Vissza az iskolapadba

Gond nélkül ébredtem a 3 óra alvás után, mert izgatott voltam, be voltam zsongva. Már az este is nagyon különösen telt. Éreztem szüleimen is, hogy mennyire megnyugodtak, hogy mégis csak fogok valamit tanulni.

Tulajdonképpen fogalmam sem volt róla, hány órára kéne be érni az évnyitóra, ezért biztos ami biztos alapon 8ra időzítettem érkezésem.
A reggeli zuhany felébresztet, bár meleg kávét elbírtam volna még. Reggeli, s készülődés. Csak akkor jutott eszembe, mennyi mindent elkészíthettem volna az este. Kijöttem a gyakorlatból, na. Teljes káosz volt, mit vegyek fel. Hisz nem öltözhetek túl ünnepélyesen, s még sem mehetek slamposan. Végül megoldottam. De Húgom szerelését kellett volna választanom. Elkérte a goás, virágos nyári vászon nadrágom, s hozzá, egy fehér inget vett, de az egész hatás olyan nyárias, mégis művészi volt.  Én meg maradtam a fehér csinos ing, s farmer kombónál az új cipőmmel.
Olyan hülyeségek keringtek a fejemben, mint anno mikor fősulira mentem, hogy valamiért még sem fogom átlépni az iskola küszöbét. Csak akkor ennek örültem volna, most meg elszomorított. Izgultam na. Új emberek, új hely. Valami más.
Mikor a villamoshoz sétáltam megláttam pár busz után siető leányzót. Olyan 17évesek lehettek. Hozzájuk képest túl öltözött voltam. Ők egy fehér felső, s farmer shorttal megoldották az egész ünneplősdit. Mindenki zsongott, s élt körülöttem, sütött a nap, s mindenfelé fehér "ünneplőbe" öltözött diákokat láttam. Én is a részese voltam újra. Jó érzés volt most , kivételesen, a nagy egészhez tartozni. Biztonságot adott.
Összefutottam, merem állítani, az iskola legidétlenebb leendő diákjával, aki szintén nyolcra érkezett meg. Slampos, lassú, stréber, értetlen, vidéki. Kell ennél több? Már én éreztem kínosan magam miatta, amilyen nehéz volt a felfogóképessége. Összefutottunk 2 tanárral s ők adtak további információkat, miszerint a rövid tanévnyitó 10kor kezdődik. Nagyszerű, volt még időm beszerezni az orvosi igazolást.
Az sem tartott 10 percnél tovább, így hazajöttem, kávéztam, sütiztem, s megnéztem egy SATC részt, majd tweeteltem, s megosztottam egy csomó szülinapi jókívánságot. Mert ugye ez a nap a szülinapokról is szól.
Anya kicsit meglepődött, hogy már a konyhaasztalnál ülve talált. :) Aztán megint elindultam. Sajnos, addigra a meleg elérte a tűrés határomat, s értetlenül álltam a dolog előtt, miszerint kisebb húgom reggel, még azt hajtogatta, hogy hideg van. Elfelejtettem átöltözni. Nem baj, kibírtam.
Jelentősen több diák várakozott már az iskola előtt. Sokan az utolsó slukkokat szívták a cigiből, egyesek a párjuktól búcsúztak, másokat bekísértek. Érdekes, elsőbe még a szülők kísérik be gyermekeiket, itt ez már teljesen más szintre került. Végül is már a felnőtté válás útjára léptek. ÉN meg.. hagyjuk.
Azért az érdekes lett volna, ha engem is be kell kísérni. Az olyan furcsa. Azért ennyi önállóságom csak legyen már. Mert ha az oltárhoz kísérnének..:D Mennyi új, ismeretlen arc! Azt sem tudtam hova nézzek. Mindenkinél kerestem s próbáltam megjegyezni az első benyomást, vagy keresni a jelet, hogy igen ő lesz az új barátom/nőm. Ezt nem kell félreérteni, szimplán társaság szempontjából. Nem is hazudtoltam meg magam. Sikerült egy olyan helyre "beosztódnom", amit a csoportunk nem talált. Ilyen Roxfort feeling, mikor a lépcsők elfordulnak. Vagy egy terem mely csak akkor bukkan elő, ha tudod mit akarsz. :) Lehet ez volt a baj, hogy nem tudtuk. Elég szép kis csoport verődött össze, megálltunk egy folyosó részen, hát ha valakinek feltűnik s megáll segíteni. Sikerült egy olyan tanárt kerítenünk, akinek fogalma sem volt róla, hol keressük. Végül ki küldött minket az udvarra, hogy ott majd segítenek. :) Persze 20 perccel ezelőtt az igazgatónő pont azt részletezte, hogy ne a Fb-ról szerezzünk infókat, hanem a tanárainktól, mert ők a megfelelő információk birtokában vannak. Végül is. Tudta hova küldjön minket segítségért... XD Az év nyitó a tanárok egy mondatos bemutatásából állt. Szemrevételeztem a tanári kart. Semmi potenciális egyed, az igazgató helyettesen kívül. Azt hiszem, nem kell aggódnom..:) Vagy pedig, nagyon! De azt mondják kétszer nem csap ugyanoda a villám . "Avagy csalánba nem üt a ménkű" Reméljük a legjobbakat. Amúgy hatalmas formák a tanárok, vagy nagyon fiatalok, vagy nagyon idősek. Amúgy, az anatómia tanár még talán jól néz ki, jut eszembe.
Kellemes volt a légkör. S még terem keresés közben csapódott mellém egy leányzó, Erka, mint kiderült vízöntő...:) Nem is én lennék.. de most komolyan. Vonzom. De tény, hogy ő csapódott hozzám. Kíváncsi leszek, kiket fogok megismerni. Mert láttam egy két jó fejnek tűnő embert. Volt egy két rasztás, egy emo pár, na, azokat nem tudom honnan szalajtották. Pár pincér, meg szakács, de az másik épület. Láttam pár említésre méltó egyedet, de egyet muszáj kiemelnem, mert álmaim cilinderében pózolt. Szőke haj, kék szem , min 185cm magasságával. Csak nem fogok unatkozni.
Hosszú-hosszú papírmunka következett. Erka mellém ült... De izgi.. padtársak. :) vagy mi.
Nem akarom elkiabálni, de az egyik tanár úr kiszúrt magának. Sőt szerintem kettő is. az egyik még reggel, a másik a papírmunkák alatt. Neki is első napja volt az iskolában, neki lett voln aa feladata hivatalos papírok felolvasása, de a házirendet azt jól ellinkelte. Jó, ki nem. De ő mester fokon végezte. Amúgy rendes volt, azt mondta, inkább szeretne minket megismerni, s értelmesebb dolgokra fordítani azt a kevés időt. Zenél, fest, tipográfus, 7 gyerekkel, elég egoista, nem egyszer elmondta milyen jó. Azt hittem ő is vízöntő, de nem. Igen, már le is ellenőriztem. :) Amúgy hasonlít a fősulis tanáromra, majd rákérdezek nem.e ismerik egymást. Nem lenne rossz. Aztán lehet ismerik egymást, csak nem szívlelik a másikat. Amúgy, van köztük pár év, de  iparosok mindketten. Az a baj, az iparosoknak olyan fellengzős stílusuk van... -.-" Még meg van a fősulis tanár úr telefonszáma, nah meg persze bármikor megszerezhetem, de nem is ez a lényeg, sajnos már nem emlékszik rám, pedig, agyon dicsért.
Olyan fél kettő körül engedek el minket. Első utam TM-hez vezetett, hogy bezsákoljak az új élményekről.

S láss csodát mire hazaértem Erka már be is jelölt FB-on. :) Nem mondom, hogy nem esett jól, de azért nem bízom el magam. Sátán+2 is a vízöntők egy negatív aspektusát képviseli...
A nap nagy részében a lemaradásom hoztam be, majd találkoztam egy rég látott fősulis barátnőmmel. Ráadásul most én vágtam olyan fejet, mint amit bejegyzésekkel ezelőtt ecseteltem, a "te eddig miért nem így néztél ki" c. alatt, pl. Nem hittem a szemnek. Rengeteget fogyott. Kevesebb, mint én. Oké, alacsonyabb is. De most olyan mintha, tíz centit nőtt volna. Az arca beesett. Nem kerek, hanem megnyúlt, tulajdonképpen. Nagyon durva volt. Vajon akkor én, hogy néznék ki, ennyi kilogrammal?! Bele sem merek gondolni...^^   Igazából megint csak egy téma köré csoportosítottuk gondolatainkat. S ha olvasod ezt kedves tánctársam, akkor szerintem mosolyogni fogsz. Ugyanaz a szitu játszódott le, amit előző este elemezgettünk. A személyes tali előnyei hátrányai. Toleráns s türelmes, bár Nyusz, ezt csak az"áldozat típusként" ismeri.

Az est plusz poénja, hogy mikor hazajöttem, az egyik kedvenc tv csatornámon, egy dokumentum filmet adtak le, valami olyasmi lehetett a címe, hogy "A szex, mint a legerősebb függőség" . Kösz. Nem mondom, hogy sokáig, néztem, mert elég volt, mikor egy magányos középkorú pasit adtak be, mint függő, aki rákapott a pornó oldalakra, s ugyanúgy elvesztett minden társadalmi kapcsolatot, mint egy heroinista. Az a baj, hogy ha nem is ennyire de át tudom érezni ezt a függőséget. Nem tudom mi van velem. Már az is szóba került, az esti beszélgetés folyamán, hogy hülyék voltunk, amiért nem raktunk be a fiókba egy két fiút. Akivel akkor sem gond egy egy éjszaka, ha huzamosabb ideig nincs senki, aki pótolhatná a hiányosságokat. Jó ideig nem tudnék bele kezdeni egy komolyabb kapcsolatba, egy újba. Még magammal sem tisztáztam a dolgokat, akkor, hogy várhatnám el, hogy más ezt megértse. Egyelőre, csak a hiány az ami nagyon erős. Az elvonási tünetek, ha szabad így fogalmaznom megint, mint ugyancsak megtettem, mikor a szerelmet egy tudatmódosítóhoz hasonlítottam. Arra is ma döbbentem rá, hogy 2 év kellett ahhoz, hogy el tudjak szakadni a volt iskolámtól, a gimitől. Hiszen nekem nagy problémát jelentett, hogy úgy éreztem, kiszakítottak onnan. Talán már sikerült ezen túl jutnom, s ezért állok pozitívan a következőhöz. Vagy csak megtaláltam a nekem megfelelő elfoglaltságot. Nem tudom. melyik verzió valós.
Ma egyik barátnőm megfogalmazta a blogom lényegét: online pszichológus. :) Legyen.  Ó, ma petite, erről jut eszembe, éreztem újra, AZT az illatot, egy csajon. Már jó ideje nem kísértett az illatod.:)