H A L L O W E E N

Tim Burton  

Neve mára összeforrt a Halloween-nel,a  borzongással, s a képzeleten túli világgal. Neki nem egyszerűen fantáziája van, vagy nagy képzelő ereje, ő egy külön világot alkotott, melynek mi is részesei lehetünk, ha elég nyitottak vagyunk rá.
Kedvenc filmrendezőm. Rajzstílusa mindig elkápráztat, s számomra összetéveszthetetlen. 

Számomra az ő alkotásai követendő példák.Lenyűgöz. Nem állt szándékomban önéletrajzot írni, hisz a a Wiki-ben fellelhető.  

Az már csak hab a tortán, hogy kedvenc színészemmel szinte a kezdetek óta együtt dolgozik, hiszen Johny Deepnél keresve sem találna őrültebb, s zseniálisabb színészt, aki a leghitelesebben alakíthatná képzeletének szülöttjeit. (Személyes meggyőződésem, hogy Johnynak kellettek ezek a szerepek, hogy a "végén" olyan zseniálisan tudja alakítani Jack Sparrow-t. Jaj róla, is oldalakat tudnék írni. 

http://www.timburton.com/

Élvezet végig menni a galérián. Lehet azon kevesek közé tartozom, akiket ez a fajta művészet nyűgöz le, de ez talán azért van, mert ilyen fantáziám sosem volt, abban reménykedek, ha eleget nézegetem az enyém is előbukkan, de nem, mint egy olcsó utánzat, hanem egy saját világot álmodhatok. Legutoljára, szörfölgetés közben akkor éreztem iylet, mikor Manson honlapjára tévedtem, s a festményeit nézegettem. Rokon lelkek. Kár, hogy Marilyn Manson nem fektetett több időt a festegetésbe, ha újabban már nem sziporkázik a zenei palettán. 

Manson képgaléria - sajnos image váltás történt, az előző jobban tetszett nekem. 

Csütörtöki rajz órák

Hat rajz óra egymás után. Szeretem. Vagyis szereTtem. Lemaradt egy T. -.-"
Az első órára nem sikerült beérnem, mert reggeliztem. Maradt még tehát 2 órám, két 10perces szünettel, hogy befejezzem a rajz tér ábrázolás órának kompozícióját. Nem volt gond. Még úgy sem, hogy első pit kréta rajzom.

Anatómia. Csúszott a kezdés, már a tízórain is bőven túl voltam, már csak a kész rajzaim bezséltük át a tanárral, de még midig nem kezdhettünk hozzá az anatómiához, mert egy két drága osztály társam még mindig a rajz tér ábrázolás beállításán finomított. Nah, jó ez talán túlzás. Próbálta befejezni, s kapkodtak. S még így is plusz tíz percet arra kellett várni, hogy az anatómia tanár összelopkodja a teremben megmaradt kerek, esetleg gömbölyű vagy épp csak forgástesteket, hogy korrekt legyen a beállítás, s végre neki kezdhessünk az anatómiának. 
Végre én ültem a Nyalókás Lány, s a Snassz lány között. Nyalókás Lányt bírom. A Snasszt nem. Ő nem vicces, hanem bunkó, vagy buta. Furcsa, hogy ez a kettő milyen gyakran együtt jár.
A lényeg, míg tér ábrázoláson nem zavart a pofázásuk, addig anatómián, mintha hatványozottan jött volna ki. Nem is tudok érdemben semmit felmutatni erről az óráról...:S :@
Én már a sírás határán voltam idegességemben. Egyszerűen nem ment. Pedig ma mintha a tanár úr is jobb hangulatban lett volna, jött s magyarázott. Csak épp nem használt. Értettem, nem ezzel volt a baj, csak sehogy sem sikerült megvalósítani. 
Múlt órán tanultuk Gorgiászt, a nihilizmusi gondolatok előfutárát. Azt mondja:
1. Semmi sincs. (itt leginkább a felsőbb erőkre s istenekre gondolt, de ez ne zavarjon meg bennünket. )

2. ha még is van valami, akkor az emberek számára felfoghatatlan.

3. Ha mégis van, s fel is tudjuk fogni, akkor nem tudjuk közölni. 

Ezt szerettem volna az anatómia tanárnak címezni, ezúton meg is tenném. Lehet, hogy felfogtam, hogy helyezkedik el a térben a kábeltartó dob, csak nem sikerült közölnöm. Tehát, a 2 db A/3-as lapom, melyet 4x fordítottam nagyon szépen tükrözi, hogy próbálkoztam vele, de nem jött össze, s itt bezárul a kör, a 3. lapon nincs semmi értékelhető az csak a gorgiászi állításoknak köszönhető. Ma talán értékelte is volna eme eszmefuttatásom. :) Jó nem fárasztok tovább senkit.

Hétfő este Nyusznál tanultam. Mondhatni karácsonyi lidérc nyomás volt neki, karácsony nélkül. Én "puskát" írtam (nem tudom mennyire számít annak 3 db teleírt A/4es lap. csak rendszereztem a dolgokat.), s folyamatosan meséltem neki, hogy,  s "ezt tudtad, ezt hallottad, uh, ez tök érdekes...! "stb stb. Szegény játszott, s teljesen lelomboztam, pedig csak érdekességeket meséltem neki. Jó, néha kérdeztem egy két dolgot, ami nekem nem jutott eszembe a középiskolai tanulmányaimból. Szerintem nem tanulhatok ott többször.:)  

Kedd éjszaka dolgoztam. Semmi extra. Szerdán elaludtam, de azért a délutáni első fotó órámra bementem. Olyan izgatott voltam, hogy végre belevágunk. Az biztos, hogy itt is sokat kell majd tanulni, de úgy érzem egy jó tanárt kaptunk, fiatal, követhető, készséges. Már az első 3 óra után -ténylegesen, vagy egyetemi órákban számolva csak egy, - úgy éreztem, már jobban tudok fotózni.:) De csak akkor esett le, mire válaszoltam, mikor a második féléves műtermi fotózást kezdte el ecsetelni, hogy majd kell modell, de ne aggódjunk, addigra tudni fogjuk már azt is honnan szerezzünk jó sminkest, s stylest. Akkor tudatostul bennem, mire is vállalkoztam! Olyan fura. Csak egy jó fényképezőgép megvétele lebeg a szemem előtt. Erre gyűjtök. :) KELL. s kész.

Jut eszembe, még filmet is megtanulunk előhíni, laborban.:)
A terem keresése közben pedig találtam egy lepkét! Olyan szép volt, azon a zord napon.

Kicsit hullámosak a vonalak, csak azért, nehogy azt higgyék, hogy vonalzós. :)
Azt mondta rá a tanár úr, hogy ízes, friss, pattogós(?) :)

A szavak ereje

Próbálok "friss" maradni :)

Ákos- 1956

Nem keresgéltem videók után, de ezt láttam kipostolva az egyik közösségi oldalon, gondoltam feltöltöm, ha már egyébhez nincs kedvem.
Bár akkor már okt. 6-ról is tehettem volna említést, s eszemben is volt, csak mire gép elé jutottam elfelejtettem. Kéne nekem egy okos telefon, szerintem az egész világot annak a képernyőjén keresztül látnám onnantól miután először érzem súlyát s hűvösségét a kezemben.:)

Mai nap meglepetése, témába vág. Egy srác a metrón, olyan 20 éves forma max. A Bal karján a farmer dzseki felett egy jó 10-15 cm vastag piros-fehér-zöld szalag, kiégetve. Nem volt alteres a srác. Semmi extrát nem fedeztem fel rajta, még divatos is volt. Nem értettem. Manapság ez meglepő.

Nyomasztó, demotiváló

Ennyire nem fájhat, ez nem lehet valóság, csak álmodom, emlékszem a szavakra, vagy gondolatokra, melyek segítettek realizálni a körülöttem lévő valóságot, de a könnyek erre az ébredésre, s szavakra magasról tettek, s megállíthatatlanul gördültek ki szememből. Hét óra múlt pár perccel, tudatosult bennem, mikor a könnyfátylon keresztül próbáltam tájékozódni. Tudtam, hogy az ágyamban vagyok, csak azzal nem voltak tisztában, hogy álom emléke, vagy a szemem szúrós fájdalma elviselhetetlenebb- e. Szörnyű álmom volt. A kezem között vérzett el egy barátom. Annyira pánikba estem, bár tudtam, hogy az álombéli halál nem jelent tényleges halált, csak valami változásra hívja fel a figyelmet. Ez az egy tény nyugtatott meg. Mondanom sem kell rögtön lemásztam, s lapoztam fel az álmos könyvem. Jó, a wc-t is útba ejtettem.
Volt még pár órám ébredésig, így visszaaludtam. Luisa,a megbeszélt időpontban keltett, igazából azt nem beszéltük meg, hogy felhív, de így legalább biztosra mentünk, hogy nem alszom el, bár így sem sikerült időben a buszhoz érnem.
Egész nap vásároltunk, s sétáltunk. Fél 12től 16.30- ig. A képeket közöltem. Sok írni valóm erről nincs. Jól éreztem magam, csak maga a maratoni túra fárasztott le.
Kikísértem a buszhoz, s mikor szusszanni akartam hazatérni kaptam az sms-t TT-től, s TMtől, hogy miért nem csatlakozom hozzájuk, még mindig a tea házban vannak. Oh yeah. Azért lementem. Fetrengtünk egy darabig.
Előző este egy kocsmázás volt megbeszélve estére, de nekem más programom adódott. Luisa ugyanis itt aludt volna, így húgom a barátjával épp helyettem gyerek csőszködött, a szülők pedig házon kívül, mert báloztak. Tehát enyém a lakás, de Luisa még sem aludt itt.
Bár nem terveztem semmi konkrétat, mikor Nyusznak említettem, rögtön lecsapott az alkalomra, s bejelentkezett, hogy akkor itt alszik velem A VÁROSBAN. :) Gondoltam, majd előtte iszunk a lányokkal, s csak később találkozom Nyusszal. S miénk az egész este. Amit elterveztem, nah abból semmi nem jött össze.
Mikor a lányokkal elindultunk végre haza, hogy akkor iszunk, hisz sem TM-nél sem nálam nincs otthon senki csak elleszünk. A lépcsőházukban lépve, minden tervezett programunk, mint a kártyavár omlott össze. Anyám ugyanis épp lent volt TM anyjánál, s közölte, hogy apa itthon marad mert kisebb húgom beteg lett. S mivel én szabad estét kértem nincs ki vigyázzon rá. TM elmondása szerint úgy sápadtam el, mintha hypot öntöttek volna rám, vagy egy dementor épp az életörömöt szívná ki belőlem. 
Nem.. nem az van a dolgok hátterében, amire elsőként gondoltok. Ez egy ilyen mocskos családi titok, amiről mindenki tud, én, TM, TM anyja, talán húgom, s talán apám. Köztudott, hogy egyik ilyen bál alkalmával ismerte meg anyám a szőrös talpú román szeretőjét, aki nem mellesleg egy szimpla szobafestő, s napi elfoglaltsági körébe tartozik, hogy másfél liter (nem mondok márkát) de királyi fényű francia kártyalapok nyerő lapjának nevéből összetett márkájú folyékony kenyeret gurítson le a torkán. Ez ember?! Egy behízelgő mocskos suttyó. Sajnálom nem tudok kulturált maradni, ha erről a témáról van szó. Mindig heves érzelmeket vált ki belőlem. A lényeg, hogy egy dolog jutott eszembe, anyám "egyedül "(= apám nélkül) megy el ARRA a bálra, ahol AZ is ott lesz. WTF?!
S miután TT-vel felmentünk hozzánk, hogy megbeszéljük, mi legyen Nyusz is beállított.Az alap hangulat megvolt, tehát. S így utólag visszagondolva, a legrosszabb lehetőséget választottam. Bár valószínűleg , így kellett lennie .
Én szépen elterveztem, hogy Nyusszal itthon leszünk, miután ittam egyet a lányokkal, találkoztam barátaimmal, s hazaérve, beülünk a fürdőkádba, amire már nagyon rég volt példa. Konkrétan január óta nem, mivel én elutaztam, Nyussz, meg vidékre költözött, ahol csak zuhanyzó van.
Így kerültünk a lépcsőházba, s bár mondtam a lányoknak menjenek nyugodtan, amerre látnak, én nem megyek, TT kijelentette, hogy ő ott marad ahol, a barátnői vannak. Gondoltam, hogy TM inkább Pötyivel találkozna, s ez még feszültségekhez fog vezetni, de hogy ilyen  bunkó módon reagálják le, azt nem gondoltam volna.
Nyusz intézett nekünk társaságot, igaz blues kocsmába mentünk, amit utólag ő is hibának tartott, hogy engem oda levinni, de  túl éltük.
TM-t egyszer figyelmeztetnem is kellett, hogy higgadjon már le, agyon ideges voltam rá. Konkrétan mikor megérkeztünk a kijelölt ivóhelyünkre, ahol a közösen vásárolt pezsgőt akartuk meginni, gondoltam oda adom nekik, aztán mehetnek isten hírével. Folyamatosan pufogtak, sugdolóztak, s féltékenykedtek, hogy nekem van kibe belekarolnom, bár azt inkább poénra vettük, bár már ebben sem vagyok biztos. Elrontották az egész estém. Mindkettő rohant volna, a tánctársamhoz. TM, Pötyi miatt, TT meg mert megdugná a tánctársam.
Az este során ráadásul annyira kedves akartam lenni Nyuszhoz, ha már a barátnőim miatt égek, hogy a kedves becézés helyett, valami olyan szaladt ki a számon, amin én is meglepődtem. "édesem".
Mai napig nem tudja, hogy ettől a szótól, nem egy előző "kapcsolatom " pasija miatt ráz ki a hideg, hanem Ma petite miatt, aki mindig ezzel idegesített. S sosem hívhatott így emiatt Nyusz. Meg senki sem.  Nem hiszi el nekem. Mindig a fősulis tanárra asszociál. Hát ma este épp nem ez jutott eszébe. Mikor kimondtam, egy pillanatra megfagytam, s körülöttem a levegő is. Én is csak néztem, TM is felkapta a fejét, s Nyusz is, s nem is kell mondanom, hogy összeesküvést, s megcsalást sejtett a dolog hátterében. Persze, ezután jött egy sms. Tánctársamtól, hogy találkozunk-e. Nyusz, csak annyit kérdezett: "Édesem?" -.-" OMG. Mondanom  se kell, hogy nem sikerült elhessegetnem a fagyott zöld szörnyeteget, s légkört. Persze ezután, reflexszerűen vette elő mindkét lány a telóját, hogy írjon a tánctársamnak, hogy amint tudnak mennek. 
A kocsmáról, annyit, hogy pincérnő hozta ki az itallapokat, s az este folyamán 3x "lehölgyemeztek".

A kishölgy OK.  De ez. A pincérnő még idősebb is volt nálam. Mindegy. TM-nek megártott a pezsgő sör kombó, innentől kezdve legalább elviselhető volt. Nevetgélt, s nem vágta a pofákat. Bár szó nélkül álltak fel, s köszöntek, mentek. Én próbáltam velük beszélgetni, de nem volt épp nyerő. Ugyanis mikor TT előhozta a HERE témát, a két teljesen új fiú ismerős előtt, akkor, úgy gondoltam, most már szólok neki, hogy ezt talán nem most kéne. Nem csak engem éget ezzel, hanem barátom is, hogy ilyen barátnőt szedett össze. TM változatlanul mosolygott, s fecsegett a mellette ülő aktszűz sráccal,akiről szerintem ezzel mindent el is mondtam, s a nevére sem emlékszem. Természetesen Nyusz most is állta a barátaim fogyasztását. S a lányok távoztak. Visszagondolva nem értem, hogy miért nem kérdezték meg, hogy nincs e kedvem nekem is menni. Hisz akkor Nyusszal taliztunk volna a vasútnál, s mindenki a saját társaságában van, s nem kell ott ülnöm, mint valami jó feleség. De túl éltem. Valószínűleg nem hiányoztam, ha nem hívtak. Pont.
Ezek után átmentünk egy másik helyre, megívtak egy gyümi lére, s a vasútállomás felé vettük az irányt, hogy végre ketten lehessünk, s végre együtt ébredjünk reggel. Szép tervek. Kár hogy nem sikerült a megfelelő hangulatot megtartani. A kalauzzal keveredtem kisebb összetűzésbe. Érvényes jeggyel. Mivel eleinte tűrtem, s csöndben hallgattam, ahogy oszt minket, de mikor tovább ment s félvállról visszaszólt, hogy a következőnél le lehet szállni, na akkor elszállt az agyam. Megmondtam, neki, hogy én is elő tudom venni a tahó stílusomat, hajnali fél egykor, úgy hogy ne túráztassa magát feleslegesen, s verje a mellét a szánalmas munkájára. Persze Nyusz meg rám haragudott, hogy miért nem tudom befogni. ÉN?! Még türelmes voltam! So hazaérve bedőltünk az ágyba, s olyan szar hétvégém volt, hogy leírni nem lehet.
Bántott anyém, a lányok, hogy leléptek, hogy engem nem hívtak, hogy Nyusz nem állt mellettem, bár ő elég illuminált állapotban volt. S hogy ki kell mennem falura, éjjel. S még a kurva kalauz is baszogat. Ráadásul jófeleségként ültem egész éjjel, s szombat este már 1re hazaértem, mikor mindenki a városban töltötte az estét. Ez annyira lehúzott. Még a sextől is elment a kedvem a hétvégén. Persze emiatt csak újabb nyugtalanságra adtam okot.
De mára már réges rég túl vagyok rajta, bár barátnőim, továbbra sem változtak, de Nyuszba menthetetlenül szerelmes vagyok. De ezt úgy is lefogom írni.

Csajos szombat

Szombat délutánomról pár kép.
Egy ismerősöm látogatott meg, s vásárolgatni kellett elvinnem. S mikor nem számítok rá, akkor találkozom, ex nagy kedvencemmel, Lakatos Márkkal... (L) Fuck

Egy semmilyen hét

Péntektől péntek délutánig. Ha lesz időm, akkor a htvégére külön bejegyzést szentelek, bár jobb lenne elfelejteni.
Szombaton kocsmáztunk, előre megbeszélt program volt. Hoppá. Nem. Úgy indult, hogy lányokkal koncertre megyünk. Lehet jobb döntés lett volna, de most már így sem tudjuk meg. Majd az alternatív világban:)
Nagyban vártam már TTre, aki jó egy órát késett, ha nem másfelet. Kint ültem már a lépcsőházban, mert nem volt kedvem otthon ülni. TM még nem csatlakozott hozzám, így volt időm merengeni. Érdekesen alakult már ez a koncert gondolata is, mert TT nagyon nem erre akart menni, hanem egy másikra. De egyedül nem volt buli, így inkább csatlakozott hozzánk. Bár ezzel már tisztában kellett volna lenni, hiszen már előző buli alkalmával előtte beszéltük meg, hogy ide jövünk. Nagy hisztik, s kiakadások után végül is beletörődött a sorsába, de túl későn, hiszen akkor bennünk már újabb program fogalmazódott meg. Iszogattunk a lépcsőházban, újabb lakók jöttek- mentek, egy kedves lakótársunk be is szólt. Majdnem utána mentem, de nem lett verekedés. Csak irigykedett.. Nah, jó nem, mert az egy elkényeztetett p....a, akinek mindene meg van amit kiejt a száján, s nem csak apucitól, aki jól menő ügyvédi irodát vezet, hanem a testvérétől is, aki meg az ország házában tevékenykedik, de nem politikus, még menthető. :) A testvéréről is oldalakat tudnék írni, de most nem teszem. Lényeg, hogy vele nagy baj nincs, majdnem minden lány ilyet szeretne:)
A lényeg, hogy az ivászatot egy kocsmában folytattuk, csatlakozva, kedvenc szakácsainkhoz.
Nyusz kevésbé támogatja ezt az ötletet. Az este nem is volt zavartalan. Olyan 2 óra körül elrohantunk, TM jött velem, ő ment másnap dolgozni nekem meg találkám volt Nyusszal, s mentünk ki hozzá. Azt mondta szörnyen látszik, hogy ittam, úgy csillogott a szemem...

Vasárnap nála telt el. Semmi komoly, peace&love. Napsütés, játszás. Oh yeah.
A hét többi napja szintén  eseménytelenül telt. Voltam iskolába, dolgozni, hétfő délután. Siker élményem is csütörtökön, tér ábrázoláson, nem is kicsi. Az jól esett. Majd nyomom fel a képet. S persze nem tökéletese, de jó. Jobb, mint a többi, főleg hogy a csoport nagyrészt 3 óráig rajzolta a beállítást, míg én fél óra alatt 2x feldobta, s hengerrel baszakodtam. Majd annyira untam magam, s nem akartam bealudni, hisz éjszakából mentem suliba, így a mellém ledobott drapériát rajzolgattam.
Anatómián megint kockáztunk, meg hengereztünk, de semmi sikerélmény...:( Nem értem. Biztos a munka is, meg a 3 rajz óra előtte. Tehát mikor ár belejönnék, vége a 3. órának, s kezdődik ez a a kedves anatómia.... így nem jó. Pedig ugyanúgy kockákat rajzolunk!! Hajam tudnám tépni. :) Szerintem a tanár hibája, nem hat ránk ösztönzőleg, vagy nem is, az meg van, akkor nem ad pozitív energiákat...:)

A héten a Nyalókás lánnyal s barátnőjével voltam. Vicces, mert egyik sem szép, viszont a nyalókás lány, amilyen pofátlan s bunkó tud lenni, az jól áll neki, viszont a barátnőjéből meg csak a negatívum árad, a tömény bunkóság /butaság?/. 

Pénteken sikerült végre találkoznom tánctársammal, s  dumáltunk, megint hajnalig a lépcsőházban. Volt mit megbeszélni. Ennek is külön bejegyzést szentelhetnék. Ha nem lenne egy hétig sulim talán le is írnám.
Bár inkább nem. Még olyat írok le, amit nem mondtam el neki:D

 

  A hiba: a sötét foltokat kezdtem el felrakni, pedig a fokozatosan kellett volna világosítani, mert így vissza világosítani elég nehéz.. azért nem is haladtam vele jól.. Nem baj, most már ezt is tudjuk. :)

Blog helyett...

Túl vagyok egy hosszú héten.

Valahol szombaton fejeztem be az előző bejegyzést, most nem fogok visszaolvasni.
A suliban a helyzet változatlan, egyedül vagyok, de nem veszem észre, a tanulásra koncentrálok. S most egy újabb képzést fogok elkezdeni a jövőhéten. Tehát a hetem úgy fog kinézni, hogy 5 napot sulizom, alapjáraton, majd egy nap szerdánként csinálom a másik képzést, este 8ig. Kedden külön rajzra szeretnék majd eljutni, s utána meg esetleg éjszaka menni dolgozni, plusz a héten még egy délután vagy még egy éjszaka, de semmiféleképpen nem kéne a 2 melós napnak egymás mellett lennie. Hosszú heteim lesznek. S emellett Nyuszkót is be kell sűrítenem a hetembe, a hétvégén kívül.
Nah, de ez még a jövő zenéje. Egyelőre pihenés van itthon, gép előtt ülés, blogolás, készülődés az estére. Koncertre megyünk a csajokkal, most hím(ek) nélkül. :(

Nem volt időm írni a héten. Mivel rögtön kezdésnek hétfőn délután melóztam. A suliban egy tök jó grafitceruza képet alkottam, festészet órán. Elsőre sikerült a kompozíciót eltalálnom. Majd odajött a tanárnő s megkérdezte, "menni fog a tónusozás?" -.-" Reméljük... -.-" Mindegy. Legalább nm hozta szóba a vonalzót. 
Hétfőn már majdnem sikerült beérnem első órára!! De nem a Sors megint közbeszólt. Hihetetlen. Pedig időben felkeltem, zuhanyoztam még volt tíz percem indulás előtt, mikor gondoltam, hogy nyomok még egy kis ketchupot a szendvicseimbe, mert natúr már hányni tudnék a szendvicsektől, mikor is a gravitáció hatására kiesett a kezemből s a földön szétrobbant a ketchupös flakon...

Tehát a munka miatt későn értem haza erőm sem volt semmihez. Amúgy végül a múlthét csüt. után mikor egész este egyedül dolgoztam, s scanneltem, meg pakolgattam, meg minden, most végre hivatalosan is megtanultam scannelni a vonalkódokat.(amúgy csak karácsonyi cuccok voltak. El is terveztem, ennek hatására, elmegyek s megkeresem őket a boltban:) )  Nem bonyolult. S ráadásul karácsonyi cuccokat, gyertyákat is scanneltem most is.
Másnap csak szimplán nem keltett húgom időben s késtem, de baj most sem lett belőle. Suli után elmentem rajzszakkörre, lejelentkezni. Majd haza, fáradtan, s mappám kezdtem elbarkácsolni, miközben tevékenykedtem, a ragasztópisztollyal, jól ráfolyattam a folyékony műanyagot a lábfejemre. Majd időpontot egyeztettem, az újabban első számú hímmel. Nem kell félre érteni. De ha szabad időm van vele vagyok. Nyusz vasárnaptól épp külföldön utazgatott, szerda hajnalig. Tehát megint hajnalig ültünk a lépcsőházunkban, s dumáltunk.
Szerdán lógtam suliból,  a hajnali program miatt. Nem bírtam felkelni. Ezt még nehéz lesz kimagyarázni. Nyusz ideges volt miatta. Rám is szólt nehogy elbasszam a sulit, de nem szándékozom. Most már nem fogok adni a kísértésekre. Ha dolgozni is fogok, már pedig fogok, akkor pihennem kell.

Nem szeretném kikészíteni magam.

Csütörtököt nagyon vártam, ugyanis anatómián megint kockákat rajzoltunk, hogy mindenki gyakorolja, s reméltem, végre megmutathatom a tanár úrnak, hogy azért mert nem tudok mit kezdeni az egész alakos csontvázzal, azért még van fogalmam a rajzolásról. Ez sikerült, bár nehéz volt. Ráadásul, emlékezett rám, hogy fáj a derekam, ezért, ültem fordítva a 5-6, órában már fordítva a bakon. Gerincferdülés. Állni sem tudok egy helyben hosszan. Így kreált nekem egy profi bakot, mert szerinte azért rajzoltam el a csontvázat mert, az ölemben volt a tábla fektetve, s nem állítva. Tehát tanári engedéllyel ülhettem széken s bakon egyszerre, s milyen kényelmes volt:D Lehet még sem oly bunkó ez a tanár. Aztán szenvedtem a kockákkal. De senki nem érdemelte ki a csontvázat, ami elszomorított mert azért reméltem,... hogy talán én...  de legalább kaptam valami pozitívumot. "látom, hogy te már rutinból rajzolsz kockát, de te is elrajzolod." mire én: persze, mindenki tévedhet. erre ő "igazad van, még talán én is elrajzolnám.."
Rutinból..:D Ez tetszett. Más körülmények között nem tetszett volna, de ettől a tanártól ez is nagy szó volt. 

Előző órán tér ábrázoláson is kaptam dicséretet. Nem fényezni akarom magam de a kockán lévő henger csonkolást egyszerűen s nagyszerűen oldottam meg. Még a tanár is mosolygott rajta, bár akkor még nem értettem. De látva a többiek rajzát... rájöttem. Mindenki túlbonyolította s elveszett az ellipszisek s a perspektíva erdejében, én meg 4 ferde vonalat húztam be:D

Ezt is felrakom. Bár az alatta lévő kockában lévő ellipszisre nem vagyok büszke... sőt.. de nem photoshoppoltam le. 

Csütörtökön éjszakáztam, s úgy, hogy délután nem aludtam, inkább a leckét csináltam. Képgrafikára a 3 összefüggő képet, amit még talán kedden vagy vasárnap dumáltunk meg a tánctársammal. Teljes elemzést építettünk rá a képre. De szerintem jó lett. A technika szempontjából, (papír metszés) mindenképpen.
Pénteken semmi extra nem volt. Első órában egy szerkesztést oldottunk meg. Röhej. ...-.-" Utána meg csak a papírmetszetet vagdostuk ki, míg a tanárnő fb-ozott a telefonján. Előbb el is engedett minket.
Haza érve folytattam a metszést. Majd megcsináltam a legtöbb házit. Végül nagy unalmamban, hiszen már gép előtt sem tudtam ülni, írtam egy sms-t "szakácsomnak", hogy elé mennék. Nah ebből megint lépcsőházazás lett, hajnali 4ig.
De előnye is van. éjszaka olyan embereket látok jönni menni, akiket alapjáraton soha. Nem is gondolnám, hogy ilyen élet van egy lépcsőházban. De mi is csak színesítjük..:D
Nyusz "engedélyt kapott" programszervezésre pénteken, így haverjaival játszott. Gondoltam, ha elmennek, majd átmegyek, s megint együtt alszunk/kelünk. De mikor 2. hívtam fel, s még mindig nem ajánlotta fel, így offoltam a dolgot. Majd jövőhéten más lesz:D

Csonkolt henger

Tanári engedéllyel

Anatómia... XD

Címkéztem. Az jutott eszembe "szegény gyerekek, milyen sokk érheti őket, mikor tudatosul bennünk, hogy a Télapó csak krampuszokat hozott nekik, mert beváltotta az ígéretét. Az én Télapóm sosem váltotta be:D Bár virgácsot kaptam.

A suli

A hétfői festészet óra nem indul valami könnyen... A tanárnő megkért minket, hogy a A/3-as lapunk közepére helyezzünk el egy 20x15 cm-es téglalapot, amibe 3 órán keresztül komponáltunk, egy síros bödönt, s 2 gyümölcsöt, az alapszínekkel, fekete fehérben. De még kidolgozni sem kellett. S akkor jött a hidegzuhany, mikor először körbe járt a tanárnő, s meglátta a munkámat. "ehhez a feladathoz már nem használunk vonalzót! "  Kicsit ideges lettem. Amúgy sem volt jó kedvem. Nem is késtem, s már nem volt helyem s a gengbeng sem gondolt rám. Már megint. Ez a hetem tök magányosan telt el a suliban. Nem volt igazán senki akivel beszélni tudtam volna. Csak kedden találkoztam az új-zélandi leányzóval, s mindig felüdülés. Kár, hogy nem kerültünk egy csoportba. Bár kedden a gengben odahívott magához, s közölték, úgy érzik, hogy nem beszélgetek már velük, mert kicsik. Persze, a kicsik, csak kifogás volt, s a poén része, de tulajdonképpen így van. S hiába jutottam be elsőként a terembe, s foglaltam nekik helyet, s hiába ültem mellettük, így is mérföldekre éreztem magam tőlük. Be is aludtam az egyik órán. Kb 10 percet aludhattam, plusz végig a szünetet, de utána nagyon jól voltam. Még arra is emlékszem, hogy a tanár az utolsó nevet annyiszor ismételte el, hogy le tudjuk írni, hogy még én is leírtam, félálomban.

Szedán délután dolgoztam, ezért egész héten csak az mondható el rólam, hogy minden nap megkérdezték, dolgoztam e este, mert úgy nézek ki...:D Köszi. Én is, Téged. :)

Csütörtökön megtört a jég végre. Tér ábrázolás. Kockák. Késtem. beültem egy helyre, s meglepődve tapasztaltam, hogy egy darab kockát kell lerajzolni. Kicsit megijedtem, hogy meghalok majd az unalomtól. De miután 2x is sikerült lerajzolni, a tervezett egy óra helyett, 10 perc alatt, így végképp lebuktam a tanár előtt, s rájött, hogy bár a másik beállításra 2 órát szánt, s bár oda tette nekem a bakot, csak késtem, mégis csak annak álljak neki s csináljam. Alig egy óra alatt kész voltam vele. Egyetlen hibával.. s kezdhettem a következő feladatnak. Tetszés szerint csonkolt kocka. Természetesen nem látható élekkel. persze ezt mindenki elfelejti, akinek nincs műszaki "előképzettsége". Így el is vesztem az időben. S végül annyit kaptam megjegyzésként: " túl letisztult... szinte már építészeti"... Persze, hogy az, mi más lenne?! Tehát, most vissza kell fejlődnöm, mint ezt ki is mondta a tanár. Ő is műszakin kezdte, tehát érti a problémám, de ettől függetlenül a grafika, játékos, keresgeti a vonalakat, s nem unalmas. :D Köszi. De legalább NEM FELTÉTELEZTE A VONALZÓ HASZNÁLATÁT.. (L) Lehet mégis szimpatikus lesz ez a tanár úr. Nagyon hasonlít egy volt tanáromra. Szerintem majd megértjük egymást. Amúgy azt vettem észre, hogy fontos a tanárokkal való kapcsolat,hogy lássák az érdeklődést, az elszántságot. Eddig, majdnem mindenkivel beszéltem pár mondatot, hogy tudjam mik az elvárásaik. Nem nem tartom magam strébernek, csak tanulni akarok, s amíg nem értem meg őket, addig, nem fogok tudni tőlük tanulni. S a szünetek sem izgatnak, nincs belső késztetés , nem égek a vágytól, hogy végre egy szál cigihez jussak. S gyakran idegesít, hogy a dohányosok miatt kell megszakítani az órákat. Főleg, mikor benne vagyok egy egy rajzban. S nem feltétlen lustaságom miatt nem megyek le az udvarra. Meg ilyenkor legalább ha ott van a tanár tudok vele beszélni, s megkapom a kellő visszajelzést, egy egy munkám után.
Az a baj,  hogy egyik ember sem szimpatikus az osztályból. OK, Edward jól néz ki, de lehetetlenség vele kommunikálni, annyira el van magával. Nem valami közösségi ember. A többi srác jó fej, de kicsit félek, hogy félreértenék a "közeledésem". Hisz, nem ismernek. S nem akarok félreértések kereszttüzébe kerülni. Mind csúnya. S némelyik olyan furán gondolkodik. Szinte már butaságot vélek felfedezni a mondataik mögött. A lányok meg... nem vagyunk közös nevezőn egyikkel sem. Mindenki törtet, csak más léptékkel, módszerekkel. De ez erről szól.

Ezek lennének. Bár az anatómia az még az előző heti. ( a rajz s fénykép perspektivikus eltérése a más szögből való fotózásból adódik. :) ) Már akkor is feladtam. S ezen az héten is. Nem jó, hogy kockológia után berak nekünk egy teljes csontvázat. Elveszek benne. Az életkedvem is elmegy. De majd valamikor... belemerülök, s jó lesz. Majd rajzolgatok csontokat.... ha lesz szabad időm...

R.I.P

Pénteken írtam utoljára idő hiány miatt, az is csak pár perc volt. Nos azóta, mint kiderült pénteken csúnyán megfáztam. Ma már érzem. Vagyis pont, hogy nem érzem, mert nem érzek egy darab ízt sem. Rosszul is ébredtem, s nem is volt gyanús az első nektarin után sem még, csak mikor arra került a sor, hogy ebédelnék. Javában ősz van, s bár tegnap még ki tudtam feküdni napozni, s reméltem az talán felmelegít, s majd jobban leszek, de még csak színem sem lett. Hiába volt dél, hiába feküdtem, fél órát a napon. Azt hiszem, ilyenkor a legjobb napozni. Feloldódtam, de meg nem gyógyultam. Vidéken voltam, s így nem jelentett gondot, hogy a kertben süttetem a hasam. Szomszédok nem látnak be, s az utca embere sem. Na, nem mintha olyan sokan mászkálnának arra...

Hajnalban érkeztem meg Nyuszhoz, s nem volt fényes a fogadtatás... :( Annyira de annyira elrontott mindent. Mikor elbúcsúztam a barátaimtól csak egy dolog éltetett... Megérkezem, levetkőzöm, s bemászom mellé, a meleg ágyba, s milyen jó lesz majd reggel felkelni. De az egész "veszekedés" elvette ezt a feelinget. Le sem vetkőztem, úgy estem az ágyba. Ha nem vágott volna ennyire a padlóhoz, a bunkó stílusa, amire abszolút nem voltam felkészülve, akkor lehet kiabáltunk volna, s ha még Pesten is lakott volna, akkor szó nélkül ott hagyom... De így. Fél órát vonatoztam, csak hogy kijussak hozzá, s ott hagytam a barátaimat, az utolsó bulit az utolsó zöld helyen, melyben a fiatalságom emlékeit zártam. 13év ért véget. Lezárult valami. A szerencsés 13as. Még most sem tudom felfogni. A tökéletes hely.

Visszatérve a hidegzuhanyra. Belegondolva azért blokkolt az egész, mert elszoktam ettől. Rég nem veszekedtünk, s bár volt köztünk az a bizonyos szétválás, azóta, csak azt éreztette velem, mennyire kellek, még ha csak hetente egyszer is, amikor épp időnk engedi. :( Feküdtem az ágyon s minden álmosság kiment a szememből. Szerettem volna sírni, de még az sem ment. Azon töprengtem hogyan tovább, kilépve a zuhany alól, majd befekszik mellém, a falnak fordulva,  nekem háttal? Mit tehetek akkor?! De szerencsére nem így történt. Jót tett a fejének a víz. Bocsánatot kért, s megvigasztalt. Már amennyire képes volt rá. Kicsit ki voltam. Képek százai jelentek meg előttem, miért jött létre ez a blog.. miért is kezdtem el írni. S innentől kezdve esélyem sem volt, hogy "dorombolós" hangulatomban kerüljek. Legalábbis remélem ez az egésznek az oka s nem más. ...

Péntek. Az utolsó hétköznap, a héten, de most többet jelentett ennél. Valaminek a végét. Valaminek, ami fogalommá vált, valami ami a fiatalságommal együtt teljesedett ki, valami ami 45 ezer embernek jelent valamit, valamit, de az mindenki csak saját magában tudja megfogalmazni, nincs arra kimondott szó. Mert ezt érezni kell.
13 évesen még ellenőrzés a s fizetés nélkül léptem be, s álltam végig jobb középen az első Junkies koncertem, mely mai napig meghatározza az életem.
S így ment ez évről évre, nyárról, nyárra. 14-15-16 évesen szinte mindennap lent voltunk, barátnőmmel. Ott voltak a haverok, de mára csak a kemény mag maradt. Ott kaptam az első csókokat. Ott ismertem meg, s kerültem bele egy "bandába". Sőt, kb. onnan indult, minden banda ismeretségem, hisz ott a zenekarokkal is közvetlen kapcsolatba kerülhettem. Ott kaptam első aláírásom Rikitől, a saját kezűleg varrt, s batikolt felsőmre.
S évekkel később, mikor már csak a kemény mag járt le, vagy csak én egyedül, s új barátokat szereztem, ott "szedtem össze", a tánc párom is. Hisz bár, volt egy teljes nyarunk arra, hogy árt találjunk, én még szeptemberben jutottam el odáig, hogy most már meg kéne kérdezni valakit.
Érettségi szabadnapjait is ott töltöttük, akkor már osztályommal, s rendeltük a pezsgőket sorra.
Ott kezdődött minden. Így nem csoda, ha a tervezett jó kedv elmaradt azon a bizonyos napon. S ejtettem pár könnycseppet, az emlékeimre.

R. I. P.