A suli

A hétfői festészet óra nem indul valami könnyen... A tanárnő megkért minket, hogy a A/3-as lapunk közepére helyezzünk el egy 20x15 cm-es téglalapot, amibe 3 órán keresztül komponáltunk, egy síros bödönt, s 2 gyümölcsöt, az alapszínekkel, fekete fehérben. De még kidolgozni sem kellett. S akkor jött a hidegzuhany, mikor először körbe járt a tanárnő, s meglátta a munkámat. "ehhez a feladathoz már nem használunk vonalzót! "  Kicsit ideges lettem. Amúgy sem volt jó kedvem. Nem is késtem, s már nem volt helyem s a gengbeng sem gondolt rám. Már megint. Ez a hetem tök magányosan telt el a suliban. Nem volt igazán senki akivel beszélni tudtam volna. Csak kedden találkoztam az új-zélandi leányzóval, s mindig felüdülés. Kár, hogy nem kerültünk egy csoportba. Bár kedden a gengben odahívott magához, s közölték, úgy érzik, hogy nem beszélgetek már velük, mert kicsik. Persze, a kicsik, csak kifogás volt, s a poén része, de tulajdonképpen így van. S hiába jutottam be elsőként a terembe, s foglaltam nekik helyet, s hiába ültem mellettük, így is mérföldekre éreztem magam tőlük. Be is aludtam az egyik órán. Kb 10 percet aludhattam, plusz végig a szünetet, de utána nagyon jól voltam. Még arra is emlékszem, hogy a tanár az utolsó nevet annyiszor ismételte el, hogy le tudjuk írni, hogy még én is leírtam, félálomban.

Szedán délután dolgoztam, ezért egész héten csak az mondható el rólam, hogy minden nap megkérdezték, dolgoztam e este, mert úgy nézek ki...:D Köszi. Én is, Téged. :)

Csütörtökön megtört a jég végre. Tér ábrázolás. Kockák. Késtem. beültem egy helyre, s meglepődve tapasztaltam, hogy egy darab kockát kell lerajzolni. Kicsit megijedtem, hogy meghalok majd az unalomtól. De miután 2x is sikerült lerajzolni, a tervezett egy óra helyett, 10 perc alatt, így végképp lebuktam a tanár előtt, s rájött, hogy bár a másik beállításra 2 órát szánt, s bár oda tette nekem a bakot, csak késtem, mégis csak annak álljak neki s csináljam. Alig egy óra alatt kész voltam vele. Egyetlen hibával.. s kezdhettem a következő feladatnak. Tetszés szerint csonkolt kocka. Természetesen nem látható élekkel. persze ezt mindenki elfelejti, akinek nincs műszaki "előképzettsége". Így el is vesztem az időben. S végül annyit kaptam megjegyzésként: " túl letisztult... szinte már építészeti"... Persze, hogy az, mi más lenne?! Tehát, most vissza kell fejlődnöm, mint ezt ki is mondta a tanár. Ő is műszakin kezdte, tehát érti a problémám, de ettől függetlenül a grafika, játékos, keresgeti a vonalakat, s nem unalmas. :D Köszi. De legalább NEM FELTÉTELEZTE A VONALZÓ HASZNÁLATÁT.. (L) Lehet mégis szimpatikus lesz ez a tanár úr. Nagyon hasonlít egy volt tanáromra. Szerintem majd megértjük egymást. Amúgy azt vettem észre, hogy fontos a tanárokkal való kapcsolat,hogy lássák az érdeklődést, az elszántságot. Eddig, majdnem mindenkivel beszéltem pár mondatot, hogy tudjam mik az elvárásaik. Nem nem tartom magam strébernek, csak tanulni akarok, s amíg nem értem meg őket, addig, nem fogok tudni tőlük tanulni. S a szünetek sem izgatnak, nincs belső késztetés , nem égek a vágytól, hogy végre egy szál cigihez jussak. S gyakran idegesít, hogy a dohányosok miatt kell megszakítani az órákat. Főleg, mikor benne vagyok egy egy rajzban. S nem feltétlen lustaságom miatt nem megyek le az udvarra. Meg ilyenkor legalább ha ott van a tanár tudok vele beszélni, s megkapom a kellő visszajelzést, egy egy munkám után.
Az a baj,  hogy egyik ember sem szimpatikus az osztályból. OK, Edward jól néz ki, de lehetetlenség vele kommunikálni, annyira el van magával. Nem valami közösségi ember. A többi srác jó fej, de kicsit félek, hogy félreértenék a "közeledésem". Hisz, nem ismernek. S nem akarok félreértések kereszttüzébe kerülni. Mind csúnya. S némelyik olyan furán gondolkodik. Szinte már butaságot vélek felfedezni a mondataik mögött. A lányok meg... nem vagyunk közös nevezőn egyikkel sem. Mindenki törtet, csak más léptékkel, módszerekkel. De ez erről szól.

Ezek lennének. Bár az anatómia az még az előző heti. ( a rajz s fénykép perspektivikus eltérése a más szögből való fotózásból adódik. :) ) Már akkor is feladtam. S ezen az héten is. Nem jó, hogy kockológia után berak nekünk egy teljes csontvázat. Elveszek benne. Az életkedvem is elmegy. De majd valamikor... belemerülök, s jó lesz. Majd rajzolgatok csontokat.... ha lesz szabad időm...