Iskolából jelentkezem

Az éjszakai műszak után sikerül csak útba ejtenem az iskolát. S akkor sem a leghatézük konyabb a látogatás, hiszen, vagy nyűgös vagyok, vagy nem tudok koncentrálni a fáradtság miatt, vagy egyszerűen feladom, s inkább haza megyek. Múlt héten az utolsó opció történt meg táncra hivatkozva, most pedig nem tudok mit kezdeni az szakmai órával. A feladat adott már pár hete. S eléggé le vagyok maradva, még sem tudok most hozzá kezdeni. Pedig időm, mint a tenger. Ebből az öt órából már 2 és felet fb-ozásssal töltöttem, de már unom. Nem tudom lementeni a megtekintett képeket, nem tudom magamévá tenni őket... :D
De szerencsére, kaptam egy headsetet, amit bedugtam a laptopba, így már majdnem teljesen olyan, mintha otthon lennék. Youtube benyomva, s blogolok. Ha már tényleg semmi értelmeset nem csinálok, legalább ezzel ütöm el az időt.
S nem csalódtam, laptopról tényleg sokkal könnyebb írnom, s nem is ejtek annyi hibát, mint otthon az asztali számítógép billentyűzetén. Már kezdtem megijedni, hogy visszafejlődtem, de ezekszerint nem én vagyok a hibás.... :D

Nos nézzük... miről tudnék írni.
Nem tudom hol fejeztem be legutóbb. Annyit tudok, hogy volt egy OFF post, de ennyi. Volt pár erdélyi post, s azt hiszem még tartozom pár képpel.

A héten kiderült az egyik fotópályázaton nem fogadták el a képeim.. Hm, sebaj... majd legközelebb.
GD rajtad a világ szeme!! Ajánlom, hogy beválogasd a képeinket! Mert ha nem egészen Seoulig cipelem Oppa felső testét, s azzal foglak bántalmazni!:D
Jójó, nem fenyegetőzöm. Nem tesz jót a karmámnak.

Most emlékeztettek! Holnap lesz annak is az eredmény hirdetése! OMGD! Nah most rendesen elkezdtem parázni. De tudom, hogy benne leszünk a nyolcban... bár jaj-jaj.... annyi kétségem lehetne, ha oda figyelnék a hangokra... de azok mindig csak bezavarnak..XD

Ha már Korea...
Mondjuk kezdjük vasárnapnál: elhatároztam, hogy a vasárnapot, a táncnak szentelem, s helyre rakom magamban a sorrendet, s kéz láb tartásokat, továbbá, megtanulom azt amit flashmobra kéne már tudnom, de még nem tanultam meg...
Szörnyű szombatom volt, most teljesen lehangolt a flashmob táncpróba, pedig a lányok megint írtó aranyosak voltak. Kaptam tőlük egy "CRAYON"-os karkötőt, crayon színekben:D
Mindig gondolnak rám, s nekem meg már szinte kellemetlen, hogy nem tudok a kedvükben járni..:(
De majd megyünk át főzőcskézni az ünnepek alatt az egyikőjükhöz, s majd viszek nekik panda alakú sütit, mert posztoltak a világot bejárt képhez egy receptet.:D

So eléggé lehangolt a szombati sikertelenségem.. teljes letargia uralkodott el ?rajtam. Szörnyű volt megint. Még egy horror film megnézésére is rávettem magam! :O
S csak aludni akartam, ki akartam aludni azt a negatív hangulatot...

De elaldutam. Kettőkor ha magamhoz tértem, fürdéssel együtt. Aztán mosogattam... mostam... mindent kitaláltam, csak ne kelljen elkezdenem a táncra gyakorolnom. 4 fél öt felé a gépnél voltam, akkor kelt fel húgom 2.szor, s érdeklődve szemlélte mégis hova öltözöm. Futni, ment a tömör válasz. Majd elkértem tőle a laptopját, hogy levigyem a pincébe, s gyakoroljak.
Nagy nehezen lementem futni. Egész jól bírtam a hideg ellenére, meg ahhoz képest, hogy már egy ideje nem voltam. Már visszafelé tartottam, amikor meguntam az egészet. Szépen megfizettem érte. Az utolsó mozdulatsornál tartottam, s elhatároztam magam, hogy akkor eddig s nem tovább, s akkor MOST megállok, amikor a jobb lábfejem s a cipőm orra megint megbotlott, s úgy csuklottam össze, mint egy marionett bábú. Csak egy bábú nem sír, s nem szitkozódik fájdalmában.
A szüléshez tudnám hasonlítani a fájdalmat. Csak a szülésnél jelen van az oxitocin nevű hormon, mely memória törlő hatással is rendelkezik.. na erre szükségem lett volna.

Aznap még táncikáltam egy sort a pincében, de nem sok sikerrel. Ott sincs elég hely... meg nem is nagyon tudtam követni. A flashmobra még aránylag egyszerű készülni, de a koreai hagyományos néptánchoz nincsen tutoriálunk, csak video felvételünk,....

Viszont ennek ellenére az eheti kivételes keddi napon megtartott koreai táncon sziporkáztam. Nem akartam abba hagyni.. annyira bele tudok feledkezni. Azt hiszem már írtam, hogy mennyire kikapcsol. Eddig sosem tudatosult benne, hogy olyankor nem létezik a külvilág csak mi s a tánc. Belefeledkezem a mozgássorozatba. Hiába jelentik be mindig a 10 perc szünetet,ami rendszerint 15, sőt most szerintem 20 perc is volt, mert végre kifaggattuk a megmaradt két tánc tanárnőnket, hogy tulajdonképpen mivel töltik a mindennapjaikat. Bejelöltek minket rögtön fb-on is. Sokat nevettünk, mert ők pont nem beszélnek angolul, így nyelvi korlátokba ütköztünk. De activity forever:D
Nagyon tetszik ezt a "táncosdi". De szerintem ehhez kellettek a nagyszerű tanár unniek is. Türelmesek, lelkesek.
S én is türelmesebb vagyok magamhoz, s még mindig lelkes. Imádom. Bárcsak folytathatnám mééég sokáig. De csak november végéig tart...:(

Hétfőn amúgy éjszakáztam, úgy néz ki eddig hogy minden hétfő-szerda-péntek éjjel dolgozni fogok, s akkor a csütörtök s keddi napom lesz az amit túl kell élnem. Nah meg a hétfő, szerda pénteki. Nem tudom,hogy fog működni, mert eddig még nem mentem suliból munkába....
Kedden, mint írtam, tele voltam energiával. Reggel fél liter energia üdítő, 3 szakelmélet, 3 anatómia, 2 óra alvás s tánc.
Szerdát átaludtam, nem tudtam, igazából nem akartam felkelni.
Kettő óra felé elmentem a sebészetre a bokámmal, ahol megállapította egy felettébb szimpatikus főorvos úr, hogy részleges ínszalagszakadásom van. De szerencsére nem szükségszerű megműteni.

Jut eszembe hétfőm még főztem is! Ha már nem mentem be iskolába. Valami főtt ételt akartam vinni a melóba. S adott volt az alapanyag otthon a paprikás krumplihoz.:D

Míg anyám otthon volt, az utolsó hónapokban csak krumplis dolgot főzött. Krumplis tészta, krumpli főzelék, nagy ritkán paprikás krumpli. (A gyakoriság a felsorolás sorrendjében történt. )Szinte hetente volt krumplis tészta. Mert hetente csak egyszer főzött.. hétfőn, esetleg kedden, mikor a randi hétvégéjéről haza ért.

Más nem jut eszembe,s idő hiányában is zárnom kell most minden gondolatom... ennyi futotta. Közben volt itt minden. Videó dömping, meg klip elemzés, nyálcsorgatás, s közben a tanárnő is visszatért az ebédről, tehát kicsit meg kellett erőltetnem az agyam, hogy az órára is koncentrálhassak. Legalábbis úgy tegyek, mint aki testileg s szellemileg is a teremben van.:D

Nah pussza

OFF

A héten 3 egymást követő nap is éjszakázom, 2x8 s egyszer 12 órában, így nem hiszem, hogy bármiféle aktvitást is várhattok tőlem a következő napokban.

Tovább 2 nagyobb project is készülőben van. Egy fotós s egy táncos.
A fotós még nem világos előttem, a lényeg, hogy jelenleg, mint szereplő s ötletgazda leszek jelen. Ezt a "random" eseményt ejtjük meg a hétvégén, s péntekre, ruhákkal meg mindennel elkéne készülni, hogy hétvégére a táncpróba mellett már csak kattintgatni kelljen. Ugyanis tuti kell majd színeket állítani a képeken, s okt. 10-ig el kell küldeni őket. Érzem. hogy jó lesz. Csak kapjunk is helyezést.
A táncpróbáról majd később mesélek. Legyen elég annyi, hogy a KKK-s tábor leányai készülnek valamivel.

Továbbá, csütörtökön külön táncom is van, ugye..
Alig éltem túl a múlt hét csütörtökit is. Ugyanis megint elkezdtem futni. Vasárnap AKKORÁT estem az újonnan lerakott térköveken, hogy 2 percig kínlódtam a könnyeimmel. S agyaltam azon, vajon most felhívjam e húgom, hogy jöjjön értem..
De erőt vettem magamon, s ahogy letelt a 2 perc felálltam, s futottam tovább. Levezetésként egy kis nyújtás, s rá sem bírtam állni aznap éjjel. Másnap is eléggé sántítottam még. Be is dagadt rendesen. Éjjel bekötöttem, s volt ecetes borogatás meg minden.
Nos azóta még mindig nem ment le a duzzanat... S kezdek aggódni. Ugyanis továbbra is nyomásérzékeny, befelé, még mindig nem hajlik, s ha bármi egyeletlenségre lépek, ami nem várt helyzetbe hozza a bokám, még mindig könny szökik a szememben. De járni, futni tudok... Vasárnap óta szerdán is és csütörtökön tánc után is voltam futni.
Le kéne mennem megnézetni. Azt mondják, nem normális, hogy eddig be van dagadva.

Más nagyon nem történt velem.
Sulinak még csak a közelébe sem mentem múlthéten. Ja, de egyszer bementem, s pótoltam a lemaradásom. S kiderült, hogy azon kívül nem maradtam le semmiről..
Nem tudom mi bajom... nem vagyok a toppon továbbra sem.
Ha nem lennének a KKK-s lányok vagy épp tánc szerintem már megőrültem volna. Segítenek kikapcsolni. Olyanokra tudnak rávenni.. délutáni karakoke party , akarom mondai norebang... hülyülünk, beszélgetünk. Velük teljesen  önfeledt tudok lenni. Nem úgy mint TM-mel s a többiekkel. Még nem is meséltem mi történt 2 hete szombaton...:O
Magam is megijedtem. Nah akkor köv. post.

KPOP FLASHMOB 2013