Ötperces

Bajbee blogja. 5perces a szerelemről.

Muszáj belinkelnem, mert szerintem nagyon tehetségesen ír a leányzó. Irodalmi szintű. Ez az irománya mindenféleképpen. Bár biztos, hogy női megközelítése a reménytelen szerelemnek, de ha ezt másfél hónappal ezelőtt olvasom, akkor felesleges lett volna blogot írnom. :)

Ma lett volna mit leírnom, csak épp eléggé elúsztam a héten, így időm nem volt leülni s írni. Ma is 4re értem haza. Éjjel melóztam, reggel fél nyolctól fél11 ig aludtam, s most pedig  készülök az éjszakára, egy kis kiülős ivászatra a "zöldbe". Nem tudom, hogy sírjak- e vagy nevessek... ?! 13 év. Hosszú idő, s ma egycsapásra mindennek vége. A fiatalságom színhelyét egy tollvonással tették/teszik a következő 30 napban a földdel egyenlővé.
De ennek ellenére azért ma még jól fogjuk magunkat érezni. Legalábbis azon leszek. Aztán ki tudja hogy sikerül az egész.

Péntek-szombat-vasármap

Péntek estére a tudtom nélkül programot szerveztek nekem. Nem is csak egy ember, hanem egyszerre 3. Ami furcsa, mert eddig szinte mindig én szerveztem a talikat, programokat, mikor hova menjünk, mikor kikkel kell találkozni. De most nem csak ketten vagyunk TM-mel, hanem, itt van TT is. Aki legalább annyira örül a társaságunknak, mint mi neki. Hozzá voltunk hivatalosak, inni, jól érezni magunkat, s még csatlakozott hozzánk egy fiú is. nem volt épp megfelelő a felállás, mert így kevésbé volt "korrupt" s demokratikus az összeállítás, de ezt dobta a gép. Olyan furcsa volt kibuszozni a kertvárosba, péntek este. Meg amúgy is nagy választás előtt álltam. Nyusz, s egy péntek este, szombattal, s reggelivel a napsütéses teraszon, bocsánat verandán, hiszen vidéken ezt már úgy hívják, vagy barátok s pia, s hülyülés. Érdekes lett volna, ha pont én maradok le erről, így Nyusznak várnia kellett, s megint nem jött össze a reggelink, s sajnos jövőhéten sem fog, hacsak nem hozzá kerülök ki TCS után. Bár most is úgy készültem, hogy éjfélkor lelépek az utolsó vonattal, de nem sikerült ehhez tartanom magam. Mint ahogy eddig sem. Mint mondtam pár bejegyzéssel ezelőtt, nekem nem szabad időpontok mondanom. Még jó, hogy nem említettem neki.
Mivel nem volt kilátásban hosszú séta, vagy egész estés állás, így végre alkalmam nyílt felvennem az egyik magasabb sarkú cipőm, végre. Már nem is tudom hány hete kerestem rá a megfelelő alkalmat.
Az estéről nehéz beszámolót írni. Mindenki túlélte. :) Volt rajtam lakk fűző, s platform tűsarkú is , mindről készült fénykép. TM oda vissza volt az örömtől, amikor ráállt a mérlegre, s kiderült, hogy fogyott. Amikor meglátta TT platform cipő kollekcióját, akkor még inkább.
Reggel nehezen ment az elalvás, egyeseknek a hangzavar miatt, másoknak a szervezetben felhalmozott pia mennyiség miatt, nekem meg csak úgy. Hajnalodott, nem volt teljes sötétség. Aztán mégis csönd lett, s mindenki elaludt. Félálomban voltam, mikor hallottam, hogy kimásznak mellőlem az ágyból, de amúgy nyugodtan aludtam, míg meg nem szólalt a lent felejtett telefonom. Azt hittem, Nyusz keres. De nem.
Mikor felkeltünk, ami nagyon nagyon nehezen ment, mondván, minek keljünk fel, TM első dolga az volt, hogy belebújjon A cipőbe. Abban kezdett el pakolászni. Persze előtte még felhozta nekem a telefonom, hogy nehogy Nyusz nélkül induljon a napom. De nem volt valami lélekemelő beszélgetés. :(

TT mamájától kaptunk ebédet s nasit is uzsonnára. Annyira aranyos volt. :)Az ebéd meg kifejezetten finom, s a falusi emlékeimet idézte fel.
Újabb telefonhívások után kiderült, hogy Nyusz a mai napra már be van táblázva, így nem alkalmas, hogy átmenjek hozzá.Csak vasárnap. Még egy nap.
A szombat nagy része el is ment. Legalábbis é azt hittem. Sikerült tévednem. Ugyanis mikor hazaértem, s zuhanyoztam, nem sikerült sokáig a fenekemen maradnom, s biciklizni akartam menni. TM felajánlotta, hogy tekerjünk ki a családi barátaikhoz, de nekem oda nem volt kedvem. Megbeszéltük, hogy nyolckor találkozunk, s addig biciklizünk, míg nem tudjuk leadni a kiírt s TT-nél felejtett szalagavatós dvd-m a táncpáromnak, aki 23ig dolgozott. S nem is nekem jutott ez eszembe! Meglepő. A sofőrünkhöz nem tudtunk kitekerni, mert nem dolgozott. Így bóklásztunk a városban. Majd' lefagytunk a kerékpárról. S végül egy kocsmában kötöttünk ki, ahol TM végre válaszokat kapott kérdéseire, s még csak nem is ő hozta fel ezt az egész témát. Ennek roppant mód örültem. Ez a nap tele volt meglepetéssel. :) Hajnali fél 4kor sikerült haza érnem. Jól éreztem magam, na. :)S jól elaludtam a másnap délelőtti munkát. Bár ahogy láttam, a tánctársam is mintha, otthon lett volna. Vagy csak bekapcsolva felejtette a gépét. Sosem tudjuk meg:) Én meg vidéknek vettem az utam. Kevésbé voltam dorombolós hangulatomban, mert kicsit felidegesített Nyusz, de semmi komoly. Sikerült egy kicsit oldódnom, de sajnos nem volt az igazi, a visszajelzésekből ítélve. De,hogy mi lehetett a bajom, azt majd későbbiekben leírom, de furcsán éreztem magam. Én is tudom, hogy valami nincs rendben, s kicsit összezavarodtam. De semmi komoly.
Nem volt felhőtlen az esténk, nem veszekedtünk, csak valami olyat mondtam, s utána még be is aludtam, ami miatt, Nyusz már csak azt várta, hogy inkább vége legyen ennek a napnak. :( Bár azt is mondtam, hogy nem tud rám haragudni. S neki is tudnia KÉNE, hogy semmi valóság alapja nincs, annak a poénnak.... azért na... A SATC-ból idéztem. De ő nem értékelte. Tízkor már ágyban voltunk, s együtt aludtunk el. Az már nagyon hiányzott. Kevés ez a heti egy nap. Mással többet találkozom, s többet beszélek, mint vele. :( Bár máshoz nem is tudok hozzábújni. :)

Újabb teljes hét

Az utolsó bejegyzésem valamikor csütörtökön végződött. Péntek-szombat folyamatosan dolgoztam. A szombatom gyötrelmes volt, az előző két munkanap miatt. A talpam szörnyen fájt, alig bírtam állni. Attól féltem éjszaka mikor hazaértem, pénteken, hogy reggelre, bedagad, s nem tudok majd állni. Délután ötkor végeztem is, s kezdődhetett is a nap, kár, hogy már nem volt erőm semmire. Vasárnap pedig egy közös ügy érdekében gyűltünk volna össze, de sajnos engem szigorúan eltiltottak a közösségtől. Igen, dolgozni sem kellett volna mennem. Vagyis nem lett volna szabad. Elkaptunk valami kórságot húgommal. De én még sem tudtam a fenekemen ülni, főleg, miután TM barátnőm felhívott, hogy látta Főnixet a villamos megállóban, bár leszögezte, hogy épp ellenkező irányba mentek, mint ők. Végülis teljesen jól alakult az este. Bár nehéz feladatnak bizonyult távol tartani az ismerősöket, barátokat, a velem való testi kontaktustól. Annyira furcsán éreztem magam emiatt s annyira furcsán jött ki az egész szitu. Mintha direkt tartanám a távolságot. Pedig ez kivételesen nem direkt volt. Hányszor fordult elő velem hasonló, mikor kisebb voltam.
Ingyen sört feltétlen meg kell említenem. Készült rólunk egy szörnyű kép is, alig emlékeztem rá.
Első rendes tanítási hetem volt. Izgatott voltam, hogy nah, vajon most milyen lesz, mennyivel lesz más, mint az előző 2 hét. Bár rögtön a hétfői napról lemaradtam. Mint az osztálybeosztásról is. Mint kiderült közép haladóba kerültem. Biztos az ellipszisek miatt.. 
Kedd 8 óra úgy repült el, mintha mi ott sem lettem volna. Szörnyen jól éreztem magam, mert már "első" napon rengeteg új s érdekes dolgot tanultam.
Délután Nyusznál voltam, s bár rohadt mód felidegesített az oda vezető út, s a vidék gondolata, főleg, hogy sétáltam is, még sem lett belőle nagy összeveszés, mert mikor megérkeztem, ő még kínosabb történettel állt elő, amit nem részleteznék, mert családi s személyes ügy. Ilyenkor mindig sajnálom az embereket, akik tőlem várna biztató szavakat, sajnos ebben abszolút nem vagyok jó. Sőt, egyenesen borzasztó vagyok, ezért inkább nem szólalok meg, nehogy valami baromság csússzon ki a számon.
Ettől függetlenül, egy szép estét töltöttünk együtt, sikerült hajnali kettőkor sikerült elaludni, s reggel hatkor kegyetlenül megszólalt az ébresztő.
Szerda este mentem először éjszakába dolgozni, egy rakat kaját csináltam, energia üdítő, minden ami kell, s még délután aludtam is. Azt hittem, így fel lehet készülni a munkára s a másnapra.
Másnap reggel 8tól volt 6 óra rajzunk. Volt egy holtpontom, ahol azt hittem eljött a vég. Szédültem, kóvályogtam, dohányoztam, de az elfogyasztott taurin mennyiségtől nem tudtam lehunyni a szemem. Az utolsó dobozt meg sem ittam. Nehogy ne tudjak délután aludni. Haza érve bedőltem az ágyba, s 19.40kor nyitottam ki a szemem. Mint akit fejbe csaptak. S mehettem is az újabb éjszakába dolgozni. A fél órás "ebéd" szünet igazán jól esett. Még találtam nem alvó ismerősöket FB-on így velük csevegtem, s máris jobban éreztem magam, hogy nem csak én vagyok még fent s kell dolgoznom. Reggel nem kellett rögtön iskolába mennem, így haza mentem, aludni 3órát, amiből öt lett, s mire beértem csak a jelenlétit kellett aláírom, s jöhettünk is haza. Így betudtam menni TM-hez. De a meghitt délutánunkat hamar félbeszakította az anyja, ugyanis haza ért a munkából. Egy alapos "nem csináltál ma sem semmit"-tel kezdte, mivel szent meggyőződése volt, hogy nincs felmosva a padló. Csodálom TM-et,hogy ennyi ereje van, megcsinálni, ezt eltűrni, nem visszaszólni. Nem is értem,hogy nem mondja meg a magáét. Pedig azt kéne, így mindig csak el fogja nyomni az anyja.
S a jó hír, látott a szomszéd utcában egy üres plazma tv-s karton dobozt, így meg tudom csinálni a rajz mappám. Csak lenne időm hozzá.
A sulira nem is emlékszem a héten. Ott voltam, túléltem, de valami üres volt. Igazából a geng-beng, kezdett el hanyagolni. Különösen Erkától lepett meg. Indulnak haza, s mintha észre sem vennének, köszönés nélkül mennek el. Úgy kell utánuk köszönnöm. Nem is volt közös témánk. Nem is csináltunk semmit együtt.

Gyors áttekintés

Hétvége
Péntek délutántól falu, pihenés, egész hét bepótlása, boldogság. Bár itthon nagyon nem örültek neki. Meg tudom érteni, hiszen úgy terveztem, hogy már szombat délelőtt otthon leszek, de nekem NEM SZABAD IDŐPONTOT MONDNI, mert nem tudom tartani magam hozzá. Sosem sikerül. Ha kimondom, akkor soha. Nem tudom milyen átkot szórtak rám.. Cassandrának, például sosem hittek, pedig midig igaza volt.
Vasárnap: beteg nap. Nagyjából elmeséltem Nyusznak. Hitetlenkedett. Én is.
Hétfő, suli. Túl sok kedvem nem volt megint a 4mx1m-es plakátunkhoz. De utolsó díszítési nap. Tíz percig egy polipot díszítettem, még tízig, úgy csináltam mintha csinálnék valamit, majd jött az isteni szikra, hogy nekem be kéne fejezni, vagy inkább rendbe hozni a hullámot, mely elég központi szerepet kapott a képen. Innentől repült az idő, s bár már reggel indulás előtt kellett volna mosdóba mennem, míg haza nem értem, nem jutottam el. +óráig álltam, nem ettem, nem ittam, de az a ...va hullám, végül hullámszerű lett. Olyan büszke vagyok rá, s szerintem a mi képünk lett a legjobb, bár lehet elfogult vagyok. De olyan teljes egész, mesés, s még sorolhatnám. Este Nyusznál voltam, csak úgy hirtelen felindulásból. Bár a csillagokat nem rakta fel nekem az égre. Az egyetlen jó dolog a faluban, hogy látni a csillagokat. Múltkor egy hullócsillagot is láttam, azt hiszem szombat este. Még jó, hogy kimentem, mert úgy néz ki a héten már nem találkozunk.
Kedden kihasználtam, hogy korán ébren voltam már, hisz 7 órakor már a vasúttal tartottam a városba. S sikerült elintéznem az orvosi alkalmasságit. Nah az külön megérne egy bejegyzést, ha nem is a vizsgálat de az ott tevékenykedő nővér, s stílusa mely nyomdafestéket nem tűr. Szerintem el sem bírná a bejegyzés.... "miért, nem fogytok már el?! " "ez Auschwitz" "alpári vagyok, de úgy gondolom én megengedhetem magamnak" s társai. Fél nyolckor már én voltam a 3. pedig, csak 8tól vannak vizsgálatok, s még így is várnom kellett.. Bár nem 3 órát, mint társaimnak. ...XD Suliban ábgeo volt 4 órán keresztül, pedig csak kettő lett volna. S reméltem lekésem a vizsgálat miatt.. négy órán keresztül 3d-s testeket kellett hajtogatni, papírból kivágni... borzalom. sosem értem el méricskézős, vonalzós feladattal sikereket, így mindig is utáltam. Most sem sikerült. Tíz perc alatt felidegesített, főleg,hogy a tanárnő 5 percenként ejtette ki a "precíz " szót a száján. Nice. Aztán  valahogy csak megúsztam, s első kukába kihajítottam a félig kész testet. Pedig nem szoktam ilyet tenni. Mindent gyűjtök alapjáraton, hát még a saját munkáimat. Haza érve diákmunkákat keresgéltem, találtam is egy párat.
Szerda, a F.(mint fősulis )  Tanár úr születésnapja. Sikerült nem elfelejtenem. Hullámzás.
Suliban 4óra jegyzetelős óra, tér ábr. s anatómia. Végül is érdekes volt. Sok újdonságot nem mondtak, inkább sok számomra ismeretlen képet vetítettek.
Visszahívott a témavezető az egyik szövetkezettről, s le is tárgyaltuk a hetet. Délután bementem a szövetkezetbe s regisztráltam, majd útba ejtettem hazafelé a volt sulim, hisz rajzszakkör volt. S szeretnék majd járni. Majd ott készítem el a házi feladataimat...:) (na most bajban vagyok, mert alapjáraton a rajztanáromat hívtam mindig "A Tanár úrnak" tiszteletből. Mert ő tényleg A tanárom volt, sokat tanultam Tőle a 6 év alatt, s sok mindent meg is tudtam vele beszélni. Még a személyiségemre is hatással volt. Szóval nem tudom, hogy utaljak rá. De meg van! G (mint gimis ) Tanár úr.  Tehát, kitért a hitéből, mikor  meglátta a FB-ra feltöltött szintfelmérő rajzomat. Dicsérte a tégla testeket, kockákat, drapériát, de rosszul lett az ellipsziseim láttán. "mintha nem is te csináltad volna mindkettőt. mintha 2 különböző ember készítette volna". Tehát ellipsziseket kellett rajzolgatnom. Addig nem hagyott békén, s attól tartok a következő órákon is gyakorolnom kell majd.
Éjszaka megint a városba volt Nyusz, megint meglátogatott. Levittem neki egy sim kártyát, hogy majd tudjam ingyen hívni. Tulajdonképpen ezért kellett ide jönnie, meg gondolom látni akart, vagy mi. De nagyon kész volt. Nagyon sokat ivott. Rajta is látszott, hogy küzd a szervezete az alkohol ellen. De nem tudtam marasztalni, hisz most nem aludhatott nálunk. Mikor felmentem, olyan lelkiismeret furdalásom volt, s aggódtam, nehogy valami baja legyen, mert elég egyenletlen volt a talaj a lába alatt. 

Következő nap reggel is hagyott anyám aludni. Hihetetlen, hogy itt ül lent a galéria alatt, nyomkodja, a gépet, s képtelen felkelteni, hogy ugyan már 9 óra, fel kéne kelned. Nem elvonul aludni, mint aki jól végezte dolgát. A témavezetőm hívására ébredtem. Elkészítettem az uzsimat, reggeliztem, jól elhúztam az időt, s nagyon nem volt kedvem elindulni, tudván, hogy megint csak galériákat fogunk látogatni. Aztán csak felhívott Erka, hogy hol vagyok, s megyek-e. Mint kiderült egy utcával a házunk mögé jöttek, tehát, jó volt a megérzésem, hogy nem kell nekem sietni. Női megérzés. Bebarangoltuk a környéket, újat nem igazán mutattak. Egykor, mivel Nyusz még mindig a városban volt, s gyanítom még mindig a tegnapi alkohol dolgozott a szervezetében, sikerült találkoznunk. Ebédeltünk, s mindenki ment a dolgára.
A Sors fintora, hogy német termékeket kell címkéznem....:)
Nagyjából ez volt a hetem, persze még nem az egész. Holnap még suli, az utolsó gólya nap, s jövőhéttől már új osztállyal, új órarenddel, belevágunk a közepébe. Próbálom majd nem ilyen tárgyilagosra venni a bejegyzéseket, de újabban nem sok kedvem volt irkálni. Nem volt inspiráció, vagy ha volt is elég gyenge volt. Vagy időm nem volt.

Szombati nap képe, keddi nap fotósorozata

Szőke lett. Szombaton beléptem FB-ra s első kép az üzenőfalamon, ami fogadott... Órákig nem tértem magamhoz, s csak azt emlegettem, hogy szőke lett. A szép fekete haja. Igaz, hogy én alapjáraton a szőkék mellett teszem le a voksomat, mégis, nála a fekete is elvarázsolt. De szőkén... természetesen így is. Csak furcsa, hogy most már teljesen illeszkedik A "képbe". :) 

Továbbá kedd:
Kis csoportunkba, az a hír járta, hogy kedvenc paparazzónk ( aki már lencsevégre kapta az ikreket LA-ben, s többen tartják vele a kapcsolatot twitteren) további képekkel tud nekünk szolgálni, s nem is akármilyenekkel, hisz SZŐKE lett.
De úgy látszik, nem kellett sokáig várnunk a "nyilvános" megjelenésig, hisz már hétfő késő este felekrültek a HQ képek. Ugyan délután 17 óra körül még ment a huza- vona, hogy csak a nézettsége miatt tweetelte ki, hogy további képek várhatóak. Kötötte az ebet a karóhoz, hogy nem töltheti fel őket, mert nem ő készítette a képsorozatot. Fél órára rá, miután már lemondtunk a képekről, egyik szemfüles Alien az amerikai fórumról szerzett egy miniatűr képet, s ment a nyáladzás. Engem már nem hozott lázba. Egy dolog érdekelt, hogy oldotta meg a szemöldök színt. :) Nem akartam, hogy kiszeltündés legyen...XD
Megtudtuk, hogy ebben az étteremben, már 2008ban is jártak, sőt mi több, az is felröppent, felismervén az egyik férfit, akivel a Humanoidon dolgoztak, hogy talán ez amolyan tárgyalás féle vacsora volt. 
Meglepődtem, mikor megláttam, az aktuális outfitjét... Ilyen hatalmas masnival én is kísérletezgettem, az Alice in Wonderland révén, ilyen farmerom van, bőrdzsekim dettó... De mindezt egyszerre..?! :) Amazing. : )

Rózsák s egyéb nyalánkságok

Nevem napja. A suliban fáradtság, kedvtelenség, hiszen csak a szervezetlenség hatotta át a napunkat. Első órában kész voltunk a mi kis koncepciónknak, a hulladék újrahasznosításra kép formájában, a következőben kezdhettük elölről. Majd egy óra semmit tevés, végül egy óra rögtönzött alkotói munka. Szörnyet kellett rajzolni, ami a Föld ellensége lehet. Nemes egyszerűséggel kölcsönöztem a HUMANOID CD borítóját.(nem linkelek képet, mert nem lett jó, nem is volt kedvem a megvalósításához) Ennél nagyobb ellensége nem lehet a Földnek, mint maga az ember. Szerény véleményem.. Kicsit furcsán néztek, mikor elnevezésképpen, alá is írtam, hogy Humanoid. 
Fáradtan haza értem, közben folyamatosan hívtam Sziszát, mivel úgy volt, hogy megint találkozunk suli után. De mint utóbb kiderült, nagyban aludt.
Viszont egy váratlan hívás is befutott. A Tanár úrtól, tanulván az előző évekből, nehogy megint a fejéhez vághassam, hogy elfelejtette a névnapom, mint mikor együtt voltunk.
Este 19kor jutottam el oda, hogy ledőlök aludni, hisz estére, megígértem, hogy fent leszek, de szükségem volt egy kis pihenésre.
Háromnegyed 10kor csörgött is a telefonom. Nyusz volt az. Már azt hittem 23, s elaludtam. Mondta Nyusz is, hogy beugrik, mert a városban lesz, s isznak valahol. FB-on szépen elrontottam a meglepetését. Ugyanis kikötés volt, hogy kapok tőle min. 5 szál vörös rózsát. S anyu is, mellesleg. De ahhoz nem ragaszkodtam. Csak nem akartam, hogy ez is elfelejtődjön. Tulajdonképpen nem is kaptam én rendes virágot. A Tanár úrra is azért akadtam ki, mert Tőle elvártam volna, hogy meglep egy szál virággal, s nagy csalódás volt, mikor tudatosult bennem, hogy nem csak, hogy virágot nem kapok, még el is felejtődött. Szerintem egy kezemen össze tudom számolni, hány hímneműtől kaptam virágot. Emlékszem egyik nőnapi hóvirágot szépen le is préseltem, akkori emlékkönyvemben. ( Emlékkönyv?! Nos, igen, mikor volt az már. Azt is egyik osztálytársamtól kaptam, s annyira megörültem, annak az egy szál hóvirágnak, hogy eltettem. Igazából, majdnem minden lány kapott egy szálat. )
Mikor 13 éves voltam, volt egy "távkapcsolatom". Jó, igazából, vicc volt az egész. 13 éves voltam! A fiú 18. Kétszer találkoztunk, s mindkétszer kaptam tőle rózsát, második alkalommal talán a születésnapom miatt is. Apu volt az aki legtöbbször gondolt ránk, virág téren. S itt ki is fújt a sor. Tehát emiatt is kikötés volt. S ne felejtsük el, hogy mi is történt valójában. Csak úgy nem szokás kibékülni. Mindig megelőzi a kibékülést egy bocsánat kérés, elnézést, vagy valami hasonló. S mivel drága Nyusznak pedig komplexusai vannak virág térén (mintha egyszer vett volna egy lánynak, ő meg nem akarta elfogadni.... valami ilyesmi. Azóta sem próbálkozott többet virággal. ), szerintem életem végéig várhattam volna a virágokra, ha nem fejezem ki óhajom irántuk. 

Tehát megjelent Nyusz, egyik haverjával a kapuban, s bűnbánó arccal közölték, hogy nincs  virág, viszont, "Boldog névnapot!" . Elmesélték, hogy a 15 km-re lévő hipermarket jutott csak eszükbe, de ott nem volt semmi virágnemű. Akkor figyelmükbe ajánlottam, a sétatávolságra lévő NON-STOP virágost, ahova végül is kocsival mentünk el, de én is s anya is kapott 5-5szál rózsát. :)
Ahogy elszabadultam, s sikerült meggyőznöm, hogy nekem ma itthon kell maradnom, mert MEGÍGÉRTEM, elköszöntünk, felmentem, le sem vetkőztem, (igaz még aludni is csak a földre feküdtem le, ruhában, hogy biztos ne aludjak el) vártam a következő hívást, amit olyan 23. 15re saccoltam. De hívás nem jött "csak" SMS, s azt meg nem hallottam, meg, ezért kellett megváratnom azt , kinek sokakkal ellentétben még eszébe jutott a nevem napja. Nekem nem jön össze ez a pontosság, dolog. Szörnyű. De megvárt. :) S még sütit is kaptam! Kicsempészett nekem egyet a konyháról. Tök jól esett. Három és fél órán keresztül ültünk a lépcsőházban, s beszélgettünk. Jól éreztem magam. Szerintem én még sosem pofáztam neki ennyit. :)
S persze lefotóztam a Tiramisut is, mielőtt elpusztítottam volna. De fény hiányában, nem lett az igazi kép. Sőt, mivel mikor megkaptam, azzal a kezemben magyaráztam, s "hadonásztam". Jellemző. Viszont annál finomabb volt! (Ezzel csak az Oma tojás s alkohol nélküli verziója veheti fel a versenyt. )

A lemaradtak

Próbálom behozni a lemaradásom, s összeszedni a gondolataimat, miről is kéne írni. Ugye a hét már mindennap a suliról szólt. Legalábbis arról kéne szólnia. Gyorsan elrepült ez az öt nap. Bár vasárnaptól elég nehézkesen jutottunk el a keddig, melyet úgy vártam. S kb. semmi sem jött össze, mit szerettem volna, de ehhez már hozzászoktam. Ha valamit ennyire várunk, végül úgysem úgy alakul, ahogy megálmodtuk.
Elfelejtettem, a hétvégén meddig jutottam, de vasárnap egy "mozidélutánra" voltam hivatalos, s végül az estét is kint töltöttem vidéken, így már jól indult a hétfő reggel, mikor is a szabadtéri rajzolás volt meghatározva. A közeli gáthoz mentünk ki alkotni. Tudtam, tudat alatt, hogy ezt a képet milyen céllal készítem. Bár nem lett olyan, mint szerettem volna, de sikeres lett, hisz másnap már kint  díszelgett a folyosó falán, aminek kellőképp tudtam örülni. Bár a tanárok is jó fejek, s lelkesek voltak, senkiről nem mondtak rosszat. Nem fukarkodtak a dicséretekkel.
Mikor rajzoltam, velem szemben ült pont egy srác. Ő festett, akvarellel, valószínűleg, hisz elég lazán kezelte az egész képet, lendületes volt, már amit abból a távolságból láthattam. Gyakran rajta felejtettem a tekintetem. Élvezet volt nézni, ahogy várja, hogy kicsit felszívódjon a víz, s felvihesse a következő réteget, s ahogy dohányzott... Padon ült, ölében a rajztábla, rajta könyökölt, s nagyon szépen, karakteresen dohányzott. Egyszerre volt vad s kimért. Igen, erről a lányoknak is ódákat meséltem. Nem mellettük telepedtem le, de akkor nem is tudtam volna rendesen dolgozni. Döntenem kellett, munka, vagy társaság. Képes lettem volna őket szórakoztatni.
Nagyon kifáradtam attól a 2x húsz perces sétától, a hazaúttól, még beugrottam az egyik kertészeti áruházba, hogy farost lemezzel térjek haza. Nah, sikerült bebizonyítanom, hogy mégis csak szőke vagyok. ... Sebaj, a farost lemez csak kétszer akkora lett mint szerettem volna. S duplán kértem. Tehát 2 A/2es tábla helyett nekem lett 2 db A/1-es,,, Nem gond. itthon szépen kettévágtam. Ebből kettőt elkészítettem rajztáblának másnapra, hisz szintfelmérő rajzolás volt.
Teljesen ki voltam. Nem éreztem a lábaim. Hisz délután 4 körül, még egy bevásárló körútra is mentem. Rajzlapok, rajzeszközök, tusfürdő, sampon, egyéb nyalánkságok.
Kedd... Nagy meglepetésemre, nem kockák voltak beállítva... edények, fazekak, köcsögök, drapéria, minden finomság. Még az a tipikus zsíros bödön is szerepet kapott.. Azzal mennyit szenvedtem, de azt hiszem, megfelelően megoldottam a dolgot. S még az egyik tanár is (nem mellesleg az egyik fiatal, jobban kinéző,mint a többi, hűvös hím) meggyanúsított majdnem. Távolabbról, így vélte látni, hogy én vonalzóval dolgozom, mert olyan egyenesek voltak a vonalaim. Közelebb jött, s leellenőrizte, még az ölembe is lepillantott. De legalább megdicsért volna, nem ilyen negatívan véres rongyra néző tekintettel kellett volna figyelnie. Úgy rám ijesztett, hogy valamit elrontottam.
Utána előadást hallgattunk a fényképezőgép történetéről. A pasi szörnyű előadó volt. Ráadásul 20 percbe telt előkeríteni. Csak az ea. címe szerepelt, se osztály, se terem.
Hazaérve, ettem, s bekaptam 2 algopirint, annyira fájt a fejem. Próbáltam blogot írni, nem ment a gép előtt való ülés.
Mamám kórházban, őt is meg kellett volna látogatni, meg még ezer dolgom lett volna, nem sokat sikerült teljesíteni.
De Junkiesra lejutottam. Hét helyett fél8kor találkoztunk volna, ha nem vártunk volna TT-re, aztán lehúztunk 2 sört, s elindultunk a "tett helyszínére".
TT-t s TM-et fél perc alatt elvesztettük, s nem is találtuk meg őket, míg nem telefonos segítséghez nem folyamodtam. Közben meg húgom a kedves barátjáról fogalmaztam. De nem gondolom, hogy bármit vétkeztem volna, hisz nem a háta mögött tettem, a blogom is én mutattam meg neki, továbbá, én ezt a szemébe is megmondtam volna. Tehát kicsit felidegesített kirohanása. "mit képzelek én?!" hangsúly, meg a vádaskodás, hogy a nevét is feltüntettem.
TM -et teljesen elöntötte a láz, koncert végére, így ő haza ment. Mi meg folytattuk az ivászatot. Találkoztam régi kedves barátnőmmel. Nagyon rég láttam, külön meglepetés volt. Végül kettőre értem haza, szinte már józanul.
Biztos jót tett a műveltségi tesztnek az előző esti program. Most sem talált meg minket a megfelelő tanár.. Vicces. Találkoztam este osztály társakkal, de eléggé fáradt voltam, 23-ra haza is értem.
A csütörtök kifejezetten nem tetszett az iskolában, csak a szervezetlenség volt felfedezhető. Nem csináltunk semmit, bár tök jó koncepció találtunk ki az első órában, annak búcsút is mondhattunk s a következő másik órában meg csak lefárasztott a kedves "bandám". Még pénteken megalakultunk, 5-6an lányok.

Kedvtelenség

Négy napja, hogy nem írtam semmit a blogomba. De újabban, hihetetlen fáradság lesz úrrá rajtam, ha leülök, s meglátom a szerkesztő felületet. A szemem sem bírja, ég, s csukódba le. Nem tudom, ez biztos a tudatalattim. Pedig lenne miről írnom, de úgy látszik csak egyszer kell neki kezdeni.
Szerintem alszom egyet s neki kezdek. remélem akkor már menni fog.

Tehát a hétvége

Nem álom volt a péntek éjjel, erre már szombat reggel rájöttem, mikor a szemem kinyitva, még mindig ott feküdt mellettem az éjszakai látogatóm, Nyusz. Nem volt semmi nagy dráma, sem bocsánat kérés, sem semmi más.
Már rég aludtam mikor csörgött a telefonom, már harmadszorra, mikor eljutott a tudatomig s felvettem. Megint éjszakai szállásra volt szüksége. Én meg véletlen vagy nem is tudom, hogy fogalmazzak, annyit mondtam jöhet. Jó, igazából előre megfontolt szándékkal engedtem be magamhoz, s nem is kellett sokat reménykednem, ő is úgy gondolta, hogy velem alszik. Amúgy pont szerencsénk volt, húgom barátnője 18. születésnapját ünnepelte valahol a "hegyekben." Délelőtt anya ébresztett, mert húgom beszélni akart velem. Konkrétan kitett a nappali  kanapéjára, mert átinvitálta a 27éves barátját, hogy aludjon nálunk. WTF. Ehhez nem is fűznék több dolgot....
Délig feküdtünk, s végül nem tudtuk tovább húzni az időt, abban a reményben, hogy csak lesz pillanat, amikor nem fut össze szüleimmel. Ezt csak az ő szempontjából lett volna fontos. De hiába halogattuk a felkelést. Kapott hideget, meg hideget anyámtól. Később még én is, apámtól. Úh, de örültem neki. Főleg, hogy általában semmi nem érdekli, akkor meg most minek tesz megjegyzéseket.
A szombatom gyorsan el is telt, s este még hivatalosak voltunk TM csoport társnőjének társaságába. Nulla életkedv. Megjelent húgom, s barátja, innentől csak romlott a helyzet, aztán le is léptek gyorsan mielőtt még én tudnék, ugyanis apa elment még délután kerékpározni, s bár mondtam neki, hogy nyolckor indulnék, nem sikerült haza érnie... Bár mindegy. Nagyon nem ettem magam miatta. Inkább azért mert beszólt húgom kedves barátja. Igazából az egész lénye olyan, hogy inkább húzzál haza paraszt. Még a berögződött paraszt beállása is megvan. Amikor először láttam fényképen, azt hittem, hogy csak privát poén, s így ember nem áll, de igen..
Mikor utolértem TM--et, nagyban hálálkodott, hogy végre leértem. Mert a helyzet katasztrofális volt. Nem is lehet érdemben említeni ezt az estét. Semmi extra.
Vasárnap délután mozidélutánra voltam hivatalos, Nyuszhoz. Anyunak csak anynit mondtam, hogy moziba megyek Vele. Elgondolkodtató. Úgy látszik magam sem tartom helyesnek, mit tettem. Nem kellett volna kimenni, s egész odafele úton is ez járt a fejemben.
Nagy vonalakban ennyi lenne.
A helyzet az, hogy fáj a fejem, készülődnöm kéne, s álmos is vagyok.
Nem mennek nekem ezek a formaságok..
Később folyt.

Helyzetjenlentés

Élek, de jelen pillanatban ahhoz is túl fáradtnak érzem magam, hogy ezt a pár mondatot bepötyögjem. Teljes üresség, kába ásítozás, s  sajgó lábbakkal jellemezném magam, s az estém. Holnap reményeim szerint sikerül bepótolnom a lemaradásom.

Holnap rajzi szintfelmérő. Izgatott vagyok, miatta bár nem izgulok. Tétje nincs. Gondolom bármelyik csoportba kerülök is megtanítanak valamire.
Anya, ma találkozott a Tanár úrral, szeretett rajztanárommal, s mondta, hogy vár, a délutáni szakkörre. Ez az évem a rajzról fog szólni s remélem rólam is. Az egész feldob. Egyelőre. "minden csoda 3 napig tart" ezt már volt szerencsém tapasztalni, de talán ... most majd MÁS lesz.
Kérdés, még mindig a rajzról beszélek, vagy a jövőhöz fűződő reményeimet próbálom ráerőszakolni a Sorsra?
Jaj, annyit tudnék írni megint csak. De már érzem, hogy megint kezdenek fájni a szemeim. Nem árt majd elmennem egy szemészhez is.
Akkor további szép estét, nekem meg szép álmokat !
Holnap, ugyan itt! :)

Kopaszi- gát

Kopaszi- gát

Nur getraumt

Ennyit fűznék hozzá, a péntek éjjelemhez. Lehet csak álom volt, lehet hogy nem. Nem is izgat egyelőre, csak az, hogy most nyugalom van. Kellőképpen levezettem a feszültséget.

Nena - Nur geträumt

Ich bin so allein
Ich will bei dir sein
Ich seh' deine Hand
Hab' sie gleich erkannt
Mein Kopf tut weh mach die Augen zu
Ich lieg' im grunen Gras und erzahl dir was

Ich hab' heute nichts versaumt
Denn ich hab' nur von dir getraumt
Wir haben us lang nicht mehr gesehn
Ich werd' mal zu dir rubergehn
Alles was ich and dir mag, ich mein das so wie ich es sag
Ich bin total verwirrt
Ich werd' verruckt wenn' s heut passiert

Mir ist schon ganz heiss
Ich geh' auf dich zu
Deine Blicke argern mich
Denken immer nur an Dich

1perces

Még nem tudom mi lesz estig, eddig nem történt olyan amiről érdemben írhatnék. Ma múzeumot látogattunk. Ketten voltunk Erkával, s azon filóztunk, hogy kéne még emberekkel ismerkedni, de nem biztos, hogy ennek más is örülne. Ezért maradtunk ketten, s láss csodát hozzánk csoportosultak a lányok, négyen is. Ez a vízöntő "varázs". :)
 

Továbbá a kis Alienek között az egyik leányzónak nézegettem a "weheartit" lapját, s az alapján a leányzó platform/tűsarkú fetisiszta, s gyűjti az erotikus képeket is. Ott találtam ezt is.

Vissza az iskolapadba

Gond nélkül ébredtem a 3 óra alvás után, mert izgatott voltam, be voltam zsongva. Már az este is nagyon különösen telt. Éreztem szüleimen is, hogy mennyire megnyugodtak, hogy mégis csak fogok valamit tanulni.

Tulajdonképpen fogalmam sem volt róla, hány órára kéne be érni az évnyitóra, ezért biztos ami biztos alapon 8ra időzítettem érkezésem.
A reggeli zuhany felébresztet, bár meleg kávét elbírtam volna még. Reggeli, s készülődés. Csak akkor jutott eszembe, mennyi mindent elkészíthettem volna az este. Kijöttem a gyakorlatból, na. Teljes káosz volt, mit vegyek fel. Hisz nem öltözhetek túl ünnepélyesen, s még sem mehetek slamposan. Végül megoldottam. De Húgom szerelését kellett volna választanom. Elkérte a goás, virágos nyári vászon nadrágom, s hozzá, egy fehér inget vett, de az egész hatás olyan nyárias, mégis művészi volt.  Én meg maradtam a fehér csinos ing, s farmer kombónál az új cipőmmel.
Olyan hülyeségek keringtek a fejemben, mint anno mikor fősulira mentem, hogy valamiért még sem fogom átlépni az iskola küszöbét. Csak akkor ennek örültem volna, most meg elszomorított. Izgultam na. Új emberek, új hely. Valami más.
Mikor a villamoshoz sétáltam megláttam pár busz után siető leányzót. Olyan 17évesek lehettek. Hozzájuk képest túl öltözött voltam. Ők egy fehér felső, s farmer shorttal megoldották az egész ünneplősdit. Mindenki zsongott, s élt körülöttem, sütött a nap, s mindenfelé fehér "ünneplőbe" öltözött diákokat láttam. Én is a részese voltam újra. Jó érzés volt most , kivételesen, a nagy egészhez tartozni. Biztonságot adott.
Összefutottam, merem állítani, az iskola legidétlenebb leendő diákjával, aki szintén nyolcra érkezett meg. Slampos, lassú, stréber, értetlen, vidéki. Kell ennél több? Már én éreztem kínosan magam miatta, amilyen nehéz volt a felfogóképessége. Összefutottunk 2 tanárral s ők adtak további információkat, miszerint a rövid tanévnyitó 10kor kezdődik. Nagyszerű, volt még időm beszerezni az orvosi igazolást.
Az sem tartott 10 percnél tovább, így hazajöttem, kávéztam, sütiztem, s megnéztem egy SATC részt, majd tweeteltem, s megosztottam egy csomó szülinapi jókívánságot. Mert ugye ez a nap a szülinapokról is szól.
Anya kicsit meglepődött, hogy már a konyhaasztalnál ülve talált. :) Aztán megint elindultam. Sajnos, addigra a meleg elérte a tűrés határomat, s értetlenül álltam a dolog előtt, miszerint kisebb húgom reggel, még azt hajtogatta, hogy hideg van. Elfelejtettem átöltözni. Nem baj, kibírtam.
Jelentősen több diák várakozott már az iskola előtt. Sokan az utolsó slukkokat szívták a cigiből, egyesek a párjuktól búcsúztak, másokat bekísértek. Érdekes, elsőbe még a szülők kísérik be gyermekeiket, itt ez már teljesen más szintre került. Végül is már a felnőtté válás útjára léptek. ÉN meg.. hagyjuk.
Azért az érdekes lett volna, ha engem is be kell kísérni. Az olyan furcsa. Azért ennyi önállóságom csak legyen már. Mert ha az oltárhoz kísérnének..:D Mennyi új, ismeretlen arc! Azt sem tudtam hova nézzek. Mindenkinél kerestem s próbáltam megjegyezni az első benyomást, vagy keresni a jelet, hogy igen ő lesz az új barátom/nőm. Ezt nem kell félreérteni, szimplán társaság szempontjából. Nem is hazudtoltam meg magam. Sikerült egy olyan helyre "beosztódnom", amit a csoportunk nem talált. Ilyen Roxfort feeling, mikor a lépcsők elfordulnak. Vagy egy terem mely csak akkor bukkan elő, ha tudod mit akarsz. :) Lehet ez volt a baj, hogy nem tudtuk. Elég szép kis csoport verődött össze, megálltunk egy folyosó részen, hát ha valakinek feltűnik s megáll segíteni. Sikerült egy olyan tanárt kerítenünk, akinek fogalma sem volt róla, hol keressük. Végül ki küldött minket az udvarra, hogy ott majd segítenek. :) Persze 20 perccel ezelőtt az igazgatónő pont azt részletezte, hogy ne a Fb-ról szerezzünk infókat, hanem a tanárainktól, mert ők a megfelelő információk birtokában vannak. Végül is. Tudta hova küldjön minket segítségért... XD Az év nyitó a tanárok egy mondatos bemutatásából állt. Szemrevételeztem a tanári kart. Semmi potenciális egyed, az igazgató helyettesen kívül. Azt hiszem, nem kell aggódnom..:) Vagy pedig, nagyon! De azt mondják kétszer nem csap ugyanoda a villám . "Avagy csalánba nem üt a ménkű" Reméljük a legjobbakat. Amúgy hatalmas formák a tanárok, vagy nagyon fiatalok, vagy nagyon idősek. Amúgy, az anatómia tanár még talán jól néz ki, jut eszembe.
Kellemes volt a légkör. S még terem keresés közben csapódott mellém egy leányzó, Erka, mint kiderült vízöntő...:) Nem is én lennék.. de most komolyan. Vonzom. De tény, hogy ő csapódott hozzám. Kíváncsi leszek, kiket fogok megismerni. Mert láttam egy két jó fejnek tűnő embert. Volt egy két rasztás, egy emo pár, na, azokat nem tudom honnan szalajtották. Pár pincér, meg szakács, de az másik épület. Láttam pár említésre méltó egyedet, de egyet muszáj kiemelnem, mert álmaim cilinderében pózolt. Szőke haj, kék szem , min 185cm magasságával. Csak nem fogok unatkozni.
Hosszú-hosszú papírmunka következett. Erka mellém ült... De izgi.. padtársak. :) vagy mi.
Nem akarom elkiabálni, de az egyik tanár úr kiszúrt magának. Sőt szerintem kettő is. az egyik még reggel, a másik a papírmunkák alatt. Neki is első napja volt az iskolában, neki lett voln aa feladata hivatalos papírok felolvasása, de a házirendet azt jól ellinkelte. Jó, ki nem. De ő mester fokon végezte. Amúgy rendes volt, azt mondta, inkább szeretne minket megismerni, s értelmesebb dolgokra fordítani azt a kevés időt. Zenél, fest, tipográfus, 7 gyerekkel, elég egoista, nem egyszer elmondta milyen jó. Azt hittem ő is vízöntő, de nem. Igen, már le is ellenőriztem. :) Amúgy hasonlít a fősulis tanáromra, majd rákérdezek nem.e ismerik egymást. Nem lenne rossz. Aztán lehet ismerik egymást, csak nem szívlelik a másikat. Amúgy, van köztük pár év, de  iparosok mindketten. Az a baj, az iparosoknak olyan fellengzős stílusuk van... -.-" Még meg van a fősulis tanár úr telefonszáma, nah meg persze bármikor megszerezhetem, de nem is ez a lényeg, sajnos már nem emlékszik rám, pedig, agyon dicsért.
Olyan fél kettő körül engedek el minket. Első utam TM-hez vezetett, hogy bezsákoljak az új élményekről.

S láss csodát mire hazaértem Erka már be is jelölt FB-on. :) Nem mondom, hogy nem esett jól, de azért nem bízom el magam. Sátán+2 is a vízöntők egy negatív aspektusát képviseli...
A nap nagy részében a lemaradásom hoztam be, majd találkoztam egy rég látott fősulis barátnőmmel. Ráadásul most én vágtam olyan fejet, mint amit bejegyzésekkel ezelőtt ecseteltem, a "te eddig miért nem így néztél ki" c. alatt, pl. Nem hittem a szemnek. Rengeteget fogyott. Kevesebb, mint én. Oké, alacsonyabb is. De most olyan mintha, tíz centit nőtt volna. Az arca beesett. Nem kerek, hanem megnyúlt, tulajdonképpen. Nagyon durva volt. Vajon akkor én, hogy néznék ki, ennyi kilogrammal?! Bele sem merek gondolni...^^   Igazából megint csak egy téma köré csoportosítottuk gondolatainkat. S ha olvasod ezt kedves tánctársam, akkor szerintem mosolyogni fogsz. Ugyanaz a szitu játszódott le, amit előző este elemezgettünk. A személyes tali előnyei hátrányai. Toleráns s türelmes, bár Nyusz, ezt csak az"áldozat típusként" ismeri.

Az est plusz poénja, hogy mikor hazajöttem, az egyik kedvenc tv csatornámon, egy dokumentum filmet adtak le, valami olyasmi lehetett a címe, hogy "A szex, mint a legerősebb függőség" . Kösz. Nem mondom, hogy sokáig, néztem, mert elég volt, mikor egy magányos középkorú pasit adtak be, mint függő, aki rákapott a pornó oldalakra, s ugyanúgy elvesztett minden társadalmi kapcsolatot, mint egy heroinista. Az a baj, hogy ha nem is ennyire de át tudom érezni ezt a függőséget. Nem tudom mi van velem. Már az is szóba került, az esti beszélgetés folyamán, hogy hülyék voltunk, amiért nem raktunk be a fiókba egy két fiút. Akivel akkor sem gond egy egy éjszaka, ha huzamosabb ideig nincs senki, aki pótolhatná a hiányosságokat. Jó ideig nem tudnék bele kezdeni egy komolyabb kapcsolatba, egy újba. Még magammal sem tisztáztam a dolgokat, akkor, hogy várhatnám el, hogy más ezt megértse. Egyelőre, csak a hiány az ami nagyon erős. Az elvonási tünetek, ha szabad így fogalmaznom megint, mint ugyancsak megtettem, mikor a szerelmet egy tudatmódosítóhoz hasonlítottam. Arra is ma döbbentem rá, hogy 2 év kellett ahhoz, hogy el tudjak szakadni a volt iskolámtól, a gimitől. Hiszen nekem nagy problémát jelentett, hogy úgy éreztem, kiszakítottak onnan. Talán már sikerült ezen túl jutnom, s ezért állok pozitívan a következőhöz. Vagy csak megtaláltam a nekem megfelelő elfoglaltságot. Nem tudom. melyik verzió valós.
Ma egyik barátnőm megfogalmazta a blogom lényegét: online pszichológus. :) Legyen.  Ó, ma petite, erről jut eszembe, éreztem újra, AZT az illatot, egy csajon. Már jó ideje nem kísértett az illatod.:)

3. szerda

A szerdai napom a másnapra való készülődés hatotta át. Most jöttem rá, milyen nap is volt. A 3. szerda. :(

Úgy látszik, lassan teljesen el is felejtem, főleg ha nem számoznám. Lehet csak, szerdát kéne írni mindig sorszám nélkül.

Pakolgattunk, majd géphez jutottam. Izgultam. Olyan kellemes pozitív bizsergés fogott el. Ugyanakkor a szept. 1-je nem csak egy volt osztálytársam szülinapját jelenti, vagy tanév nyitót, avagy a 3. hetet. Számomra oly kedves ikerpár is elsején ünnepli a születésnapját, s privát berkekben erre meg is emlékezünk. De nem ez kötötte le a gondolataim. Csak az iskola.
Szükségem lett volna valakire, akivel tudok erről beszélni. Nem, rosszul fogalmaztam. Szükségem lett volna rá, hogy Vele beszéljek erről, mint ahogy sok minden másról. Az aktuális dolgokról, gondolatokról.
Próbáltam beszélni másokkal, de egyik sem az volt, amire vágytam. Van ez így. S akkor megtörtem a jeget. Ráírtam. Lenyomtam az entert, de nem jött válasz. A Fb, vagy a Sors, vagy a Fb. fejlesztői nem akarták, hogy beszéljek vele, vagy bárki mással is. Épp felmondta a szolgálatot a gyors üzenet mód. nem találtam sehol az elküldött köszönésemet. Ez kicsit megnyugtatott. DE nem tántorított el eredeti tervemtől, hogy beszélgetni fogok vele. Bár az ilyen dolgokat jelzés értékűnek szoktam tekinteni. Nem tudom, miért nem tettem. Bár ezt nem bántam meg. De nem hiszem, hogy magamtól lenne, következő alkalom. Egész este a fejemben járt megint. Összezavarodtam. Mikor a csalódottság határát súroltam előző este, rögtön ő jutott eszembe, hogy megint csak rohannék hozzá, s nem érdekelne semmi más. Mondhatni azonnal kaptam választ. Első pár sor után döbbentem rá, hogy ez még mindig nem megy nekem. Képtelen vagyok a kötetlen beszélgetésre. Akkor ki is borultam kicsit, s már az tűnt a legjobb megoldásnak s bocsánatot kérek a zavarásért, s angolosan távozom. De akkor megint csak magam emésztettem volna. S így végül is pozitívan zártuk a párbeszédet. Azt nem írhatom, hogy semlegesen, mert ez már csak részemről sem lenne igaz.
Viszont megint kaptam kétértelmű választ, amin szeretnék átsiklani. Talán majd egyszer kiderül, mire gondolt.
Az éjszaka másik felét pedig, egy régebbi ismerősnek áldoztam,  miközben megpróbáltam összeszedni a gondolataimat, s ráhangolódni a blogolásra.

Maratoni nap

Három óra alvás után sikerült felkelnem, fél nyolckor! Megérdemlek egy piros pontot, s nem is, hisz senki nem mondta, hogy csak 3 órát alhatok. Azért kellett ilyen korán kelni, mert a csajokkal megbeszéltük, hogy kihasználjuk a nyár utolsó napjainak barnító hatású sugarait, amíg lehetőségünk van rá. Ez önmagában nem okozna még korán kelést, de a nap nagy részét a vízparton fekve szerettük volna tölteni, s mint késő este kiderült a kedvenc szórakozó helyünkön is illik megjelennünk, továbbá, Barátnőm, kötötte az ebet a karóhoz, hogy mozogjunk, ne menjen kárba a nap, ha csak sütkérezni akarunk. Így ha tíz órára ki akartunk érni, igen csak el kellett indulnunk 2 órával előbb, hisz az utolsó darab tollas labdánk helyett is újat kellett szereznünk.

Már ott kezdődtek a problémák, hogy reggel nem találtam a 3szögű melegszendvicset sütő melegszendvicssütőt. Elég erős a gyanúm, hogy apám dugta el, mert előző előtti hajnalon, hajnali fél ötkor jutott eszembe használni, s ő meg felébredt a szagra... De nem jött ki, csak másnap reggel jelezte felém, hogy meg ne próbáljam még egyszer. Így nyolc helyett 8.10kor indultunk el.
Ennyi kerékpárost! Fél óra alatt, a Duna parti szakaszon 160at számoltam össze. Kicsit megint nyugatabbra éreztem magam! Hiszen ott volt, hogy egyszerre vagy 20 kerékpáros szándékozott átkelni egy zebrán. Igaz a belvárosban volt, de azért mégis. Ott mindenki kerékpározik.
Gond nélkül hagytuk magunk mögött a kilométereket. Csodás reggel volt. Annyira más színben tündököl a Duna reggel. S milyen rég láttam! Kicsit féltem, hogy a fáradtság miatt, figyelmetlen leszek, de szerencsére semmi probléma nem volt.
Kis csapatunk másik fele viszont inkább a bkv.-t választotta, s bár tíz órára időzítették érkezésüket, sajnos egy negyvenöt percet csúszott. De addig megreggeliztünk a peronon. :)

Miután teljes volt a létszám, elmentünk a közeli szupermarketbe, fagyiért, s vízért, meg némi táplálékért.
Elfoglaltunk egy méretes területet a part szakaszból, s kezdetét vette a magyar sex and the city, amolyan ingyenélősen, az eredetihez képest. Nem, nem a csillogásról beszélek. Hanem a négy lányról, s az őket lekötő témákról, pasikról, dolgokról, pasikról, vásárlásról, s pasikról. :)

(Folyt. köv. holnap. Nem akarom összecsapni, mert ez egy nagyon jó nap volt. Szeretném részletesen leírni, de sajnos nincs több időm. Ma már új időszámítás kezdődött. Visszaülök az iskolapadba. Nah ezt is részletesen leírom majd, mert megér egy bejegyzést. De holnap első dolgom lesz pótolni a lemaradást, mert nem szeretnék nagyon elcsúszni.

Sikerült alkohol bevitele nélkül is emelkedett hangulatot teremtenünk, s amit csak lehetett kibeszéltünk. Hiszen a vízbe egyikünknek sem volt kedve visszamerészkedni a vízisiklós eset után. Kb. 2 méterre álltam, mikor TT meglepődötten közölte, "jéé egy vízisikló! hozzám ért! " Nekem sem kellett több. Nem tudom hanyadik alkalommal látogattam meg a bányatavat, de eddig semmilyen számomra kellemetlen élőlénnyel nem találkoztam a nudistákon kívül. Igen a nudisták mellett telepedtünk le, pont a határon, hogy a mellkasunk azért egyenletesen barnuljon. A lányoknak sem volt kivetése ellene, bár kevésbé bírták a strapát. Nekem személy szerint nincs velük bajom. Nem nézek oda, nem zavar. Bár igen csak kihozott minket a sodrunkból az egyik egyed, aki olyan 60 év körüli lehet minimum, s  mégis ami területünkre ült le, s krémezgette vagy 4 órán keresztül a "becses " testrészét. Így látótávolságon kívül költöztünk. Amúgy semmi baj nincs a néppel, ott. Elvannak. Mi nem zavarjuk őket, ők sem minket.

Nekem sikerült a 2 órás bicikli út alatt leégnem. Nagyon felidegesített.. Egész nyáron nem volt foltos a hátam, erre az utolsó előtti nap leég, s meglátszik a pánt. -.-" Nem is én lennék. Így javarészt az árnyékban feküdtem, s próbáltam aludni. Olyan egykor hívott kb. Sziszám, hogy megkapjam az "ellenszolgáltatást" a képért cserébe. De ugye, én épp sütkéreztem, 20km-rel arrébb s a B. jobbik felétől.
Majd 2 órával később egy másik telefon hívásom is akadt! A "tanár úr" hívott, de csak később észleltem. De nem jelent semmit, visszahívott, s mint kiderült Balatonra invitált volna, egészen vasárnapig! De nekem suli. S később kiderült, hogy nem is megy egyedül, mert egy kollégája elkíséri.  (értsd: azóta talált valakit, aki elsőre felvette a telefont. :) ) Elmeséltem neki, hogy tanulni fogok, bár éles váltás volt ez a párbeszédben, mert finoman szólva sem azért hívott fel, hogy tanulmányaim iránt érdeklődjön, hacsak az nem anatómia, avagy egyéb testi avagy biológiai orientáltság. Zavaró tud lenni, hogy az ember lányát, holmi eszköznek tekintik. Vágyai kiteljesedésének eszközének. De ha legalább fordítva is így lenne. Akkor nem zavarna. :) Mindezek után TT előadást tartott nekünk, arról, miért nem jó a 8 cm hossz, kielégítés szempontjából. Ezen visítva röhögtünk. Tehát csak hoztuk a csajos szingli formánkat. TT 4 bagoly tulajdonosa lesz, egy hét múlva, TM, meg 6,... én meg nem számoltam még meg...:) Tehát azt mondhatom, amit félre lehet érteni, arra ugrunk.:)  Igen, ez az est folyamán is bebizonyosodott, főleg egy ilyen csajos délelőtt után.
Olyan öt óra körül indultunk haza. Szenvedés volt. De nem ez a meglepő, mert a visszaút mindig rosszabb. De oda fele is szenvedtünk már, a "semmi " emelkedők most komoly akadályt jelentettek, visszafelé meg, ahol lehetett kerültünk s fél óra spórolással - nem a Duna parton jöttünk- is, kész gyötrelem volt a hazaút. Fájt mindenem. Agyilag s fizikailag is teljesen kimerült voltam. Alig bírtam tartani TM tempóját, pedig engem nem sereg hajcsárnak programoztak. Mindig én megyek elől. Haza érve magamra zártam a fürdőszoba ajtót, s SATC-t néztem. Kissé feltöltődtem. Bőven volt időnk, így megengedhettem magamnak a kádban ázást, ha már a tóban nem sikerült, mert egy sikló visszatartott minket.
Nem is vittem túlzásba az öltözködést, leggings, férfi halvány rózsaszín ing, rá egy öv, cipő, kiegészítők,férfi vékony műbőr nyakkendő, s eredeti műbőr dzseki. (mert ugye, a bőrt hanyagoljuk) TM anyukája szerint sokat változtam, mióta visszajöttem. Szerinte a stílusom letisztultabb lett. ^^ Ez kedves. Lehet igaza van.
Gondoltam meglepem TT-t de ez pont fordítva történt. Megláttam , nem hittem a szememnek. magas sarkú, kivasalt haj, nagyon jól nézett ki. Újabban ő okoz nekem meglepetéseket:D Míg elértük közterületünk torkolatát, igen érdekesen néztünk ki. Én, mintha egy amcsi tini filmből léptem volna ki, lázadó, fiús kinézet, TM, meg a nőiesség megtestesítője, ráadásul az én karomba kapaszkodott, mert újra meg kellett tanulnia a magassarkúban járni.
Fél 11-re értünk le, de a "hímek " sehol. Ok, hisz 11 ig, még van idejük, mert a körül ígérték. De mikor fél 12 is elmúlt akkor, elfogott a csalódottság, hisz nem TM-mel kettesben terveztem az estét. S ráadásul őt egy srác meghívta inni, én meg áldásom adtam rájuk, hagy igyon, ha ingyen van. Bár utóbb kiderült, hogy a srác "anyuci kicsi fia", s  idegesítő, levakarhatatlan. Szörnyű. De megoldottuk. Amolyan TM-esen. :) Amúgy meg kell, hogy mondanom, hogy sokkal jobb volt a felhozatal, mind minőségben, mind mennyiségben, pasik szempontjából, de TM pont rosszat fogott ki. Amúgy, meg senkire nem tettünk nagyon hatást. A várva várt barátok éjfél előtt érkeztek meg 10 perccel. S innentól kezdve hatványozottan nőtt a jó kedvem. Volt kikkel baromkodni.
Megismertem egy leányzót is aki, 18-nak sem nézettm, mégis előbb nyúlt be az ingem alá, mint hogy a nevét tudtam volna (! :O), incselkedve a körülöttünk álló srácokkal, mondván, "mert neki ezt is szabad" :) Behalok. Köpni nyelni nem tudtam. Amúgy ő 23 volt, s Katinak hívják. Csak azért írom le a nevét, mert nem ismerem. Ha ez később megváltozna, majd neki is kitalálok valami rövidítést. :) Na, de ez vicces, tavaly októberben is volt szerencsém egy 23 éves Katihoz.. TM osztálytársának barátnője.
TM jól elcseszte az estéjét a választott cipőjével. Még úgy is, hogy cseréltünk egy fél órára, s az este nagy részét tőlünk távol ülve töltötte.
Hoztam a formám. Idétlen voltam, s letagadni való.. szerintem. Csak ha abból indulok ki, hogy kaptam egy megjegyzést az öltözködésemre, s még csak halvány gyanú sem merült fel, hogy ez teljes képtelenség... No comment. "úgy nézel ki, mint a Beatrice háttértáncosa a 90es években" XD Később gondoltam csak bele.. S TM sem szólt, hogy mi a helyzet, csak mosolygott. Szerintem neki sem esett le. :) 

Hajnalban kíséretet is kaptunk hazafelé. Ami nem ártott, tekintve, hogy TM már alig bírt járni. Ő hamar elbúcsúzott tőlünk, de én még kint boldogítottam a népet. Kár volt..:)
Érdekes este volt. Megint csak úgy hullámzott minden gondolat, s érzés. Teljesen összezavartak.

Határidő

Sikerült reggel fél hatkor ágyba kerülni, s innentől kezdve borzalmasan aludtam, már amikor sikerült kikapcsolnom, s elaludnom, s nem csak az ébren lét, s felszínes alvás határán hánykolódtam. Egy óráig csak forgolódtam, nem is voltam álmos, zavart minden hang, már világos volt. Igen, ilyenkor kellett volna felkelnem, érthetően tudtomra adta a szervezetem. Felkeltem 9kor, 12korm s végül kimásztam az ágyból, hogy neki álljak a kép folytatásának. Este sikerült kibogozni a tér elferdült hibáit, de többre nem futotta, s maradt 4 órám, hogy befejezzem, mert mára ígérte Szisza, hogy jön érte.
Nehezen haladtam vele, s ötre akart érte jönni. nagyon nem volt még vállalható állapotban, de tőle nem tartottam. Gondoltam megmutatom neki, azt majd befejezem. Hívott is, elég sokszor, míg aludtam. De nem volt ideges, hogy nem vettem fel. Még csak az kellett volna:)
Végül negyed hatkor közölte, hogy félre lesz itt. Lezuhanyoztam, hisz arra még nem volt időm, felkaptam, valami ruhát, meg sem fésülködtem, s levittem a képet. De ez a szemét nem mondta, hogy nem lesz egyedül. Jött vele valaki, aki szerintem bírának jött, hogy megnézze, mit vesznek át. Nah de megint, már milyen pasinak mutatott be. Szörnyű. Ez is jól nézett ki. De én meg ott álltam, smink nélkül, kócosan, álmosan, egy félkész rajzzal. Kicsit feszélyezve éreztem magam, de Szisza örült nekem. Megbeszéltük, hogy ők elmennek képkeretet venni, aztán beülnek valahova, s hívjam őket ha befejeztem. Gőzerővel láttam neki megint. Már alig éreztem az ujjaim. De elégedett lettem vele. Igazából a hat órához képest csak egy órát csúsztam, szerintem belefér, az alkotóerőt nem lehet sürgetni, s kikényszeríteni.
Levittem nekik. S ez már valóban tetszett nekik! Azt hiszem elégedettek lettek. Sziszától, meg olyan bókot kaptam! ^^ Sosem gondoltam, hogy ő iylet fog mondani:) "Te fogytál, nem? " " oh, köszi, ez jól esik! :) "" -de tényleg, nem? " "-igen."
Sok időm nem volt gondolkozni. Jó nap volt. Elvégeztem amit kellett. Elégedett voltam, míg haza nem ért anya. Ránk ragasztotta az idegességét. Fel alá járkáltam, aztán megbeszéltem  barátnőmmel, hogy elmegyünk biciklizni, mert már rég voltunk, s hiányzott!
Eltekertünk a szabadtéri fitness parkhoz. Ott sikerült fél órát mozognom. Barátnőm hamar feladta. Jó, én is nehezen kezdtem hozzá, hiszen teloról, épp a másnapi kirándulásunkat beszéltük meg, s egyeztettük az időpontokat. Ugyanis barátnőm, kitalálta, hogy ő nem akar tömegközlekedési szolgáltatást igénybe menni, tekerjünk ki megint a szabad strandra.
Jól kifáradtunk, mire hazaértünk, kb olyan 20km-t tettünk meg.