Nem álom volt a péntek éjjel, erre már szombat reggel rájöttem, mikor a szemem kinyitva, még mindig ott feküdt mellettem az éjszakai látogatóm, Nyusz. Nem volt semmi nagy dráma, sem bocsánat kérés, sem semmi más.
Már rég aludtam mikor csörgött a telefonom, már harmadszorra, mikor eljutott a tudatomig s felvettem. Megint éjszakai szállásra volt szüksége. Én meg véletlen vagy nem is tudom, hogy fogalmazzak, annyit mondtam jöhet. Jó, igazából előre megfontolt szándékkal engedtem be magamhoz, s nem is kellett sokat reménykednem, ő is úgy gondolta, hogy velem alszik. Amúgy pont szerencsénk volt, húgom barátnője 18. születésnapját ünnepelte valahol a "hegyekben." Délelőtt anya ébresztett, mert húgom beszélni akart velem. Konkrétan kitett a nappali kanapéjára, mert átinvitálta a 27éves barátját, hogy aludjon nálunk. WTF. Ehhez nem is fűznék több dolgot....
Délig feküdtünk, s végül nem tudtuk tovább húzni az időt, abban a reményben, hogy csak lesz pillanat, amikor nem fut össze szüleimmel. Ezt csak az ő szempontjából lett volna fontos. De hiába halogattuk a felkelést. Kapott hideget, meg hideget anyámtól. Később még én is, apámtól. Úh, de örültem neki. Főleg, hogy általában semmi nem érdekli, akkor meg most minek tesz megjegyzéseket.
A szombatom gyorsan el is telt, s este még hivatalosak voltunk TM csoport társnőjének társaságába. Nulla életkedv. Megjelent húgom, s barátja, innentől csak romlott a helyzet, aztán le is léptek gyorsan mielőtt még én tudnék, ugyanis apa elment még délután kerékpározni, s bár mondtam neki, hogy nyolckor indulnék, nem sikerült haza érnie... Bár mindegy. Nagyon nem ettem magam miatta. Inkább azért mert beszólt húgom kedves barátja. Igazából az egész lénye olyan, hogy inkább húzzál haza paraszt. Még a berögződött paraszt beállása is megvan. Amikor először láttam fényképen, azt hittem, hogy csak privát poén, s így ember nem áll, de igen..
Mikor utolértem TM--et, nagyban hálálkodott, hogy végre leértem. Mert a helyzet katasztrofális volt. Nem is lehet érdemben említeni ezt az estét. Semmi extra.
Vasárnap délután mozidélutánra voltam hivatalos, Nyuszhoz. Anyunak csak anynit mondtam, hogy moziba megyek Vele. Elgondolkodtató. Úgy látszik magam sem tartom helyesnek, mit tettem. Nem kellett volna kimenni, s egész odafele úton is ez járt a fejemben.
Nagy vonalakban ennyi lenne.
A helyzet az, hogy fáj a fejem, készülődnöm kéne, s álmos is vagyok.
Nem mennek nekem ezek a formaságok..
Később folyt.
Már rég aludtam mikor csörgött a telefonom, már harmadszorra, mikor eljutott a tudatomig s felvettem. Megint éjszakai szállásra volt szüksége. Én meg véletlen vagy nem is tudom, hogy fogalmazzak, annyit mondtam jöhet. Jó, igazából előre megfontolt szándékkal engedtem be magamhoz, s nem is kellett sokat reménykednem, ő is úgy gondolta, hogy velem alszik. Amúgy pont szerencsénk volt, húgom barátnője 18. születésnapját ünnepelte valahol a "hegyekben." Délelőtt anya ébresztett, mert húgom beszélni akart velem. Konkrétan kitett a nappali kanapéjára, mert átinvitálta a 27éves barátját, hogy aludjon nálunk. WTF. Ehhez nem is fűznék több dolgot....
Délig feküdtünk, s végül nem tudtuk tovább húzni az időt, abban a reményben, hogy csak lesz pillanat, amikor nem fut össze szüleimmel. Ezt csak az ő szempontjából lett volna fontos. De hiába halogattuk a felkelést. Kapott hideget, meg hideget anyámtól. Később még én is, apámtól. Úh, de örültem neki. Főleg, hogy általában semmi nem érdekli, akkor meg most minek tesz megjegyzéseket.
A szombatom gyorsan el is telt, s este még hivatalosak voltunk TM csoport társnőjének társaságába. Nulla életkedv. Megjelent húgom, s barátja, innentől csak romlott a helyzet, aztán le is léptek gyorsan mielőtt még én tudnék, ugyanis apa elment még délután kerékpározni, s bár mondtam neki, hogy nyolckor indulnék, nem sikerült haza érnie... Bár mindegy. Nagyon nem ettem magam miatta. Inkább azért mert beszólt húgom kedves barátja. Igazából az egész lénye olyan, hogy inkább húzzál haza paraszt. Még a berögződött paraszt beállása is megvan. Amikor először láttam fényképen, azt hittem, hogy csak privát poén, s így ember nem áll, de igen..
Mikor utolértem TM--et, nagyban hálálkodott, hogy végre leértem. Mert a helyzet katasztrofális volt. Nem is lehet érdemben említeni ezt az estét. Semmi extra.
Vasárnap délután mozidélutánra voltam hivatalos, Nyuszhoz. Anyunak csak anynit mondtam, hogy moziba megyek Vele. Elgondolkodtató. Úgy látszik magam sem tartom helyesnek, mit tettem. Nem kellett volna kimenni, s egész odafele úton is ez járt a fejemben.
Nagy vonalakban ennyi lenne.
A helyzet az, hogy fáj a fejem, készülődnöm kéne, s álmos is vagyok.
Nem mennek nekem ezek a formaságok..
Később folyt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése