Később elmesélem, hogy kerültem ilyen helyzetbe. Az egész a KPOP miatt... mellesleg.. :)
Lassan egy hete lesz szombaton, hogy találkozó volt megbeszélve a Hősök terére.
16. 45 re kellett volna odaérnem. De nem sikerült. aki ismer, most legyint egyet, hogy ugyan, mégis miért sikerült volna.. Hiszen mióta eszemet tudom, mindig kések, s vérig vagyok sértve, ha ezek után még nekem kell várnom. Utálok várni.
Időben elindultam, legalábbis én kis naiv úgy gondoltam, hiszen sosem számolom bele az emberi tényezőt. De basszus, akkor a fél életemben csak várnom kellene. Így mindig rohanok. Ami akkor a legfeltűnőbb mikor egy egy buli után már rám szólnak, hogy ne siessek annyira, most nem rohanunk. De meg van a megszokott tempó. Szokásaink rabjai vagyunk.
Tehát elkészültem. Mióta GD "felbukkant" az életemben, mindennap könnyebb, s konkrétan semmihez nincs kedvem, amiben nem szerepel legalább még egy ember, s sötétség, vagy csak kimozdulás. Olyan színek, ötletek, ruhák tetszenek, melyet sosem gondoltam volna.
Pár hete voltunk TM-mel bevásárló körúton. (valójában csak a Müllerbe akartunk menni állateledelért, de be kellett nézni 2 ruha üzletbe, az egyik egy turkáló volt. Olyan tarka színes ruhákon akadt meg a szemem, hogy megijedtem magamtól. Mondtam TM-nek is, hogy ma szerintem nincs olyan ruha amelyet ne vennék innen fel.. :O )
A lényeg, hazaállítottam, egy nadrággal, nyári, kicsit török hatású, semmi extra, még konszolidált is, s TM talált nekem egy ruhát, melybe azonnal beleszerettem.
Visszakanyarodva GD-hez, nagy vágyam egy férfi cipő. Találtam is itthon megfelelőt, mely pont illett az outfittemhez, aznapra. Apámé természetesen. De megtudja, hogy felvettem, engem megöl. Főleg, hogy picit megviselt lett.. (megjegyezném, hogy elegáns férfi cipő a vágyam, nem sport cipő.:) )
Szépen elindultam, persze rajtam kívül senki nem értette ezt az életérzést, de hol érdekelt az engem? Épp olyan helyre tartottam, ahol mindenki csak furcsábban fog kinézni nálam... Legalábbis legszebb reményeim szerint. KPOP (koreai pop) dance cover-re, avagy mini flashmobra mentem... videózni.
Épp a földalattihoz tartottam, mikor éreztem, hogy valami nem O.K. a cipővel. S fél perccel később le is esett a bőr cipő talpa... hiába legalább húsz éves már... Mondom, jó, ezért nem fordulok vissza, nem feltűnő, keresek vmi ragasztót valahol s folyt. köv. Közben le mentem volna a kisföldalattihoz. Csak hogy le volt zárva... :O Ok. akkor sétálok egy megállót, ott már biztos fel lehet szállni, közben úgy is van 2 bolt veszek ragasztót. 2 szupermarketből 2-ben JELENLEG nem tudtak ragasztóval szolgálni. Semmi baj, hiába esett le közben a másik cipőm talpa is, most már tényleg csak oda szerettem volna érni a helyszínre. Átvágtam pár árkád alatt, a Deák tér felé, ahol szembesülnöm kellett vele, hogy végig kordon vesz körül, az Andrássy lezárva, tehát sem földalatti, sem busz, sem metró... :O Ezt kicsit túlzásnak tartottam, főleg, hogy a forgalom irányító rendőrök különösen értettek, a külföldiekkel való bunkó fellépéshez, csak épp a forgalom irányításhoz sem, mert fogalmuk sem volt, mire hol lehetne felszállni, s mikor... merre megy.... szerintem ez cikibb, mint maga az egész cirkusz. Útközben a kínaiaknál vettem ragasztót. Nem segített... vagy azért mert nem is volt igazi ragasztó, vagy mert a Sors nagyon ki akart fogni rajtam.
Végül eljutottam metróval a Dózsa György útig, ahol nagyon nagyon nem akartam kikötni, de nem volt jobb ötletem. S trolival végre 45 perc késéssel befutottam. Reméltem legalább még egy lány lesz kint, de csak árpádsávosok voltam, s énekelgettek az ázsiai turisták nagy szomorúságára.
Itt már mezítláb mászkáltam, s nagyon kényelmetlenül forró volt az aszfalt. Nem volt mit tenni, elindultam vissza- troli, s villamos kombót választva. Persze, meg ahogy azt Alice megálmodta... a 2es villamoshoz érve, szerintem már vagy 50 ember biztos jót nevetett rajtam, hogy mezítláb tolom. De mit tehettem, mosolyogtam.
DE mikor kiderült, hogy a 2es nem jár csak a Kossuth tértől, kezdtem már lassan sírni a nevetéstől, hogy ilyen nincs. Ezt is csak én tudom megélni... Nem volt mit tenni... Elindultam. Itt rohadt sz.r volt végig sétálni, mert szörnyű volt a járda, nagyon fájt. Persze minden turista észrevett... s nem értették. Bevallom én sem.
De mikor a sarokhoz érve, azt veszem észre, hogy egy egész osztag roham rendőr vár, s a pillanat, mikor egy ráeszmél mit lát, s elindult az információ lánc, s minden mp.-ben eggyel több szempár szegeződik rám, de telibe röhögni nem tudnak, mert a "parancs " nem engedi, s én meg előttük lejtettem el...hát az valami "csodás" érzés volt... Sebaj, ennél nagyobb bajom sose legyen!:)
A melegfelvonulásra várt mindenki a Parlament előtt. Ki ilyen, ki amolyan érzésekkel, de abban mindkét oldal egyet értett, hogy engem nem értenek..... Köszi. Már csak pukedliznem kellett volna... s teljes a kép.
Ezek után már eseménytelen utam volt hazáig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése