Bejegyzés 25 percben a semmiről

Kedves Naplóm!
Megint csak hasznát veszem az új telefonomnak. Tőlem szokatlan, hogy valahova előbb érkezzem, most mégis ez történt, így van felesleges 45 percem, amit Veled tölthetek el.
Már a napom is késve indult. Ugyanis elaludtam, mert az este kicsit hosszúra sikerült, bár lehetett volna hosszabb is. Akkor nem kerültem volna ágyba három óra előtt, de erről később. Kuponoztam egy három havi, korlátlan aerobic bérletet, s reggelente oda kéne lejárnom, ha Épp az estéimet nem valaki mással tölteném. Megbeszéltem Hanámmal, hogy ma elmegyek hozzá a munkahelyére, és ha már nem sikerült reggel tornáznom, bepótlom még a találkozás előtt, hiszen még útba is esik. Mekkora ötlet!
Csak nem kellett volna pontban egészre érkezni az órára, mert már nem volt hely. A masszőr srác biztatott, hogy siessek,  öltözzek át, ami rekord idő alatt sikerült,  még is a cipőm hiányzott. Awh, se cipő, se hely... Nem akartam a cuki pink zoknimba betolakodni, tehát visszakullogtam az öltözőbe, s megettem az ebédem, vagy a vacsorám, csendben s letörten.  Sebaj, felhívom a kedvrnc 18évesem, s majd vele elütöm az időt. De valahogy a telefonom, nem akarja megjeleníteni az összes telefonszámot, ami eddig a percig nem is zavart. Elköszöntem az öltöző magányától, s hozzá kezdtem, ahhoz, amihez a leginkább ért mindenki. A pénzköltéshez. Puha sörtéjű fogkefére s új fogkrémre van most szükségem, illetve egy foginygyulladásra igen hatékony fogászati készítményre. De ennek is van ám előzménye, meglásd szépen összeáll majd a kép. Sétálva tovább, most már célirányosan a buszmegálló felé, találkoztam egy idegen bácsival, de hogy milyen párbeszéd zajlott le, azt is kénytelen vagyok a következő posztban megírni, mert abszolút témába vág. Legyen elég annyi, hogy a busz soför szemfülesebb volt nálam, s ahelyett, hogy hagyta volna, hogy kilyukasszam a már kezelt jegyem, elvette Tőlem, s ellenőrizte. Ugye, alap esetben ez a normális eljárás. Természetesen lehetett nála jegyet venni, s ekkor hangzott el a kulcsfontosságú mondat, látva,  hogy a nagy címletek között kapírgálok valaminkisebb után:
"-Tudok visszaadni."- Ez igen! Meglepő, ilyenkor minden vezető tovább enged, csak ne kelljen szöszölni és visszaadni, mert váltópénz, az nincs náluk.
Odaadtam az ötezresem, ő pedig a visszajárót számolta, mikor az egyik utas megkérdezte Tőlem ez melyik járat. Ezt kihasználva a vezetőtől a teljes árért, kaptam egy félbetépett jegyet. Hát ez,  így még a hülyének is megéri. Komolyan azon gondolkozom, hogy ezek összejátszottam. S most azon fő az agyam, miért nem kértem el a jegy másik felét is. Kicsit dühít a dolog, főleg, hogy simán leszállhattam volna, s akkor megvárom a következő buszt. Így most itt ülök a 45 perccel a találkozó előtt blogolok. De ha legalább valami értelmesről írhatnék. :) Viszont most elköszönök, s este írom a következő bejegyzést, ami legalább pozitív lesz: D