Édesélvezet

Shine the light koncert... s a botrányt kavaró jelenet, ahol GD s asszisztense, szeretkezést imitálnak.

Hatásos volt..
Nem maradt el a remegés. Hirtelen mintha a szoba oxigén tartalma drasztikusan csökkent volna, úgy kapkodtam a levegőt..
S teljes zavar.

Nem tudom, ezek után gondolhatok e valaha is arra, hogy ennyire közel legyek hozzá. Végülis minden ember boldogan akar meghalni, ha már meg kell... :)

Legszívesebben az üvölteném, kötözz ki! de... nos lássuk be, erre vajmi kevés esély van. De a remény hal meg utoljára, mint tudjuk. XD

Nem tudom mennyire illik, egy ilyen poszt után felhozni Nyuszt, mint téma.. de..

újabban gyakran álmodom vele. Legalábbis az árnyképével, mert álmaimban sosem kirajzolódott személyiség.

Éjjel például összefutottam barátjával álmomban, s leesett tőle az állam, annyira jól nézett ki, még a nagy feje ellenére is. :D S megjelent ő... teljes ledöbbenés. s fordítottam el is a fejem, nem is láttam, csak tudtam, hogy ő, a mosolyáról. (ez a mosoly téma kezd az agyamra menni) Sosem néztem rá, mindig csak a perifériámban volt jelen.
Előtte, pedig előre megbeszélten jött át, s aludtunk együtt. S persze dugtunk. Mert már szükségem lett volna rá. De innentől már nem ő volt. A bizalom hiánya vetődött ki ilyen formában az álombeli alakra. Úgy tudnám érthetőbben megfogalmazni, hogy bárki más idegennel feküdtem is volna le, akkor is ilyen lett volna a szex.
Szörnyű volt, hogy ránéztem, s bár az ő testét éreztem, nem láttam a Nyulam.
Ráadásul ez az egész álom, pont egyik esti kiborulásom után volt. Mily meglepő.
Tánctársam kísértem már 3. napja esténként különböző stílusú koncertre, mikor is pénteken, nála kötöttünk, ki, mert nekem csak a pizza járt a fejemben. Nem  igazán tudtam átérezni a buli hangulatot, hiszen csak kpop zenék pörögtek a fejemben. Így nagy nehezen eljutottunk a pizzáshoz, ami történetesen amelett a kapualj mellett van, hol tánctársam lakik. Azt már meg sem merem említeni, hogy Nyusz is ezen utcában lakott. :O
Szép csendben befaltuk a pizza szeletet. S rájöttem, hogy nem elég az egy, s bár múltkor megfogadtam, hogy beérem eggyel, mégis félre dobtam fogadalmam, s indultam a következő körért. Miután mind az 5 szelet pizzát elpusztítottuk, akkor eszméltem rá, hogy már csak egy jó adag víz hiányzik a teljes boldogságomhoz.
Nem akartam megkérni Ttársam, hogy hagyj menjek fel vele inni, mert ezt már bejátszottam egyszer pár hete, s nagyon nem örült neki, hogy én s TM felkísérjük.
Így csak megkértem, legközelebb, ha jövünk pizzázni, vegyünk valahol piát is. Meglepetésemre, nem egy helyeslő választ kaptam, hanem felhívott inni.
Gyorsan hárítani próbáltam egy " nem akarok megint felmenni, nehogy felkeltsük anyud"-dal.
-Nincs itthon. -jött a meglepő válasz. Így beleegyeztem.

Így újra bebocsátást nyertem a lakásba, ahol egyszer, évekkel ezelőtt, már aludtam is. Megkaptam ugyanabba a kis pohárba a víz adagom, mint legutóbbi ivászatom alkalmával, s lehúzva, visszanyújtottam.

Legnagyobb ledöbbenésemre, kérdés s mindenféle gondolkodás nélkül újra töltötte nekem. (legutóbb kifogásoltam a pohár méretét, miszerint ez egy gyereknek is kevés víz. jellemző. Kisujját nyújtja s karja kell..) Remélem nem voltam ennyire bunkó, mint most rémlik. Lehúztam azt a pohár vizet is, s már jöttem is ki, mielőtt egy pillanattal is többet töltenék ott, ami esetleg egyéb hátsó gondolatok táptalaja lehetne.
S szerintem ha, nekem ez megfordult a fejem, akkor az említett hímneműnek is.. omg.
S ez be is igazolódott a lépcsőn lefelé menet, de "akkor aludj itt"-ra csak kitérő válaszokat adtam. Így végül, hogy haza kísértem, egyedül baktattam hazafelé.
Majd a megállóban, mélyen hatalmába kerítettek az emlékeim, a környék miatt. Hiszen mi volna, ha Nyusz még mindig itt lakna...
S milyen lenne most kimenni hozzá, s bár tudom képtelenség, hogy hangtalanul befeküdjek mellé, még ha át is jutok az ajtókon, de mennyiszer eljátszottam a gondolattal, hogy csak úgy befekszem mellé. Bevackolom magam, s ő szorosan átölel.... talán kapok egy puszit, s sosem kelünk fel....
nah jó...
fuck...