2011. szeptember 30., péntek

Ötperces


Muszáj belinkelnem, mert szerintem nagyon tehetségesen ír a leányzó. Irodalmi szintű. Ez az irománya mindenféleképpen. Bár biztos, hogy női megközelítése a reménytelen szerelemnek, de ha ezt másfél hónappal ezelőtt olvasom, akkor felesleges lett volna blogot írnom. :)

Ma lett volna mit leírnom, csak épp eléggé elúsztam a héten, így időm nem volt leülni s írni. Ma is 4re értem haza. Éjjel melóztam, reggel fél nyolctól fél11 ig aludtam, s most pedig  készülök az éjszakára, egy kis kiülős ivászatra a "zöldbe". Nem tudom, hogy sírjak- e vagy nevessek... ?! 13 év. Hosszú idő, s ma egycsapásra mindennek vége. A fiatalságom színhelyét egy tollvonással tették/teszik a következő 30 napban a földdel egyenlővé.
De ennek ellenére azért ma még jól fogjuk magunkat érezni. Legalábbis azon leszek. Aztán ki tudja hogy sikerül az egész.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése