Elkövettem egy nagy hibát.... nem kapcsoltam ki rögtön a gépet...
nah igen. már megint itt vagyok. Nem a gép előtt, hanem a blogomon. Fb-ot akartam épp bezárni, mikor megláttam, hogy Wednesday 13 épp nyári turnéra indul, s végig futtattam a koncert helyszíneket. Mivel amcsi, így akadt meg a szemem Nashville-en. Nashville.... Flight to Nashville. DnB. Főnix.
Kicsi Főnixem. Mindig itt van az agyam ey eldugott pontján. időnként álom képében jön elő, hogy bearanyozza a napom. Ugyanis álmaimban mindig angyali. Mindig mellettem van.
Hosszú hosszú hónapok óta időnként rám jön, hogy felhívjam. De nem merem. Tudom, hogy emlékezne rám, nem ezzel van a baj. Hanem a néma hallgatástól félek. A meglepődésétől. Mikor valami kellemetlen éri az embert. Valahogy azaz érzésem, hogy mindig kellemetlenül érinti ha felhívom. Legalábbis engem biztos. Emlékszem mikor még ő csörgött rám, hogy élek e. Most is kapnám fel a telefont, hiszen miért ne hívhatnék fel egy régi kedves ismerőst. De túl késő van. Még félre értené. De tulajdonképpen az idő nem számít. Nála. Kiutazásom előtt abban maradtunk,hogy összefutunk. Annak már másfél éve. :( Úgy hiányzik. mint koldusnak egy falat kenyér.
Csak tudnám miért. Csak úgy beülnék vele az autó, lépcsőházba, kanapéra, járdaszigetre. Mellette ülnék, s ha kell hallgatnék. Hallgatnám, ahogy lélegzik. Ahogy létezik mellettem. Vagy sakkoznánk egyet. :D Jaj, istenem, azok a régi szép idők!
Annyiszor eszembe jut, s aggodalommal telik meg a szívem, hogy vajon mi van vele? De tudom, rossz pénz nem vész el.
Nem lenne ilyen veszett hiányérzetem, ha msn-en néha válthatnánk néhány szót. De már msn-je sincs. De a legszebb tényleg csak az lenne, ha már a telefonszáma sem élne. Nem is tudom, kitől tudnám megszerezni. Akkor végleg elnyelné a föld előlem.
Mikor odáig jutok, hogy megnyugtatom magam, hogy nyugodt szívvel felhívhatom, mindig jön az ellenérv... ha beszélni akarna velem, már megtette volna. De gyanítom elhagyta a 10 a 23-on telefonját is, amiben benne volt a számom.... Ez nem vicc. Egyszer a 2. emeletről ejtette le az egyiket. Később pedig érkezésemkor a kulcsot nekem akarta ledobni, hogy bejussak, s egyenesen a csatornába landolt a kulcscsomó... de annyira ügyesen megoldotta. Azt hiszem valami hangfalból kimaradt mágnessel húzta fel a kulcsot. Alig telt bele 5 percbe..
Jaj, múltkor, mikor a régi vinyón keresgéltem, a szemem elé kerültek a képek róla. Sosem tudtam mellette nyugodtan aludni, így mindig elfoglaltam magam. Egyszer megpróbáltam lerajzolni míg aludt. Nem sikerült, de eltette/elvette a rajzot. két kedvenc képem is előkerült róla. Nagyon idegesítette ha lefényképeztem, mert az ugye bár bizonyíték volt. Így általában alszik a képeken..:D
Lehet holnap mégis felhívom....
A Fligh to Nashville-ből egyenesen következett, hogy a kicsi heli(copter) játékot is felkerestem s nyomtam vele pár menetet... de semmi sikerélmény...:D Nem tudtam koncentrálni.
UI.:
Így utólag, a kicsi heli játék közben, kezdett derengeni, hogy nem sok értelme volt az ez előtti postomnak, mert valószínűleg a felét nem lehet érteni. Ugyanis nincs még befejezve, a szemléletváltás c. bejegyzés... :(
2012. június 26., kedd
Mosoly....??
Mára befejeztem a zenehallgatást. Ma nem vagyok a toppon, vagy akár írhatnám, azt is, hogy még mindig nem vagyok T.O.P. -on... *muhahahaha
Szar poén, sőt, valószínűleg csak én értem, tehát, no comm...
Ma csak fájdítja a szívem a sok vidi, tudván, hogy még 2 évig tuti nem láthatom őket élőben...:(
De nem baj, előbb vagy utóbb, de ott leszek, a szülővárosodban GD, sőt mi több, az anyanyelveden fogunk kommunikálni!
S akkor ha ez megvalósult, nah akkor lesz egy tetoválásom. Ezt itt most írásba adtam. :)
Minden percem ez köti le... a távoli két év. S valahogy nem akar eltelni. Sosem terveztem ilyen távolra. De úgy érzem hamar elrepül. Tudom, hogy ezernyi dolog lesz még addig....
Minden percben tanulnám a koreai nyelvet, de sajnos elég korlátozott vagyok. Jelenleg meg passzív agresszív, vagy frusztrált, vagy nem is tudom. Ideges. S most hiába a zene, ha csak azt kell látnom, míly távol vagy, s míly távoli még a nap...
Amúgy elég jól haladok, csak éppenséggel hosszú hétvége után ma hajnalban, nem sikerült annyi betűt memorizálnom amennyit szerettem volna.
A nyelvről magáról: tetszik. tényleg. :)
a betűk mint a mi ábécénk, csak kár hogy belekevertek némi kínai ( vietnami) hanghordozású hülye betűt. Van pár kevert mghz. amik között sztem egyáltalán nincs különbség. Max majd a szavaknál.
Reggel, mintha valami bonyolult részhez érkeztem volna a leckében, sajnos tényleg alig tudtam már figyelni arra mit olvasok, fáradt voltam. Úgy hogy tulajdonképpen olyan mintha el se olvastam volna...
Nah a másik. Van pár live felvétel (kb mindent japánnal feliratozzák) amit, koreaiul is feliratoznak. Ezt nagyon szeressem :) De az egyik jól k... tt velem. Ha jól sejtem Comic San betűtípust választott a hangul-oknak(koreai betűk) s basszus, nem ismerem fel őket. Öt percig néztem, hogy mire hasonlíthat, s semmi... köszi... kicsit lelombozott.... úgy néz ki mint valami macskakaparás. Nem látni a betűk határait. szörnyű...
Egyéb?
Most arról nincs kedvem írni. Pedig lesz mit.
Szerintem ha tehetném, minden második szavam az lenne, hogy GD :)
S a mosolya..
öööö.... szóhoz sem jutok. De a férfi cipő részleget felvásárolnám... ha szállítanának ide is..
tényleg nem találok szavakat ledöbbentem. s megálltam a növésben...
Nah, igen. Mogyi mosolya is. Meg Mosolygós Srác is. hehe.. mindháromban van valami olyan kedvesség, attól függetlenül, hogy utóbbi kettő egyáltalán nem kedves... egy mosoly...Mint mikor ragyog a nap. Tulajdonképpen Mosolygós srác nem is fogható Mogyihoz v. GD-hez. Természetesen most GD visz mindent. Valami megmagyarázhatatlan. biztos felettébb nagy hasonlóság van Bill mosolyával.
Nah jó tényleg befejeztem, megyek inkább aludni, mert csak arra várok. Hát ha valami szépet álmodok. Reggel meg szépen felkelek időben s jöhet a koreai abc újra, s újra. Mint már jó pár napja. Annyira kíváncsi vagyok már a nyelvtanra is. Ok, hogy már értem 90% az írást, de mi van a többivel? ::)
Frissítés:
Most csináltam egy quizt, így hajnali háromkor. Még jó, hogy éjfélkor irkáltam itt s akkor már menni akartam..:(
Nah, de lényeg ez:
Amúgy quiz maga, először 3 nyelvtani állításból áll, majd eleinte mghz.-ket majd mshz.-ket, majd szótagokat, s végül szavakat mond, s van 4-6-8-10 választási lehetőség, természetesen koreai betűkkel írva s nem latin betűs átirattal. Ennek most megörültem, hogy mégis csak haladok vele. S most már tényleg elköszönök, s elteszem magam.
2012. június 20., szerda
Koreai nyelvről
Ez megosztanám. Lassan már én is ott tartok, hogy beismerem, nincs is jobb módja a tanulásnak, mint egy honlap vagy blog. Annyira tökéletes az emlékek tárolására... Feltöltöm a képeket, ne vesszenek el, listázok pár videót, elmentem itt a linkeket. Miért nem a kedvencekben? Mert ott külön mappázni kéne, avagy csak ömlesztve lenne az egész. Mivel többen használjuk ezt a gépet a családból, így inkább mentek ide dolgokat, mert akkor tudom, hogy ez az enyém. Ez a blog az én kis virtuális privát szférám, s jobban szeretek ide jegyzetelni.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Koreai_nyelv
http://koreainyelv.freeblog.hu/
http://blog.travelpod.com/travel-blog-entries/zelfike/korea_2007/1187935560/tpod.html
http://blogmano.blogspot.hu/2008/06/mirt-tanul-egy-koreai-magyarul.html
https://www.google.hu/webhp?rlz=1C1PRFA_enHU426HU426&sourceid=chrome-instant&ie=UTF-8&ion=1#hl=hu&gs_nf=1&cp=11&gs_id=f&xhr=t&q=koreai+nyelv&pf=p&rlz=1C1PRFA_enHU426HU426&sclient=psy-ab&oq=koreai+nyel&aq=0&aqi=g4&aql=&gs_l=&pbx=1&bav=on.2,or.r_gc.r_pw.r_qf.,cf.osb&fp=c4719f6531e6448&ion=1&biw=1280&bih=899
Kpop- Nyelvleckék
http://bigbanghun.net/korea/index.php?page=ny-1
http://babarum.hu/2007/11/15/vasarnapi-iskola-tanuljunk-koreaiul/
http://mek.oszk.hu/03100/03195/html/iras2.htm
http://ekkovek.qwqw.hu/?modul=oldal&tartalom=1166690
http://namhanman.blog.hu/2008/09/22/koreai_nyelvkonyv_magyarul
http://www.livemocha.com/lessonPlan/view/l:2352/e:4754#7
http://hu.wikipedia.org/wiki/Koreai_nyelv
http://koreainyelv.freeblog.hu/
http://blog.travelpod.com/travel-blog-entries/zelfike/korea_2007/1187935560/tpod.html
http://blogmano.blogspot.hu/2008/06/mirt-tanul-egy-koreai-magyarul.html
https://www.google.hu/webhp?rlz=1C1PRFA_enHU426HU426&sourceid=chrome-instant&ie=UTF-8&ion=1#hl=hu&gs_nf=1&cp=11&gs_id=f&xhr=t&q=koreai+nyelv&pf=p&rlz=1C1PRFA_enHU426HU426&sclient=psy-ab&oq=koreai+nyel&aq=0&aqi=g4&aql=&gs_l=&pbx=1&bav=on.2,or.r_gc.r_pw.r_qf.,cf.osb&fp=c4719f6531e6448&ion=1&biw=1280&bih=899
Kpop- Nyelvleckék
http://bigbanghun.net/korea/index.php?page=ny-1
http://babarum.hu/2007/11/15/vasarnapi-iskola-tanuljunk-koreaiul/
http://mek.oszk.hu/03100/03195/html/iras2.htm
http://ekkovek.qwqw.hu/?modul=oldal&tartalom=1166690
http://namhanman.blog.hu/2008/09/22/koreai_nyelvkonyv_magyarul
http://www.livemocha.com/lessonPlan/view/l:2352/e:4754#7
2012. június 19., kedd
Szemléletváltás
Nagyon nem volt kedvem elmenni a hétvégi kirándulásra, de csak összepakoltam az uolsó percekben, s ami csoda a "nem talált" objektíven kívül semmit nem hagytam otthon.
Nagyon féltem a hétvégétől, távol a várostól, egyedül, végül is idegen társaságban, csak én és a gondolataim, amik nem voltak valami fényesek, a szerdai kirándulásom óta. Életkedv, megint balról közelített a nullához.
Gumicsizmában, Málnával az utazó táskámmal elindultam bevásárolni a táborra, a "rám bízott" kellékeket... Tulajdonképpen, a tipikus áldozat effektus valósult meg megint, mert senki nem volt hajlandó elmenni, s venni negatív előhívót, fekete fehér filmet, azt mindenki magának, s 100db-os papírt. Persze mindegyik speckó volt, még jó hogy felírtam, mert semmit nem tudtam megjegyezni. Hova máshova kellett mennem, mint ahol Nyusz lakott albérletben, ahova "velem" költözött, vagyis én segítettem neki, szabadulni sátán+2 fészkéből.
Ahogy befordultam a megfelelő utcába, a béri "nyaraló" tulajdonosa jött velem szemben, a csoport társam, így végül is nem voltam egyedül innentől kezdve.
A film megvétele nem volt ám egyszerű, árban, meg iso szerint is választani kellett volna, de mikor már zsinórban a 3. kereszt kérdést tette fel a hölgy, amire nem voltam felkészülve, inkább azt mondta, olyat kérek, amit az előbb vett az a kint várakozó hölgy.
Mert hiába írtam fel, miből milyen kell, mennyi, s mennyiért, voltak ám még kereszt kérdések, pl, matt vagy fényes lapot szeretnék. S mivel a tanárnőnk nem vette fel a telefont épp, így kizárásos alapon lett fényes.:)
Időben a megbeszélt találka helyre értünk, bár így is a busz indulása előtt 2 és fél órával előbb találkoztunk, mert még be kellett vásárolnunk a Tescóban, mert ugye bár a faluban nem csak a kocsma zárt be, hanem a közért is, s amúgy is.. ott nem tudtunk volna, sem bort venni, sem egyéb kívánságokat kielégítő dolgokat.
Tanárnőnk a metró megálló peronján még egy rögtönzött fotókiállítást is tartott az arra járóknak, az egyik tanítványával... igazából a leadandó vizsga mappájába állították össze a képeket, s meg kell, hogy mondjam, nagyon nagyon tetszettek a képek. Zseniális riport volt a műugrókról, amit 4 -5 alkalommal fotózott a Margit- szigeti úszócsarnokban. Még víz alatti felvétel is volt közöttük. Azzal nyugtatom magam, hogy az a gép biztos kölcsönben volt nála, s nem ennyire profival állunk szemben, mert akkor elásom magam. Olyan nézőpontból mutatta be az egészet... zseniális volt.
Tescóban én maradtam a csomagokkal, mert bár ez egy Tesco Extra- nak titulált szupermarket volt, még sem volt benne csomagmegőrző, mint pl. az Auchanban. Bár nem hiszem, hogy bármelyik fakkba is be tudtuk volna gyömöszölni málnát vagy a tanárnő 16 kilós túra zsákját.
Alig értük el a buszt, csak 10 percünk maradt az indulásáig, s ez szerintem kevés ha azt nézzük, hogy 2 órával ezelőtt találkoztunk. Végül is csak plusz egy emberrel lettünk többen, mert egy lány bunkó módon, semmi visszajelzés nélkül nem jött el, s hiába vártunk rá, s mi izgultunk helyette... basz... tt minket felhhívni, hogy még sem jön.
A buszon szegény utastársam igen csak szóval tartottam, s nem akart azért elaludni, mert akkor én unatkoznék, mondtam nyugodtan aludhat, én elleszek. Én is fáradt voltam. Bár nem ültem ablak mellett azért tudni lehet róla, ha úton vagyok nem unatkozom. Nem kell könyv meg ilyesmi. FB.ozni szoktam, de most az sem ment. Nem akarta a szolgáltatást betölteni... ami fura volt elsőre.... aztán másodikra is.. egész hétvégén próbáltam. Főleg azután volt ez fura, hogy megkérdezte a leányzó, hogy ez midnenhol működik? Rávágtam, hogy persze... belföldön.
Aztán ennek ellentmondva arra a következtetésre jutottam, hogy biztos kevés a térerő, s ezért nem működik.. csak hát nha...térerő az még épp hogy volt.
Aztán vasárnap láttam egy konkurens telefon fülkét, s beugrott, hogy a mi kis falunkból sem tudtunk haza telefonálni, a hazaszámláló kártyával, mert nem volt t-s. ... s betudtam ennek. Biztos azért nem működik a szolgáltatás, mert itt nem is ez a körzet van... jó elég hülyén hangzik. De azok a megoldások is amikor, valami megmagyarázhatatlan fájdalmat próbálsz magadon félelmedben diagnosztizálni...:) Akkor hirtelen mindenki hipohonder lesz. :)
Zökkenő mentesen leértünk. Házigazda szülők kijöttek értünk, apukával felcipeltük Málnát, s körbe vezettek minket. Sajnos nem tudom leírni milyen volt az egész. Szinte életre kelt előttünk az egész kert, terület, lakóház szellemisége, a története ott volt minden elhagyott tárgyban, amire rábukkantál a házakban, kertben, vagy épp a temetőben. A sírokon néhol kalóz címerre hasonlító koponyák éktelenkedtek. Az a falu haldoklott, de hangosan. Hangosan nyögte, minden része, hogy ezeket nem hagyjátok elveszni.
Igazi parasztházban, - ágyban aludtunk. A telken 3 ház állt, három külön időből. Az első egy iskola is volt, majd kovács műhely. A kovács sírját amúgy láttuk a temetőben, ahol egy egy földhányás jelentette, hogy hol fekszenek a pestisben elhunytak. Összetört sírok, két részre osztott temető, a cigányoknak(katolikusok talán) s a falu népének (reformátusok).
Péntek este, házi lángos ettünk, házi bort, vodkát s az év borát (Vida) is megkóstoltuk. Mindet mértékkel fogyasztottam. Nem a lerészegedésről szólt.
Hajnali 3ig beszélgettük, vagy épp hallgattuk a tanárnő monológját, erről arról. Kettőkor lelépett az utolsó két lány is s én a tanárnővel maradtam kettesben. Fura volt. Először nem találtam a fonalat, amit felvehetnék, hogy meginduljon a beszélgetés. Végül, mint említettem 3kor feküdtünk le.
Meghallgatott. Sok mindenben egyet értettünk, s nagyon a szívembe zártam az egész lényét, a gondolkodását, s szeretnék én ilyen lenni. Ilyen nagyon rég fordult elő.
Az egész kis csoportunk annyira különleges volt. Mint egy nagyobb család. Csak valahogy azt nem értettem, én, hogy kerülök, oda. S végül kezd körvonalazódni. Annyira jó volt egy olyan társaságban lenni akik nyitottak, s másképp látják a dolgokat. S megkaptam, azt a fajta élményt is, amelyre szükségem volt. hogy több legyek. Sosem rajongtam a magyar kultúráért, s a faluért meg végképp nem. Mégis az a a táj, mint amint, már feljebb említettem, küzdött az ellen, hogy feledésbe merüljön.
A tanárnővel történt esti beszélgetés is sokat segített. Láttam rajta, hogy megért, s nem csak valaki, akinek mesélek valamit de köze sincs a történésekhez.
Elmesélte, hogy Indonéziába kar utazni, egy ösztöndíjas pályázatot fog megcélozni, melyről olvasott. A indonéz kormány bizonyos számú embernek, évente, egy évig finanszírozza az Indonéziában tartózkodását, csak, hogy az ott élők megismerhessék, munkájukkal ismertebbé tegyék Indonéziát. Tanárnőmnek fontos lenne egy új kultúrát megismernie, s fontos lenne, hogy újra megtalálja önmagát. S bár 6 éve van együtt a barátjával nincs benne félelem, hogy akár nélküle kell kimennie. Hiszen úgy gondolja, a barátja mellett is sokat veszített önmagából, megszokásból. S mivel nem vonzzák a modern világ országai, mindenféleképpen egy olyan országba szeretne menni, mely kulturálisan, s életszínvonal terén is újat tud mutatni neki.
A beszélgetés következtében, másnap jól elaludtam, senki nem ébresztett fel... :( Gyorsan reggeliztem, s kirándulást tettünk a temetőben. (a reggeliről annyit, hogy házi tehéntejből készült sajtok voltak. Életemben nem ettem meg, mondván, hogy tehéníze van. Most nem tudtam abbahagyni.:) ) Mivel elkezdett esni, így visszavonultunk ebédeltünk. (lencseleves volt, palacsintával. bodzás pali is volt. isteni. s vagy 4 féle házi lekvár. birs, csipke, barack, szilva, málna)
Mellesleg nem is szeretem a lencselevest. De ebben curry volt, s az egész kapott egy indiai ízvilágot, mely egzotikussá tette, s meg kell mondanom, hogy ilyen finomat lencséből még nem ettem!
Ebéd előtt még lementünk a szomszédba, 2 idős néni volt a modellünk. S portrékat készítettünk róluk.
Olyan csúnyák voltak szegények.... attól féltem, hogy kezet kell fogni velük. Ilyen fura volt az egyik keze, s arca. Kelésekkel volt tele... Nem vagyok jóban az öregekkel sem. Ha még nem mondtam volna. Sőt a fogyatékosoktól különösen félek.
Majd ebéd után elindultunk egy kisebb kirándulásra, a patakhoz. Mindenki kattintgatott. Nekem az analóg gépemben úgy tűnt elromlott a fénymérő, ezért egy ilyen kis külön iránytűszerű szerkezettel mászkáltam, melyet a tanárnőtől kaptam. Mint megtudtam, az az ősrégi szerkezet, még mindig 30 ezer ft-ba kerül alaphangon.. ja,.... ok. :) De tök feelinges volt. Mielőtt kattintottam volna, ezzel a kis szerkentyűvel kellett fényt mérnem arra a tárgyra, objektumra, amit le akartam fotózni. A megadott értékeknél pedig le kellett olvasni, hogy mit állítsak be a fényképezőgépen.
Este laborban dolgoztunk, megmutatta a tanárnő, hogy kell elhívni a negatívot, majd azokat nagyítottuk le. De nekem még maradt vagy 11 film kockám, így én nem tudtam fotókat nagyítani, s amúgy is egy nagyító gép volt, s alig tudtam odaférni, hogy legalább egy fotogrammot csináljak. Teljesen elnyomtak a lányok. Még másnap is. Ennek annyira nem örültem, de túl tettem magam rajta.
Megint sikerült hajnali 3ig iszogatnunk, s mikor a tanárnő ki akarta bontani az újabb üveg bort, fél órás folyamatos próbálkozás után sem ment. Így bor nélkül maradtunk. S elvonultunk aludni. Bár előtte még megmutatta a tanárnő, mi is az a fényfestés. A lényeg, hogy teljes sötétségben lehet megcsinálni. Állványra a gép, s zseblámpával világítunk meg dolgokat, s amire nem esik fény, az nem lesz rajta a képen. :D
Másnap megint elaludtunk... Hihetetlen.
Reggelire házi kenyér volt, ebédre pedig lángosba tekert virsli, salátával. Az is isteni volt. Olyan jókat ettünk.
Aztán én elindultam egyedül portyázni, hogy elkattintsam azt a pár kockát, hiszen a laborban úgy sem tudtam volna mit csinálni...
Készült, amúgy rólam pár kép. Mert a tanárnőnek tetszett a hatalmas kapucnis pulcsim, s pont illett a melankolikus témájához, melyet lejárt, penészes fekete-fehér rollfilmre fotózott. Nagyon kiwi vagyok, milyen képek lettek végül. Majd szeretnék kérni egyet belőle. Egy szikla elé kellett beállnom a patakba, gumicsizmám nagyszerűen szuperált. :)
Tehát egyedül portyáztam. Eltévedni nem lehetett. A boros pincesorhoz mentem fel, ahol a legrégebbi pince valamikor a 1600-as évek vége felé épült.
Hiába lőttem el az összes filmet, alig maradt már bármire is idő. Nagyon kicsúsztunk az időből. Lányok annyira belejöttek a fotó előhívásba, hogy alig lehetett őket kirobbantani a laborból. Épp hogy össze tudtam dobálni a cuccom, Málnába, hogy ne késsük le az utolsó buszt, ami 18-15kor indult vissza a városba. Végül előre ment egy lány s ő stoppolta a buszt míg leérünk a csomagokkal.
Mivel autópályán jöttünk visszafelé, így a vártnál korábban értünk a buszpályaudvarra, s még ültünk s beszélgettünk egy jó fél órát. Nehéz volt a búcsúzás, nehéz volt újra a városban lenni.
Nagyon féltem a hétvégétől, távol a várostól, egyedül, végül is idegen társaságban, csak én és a gondolataim, amik nem voltak valami fényesek, a szerdai kirándulásom óta. Életkedv, megint balról közelített a nullához.
Gumicsizmában, Málnával az utazó táskámmal elindultam bevásárolni a táborra, a "rám bízott" kellékeket... Tulajdonképpen, a tipikus áldozat effektus valósult meg megint, mert senki nem volt hajlandó elmenni, s venni negatív előhívót, fekete fehér filmet, azt mindenki magának, s 100db-os papírt. Persze mindegyik speckó volt, még jó hogy felírtam, mert semmit nem tudtam megjegyezni. Hova máshova kellett mennem, mint ahol Nyusz lakott albérletben, ahova "velem" költözött, vagyis én segítettem neki, szabadulni sátán+2 fészkéből.
Ahogy befordultam a megfelelő utcába, a béri "nyaraló" tulajdonosa jött velem szemben, a csoport társam, így végül is nem voltam egyedül innentől kezdve.
A film megvétele nem volt ám egyszerű, árban, meg iso szerint is választani kellett volna, de mikor már zsinórban a 3. kereszt kérdést tette fel a hölgy, amire nem voltam felkészülve, inkább azt mondta, olyat kérek, amit az előbb vett az a kint várakozó hölgy.
Mert hiába írtam fel, miből milyen kell, mennyi, s mennyiért, voltak ám még kereszt kérdések, pl, matt vagy fényes lapot szeretnék. S mivel a tanárnőnk nem vette fel a telefont épp, így kizárásos alapon lett fényes.:)
Időben a megbeszélt találka helyre értünk, bár így is a busz indulása előtt 2 és fél órával előbb találkoztunk, mert még be kellett vásárolnunk a Tescóban, mert ugye bár a faluban nem csak a kocsma zárt be, hanem a közért is, s amúgy is.. ott nem tudtunk volna, sem bort venni, sem egyéb kívánságokat kielégítő dolgokat.
Tanárnőnk a metró megálló peronján még egy rögtönzött fotókiállítást is tartott az arra járóknak, az egyik tanítványával... igazából a leadandó vizsga mappájába állították össze a képeket, s meg kell, hogy mondjam, nagyon nagyon tetszettek a képek. Zseniális riport volt a műugrókról, amit 4 -5 alkalommal fotózott a Margit- szigeti úszócsarnokban. Még víz alatti felvétel is volt közöttük. Azzal nyugtatom magam, hogy az a gép biztos kölcsönben volt nála, s nem ennyire profival állunk szemben, mert akkor elásom magam. Olyan nézőpontból mutatta be az egészet... zseniális volt.
Tescóban én maradtam a csomagokkal, mert bár ez egy Tesco Extra- nak titulált szupermarket volt, még sem volt benne csomagmegőrző, mint pl. az Auchanban. Bár nem hiszem, hogy bármelyik fakkba is be tudtuk volna gyömöszölni málnát vagy a tanárnő 16 kilós túra zsákját.
Alig értük el a buszt, csak 10 percünk maradt az indulásáig, s ez szerintem kevés ha azt nézzük, hogy 2 órával ezelőtt találkoztunk. Végül is csak plusz egy emberrel lettünk többen, mert egy lány bunkó módon, semmi visszajelzés nélkül nem jött el, s hiába vártunk rá, s mi izgultunk helyette... basz... tt minket felhhívni, hogy még sem jön.
A buszon szegény utastársam igen csak szóval tartottam, s nem akart azért elaludni, mert akkor én unatkoznék, mondtam nyugodtan aludhat, én elleszek. Én is fáradt voltam. Bár nem ültem ablak mellett azért tudni lehet róla, ha úton vagyok nem unatkozom. Nem kell könyv meg ilyesmi. FB.ozni szoktam, de most az sem ment. Nem akarta a szolgáltatást betölteni... ami fura volt elsőre.... aztán másodikra is.. egész hétvégén próbáltam. Főleg azután volt ez fura, hogy megkérdezte a leányzó, hogy ez midnenhol működik? Rávágtam, hogy persze... belföldön.
Aztán ennek ellentmondva arra a következtetésre jutottam, hogy biztos kevés a térerő, s ezért nem működik.. csak hát nha...térerő az még épp hogy volt.
Aztán vasárnap láttam egy konkurens telefon fülkét, s beugrott, hogy a mi kis falunkból sem tudtunk haza telefonálni, a hazaszámláló kártyával, mert nem volt t-s. ... s betudtam ennek. Biztos azért nem működik a szolgáltatás, mert itt nem is ez a körzet van... jó elég hülyén hangzik. De azok a megoldások is amikor, valami megmagyarázhatatlan fájdalmat próbálsz magadon félelmedben diagnosztizálni...:) Akkor hirtelen mindenki hipohonder lesz. :)
Zökkenő mentesen leértünk. Házigazda szülők kijöttek értünk, apukával felcipeltük Málnát, s körbe vezettek minket. Sajnos nem tudom leírni milyen volt az egész. Szinte életre kelt előttünk az egész kert, terület, lakóház szellemisége, a története ott volt minden elhagyott tárgyban, amire rábukkantál a házakban, kertben, vagy épp a temetőben. A sírokon néhol kalóz címerre hasonlító koponyák éktelenkedtek. Az a falu haldoklott, de hangosan. Hangosan nyögte, minden része, hogy ezeket nem hagyjátok elveszni.
Igazi parasztházban, - ágyban aludtunk. A telken 3 ház állt, három külön időből. Az első egy iskola is volt, majd kovács műhely. A kovács sírját amúgy láttuk a temetőben, ahol egy egy földhányás jelentette, hogy hol fekszenek a pestisben elhunytak. Összetört sírok, két részre osztott temető, a cigányoknak(katolikusok talán) s a falu népének (reformátusok).
Péntek este, házi lángos ettünk, házi bort, vodkát s az év borát (Vida) is megkóstoltuk. Mindet mértékkel fogyasztottam. Nem a lerészegedésről szólt.
Hajnali 3ig beszélgettük, vagy épp hallgattuk a tanárnő monológját, erről arról. Kettőkor lelépett az utolsó két lány is s én a tanárnővel maradtam kettesben. Fura volt. Először nem találtam a fonalat, amit felvehetnék, hogy meginduljon a beszélgetés. Végül, mint említettem 3kor feküdtünk le.
Meghallgatott. Sok mindenben egyet értettünk, s nagyon a szívembe zártam az egész lényét, a gondolkodását, s szeretnék én ilyen lenni. Ilyen nagyon rég fordult elő.
Az egész kis csoportunk annyira különleges volt. Mint egy nagyobb család. Csak valahogy azt nem értettem, én, hogy kerülök, oda. S végül kezd körvonalazódni. Annyira jó volt egy olyan társaságban lenni akik nyitottak, s másképp látják a dolgokat. S megkaptam, azt a fajta élményt is, amelyre szükségem volt. hogy több legyek. Sosem rajongtam a magyar kultúráért, s a faluért meg végképp nem. Mégis az a a táj, mint amint, már feljebb említettem, küzdött az ellen, hogy feledésbe merüljön.
A tanárnővel történt esti beszélgetés is sokat segített. Láttam rajta, hogy megért, s nem csak valaki, akinek mesélek valamit de köze sincs a történésekhez.
Elmesélte, hogy Indonéziába kar utazni, egy ösztöndíjas pályázatot fog megcélozni, melyről olvasott. A indonéz kormány bizonyos számú embernek, évente, egy évig finanszírozza az Indonéziában tartózkodását, csak, hogy az ott élők megismerhessék, munkájukkal ismertebbé tegyék Indonéziát. Tanárnőmnek fontos lenne egy új kultúrát megismernie, s fontos lenne, hogy újra megtalálja önmagát. S bár 6 éve van együtt a barátjával nincs benne félelem, hogy akár nélküle kell kimennie. Hiszen úgy gondolja, a barátja mellett is sokat veszített önmagából, megszokásból. S mivel nem vonzzák a modern világ országai, mindenféleképpen egy olyan országba szeretne menni, mely kulturálisan, s életszínvonal terén is újat tud mutatni neki.
A beszélgetés következtében, másnap jól elaludtam, senki nem ébresztett fel... :( Gyorsan reggeliztem, s kirándulást tettünk a temetőben. (a reggeliről annyit, hogy házi tehéntejből készült sajtok voltak. Életemben nem ettem meg, mondván, hogy tehéníze van. Most nem tudtam abbahagyni.:) ) Mivel elkezdett esni, így visszavonultunk ebédeltünk. (lencseleves volt, palacsintával. bodzás pali is volt. isteni. s vagy 4 féle házi lekvár. birs, csipke, barack, szilva, málna)
Mellesleg nem is szeretem a lencselevest. De ebben curry volt, s az egész kapott egy indiai ízvilágot, mely egzotikussá tette, s meg kell mondanom, hogy ilyen finomat lencséből még nem ettem!
Ebéd előtt még lementünk a szomszédba, 2 idős néni volt a modellünk. S portrékat készítettünk róluk.
Olyan csúnyák voltak szegények.... attól féltem, hogy kezet kell fogni velük. Ilyen fura volt az egyik keze, s arca. Kelésekkel volt tele... Nem vagyok jóban az öregekkel sem. Ha még nem mondtam volna. Sőt a fogyatékosoktól különösen félek.
Majd ebéd után elindultunk egy kisebb kirándulásra, a patakhoz. Mindenki kattintgatott. Nekem az analóg gépemben úgy tűnt elromlott a fénymérő, ezért egy ilyen kis külön iránytűszerű szerkezettel mászkáltam, melyet a tanárnőtől kaptam. Mint megtudtam, az az ősrégi szerkezet, még mindig 30 ezer ft-ba kerül alaphangon.. ja,.... ok. :) De tök feelinges volt. Mielőtt kattintottam volna, ezzel a kis szerkentyűvel kellett fényt mérnem arra a tárgyra, objektumra, amit le akartam fotózni. A megadott értékeknél pedig le kellett olvasni, hogy mit állítsak be a fényképezőgépen.
Este laborban dolgoztunk, megmutatta a tanárnő, hogy kell elhívni a negatívot, majd azokat nagyítottuk le. De nekem még maradt vagy 11 film kockám, így én nem tudtam fotókat nagyítani, s amúgy is egy nagyító gép volt, s alig tudtam odaférni, hogy legalább egy fotogrammot csináljak. Teljesen elnyomtak a lányok. Még másnap is. Ennek annyira nem örültem, de túl tettem magam rajta.
Megint sikerült hajnali 3ig iszogatnunk, s mikor a tanárnő ki akarta bontani az újabb üveg bort, fél órás folyamatos próbálkozás után sem ment. Így bor nélkül maradtunk. S elvonultunk aludni. Bár előtte még megmutatta a tanárnő, mi is az a fényfestés. A lényeg, hogy teljes sötétségben lehet megcsinálni. Állványra a gép, s zseblámpával világítunk meg dolgokat, s amire nem esik fény, az nem lesz rajta a képen. :D
Másnap megint elaludtunk... Hihetetlen.
Reggelire házi kenyér volt, ebédre pedig lángosba tekert virsli, salátával. Az is isteni volt. Olyan jókat ettünk.
Aztán én elindultam egyedül portyázni, hogy elkattintsam azt a pár kockát, hiszen a laborban úgy sem tudtam volna mit csinálni...
Készült, amúgy rólam pár kép. Mert a tanárnőnek tetszett a hatalmas kapucnis pulcsim, s pont illett a melankolikus témájához, melyet lejárt, penészes fekete-fehér rollfilmre fotózott. Nagyon kiwi vagyok, milyen képek lettek végül. Majd szeretnék kérni egyet belőle. Egy szikla elé kellett beállnom a patakba, gumicsizmám nagyszerűen szuperált. :)
Tehát egyedül portyáztam. Eltévedni nem lehetett. A boros pincesorhoz mentem fel, ahol a legrégebbi pince valamikor a 1600-as évek vége felé épült.
Hiába lőttem el az összes filmet, alig maradt már bármire is idő. Nagyon kicsúsztunk az időből. Lányok annyira belejöttek a fotó előhívásba, hogy alig lehetett őket kirobbantani a laborból. Épp hogy össze tudtam dobálni a cuccom, Málnába, hogy ne késsük le az utolsó buszt, ami 18-15kor indult vissza a városba. Végül előre ment egy lány s ő stoppolta a buszt míg leérünk a csomagokkal.
Mivel autópályán jöttünk visszafelé, így a vártnál korábban értünk a buszpályaudvarra, s még ültünk s beszélgettünk egy jó fél órát. Nehéz volt a búcsúzás, nehéz volt újra a városban lenni.
 |
| Kakukkfű |
Gyorstalpaló
Mivel, már látom, hogy sosem lesz "időm" kedvem leülni behozni a lemaradást, feljegyzem nagyvonalakban. Sajnos most már el fognak veszni azok az érzések, gondolatok, amelyek máj. 27tól foglalkoztattak.
Újabban lefoglal a munka, meg ezer dolog. Úgy hogy marad a tőszavas blogolás, posztolgatás.
Máj. 27. tevékeny nap, egész nap mostam, hiszen előző napokban szálíltották házhoz az új mosógépünket. Így most már én is felhatalmaztam magam a mosásra. Eddig nem tudtam hozzászólni, mert ezer baja volt, anyám szerint a réginek, nem mosott rendesen, folyt meg iylen apróságok.
De most! Lemásztam reggel 9 körül a helyemről, s már indítottam is az éjjel bepakolt ruhát, semmi másnaposság, semmi rossz kedv.
Gyereknap alkalmából, anyánk lelépett, 3 napra, így apa elvitte a kishúgunkat gyereknapozni, másik húgom engem vitt le napozni, kihasználva a napfényt, s közben elregéltem neki az este történteket. Apám sem volt otthon előző éjjel. De ő legalább józan volt.
Felérve a szigorúan egy óra napozásból neki láttam ágyat húzni, s játszottunk a gondolattal, hogy anyáét is lehúzzuk s elcsomagoljuk. Mondván nekünk annyit sem büfögött oda, hogy sziasztok, elmentem.
Végül nem valósítottuk meg.
Egy kis gépezés is belefért a napba, bár húgom, mint valami rabszolga hajcsár, folyamatosan mondta a magáét, hogy csináljam már, stb.
Aztán este a barátja írt rám. Ugyanis elfogadtam ismerősnek, s foylton likeolgat fb-on, aznap meg írt is, hogy mosó Masa. Nah kösz. Ebből egy éjszakába nyúló beszélgetés kerekedett.
Közben így gyereknapi "ajándékként", felhívott Nyusz. Jól kiborultam. Pont őt nem akartam megint hallani. Húgom is s apám is pont akkor nyitott rám, mikor könnyáztatta fejjel szorítottam a telefont a fülemhez, ebből persze feszültség lett, hogy fel sem kellett volna vennem, aztán Nyusz "rám csapta", hogy rossz ötlet volt felhívnia.
Apu jött be utána megint, s magához ölelt, mint anno én, s próbált vigasztalni. Kérdezte, miért jó nekem ez, csak azt látja, hogy szenvedek.... erre csak annyit sikerült ingerülten válaszolnom, hogy már 6 hete vége... !
S ekkor megértett mindent.
Olyan furcsa volt hétfő reggel/délután már alig volt kedvem bármihez is, hiszen, feszült lettem, hogy anya bármikor haza jöhet, s inkább úgy voltam vele, hogy nagyon jól megvagyunk, mi így is, inkább ne jöjjön haza, nem üljön itt unott pofával. Húgomra olyan büszke voltam, hogy lefőzte hétvégére a menüt teljesen egyedül. S még finom is lett.
Máj. 28.- Máj 29. - Máj 30.
Pünkösd: egy tali volt megbeszélve Szemüveg Matyival, épp felriadtam, miután pár percre rá jött az sms, hogy akkor megyünk, vagy sem vatta cukrozni.
Nem szeretem a vatta cukrot, de valahogy, jó ötletnek tűnt kimozdulni vele. Végül offoltuk, mert esett reggel, persze délután már ragyogott a nap.
Nem tudtam egész nap rávenni magam, hogy leüljek tanulni. Dolgozatot kellett volna írnom, kettőt.
Végül késő este kezdtem neki. Előtte még TM-mel sétálgattam, s húztam az időt.
Egész este szóval tartott húgom barátja, nem aludtam semmit, még délelőtt fejeztem be a dolgozatot. Majd délután leadtam a műv törit, a filót, s még elfogadta a tanár úr, a murilás ábrázolásra az ember ábr. pedig csütörtökig kellett meglegyen.
Haza érve aludtam volna egyet, de apa gyerek napozni invitált, anyánkkal, aki reggel hazatolta magát. Pedig apám már teljesen beleélte magát, hogy amíg szabadságon van anyám (másfél hét) haza sem fog jönni. Így már reggel bevásárolt. Lényeg, hogy elvittek minket is (nagyobbakat) hamburgerezni. Családostul mentünk kishúgunkért. Aztán kaja után csináltunk pár képet, s mi nagyobbak jöttünk haza nem mentünk még fagyizni is.
Tervem volt aznap estére, hiszen másnap reggel Nyusz születésnapjára virradt a nap Úgy gondoltam, az első dolog, amit meglát kilépve a munkába menet az ajtón az "én legyek".
Nem tudtam, mit hogyan, mikor. Csak tudtam, hogy mennem kell. Végül a gép előtt kötöttem ki, s Mogyival beszélgettem el az időt, mert megvártam, amíg ő haza ér a melóból, de nem túlságosan örült nekem. Nem volt valami közlékeny, s el is felejtettem, hogy mondtam, megvárom, míg haza ér. Egyre ér haza a munkából, s már le is mondtam róla, mikor észre vettem, hogy mégis csak fent van csak nem írt rám. ami fura volt. Megörültem neki, s gondolkodás nélkül ráírtam, tudnám, minek...
Végül rájöttem, hogy annyira késő van, s közben elfeledkeztem a kis tervemről, hogy már nem tudom, csak biciklivel megvalósítani. Ha azt akarom, hogy reggelre oda érjen.
Így biciklire pattantam hajnali 3:45-kor, s útnak indultam, letekerni a 40 km-t oda vissza.
Este még egész élvezetes volt, csend, sötét, senki az utcán. Hajnali 5-re értem a Tescóba, s végül 5:55re értem a házához. Már full világos volt, s nem így terveztem, de nem volt benne az a két domb a terveimben, s végül nem is akartam én Tescóba menni, csak útközben körvonalazódott a haditerv. Hosszas nézelődés után azt a bort kapta, ami 2010-es dátumot viselt, s emlékeim szerint ugyanezt ittuk, egyszer ősszel, egy hegyen ahova kivittem borozni, igazi üveg poharakkal, s mindenféle finomsággal, amelyet a borhoz szedtem össze direkt. Hosszasan kutatva a bor után, s a hozzá ehető ételek után. Blogok, leírások, elég tömény anyag volt.
Az év bora s e között vacilláltam, mikor beugrott, hogy a 2010-es kell, hisz 2010ben jöttünk össze, s amúgy is ezt ittuk együtt. Persze tudom, hogy ebből egy emléket sem hozott elő belőle ez a bor, annak ellenére, hogy húsvét szombaton, ugyanabban a Tescóban vásárolva, rámutattam, emlékeztetve őt. Gondoltam, bekarikázom a 2010-et, de úgy sem vette volna észre, mg azt hiszi véletlen a firka.
Aztán rájöttem, hogy csak nem hoztam magammal sem tollat sem papírt. Ez nálam beteges. Egyszer csokival írtam üzenetet. Igaz most is azért nem hoztam, mert azt terveztem, hogy köveket fogok használni, de ahhoz már világos volt.
Így vettem papírt, s tollat is.:D Jó a papír nem sikerült, így borítékot használtam. Levelet nem raktam bele, mert nem volt mit mondanom, vagy amit mondtam volna, azzal mind tisztában kell, hogy legyen.
Szépen beállítottam, a bort, meg a kis csokis muffint, az egy szál gyertyával, én meg arrébb vonultam s vártam. Vártam egy teljes órán keresztül, hogy meghalljam a dudát, s utána percek múlva felbukkanjon s szerelmem.
Kész eddig bírtam szusszal... megint elvakít a koncert nézés... teljesen eltereli a figyelmem...ez a sok új videó melyet a Bigbangről nézek.
Ugyanis tegnap 45 vidit - klippet, tettem a lejátszási listámba, hogy ne ide posztolgassak, mert összeakartam őket gyűjteni. Plusz még pár rövid filmet, riportot róluk, szóval volt ám éjszakázás rendesen. Reggel 8ig. A blog elején elindítottam a lejátszást, s most érkezett az Alive - tournéhoz, amit még sehogy sem láttam.
Tehát egy lopott pillanat volt az egész még láttam őt, ahogy beszáll az autóba, mint annyi reggelen át.
Aztán egy gyors tigrisbukfenc, hogy ne vegyenek észre... XD
Jó, az nem volt... :)
Haza felé az út gyötrelmes volt. Soha nem akarok még egyszer, korán reggeli csúcsforgalomban haza tekerni abban a szmogban. fúúúj. Emberek mindenhol, idétlenek, s buták... nah, jó nem folytatom.
Még be sem értem a város határába, már csörgött a telefonom, s hívott Nyusz. Több higgadtság kellett volna, hogy tagadjam az egészet. Igazából, csak egy köszönöm-öt akartam hallani, nem azt a kérdést, hogy én voltam- e. Igaz a kézírás abszolút félre vezető volt, mert én sem olvastam volna el, sőt a sajátomnak sem mondanám, de könyörgöm, ki lenne ekkora hülye... Majd közölte, inkább visszahív, mert nem ért semmit, s tulajdonképpen a forgalom zajától én sem nagyon hallottam.
Mondhatni félúton voltam, át verekedtem magam a külvároson, s már már a belváros szélén voltam, mikor újra csöngött a telefonom, s félre álltam, hogy legalább én halljak valamit. Nem számítottam ilyen korai hívásra, azt hittem majd hív suli után, vagy valamikor. 10 percet beszéltünk. Nem volt jó hatással rám. Főleg, hogy idétlen poénokkal akarta elütni, meg a nevemen szólított s amúgy is olyan szar volt az egész. Nem volt felhőtlen beszélgetés. Nem éreztem, hogy különösebben örülne, inkább csak azt sajnálta, hogy miért nem köszöntem be, megdörgölte volna a frissen felnyírt hajam... Nah köszi.. pont arra van szükségem. Így sem mertem még az ablakra sem nézni. Annyira vigyáztam, nehogy elrgadjon a késztetés, s csak magamnak okozzak fájdalmat. Annyit mondott, erre, hogy nem láttam volna semmit. Á, nem, csak őt. Az épp elég lett volna. Simán besétálhattam volna... csak túl sok értelme nem lett volna, csak sírás a vége. Bár kb. így is.
Újabban lefoglal a munka, meg ezer dolog. Úgy hogy marad a tőszavas blogolás, posztolgatás.
Máj. 27. tevékeny nap, egész nap mostam, hiszen előző napokban szálíltották házhoz az új mosógépünket. Így most már én is felhatalmaztam magam a mosásra. Eddig nem tudtam hozzászólni, mert ezer baja volt, anyám szerint a réginek, nem mosott rendesen, folyt meg iylen apróságok.
De most! Lemásztam reggel 9 körül a helyemről, s már indítottam is az éjjel bepakolt ruhát, semmi másnaposság, semmi rossz kedv.
Gyereknap alkalmából, anyánk lelépett, 3 napra, így apa elvitte a kishúgunkat gyereknapozni, másik húgom engem vitt le napozni, kihasználva a napfényt, s közben elregéltem neki az este történteket. Apám sem volt otthon előző éjjel. De ő legalább józan volt.
Felérve a szigorúan egy óra napozásból neki láttam ágyat húzni, s játszottunk a gondolattal, hogy anyáét is lehúzzuk s elcsomagoljuk. Mondván nekünk annyit sem büfögött oda, hogy sziasztok, elmentem.
Végül nem valósítottuk meg.
Egy kis gépezés is belefért a napba, bár húgom, mint valami rabszolga hajcsár, folyamatosan mondta a magáét, hogy csináljam már, stb.
Aztán este a barátja írt rám. Ugyanis elfogadtam ismerősnek, s foylton likeolgat fb-on, aznap meg írt is, hogy mosó Masa. Nah kösz. Ebből egy éjszakába nyúló beszélgetés kerekedett.
Közben így gyereknapi "ajándékként", felhívott Nyusz. Jól kiborultam. Pont őt nem akartam megint hallani. Húgom is s apám is pont akkor nyitott rám, mikor könnyáztatta fejjel szorítottam a telefont a fülemhez, ebből persze feszültség lett, hogy fel sem kellett volna vennem, aztán Nyusz "rám csapta", hogy rossz ötlet volt felhívnia.
Apu jött be utána megint, s magához ölelt, mint anno én, s próbált vigasztalni. Kérdezte, miért jó nekem ez, csak azt látja, hogy szenvedek.... erre csak annyit sikerült ingerülten válaszolnom, hogy már 6 hete vége... !
S ekkor megértett mindent.
Olyan furcsa volt hétfő reggel/délután már alig volt kedvem bármihez is, hiszen, feszült lettem, hogy anya bármikor haza jöhet, s inkább úgy voltam vele, hogy nagyon jól megvagyunk, mi így is, inkább ne jöjjön haza, nem üljön itt unott pofával. Húgomra olyan büszke voltam, hogy lefőzte hétvégére a menüt teljesen egyedül. S még finom is lett.
Máj. 28.- Máj 29. - Máj 30.
Pünkösd: egy tali volt megbeszélve Szemüveg Matyival, épp felriadtam, miután pár percre rá jött az sms, hogy akkor megyünk, vagy sem vatta cukrozni.
Nem szeretem a vatta cukrot, de valahogy, jó ötletnek tűnt kimozdulni vele. Végül offoltuk, mert esett reggel, persze délután már ragyogott a nap.
Nem tudtam egész nap rávenni magam, hogy leüljek tanulni. Dolgozatot kellett volna írnom, kettőt.
Végül késő este kezdtem neki. Előtte még TM-mel sétálgattam, s húztam az időt.
Egész este szóval tartott húgom barátja, nem aludtam semmit, még délelőtt fejeztem be a dolgozatot. Majd délután leadtam a műv törit, a filót, s még elfogadta a tanár úr, a murilás ábrázolásra az ember ábr. pedig csütörtökig kellett meglegyen.
Haza érve aludtam volna egyet, de apa gyerek napozni invitált, anyánkkal, aki reggel hazatolta magát. Pedig apám már teljesen beleélte magát, hogy amíg szabadságon van anyám (másfél hét) haza sem fog jönni. Így már reggel bevásárolt. Lényeg, hogy elvittek minket is (nagyobbakat) hamburgerezni. Családostul mentünk kishúgunkért. Aztán kaja után csináltunk pár képet, s mi nagyobbak jöttünk haza nem mentünk még fagyizni is.
Tervem volt aznap estére, hiszen másnap reggel Nyusz születésnapjára virradt a nap Úgy gondoltam, az első dolog, amit meglát kilépve a munkába menet az ajtón az "én legyek".
Nem tudtam, mit hogyan, mikor. Csak tudtam, hogy mennem kell. Végül a gép előtt kötöttem ki, s Mogyival beszélgettem el az időt, mert megvártam, amíg ő haza ér a melóból, de nem túlságosan örült nekem. Nem volt valami közlékeny, s el is felejtettem, hogy mondtam, megvárom, míg haza ér. Egyre ér haza a munkából, s már le is mondtam róla, mikor észre vettem, hogy mégis csak fent van csak nem írt rám. ami fura volt. Megörültem neki, s gondolkodás nélkül ráírtam, tudnám, minek...
Végül rájöttem, hogy annyira késő van, s közben elfeledkeztem a kis tervemről, hogy már nem tudom, csak biciklivel megvalósítani. Ha azt akarom, hogy reggelre oda érjen.
Így biciklire pattantam hajnali 3:45-kor, s útnak indultam, letekerni a 40 km-t oda vissza.
Este még egész élvezetes volt, csend, sötét, senki az utcán. Hajnali 5-re értem a Tescóba, s végül 5:55re értem a házához. Már full világos volt, s nem így terveztem, de nem volt benne az a két domb a terveimben, s végül nem is akartam én Tescóba menni, csak útközben körvonalazódott a haditerv. Hosszas nézelődés után azt a bort kapta, ami 2010-es dátumot viselt, s emlékeim szerint ugyanezt ittuk, egyszer ősszel, egy hegyen ahova kivittem borozni, igazi üveg poharakkal, s mindenféle finomsággal, amelyet a borhoz szedtem össze direkt. Hosszasan kutatva a bor után, s a hozzá ehető ételek után. Blogok, leírások, elég tömény anyag volt.
Az év bora s e között vacilláltam, mikor beugrott, hogy a 2010-es kell, hisz 2010ben jöttünk össze, s amúgy is ezt ittuk együtt. Persze tudom, hogy ebből egy emléket sem hozott elő belőle ez a bor, annak ellenére, hogy húsvét szombaton, ugyanabban a Tescóban vásárolva, rámutattam, emlékeztetve őt. Gondoltam, bekarikázom a 2010-et, de úgy sem vette volna észre, mg azt hiszi véletlen a firka.
Aztán rájöttem, hogy csak nem hoztam magammal sem tollat sem papírt. Ez nálam beteges. Egyszer csokival írtam üzenetet. Igaz most is azért nem hoztam, mert azt terveztem, hogy köveket fogok használni, de ahhoz már világos volt.
Így vettem papírt, s tollat is.:D Jó a papír nem sikerült, így borítékot használtam. Levelet nem raktam bele, mert nem volt mit mondanom, vagy amit mondtam volna, azzal mind tisztában kell, hogy legyen.
Szépen beállítottam, a bort, meg a kis csokis muffint, az egy szál gyertyával, én meg arrébb vonultam s vártam. Vártam egy teljes órán keresztül, hogy meghalljam a dudát, s utána percek múlva felbukkanjon s szerelmem.
Kész eddig bírtam szusszal... megint elvakít a koncert nézés... teljesen eltereli a figyelmem...ez a sok új videó melyet a Bigbangről nézek.
Ugyanis tegnap 45 vidit - klippet, tettem a lejátszási listámba, hogy ne ide posztolgassak, mert összeakartam őket gyűjteni. Plusz még pár rövid filmet, riportot róluk, szóval volt ám éjszakázás rendesen. Reggel 8ig. A blog elején elindítottam a lejátszást, s most érkezett az Alive - tournéhoz, amit még sehogy sem láttam.
Tehát egy lopott pillanat volt az egész még láttam őt, ahogy beszáll az autóba, mint annyi reggelen át.
Aztán egy gyors tigrisbukfenc, hogy ne vegyenek észre... XD
Jó, az nem volt... :)
Haza felé az út gyötrelmes volt. Soha nem akarok még egyszer, korán reggeli csúcsforgalomban haza tekerni abban a szmogban. fúúúj. Emberek mindenhol, idétlenek, s buták... nah, jó nem folytatom.
Még be sem értem a város határába, már csörgött a telefonom, s hívott Nyusz. Több higgadtság kellett volna, hogy tagadjam az egészet. Igazából, csak egy köszönöm-öt akartam hallani, nem azt a kérdést, hogy én voltam- e. Igaz a kézírás abszolút félre vezető volt, mert én sem olvastam volna el, sőt a sajátomnak sem mondanám, de könyörgöm, ki lenne ekkora hülye... Majd közölte, inkább visszahív, mert nem ért semmit, s tulajdonképpen a forgalom zajától én sem nagyon hallottam.
Mondhatni félúton voltam, át verekedtem magam a külvároson, s már már a belváros szélén voltam, mikor újra csöngött a telefonom, s félre álltam, hogy legalább én halljak valamit. Nem számítottam ilyen korai hívásra, azt hittem majd hív suli után, vagy valamikor. 10 percet beszéltünk. Nem volt jó hatással rám. Főleg, hogy idétlen poénokkal akarta elütni, meg a nevemen szólított s amúgy is olyan szar volt az egész. Nem volt felhőtlen beszélgetés. Nem éreztem, hogy különösebben örülne, inkább csak azt sajnálta, hogy miért nem köszöntem be, megdörgölte volna a frissen felnyírt hajam... Nah köszi.. pont arra van szükségem. Így sem mertem még az ablakra sem nézni. Annyira vigyáztam, nehogy elrgadjon a késztetés, s csak magamnak okozzak fájdalmat. Annyit mondott, erre, hogy nem láttam volna semmit. Á, nem, csak őt. Az épp elég lett volna. Simán besétálhattam volna... csak túl sok értelme nem lett volna, csak sírás a vége. Bár kb. így is.
Nem mentem be suliba, még fotóra sem volt lelkierőm. Mondván hétvégén úgy is elutazunk.
Máj. 31.
Mintha korán lefekve, mégis elaludtam volna, s egy sms ébresztett, hogy vigyem be a rajzaim, különben rosszabb jegyet kapok. Bevonszoltam. Majd jött egy másik sms út közben, hogy s.o.s keresnek embert szórólapozásra, délutánra. A suli ajtajából fordultam vissza, hogy telefonáljak, leegyeztettem, majd bemutattam a rajzaim, mire végülis 4 est kaptam, s ennyi volt. Leadtam még a murálisra az emberem, amit még aznap délelőtt csaptam össze, mert este már nem volt kedvem festegetni, csak kerestem egy ember fotót, ami jó póznak bizonyult, majd PS-ben méretre igazítottam, kinyomtattam, rákopiztam zsír papír helyett sütő papírral a kívánt lapra 3x s ennyi volt. Másnap festettem. Rosszul. Valószínűleg 3ast kaptam, de legalább a dolgozatomra 4est.
Tehát mentem szórólapozni, ... a senki földjére. Se engedély, se tapasztalat... Nem csoda, hogy utolsó pillanatban ugrasztanak embert, mert annyira semmi értelme nem volt annak a munkának... Mindegy, el flashelgettem, fb-oztam telóról, húgom pasijával, meg Luisával, de zenét nem tudtam hallgatni, mert nem töltöttem fel a telefonom. Elfelejtettem este.
Alig telt el az a 4 óra. Közben írtam ma petite-nek, hogy elkélne a társaság mert elég közel voltam hozzá. Ebből az lett, hogy munka után hozzá vezetett az utam. Tízig nála voltam. Hirtelen már azt hittem be leszek mutatva a vőlegénynek, de tévedtem, még mindig a föld körüli hajó úton volt... megint. Ez a munkája.
Elég későn értem haza.. :( Megint nem maradt időm semmire, pedig tudom, hogy blogot akartam írni, s péntekre a metszeteket kellett megcsinálnom. Hát így éjszaka a fa metszetbe véstem az önarcképem, mialatt ráírtam a gyógyszerészre. De tök feleslegesen. Azóta sem beszéltünk, akár törölhetném is. Mert fogalmam sincs ki ő...
Mogyival alig beszéltem. :( Pedig, ha szerdán rám írt volna szívesen találkoztam volna vele, csütörtökön, de hát világossá vált számomra, hogy a találkozgatásoknak vége. Még előző napokban említettem neki, hogy nem tudok menni dolgozni, mert elutazom, a hétvégén.
Nem mentem be pénteken suliba. Így is alig értem utol magam a pakolás terén. Ugyanis ellustálkodtam az időt, s indulás előtt 2 órával rohangáltam bugyiban fel alá a lakásban s próbáltam összeszedni a gondolataimat, hogy mit is kéne vinni egy ilyen kirándulásra, ahol jó pár éve nem voltam. Kerestem az analóg gépemhez a teleobjektívet, de sehol sem találtam. Közben anyám fel kelt, s meggyanúsított, hogy biztos bele raktam Ká fotós dobozába, s visszaadtam neki a dobozzal együtt. De ezt kizártnak tartottam, hiszen direkt nem raktam abba a dobozba semmi nem visszaadni valót..
Végül elindultam, Málnával felpakolva, a nagy gumi csizma hadműveletre, hiszen falura mentünk s még esett is. Olyan faluba, ahol még a kocsma is bezárt!
Nah ilyen faluról tudnék mesélni, ahol alig van 6 utcán kívül bármi is, de ez a Bér egészen nagy volt, az elképzelésemhez képest! Next post.
Mintha korán lefekve, mégis elaludtam volna, s egy sms ébresztett, hogy vigyem be a rajzaim, különben rosszabb jegyet kapok. Bevonszoltam. Majd jött egy másik sms út közben, hogy s.o.s keresnek embert szórólapozásra, délutánra. A suli ajtajából fordultam vissza, hogy telefonáljak, leegyeztettem, majd bemutattam a rajzaim, mire végülis 4 est kaptam, s ennyi volt. Leadtam még a murálisra az emberem, amit még aznap délelőtt csaptam össze, mert este már nem volt kedvem festegetni, csak kerestem egy ember fotót, ami jó póznak bizonyult, majd PS-ben méretre igazítottam, kinyomtattam, rákopiztam zsír papír helyett sütő papírral a kívánt lapra 3x s ennyi volt. Másnap festettem. Rosszul. Valószínűleg 3ast kaptam, de legalább a dolgozatomra 4est.
Tehát mentem szórólapozni, ... a senki földjére. Se engedély, se tapasztalat... Nem csoda, hogy utolsó pillanatban ugrasztanak embert, mert annyira semmi értelme nem volt annak a munkának... Mindegy, el flashelgettem, fb-oztam telóról, húgom pasijával, meg Luisával, de zenét nem tudtam hallgatni, mert nem töltöttem fel a telefonom. Elfelejtettem este.
Alig telt el az a 4 óra. Közben írtam ma petite-nek, hogy elkélne a társaság mert elég közel voltam hozzá. Ebből az lett, hogy munka után hozzá vezetett az utam. Tízig nála voltam. Hirtelen már azt hittem be leszek mutatva a vőlegénynek, de tévedtem, még mindig a föld körüli hajó úton volt... megint. Ez a munkája.
Elég későn értem haza.. :( Megint nem maradt időm semmire, pedig tudom, hogy blogot akartam írni, s péntekre a metszeteket kellett megcsinálnom. Hát így éjszaka a fa metszetbe véstem az önarcképem, mialatt ráírtam a gyógyszerészre. De tök feleslegesen. Azóta sem beszéltünk, akár törölhetném is. Mert fogalmam sincs ki ő...
Mogyival alig beszéltem. :( Pedig, ha szerdán rám írt volna szívesen találkoztam volna vele, csütörtökön, de hát világossá vált számomra, hogy a találkozgatásoknak vége. Még előző napokban említettem neki, hogy nem tudok menni dolgozni, mert elutazom, a hétvégén.
Nem mentem be pénteken suliba. Így is alig értem utol magam a pakolás terén. Ugyanis ellustálkodtam az időt, s indulás előtt 2 órával rohangáltam bugyiban fel alá a lakásban s próbáltam összeszedni a gondolataimat, hogy mit is kéne vinni egy ilyen kirándulásra, ahol jó pár éve nem voltam. Kerestem az analóg gépemhez a teleobjektívet, de sehol sem találtam. Közben anyám fel kelt, s meggyanúsított, hogy biztos bele raktam Ká fotós dobozába, s visszaadtam neki a dobozzal együtt. De ezt kizártnak tartottam, hiszen direkt nem raktam abba a dobozba semmi nem visszaadni valót..
Végül elindultam, Málnával felpakolva, a nagy gumi csizma hadműveletre, hiszen falura mentünk s még esett is. Olyan faluba, ahol még a kocsma is bezárt!
Nah ilyen faluról tudnék mesélni, ahol alig van 6 utcán kívül bármi is, de ez a Bér egészen nagy volt, az elképzelésemhez képest! Next post.
2012. június 15., péntek
Nagyon hiányzol Nyusz
Bár új változatát nem találtam, de ez az a szám melyet az utolsó héten hallgattunk, s takarítás közben énekeltél. Most én dúdolom, egyedül. Többször eszembe jut, de csak most jutottam el oda, hogy rá keressek, s láss csodát, nem véletlen maradt meg a fülemben... régi szám. Tudat alatt biztos emlékeztem rá. Ahogy Te is mindig itt vagy, közel hozzám, bár oly távol.
Meghallva ezt a számot 2 képkocka ugrik be, az egyik a kocsiban töltött idő, mikor jó párszor végig hallgattuk. A másik, mikor nekem énekled...
Még mindig ugyanannyira szeretlek. S szörnyű úgy ülni mások mellett a kocsiban munkába menet, hogy egy pár mellett csókolózik, egy másik meg egymáshoz sem szól, magától értetődőnek tekintve, hogy egymás mellett vannak. Nem is tudom ilyenkor melyik fáj jobban. Az "irigylés", hogy mellettem már nem vagy, a tudat, hogy nekik megadatik, hogy egymás mellett legyenek, még sem értékelik. Újra s újra eszembe jut, hogy mennyiszer szerettem volna neked elmondani, hogy mennyire szeretlek, s még sem tettem, s most meg már késő...
Mintha tegnap történt volna az egész. Mégis 2 hónapja, hogy tudomást sem veszel rólam... S csak rosszabb. Minden nappal, egyre távolabb vagyok Tőled.... s 2 hónap alatt csak egyszer, egy lopott pillanat alkalmával láthattalak... egy pillanat, mégis a világot jelentette. Ahogy a világot jelented nekem Te.
Szeretlek Nyuszkó
"Örökké a Tiéd, örökké az enyém, örökké a miénk!"- ahogy a Sex and the cityben idézik Napóleon szerelmes levelének záró sorait. Melyet hajlandó voltál velem megnézni. <3
2012. június 14., csütörtök
BigBang
Igaz nem mostani, hanem már fél éves, de elvarázsolt. G-Dragon, mintha nem is a színpadon lenne, hanem a saját kis világában. Néha csak úgy ténfereg a színpadon, aztán eszébe jut, hogy valamit bekiabáljon. Annyira szerethető. Legalábbis ebben a 3 nap Bigbang maratonban nagyon is annak tűnt.
Egyszerűen várom, hogy hazaérje, s benyomhassam A klippet. Direkt nem töltöttem le a telefonomra, mert egy, akkor nem látom (mondjuk klipként is letölthetném), de akkor teljesen el leszek varázsolva, s én fogok ténferegni a világban. Nem hagy koncentrálni a munkára.
Másik kedvenc:
2012. június 13., szerda
Vodka - csapongás a képzelt s valóság között
Most már ha törik ha szakad leírom ezt napot, nem érdekel mennyire fáradt leszek reggel, esetleg mennyire nem lesz kedvem kimászni az ágyból.... -már előre látom. Hiszen már megint 3/4 egy van. De újabban valahogy nem tudom rávenni magam, hogy írjak. Délutánonként nem is vagyok itthon, dolgozom. Jelenleg túl vagyok az első két munka napomon, az '"új helyen". De erről majd később.
Mindjárt nyári szünet, ez az utolsó előtti nap. Elvileg már mindenből lezártak minket, gyakorlatilag ki tudja. Nekem akkora zsákba macska lesz ez az egész év vége... abban bízom, hogy amiből ötös voltam félévkor abból sehogy sem bukhatok meg év végén... amiből meg négyes... abból elvileg szintén nem. Gyakorlatilag már nem vagyok benne biztos. Amiatt parázom. De csak épp annyira, hogy eszembe jut néha. S tudom, hogy ez nem helyes hozzáállás, s talán később nagyon mérges leszek magamra. Ezért is írtam ezt így most le, míg eszemben van.
Nah, de térjünk vissza a címre.
Ugye, vettünk egy üveg vodkát szombatra. Reggel dolgoztam, moziztam két perzsával, majd haza rongyoltam, jó kedvvel meg mindennel.
TM már nagyban hívott egyáltalán megyek e, vagy egyedül kell e mennie. Már a villamoson elújságoltam neki mindent Mogyival kapcsolatban, meg úgy a filmről.
Haza érve zuhanyoztam, átöltöztem, egy gyors fésülködés, egy laza smink, s le sétáltam a "szomszédasszonyhoz. " Este kilenc lehetett, s már ott vártak rám TT-vel s épp első kortyukat itták a vodkából.
Hogy rövidre fogjam, TT egyáltalán nem volt szimpatikus nekem. Célozgatva beszólogatott, oltogatni próbált. Mondhatni fel sem vettem, aztán a vodka megoldott mindent. Nem ittam belőle sokat. De én már a kapun kilépve kibaszott jó kedvű voltam. S sajnos ezt káromkodás nélkül nem tudom leírni.
A koncert két zenész születésnapjának volt titulálva, s bár..... elvesztettem a fonalat.. :D
Az a baj, hogy míg írok, egy koreai popzenekar új számának a dallama megy a fejemben, s addig nem nyugszom, amíg nem szól teljes hangerőn a fejemben, csak, hogy nem elég hallgatni őket, mert a látvánnyal tökéletesek. Egyszerűen elvarázsolt ez a klip, az összevisszaságával, a jelmezekkel, karakterekkel, az elektronikus hangzással a kiállásokkal. Egész nap nézném. Két karakter tetszik benne nagyon az egyik, mint kiderítettem az illetékes Lana-tól ( elképesztő a csaj, annyira falja az ázsiai kultúrákat, hogy külön honlapot szerkeszt magának, mert azt vallja, nincs is jobb módja a tanulásnak, mint egy honlapszerkesztés. Álmából felrázva megkülönbözteti őket... nah ez a bajom az ázsiai dolgokkal/emberekkel. Mind egyformák. Jó, MIYAVI más.. Őt a hangjáról vagy a gitárjátékáról bármikor felismerem. De a BigBang fiú tagjait, kiket sorozatban gyártanak nem.) tehát a kedvencem G-Dragon, s valami b v d betűs másik. (nah ez a másik rémálom, a sok hasonló név, legalábbis számomra. De időközben Mogyi által rájöttem, hogy az arab vagy közel keleti nevekkel sem boldogulok valami jól. Sorry, én Európa közelben nőttem fel.) Mellesleg volt egy sanda megérzésem, hogy a klipben látott karaktert nem kell komolyan venni, mert ezekben az ázsiai dolgokban úgy váltogatják a szerepeket, mint más a bugyit. Túl tökéletes lett volna, na. Túl jól néz ki a klipben, ahhoz, hogy igaz legyen.... sajnos.... :(
Térjünk vissza a koncerthez. Már a villamoson zacskót húztam volna a fejemre. De tényleg! Én már anynira cikinek éreztem magunkat, attól függetlenül, hogy nem bírtam levakarni magamról a 200W-os vigyort, s alig bírtam visszafogni a röhögést. Szerencsére csak egy pasi utazott abban a kocsiban, s hiába fordultam az ablak felé, hogy legalább a fejem ne lássa, így is láttam a tükröződő ablaküvegen a reakcióit.
Zengett a villamos a vadtakarmányozás félre hallott VATTAKORMÁNYZÁS variációjától. A pia feloldott mindent. már TT-t is nagyon szerettem. De az igazi gondol akkor kezdődtek, mikor elhagytuk a biztonságos villamos kocsit. Ha jól emlékszem a kedvenc s kényelmes magassarkúm volt rajtam. Nah, most ebben nem akart sikerülni a padkáról való lelépés, s azt hajtogattam, hogy félek, hogy leesek. Nem tudom, hogy nézhettem ki, de ahhoz a képhez hasonlítanám magam, mikor a macska a mancsával próbálja elérni a medence széléről a vizet. Valószínűleg nem voltam ilyen kecses, inkább idétlen, s béna, de nem estem el!:D
Bejutással semmi baj nem volt, azon kívül, hogy magas reakció idővel ugyan, de még épp időben kitértem egy bizti őr elől, aki egy srácot dobott ki. Arra hivatkozva, hogy elmúlt éjfél, másnap van, szóval már bemehet. Most realizálom, hogy milyen későn értünk le. Már a Ramones Mania volt színpadon, de TT még a ruhatárral szórakozott a cipőváltás miatt, ugyanis hozott magával egy platformot. TM pedig piát akart venni. Engem a mosdó hozott lázba. Persze oda nem jutottam el rögtön, mert a kedvenc számomba kezdtek. Ami nem emlékszem mi volt... de akkor abban a pillanatban a kedvencem volt... : )
Összefutottam Riki haverjával, aki látva rajtam, hogy jó kedvem van, s biztos vevő vagyok rá, megitatta velem a whiskyjét, mondván, inkább én igyak többet, mert ő vezet. Aztán le is lépet... Ja, nem! Én léptem le a mosdóba végre.
Majd kifelé jövet megláttam TM-TT párost, kezükben egy-egy sörrel. Hát TM megkínált, s tulajdonképpen, ő ha egy decit ivott belőle akkor már nagyon testvéries voltam vele... : ) A sör is gyorsan eltűnt. Közben újságolni kezdtem, hogy kivel futottam össze. De már értesült róla, meg a whiskey-ről is, hisz TT is tal. vele.
Lépjünk tovább: koncerten mi adtuk a közönség hangját. Riki ennek felettébb örült. Még le is tartotta nekünk a mikrofont. Majd mi tapsoltuk vissza őket, hiszen, ezek az emberek a jól bevált "Hey- ho, let's go!" -t sem ismerték... No com.
Utánuk, ha jól emlékszem a Rock & Roll Swindle jött... Itt azt hiszem kisebb kép szakadás.
De csak időrendbe nem tudom rakni a dolgokat. Ha jól sejtem itt volt a rikis "incidens". Egy kicsit táncikáltunk. Vagy csak úgy voltam. Mikor megláttam, hogy TT Rikinek köszön, abban a pillanatban ott termettem, s mikor TT el kezdte volna mesélni az elmúlt 3 hetét Amcsiban, Riki köszönt nekem puszival, s én meg a nyakába borultam, hogy ne haragudjon, de ezt most muszáj, s nem tudom meddig, de öleltem, rendesen. Majd elengedve, rám szegeződött a tekintete. S meg kell, hogy mondjam, most először észre vett.
Nem kicsit. Közölte, hogy szörnyű alkohol szagunk van. Milyen kedves, hogy figyelmeztet erre. De neki mikor nincs? :D S kérdezte mit ittunk, mi büszkén meséltük. TT-vel egyetemben, hiszen nem akart kimaradni a párbeszédből. Riki észre vette a dekoltázsom, ami nem volt különösen nagy, sőt. Majd szó szerint elmerült a szememben, többször mondta, hogy "azok a szemek!" Mutatta TT-nek is, hogy nézd azokat a szemeket. Megdicsérte a hajam is, s elkezdte simogatni, többször beletúrt, az ujjaival fésülte végig, s el kezdte ecsetelni, ha még pár centit feljebb nyírnám, akkor lenne a legjobb.
Majd megkérdezte, hány éves vagyok, de nekem csak annyi jutott eszembe, hogy "huszon... " ..... "kettő" mert hirtelen tényleg fogalmam sem volt róla, s aki ismer, tudja, hogy nem a pia miatt. Néha csak úgy tudom besaccolni, hogy azt nézem mennyi múltam már el. Én még mindig húsznak hiszem magam. S sokaknak 19et mondok. De ezt már szerintem kifejtettem. Persze, ő ezt nem tudta, hogy alapjáraton ennyit kell gondolkodnom rajta... szóvá is tette. Majd nosztalgiáztunk egyet, Kis Rikiről. Kikérdeztem a FB-on látott szobacirkálóról, kit A Dorisnak hívnak, s megnyugtatott, nem kezdtek család alapításba.
Kimentünk cigizni. Itt is készült kép, mint utóbb kiderült.
TT magán kívül volt a féltékenységtől, hogy nem tudta végig mondani a sztoriját, mert Riki egyáltalán nem figyelt rá, s semmivel nem tudta elvonni a figyelmét rólam. Még TM is ki volt akadva, hogy ilyet még nem látott, s ezt ha nincs itt nem hisze el.
Visszamentünk. Ez tuti. TM eltűnt, én TT-vel maradtam, s csináltunk pár képet, megörökítve az estét, a holnapnak. Táncikáltunk egy kicsit, közben én meglátogattam a mosdót, elég elvetemült ötletem támadt. Teljesen el voltam a gondolataimmal. Annyit mondtam TM-nek,"én Rikinél alább nem adom" s ezzel le is zártuk a mai estét. Bevallom ez a mondat eléggé felcsigázott. Persze, alkohol hatása alatt voltam, hiszen józanul biztos nem gondolkodom ilyenen, hogy Riki... omg. Hova lenne ez a világ. Elromlana minden! Bezzeg, akkor eszembe jutott pár dolog. Egy sex a wcben... Vagy sex akárhol. S el sem képzelem milyen lett volna ha még mikulás csoki is van nálam... XD
TM később három sörrel tért vissza, de ezt már visszautasítottam, ő majdnem megpróbálta megitatni velem, mikor kapcsolt, mit jelent ha én visszautasítok egy piát.
Aztán már látszott is rajtam. Így inkább hozott nekem egy pohár vizet. Aztán még egyet. Aztán valahogy eltűnt. Nekem meg el kellett jutnom valahogy a mosdóba megint. Azzal nem volt nagyobb baj, de ha tudná az ember micsoda útvesztőkké tudnak ezek át alakulni, biztos nem menne be. Amikor becsuktam magam után a wc fülke ajtaját "esküdni mernék", hogy az egész mosdó egy féreglyukba került, s azon próbált lecsúszni, körkörösen mozogva. Alig bírtam felöltözni, mintha hajón lettem volna, hullámzott minden, a tér, a falak, a padló, s alig álltam a lábamon. Kitámasztottam magam, de nem segített. Amíg a tenger úgy nem akarta, hogy most már nem háborog tovább. Nem emlékszem, hogy jutottam ki a mosdóból, a következő emlékem, hogy ülök, s iszom szorgalmasan, nagyon szorgalmasan. Ez akkor tudatosult bennem, mikor egy koncertes span odajött, hogy kihasználja a "tehetetlenségem" s felszed... meg a nagy... -t. Majd látván, hogy nem jut semmire, megkérdezte, hogy "mi van a barátok bebogyóztak? " Elküldtem a picsába... Én csak ittam tovább a vizem. Nem tudom miért, nem voltam szomjas, de megnyugtató volt, s nem lehetett kivenni a kezemből a poharat. ha jól emlékszem 3 litert megittam. Közben TT leült mellém, s FOLYAMATOSAN MAGYARÁZOTT. De sem józan, sem naaagyon részegen nem tudom elviselni ezt a csajt, erre rájöttem. Kövezettek meg, de én nem bírom. FOGALMAM SINCS miről beszélt. Arra emlékszem, hogy elő került TM s mondtam neki, hogy nem bírom. Nem bírtam rá koncentrálni. Ő azt hiszi üvöltő zene mellett hallom, amit mond, s ez többször bebizonyosodott. Hála az égnek sosem derül ki, mert mindig ugyanarról beszél, tehát semmiről nem maradtam le. TÉNYLEG mindig ugyanarról beszél. Pár éve nincs semmi változás az életében, semmi barát, semmi új pasi, új hely, új érzések. Ha koncentrálni próbáltam csak megfájdult a fejem. Éreztem, hogy tiszta vagyok, s most jön a másnap. Háromkor offoltam, s végül fél négykor elindultunk haza. Legalábbis én, szóltam TM-nek, hogy jön-e, mert én ezzel a busszal elmegyek. Aludnom kell. Majd TM-et TT is követte, így mindannyian együtt indultunk, TT persze még a ruhatárnál szenvedett. Ha lekéstük volna a buszt megverem, amilyen kedvem volt...
TT elkísért minket haza. Mert neki csak 5kor megy metró. TM-nek reggel 8-ra kellett mennie dolgozni, s ez a szerencsétlen elvárta, hogy megvárja vele TM az öt órát, nem maradt volna a seggén, a klubban, ahol épp beszélgetett valakivel....
Célozgatott mindenfélére. Én ezerszer megköszöntem TM-nek az új felsőt, s alig hittem el, hogy Riki így viselkedett TT-vel szemben, az én javamra, de nem tulajdonítottam neki különösebb dolgot. Lényeg annyi volt, hogy TT-t meg ette a fene, s többször a tudomásunkra hozta. Kell nekem ennél több elismerés egy napra?
Felmentem aludni, de azért még bevettem egy fél algopirint, nehogy fejfájásom legyen reggel. Nem volt semmi. Egész jól keltem! S boldogan. S tevékeny nap elébe néztem.
Mindjárt nyári szünet, ez az utolsó előtti nap. Elvileg már mindenből lezártak minket, gyakorlatilag ki tudja. Nekem akkora zsákba macska lesz ez az egész év vége... abban bízom, hogy amiből ötös voltam félévkor abból sehogy sem bukhatok meg év végén... amiből meg négyes... abból elvileg szintén nem. Gyakorlatilag már nem vagyok benne biztos. Amiatt parázom. De csak épp annyira, hogy eszembe jut néha. S tudom, hogy ez nem helyes hozzáállás, s talán később nagyon mérges leszek magamra. Ezért is írtam ezt így most le, míg eszemben van.
Nah, de térjünk vissza a címre.
Ugye, vettünk egy üveg vodkát szombatra. Reggel dolgoztam, moziztam két perzsával, majd haza rongyoltam, jó kedvvel meg mindennel.
TM már nagyban hívott egyáltalán megyek e, vagy egyedül kell e mennie. Már a villamoson elújságoltam neki mindent Mogyival kapcsolatban, meg úgy a filmről.
Haza érve zuhanyoztam, átöltöztem, egy gyors fésülködés, egy laza smink, s le sétáltam a "szomszédasszonyhoz. " Este kilenc lehetett, s már ott vártak rám TT-vel s épp első kortyukat itták a vodkából.
Hogy rövidre fogjam, TT egyáltalán nem volt szimpatikus nekem. Célozgatva beszólogatott, oltogatni próbált. Mondhatni fel sem vettem, aztán a vodka megoldott mindent. Nem ittam belőle sokat. De én már a kapun kilépve kibaszott jó kedvű voltam. S sajnos ezt káromkodás nélkül nem tudom leírni.
A koncert két zenész születésnapjának volt titulálva, s bár..... elvesztettem a fonalat.. :D
Az a baj, hogy míg írok, egy koreai popzenekar új számának a dallama megy a fejemben, s addig nem nyugszom, amíg nem szól teljes hangerőn a fejemben, csak, hogy nem elég hallgatni őket, mert a látvánnyal tökéletesek. Egyszerűen elvarázsolt ez a klip, az összevisszaságával, a jelmezekkel, karakterekkel, az elektronikus hangzással a kiállásokkal. Egész nap nézném. Két karakter tetszik benne nagyon az egyik, mint kiderítettem az illetékes Lana-tól ( elképesztő a csaj, annyira falja az ázsiai kultúrákat, hogy külön honlapot szerkeszt magának, mert azt vallja, nincs is jobb módja a tanulásnak, mint egy honlapszerkesztés. Álmából felrázva megkülönbözteti őket... nah ez a bajom az ázsiai dolgokkal/emberekkel. Mind egyformák. Jó, MIYAVI más.. Őt a hangjáról vagy a gitárjátékáról bármikor felismerem. De a BigBang fiú tagjait, kiket sorozatban gyártanak nem.) tehát a kedvencem G-Dragon, s valami b v d betűs másik. (nah ez a másik rémálom, a sok hasonló név, legalábbis számomra. De időközben Mogyi által rájöttem, hogy az arab vagy közel keleti nevekkel sem boldogulok valami jól. Sorry, én Európa közelben nőttem fel.) Mellesleg volt egy sanda megérzésem, hogy a klipben látott karaktert nem kell komolyan venni, mert ezekben az ázsiai dolgokban úgy váltogatják a szerepeket, mint más a bugyit. Túl tökéletes lett volna, na. Túl jól néz ki a klipben, ahhoz, hogy igaz legyen.... sajnos.... :(
Térjünk vissza a koncerthez. Már a villamoson zacskót húztam volna a fejemre. De tényleg! Én már anynira cikinek éreztem magunkat, attól függetlenül, hogy nem bírtam levakarni magamról a 200W-os vigyort, s alig bírtam visszafogni a röhögést. Szerencsére csak egy pasi utazott abban a kocsiban, s hiába fordultam az ablak felé, hogy legalább a fejem ne lássa, így is láttam a tükröződő ablaküvegen a reakcióit.
Zengett a villamos a vadtakarmányozás félre hallott VATTAKORMÁNYZÁS variációjától. A pia feloldott mindent. már TT-t is nagyon szerettem. De az igazi gondol akkor kezdődtek, mikor elhagytuk a biztonságos villamos kocsit. Ha jól emlékszem a kedvenc s kényelmes magassarkúm volt rajtam. Nah, most ebben nem akart sikerülni a padkáról való lelépés, s azt hajtogattam, hogy félek, hogy leesek. Nem tudom, hogy nézhettem ki, de ahhoz a képhez hasonlítanám magam, mikor a macska a mancsával próbálja elérni a medence széléről a vizet. Valószínűleg nem voltam ilyen kecses, inkább idétlen, s béna, de nem estem el!:D
Bejutással semmi baj nem volt, azon kívül, hogy magas reakció idővel ugyan, de még épp időben kitértem egy bizti őr elől, aki egy srácot dobott ki. Arra hivatkozva, hogy elmúlt éjfél, másnap van, szóval már bemehet. Most realizálom, hogy milyen későn értünk le. Már a Ramones Mania volt színpadon, de TT még a ruhatárral szórakozott a cipőváltás miatt, ugyanis hozott magával egy platformot. TM pedig piát akart venni. Engem a mosdó hozott lázba. Persze oda nem jutottam el rögtön, mert a kedvenc számomba kezdtek. Ami nem emlékszem mi volt... de akkor abban a pillanatban a kedvencem volt... : )
Összefutottam Riki haverjával, aki látva rajtam, hogy jó kedvem van, s biztos vevő vagyok rá, megitatta velem a whiskyjét, mondván, inkább én igyak többet, mert ő vezet. Aztán le is lépet... Ja, nem! Én léptem le a mosdóba végre.
Majd kifelé jövet megláttam TM-TT párost, kezükben egy-egy sörrel. Hát TM megkínált, s tulajdonképpen, ő ha egy decit ivott belőle akkor már nagyon testvéries voltam vele... : ) A sör is gyorsan eltűnt. Közben újságolni kezdtem, hogy kivel futottam össze. De már értesült róla, meg a whiskey-ről is, hisz TT is tal. vele.
Lépjünk tovább: koncerten mi adtuk a közönség hangját. Riki ennek felettébb örült. Még le is tartotta nekünk a mikrofont. Majd mi tapsoltuk vissza őket, hiszen, ezek az emberek a jól bevált "Hey- ho, let's go!" -t sem ismerték... No com.
Utánuk, ha jól emlékszem a Rock & Roll Swindle jött... Itt azt hiszem kisebb kép szakadás.
De csak időrendbe nem tudom rakni a dolgokat. Ha jól sejtem itt volt a rikis "incidens". Egy kicsit táncikáltunk. Vagy csak úgy voltam. Mikor megláttam, hogy TT Rikinek köszön, abban a pillanatban ott termettem, s mikor TT el kezdte volna mesélni az elmúlt 3 hetét Amcsiban, Riki köszönt nekem puszival, s én meg a nyakába borultam, hogy ne haragudjon, de ezt most muszáj, s nem tudom meddig, de öleltem, rendesen. Majd elengedve, rám szegeződött a tekintete. S meg kell, hogy mondjam, most először észre vett.
Nem kicsit. Közölte, hogy szörnyű alkohol szagunk van. Milyen kedves, hogy figyelmeztet erre. De neki mikor nincs? :D S kérdezte mit ittunk, mi büszkén meséltük. TT-vel egyetemben, hiszen nem akart kimaradni a párbeszédből. Riki észre vette a dekoltázsom, ami nem volt különösen nagy, sőt. Majd szó szerint elmerült a szememben, többször mondta, hogy "azok a szemek!" Mutatta TT-nek is, hogy nézd azokat a szemeket. Megdicsérte a hajam is, s elkezdte simogatni, többször beletúrt, az ujjaival fésülte végig, s el kezdte ecsetelni, ha még pár centit feljebb nyírnám, akkor lenne a legjobb.
Majd megkérdezte, hány éves vagyok, de nekem csak annyi jutott eszembe, hogy "huszon... " ..... "kettő" mert hirtelen tényleg fogalmam sem volt róla, s aki ismer, tudja, hogy nem a pia miatt. Néha csak úgy tudom besaccolni, hogy azt nézem mennyi múltam már el. Én még mindig húsznak hiszem magam. S sokaknak 19et mondok. De ezt már szerintem kifejtettem. Persze, ő ezt nem tudta, hogy alapjáraton ennyit kell gondolkodnom rajta... szóvá is tette. Majd nosztalgiáztunk egyet, Kis Rikiről. Kikérdeztem a FB-on látott szobacirkálóról, kit A Dorisnak hívnak, s megnyugtatott, nem kezdtek család alapításba. Kimentünk cigizni. Itt is készült kép, mint utóbb kiderült.
TT magán kívül volt a féltékenységtől, hogy nem tudta végig mondani a sztoriját, mert Riki egyáltalán nem figyelt rá, s semmivel nem tudta elvonni a figyelmét rólam. Még TM is ki volt akadva, hogy ilyet még nem látott, s ezt ha nincs itt nem hisze el.
Visszamentünk. Ez tuti. TM eltűnt, én TT-vel maradtam, s csináltunk pár képet, megörökítve az estét, a holnapnak. Táncikáltunk egy kicsit, közben én meglátogattam a mosdót, elég elvetemült ötletem támadt. Teljesen el voltam a gondolataimmal. Annyit mondtam TM-nek,"én Rikinél alább nem adom" s ezzel le is zártuk a mai estét. Bevallom ez a mondat eléggé felcsigázott. Persze, alkohol hatása alatt voltam, hiszen józanul biztos nem gondolkodom ilyenen, hogy Riki... omg. Hova lenne ez a világ. Elromlana minden! Bezzeg, akkor eszembe jutott pár dolog. Egy sex a wcben... Vagy sex akárhol. S el sem képzelem milyen lett volna ha még mikulás csoki is van nálam... XD
TM később három sörrel tért vissza, de ezt már visszautasítottam, ő majdnem megpróbálta megitatni velem, mikor kapcsolt, mit jelent ha én visszautasítok egy piát.
Aztán már látszott is rajtam. Így inkább hozott nekem egy pohár vizet. Aztán még egyet. Aztán valahogy eltűnt. Nekem meg el kellett jutnom valahogy a mosdóba megint. Azzal nem volt nagyobb baj, de ha tudná az ember micsoda útvesztőkké tudnak ezek át alakulni, biztos nem menne be. Amikor becsuktam magam után a wc fülke ajtaját "esküdni mernék", hogy az egész mosdó egy féreglyukba került, s azon próbált lecsúszni, körkörösen mozogva. Alig bírtam felöltözni, mintha hajón lettem volna, hullámzott minden, a tér, a falak, a padló, s alig álltam a lábamon. Kitámasztottam magam, de nem segített. Amíg a tenger úgy nem akarta, hogy most már nem háborog tovább. Nem emlékszem, hogy jutottam ki a mosdóból, a következő emlékem, hogy ülök, s iszom szorgalmasan, nagyon szorgalmasan. Ez akkor tudatosult bennem, mikor egy koncertes span odajött, hogy kihasználja a "tehetetlenségem" s felszed... meg a nagy... -t. Majd látván, hogy nem jut semmire, megkérdezte, hogy "mi van a barátok bebogyóztak? " Elküldtem a picsába... Én csak ittam tovább a vizem. Nem tudom miért, nem voltam szomjas, de megnyugtató volt, s nem lehetett kivenni a kezemből a poharat. ha jól emlékszem 3 litert megittam. Közben TT leült mellém, s FOLYAMATOSAN MAGYARÁZOTT. De sem józan, sem naaagyon részegen nem tudom elviselni ezt a csajt, erre rájöttem. Kövezettek meg, de én nem bírom. FOGALMAM SINCS miről beszélt. Arra emlékszem, hogy elő került TM s mondtam neki, hogy nem bírom. Nem bírtam rá koncentrálni. Ő azt hiszi üvöltő zene mellett hallom, amit mond, s ez többször bebizonyosodott. Hála az égnek sosem derül ki, mert mindig ugyanarról beszél, tehát semmiről nem maradtam le. TÉNYLEG mindig ugyanarról beszél. Pár éve nincs semmi változás az életében, semmi barát, semmi új pasi, új hely, új érzések. Ha koncentrálni próbáltam csak megfájdult a fejem. Éreztem, hogy tiszta vagyok, s most jön a másnap. Háromkor offoltam, s végül fél négykor elindultunk haza. Legalábbis én, szóltam TM-nek, hogy jön-e, mert én ezzel a busszal elmegyek. Aludnom kell. Majd TM-et TT is követte, így mindannyian együtt indultunk, TT persze még a ruhatárnál szenvedett. Ha lekéstük volna a buszt megverem, amilyen kedvem volt...
TT elkísért minket haza. Mert neki csak 5kor megy metró. TM-nek reggel 8-ra kellett mennie dolgozni, s ez a szerencsétlen elvárta, hogy megvárja vele TM az öt órát, nem maradt volna a seggén, a klubban, ahol épp beszélgetett valakivel....
Célozgatott mindenfélére. Én ezerszer megköszöntem TM-nek az új felsőt, s alig hittem el, hogy Riki így viselkedett TT-vel szemben, az én javamra, de nem tulajdonítottam neki különösebb dolgot. Lényeg annyi volt, hogy TT-t meg ette a fene, s többször a tudomásunkra hozta. Kell nekem ennél több elismerés egy napra?
Felmentem aludni, de azért még bevettem egy fél algopirint, nehogy fejfájásom legyen reggel. Nem volt semmi. Egész jól keltem! S boldogan. S tevékeny nap elébe néztem.
2012. június 6., szerda
+18! Vodka vs me helyett egy kis net surfing
Megint késő éjjel kezdek el írni. Hihetetlen. Mintha nem lett volna eddig rá időm. Ilyenkor midnig eltervezem, hogy korán lefekszem, s ezért nem kezdek hozzá a blogoláshoz. Majd olyan éjfél után azon kapom magam, hogy a beszélgető társak elmentek én meg itt ülök, s unatkozom, persze a manó álom porral meg már messze jár.
S az elmúlt egy órában jártam a testmodositas.blog.hu-n, s onnan a szerb pénisz piercing nagyhatalom cikken keresztül eljutottam Beate Ushe-hoz, ahol ezt a remek dolgot találtam!
"Zen Calm"
S az elmúlt egy órában jártam a testmodositas.blog.hu-n, s onnan a szerb pénisz piercing nagyhatalom cikken keresztül eljutottam Beate Ushe-hoz, ahol ezt a remek dolgot találtam!
"Zen Calm"
Ettől biztos nagyon nyugodtak lesznek a felhasználók... mármint a használat után.
Tehát ennyit a blog írásról.
Kénytelen leszek legközelebb folytatni.
2012. június 4., hétfő
Elmúlt 2 hét felidézése II.
Próbálok visszaemlékezni, hogy mi volt vasárnap.. Egyelőre fogalmam sincs! De most józan paraszti észjárás alapján, felcsaptam a FB timeline-t s láss csodát mennyi minden történt vasárnap. Nem bírtam megállni, hogy ne posztoljam.
Viszonylag korán felébredtem, s az If I die tomorrow című számmal, gyorsan el is köszöntem a fb-tól, hogy nekiálljak tornázni. 10 percig bírtam. Nem tovább...:D Feladtam, lefeküdtem a szőnyegre, s csak meditáltam. Kettő óra körül járt az idő, s én inkább visszafeküdtem volna aludni. Mellesleg senki nem volt itthon.
Feltápászkodtam a szőnyegről 10 perc relax után s próbáltam tevékeny lenni. Leboltoltam Cicával, hogy kimegyek hozzá a délután mert félre rakott nekem pár party sipkát, s azt mondta, túl sokan járnak rá. Igazából csak már meg akart szabadulni tőle. Mondtam, hogy este felé jutok csak ki, mert még dolgom lenne itthon.
Rajzokat akartam pótolni, hajat festeni, s jól érezni magam folytatva az előző napi tendenciát.
TM közben a munkahelyére hívott volna be, mert a munka után sörözés volt kilátásban, de hát nekem mennem kellett.
Végül hosszas töprengés s térkép nézegetés, esélyek latolgatása után kerékpárral indultam el a 10 km-es távon. Volt benne egy halált megvető emelkedő. De túléltem. Nem álltam le, mint legutóbb. Ha már a torna nem sikerült ma...
Cicával elbeszélgettünk, kihozta sétálni a 50-60k-os kutyáját...
Szegénykém.. sosem volt valami attraktív de most különösen trehány volt, s igénytelennek tűnt. Több kutyaszőr volt a pólóján, mint a kutyán... Tudom, hogy nem megy valami jól nekik. Talán sosem ment igazán jól. Hisz a barátja eléggé függő alkat.
Meséltem neki pár dologról, ami a héten történt, majd 9kor indultam vissza.
Este már mindenki aludt, mikor elszántam magam a hajfestésre. Végül olyan hajnali 3 körül feküdhettem le.
05.21.
Nem mentem be a suliba, inkább egyenest a munkába indultam.
Amennyire Mogyi ellenkezett a hajfestés ellen, annyira fel sem tűnt neki.
Nem próbáltunk meg egy asztalhoz kerülni. Mégis egy szalaghoz kerültünk. Tulajdonképpen ennyi.
05.22.
Megint kimaradt egy kedd...
De munkába azért elmentem, annak ellenére, hogy most nem számíthattam Mogyi társaságára.. :(
Egész végig listáztam egy sráccal, majd visszafelé, épp, hogy volt helyem. Hiszen nem volt ki foglaljon.
Mikor munkába indultam volt egy nem fogadott hívásom... Nyusztól...
Egész nap ez járt a fejemben.. vajon miért? Végül mikor szabadultam a munkából, elég gyorsan arra a döntésre jutottam, hogy írok neki fb-on miért keresett, hogy lássa, nem direkt nem vettem fel. NAGY HIBA volt. Olyan bejegyzés került a szemem elé, ami még akkor is felb...ta volna az agyam, ha együtt vagyunk, csak akkor "jogosan". Vagy le sem szartam volna, mert tudtam volna a hátterét, s Nyuszhoz bújva el is felejtettem volna.. de mivel nem így történt csak plusz 3 sík ideg napot okozott. Szörnyű volt. Megint úgy aludtam el, mint az első héten. Kezdtem úgy érezni, hogy dühös vagyok, s végre sikerült átlépni a düh fázisába. Törölni akartam, ahogy haza értem. Nem sikerült. Nem voltam még elég dühös.
S Mogyi várt a gépnél, így feledtem is minden feszültséget.
05.23.
Reggel, ha anatómián nem is jelentem meg, bár ezt nem tudom, de biztos, hogy számtechen már bent ültem, ugyanis megint megcsörrent a telefonom, s Nyusz volt az. Pillanatok leforgása alatt sírás fojtogatott... s kezdett elcsuklani a hangom, mikor hirtelen lecsapta a telefont valami tök érthetetlen mondattal. Én meg kiviharoztam a mosdóba, mielőtt egész csoport előtt rendezek jelenetet... innentől kezdve órai munkám értékelhetetlen volt. Nem csináltam semmit. Szemüveg Matyi sem mutatott különösebb kedvet az iránt, hogy segítene, Szemüveg Mari meg hülye mint... így dühös voltam óra végére mindkettőre. Betűre már be sem mentem... 5 percen múlt, hogy elkapott egy hatalmas zivatar. Ugyanis Mogyi elé kellett kimennem, a buszhoz munka előtt. Elkísértem a munkára, majd mire vissza értem pont mehettem fotóra. (jaj, eszembe jutott, bent voltam anatómián, férfi aktot rajzoltunk, de a fejét leszámítva szörnyű lett... S: ) De Mogyi mindenáron látni akartam. nah, kösz. Őt bezzegh, alig lehet rávenni, hogy mutassa meg a füzetét, vagy azt ahogy ír. Ő meg kapná ki a kezemből a rajzokat. :O
Fotóról a tanárnő 45 percet késett egy megbeszélés miatt. Majd a kirándulást beszéltük át, semmi érdemleges nem volt.
05.24. OFF
Anya délelőtt itthon volt, majd ment anyák napjára. Múlt héten együtt tanultuk kis húgommal a verset. Mondta, hogy mehetek vele, s akkor fotózhatok, de mondtam, hogy megyek suliba. ... persze.. TM-hez mentem be, majd haza jöttünk, s bevásároltunk szombatra. Úgy volt. hogy aznap nála alszom, mert felvetette, hogy mi sosem pizsi partyztunk, mint ahogy a húgáék fognak majd szombaton, amikor mi lerészegedünk. :)
Az ottalvós bulinkból annyi valósult meg, hogy haza mentem, ettem fürödtem, pizsibe bújtam, lementem, vittem a kis fogkefém, s megnéztük közösen az Éden Hotel 2 döntőjét. S szerencsére nem kellett csalódnom. Edina s Máté kiállta a "hűség" próbát. Aztán, hogy mennyi igaz ebből, azt már nem tudom, de a kis lelkem ideiglenesen megnyugodott. Nagyon kíváncsi voltam. S TM-nek is annyit meséltem, hogy már őt is érdekeltem.
Nem akarok bele menni. Azért volt különleges számomra, ez a reality, mert gyönyörűen illusztrálta miért nem szabad senkiben sem megbízni.
A döntő alatt egy telefon jött megint. Húgom akarta, hogy felmenjek, egy kicsit, de megdumáltuk, hogy majd a döntő után.
Nem tudtam mi lehet a baj, így fogtam a kulcsom s felmentem. Éjjel egyig tárgyaltuk megint anyám ügyét. Apám ki volt megint. Gyomor égés már hónapok óta meg van neki. S most rettegett, hogy mi lesz a hosszú hétvégén amikor is anyám lelép a szeretőjével, elutaznak s jókat dugnak. Anyám már csütörtökön készült a nagy napra. Gyanta, hajmosás, frizura, műkörmös... szoli.
Valamikor éjjel egy után ért haza a körmöstől, TT-től, elment szoliba, de ezt is csak TT-től tudtuk meg, majd valószínűleg órákat beszélt még egy padon a faszival.
Vissza se tudtam menni TM-hez, így otthon aludtam megint..
05.25.
Bementem suliba, ilyen is rég fordult elő. tanár nem volt, csak helyettesítés. Nagyszerű. Alkottam. S megbeszéltük Szemüveg Matyival, hogy hétfőn gyereknap alkalmából elmegyünk vattacukrozni, amit én ugyan nem szeretek, de kedvem lett hozzá.
Mogyival egymásnak háttal dolgoztunk, mindketten egy négerrel, csak ő csajjal, én pasival. Jól indult, csak a feka felidegesített... "szereted a nagy dolgokat? " kérdésével, az állandó hozzám éréssel, s a hülye célozgatásokkal. Mogyi meg azt hitte neki szól az idegesség, pedig vele próbáltam normális lenni. Megunta s szünet után cserélt egyik haverjával, nekem azt mondva, hogy a srác pakolni akart. Eléggé aggódtam emiatt. Majd meg is kaptam a műszak végén a "lecseszést" a busznál, hogy milyen csúnya pofát vágtam végig, kedve se volt velem dolgozni... :O
ok. De azért foglalt nekem helyet. S innentől kb. szent a béke volt.
05.26.
meló. Reggeli kelés. Elalvás. Még jó, hogy bekészítettem mindent, csak le kellett sütni a kenyeret, s már indulhattam is ... késve.
Féltem egy kicsit a szombattól, halogattam a döntést, hogy menjek- e egész héten. Mogyi szerette volna..
Ahhoz képest...
De kezdem az elején. Féltem, mert a diktátor nőszemély volt a felettes, míg egész héten a pasi volt. Utolsóként osztott be minket, mert jó sokan voltunk. Előkészíteni kellett. Már előző nap azzal riogattak minket, hogy este 6ig maradunk, ami nem lett volna túl szerencsés mert Mogyival mozi volt betervezve.
Vicc volt az egész nap. Jó nagy hajtás volt. Mindenki dolgozott, mint állat. Szünetben kimentem Mogyival. Kértem tőle egy szál cigit, bár nagyon nem akart adni. Mikor kimentem egy alacsony hosszú barna hajó piercinges csaj mellett állt. Először nem is tudtam, hogy oda menjek e. Majd észrevett, s végül leültünk a csajjal meg barátnőjével egy asztalhoz. Mogyi köztünk. A levegő meg megfagyott. Nah jó, nem. Csak fura volt. Szerencse, hogy ültek ott, akik feldobták a szünetet. 2 srác, meg az egyik zombie barátnője, aki korán be is ment. Mogyi elszívott 2 cigit, majd felállt, s megkérdezte hozzon e kv-t nekem is. Igent mondtam. S tök finomat hozott. Kap egy piros pontot. :)
Majd tovább ült. Néma csendben. Gondoltam, hogy zavarban van, s beszélgetett volna inkább a lánnyal, de én zavarom, vagy nem érti amiről a 2 srác magyaráz. Ami furcsa mert nehogy már ne értse. Mondjuk egyszer sem nevetett. A lány is 90%ban csendben ült. Tehát itt vagy volt valami, ami félbe maradt, vagy alakulóban van valami. Nem is beszélve, hogy együtt dolgoztak. S elég jól elvoltak..:( Tehát Mogyiból aznapra mondhatni elegem lett. Nem hagyott nyugodni a dolog. A női megérzések. (s ha jól sejtem ezt a lányt mutatta még az elején, hogy majd mond róla valamit. de ez már lehet csak fikció. )
Mondhatni időben végeztünk a munkával. A diktátor megint engem szemelt ki. Egyszer nem számítottam rá, s hozzám szólt, viszonylag normál hangon s ijedtemben akkorát ugrottam. ( "neked is tiszta a lelkiismereted...!" - kösz b+!)
Nagy nehezen arra jutottunk, hogy együtt elindulunk. De szerintem annyira nem volt kedve hozzám. S hiába kérdeztem, hogy van e kedve még menni moziba, vagy hagyjuk, vissza kérdezett, hogy miért fáradt vagyok? Fuck you. Nem csak valami van. Sokkal csendesebb volt egész végig.
A vízesésnél összefutottunk a "testvérével". S meghívta moziba, ha már a randijára nem jött el a lány. Átmentünk egy másik moziba s végül megnéztük a Battleshippet, annak ellenére, hogy én azért ajánlottam fel a mozit, hogy végre találjak valakit, aki elvisz moziba, s megnézi velem a Men in Black 3at. Hát nem jött össze. Hozzátenném baszki, hogy hétfőn megnézte moziban.... öööö... FUCK.
Kifizettem hármunkra a mozi jegyet, ő fizette a kaját. Majd hazafelé a kezembe nyomott még 2000 ft-ot. Amit nem is akartam elfogadni, de örültem, mert így legalább lett pénzem az esti koncertre.
Annyira fura volt a srác egész nap. S innentől számítom érdeklődésének visszaesését. Nem ír rám.
Viszonylag korán felébredtem, s az If I die tomorrow című számmal, gyorsan el is köszöntem a fb-tól, hogy nekiálljak tornázni. 10 percig bírtam. Nem tovább...:D Feladtam, lefeküdtem a szőnyegre, s csak meditáltam. Kettő óra körül járt az idő, s én inkább visszafeküdtem volna aludni. Mellesleg senki nem volt itthon.
Feltápászkodtam a szőnyegről 10 perc relax után s próbáltam tevékeny lenni. Leboltoltam Cicával, hogy kimegyek hozzá a délután mert félre rakott nekem pár party sipkát, s azt mondta, túl sokan járnak rá. Igazából csak már meg akart szabadulni tőle. Mondtam, hogy este felé jutok csak ki, mert még dolgom lenne itthon.
Rajzokat akartam pótolni, hajat festeni, s jól érezni magam folytatva az előző napi tendenciát.
TM közben a munkahelyére hívott volna be, mert a munka után sörözés volt kilátásban, de hát nekem mennem kellett.
Végül hosszas töprengés s térkép nézegetés, esélyek latolgatása után kerékpárral indultam el a 10 km-es távon. Volt benne egy halált megvető emelkedő. De túléltem. Nem álltam le, mint legutóbb. Ha már a torna nem sikerült ma...
Cicával elbeszélgettünk, kihozta sétálni a 50-60k-os kutyáját...
Szegénykém.. sosem volt valami attraktív de most különösen trehány volt, s igénytelennek tűnt. Több kutyaszőr volt a pólóján, mint a kutyán... Tudom, hogy nem megy valami jól nekik. Talán sosem ment igazán jól. Hisz a barátja eléggé függő alkat.
Meséltem neki pár dologról, ami a héten történt, majd 9kor indultam vissza.
Este már mindenki aludt, mikor elszántam magam a hajfestésre. Végül olyan hajnali 3 körül feküdhettem le.
05.21.
Nem mentem be a suliba, inkább egyenest a munkába indultam.
Amennyire Mogyi ellenkezett a hajfestés ellen, annyira fel sem tűnt neki.
Nem próbáltunk meg egy asztalhoz kerülni. Mégis egy szalaghoz kerültünk. Tulajdonképpen ennyi.
05.22.
Megint kimaradt egy kedd...
De munkába azért elmentem, annak ellenére, hogy most nem számíthattam Mogyi társaságára.. :(
Egész végig listáztam egy sráccal, majd visszafelé, épp, hogy volt helyem. Hiszen nem volt ki foglaljon.
Mikor munkába indultam volt egy nem fogadott hívásom... Nyusztól...
Egész nap ez járt a fejemben.. vajon miért? Végül mikor szabadultam a munkából, elég gyorsan arra a döntésre jutottam, hogy írok neki fb-on miért keresett, hogy lássa, nem direkt nem vettem fel. NAGY HIBA volt. Olyan bejegyzés került a szemem elé, ami még akkor is felb...ta volna az agyam, ha együtt vagyunk, csak akkor "jogosan". Vagy le sem szartam volna, mert tudtam volna a hátterét, s Nyuszhoz bújva el is felejtettem volna.. de mivel nem így történt csak plusz 3 sík ideg napot okozott. Szörnyű volt. Megint úgy aludtam el, mint az első héten. Kezdtem úgy érezni, hogy dühös vagyok, s végre sikerült átlépni a düh fázisába. Törölni akartam, ahogy haza értem. Nem sikerült. Nem voltam még elég dühös.
S Mogyi várt a gépnél, így feledtem is minden feszültséget.
05.23.
Reggel, ha anatómián nem is jelentem meg, bár ezt nem tudom, de biztos, hogy számtechen már bent ültem, ugyanis megint megcsörrent a telefonom, s Nyusz volt az. Pillanatok leforgása alatt sírás fojtogatott... s kezdett elcsuklani a hangom, mikor hirtelen lecsapta a telefont valami tök érthetetlen mondattal. Én meg kiviharoztam a mosdóba, mielőtt egész csoport előtt rendezek jelenetet... innentől kezdve órai munkám értékelhetetlen volt. Nem csináltam semmit. Szemüveg Matyi sem mutatott különösebb kedvet az iránt, hogy segítene, Szemüveg Mari meg hülye mint... így dühös voltam óra végére mindkettőre. Betűre már be sem mentem... 5 percen múlt, hogy elkapott egy hatalmas zivatar. Ugyanis Mogyi elé kellett kimennem, a buszhoz munka előtt. Elkísértem a munkára, majd mire vissza értem pont mehettem fotóra. (jaj, eszembe jutott, bent voltam anatómián, férfi aktot rajzoltunk, de a fejét leszámítva szörnyű lett... S: ) De Mogyi mindenáron látni akartam. nah, kösz. Őt bezzegh, alig lehet rávenni, hogy mutassa meg a füzetét, vagy azt ahogy ír. Ő meg kapná ki a kezemből a rajzokat. :O
Fotóról a tanárnő 45 percet késett egy megbeszélés miatt. Majd a kirándulást beszéltük át, semmi érdemleges nem volt.
05.24. OFF
Anya délelőtt itthon volt, majd ment anyák napjára. Múlt héten együtt tanultuk kis húgommal a verset. Mondta, hogy mehetek vele, s akkor fotózhatok, de mondtam, hogy megyek suliba. ... persze.. TM-hez mentem be, majd haza jöttünk, s bevásároltunk szombatra. Úgy volt. hogy aznap nála alszom, mert felvetette, hogy mi sosem pizsi partyztunk, mint ahogy a húgáék fognak majd szombaton, amikor mi lerészegedünk. :)
 |
| TM mindig fnom falatokat tartogat számomra:) |
Nem akarok bele menni. Azért volt különleges számomra, ez a reality, mert gyönyörűen illusztrálta miért nem szabad senkiben sem megbízni.
 |
| for Aliens |
 |
| Az "orosz" vodka |
Nem tudtam mi lehet a baj, így fogtam a kulcsom s felmentem. Éjjel egyig tárgyaltuk megint anyám ügyét. Apám ki volt megint. Gyomor égés már hónapok óta meg van neki. S most rettegett, hogy mi lesz a hosszú hétvégén amikor is anyám lelép a szeretőjével, elutaznak s jókat dugnak. Anyám már csütörtökön készült a nagy napra. Gyanta, hajmosás, frizura, műkörmös... szoli.
Valamikor éjjel egy után ért haza a körmöstől, TT-től, elment szoliba, de ezt is csak TT-től tudtuk meg, majd valószínűleg órákat beszélt még egy padon a faszival.
Vissza se tudtam menni TM-hez, így otthon aludtam megint..
05.25.
Bementem suliba, ilyen is rég fordult elő. tanár nem volt, csak helyettesítés. Nagyszerű. Alkottam. S megbeszéltük Szemüveg Matyival, hogy hétfőn gyereknap alkalmából elmegyünk vattacukrozni, amit én ugyan nem szeretek, de kedvem lett hozzá.
Mogyival egymásnak háttal dolgoztunk, mindketten egy négerrel, csak ő csajjal, én pasival. Jól indult, csak a feka felidegesített... "szereted a nagy dolgokat? " kérdésével, az állandó hozzám éréssel, s a hülye célozgatásokkal. Mogyi meg azt hitte neki szól az idegesség, pedig vele próbáltam normális lenni. Megunta s szünet után cserélt egyik haverjával, nekem azt mondva, hogy a srác pakolni akart. Eléggé aggódtam emiatt. Majd meg is kaptam a műszak végén a "lecseszést" a busznál, hogy milyen csúnya pofát vágtam végig, kedve se volt velem dolgozni... :O
ok. De azért foglalt nekem helyet. S innentől kb. szent a béke volt.
05.26.
meló. Reggeli kelés. Elalvás. Még jó, hogy bekészítettem mindent, csak le kellett sütni a kenyeret, s már indulhattam is ... késve.
Féltem egy kicsit a szombattól, halogattam a döntést, hogy menjek- e egész héten. Mogyi szerette volna..
Ahhoz képest...
De kezdem az elején. Féltem, mert a diktátor nőszemély volt a felettes, míg egész héten a pasi volt. Utolsóként osztott be minket, mert jó sokan voltunk. Előkészíteni kellett. Már előző nap azzal riogattak minket, hogy este 6ig maradunk, ami nem lett volna túl szerencsés mert Mogyival mozi volt betervezve.
Vicc volt az egész nap. Jó nagy hajtás volt. Mindenki dolgozott, mint állat. Szünetben kimentem Mogyival. Kértem tőle egy szál cigit, bár nagyon nem akart adni. Mikor kimentem egy alacsony hosszú barna hajó piercinges csaj mellett állt. Először nem is tudtam, hogy oda menjek e. Majd észrevett, s végül leültünk a csajjal meg barátnőjével egy asztalhoz. Mogyi köztünk. A levegő meg megfagyott. Nah jó, nem. Csak fura volt. Szerencse, hogy ültek ott, akik feldobták a szünetet. 2 srác, meg az egyik zombie barátnője, aki korán be is ment. Mogyi elszívott 2 cigit, majd felállt, s megkérdezte hozzon e kv-t nekem is. Igent mondtam. S tök finomat hozott. Kap egy piros pontot. :)
Majd tovább ült. Néma csendben. Gondoltam, hogy zavarban van, s beszélgetett volna inkább a lánnyal, de én zavarom, vagy nem érti amiről a 2 srác magyaráz. Ami furcsa mert nehogy már ne értse. Mondjuk egyszer sem nevetett. A lány is 90%ban csendben ült. Tehát itt vagy volt valami, ami félbe maradt, vagy alakulóban van valami. Nem is beszélve, hogy együtt dolgoztak. S elég jól elvoltak..:( Tehát Mogyiból aznapra mondhatni elegem lett. Nem hagyott nyugodni a dolog. A női megérzések. (s ha jól sejtem ezt a lányt mutatta még az elején, hogy majd mond róla valamit. de ez már lehet csak fikció. )
Mondhatni időben végeztünk a munkával. A diktátor megint engem szemelt ki. Egyszer nem számítottam rá, s hozzám szólt, viszonylag normál hangon s ijedtemben akkorát ugrottam. ( "neked is tiszta a lelkiismereted...!" - kösz b+!)
Nagy nehezen arra jutottunk, hogy együtt elindulunk. De szerintem annyira nem volt kedve hozzám. S hiába kérdeztem, hogy van e kedve még menni moziba, vagy hagyjuk, vissza kérdezett, hogy miért fáradt vagyok? Fuck you. Nem csak valami van. Sokkal csendesebb volt egész végig.
A vízesésnél összefutottunk a "testvérével". S meghívta moziba, ha már a randijára nem jött el a lány. Átmentünk egy másik moziba s végül megnéztük a Battleshippet, annak ellenére, hogy én azért ajánlottam fel a mozit, hogy végre találjak valakit, aki elvisz moziba, s megnézi velem a Men in Black 3at. Hát nem jött össze. Hozzátenném baszki, hogy hétfőn megnézte moziban.... öööö... FUCK.
Kifizettem hármunkra a mozi jegyet, ő fizette a kaját. Majd hazafelé a kezembe nyomott még 2000 ft-ot. Amit nem is akartam elfogadni, de örültem, mert így legalább lett pénzem az esti koncertre.
Annyira fura volt a srác egész nap. S innentől számítom érdeklődésének visszaesését. Nem ír rám.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)