2011. szeptember 1., csütörtök

Maratoni nap

Három óra alvás után sikerült felkelnem, fél nyolckor! Megérdemlek egy piros pontot, s nem is, hisz senki nem mondta, hogy csak 3 órát alhatok. Azért kellett ilyen korán kelni, mert a csajokkal megbeszéltük, hogy kihasználjuk a nyár utolsó napjainak barnító hatású sugarait, amíg lehetőségünk van rá. Ez önmagában nem okozna még korán kelést, de a nap nagy részét a vízparton fekve szerettük volna tölteni, s mint késő este kiderült a kedvenc szórakozó helyünkön is illik megjelennünk, továbbá, Barátnőm, kötötte az ebet a karóhoz, hogy mozogjunk, ne menjen kárba a nap, ha csak sütkérezni akarunk. Így ha tíz órára ki akartunk érni, igen csak el kellett indulnunk 2 órával előbb, hisz az utolsó darab tollas labdánk helyett is újat kellett szereznünk.
Már ott kezdődtek a problémák, hogy reggel nem találtam a 3szögű melegszendvicset sütő melegszendvicssütőt. Elég erős a gyanúm, hogy apám dugta el, mert előző előtti hajnalon, hajnali fél ötkor jutott eszembe használni, s ő meg felébredt a szagra... De nem jött ki, csak másnap reggel jelezte felém, hogy meg ne próbáljam még egyszer. Így nyolc helyett 8.10kor indultunk el.
Ennyi kerékpárost! Fél óra alatt, a Duna parti szakaszon 160at számoltam össze. Kicsit megint nyugatabbra éreztem magam! Hiszen ott volt, hogy egyszerre vagy 20 kerékpáros szándékozott átkelni egy zebrán. Igaz a belvárosban volt, de azért mégis. Ott mindenki kerékpározik.
Gond nélkül hagytuk magunk mögött a kilométereket. Csodás reggel volt. Annyira más színben tündököl a Duna reggel. S milyen rég láttam! Kicsit féltem, hogy a fáradtság miatt, figyelmetlen leszek, de szerencsére semmi probléma nem volt.
Kis csapatunk másik fele viszont inkább a bkv.-t választotta, s bár tíz órára időzítették érkezésüket, sajnos egy negyvenöt percet csúszott. De addig megreggeliztünk a peronon. :)
Miután teljes volt a létszám, elmentünk a közeli szupermarketbe, fagyiért, s vízért, meg némi táplálékért.
Elfoglaltunk egy méretes területet a part szakaszból, s kezdetét vette a magyar sex and the city, amolyan ingyenélősen, az eredetihez képest. Nem, nem a csillogásról beszélek. Hanem a négy lányról, s az őket lekötő témákról, pasikról, dolgokról, pasikról, vásárlásról, s pasikról. :)

(Folyt. köv. holnap. Nem akarom összecsapni, mert ez egy nagyon jó nap volt. Szeretném részletesen leírni, de sajnos nincs több időm. Ma már új időszámítás kezdődött. Visszaülök az iskolapadba. Nah ezt is részletesen leírom majd, mert megér egy bejegyzést. De holnap első dolgom lesz pótolni a lemaradást, mert nem szeretnék nagyon elcsúszni.

Sikerült alkohol bevitele nélkül is emelkedett hangulatot teremtenünk, s amit csak lehetett kibeszéltünk. Hiszen a vízbe egyikünknek sem volt kedve visszamerészkedni a vízisiklós eset után. Kb. 2 méterre álltam, mikor TT meglepődötten közölte, "jéé egy vízisikló! hozzám ért! " Nekem sem kellett több. Nem tudom hanyadik alkalommal látogattam meg a bányatavat, de eddig semmilyen számomra kellemetlen élőlénnyel nem találkoztam a nudistákon kívül. Igen a nudisták mellett telepedtünk le, pont a határon, hogy a mellkasunk azért egyenletesen barnuljon. A lányoknak sem volt kivetése ellene, bár kevésbé bírták a strapát. Nekem személy szerint nincs velük bajom. Nem nézek oda, nem zavar. Bár igen csak kihozott minket a sodrunkból az egyik egyed, aki olyan 60 év körüli lehet minimum, s  mégis ami területünkre ült le, s krémezgette vagy 4 órán keresztül a "becses " testrészét. Így látótávolságon kívül költöztünk. Amúgy semmi baj nincs a néppel, ott. Elvannak. Mi nem zavarjuk őket, ők sem minket.
Nekem sikerült a 2 órás bicikli út alatt leégnem. Nagyon felidegesített.. Egész nyáron nem volt foltos a hátam, erre az utolsó előtti nap leég, s meglátszik a pánt. -.-" Nem is én lennék. Így javarészt az árnyékban feküdtem, s próbáltam aludni. Olyan egykor hívott kb. Sziszám, hogy megkapjam az "ellenszolgáltatást" a képért cserébe. De ugye, én épp sütkéreztem, 20km-rel arrébb s a B. jobbik felétől.
Majd 2 órával később egy másik telefon hívásom is akadt! A "tanár úr" hívott, de csak később észleltem. De nem jelent semmit, visszahívott, s mint kiderült Balatonra invitált volna, egészen vasárnapig! De nekem suli. S később kiderült, hogy nem is megy egyedül, mert egy kollégája elkíséri.  (értsd: azóta talált valakit, aki elsőre felvette a telefont. :) ) Elmeséltem neki, hogy tanulni fogok, bár éles váltás volt ez a párbeszédben, mert finoman szólva sem azért hívott fel, hogy tanulmányaim iránt érdeklődjön, hacsak az nem anatómia, avagy egyéb testi avagy biológiai orientáltság. Zavaró tud lenni, hogy az ember lányát, holmi eszköznek tekintik. Vágyai kiteljesedésének eszközének. De ha legalább fordítva is így lenne. Akkor nem zavarna. :) Mindezek után TT előadást tartott nekünk, arról, miért nem jó a 8 cm hossz, kielégítés szempontjából. Ezen visítva röhögtünk. Tehát csak hoztuk a csajos szingli formánkat. TT 4 bagoly tulajdonosa lesz, egy hét múlva, TM, meg 6,... én meg nem számoltam még meg...:) Tehát azt mondhatom, amit félre lehet érteni, arra ugrunk.:)  Igen, ez az est folyamán is bebizonyosodott, főleg egy ilyen csajos délelőtt után.
Olyan öt óra körül indultunk haza. Szenvedés volt. De nem ez a meglepő, mert a visszaút mindig rosszabb. De oda fele is szenvedtünk már, a "semmi " emelkedők most komoly akadályt jelentettek, visszafelé meg, ahol lehetett kerültünk s fél óra spórolással - nem a Duna parton jöttünk- is, kész gyötrelem volt a hazaút. Fájt mindenem. Agyilag s fizikailag is teljesen kimerült voltam. Alig bírtam tartani TM tempóját, pedig engem nem sereg hajcsárnak programoztak. Mindig én megyek elől. Haza érve magamra zártam a fürdőszoba ajtót, s SATC-t néztem. Kissé feltöltődtem. Bőven volt időnk, így megengedhettem magamnak a kádban ázást, ha már a tóban nem sikerült, mert egy sikló visszatartott minket.
Nem is vittem túlzásba az öltözködést, leggings, férfi halvány rózsaszín ing, rá egy öv, cipő, kiegészítők,férfi vékony műbőr nyakkendő, s eredeti műbőr dzseki. (mert ugye, a bőrt hanyagoljuk) TM anyukája szerint sokat változtam, mióta visszajöttem. Szerinte a stílusom letisztultabb lett. ^^ Ez kedves. Lehet igaza van.
Gondoltam meglepem TT-t de ez pont fordítva történt. Megláttam , nem hittem a szememnek. magas sarkú, kivasalt haj, nagyon jól nézett ki. Újabban ő okoz nekem meglepetéseket:D Míg elértük közterületünk torkolatát, igen érdekesen néztünk ki. Én, mintha egy amcsi tini filmből léptem volna ki, lázadó, fiús kinézet, TM, meg a nőiesség megtestesítője, ráadásul az én karomba kapaszkodott, mert újra meg kellett tanulnia a magassarkúban járni.
Fél 11-re értünk le, de a "hímek " sehol. Ok, hisz 11 ig, még van idejük, mert a körül ígérték. De mikor fél 12 is elmúlt akkor, elfogott a csalódottság, hisz nem TM-mel kettesben terveztem az estét. S ráadásul őt egy srác meghívta inni, én meg áldásom adtam rájuk, hagy igyon, ha ingyen van. Bár utóbb kiderült, hogy a srác "anyuci kicsi fia", s  idegesítő, levakarhatatlan. Szörnyű. De megoldottuk. Amolyan TM-esen. :) Amúgy meg kell, hogy mondanom, hogy sokkal jobb volt a felhozatal, mind minőségben, mind mennyiségben, pasik szempontjából, de TM pont rosszat fogott ki. Amúgy, meg senkire nem tettünk nagyon hatást. A várva várt barátok éjfél előtt érkeztek meg 10 perccel. S innentól kezdve hatványozottan nőtt a jó kedvem. Volt kikkel baromkodni.
Megismertem egy leányzót is aki, 18-nak sem nézettm, mégis előbb nyúlt be az ingem alá, mint hogy a nevét tudtam volna (! :O), incselkedve a körülöttünk álló srácokkal, mondván, "mert neki ezt is szabad" :) Behalok. Köpni nyelni nem tudtam. Amúgy ő 23 volt, s Katinak hívják. Csak azért írom le a nevét, mert nem ismerem. Ha ez később megváltozna, majd neki is kitalálok valami rövidítést. :) Na, de ez vicces, tavaly októberben is volt szerencsém egy 23 éves Katihoz.. TM osztálytársának barátnője.
TM jól elcseszte az estéjét a választott cipőjével. Még úgy is, hogy cseréltünk egy fél órára, s az este nagy részét tőlünk távol ülve töltötte.
Hoztam a formám. Idétlen voltam, s letagadni való.. szerintem. Csak ha abból indulok ki, hogy kaptam egy megjegyzést az öltözködésemre, s még csak halvány gyanú sem merült fel, hogy ez teljes képtelenség... No comment. "úgy nézel ki, mint a Beatrice háttértáncosa a 90es években" XD Később gondoltam csak bele.. S TM sem szólt, hogy mi a helyzet, csak mosolygott. Szerintem neki sem esett le. :) 
Hajnalban kíséretet is kaptunk hazafelé. Ami nem ártott, tekintve, hogy TM már alig bírt járni. Ő hamar elbúcsúzott tőlünk, de én még kint boldogítottam a népet. Kár volt..:)
Érdekes este volt. Megint csak úgy hullámzott minden gondolat, s érzés. Teljesen összezavartak.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése