Kitöltés, felzárkózás

Nemzeti ünnep hetén, csak a 4 szabadnap éltetett. Elhatároztam, hogy tevékenyen fogom  tölteni a ránk szakadt plusz szabadnapokat. Félig meddig sikerült is. De nem rohanok annyira előre. Hétfőnél hagytam abba az előző bejegyzést.
Kedden asztalhoz kerültem, nem szalag mellé a munkahelyen. Elég nyomott voltam, fáradt, s csak a másnap estét vártam, hiába tudtam, hogy este nyolcig leszek suliban a fotó miatt.
Beraktak mellém egy srácot. Sokszor láttam már, de nem volt túl szimpi. Első ránézésre olyan kikent-kifent ficsúr. Másodikra is. Ugyanis divattervezőnek tanul. Azt hittem meleg. Több olyan mozdulata is volt. Ehhez képest már  3. alkalommal igen jól játssza, hogy a lányokhoz vonzódik. Nevezzük Kornélnak. Mert szép név. Mint kiderült ikrek a szentem. Mikor odaállt mellém az asztalhoz, nem köszöntem rögtön, mint mondtam, nem voltam jó hangulatban, s végül elkönyveltem, hogy 7 óra néma csend vár ránk... de nem! Mellette nem lehet csöndben maradni. Ő sem tud. Pezseg, él, be nem áll a szája. Élveztem a vele ledolgozott 7 órát. Mindenről fecsegtünk. S hajtogatott nekem egy dinót, mert kis korában neki is a dinók voltak a kedvencei. :)

Szerda: Anatómiára beestem, s nem csináltam semmit...:( A kedves tanár úrnak nem tetszett, próbált oltani, de végül nem sikerült. Alkotnom kéne valamit, mert kicsit lemaradtam.
Fotón megint fotogrammoztunk, s NAGYON nehezen vettem rá magam, hogy elmenjek fotóra. Végül csak az győzött meg, hogy ne miattam ne lássa megint a tanárnő a képeimet. Végül megint nem nézte meg, beígérte megint a köv. órára... -.-"

Csütörtök: kedves húgaim engem jól itthon hagytak, így kimaradtam a nagy nemzeteléses ünneplésből. Utólag nem is bánom, így sem tudom, hova kapjak, még most sem. TM-nek csináltam meg a pólóját, még lógtam neki egy ajándékkal, kedden meg is vettem a pólót, én festettem rá kedvességet.
Este átjött Nyuszó, persze kocsmázni indult, s mivel húgom le is lépett karvallyal, így áthívtam. Jaj, de jó volt mellette aludni. Már rég nem láttam. Míg a hátán ülve megmasszíroztam, felvettettem pár témát, amit már ideje volt megbeszélnünk. Annyira távol éreztem magamtól az utóbbi időben. :(

Pénteken korán lelépett, neki is akadt még melója, s nekem is mennem kellett fél kettőkor. Épp, hogy haza estem 23kor.
A szombati napot is javarészt otthon töltöttem, elmentem találkozni az Alienekkel. Összesen 2 személy várt rám, a megbeszélt helyen. So nem vitték túlzásba.
S nem is éreztem jól magam. Ugyanis abból merült ki a beszéd téma, hogy ki milyen gáz a fb-on...:( Elég szánalmasnak ítéltem. Sőt tök feleslegesnek éreztem magam, mivel nem pendültünk egy húron. Annyira korlátolt a látásmódjuk. Pedig az egyik csajt nagyon bírtam. Olyan kis idétlen, s olyan dumája van. De most valahogy nem volt az igazi.
Viszont, hogy ne húzzam le őket nagyon, sőt nem is akarom! Dorothy javára váljék, hogy rábeszélt, fotózzam le nyugodtan a kiszemelt érdekes kinézetű bácsit. Menjek oda bátran, max nemet mond. S sikerült. Tényleg tök pozitív dolog volt, mert nem is küldött el, még meg is lepődött. S mikor indultunk volna el, akkor utánunk jött s átnyújtott egy névjegykártyát, hogy küldjem el neki egy kis levelező lapméretben a fotót. Aranyos volt. Bár igaz egy puszit kért az arcára a fotóért cserébe, de ez is inkább aranyos volt, mint bármi más. MInt kiderült fényképész...:S  XD
Megint idegenvezetősdit játszottam... hurrá.. hihetetlen. Nem tudom mi voltam előző életemben, info pontos, v idegenvezető, vagy kalandor, vagy én voltam Magellán... o.O de mindig ez a szerep jut. Azon sem lepődnék meg ha a holtakat én kalauzoltam volna a Stix folyón... :)
So elkísértem őket a Lidlbe, s mivel annyira nem ismerjük egymást folyamatosan megkérdőjelezték, hogy jó fele megyünk e... Türelmetlenek voltak, s nem is szoktak hozzá a sétáláshoz. Ez abszolút észrevehető.

TM -mel a mai napra vártuk egyik közös ismerősünket. Nah jó, igazából az övé, csak én is be lettem mutatva. :) Egy jó pasiról van szó, tulajdonképpen. Régen hosszú haja is volt. :)
TM régi gyerekkori barátja. Koncertre voltak "hivatalosak " hétfőn, de már szombaton megérkeztek, ugyanis többed magával jött. Én beültem csevegni TMhez, s megkapta az ajándékát is, mire jött az info, hogy 3/4 10kor találkozunk, s megyünk inni, bulizni.
Nem fűztem túl sok reményt egyikhez sem. A tanulság, amit nem vársz, az lesz a legjobb buli.

Spider cat

Képminőségről: telefonnal készült, hiába volt nálam a fényképezőgépem, nem volt elég időm elővenni, túl sokat hezitáltam. Csak a telefonos képek  elkészülte után jöttem rá, hogy elővehettem volna, s mire nyúltam a gépért, a macs lepottyant.

Szerda reggeli torna, nekem s a macseknak is. Épp kifelé kergettem volna de nem igazán értettük meg egymást, így végül az ablakon keresztül akart távozni, hűen tükrözve a "ki.... lak, mint macskát sz... ni" mondást. Hosszas csimpaszkodás után az üveg felületen, talpra esve, a bejárati kapu üvegét is karmai alá vette volna,... de azért neki sem mehet minden. Végül ki került az udvarra, egyéb atrocitás nélkül.
Persze szépen végig jelölgette a folyosót, félelmében, vagy "csakazértis", hogy megmutassa ki az úr, nem tudom. De kóbor macska, s mínuszok nem lévén kint a helye.
Anyám délután sikálta a bejárati ajtót, mert olyan irtózatos bűz terjengett, hiszen a lábtörlőnkön aludt az éjjel. (már Ramonesról jövet rám ijesztett, a lépcsőházban, szimplán azzal, hogy a lépcsőfordulóban gubbasztott. De úgy látszik nem tudott megválni tőlem, s ajtónk előtt vert tanyát.

"Ünnepek"

Névnap, nőnap, szülinap egy napon.


Apu meglepett minket mini rózsákkal. Ez aranyos volt. Viszont én nem köszöntöttem őt fel... :( Majd talán most. Vagy majd anyával együtt.
Anya állapota változatlan. Alig lehet egy szót is hozzászólni, elég depresszív.

Mivel csak 3 órám volt, így volt időm haza felé kigondolni, mégis milyen tortát készítsek, s a répa torta mellett döntöttem, ugyanis legjobb barátnőm betöltötte a 24. életévét.
Fél egytől a konyhában voltam. Nem értem nálam miért egész napos program a sütés...-.-"
Fél 7re foglaltatott TM asztalt, 6 főre. S úgy állt a dolog, h mindenki csak később jött volna. (már aki, mert volt aki el sem jött. ) Rajtunk kívül egy lány futott még be fél tízkor. Addigra már volt egy tűzijátékos gyertyás tortabontás, csak családiasan, TM, 2 húgom,- igen, a kisebbik is lejött a kávézóba.:) , s én. Mert nekik holnap suli volt, s nem tudtuk kire várunk, tulajdonképpen nem vártunk semmire, senkire.
Tavaly is ez volt. Lemondta minden volt csoport társa. Egy lány jött el, s megint csak hármasban tortáztunk. Furcsa.
Erdélyben biztos felköszöntötték volna tisztességesen, de itthon csak ennyire futotta. De TT volt a legjobb. Találka időpont után 20 perccel felhívtuk, közölte megszédült, vár tíz percet, hogy elindul el. 30 percre lakik, s gyanítom, hogy el sem kezdett öltözködni, ami nála legjobb esetben 2 óra. Ennyit a jó barátnőről. Lehet ám rá számítani.
Annyira sajnáltam TM-et. Lehet abban reménykedett, hogy csak beugratás az egész, s én szerveztem meg. Bárcsak így lett volna. Ültünk ketten s vártunk. Anita 20 percenként hívott, hogy nem találja amire épp szüksége lenne, meg hogy mikor induljon, stb stb. olyan jól elbeszélgettünk kódoltan. De szerintem lebuktunk. Tuti. Mert TM inkább elvonult wcre. S van egy olyan női megérzésem, hogy tudta, hogy épp valami olyanról beszélünk, amit nem akarok, hogy tudjon. De aztán az is lehet, hogy megint beképzelt valamit s megsértődve vonult el. Lényegében mindegy.
Mindenki minket nézett. TM -nek nagyon nem tetszett, hogy mindenki tudja, hogy születésnapja van. Főleg, hogy a foglalt asztalunkhoz engedtünk 2 csajt, s ők nagyon csúnyán néztek ránk.
Én leszartam.
Végül megérkezett a 3. leányzó is. Előtte pár barátja futott be, akikről életemben nem hallottam, de látszólag Tm ismerte őket.
Eldumálgattunk, húgomék leléptek a tortával, haza hozták TM kérésére.

A torta finom lett. Elvileg. Nem tudok objektív véleményt mondani, mert TMre nem lehet hagyatkozni, húgomra sem, Nyusz meg nem kóstolta. (nem tudtam rávenni! :S)
Nekem az volt a bajom vele, hogy tettem bele a narancs lekváromból, s ugye abban benne van a héja, s mióta kihánytam a kandírozott narancshéjat már a gondolatától is rosszul vagyok. A lekvártól nem. Csak a héja. Leírni is szörnyű.
Echte egyetemisták voltak. A vége felé elbeszélgettem az egyik sráccal, talán Petinek hívták. Olyan abszurd kérdései voltak. Szinte csak keresztkérdéseket tett fel, s 5 koktél után nehéz volt összeszedni a gondolatokat. "mi a kedvenc könyved? szerinted mitől jó egy könyv? " s ezek csak a lightosak voltak. Amúgy gyógyszerésznek tanul. S fennhordja az orrát. Amúgy kedvesnek tűnt.

Majd távozáskor odaköszöntem a  mögöttem ülő, TM által beazonosított, kedvenc volt témavezetőm haverjának. Milyen kicsi a világ. Épp csajozott. Azért kellett félbe szakítanom a 5perces beszélgetésünket, mert TM s barátnője jobbnak vélték tovább állni-engem elrángatni onnan-, mert a kiszemelt csaj, ölni tudott volna a szemével. Ezt sosem értettem. Nekem ugyanannyi jogom van köszönni egy régi ismerősömnek, mint annak a csajnak. Ki nem ejti le magasról, hogy csúnyán néz rám. Nem az én hibám, hogy a pasi bunkó, s nem mutatott be minket egymásnak. Az lett volna a normális. Magamtól, meg ugye nem pofátlankodom a képébe, semmi közöm hozzá. Ezen mindig felháborodok, főleg, ha ilyen mondva csinált dolgokkal félbeszakítják a mondandóm.

Pénteken elmentem dolgozni, este rohantam Nyuszhoz. Pénteki újításom: mivel volt otthon répa, de azon kívül más nem nagyon, ezért sajtos répás szendvicset vittem, a munkába. Ugyanis az összes szendvics változatot utálom már. De ez isteni volt. Friss kenyérrel. Hm! (kép később)

Szombatom semmi érdemlegeset nem csináltunk. Jöttem haza, majd mentem a nyomdába, éjszakára.
Vasárnap este Nyusznál, mert délutánig takarítottam itthon.Viszont a nyomdába menet láttam egy hullócsillagot, szerencsét hozott! :)

Hétfőn szintén semmi érdemleges, nem voltam suliban, s még a melót is lemondták, de itthon maradtam, mert Nyusz országon kívül volt jelenleg. Ennek ellenére semmi érdemlegeset nem csináltam. Fuck.

Az első fotogram

Szerdai fotóórára kiválogatva az összes kép. Nem volt kis feladat, 300 képet összeválogatni, de lehet volt az 400 is. Sokat ki is dobtam a régebbiek közül.

Előző héten házi feladatnak kaptuk, hogy mindenféle "lomot" szedjünk össze, aminek érdekes formája, állaga, csillogása van. Ugyanis fotogrammot fogunk csinálni. El képzelni nem tudtam, hogy mi lesz azzal a sok cuccal, szárított virággal, ékszerrel, amiket összeszedtünk.Aztán kiderült, csak 10mp-nyi világítást kellett átvészelniük, de biztos, ami biztos, alapon nem szedtem le a konyhánkban lógó szárított csokrokat.

Nem mennék bele a tudományos magyarázatokba, legye annyi elég, hogy sötét kamrában, (fotó laborban, vagy otthoni használatban: lesötétített fürdőszoba, fényérzékeny papírra készítettünk kompozíciókat. 10mp-ig világítod, majd vegyszerrel elhívod. (értsd: megfürdeted)

Azóta eltelt egy hét s újabb fotogrammok is készültek, bár nagyon nem volt kedvem bemenni, de nem akartam, hogy megint miattam ne lássa a tanárnő a képeimet, így rávettem magam,s  bementem. Nagyon fáradt voltam, nem is vittem lomot, kedvem sem volt hozzá. Alig bírtam mit kezdeni magammal. Mégis eltelt az a 3 óra. A többiek kisegítettek egy két dologgal, de a pénztárcában is találtam egy képre való kacatot. (pengető, kesztyűről leesett masni, puzzle db-ok, origami t-rex, hajtű, lánc, injekciós tű - ne kérdezd:) , de ez már a zsebemben.

Persze a képeimet megint nem nézte meg a tanárnő....-.-" Február 2-ka óta nem látta, azóta 4 témában gyűlt össze képem. -.-"
Majd jövő órán.

Úh, ez így elég igénytelenül lett feltöltve, bescannelve. Csak, hogy lássátok, miről beszéltem. Ígérem majd javítok rajta.

Most már tudom is miért kell nekem fotóalbum. Annyit gondolkodtam rajta, hogy mégis minek. Hát azért, mert iszonyatosan jó érzés végre a kezedbe fogni a munkád.
Pont erről beszéltünk előző fotó órán. Mindenki "lövöldözik a telefonjával, kompakt gépével szinte miden percben, majd felkerül a gépre, s elfelejtődik. Ott nem lehet élvezni a képeket, a vibráló monitor előtt. Azon kapod magad, hogy csak kattintgatsz, hogy mikor jutsz már a végére a 100-200 db képnek. Csak lennél már túl rajta, csak állhass fel. Nem tudsz szemlélődni.
Belegondolva, nálunk egész családos fotó sosem volt, de azért a gyerekekről, vagyis róla, s húgomról mindig volt kint kép. Anyámról is.
Aztán eltűntek. Még kishúgomról volt kint egy. S ennyi. Már csak apa telefonjában vannak a kiégettnél kiégettebb, homályosabbnál homályosabb képek. Emlékmorzsák. Mikor, hol járnak. Ennyi. Kevés közülük a jó kép. Sőt. Alig akad.

Pár kép a fényképezőgépemről. MIután elkészülnek, még egy ideig áztatni kell őket, s mivel nem műanyag fotó papírra nyomtattuk, hanem "barett" papírra így a száradás menete is fontos, hogy ne tekeredjen fel a kép. Törülközőben lapítva, vagy kifeszítve szárítható.

Ramones Mania, avagy újra 17

Óóóóhó, kedd!
Laza hétnek néztem elébe, hétfő péntek munka, a köztes napok meg lazulósak. Ilyen is régen volt. Hétfőn korábban is engedtek el a munkából. Kilencre már itthon voltam.
Egy közel- keleti srác mellé osztottak be. Annyira hasonlított a bowlingos munkatársamra, hogy nem tudtam levenni róla a szemem. Igaz, mindketten helyesek.
Nagyon vártam a keddi napot! Már a reggelem is érdekesen indult. Mivel elaludtam, így késve értem be, de mivel előző nap sem voltam bent, így úgy gondoltam muszáj bemennem, nem is dolgozom, nem kéne midig lógni. Képes lettem volna bemenni 2 szakelméletre, ez a legdurvább. Ezt a többiek is alig hitték. De elszámoltam magam, s még egy műv. törire is volt időm. Persze előtte beugrottam a rajzterembe, s mit látnak szemeim. Csak anatómia óra volt. Jobbra egy középkorú nő, háttal, balra, egy huszonéves meztelen srác, szemből, középen, csontvázak. Ha nem tudtam volna, hogy a modellek érdekében ilyen fülledt a levegő, - meg ne fázzanak- másra gondoltam miatt. Végül is mindegy honnan közelítjük meg, a modellek miatt volt.
A srác jól nézett ki. Mereven, mozdulatlanul ült, közép barna, simára borotvált testével, bár a feje nem volt különösebben helyes. De a teste jó volt. Látszódtak rendesen az izomcsoportok, s hát mi a lényeg, ha nem ez. (Nem kell félre érteni, lerajzolni könnyebb, ha látod mit kell, s hova. :) )
Óra végén ruhába pattant, s szemrevételezte az "elkészült" félig kész, s nagyban vázolt műveket. Mindegyiken elmosolyodott. Én is. Milyen lehet ezzel szembesülni, úgy, hogy nem is rajzol.
Jónak tartom, hogy nem csak öregeket kell rajzolnunk, mert abban némi perverziót vélek felfedezni, de egy ilyen, -feltehetőleg chippendélfiúban, bezzeg nem. :)
Jó, ennyit erről. Nem akarom túl ragozni.
Elkészült végre egy használható logóm is, saját használatra. Volt értelme a szakelméletnek.

Haza érve ebéd után elpilledtem. Olyan rég volt szabad délutánom, mikor nem siettem sehova, csak vagyok, ülök a nappaliban, s ilyenkor többnyire a naplementével el is alszom. Állítottam be ébresztőt, nehogy elaludjam a koncertet, mely már január óta díszeleg a naptáramban.
Persze alig bírtam felkelni. Alig bírtam magam rászánni, hogy elmenjek. De kicsíptem magam, hisz ilyen is rég volt már, hogy nem falura csípem ki magam, hanem a "nagy nyilvánosságnak" (értsd: 50-60 ember melyből 20 számottevő, tízet pedig biztos ismerek évek óta.)
Felszerelkeztem a fényképező gépemmel, s útnak indultam, kevés reménnyel, hogy bármi érdemlegeset is siekrül csinálnom. Tisztában voltam vele, hogy a tanyasi képek után ezek elég nagy kudarcok lesznek, hisz nulla fénnyel, s vaku nélkül nehéz FÉNYképet csinálni.

Nagy meglepetésemre, épp elegendő fény volt ahhoz, hogy ki tudjam tartani az expo időt, ennek ellenére, nem tudom milyen oknál fogva izgultam, de a fele képet beráztam, a másik 40%ban a zenészek mozogtak be, fent maradó 10% pedig zajos lett, mert túl magas volt az ISO érték a gépemnek. Ettől eltekintve azért lett egy két megosztani való.

Nagy meglepetésemre elég sok ismerős volt. Riki barátnője, meglepetten, de mosolyogva, puszit adva köszönt nekem. Ami az elmúlt 3 évben nem igazán fordult elő.
Ami a legfurcsább volt , hogy hiába mentem egyedül, a gépem annyira lefoglalt, hogy észre sem vettem. Úgy látom, ő lesz az én kis társam, ha nem rosszalkodik. Egész estés elfoglaltságot nyújt. Annyira hozzám nőtt, alig van nap, mikor nélküle indulnék suliba, vagy vidékre. Vagy akárhová.

Amúgy a régi társaságban, a régi ismerősök közt úgy éreztem magam, mintha újra 17 lennék! Isteni volt!

A Sors fintora, vagy épp meglepetése, hogy ugyanazon a napon lépett fel kicsiny országunk, még kisebb fővárosában a Sunrise Aveneu 500 méterrel odébb. Így haza felé sétálva, azért lefotóztam a turné buszt, s mivel jött is  egy éjszakai busz nem vártam meg a zenészeket. Így más. Nem is ismerem csak egy számukat, - igaz azt ugyan rongyosra hallgattam, nem is voltam a koncerten, hogy meg legyen az extázis, így nem feeling várakozni a turné busz előtt. Előbb varázsoljanak el élőben.
Ami a hallottak alapján meg volt. " lány beszélgetését hallgattam végig. S mint ha a TH- t is említették volna.
Éjfélre, vagy egyre értem haza. Megkuksiztam a képeket. Mivel nem vártam el semmi jót, nem is volt nagy csalódás.
Persze nem küldtem el még mindig a beígért címekre... :S De ilyen vagyok.. Talán most. Utálom az emailre felpakolgatni. Inkább feltöltöm fb-ra s szedje le mindenki akinek kell.

Jó képek, később, ha összeszedtem magam, s kimentem a nadrágom zsebében lévő pendriveért, mert az a nagy helyzet, fogalmam sincs mely képek jók. S tudom, hogy arra szétválogattam.
A legbosszúsabb dolog ez a "képválogatósdi." Ez jó, ez nem, ezt ide, ezt oda, de ez ide is jó, az oda is kell, legyen meg gépen, pendriveon, biztonsági mentés, meg ...m... szörnyű Azt sem tudom mi hol van. Találjam meg téma, s dátum szerint is.

Frissítés: most úgy néz ki, hogy gép lefagy ha rádugom a pendrivot... :S nem vagyok ideges...S:

Frissítés2: az usb csatlakozóba egy papírzsepi darabka ragadt. most már működő képes... hálllelluja!
S itt vannak a képek!

kihajolt a fényből...:) 

Tanya, sirályok

Maradok az időrendnél, bár nagyon elálmosodtam, mire idejutottam, hogy írni kéne a naplóm.
Múlt héten gyönyörű idő volt. TM nem is hagyott élni, mert kirándulni akart menni a hétvégén. Még benne is voltam. Bár csütörtök, péntek dolgoztam, nem szegte kedvem. Főleg, hogy pénteken megint korábban jöhettünk haza a munkából. Újabban ez a módi.

( Most! megemlítem, ami már február eleje óta bennem van, s le akartam írni. Ugye rengeteg csokoládé megy át a kezünk alatt a munka során. S már február első napjaiban megjelentek a húsvéti nyuszik, csibék, bárányok. Nem volt ez másképp mikuláskor sem, de most igen fura érzés töltött el. Hiszen már akkor éreztem a tavaszt, pedig még csak akkor jött a tél veleje. De a tavalyi húsvétomat, igazán németesen ünnepeltem. Volt "Oster Hase" ovis dal 1 hónapig napjában 3x. S már én is kívülről fújtam, azokat a sorokat, melyet ovis "gyerekem" is. Aztán mikor eljött a húsvét már idegesítő volt, nem csoda, hogy nem is volt kedvem a dalt dúdolva, nyuszikat formázni. 
Aztán szombat- vagy vasárnap reggel? - megjött a Nyuszi is. Mindenki boldog volt, én is kaptam egy egész kosárnyi nyuszicsokit, csak a legjobból: Lindt. Csokitojás műfű, minden befigyelt, majd az Omáéktól is hasonló nyuszit kaptam, s végül a nagyitól is egy After Eight csoki nyuszit, mondván azután nem kell fogat mosni. :) Ez kifejezettem kedves emlék. S most ilyen csokik vettek körbe az elmúlt hónapban. Teljesen német forgatag. Ilyen csokikat eddig csak kint láttam. Fura érzés. )


 Szóval kirándulás, jó idő. Péntek este beugrottam TM-hez, hogy megbeszéljük a részleteket.
Jut eszembe! Nem is dolgoztam pénteken, hiszen, Sziszámnak kellett visszaadnom a fényképezőgépét, elaludtam, vele találkoznom kellett, s még jelenlétim is le kellett adnom. Ebből az lett, hogy ő is lógott a suliból, s én is a munkából. Majd elfuvarozott a városban, én elintéztem, amit kellett, majd beültünk egy kocsmába, egy üdítőre. Ez már szokványos. Mivel ha hozzám jön, autóval teszi, s így sosem ihatunk alkoholt.
Mint kiderült TMnek dolgoznia kell. Így ugrott a kirándulás ötlete. Viszont ekkor született meg a tökéletes szombati program. Menjünk 2 hetes csikót simizni.
Így történt, hogy szombaton reggel negyed nyolckor már kimásztam az ágyból, s vártuk Nyusszal a fuvart.
Nagyon jól éreztem magam. Benne nem vagyok biztos... Bár már kérdezte, hogy mi lesz a következő hely, ahova megyünk. :) Szeretem, amikor ilyen.
Érdekesség, hogy aznap disznót vágtak a tanyán. De mondhatni a véresebb részét megúsztuk. Bár így is készült pár véresebb kép. Ja, mert végig fotóztam a napot. Kutyákkal, őzzel, vaddisznókkal, malacokkal, nyulakkal, baromfiakkal, lovakkal s persze a böllér tevékenységét is dokumentáltam.
Még nem értékelte a fotókat a tanárom, de szerintem egy igen jól sikerült sorozat lett. Bár még nem tudom melyik kategóriában lesz majd segítségemre. Riport fotónak nem elég tényfeltáró. Szerintem, hiszen nincs rajta a disznó vágás eleje. Mindegy. Nyusszal voltam végre valahol. S jó volt.

Este moziba mentünk. Az már feleannyira sem volt jó. Tudni kellett volna abbahagyni a csúcson...XD
A film inkább művészmoziba való volt. Ha nem amerikaiak csinálják, akkor egész jól meg állta volna a helyét.
Az este teljes katasztrófa volt, mikor haza értünk. Nem tudom miért, de kiborultam a "családi" körülményeken. Nem mondanám, hogy a film hozta elő. De megnyugtató volt, hogy Nyuszz végig hallgatott. Másnap reggelre sem hevertem ki, így a főtt tojásos reggeli után, mivel ellenkező elképzelésünk volt a délután folytatásáról szépen leléptem. Mosolyszünet egészen délután 6ig tartott. Mintha mi sem történt volna. Bár azóta még nem találkoztunk.

 Ezeket a sirályokat még múlt héten szerdán fotóztam. Akkor sem sikerült megmutatnom a tanár nőnek.
(ezek nem a legjobbak, mert ma rendezgettem át 3 helyről 2 helyre a képeket, a jobbakat áthúztam pendrivera s be kell, hogy valljam, rohadt fáradt vagyok, ahhoz, hogy a rendeseket töltsem fel. Nem is tudnék választani.
Bár íííííhgy belegondolva, mikor legutóbb lusta voltam képügyileg, felejthetetlen koncert képek vesztek el. A milánói, bécsi th-s képeim. Jobb, ha mégis felhúzom ide őket. Akkor legalább meg lesz..

 Győzött a megfontoltság:)

S akkor 1-2 kedvenc a tanyáról:

Még szerencse, hogy sosem fordult meg a fejemben, hogy megkóstoljam a véres hurkát.

100. bejegyzés: Angol diákok a magyar nyelvről

Mindennemű bejegyzés előtt ezt muszáj postolnom, mert csak véletlen bukkantam rá, s nem is listázott videó a Youtube-on, csak az nézheti meg aki linkkel rendelkezik. Úgy gondolom itt nem fogom elfelejteni. S meg marad még egy ideig nekem- nektek. :)

A magyar nyelvről

For Aliens - paparazzikról

Mint sokan tudjátok, fotográfiát (is) tanulok, így lehetőségem volt első kézből értesült magyar ex riport fotóstól érdeklődni egy két minket érintő témában.

paparazzik ( fura, úgy olvastam valahol, hogy a paparazzo az egyes szám, a paparazzi a többes, így igen érdekes a magyar többesszám jelét is még a paparazzi után rakni. mindegy.)

Felvetették, hogy sztárok kapnak részesedést a közzétett képek után.
Megkérdeztem. Amerikában ez valóban így van. A sztárok s a fotósok gyakran együtt működnek. Ha nem tudnak megegyezni mindkét fél számára jutányos árban, akkor reppennek fel az újságok címlapjain a bírósági perek hírei, miszerint valamelyik híresség már megint perel.
Tehát összedolgoznak, jut is marad is alapon.
De vannak bizonyos szabályok: az utcán valóban nem sért személyiségi jogokat, abban az estben, ha a fotós figyel rá, hogy a hely ne legyen beazonosítható. 
Ha a híresség magánszférájában kapja le, az "áldozatot", akkor komoly perekre számíthat, hiszen, mindig akad egy őrült rajongó, aki esetleg kedvence életére tőr(ne).

De! Van amikor egy sztár kijelenti, hogy ő nem fotózható. Ebben az esetben pont az ellenkezőjét éri el, hiszen, megindul a hajsza, miután lehozták az újságok, ezt a megdöbbentő "hírt", hogy xy nem fotózható. Ezzel generálva magának bevételt, amint, a felbérelt fotósai által elsőként jelentheti majd meg a fotókat. Hiszem kellhet a bevétel az esetleges ügyvédi pereskedésre is..:)

Nem olyan bonyolult ez a fogyasztói társadalom. A lényeg az eladás. Mindenki talpon akar maradni. Ezért kell híreket generálni.
Tanárnőm egy magyar példát is mondott. Egyik kolléganője egy pletykalapnak dolgozott, mint fotós.
Kikapta feladatnak, hogy xy nem fotózható celebet kapja lencsevégre, a háza előtt. Ott gubbasztott órákon keresztül az autóban, gyorséttermi kaják felhalmozva, hiszen ki tudja, mikor lép ki éppen az ajtón a kiszemelt. Annyira megalázónak érezte a helyzetet. Ő, mint elismert fotós egy autóban ülve gubbasszon, órákon keresztül, valaki után leskelődve, közben lehet, hogy a celeb nincs is otthon. Végül úgy döntött neki ennél nagyobb az önbecsülése.
Tehát kell hozzá egy fajta életszemlélet.

Liesangeles legutóbbi postja, bizony igen erősen arra enged következtetni, hogy ő bizony kapcsolatban áll az ikrekkel, ha nem is személyesen velük. ( bár nem hiszem, hogy  most túl nagy stáb lenne velük.) Talán az App. magyaráz mindent. Így is megosztják az életüket az App.-on keresztül, miért ne készülhetnének róluk jó fotók is. Kell egy kis reklám. S mint láthatjátok ezek a képek bizony publikálva is lettek. Szerény véleményem szerint ez nem véletlen.. :) De mindenki döntse el maga. Az igazság amúgy is mindig odaát van. Jelen pillanatban, Los Angelesben.

"Én  azt vettem észre,de mondjátok ha tévedek...hogy mióta Billék ennyire "közel" kerültek hozzánk , mint rajongókhoz... azóta sokkal bátrabban mászkálnak el, meg vigyorgósabbak... mikor 4-5 hónapja Lies fotózta őket nem is akartak arrafele nézni... gondolom nem volt most akkora tömeg az új fotóknál... biztos,hogy észrevették,hogy épppen fotózzák őket...mégsem tűnnek idegesnek :-)" Dorothy K.

Publikált

Liesangeles képei