtam már, hogy hülye vagy, Oppa?!
Fantasztikusan néz ki a Cd... ne félj repítek egyet magamnak! ^^
2012. szeptember 9., vasárnap
Reggel lett!
Azta...va... Hat óra lesz 8 perc múlva.. Azt hiszem időutaztam...! Nem értem, hogy lett ennyi az idő.. Igaz olvasgattam egy aupair blogját, de nem ennyit! :O
Nos akkor jó reggelt mindenkinek! Új nap, s még nem aludtam. Indulok is!:)
Nos akkor jó reggelt mindenkinek! Új nap, s még nem aludtam. Indulok is!:)
Odorhei képsorozat
 |
| A népdalokból ismert Külküllő |
 |
| Itt nagyon elszántak a halak... de semmi esélyük visszajutni. |
 |
| Elmaradhatatlan paneltömbök |
 |
| Egy kis kikapcsolódás |
 |
| A régi szülészet épülete |
 |
| Főutcáról nyíló köz |
 |
| Városháza |
 |
| 1700as éve végén épült |
 |
| Minden kérdést e-vel zárnak. "Ízlek-e? Kérsz-e még? s társai" |
 |
| Új kampány, új buszmegállók |
Erdély s élmények
Zárhattam volna úgy is előző bejegyzésem, hogy "ugyanitt, ugyanekkor", hiszen már megint hajnali 2 óra van..
Gyönyörű. Vajon vissza fogok szokni én valaha a rendese életmódra? Kétlem... Mivel hétvége van, így nem izgat annyira, bár kérdés mikor szokott? Ha nagyon izgatna nem ülnék itt.
Gondolkodom, hol kéne kezdeni az egész történetet. Csak időrendben kéne haladni... OMG. Azt sem tudom hol áll a fejem jelenleg. Bár némiképp jobb a helyzet, mert ma végre találkoztam TM-mel, s beszélgettünk jó pár órát, hiába mentünk épp koncertre.
Tehát Erdély:
TM-mel bevettük Dracula földjét. Augusztus 17-én indultunk.
Megint nem sikerült boldogan indulni. Úgy volt, hogy tánctársam is velünk tart, csak, hogy őt időközben kihívták Shanghaiba dolgozni.. Igen, bejött neki az élet. (Legalábbis nagyon remélem, hogy hasznára válik. Mert ő aztán nagyon be tud zárkózni, s szerintem nincs hátrányára, ha kinyílik egy kicsit. Bár ő roppant mód rasszista tud lenni. Főleg TM társaságában,főleg ha az én kis kedvenceimről van szó. Remélem, hogy sokat fog változni pozitív irányba, s nem csak negatív élményekkel tér haza. Tudom, hogy Shanghai nem Korea, de én nagyon szívesen mennék ki. Onnan már csak egy komp, s 400km választana el Seoultól. )
Tehát már eleve kedvtelenül indultam el, hiszen úgy számoltam, hogy hárman utazunk, s kész élmény lesz. Főleg, hogy Kiki hazájába megyünk. Akkora bulit csapunk..
Apropó, Kiki. (igen, ő még fontos szereplő lesz) Születésnapja aug. 20. Azért kellett 17-én indulnunk, hogy a születésnapi partyjára haza érjünk. Ugyanis hatalmas házibulit csap.
Ok. Semmi probléma. Legyen...
Hoppácska. AUGUSZTUS 18. 1988. 08.18. Nyolc-nyolc- nyolc. GD. Hát mikor máskor jelenne meg az új album s az új MV 3 év után, mint a születésnapján, mint már szokássá vált. Gyönyörű. Nuku net hozzáférés min. 12 napig.
No, de, Korea 7 órával előrébb jár jelenleg, hiszen náluk nincs nyári időszámítás. Így ha már éjfélkor fent lesz a klip, én azt már 17-én 17 óra 01 perckor már meg is tudom nézni.
A buszhoz meg amúgy is csak 17.30kor kell indulni. Remek... Akkor még is van egy kis remény, hogy nem maradok le semmiről.. Nos, a klip sehol nem volt. Elnapolták. Persze erről infót nem osztottak meg. Miért is tették volna.
Nagy búcsúzkodások közepette hagytam itt az online társaságom. Teljesen ki voltam akadva, hogy ennyi napot legutoljára 13 évesen voltam távol. Akkor is Erdélyben voltam, egy hónapot! :)
De most ezt teljesen kikészített. Mit fogok csinálni. Nem lesz meg a napi rutin. Ki fog felvidítani.. Hol lesznek a csajok, akikkel órákat baromkodunk?!
Tudtam, hogy sok lesz az új élmény. De basszus, olyan vagyok, mint egy 17 éves szerelmes. Meg az igazság az, hogy Erdély sosem vonzott. Kommunista, lemaradott, szegény, csúnya nyelv, csúúúúúúnya emberek, semmi Nyugat. Elmaradott... meg úgy minden, ami nem én vagyok. Ok, az erdők meg a természet,... de mindet csak pusztítja a lakosság. S amúgy sem erdőbe megyünk, hanem egy KISVÁROSBA. Egy kisvárosba, fesztiválozni. Nem számíthattam SZIGET feelingre, nyugati turistákra, vagy legalább stopposokra... Egyedüli vigaszom volt a tánctársam s Kiki, hogy majd ők viszik a hangulatot. De basszus, nem így alakult, ahogy terveztük!
Tehát klip sehol. A telefonom tele videóval, ha nagyon hiányoznának a kis hülyék, tudjak mit bámulni. Mondanom sem kell, hogy aznap egy órakor kezdtem el összepakolni a 2 hétre. Ha nincs kedve az embernek.. Ráadásul a pénz is egy nagy gond volt. Nem akartam elkölteni. Lelkiismeret furdalásom volt, hogy nah, most költöm el egy kisvárosra, mikor a Bigbang koncertre gyűjtök..
Igen, azt hiszem ez volt a legvisszahúzóbb erő. S ha, valamiért nem jön össze, tuti ez kerül elő. Hogy erre basztam el a pénzem...
Mert Hamburg ok, az HAMBURG. Könyörgöm. Már mióta ki akartam jutni.
Annyira fura volt busszal utazni. Tudom mikor, hol leszek, mikor érek a célhoz, mennyi idő. Meg úg pakolni, hogy tudom, nem nekem kell cipelni. Tudom, hol fogok aludni... Fura volt így utazni, a sok stoppolás után. Nem is tudom mikor utaztam utoljára normálisan.:)
Az oda út borzalmasan telt. Már nem éreztem a derekam, annyira fájt.
Hajnalban szépen felhúztuk a kis bőröndünket, s üdvözöltük a nagyit. Majd hajnali fél hatkor aludni tértünk.
Szombat. A party és Nyünyi
TM-nek már délelőttől megállás nélkül szólt a telefonja, hogy itt van e már. Alig bírtam aludni, de azért kihúztam egyig. :) Henyéltünk.
Majd vásároltunk a partyra, s beültünk kávézni. Közben a boltban összefutottunk Kikivel, s barát barátnőjével, akivel együtt tartják a szülinapjukat. Hát megváltozott Kiki! Kigyúrta magát! TM köpni nyelni nem tudott... Én annyira nem vettem észre, számomra mindig is jól nézett ki, már 16 éves voltam tudtam ezt. Akkor találkoztam vele először. S eljött velünk Disco Expressz koncertre. Imádtam ezért. S akkor még hosszú haja volt.. ezt így hozzá tenném.. s mindent megmagyaráz. Bár most így rövid hajjal is elég jól néz ki. Én csak annyit láttam belőle, hogy baszki... "vedd már le a szemed a testéről".
S a nagy találkozás. Jobban féltem ettől a pillanattól, mint maga az érintett!
Ugyanis leült velünk kávézni TM volt barátja. Rettegtem tőle.. Nem akartam őket így látni. S mindig is szomorúsággal töltött el, hogy TM-nek szakítania kellett vele. De be kell valljam nem volt más választása. Ugyanis a távkapcsolat nem megoldás. S jót is tett TM-nek a szakítás. De nah. Ennél szomorúbbat el sem tudtam képzelni, hogy ott ülnek az asztalnál, s még mindkettő vágyakozik a másik iránt. S tudják, nem ez sosem fog működni. Hát én rosszabbul voltam szerintem, mint ők. TM már egész jól kezelte a helyzetet, hiszen már találkoztak egyszer húsvétkor, félévvel a szakítás után. S szeretkeztek is. (oopsz, megesik. )
Tehát ott ültünk, s figyeltem az apró mozdulatokat, a csillogó szemét a srácnak, ahogy lesi minden szavát barátnőmnek. Nyünyi. Egy olyan jelző mely önmagát fejezi ki, s bár a L.O.^.E. csoportban (Nu'EST) használjuk a lányokkal Aron-ra, TM barátjára is teljesen illik.
TM elég lekezelő volt. Nem akarta magához közel engedni. De mindannyian tudtuk, hogy ez csak ideig óráig működik, hiszen nem lehet sokáig bírni az ilyesfajta ostromot, főleg, ha az ember híján van belőle.
Nyünyin látszott, hogy mindegy hova s miért megyünk, csak velünk jöhessen, addig "fajult" a dolog, hogy végül rábíztuk a csomagunkat, hogy cipelje. ... Ugyan az én ötletem volt, de csak vicceltem, cipeltem volna én. Hiszen sosem vártam el ilyet mástól.
Hazaérve, gyors öltözés, még leugrottunk Nyünyihez, s bandájához, a lakótelepi srácokhoz, s indultunk is tovább.
Nem kellett messze mennünk, pár blokkal arrébb lakott Kiki.
Első kellemetlen pillanat: TM közölte, hogy véletlen sem említsem az online nevem, mert abból baj lehet.
Háttér story: Kiki többször volt itt velünk, buliztunk párszor, s még a szülinapomon is pont itt volt. Egyszer készítettem róla képeket, s posztoltam őket, fb-on. Ezt persze meglátta a volt barátnője, akivel 16 éves kora óta együtt volt, s kidobta, mondván, hogy egy kicsit élni akar.. No comment. S a leányzó azt hitte, hogy én is közre játszottam. De nem! Közöm nem volt hozzá.
Bár egyik alkalommal, mint meg tudtam, utólag, Kiki egyik részeg pillanatában arról faggatózott TM-nél, hogy van e barátom, mert nagyon bejövök neki. Nos, igen, aznap este sokat táncoltunk. Ott volt aznap este tánctársam is. Kicsit fura volt. Kiki azt a választ kapta, hogy igen, ott van nekem, Nyusz.
Persze, másnap rejtélyes mód nem emlékezett semmire. :)
Lényeg, a házibulin ott volt a kedves volt barátnő s sleppje. Nem is köszöntek, ránk sem néztek kb. No para. Mi akkor is jól érezzük magunkat.
Sikerült, többnyire.
Első meglepetés: TM rohan hozzá, hogy a srácok, a Gangnam styleról beszélnek! Korea! Itt?! :) Rögtön jobb kedvem lett, hogy valaki ismeri, még ha én annyira nem is kedvelem Psy-t.
Második meglepetés: Edward. Szőke haj, tipikus, gazdag vagyok, jól nézek ki, tudom- pasi. De a szemei... Olyan ijesztőek. Démoniak. Mint Edwardnak. Vámpír szemek. Túlságosan nem érdekelt. De jól nézett ki.
Erre TM smárolt vele. Ok. Nagyszerű. Táncoltak nagyban.
Majd később a srác betalált. Már részeg volt. Nagyon. Leráztam. Kijött utánam a konyhába. Flegmáskodott. Ott hagytam.
Harmadszorra, mikor megtalált, már bunkó volt, s ott létem firtatta, majd bemutatott. Elvonultam. Idegesen. Szóltam Kikinek, hogy ne engedje a közelembe, mert megverem.
Nos, nem vett komolyan. S úgy alakult, hogy épp Kikivel táncoltam megint, Ed meg TM-mel, mikor odajött, s bemutatott megint... Én meg elkaptam az ujját. Megcsavartam a kezét, amennyire tudtam, hiszen ekkor már, Kiki engem fogott le, TM meg Edwardot. S próbáltak minket szétszedni. De ez még nem volt semmi, csak szemharc. Meg szócsata.
Kiki most már komolyan vett. Egy percre sem hagyott magamra. Mindig előttem állt s táncoltunk, TM meg tartotta vissza Edet, amikor csak tudta. Egyszer úgy ellökte, a srác majdnem a kanapén landolt. Egy szexjelenetben nem tudnám így ellökni a partnerem.. XD
De a legviccesebb az volt, mikor Kiki kiment, meghagyta az egyik barátjának, akivel eddig egy szót sem beszéltem, hogy "táncoljon" velem.
Fura volt a helyzet. Sosem álltak be elém. Mindig magam intéztem a dolgaim, ha valakivel problémám volt. Mindig csak magamra számíthattam, ezt már megtanultam az évek során. Most meg itt van egy srác, aki testével véd, a barátja ellen.
A helyzet odáig fajult, hogy Kiki elvesztette a fejét, s megindult Ed felé, akit TM megint csak épp időben lökött el, s kapta el Kikit, nehogy a barátjának essen, s legalább az ő fejével beszéljen. Persze ebből én nem láttam semmit, mert sarokba voltam szorítva végig. A végén nem lett semmi probléma, azon kívül, hogy kijöttek a rendőrök, mert a szemközti blokkból tettek feljelentést, hajnali 4kor, hogy hangos a zene. A szomszédokkal meg volt beszélve a dolog.
Edwardot, amúgy nem csak én akartam megütni. Egyik srác is, mivel pofátlanul nyomult a barátnőjére, s megkérdőjelezte együttlétüket. Mindenkinek a bögyében volt.
Főleg az enyémben. Húgom pont kiutazás előtt mesélte el, hogy megvert egy srácot, házi buliban. Pofán öntötte vízzel, falhoz lökte, elkapta a nyakát a körmeivel (műköröm, 2,5cm, hegyes ) s lenyomta a földre, majd hat olyan csattanós pofont kapott... Elmesélte, hogyan jutott eszébe kikapni a fülbevalóit még az incidens előtt. Nos ez nekem is sikerült. Felkészülve a legrosszabbra.
De tűrtem. Tényleg nagy önfegyelem kellett hozzá! Pár éve, nem hagytam volna, hogy bárki beálljon elém.
Én vagyok az áldozat, mint tudjuk.
De most, csak Kikire való tekintettel, végre egyszer nem én akartam az lenni, aki balhézik. Vendégségben voltam, nem otthon. Nem is az én városomban, hogy hazarohanjak a szobámba. Sok minden járt a fejemben, de inkább a kinézetem miatt, nem akartam, hogy azt higgyék, na, én vagyok az aki balhés, s még így is néz ki. (felnyírt haj, meg öltözék)
Tényleg csak Kiki tartott vissza. Így sem álltak velünk szóba a volt csaja s társasága. Mit gondoltak volna akkor rólam. (Biztost nem azt, hogy meg tudom magam védeni.. hiszen az ő barátjukat vertem volna meg.. )
Lényeg jól sikerült az első este. TM büszke volt rám, hogy ekkora önfegyelmet gyakoroltam, én rá, hogy így megvédett. S egy soha nem tapasztalt élménnyel lettem gazdagabb: kiállnak mellettem.
Másnap már indultunk is TM barátnőjéhez, egy még kisebb városba.
Élmény: megtapasztaltam milyen egy jó feleség jelölt. A lány egy neve nincs városban szülésznő, s együtt él a barátjával, a szülőktől kapott 3 szobás panelház 2. emeletén. A srác kocka. A csaj meg jó háziasszony.
Ijesztő volt. 3 nap az idilli környezetben. Ahol minden már csak arról szól, amiről a felnőttek beszélgetnek. Folyton Nyusz járt a fejemben. Vajon, mi hogy csináltuk volna?
A srác már gyerekről beszél, de képtelen elszakadni a számítógépes játékoktól. Gép előtt eszik, esznek. Gép előtt csinálnak mindent, pedig van konyha, van asztal, vannak székek, s hely.
Tálalni kell neki. Bevinni az ételt. Bevásárolni... s mindent. Kérdeztem szolidan, hogy segít e a házimunkában... de már tudtam a választ. Az erdélyi pasiknak valami fura elképzelésük van a párkapcsolatról. Az asszony, mint valami rabszolga szerepel benne, s tudom, hogy elcsattan egy két pofon... több helyről hallottam... Felháborító. Eleve nem jön be az erdélyi karakter, megjelenés, meg hát mit tudna nekem nyújtani egy erdélyi srác? Távkapcsolatot... Mást nem. Nem ösztönözne. Meg semmi.
Meg tudtam, hogy a srác néha elmosogat, de nem rögtön, csak ha kedve van..
Mikor a mosópor promóción dolgoztam, gyakran találkoztam olyan férfiakkal, akiknek fogalmuk sem volt a háztartásról, mondván az az asszony dolga /feladata/ területe... Felháborított mindig, hogy tud ilyen vakon járni a házban, hogy fogalma sincs milyen mosópor van a fürdőben. Nyilván én sem tudtam mindig mit használt anyám, de azért összeakadtam vele a fürdőben. Vagy egy- egy bevásárlás alkalmával.
De az aki, szembe röhögve mondta, hogy képzelem, hogy neki köze van efféle alantas dologhoz... nah az felidegesített kicsit. Szerintem egy háztatást ketten kell vezetni.
Szerintem le kell ülni együtt enni. Egymással szemben. Meg kell adni a módját az étkezésnek. Együtt kell történjen. Azt hiszem, ezt a németeknél értettem meg, s vált számomra fontossá, hiszen előtte sosem tapasztaltam. Nálunk nem voltak családi ebédek, hétvégi nagymamás ebédek, s valahol ez mindig hiányzott. Pedig sokszor megbotránkoztam, hogy osztálytársamnak kötelező program, s nem tud velünk lógni, mert családi ebédre kell mennie. Nem jó, ha kötelező, de szerintem szükségszerű. Ha még itt sincs kapcsolat a 2 ember között, vagy a család között, akkor mikor?
Egyik legjobb randim FT-vel egy reggeli volt. Áthívott reggelire, egy HÉTKÖZNAP, megterített a teraszon, s együtt reggeliztünk. Együtt indítottuk a reggelt, nyugodtan. S tudtam, azért kelt fel korábban, hogy mindezt elkészítse nekem a kis falatkákat(mindből kettőt, s szépen rendezte egy tálon, szimmetrikusan: én felem, ő fele), s örömet okozzon. Utána mindenki ment a dolgára. DE ez egy feledhetetlen élmény maradt.
3 napig más sem volt a téma, mint a párkapcsolat, s a szülés. Hiszen szülésznő... Jó kis tréning volt nekem.
Néha bunkónak éreztem magam, hogy mellettük a tabletet nyomkodom, s fb-ozom. Nem tudtam, az lenne a jobb ha hagynám őket, mégis csak barátnők, vagy akkor aztán végképp antiszoc. kocka lennék. Így inkább befejeztem a tablet nyomkodást, de nagyon hozzászólni nem tudtam. Az lett volna jó, ha kicsit elvonulhatok írni, egy kicsit magam lehetek, s írhatok pár sor gondolatot. De nem mertem elvonulni. Vagy mikor megtettem jött TM is.
Első éjjel otthon, másodikon otthon, harmadik este végre elmentünk egy romkocsmába. Ott találtam rá Európa egyetlen működő napfény műtermének plakátjára!
Másnap reggel bár 6 órát aludtam, reggel 9kor kipihenten pattantam ki az ágyból! ÉN! S megkerestem ez a napfény műtermet. A hely tulajdonosa, 3. generációs fotográfus volt, s a hely 1876-ban jött létre. A bácsi körbe vezetett, mindent megmutatott. Olyan eszközöket, melyeket talán már nem látok többet. Ő még kézzel a negatívon retusál.. Nem Photoshoppal... ! :O
Fantasztikus élmény volt! Nem véletlen kötöttem ki ott. :)
(bent nem volt pofám fotózni, meg sem mertem kérdezni, így is annyira készséges volt a bácsi, ahogy körbevezetett. Erről jut eszembe, megígértem, hogy küldök neki képeslapot. S ha már így lelevelezem vele, hogy küldjön nekem hűtőmágnest a stúdióról, ha már akkor nem volt alkalmam venni. )
Gyönyörű. Vajon vissza fogok szokni én valaha a rendese életmódra? Kétlem... Mivel hétvége van, így nem izgat annyira, bár kérdés mikor szokott? Ha nagyon izgatna nem ülnék itt.
Gondolkodom, hol kéne kezdeni az egész történetet. Csak időrendben kéne haladni... OMG. Azt sem tudom hol áll a fejem jelenleg. Bár némiképp jobb a helyzet, mert ma végre találkoztam TM-mel, s beszélgettünk jó pár órát, hiába mentünk épp koncertre.
Tehát Erdély:
TM-mel bevettük Dracula földjét. Augusztus 17-én indultunk.
Megint nem sikerült boldogan indulni. Úgy volt, hogy tánctársam is velünk tart, csak, hogy őt időközben kihívták Shanghaiba dolgozni.. Igen, bejött neki az élet. (Legalábbis nagyon remélem, hogy hasznára válik. Mert ő aztán nagyon be tud zárkózni, s szerintem nincs hátrányára, ha kinyílik egy kicsit. Bár ő roppant mód rasszista tud lenni. Főleg TM társaságában,főleg ha az én kis kedvenceimről van szó. Remélem, hogy sokat fog változni pozitív irányba, s nem csak negatív élményekkel tér haza. Tudom, hogy Shanghai nem Korea, de én nagyon szívesen mennék ki. Onnan már csak egy komp, s 400km választana el Seoultól. )
Tehát már eleve kedvtelenül indultam el, hiszen úgy számoltam, hogy hárman utazunk, s kész élmény lesz. Főleg, hogy Kiki hazájába megyünk. Akkora bulit csapunk..
Apropó, Kiki. (igen, ő még fontos szereplő lesz) Születésnapja aug. 20. Azért kellett 17-én indulnunk, hogy a születésnapi partyjára haza érjünk. Ugyanis hatalmas házibulit csap.
Ok. Semmi probléma. Legyen...
Hoppácska. AUGUSZTUS 18. 1988. 08.18. Nyolc-nyolc- nyolc. GD. Hát mikor máskor jelenne meg az új album s az új MV 3 év után, mint a születésnapján, mint már szokássá vált. Gyönyörű. Nuku net hozzáférés min. 12 napig.
No, de, Korea 7 órával előrébb jár jelenleg, hiszen náluk nincs nyári időszámítás. Így ha már éjfélkor fent lesz a klip, én azt már 17-én 17 óra 01 perckor már meg is tudom nézni.
A buszhoz meg amúgy is csak 17.30kor kell indulni. Remek... Akkor még is van egy kis remény, hogy nem maradok le semmiről.. Nos, a klip sehol nem volt. Elnapolták. Persze erről infót nem osztottak meg. Miért is tették volna.
Nagy búcsúzkodások közepette hagytam itt az online társaságom. Teljesen ki voltam akadva, hogy ennyi napot legutoljára 13 évesen voltam távol. Akkor is Erdélyben voltam, egy hónapot! :)
De most ezt teljesen kikészített. Mit fogok csinálni. Nem lesz meg a napi rutin. Ki fog felvidítani.. Hol lesznek a csajok, akikkel órákat baromkodunk?!
Tudtam, hogy sok lesz az új élmény. De basszus, olyan vagyok, mint egy 17 éves szerelmes. Meg az igazság az, hogy Erdély sosem vonzott. Kommunista, lemaradott, szegény, csúnya nyelv, csúúúúúúnya emberek, semmi Nyugat. Elmaradott... meg úgy minden, ami nem én vagyok. Ok, az erdők meg a természet,... de mindet csak pusztítja a lakosság. S amúgy sem erdőbe megyünk, hanem egy KISVÁROSBA. Egy kisvárosba, fesztiválozni. Nem számíthattam SZIGET feelingre, nyugati turistákra, vagy legalább stopposokra... Egyedüli vigaszom volt a tánctársam s Kiki, hogy majd ők viszik a hangulatot. De basszus, nem így alakult, ahogy terveztük!
Tehát klip sehol. A telefonom tele videóval, ha nagyon hiányoznának a kis hülyék, tudjak mit bámulni. Mondanom sem kell, hogy aznap egy órakor kezdtem el összepakolni a 2 hétre. Ha nincs kedve az embernek.. Ráadásul a pénz is egy nagy gond volt. Nem akartam elkölteni. Lelkiismeret furdalásom volt, hogy nah, most költöm el egy kisvárosra, mikor a Bigbang koncertre gyűjtök..
Igen, azt hiszem ez volt a legvisszahúzóbb erő. S ha, valamiért nem jön össze, tuti ez kerül elő. Hogy erre basztam el a pénzem...
Mert Hamburg ok, az HAMBURG. Könyörgöm. Már mióta ki akartam jutni.
Annyira fura volt busszal utazni. Tudom mikor, hol leszek, mikor érek a célhoz, mennyi idő. Meg úg pakolni, hogy tudom, nem nekem kell cipelni. Tudom, hol fogok aludni... Fura volt így utazni, a sok stoppolás után. Nem is tudom mikor utaztam utoljára normálisan.:)
Az oda út borzalmasan telt. Már nem éreztem a derekam, annyira fájt.
Hajnalban szépen felhúztuk a kis bőröndünket, s üdvözöltük a nagyit. Majd hajnali fél hatkor aludni tértünk.
Szombat. A party és Nyünyi
TM-nek már délelőttől megállás nélkül szólt a telefonja, hogy itt van e már. Alig bírtam aludni, de azért kihúztam egyig. :) Henyéltünk.
Majd vásároltunk a partyra, s beültünk kávézni. Közben a boltban összefutottunk Kikivel, s barát barátnőjével, akivel együtt tartják a szülinapjukat. Hát megváltozott Kiki! Kigyúrta magát! TM köpni nyelni nem tudott... Én annyira nem vettem észre, számomra mindig is jól nézett ki, már 16 éves voltam tudtam ezt. Akkor találkoztam vele először. S eljött velünk Disco Expressz koncertre. Imádtam ezért. S akkor még hosszú haja volt.. ezt így hozzá tenném.. s mindent megmagyaráz. Bár most így rövid hajjal is elég jól néz ki. Én csak annyit láttam belőle, hogy baszki... "vedd már le a szemed a testéről".
S a nagy találkozás. Jobban féltem ettől a pillanattól, mint maga az érintett!
Ugyanis leült velünk kávézni TM volt barátja. Rettegtem tőle.. Nem akartam őket így látni. S mindig is szomorúsággal töltött el, hogy TM-nek szakítania kellett vele. De be kell valljam nem volt más választása. Ugyanis a távkapcsolat nem megoldás. S jót is tett TM-nek a szakítás. De nah. Ennél szomorúbbat el sem tudtam képzelni, hogy ott ülnek az asztalnál, s még mindkettő vágyakozik a másik iránt. S tudják, nem ez sosem fog működni. Hát én rosszabbul voltam szerintem, mint ők. TM már egész jól kezelte a helyzetet, hiszen már találkoztak egyszer húsvétkor, félévvel a szakítás után. S szeretkeztek is. (oopsz, megesik. )
Tehát ott ültünk, s figyeltem az apró mozdulatokat, a csillogó szemét a srácnak, ahogy lesi minden szavát barátnőmnek. Nyünyi. Egy olyan jelző mely önmagát fejezi ki, s bár a L.O.^.E. csoportban (Nu'EST) használjuk a lányokkal Aron-ra, TM barátjára is teljesen illik.
TM elég lekezelő volt. Nem akarta magához közel engedni. De mindannyian tudtuk, hogy ez csak ideig óráig működik, hiszen nem lehet sokáig bírni az ilyesfajta ostromot, főleg, ha az ember híján van belőle.
Nyünyin látszott, hogy mindegy hova s miért megyünk, csak velünk jöhessen, addig "fajult" a dolog, hogy végül rábíztuk a csomagunkat, hogy cipelje. ... Ugyan az én ötletem volt, de csak vicceltem, cipeltem volna én. Hiszen sosem vártam el ilyet mástól.
Hazaérve, gyors öltözés, még leugrottunk Nyünyihez, s bandájához, a lakótelepi srácokhoz, s indultunk is tovább.
Nem kellett messze mennünk, pár blokkal arrébb lakott Kiki.
Első kellemetlen pillanat: TM közölte, hogy véletlen sem említsem az online nevem, mert abból baj lehet.
Háttér story: Kiki többször volt itt velünk, buliztunk párszor, s még a szülinapomon is pont itt volt. Egyszer készítettem róla képeket, s posztoltam őket, fb-on. Ezt persze meglátta a volt barátnője, akivel 16 éves kora óta együtt volt, s kidobta, mondván, hogy egy kicsit élni akar.. No comment. S a leányzó azt hitte, hogy én is közre játszottam. De nem! Közöm nem volt hozzá.
Bár egyik alkalommal, mint meg tudtam, utólag, Kiki egyik részeg pillanatában arról faggatózott TM-nél, hogy van e barátom, mert nagyon bejövök neki. Nos, igen, aznap este sokat táncoltunk. Ott volt aznap este tánctársam is. Kicsit fura volt. Kiki azt a választ kapta, hogy igen, ott van nekem, Nyusz.
Persze, másnap rejtélyes mód nem emlékezett semmire. :)
Lényeg, a házibulin ott volt a kedves volt barátnő s sleppje. Nem is köszöntek, ránk sem néztek kb. No para. Mi akkor is jól érezzük magunkat.
Sikerült, többnyire.
Első meglepetés: TM rohan hozzá, hogy a srácok, a Gangnam styleról beszélnek! Korea! Itt?! :) Rögtön jobb kedvem lett, hogy valaki ismeri, még ha én annyira nem is kedvelem Psy-t.
Második meglepetés: Edward. Szőke haj, tipikus, gazdag vagyok, jól nézek ki, tudom- pasi. De a szemei... Olyan ijesztőek. Démoniak. Mint Edwardnak. Vámpír szemek. Túlságosan nem érdekelt. De jól nézett ki.
Erre TM smárolt vele. Ok. Nagyszerű. Táncoltak nagyban.
Majd később a srác betalált. Már részeg volt. Nagyon. Leráztam. Kijött utánam a konyhába. Flegmáskodott. Ott hagytam.
Harmadszorra, mikor megtalált, már bunkó volt, s ott létem firtatta, majd bemutatott. Elvonultam. Idegesen. Szóltam Kikinek, hogy ne engedje a közelembe, mert megverem.
Nos, nem vett komolyan. S úgy alakult, hogy épp Kikivel táncoltam megint, Ed meg TM-mel, mikor odajött, s bemutatott megint... Én meg elkaptam az ujját. Megcsavartam a kezét, amennyire tudtam, hiszen ekkor már, Kiki engem fogott le, TM meg Edwardot. S próbáltak minket szétszedni. De ez még nem volt semmi, csak szemharc. Meg szócsata.
Kiki most már komolyan vett. Egy percre sem hagyott magamra. Mindig előttem állt s táncoltunk, TM meg tartotta vissza Edet, amikor csak tudta. Egyszer úgy ellökte, a srác majdnem a kanapén landolt. Egy szexjelenetben nem tudnám így ellökni a partnerem.. XD
De a legviccesebb az volt, mikor Kiki kiment, meghagyta az egyik barátjának, akivel eddig egy szót sem beszéltem, hogy "táncoljon" velem.
Fura volt a helyzet. Sosem álltak be elém. Mindig magam intéztem a dolgaim, ha valakivel problémám volt. Mindig csak magamra számíthattam, ezt már megtanultam az évek során. Most meg itt van egy srác, aki testével véd, a barátja ellen.
A helyzet odáig fajult, hogy Kiki elvesztette a fejét, s megindult Ed felé, akit TM megint csak épp időben lökött el, s kapta el Kikit, nehogy a barátjának essen, s legalább az ő fejével beszéljen. Persze ebből én nem láttam semmit, mert sarokba voltam szorítva végig. A végén nem lett semmi probléma, azon kívül, hogy kijöttek a rendőrök, mert a szemközti blokkból tettek feljelentést, hajnali 4kor, hogy hangos a zene. A szomszédokkal meg volt beszélve a dolog.
Edwardot, amúgy nem csak én akartam megütni. Egyik srác is, mivel pofátlanul nyomult a barátnőjére, s megkérdőjelezte együttlétüket. Mindenkinek a bögyében volt.
Főleg az enyémben. Húgom pont kiutazás előtt mesélte el, hogy megvert egy srácot, házi buliban. Pofán öntötte vízzel, falhoz lökte, elkapta a nyakát a körmeivel (műköröm, 2,5cm, hegyes ) s lenyomta a földre, majd hat olyan csattanós pofont kapott... Elmesélte, hogyan jutott eszébe kikapni a fülbevalóit még az incidens előtt. Nos ez nekem is sikerült. Felkészülve a legrosszabbra.
De tűrtem. Tényleg nagy önfegyelem kellett hozzá! Pár éve, nem hagytam volna, hogy bárki beálljon elém.
Én vagyok az áldozat, mint tudjuk.
De most, csak Kikire való tekintettel, végre egyszer nem én akartam az lenni, aki balhézik. Vendégségben voltam, nem otthon. Nem is az én városomban, hogy hazarohanjak a szobámba. Sok minden járt a fejemben, de inkább a kinézetem miatt, nem akartam, hogy azt higgyék, na, én vagyok az aki balhés, s még így is néz ki. (felnyírt haj, meg öltözék)
Tényleg csak Kiki tartott vissza. Így sem álltak velünk szóba a volt csaja s társasága. Mit gondoltak volna akkor rólam. (Biztost nem azt, hogy meg tudom magam védeni.. hiszen az ő barátjukat vertem volna meg.. )
Lényeg jól sikerült az első este. TM büszke volt rám, hogy ekkora önfegyelmet gyakoroltam, én rá, hogy így megvédett. S egy soha nem tapasztalt élménnyel lettem gazdagabb: kiállnak mellettem.
Másnap már indultunk is TM barátnőjéhez, egy még kisebb városba.
Élmény: megtapasztaltam milyen egy jó feleség jelölt. A lány egy neve nincs városban szülésznő, s együtt él a barátjával, a szülőktől kapott 3 szobás panelház 2. emeletén. A srác kocka. A csaj meg jó háziasszony.
Ijesztő volt. 3 nap az idilli környezetben. Ahol minden már csak arról szól, amiről a felnőttek beszélgetnek. Folyton Nyusz járt a fejemben. Vajon, mi hogy csináltuk volna?
A srác már gyerekről beszél, de képtelen elszakadni a számítógépes játékoktól. Gép előtt eszik, esznek. Gép előtt csinálnak mindent, pedig van konyha, van asztal, vannak székek, s hely.
Tálalni kell neki. Bevinni az ételt. Bevásárolni... s mindent. Kérdeztem szolidan, hogy segít e a házimunkában... de már tudtam a választ. Az erdélyi pasiknak valami fura elképzelésük van a párkapcsolatról. Az asszony, mint valami rabszolga szerepel benne, s tudom, hogy elcsattan egy két pofon... több helyről hallottam... Felháborító. Eleve nem jön be az erdélyi karakter, megjelenés, meg hát mit tudna nekem nyújtani egy erdélyi srác? Távkapcsolatot... Mást nem. Nem ösztönözne. Meg semmi.
Meg tudtam, hogy a srác néha elmosogat, de nem rögtön, csak ha kedve van..
Mikor a mosópor promóción dolgoztam, gyakran találkoztam olyan férfiakkal, akiknek fogalmuk sem volt a háztartásról, mondván az az asszony dolga /feladata/ területe... Felháborított mindig, hogy tud ilyen vakon járni a házban, hogy fogalma sincs milyen mosópor van a fürdőben. Nyilván én sem tudtam mindig mit használt anyám, de azért összeakadtam vele a fürdőben. Vagy egy- egy bevásárlás alkalmával.
De az aki, szembe röhögve mondta, hogy képzelem, hogy neki köze van efféle alantas dologhoz... nah az felidegesített kicsit. Szerintem egy háztatást ketten kell vezetni.
Szerintem le kell ülni együtt enni. Egymással szemben. Meg kell adni a módját az étkezésnek. Együtt kell történjen. Azt hiszem, ezt a németeknél értettem meg, s vált számomra fontossá, hiszen előtte sosem tapasztaltam. Nálunk nem voltak családi ebédek, hétvégi nagymamás ebédek, s valahol ez mindig hiányzott. Pedig sokszor megbotránkoztam, hogy osztálytársamnak kötelező program, s nem tud velünk lógni, mert családi ebédre kell mennie. Nem jó, ha kötelező, de szerintem szükségszerű. Ha még itt sincs kapcsolat a 2 ember között, vagy a család között, akkor mikor?
Egyik legjobb randim FT-vel egy reggeli volt. Áthívott reggelire, egy HÉTKÖZNAP, megterített a teraszon, s együtt reggeliztünk. Együtt indítottuk a reggelt, nyugodtan. S tudtam, azért kelt fel korábban, hogy mindezt elkészítse nekem a kis falatkákat(mindből kettőt, s szépen rendezte egy tálon, szimmetrikusan: én felem, ő fele), s örömet okozzon. Utána mindenki ment a dolgára. DE ez egy feledhetetlen élmény maradt.
3 napig más sem volt a téma, mint a párkapcsolat, s a szülés. Hiszen szülésznő... Jó kis tréning volt nekem.
Néha bunkónak éreztem magam, hogy mellettük a tabletet nyomkodom, s fb-ozom. Nem tudtam, az lenne a jobb ha hagynám őket, mégis csak barátnők, vagy akkor aztán végképp antiszoc. kocka lennék. Így inkább befejeztem a tablet nyomkodást, de nagyon hozzászólni nem tudtam. Az lett volna jó, ha kicsit elvonulhatok írni, egy kicsit magam lehetek, s írhatok pár sor gondolatot. De nem mertem elvonulni. Vagy mikor megtettem jött TM is.
Első éjjel otthon, másodikon otthon, harmadik este végre elmentünk egy romkocsmába. Ott találtam rá Európa egyetlen működő napfény műtermének plakátjára!
Másnap reggel bár 6 órát aludtam, reggel 9kor kipihenten pattantam ki az ágyból! ÉN! S megkerestem ez a napfény műtermet. A hely tulajdonosa, 3. generációs fotográfus volt, s a hely 1876-ban jött létre. A bácsi körbe vezetett, mindent megmutatott. Olyan eszközöket, melyeket talán már nem látok többet. Ő még kézzel a negatívon retusál.. Nem Photoshoppal... ! :O
Fantasztikus élmény volt! Nem véletlen kötöttem ki ott. :)
(bent nem volt pofám fotózni, meg sem mertem kérdezni, így is annyira készséges volt a bácsi, ahogy körbevezetett. Erről jut eszembe, megígértem, hogy küldök neki képeslapot. S ha már így lelevelezem vele, hogy küldjön nekem hűtőmágnest a stúdióról, ha már akkor nem volt alkalmam venni. )
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)