Na, itt is vagyok! 2016.02.10.
Történt az, hogy a január a fogakról szólt. De addig húztam a bejegyzés megírását, hogy aktualitását vesztette.
Rávettem magam, s bejelentkeztem önszántamból a fogorvoshoz, s kaptam is időpontot február 8-ára.
Igen ám, de eközben letöltöttem a Vibert és a Tindert is az új telefonomra, s mint az tudhatjátok, Főnix megkeresett. Találkoztam is vele, s meséltem is itt, hogy szörnyen összetörte magát, még december végén, s az első fogai is romokban hevertek, várt ő is a fogászati beavatkozásra. Én ugyancsak a fogkövet szerettem volna leszedetni, mert vérzett az ínyem, s már elég ijesztően. Jó, nekem minden ijesztő, ami a fogakkal kapcsolatos.
Erre mit hoz a Sors, a fogorvosi látogatás előtt egy héttel megismerkedtem perzsa, félhosszú hajú fogorvossal. Nem is nagyon láttam benne esélyt, de végül olyan kellemes volt a társasága, hogy szombaton találkoztam vele. Majd vasárnap is. Próbált felkészíteni lelkileg rá, hogy nem kell félnem nekem semmitől, s különben is hozzá kellett volna mennem. Köszi. Hány százezerért?:D S különben sem ismertem akkor még.
Vasárnap este a taxiban ülve megkérdezte mi a tervem másnapra, mondtam, hogy semmi extra, tánc próba. Majd később jutott eszembe, hogy másnap lesz fogorvosi látogatásom. Szélesen mosolyogva mondta, hogy tudom, nem felejtettem el. :) Ő már akkor tudtam, mikor megkérdezte. Olyan jó volt, hogy minden mondatomra figyelt, meghallgatott, s még emlékezett is. Annyira szerettem az angolját is. Olyan aranyos s türelmes volt, hogy már teljesen elfelejtettem bizalmatlan lenni vele szemben. Amit nem bánok. Az az egy hét egy hónapnak hatott. :)
A keddi napon nem találkoztam vele. Hanahoz mentem be, de előtte le akartam menni az edzőterembe, step aerobicra. De tele is volt a terem, s a cipőmet is otthon felejtettem. Így inkább beszereztem a fogorvos által felírt készítményt, s vettem új puha fogkefét és fogkrémet is. Már a buszhoz sétáltam, mikor megállított egy öreg bácsi, az esti fényben, hogy ő nem akar kéregetni, de vegyem meg tőle ezt a rágót, mert látja, hogy rágózom, de ő már nem tud. Nekem biztos még jók a fogaim, s biztos egészséges vagyok, mert látja rajtam. Mit tehettem? Arvin mindig adakozik, hát megvettem tőle a rágót, amit nem akartam elfogadni, de a kezembe nyomta.
Nem telt el egy hét s piackutatásra mentem, ahol szintén a fogak s szájápolás volt a téma. Nem tudtam szabadulni a fogaktól, annak ellenére, hogy Arvin viszont gyorsan megszabadult tőlem.
De ne rohanjunk előre.
Szerdán Arvinnal találkoztam, s együtt vacsoráztunk a Friday'sben, majd moziba mentünk, ahol én szerettem volna fizetni a jegyeket, de nem engedte ezt sem, azt mondta majd legközelebb. Egyszer ő, egyszer én. Bár ekkor még nem tudtam, hogy nem lesz legközelebb. Nem volt egy rossz film, amire rábökött, bár viccesen kezdődött, mert egy vakrandival indult az 1950-es években.
Arvin sokat értett magyarul, s ezt is imádtam benne. Ahogy a magyar szavakat kiejtette, vagy épp egy - egy kérdésemre magyarul válaszolt. A kedvence volt a "Háááát-töh'. Mindig megmosolyogtatott. Imádtam a vele töltött perceket. Sosem voltam zavarban, mindig nyíltan tudtunk beszélni, akkor is, ha arról volt szó, hogy nem fogunk együtt menni sztriptízbárba. :D Bár, most az első talinkra visszagondolva, ott azért feltette azt a kérdést, hogy minden rendben van e a menstruációmmal, ami igencsak meglepett. De ő ilyen nyílt volt.
Kivétel, ha a személyes teréről volt szó. Nem tudom miért nem hívott fel magához, talán zavarta, hogy az öccsével lakik, vagy csak előre látó volt. Nem tudom.
Pénteken találkoztunk következőleg, amikor is megbeszélten egy hotelbe mentünk. Kicsit furcsa volt számomra, az effajta, előre megbeszélt szex, de már eléggé kívántam őt, ahhoz, hogy ne legyenek aggályaim. Imádtam a csókjait, mert mindig olyan finom volt, mintha vízi pipázott volna, bár azt nem tehette napközben. Ápolt volt, s figyelmes. S nekem pedig ez volt az első találkozásom egy körülmetélt pasival. :) Kicsit aggódtam emiatt, de amúgy nem érdekelt.
Arvinon annyira látszott, hogy komoly orvos, hogy imponált, bármit tett. Mielőtt hozzám ért volna, ügyelt rá, hogy tiszta legyen a keze, ami alap dolog lenne mindenki számára, ezt még sem tapasztalom. Hozott nekem is fogkefét, ha én elfelejtettem volna. Mondtam neki, hogy mindig van nálam, de köszönöm. :)
Annyira puha volt keze, s nagyon precíz is volt, ha értitek mire gondolok. :) Gyengédség hatotta át a mozdulatait, de nem úgy a szexet. Az pont olyan volt, amilyet én szeretek. Talán néha kicsit vad.
Összesen hatszor voltunk együtt, s jó 45 percet késtem a munkából miatta, de szerencsére megúsztam.
Szombaton nem akartam vele találkozni, amin kicsit, mintha besértődött volna, de mikor írt, már az ágyamban voltam. Vasárnap pedig barátnőimmel szülinapoztunk, s Valentin nap alkalmából megnéztük a Deadpoolt. Arvin is a barátaival töltötte ezt a napot, pedig én nagyon szerettem volna vele lenni, de erre az utolsó alkalomra csak hétfőn került sor. Ráadásul ugyanabban a hotelben. Szegény nagyon fáradt volt. El is aludt korán, s korán is kellett kelnie. Egész este nem bújt hozzám. Valami megváltozott. De mikor reggel elment fürdeni, én még elrejtettem a táskájában a pasis bonbont, amit még szombaton vettem meg neki, Valentin napra. Még se talizzak vele, üres kézzel.
Persze vasárnap, mikor átküldtem neki, milyen ajándékot kaptam, megkérdezte, hogy hol van az ő ajándéka, így elrontotta a meglepetést.
Nem is értem. Én semmit nem kaptam tőle. :( Pedig emlékszem az érzésre, hogy szombat este beszabadulok a CBA-ba munka után, hogy nézzek valamit Valentin napra neki, s erre már hosszú évek óta nem volt példa, hogy fiúnak azért adjak valamit, mert tényleg szeretnék.
S kiderül, hogy mindennek a lényege a szex volt. Mindegy. Én örömmel gondolok vissza ezekre a napokra, s remélem egyszer átélem hosszabb távon is ezeket a napokat, valaki olyannal, aki tényleg a királynőjének tekint.
Rávettem magam, s bejelentkeztem önszántamból a fogorvoshoz, s kaptam is időpontot február 8-ára.
Igen ám, de eközben letöltöttem a Vibert és a Tindert is az új telefonomra, s mint az tudhatjátok, Főnix megkeresett. Találkoztam is vele, s meséltem is itt, hogy szörnyen összetörte magát, még december végén, s az első fogai is romokban hevertek, várt ő is a fogászati beavatkozásra. Én ugyancsak a fogkövet szerettem volna leszedetni, mert vérzett az ínyem, s már elég ijesztően. Jó, nekem minden ijesztő, ami a fogakkal kapcsolatos.
Erre mit hoz a Sors, a fogorvosi látogatás előtt egy héttel megismerkedtem perzsa, félhosszú hajú fogorvossal. Nem is nagyon láttam benne esélyt, de végül olyan kellemes volt a társasága, hogy szombaton találkoztam vele. Majd vasárnap is. Próbált felkészíteni lelkileg rá, hogy nem kell félnem nekem semmitől, s különben is hozzá kellett volna mennem. Köszi. Hány százezerért?:D S különben sem ismertem akkor még.
Vasárnap este a taxiban ülve megkérdezte mi a tervem másnapra, mondtam, hogy semmi extra, tánc próba. Majd később jutott eszembe, hogy másnap lesz fogorvosi látogatásom. Szélesen mosolyogva mondta, hogy tudom, nem felejtettem el. :) Ő már akkor tudtam, mikor megkérdezte. Olyan jó volt, hogy minden mondatomra figyelt, meghallgatott, s még emlékezett is. Annyira szerettem az angolját is. Olyan aranyos s türelmes volt, hogy már teljesen elfelejtettem bizalmatlan lenni vele szemben. Amit nem bánok. Az az egy hét egy hónapnak hatott. :)
A keddi napon nem találkoztam vele. Hanahoz mentem be, de előtte le akartam menni az edzőterembe, step aerobicra. De tele is volt a terem, s a cipőmet is otthon felejtettem. Így inkább beszereztem a fogorvos által felírt készítményt, s vettem új puha fogkefét és fogkrémet is. Már a buszhoz sétáltam, mikor megállított egy öreg bácsi, az esti fényben, hogy ő nem akar kéregetni, de vegyem meg tőle ezt a rágót, mert látja, hogy rágózom, de ő már nem tud. Nekem biztos még jók a fogaim, s biztos egészséges vagyok, mert látja rajtam. Mit tehettem? Arvin mindig adakozik, hát megvettem tőle a rágót, amit nem akartam elfogadni, de a kezembe nyomta.
Nem telt el egy hét s piackutatásra mentem, ahol szintén a fogak s szájápolás volt a téma. Nem tudtam szabadulni a fogaktól, annak ellenére, hogy Arvin viszont gyorsan megszabadult tőlem.
De ne rohanjunk előre.
Szerdán Arvinnal találkoztam, s együtt vacsoráztunk a Friday'sben, majd moziba mentünk, ahol én szerettem volna fizetni a jegyeket, de nem engedte ezt sem, azt mondta majd legközelebb. Egyszer ő, egyszer én. Bár ekkor még nem tudtam, hogy nem lesz legközelebb. Nem volt egy rossz film, amire rábökött, bár viccesen kezdődött, mert egy vakrandival indult az 1950-es években.
Arvin sokat értett magyarul, s ezt is imádtam benne. Ahogy a magyar szavakat kiejtette, vagy épp egy - egy kérdésemre magyarul válaszolt. A kedvence volt a "Háááát-töh'. Mindig megmosolyogtatott. Imádtam a vele töltött perceket. Sosem voltam zavarban, mindig nyíltan tudtunk beszélni, akkor is, ha arról volt szó, hogy nem fogunk együtt menni sztriptízbárba. :D Bár, most az első talinkra visszagondolva, ott azért feltette azt a kérdést, hogy minden rendben van e a menstruációmmal, ami igencsak meglepett. De ő ilyen nyílt volt.
Kivétel, ha a személyes teréről volt szó. Nem tudom miért nem hívott fel magához, talán zavarta, hogy az öccsével lakik, vagy csak előre látó volt. Nem tudom.
Pénteken találkoztunk következőleg, amikor is megbeszélten egy hotelbe mentünk. Kicsit furcsa volt számomra, az effajta, előre megbeszélt szex, de már eléggé kívántam őt, ahhoz, hogy ne legyenek aggályaim. Imádtam a csókjait, mert mindig olyan finom volt, mintha vízi pipázott volna, bár azt nem tehette napközben. Ápolt volt, s figyelmes. S nekem pedig ez volt az első találkozásom egy körülmetélt pasival. :) Kicsit aggódtam emiatt, de amúgy nem érdekelt.
Arvinon annyira látszott, hogy komoly orvos, hogy imponált, bármit tett. Mielőtt hozzám ért volna, ügyelt rá, hogy tiszta legyen a keze, ami alap dolog lenne mindenki számára, ezt még sem tapasztalom. Hozott nekem is fogkefét, ha én elfelejtettem volna. Mondtam neki, hogy mindig van nálam, de köszönöm. :)
Annyira puha volt keze, s nagyon precíz is volt, ha értitek mire gondolok. :) Gyengédség hatotta át a mozdulatait, de nem úgy a szexet. Az pont olyan volt, amilyet én szeretek. Talán néha kicsit vad.
Összesen hatszor voltunk együtt, s jó 45 percet késtem a munkából miatta, de szerencsére megúsztam.
Szombaton nem akartam vele találkozni, amin kicsit, mintha besértődött volna, de mikor írt, már az ágyamban voltam. Vasárnap pedig barátnőimmel szülinapoztunk, s Valentin nap alkalmából megnéztük a Deadpoolt. Arvin is a barátaival töltötte ezt a napot, pedig én nagyon szerettem volna vele lenni, de erre az utolsó alkalomra csak hétfőn került sor. Ráadásul ugyanabban a hotelben. Szegény nagyon fáradt volt. El is aludt korán, s korán is kellett kelnie. Egész este nem bújt hozzám. Valami megváltozott. De mikor reggel elment fürdeni, én még elrejtettem a táskájában a pasis bonbont, amit még szombaton vettem meg neki, Valentin napra. Még se talizzak vele, üres kézzel.
Persze vasárnap, mikor átküldtem neki, milyen ajándékot kaptam, megkérdezte, hogy hol van az ő ajándéka, így elrontotta a meglepetést.
Nem is értem. Én semmit nem kaptam tőle. :( Pedig emlékszem az érzésre, hogy szombat este beszabadulok a CBA-ba munka után, hogy nézzek valamit Valentin napra neki, s erre már hosszú évek óta nem volt példa, hogy fiúnak azért adjak valamit, mert tényleg szeretnék.
S kiderül, hogy mindennek a lényege a szex volt. Mindegy. Én örömmel gondolok vissza ezekre a napokra, s remélem egyszer átélem hosszabb távon is ezeket a napokat, valaki olyannal, aki tényleg a királynőjének tekint.
