Még élénken él bennem a 2011- 2012es szilveszter.
Összegezve az elmúlt évet, hm.. nos nem lesz egy hosszú lista. Amit az előző évekhez képest kiemelnék az egyértelműen a Hamburgba való eljutásom. Ezt mutathatom fel. Az az út fantasztikusan hihetetlen volt.
Nem is emlékszem, hogy írtam e róla. Feltétlen pótolni kell, ha nem.
Nos nézzük.
Zűrösen indult a 2012-es év, akár csak a 2011-es, ami Nyuszt illeti. S láss csodát a 2013 sem hazudtolta meg magát....
- szóval egy hetes mosoly szünet.
- pár nagy szerű hét, Valentin napi meglepetés, szülinap, s március a második évforduló BUMM. egy oltári veszekedés.
Egy nyugis húsvét, s BUMM. Szakítás. 6 hónap.
Egy hónapos napi szintű sírás. Suli hanyagolása. Az évet úgy zártam, hogy még most sem tudom a jegyeimet. Egy jobb féle meló, utazás, majd egy Erdélyi kikapcsolódás.
S az enyhítő Kpop.
Szeptembertől meló ezerrel a BB koncert miatt. Suli OFF. Olyan szinten, hogy egy szerdai napot töltöttem csak bent, s egy fél hétfőt, két pénteket, s általában kedden vagy csütörtökön benéztem... gyönyörű.... ég a bőr a pofámról, s reménykedek a legjobbakban. Már nem érdekel ha megbukom (jelzem tavaly ilyenkor kitűnő voltam... ), csak valahogy éljem túl...
Egyet kívánok 2013ra, a boldog ént! Ennyit.
Merjek kilépni az utcára. Legyen hozzá bátorságom, s legyen valami kis cél amiért egy picit is úgy gondolom, hogy érdemes felkelnem, s nem egy sötét szobában az álmaimtól rettegnem, amelyekben különböző kreatív módokon búcsúzom azoktól, akiktől illene, s véres gondolatokkal vetek véget saját szenvedésemnek.
Egy dolog kimaradt.
Október 2. fele. Nyusz. Együtt vagyunk. vagy mi.... S nem vagyok boldog. Képtelen vagyok megbízni benne. Ő pedig nem szerelmes.
Amúgy minden egy véletlen találkozással indult. Majd rájöttem csak engem emészt fel a düh, s ha nem beszélek vele csak nekem lesz rosszabb... Felhívtam.
