Hiába a napsütés, ha közben az ember oda fagy a peronra. Ma nem ment el előttem a vonat, ma én vártam rá. Tulajdonképpen nem is ez a helyes megfogalmazás, hisz mindig én várok rá. Általános iskolai tanárom, a vándor tábor vezetője mondta mindig azt, hogy "váró terem van, de váró vonat nincs." Nah, igen. Már ahol van váróterem. Szombat késő délután "kis cipőben" indultam el, mit sem sejtve, arról, hogy hétfő reggel majd a -7 fokban kell ácsingóznom, s a hatalmas kapucnim alul a hófehér síneket lesnem ugyan mikor gördül be a vonat. Kicsit hideg volt. De eddig legalább szerencsém volt. Péntek reggel hallottam, hogy fiatalok csoportja arról beszélget, hogy előző reggel kimaradt egy járat... :O Ennél jobban nem is ijeszthettek volna rám! Fél óra a hidegben. Már jó pár hete, mikor épp előttem ment el a vonat, mert változott a menetrend, megfogant a gondolat, hogy nekem kell egy kulcs, hogy ilyenkor vissza tudjak menni a meleg házba.
Ma reggel be is nyújtottam a kérelmet az illetékesnél. :)
A fényképezéssel is ez a baj. Hordom én magammal ha kell, ha nem. De, hogy elő is veszem, az csak a hőmérséklettől függ.. Igen, szörnyen fázós, lusta vagyok.
Ma számtech. tanárnőnk kiállítására mentek... a többiek. Nekem valahogy nem volt kedvem félórát vonatozni az ellenkező irányba, majd vissza. Így most blogot írok.
Megragadnám az alkalmat, s felhívnám a figyelmet, hogy a Bloglistára kikerült Steiner Kristóf recept blogja. Ma találtam rá.(persze már előtte is tudtam, hogy nagyszerű receptjei vannak, de így egy helyen könnyebben lehet válogatni. ) A vöröslencsefőzelék lesz az első amit megvalósítok.
Pénteken teljesen használhatatlan állapotba kerültem. nem volt kedvem semmihez. Szombaton takarítottam, majd kimentem Nyuszhoz. Ahol szintén mosogatással kezdtem, mert épp akkor kajáltak, s mivel nem számított "korai" érkezésemre, lemaradtam a vacsiról. Így maradt a palacsinta újfent. Én kevertem ki, de továbbra sem tudom kisütni. Így kénytelen volt nekem kisütni. Ami még az utolsó után maradt a tálba azt én kapartam ki, s így én is sütöttem egy 10cm átmérőjűt, jól ki is dobtam a gáztűzhelyre... nah, ezért nem én sütöm. Aztán bevittem Nyusznak, mint Tőlem Neked ajándék. Persze kért rá fahéjat. Én meg összekevertem a fűszer zacskókat, mert mind ugyanolyan s jól megszórtam fokhagyma granulátummal... "az élet édesen jó" most nem jött össze.
A hidegre való tekintettel, bár ragyogó napsütés volt vasárnap is, nem mentem ki fényképezni. Pontosabban kimentem, de 2 perc nem sok, már rohantam is vissza. Legközelebb alkalmasabb cipőt veszek fel.
Még legalább egy órám van, kéne valamit mozogni, vagy elindulni s fotózni. Bár félúton tuti lemerülne a gép. Nem is tudom mikor töltöttem, de hidegben könnyebben merülnek. Ennyit a máról.
Viszlát a legközelebbi bejelentkezésig.
2012. január 30., hétfő
2012. január 28., szombat
Eltelt egy hét
Nézzük csak.
Hétvége Nyusszal.
Iskola, s nulla munka. Szörnyű vagyok. S még csak semmi értékelhetőt nem csináltam. Kedden kimentem Nyusszhoz, még világosban értem ki, hisz beteg lett, s nem ment dolgozni. Mindketten rádöbbentünk, hogy képes vagyok világosban is mozogni vidék felé... :D De már sötétben kellett haza jönnöm.
Iskolában semmi érdekes. Nyalókás Lány magasról tesz ránk, megvan a saját kis világa a barátjával, együtt lógnak, együtt mókáznak. Kösz. Nekem meg maradt Snassz lány, akit már már megkedveltem, de ezt hétvégére elrontotta. Nemes egyszerűséggel fáradt volt, s mivel nem tellett neki többre, közölte, hogy ronda a táskám. A zebrás, ami épp múlt héten érkezett haza. még nem pakoltam ki, előbb rendbe kell vágni a szobám, hogy tudjam elpakolni azt a tengernyi cuccot.
Apa azóta is a számítógépét fejlesztgeti. Ugye 2 db egy működő s egy alkatrésznek való haza jött, s ebből felújította ősöreg gépét.
Mesterfokon művelem a nem beérést iskolába. De ezen elkezdtem változtatni a héten, mert ez már katasztrofális volt.
Fotón azt a képet értékelte a tanárnő amit csak véletlen raktam be. Jó, nincsenek véletlenek, valamiért bekerült a portrék közé, de ő meg is magyarázta miért. Ezentúl kétszer meggondolom hogy válogatom össze a képeim.
Még mindig alkotói válság van. Egyáltalán nem jók a fotóim. Olyan snasszok. Sok. Még mindig nem tudom a lényeget megragadni. De pozitívum, hogy legalább ezt felismerem. Amikor beláttam anatómián, hogy nem fejlődtem, akkor fejlődésnek indultam. Úgyhogy várok. S próbálok fotózni. Ami a héten sikeresen kimaradt. Szegény egy hete elő sem vettem. Már biztos hiányol. Már nevet kéne adni neki. Gondolkoztunk múlt héten az Oli névben, de nem tudom, nem az igazi. Bár utalhat Olivia Wilde-ra. Aki nagy fájdalmamra kilépett a dr. House sorozatból. POFÁTLANSÁG. Biztos kiírták szegényt... :( Ezen voltam kiakadva hétvégén a mozi délutánunkon. :(
Sikerült megnézni 2 filmet meg 2 House részt. Az első film, tulajdonképpen szörnyű volt. úgy indult mint a Gothika, de aztán nagyon elfajult. S nem a borzongatós irányba. Bááááár. Ha azt nézzük, hogy már a hideg rázott attól a sok hülyeségtől. Nyusz meg el volt vele.... WTF. Mindegy, amúgy túlélhető. De csak kockáknak ajánlom. Sucker Punch a neve azt hiszem.
A következő filmre véletlen bukkantunk egy régebbi amcsi film: Sorsügynökség.
Nah az tetszett. Bár semmi extra nem volt benne.. Vártam a katarzist, egy kis futkározás volt, s happy end. Hasonlított az egy csodálatos elme örök ragyogására, de abban ugye volt egy két fordulat. Tulajdonképpen ugyanaz a film kevesebb elvont dologgal, hogy az amcsi tunya közönség gyomra bevegye. Lehet, hogy csak a Sucker Punch után találtam jónak? :D
Csütörtökön teljes agyzsibbadás volt. Mosolygós Srác mellém ült le, s kedves Barbara is, neki még beceneve sincs, de ha kéne adni akkor a nevetéséből adódóan Kecske lenne, vagy, ahogy Nyusz hallotta inkább Tukán. :D
Kiderült, hogy Mosolygós Srác vízöntő... neeeeeeeehhh.... Még jó, hogy eme info előtt sem tartottam rondának. Kevesebbet kell magyarázkodnom. :D Jó, nem.
Lényeg, hogy rajz téren oylan feladatot kaptunk, amit soooooooha! többéééé, két CSÍKOS drapéria összetekerve a földre dobva, s rajzold le, CSÍKOKKAL együtt... neeee. Az egyik rózsaszín volt a másik méregzöld világos méregzöld csíkozással. a pin kicsit bonyolultabb volt. Ritmikusság abban is volt. Egy sötét rózsaszín csík egy világosabb egy sötét pink csík fehér sáv majd egy rózsaszín vonal... fehér sáv, s kezdődött elölről a sötét pink csíktól. Leírni is bonyolult. De láthatjátok megjegyeztem...
Este kimentem Nyuszhoz, palacsinta sütés volt tervben, már egy hete megvettem a hozzávalókat. De a palacsintáról teljesen más az elképzelésünk, ő fluffyt akart, én meg vékonyat. Ízre nagyon finom lett. Pont jó. De állagra nem tökéletes. A vékony palacsintát jobban szeretem, mert kis vékony tekercs lesz belőle, s nem unom meg mire a végére érek. 3 harapás s kész. De ezek a fluffyk, nem is tudom percekig nyammog rajtuk az ember. Vagy csak én. A töltelék elveszik benne, ha többet raksz bele, akkor meg nincs harmóniában. Ettől függetlenül megettem. Natúr s forrón ezek a legjobbak. :) Úgy hogy nekem maradtak az elrontottak.
Pénteken kinyomtam a dombornyomatokat, amiket Nyusszal csináltunk. Jók lettek, egyik sem csúszott el. Beérkezve órára sikerült eltörnöm a linóleum lapot... ennek külön örültem. Nincs kedvem elölről kezdeni a beszerzését.
Újabban mindig fáradt vagyok. Szörnyű. S valami torokfájásos nyavalya is kerülget, de szerintem nem birkózik az emelt C vitamin adagommal. Ha Nyussznál vagyok ezer milligrammosat kapok, ami a 1250% a napi ajánlottnak. De tény, hogy a hányásos vírusos betegség, amiről nem is írtam, egy napig tartott köszönhetőnek Nyusznak s annak, hogy bevitaminozott. Ugyanis vasárnap reggel 8kor egy ágyból kiugrással ébresztettem. Rohantam a wcre, s megéltük, hogy hányni látott, de nem, semmi köze ennek alkoholhoz. Estére már 38 fokos lázzal küzdöttem. De kialudtam. Ő el sem kapta, pedig mellettem volt végig. Ebből is látszik, hogy tipikus áldozat vagyok... :( Még a szervezetem is. Tehát betegségem tehet a mozidélutánról, hiszen jobb elfoglaltságunk nem volt.
Hétvége Nyusszal.
Iskola, s nulla munka. Szörnyű vagyok. S még csak semmi értékelhetőt nem csináltam. Kedden kimentem Nyusszhoz, még világosban értem ki, hisz beteg lett, s nem ment dolgozni. Mindketten rádöbbentünk, hogy képes vagyok világosban is mozogni vidék felé... :D De már sötétben kellett haza jönnöm.
Iskolában semmi érdekes. Nyalókás Lány magasról tesz ránk, megvan a saját kis világa a barátjával, együtt lógnak, együtt mókáznak. Kösz. Nekem meg maradt Snassz lány, akit már már megkedveltem, de ezt hétvégére elrontotta. Nemes egyszerűséggel fáradt volt, s mivel nem tellett neki többre, közölte, hogy ronda a táskám. A zebrás, ami épp múlt héten érkezett haza. még nem pakoltam ki, előbb rendbe kell vágni a szobám, hogy tudjam elpakolni azt a tengernyi cuccot.
Apa azóta is a számítógépét fejlesztgeti. Ugye 2 db egy működő s egy alkatrésznek való haza jött, s ebből felújította ősöreg gépét.
Mesterfokon művelem a nem beérést iskolába. De ezen elkezdtem változtatni a héten, mert ez már katasztrofális volt.
Fotón azt a képet értékelte a tanárnő amit csak véletlen raktam be. Jó, nincsenek véletlenek, valamiért bekerült a portrék közé, de ő meg is magyarázta miért. Ezentúl kétszer meggondolom hogy válogatom össze a képeim.
Még mindig alkotói válság van. Egyáltalán nem jók a fotóim. Olyan snasszok. Sok. Még mindig nem tudom a lényeget megragadni. De pozitívum, hogy legalább ezt felismerem. Amikor beláttam anatómián, hogy nem fejlődtem, akkor fejlődésnek indultam. Úgyhogy várok. S próbálok fotózni. Ami a héten sikeresen kimaradt. Szegény egy hete elő sem vettem. Már biztos hiányol. Már nevet kéne adni neki. Gondolkoztunk múlt héten az Oli névben, de nem tudom, nem az igazi. Bár utalhat Olivia Wilde-ra. Aki nagy fájdalmamra kilépett a dr. House sorozatból. POFÁTLANSÁG. Biztos kiírták szegényt... :( Ezen voltam kiakadva hétvégén a mozi délutánunkon. :(
Sikerült megnézni 2 filmet meg 2 House részt. Az első film, tulajdonképpen szörnyű volt. úgy indult mint a Gothika, de aztán nagyon elfajult. S nem a borzongatós irányba. Bááááár. Ha azt nézzük, hogy már a hideg rázott attól a sok hülyeségtől. Nyusz meg el volt vele.... WTF. Mindegy, amúgy túlélhető. De csak kockáknak ajánlom. Sucker Punch a neve azt hiszem.
A következő filmre véletlen bukkantunk egy régebbi amcsi film: Sorsügynökség.
Nah az tetszett. Bár semmi extra nem volt benne.. Vártam a katarzist, egy kis futkározás volt, s happy end. Hasonlított az egy csodálatos elme örök ragyogására, de abban ugye volt egy két fordulat. Tulajdonképpen ugyanaz a film kevesebb elvont dologgal, hogy az amcsi tunya közönség gyomra bevegye. Lehet, hogy csak a Sucker Punch után találtam jónak? :D
Csütörtökön teljes agyzsibbadás volt. Mosolygós Srác mellém ült le, s kedves Barbara is, neki még beceneve sincs, de ha kéne adni akkor a nevetéséből adódóan Kecske lenne, vagy, ahogy Nyusz hallotta inkább Tukán. :D
Kiderült, hogy Mosolygós Srác vízöntő... neeeeeeeehhh.... Még jó, hogy eme info előtt sem tartottam rondának. Kevesebbet kell magyarázkodnom. :D Jó, nem.
Lényeg, hogy rajz téren oylan feladatot kaptunk, amit soooooooha! többéééé, két CSÍKOS drapéria összetekerve a földre dobva, s rajzold le, CSÍKOKKAL együtt... neeee. Az egyik rózsaszín volt a másik méregzöld világos méregzöld csíkozással. a pin kicsit bonyolultabb volt. Ritmikusság abban is volt. Egy sötét rózsaszín csík egy világosabb egy sötét pink csík fehér sáv majd egy rózsaszín vonal... fehér sáv, s kezdődött elölről a sötét pink csíktól. Leírni is bonyolult. De láthatjátok megjegyeztem...
Este kimentem Nyuszhoz, palacsinta sütés volt tervben, már egy hete megvettem a hozzávalókat. De a palacsintáról teljesen más az elképzelésünk, ő fluffyt akart, én meg vékonyat. Ízre nagyon finom lett. Pont jó. De állagra nem tökéletes. A vékony palacsintát jobban szeretem, mert kis vékony tekercs lesz belőle, s nem unom meg mire a végére érek. 3 harapás s kész. De ezek a fluffyk, nem is tudom percekig nyammog rajtuk az ember. Vagy csak én. A töltelék elveszik benne, ha többet raksz bele, akkor meg nincs harmóniában. Ettől függetlenül megettem. Natúr s forrón ezek a legjobbak. :) Úgy hogy nekem maradtak az elrontottak.
Pénteken kinyomtam a dombornyomatokat, amiket Nyusszal csináltunk. Jók lettek, egyik sem csúszott el. Beérkezve órára sikerült eltörnöm a linóleum lapot... ennek külön örültem. Nincs kedvem elölről kezdeni a beszerzését.
Újabban mindig fáradt vagyok. Szörnyű. S valami torokfájásos nyavalya is kerülget, de szerintem nem birkózik az emelt C vitamin adagommal. Ha Nyussznál vagyok ezer milligrammosat kapok, ami a 1250% a napi ajánlottnak. De tény, hogy a hányásos vírusos betegség, amiről nem is írtam, egy napig tartott köszönhetőnek Nyusznak s annak, hogy bevitaminozott. Ugyanis vasárnap reggel 8kor egy ágyból kiugrással ébresztettem. Rohantam a wcre, s megéltük, hogy hányni látott, de nem, semmi köze ennek alkoholhoz. Estére már 38 fokos lázzal küzdöttem. De kialudtam. Ő el sem kapta, pedig mellettem volt végig. Ebből is látszik, hogy tipikus áldozat vagyok... :( Még a szervezetem is. Tehát betegségem tehet a mozidélutánról, hiszen jobb elfoglaltságunk nem volt.
2012. január 23., hétfő
No comment
S így legyen ötösöm a lottón... Én kis naiv. Azt hittem letörli a képeket?! Mert elzárta a számítógépet tőlem, s végig nézik mik vannak rajta, s törli amiken a kölykön szerepelnek?
Nem!! nincs is a gépemben a winchester! Egyszerűen kivették belőle, s nem adták vissza, a "drága" host családom, mikor távoztam tőlük.
Szüleim forrnak a dühtől. Feljelentésben gondolkoznak. Kérdés, hogy fog ez hatni a letöltésre, amit, mint bűncselekmény követtem el, egy idegen országban. Gondolom bizonyítékként tartották meg. Más ésszerű magyarázat nem jut eszembe. Csak nem tudom, hogy jön ő az önbíráskodás gondolatához. meg egyáltalán. Ez LOPÁS. Még ha bizonyíték is.
De bánom, hogy nem loptam vissza a papírt amelyet aláírattak velem, hogy én vagyok a letöltésért a felelős, vagy amiért megadtam a jelszót nekik, nem gondoltam, hogy van rosszabb annál, hogy megtudták a jelszavam. Egyszerűen kivették a winchestert. UNDORÍTÓ.
Továbbá nem jutok szóhoz.
nem értettem, hogy mi közük a gépemhez, ha már aláírtam a papírt, hogy én vagyok a felelős. Akkora egy nyomorék vagyok. Csak minél előbb szabadulni akartam tőlük.
De aranyos volt, hogy gondolkodtak, hogy hazaküldenek, majd másnap visszavonták, s közölték, hogy biztos van a közelben internet kávézó, majd onnan internetezek....
igen, ennyit róluk. szeretném már lezárni az ügyet, nem kívánok semmi rosszat nekik, viszont a következő au pairjük remélem szemfülesebb lesz. meg kéne keresnem a leányzót neten. De hogy?!
Nem!! nincs is a gépemben a winchester! Egyszerűen kivették belőle, s nem adták vissza, a "drága" host családom, mikor távoztam tőlük.
Szüleim forrnak a dühtől. Feljelentésben gondolkoznak. Kérdés, hogy fog ez hatni a letöltésre, amit, mint bűncselekmény követtem el, egy idegen országban. Gondolom bizonyítékként tartották meg. Más ésszerű magyarázat nem jut eszembe. Csak nem tudom, hogy jön ő az önbíráskodás gondolatához. meg egyáltalán. Ez LOPÁS. Még ha bizonyíték is.
De bánom, hogy nem loptam vissza a papírt amelyet aláírattak velem, hogy én vagyok a letöltésért a felelős, vagy amiért megadtam a jelszót nekik, nem gondoltam, hogy van rosszabb annál, hogy megtudták a jelszavam. Egyszerűen kivették a winchestert. UNDORÍTÓ.
Továbbá nem jutok szóhoz.
nem értettem, hogy mi közük a gépemhez, ha már aláírtam a papírt, hogy én vagyok a felelős. Akkora egy nyomorék vagyok. Csak minél előbb szabadulni akartam tőlük.
De aranyos volt, hogy gondolkodtak, hogy hazaküldenek, majd másnap visszavonták, s közölték, hogy biztos van a közelben internet kávézó, majd onnan internetezek....
igen, ennyit róluk. szeretném már lezárni az ügyet, nem kívánok semmi rosszat nekik, viszont a következő au pairjük remélem szemfülesebb lesz. meg kéne keresnem a leányzót neten. De hogy?!
2012. január 21., szombat
Nyussz
Nekem annnnyira de annnyira "cuki" barátom van, hogy azt elmondani nem tudom.
Igaz ezt már akkor is felvette, mikor kedve ellenére ráerőltettem, hogy már pedig nekünk el kell vinni egy adag játékot a Mikulás Gyár egy gyűjtő pontjára. Szegénynek nagy megpróbáltatás volt.( De tulajdonképpen már előző év óta ígérte. )
De most nem is ez a lényeg! hanem, hogy haza hozta a maradék cuccom N.országból! Már teljesen reménytelennek tartottam az egész műveletet, de most mikor nem vártam, most haza hozta.
Annyira szeretem. Olyan kis cuki, "ciki" nélkül. :P (L)
Most már nem kell csak 2 sporttáskányi ruhából öltözködnöm, van négy, van még egy kabátom, s haza jött a csizmám most, hogy átvészeltem ezt a mínuszokkal teli hetet.
Amúgy arra jöttem rám, hogy alapvetően nem hiányoztak életbe vágóan a ruháim. Jó kint maradt pár fehérnemű. De mindenből úgy hoztam haza, hogy normálisan lehetett öltözködni, igaz unalmasan, de nem volt hiány. Pulcsit azt ugyan vettem, bár nem tudom maradt e kint pulcsim, de biztos. A kabáttal lettem volna gondban, de egyet előre hazaküldtem, mondván már úgyis nyár van minek kettő.
A kinti számító gépem is haza jött. Kíváncsi vagyok Martin mit okoskodott benne, meg vannak e még a képeim. vagy törölte az összes olyat, amin szerepelnek. Ki nézném belőle.
Nah mindegy.
Köszönet Nyusznak, s a többit meg tudja.:)
Igaz ezt már akkor is felvette, mikor kedve ellenére ráerőltettem, hogy már pedig nekünk el kell vinni egy adag játékot a Mikulás Gyár egy gyűjtő pontjára. Szegénynek nagy megpróbáltatás volt.( De tulajdonképpen már előző év óta ígérte. )
De most nem is ez a lényeg! hanem, hogy haza hozta a maradék cuccom N.országból! Már teljesen reménytelennek tartottam az egész műveletet, de most mikor nem vártam, most haza hozta.
Annyira szeretem. Olyan kis cuki, "ciki" nélkül. :P (L)
Most már nem kell csak 2 sporttáskányi ruhából öltözködnöm, van négy, van még egy kabátom, s haza jött a csizmám most, hogy átvészeltem ezt a mínuszokkal teli hetet.
Amúgy arra jöttem rám, hogy alapvetően nem hiányoztak életbe vágóan a ruháim. Jó kint maradt pár fehérnemű. De mindenből úgy hoztam haza, hogy normálisan lehetett öltözködni, igaz unalmasan, de nem volt hiány. Pulcsit azt ugyan vettem, bár nem tudom maradt e kint pulcsim, de biztos. A kabáttal lettem volna gondban, de egyet előre hazaküldtem, mondván már úgyis nyár van minek kettő.
A kinti számító gépem is haza jött. Kíváncsi vagyok Martin mit okoskodott benne, meg vannak e még a képeim. vagy törölte az összes olyat, amin szerepelnek. Ki nézném belőle.
Nah mindegy.
Köszönet Nyusznak, s a többit meg tudja.:)
2012. január 19., csütörtök
Csütörtök s megmondtam, v megmondtam
Nem hagytam annyiban a dolgot, s bár húgom a betegsége ellenére bement első két órára, mert ugye ezt tegnap megbeszéltük az igazgató úrral, én maradtam otthon, s felhívtam az sztk-t mert időközben elfelejtettem, hogy reggel, vagy délután rendelnek e.
Majd visszafeküdtem aludni. Húgom már faktra ment mikor újból megébredtem. Nem is volt kedvem kimászni az ágyból, teljesen levert a betegség, s a kétség, hogy akkor most mi bajom. (vagyis azt tudtam, de kellett az orvosi megerősítés)
Így 20 percet szobroztam a hidegben húgomra várva, 40 percet ültünk a váróteremben, s bár egyszerre jelentkeztünk be, két köszönő viszonyban sem lévő számot kaptunk. Őt hívták be először, de mentem vele. Kicsit rossz szemmel néztek rénk, de húgomra nem bízhattam a dolog felgöngyölítését. Így előálltam a panasszal, s végre megértő fülekre találtam. meg is mutattam a tegnapi receptet, közöltem a kiállító nevét is, s jó, hogy nem röhögte körbe a a kollégáját a megértő nem szőrös szívű doktornőm. (ennyit arról, hogy húgomnak a háziorvosa, mert közben jól meg is van fázva, nem ajánlotta ezt a csütörtöki rendelő intézetet. )
Mindenki megkapta amit kért, én a mai napra az igazolásom, bár tegnapra nem, hiába mutattam a receptet. Mindegy, megoldom majd anyával. Elmeséltem, hogy iskola kerülőnek lettem titulálva, s még érdeklődött is, hogy mik a terveim. Elmeséltem neki, hogy nagyjából tudtam, mi a bajom, hisz utána néztem neten, de én nem vagyok orvos, nem diagnosztizálhatom magam. Ő pedig mondta, hogy nem grafikus, ő meg ahhoz nem ért. (én sem vagyok, de mindegy. :) )
Öltöztünk, s már jöttünk is, a pontos felvilágosítás után. Miért nem idejöttem előző nap?!
Beültünk a kínaiba, mert a felírt gyógyszert ki kellett keverni, s volt még másfél óránk az átvételig. Szakadt az eső, hideg volt, a kaja meg szar. Villamosoztunk, s végre négy óra után haza értem.
Köszönöm, már jól vagyunk, a blogot befejezve, valószínűleg a betegjogi felelősnek, az intézmény vezetőségének, s a "kedves elvtársnőnek" fogok írni, hogy bővíthetné a szakmai ismeretét, vagy pályát módosíthatna, mert úgy látszik, azzal nagyon tisztában van, hogy mikor van a munka ideje, csak épp a munkakörét képtelen ellátni, mert tudtommal senkinek nem fájt volna egy igazolás, főleg neki nem, hiszen azért van ott az asszisztense, aki helyette ír. Ha pedig annyira érdekelt az emberek személyiségének feltérképezésében öt percben, akkor szintén módosítson pályát.
Majd visszafeküdtem aludni. Húgom már faktra ment mikor újból megébredtem. Nem is volt kedvem kimászni az ágyból, teljesen levert a betegség, s a kétség, hogy akkor most mi bajom. (vagyis azt tudtam, de kellett az orvosi megerősítés)
Így 20 percet szobroztam a hidegben húgomra várva, 40 percet ültünk a váróteremben, s bár egyszerre jelentkeztünk be, két köszönő viszonyban sem lévő számot kaptunk. Őt hívták be először, de mentem vele. Kicsit rossz szemmel néztek rénk, de húgomra nem bízhattam a dolog felgöngyölítését. Így előálltam a panasszal, s végre megértő fülekre találtam. meg is mutattam a tegnapi receptet, közöltem a kiállító nevét is, s jó, hogy nem röhögte körbe a a kollégáját a megértő nem szőrös szívű doktornőm. (ennyit arról, hogy húgomnak a háziorvosa, mert közben jól meg is van fázva, nem ajánlotta ezt a csütörtöki rendelő intézetet. )
Mindenki megkapta amit kért, én a mai napra az igazolásom, bár tegnapra nem, hiába mutattam a receptet. Mindegy, megoldom majd anyával. Elmeséltem, hogy iskola kerülőnek lettem titulálva, s még érdeklődött is, hogy mik a terveim. Elmeséltem neki, hogy nagyjából tudtam, mi a bajom, hisz utána néztem neten, de én nem vagyok orvos, nem diagnosztizálhatom magam. Ő pedig mondta, hogy nem grafikus, ő meg ahhoz nem ért. (én sem vagyok, de mindegy. :) )
Öltöztünk, s már jöttünk is, a pontos felvilágosítás után. Miért nem idejöttem előző nap?!
Beültünk a kínaiba, mert a felírt gyógyszert ki kellett keverni, s volt még másfél óránk az átvételig. Szakadt az eső, hideg volt, a kaja meg szar. Villamosoztunk, s végre négy óra után haza értem.
Köszönöm, már jól vagyunk, a blogot befejezve, valószínűleg a betegjogi felelősnek, az intézmény vezetőségének, s a "kedves elvtársnőnek" fogok írni, hogy bővíthetné a szakmai ismeretét, vagy pályát módosíthatna, mert úgy látszik, azzal nagyon tisztában van, hogy mikor van a munka ideje, csak épp a munkakörét képtelen ellátni, mert tudtommal senkinek nem fájt volna egy igazolás, főleg neki nem, hiszen azért van ott az asszisztense, aki helyette ír. Ha pedig annyira érdekelt az emberek személyiségének feltérképezésében öt percben, akkor szintén módosítson pályát.
Mozgalmas szerda
Azt hinné az ember ha elalszik, s nem akar iskolába menni, akkor kipihenheti magát. Nos ez a feltevés most köszönő viszonyban sem volt a valósággal.
Nem tudom mi van velem, a keddet ellógtam, mert nagyon álmos voltam, s mint kiderült talán jól is tettem. Remélem felírtam a jelenlétire. A kérdéses az a szerda. Fogalmam sincs mi történt velem. De úgy döntöttem, ha már nem tudok felkelni, akkor legalább délután elmegyek orvoshoz, s megmutatom a panaszom tárgyát, ami már pár napja fejtörést okozott nekem. Nem térnék ki konkrétumokra. Ez most nem az a nap. :)
Ráadásul a keddi napon a munka megbeszélést is offoltam. Azért igen csak haragudtam magamra.
Tehát szerda. Fél 12kor kimásztam az ágyól, zuhanyoztam, s elindult egy jó kis térkép nézegetés után a felnőtt szakorvosi rendelőbe szakadó hóesésben. A villamosmegállóban állva, egyzser csak a sötét kezemre esett egy hópehely. Lenyűgözött.. Gyönyörű volt. Míg a villamosra vártam bennünk gyönyörködtem. Már olyan rég csodáltam meg őket. nem véletlen, hogy pont megmutatta egy magát nekem. Megállt az idő. Teljesen el voltam varázsolva. Ez a telem, amúgy is a norvég mintáról, s norvég hópehely vadászatról szólt.
Létezik 2 ugyanolyan hópehely?
Mondanom sem kell, ha nem kellett volna az igazolás biztos nem megyek arra a környékre, de legutóbb is oda akart küldeni anya, tehát oda mentem. A kerültem legdurvább részén fekszik. Legalábbis én nagyon elfogult vagyok a hídon túli élettel.
Életemben egyszer jártam arra, akkor is apával, vele is először mentem reggel bárhová. Hiszen semmi kapcsolatunk nem volt, az estéken s a hétvégeken kívül. De úgy alakult, hogy anya nem tudott elvinni fogszabályzásra. Na s akkor először apával, eltévedtünk azon a "fantasztikus" környéken. De legalább már messziről felismertem.
Megtaláltam az sztk-t, ahogy rendszerváltás előtt szokás volt hívni, manapság már csak rendelő intézet. De maradjunk csak az sztk-nál, mert ilyen körülmények között ritkán látni épületet, főleg, amit intézménynek mernek nevezni.
Szerintem nem kell bemutatni. Hófehér csempézett falak... Erről az Ópium című film jut eszembe, ami még az első világ háború után játszódik.. Nah akkor kezdődtek ezek a körülmények, de az már 100 éve volt! Ennyit a magyar egészségügyről... De a kedvencem, a java még csak most kezdődik! Hát nem lenne egészségügy, eü.-s dolgozók, s orvosok nélkül!
Félóra múlva, úgy hogy csak egy beteg volt előttem, be is hívták, bár előtte az üres folyosók meg rajtam kívül az az egy várakozó végig hallgathatta, hogy az idős hölgynek nincsen gombája, s hasonló "szépségeket".
Belépve, azért nem volt annyira romos a terem, bár nem Európához méltó az biztos. Egy kövér alacsony idős nő fogadott, s közölte kollégájával, hogy "ez lány" bár azt nem tudtam megállapítani, hogy ez kérdés vagy kijelentés volt e, bár inkább kijelentés,mert úgy folytatta a férfi a folyosón van. Gyönyörű.
Elújságoltam neki a panaszom, ő körbe forgatott, megtapogatott, s öltözhettem is fel. Megkérdezte dolgozom e. Mondtam, hogy csak diák munkán. Amúgy sulizom, s meg mertem említeni, hogy egy igazolásnak igencsak örülnék, persze, nem így. Ekkor elszabadult a pokol, a hangja is előkerült a valószínűleg már rendszerváltás előtt az sztkban élő "elvtársnőnek", aki hivatásának érezte feltérképezni ebből az egy mondatból az "én iskola kerülő " lényemet. Itt hozzá tenném, hogy nagyon alapos gyanúval mentem el orvoshoz, s csak azért nem tudtam vitába szállni velem, a döbbeneten kívül, mert kicsit paranoiásnak ítéltem magam már ez ügyben, s nem tudtam objektíven dönteni, de nagyon dühített, hogy ránézés nélkül diagnózist akart felállítani, majd végig fogdosott gumi kesztyű nélkül, s az egészet ráfogta a nyulamra, akivel öt éve éle együtt, s az elmúlt napokban nem is érintkeztem vele. Közölte, hogy tudja mikor van a munka ideje, ezt nekem is tudnom kéne, reggel 8kor már itt lehettem volna. (reggel sem értem volna be órára, ilyen ellátás mellett, ad2 pedig reggeltől este 8ig órám volt aznap, hiszen 2 sulit végzek. De ez sem zavarta, közölte, majd ANYÁM igazolja, mondtam neki, hogy már nem középiskolába járok. Őt ez nem érdekli, én tanuljam meg szakmám. Majd visszakérdezett, hogy nem akarom megtanulni? De. "hát az nem látszik,mert akkor most ott lenne. "
Egész úton dühöngtem, de leginkább magam miatt, hogy nem voltam képes kiállni az igazam mellett, s az csak rontott a helyzeten mikor haza értem, s kiderült, húgomon is ugyanolyan tünetek jelentkeztek. Nah, akkor telt be a pohár. Haza felé még beugrotta venni lisztet, mert már jóóóó pár napja kívánom a palacsintát.
Haza érve, azt a tanácsot kaptam, hogy inkább egy másik sztk-ba menjek el. Ok. Mikor oda értem közölték, hogy ma délelőtt volt a rendelés, jöjjek vissza másnap délután, vagy menjek el a már említett helyre, ahol tiszteletemet tettem. Hazaérve húgom már elment az iskolába, majd felhívott jó lenne, ha én is bemennék, mert az igazgatóval kell beszélnie, s kéne valaki aki őt is támogatja, hisz a barátnője anyukája is bent lesz. Nem kell erről sokat beszélni, az osztálytársakkal van probléma nem hagyják élni őket, ... megint. De legutóbb legalább megértettem mert kisebbség volt. Azokkal szemben mindenki tehetetlen. De ezek nem. Csak szimplán rájuk szálltak, s nem akarnak ők ütni először mert akkor még fegyelmi lesz belőle. S nem venné az jól ki magát az rendőrtiszti főiskolán. Ezt tanulják, elvben tudják, hogy kell végre hajtani a csípődobásokat, meg miegymást.
Tehát igazgatóval tárgyalás után, aki jól levette a felelősséget a válláról, s jóhiszeműen figyelmeztetett minket, hogy a bajos iker gyermek szülei minden hájjal megkent ügyvédek, utalva ezzel, arra, hogy nem kéne az iskolát feljelenteni, mert az senkinek nem lesz jó. Bár megígérte, hogy másnap beszél az osztállyal.
Iskolából haza, ebéd, s indulhattam is egy másik munka megbeszélésre. Kb. félóra múlva már megint haza felé vettem az irányt, felkaptam a fényképező gépem, s indultam fotó órára. Este 7ig meg volt az elfoglaltság, de a tanárnő kitalálta, hogy menjünk el egy kiállítás megnyitóra. Úgy hogy részt vettem életem első fotó kiállításán. Mindenki komoly gépekkel szaladgált... Én meg ott vigyáztam a kis gépemre az oldal táskámban.
Kicsit olyan túl nagy felhajtásnak éreztem 6db fényképért. Nem érintett meg különösebben. Nem jött át a mondani való. De elég morbid volt, hogy folyamatosan kattintgat mindenki, fotózzák a fotóművészt, csoportkép, stb. Már csak az lett volna az igazi, ha én pont ezt örökítem meg. Kéne egy ilyen sorozatot készíteni. Eljárni kiállítás megnyitókra s azt a forgatagot lekapni, amikor mindenki az ingyen pogira meg borra hajt.
Haza estem, nem is tudom hanyadszorra, s leültem kiválogatni a saját képeimet. Ezzel jól el is ment az idő, mert már rengeteg van. Csak jó lenne, ha rengeteg lenne CSAK jókból. S még mennyi kép lesz! Már most töröltem vagy 100 darabot, amit szörnyűnek ítéltem.
A palacsinta , rajzolás, s blogolás elmaradt megint. Bezuhantam az ágyba, s aludtam.
Nem tudom mi van velem, a keddet ellógtam, mert nagyon álmos voltam, s mint kiderült talán jól is tettem. Remélem felírtam a jelenlétire. A kérdéses az a szerda. Fogalmam sincs mi történt velem. De úgy döntöttem, ha már nem tudok felkelni, akkor legalább délután elmegyek orvoshoz, s megmutatom a panaszom tárgyát, ami már pár napja fejtörést okozott nekem. Nem térnék ki konkrétumokra. Ez most nem az a nap. :)
Ráadásul a keddi napon a munka megbeszélést is offoltam. Azért igen csak haragudtam magamra.
Tehát szerda. Fél 12kor kimásztam az ágyól, zuhanyoztam, s elindult egy jó kis térkép nézegetés után a felnőtt szakorvosi rendelőbe szakadó hóesésben. A villamosmegállóban állva, egyzser csak a sötét kezemre esett egy hópehely. Lenyűgözött.. Gyönyörű volt. Míg a villamosra vártam bennünk gyönyörködtem. Már olyan rég csodáltam meg őket. nem véletlen, hogy pont megmutatta egy magát nekem. Megállt az idő. Teljesen el voltam varázsolva. Ez a telem, amúgy is a norvég mintáról, s norvég hópehely vadászatról szólt.
Létezik 2 ugyanolyan hópehely?
Mondanom sem kell, ha nem kellett volna az igazolás biztos nem megyek arra a környékre, de legutóbb is oda akart küldeni anya, tehát oda mentem. A kerültem legdurvább részén fekszik. Legalábbis én nagyon elfogult vagyok a hídon túli élettel.
Életemben egyszer jártam arra, akkor is apával, vele is először mentem reggel bárhová. Hiszen semmi kapcsolatunk nem volt, az estéken s a hétvégeken kívül. De úgy alakult, hogy anya nem tudott elvinni fogszabályzásra. Na s akkor először apával, eltévedtünk azon a "fantasztikus" környéken. De legalább már messziről felismertem.
Megtaláltam az sztk-t, ahogy rendszerváltás előtt szokás volt hívni, manapság már csak rendelő intézet. De maradjunk csak az sztk-nál, mert ilyen körülmények között ritkán látni épületet, főleg, amit intézménynek mernek nevezni.
Szerintem nem kell bemutatni. Hófehér csempézett falak... Erről az Ópium című film jut eszembe, ami még az első világ háború után játszódik.. Nah akkor kezdődtek ezek a körülmények, de az már 100 éve volt! Ennyit a magyar egészségügyről... De a kedvencem, a java még csak most kezdődik! Hát nem lenne egészségügy, eü.-s dolgozók, s orvosok nélkül!
Félóra múlva, úgy hogy csak egy beteg volt előttem, be is hívták, bár előtte az üres folyosók meg rajtam kívül az az egy várakozó végig hallgathatta, hogy az idős hölgynek nincsen gombája, s hasonló "szépségeket".
Belépve, azért nem volt annyira romos a terem, bár nem Európához méltó az biztos. Egy kövér alacsony idős nő fogadott, s közölte kollégájával, hogy "ez lány" bár azt nem tudtam megállapítani, hogy ez kérdés vagy kijelentés volt e, bár inkább kijelentés,mert úgy folytatta a férfi a folyosón van. Gyönyörű.
Elújságoltam neki a panaszom, ő körbe forgatott, megtapogatott, s öltözhettem is fel. Megkérdezte dolgozom e. Mondtam, hogy csak diák munkán. Amúgy sulizom, s meg mertem említeni, hogy egy igazolásnak igencsak örülnék, persze, nem így. Ekkor elszabadult a pokol, a hangja is előkerült a valószínűleg már rendszerváltás előtt az sztkban élő "elvtársnőnek", aki hivatásának érezte feltérképezni ebből az egy mondatból az "én iskola kerülő " lényemet. Itt hozzá tenném, hogy nagyon alapos gyanúval mentem el orvoshoz, s csak azért nem tudtam vitába szállni velem, a döbbeneten kívül, mert kicsit paranoiásnak ítéltem magam már ez ügyben, s nem tudtam objektíven dönteni, de nagyon dühített, hogy ránézés nélkül diagnózist akart felállítani, majd végig fogdosott gumi kesztyű nélkül, s az egészet ráfogta a nyulamra, akivel öt éve éle együtt, s az elmúlt napokban nem is érintkeztem vele. Közölte, hogy tudja mikor van a munka ideje, ezt nekem is tudnom kéne, reggel 8kor már itt lehettem volna. (reggel sem értem volna be órára, ilyen ellátás mellett, ad2 pedig reggeltől este 8ig órám volt aznap, hiszen 2 sulit végzek. De ez sem zavarta, közölte, majd ANYÁM igazolja, mondtam neki, hogy már nem középiskolába járok. Őt ez nem érdekli, én tanuljam meg szakmám. Majd visszakérdezett, hogy nem akarom megtanulni? De. "hát az nem látszik,mert akkor most ott lenne. "
Egész úton dühöngtem, de leginkább magam miatt, hogy nem voltam képes kiállni az igazam mellett, s az csak rontott a helyzeten mikor haza értem, s kiderült, húgomon is ugyanolyan tünetek jelentkeztek. Nah, akkor telt be a pohár. Haza felé még beugrotta venni lisztet, mert már jóóóó pár napja kívánom a palacsintát.
Haza érve, azt a tanácsot kaptam, hogy inkább egy másik sztk-ba menjek el. Ok. Mikor oda értem közölték, hogy ma délelőtt volt a rendelés, jöjjek vissza másnap délután, vagy menjek el a már említett helyre, ahol tiszteletemet tettem. Hazaérve húgom már elment az iskolába, majd felhívott jó lenne, ha én is bemennék, mert az igazgatóval kell beszélnie, s kéne valaki aki őt is támogatja, hisz a barátnője anyukája is bent lesz. Nem kell erről sokat beszélni, az osztálytársakkal van probléma nem hagyják élni őket, ... megint. De legutóbb legalább megértettem mert kisebbség volt. Azokkal szemben mindenki tehetetlen. De ezek nem. Csak szimplán rájuk szálltak, s nem akarnak ők ütni először mert akkor még fegyelmi lesz belőle. S nem venné az jól ki magát az rendőrtiszti főiskolán. Ezt tanulják, elvben tudják, hogy kell végre hajtani a csípődobásokat, meg miegymást.
Tehát igazgatóval tárgyalás után, aki jól levette a felelősséget a válláról, s jóhiszeműen figyelmeztetett minket, hogy a bajos iker gyermek szülei minden hájjal megkent ügyvédek, utalva ezzel, arra, hogy nem kéne az iskolát feljelenteni, mert az senkinek nem lesz jó. Bár megígérte, hogy másnap beszél az osztállyal.
Iskolából haza, ebéd, s indulhattam is egy másik munka megbeszélésre. Kb. félóra múlva már megint haza felé vettem az irányt, felkaptam a fényképező gépem, s indultam fotó órára. Este 7ig meg volt az elfoglaltság, de a tanárnő kitalálta, hogy menjünk el egy kiállítás megnyitóra. Úgy hogy részt vettem életem első fotó kiállításán. Mindenki komoly gépekkel szaladgált... Én meg ott vigyáztam a kis gépemre az oldal táskámban.
Kicsit olyan túl nagy felhajtásnak éreztem 6db fényképért. Nem érintett meg különösebben. Nem jött át a mondani való. De elég morbid volt, hogy folyamatosan kattintgat mindenki, fotózzák a fotóművészt, csoportkép, stb. Már csak az lett volna az igazi, ha én pont ezt örökítem meg. Kéne egy ilyen sorozatot készíteni. Eljárni kiállítás megnyitókra s azt a forgatagot lekapni, amikor mindenki az ingyen pogira meg borra hajt.
Haza estem, nem is tudom hanyadszorra, s leültem kiválogatni a saját képeimet. Ezzel jól el is ment az idő, mert már rengeteg van. Csak jó lenne, ha rengeteg lenne CSAK jókból. S még mennyi kép lesz! Már most töröltem vagy 100 darabot, amit szörnyűnek ítéltem.
A palacsinta , rajzolás, s blogolás elmaradt megint. Bezuhantam az ágyba, s aludtam.
2012. január 16., hétfő
Az év első péntek tizenharmadikája
Mielőtt belekezdenék, a családi témába, két dolgot is leszeretnék írni.
A múlt hét péntekemet, ugye péntek 13-a volt. Nem volt kimondottan peches, de azért érdemel pár szót. Úgy indult, hogy aznap volt a félév vége a sulinkba, s ennek örömére tanári értekezletet rendelt el az Igazgató nő. Így nekünk diákoknak, nem volt tanítás. Jól indult.
Fél 12kor keltem fel, majd egyeztettem, Timivel, s elindultunk fekete bögrét vadászni, ugyanis édesapja összetörte a szobatársának a bögréjét. Így megy ez a kórházakban, egy egy komolyan műtét után, az altatásból való ébredezés során.
Én az egyik német termékeket értékesítő szupermarketbe igyekeztem, így elkísértük egymást. Már hazafelé tartottunk, mikor egy olyan tipikus öreganyó mellett haladtunk el. Egyedül volt, fele akkora, mint mi, s messziről mintha magában motyogott volna. Nem is tudom mi ütött belém. Tipikus áldozat. A néni becserkészett. Megszólított minket, mikor elhaladtunk mellette, hogy "kérem segítsenek!" De mivel, nem tűnt koldusnak, mivel, épp a bevásárló szatyrában kotorászott, hát visszafordultam, s visszamentem hozzá, pedig már jócskán elhagytuk. Hátha valamit mégis csak tudok neki segíteni. Azt hittem szokványos dologra gondolt ő is. Pl. menjek be a boltba, vegyek neki egy kiflit, ad rá, pénzt, vagy, segítsek felrakni a szatyrát a kis kocsijára, vagy vegyek fel neki valamit. Mert annyira esetlen volt. Vagy kísérjem át a zebrán.
Hát ő ezt így összességében gondolta. Kísérjük, ki a Nagy körútra, a villamoshoz( jó 400-500m s persze a villamos megálló másik végébe akart eljutni) majd mikor elindultunk, s megfogta a kezem a koszos kesztyűjével, nem is tudom, hogy éltem túl, akkor jutott eszébe, hogy igazán vehetnék, neki egy kis süteményt, a boltban, mert már 2 napja nem evett mert ellopták a nem értettem miét. De a zsömlék ott virítottak a bevásárló szatyrában. OK. Timi húzta a kocsiját, én kísértem, kézen fogva, s totyogva. 15 percbe telet. Bár lehet, hogy csak nekem tűnt ilyen irtó hosszúnak, s fel is raktuk a nénit a villamosra. Nem tudok nemet mondani, s nem is tudok bunkó lenni. Lehet nem ártana megtanulni?!
Túl empatikus vagyok. Persze nem vettem neki sütit, mert én is beosztással élek, de a kikísérés nem tartott semmiből, plusz 10 percből, de amúgy is arra mentünk. Még nem jelentkezett semmilyen fertőzés a kezemen. Ahogy magunk maradtunk hideg vízzel lemostam kezem, s Timi adott törlő kendőt is, biztos ami biztos.
Szerencsésen haza értünk, de út közben derült ki, Timi folyton attól rettegett, hogy valaki le fog szúrni minket, vagy megtámadnak. Tény, hogy belém ültette a "félszt". S többen ordítoztak körülöttünk, mint kellett volna, de semmi egyéb nem volt. Beültem hozzájuk, megebédeltünk, kaptam egy farmert tőle, aminek nagyon örültem.
Aztán este mentem szülinapozni.
A másik dolog, amiről írni akartam. Másnap apa talált 2 billentyűzetet is a kuka mellett. Mint kiderült a drágábbiknak semmi baja, csak nem szerelték szét, s nem látták, hogy kicsúszott a csatlakozó belül. Így raktak a kuka mellé kb. 10000 forintot. Nagyon profi kis billentyűzet. Természetesen apa kapta meg, mi meg az övét. Halkabb, s nem ragadnak be a billentyűk így most már sokkal könnyebb gépelnem, s sokkal kevesebb a piros aláhúzás, amik után vadászhatok. Persze, visszaolvasva még így is akadok egy két kijavítatlan hibára. De azok megmaradhatnak az utókornak. :) Egyelőre...
A múlt hét péntekemet, ugye péntek 13-a volt. Nem volt kimondottan peches, de azért érdemel pár szót. Úgy indult, hogy aznap volt a félév vége a sulinkba, s ennek örömére tanári értekezletet rendelt el az Igazgató nő. Így nekünk diákoknak, nem volt tanítás. Jól indult.
Fél 12kor keltem fel, majd egyeztettem, Timivel, s elindultunk fekete bögrét vadászni, ugyanis édesapja összetörte a szobatársának a bögréjét. Így megy ez a kórházakban, egy egy komolyan műtét után, az altatásból való ébredezés során.
Én az egyik német termékeket értékesítő szupermarketbe igyekeztem, így elkísértük egymást. Már hazafelé tartottunk, mikor egy olyan tipikus öreganyó mellett haladtunk el. Egyedül volt, fele akkora, mint mi, s messziről mintha magában motyogott volna. Nem is tudom mi ütött belém. Tipikus áldozat. A néni becserkészett. Megszólított minket, mikor elhaladtunk mellette, hogy "kérem segítsenek!" De mivel, nem tűnt koldusnak, mivel, épp a bevásárló szatyrában kotorászott, hát visszafordultam, s visszamentem hozzá, pedig már jócskán elhagytuk. Hátha valamit mégis csak tudok neki segíteni. Azt hittem szokványos dologra gondolt ő is. Pl. menjek be a boltba, vegyek neki egy kiflit, ad rá, pénzt, vagy, segítsek felrakni a szatyrát a kis kocsijára, vagy vegyek fel neki valamit. Mert annyira esetlen volt. Vagy kísérjem át a zebrán.
Hát ő ezt így összességében gondolta. Kísérjük, ki a Nagy körútra, a villamoshoz( jó 400-500m s persze a villamos megálló másik végébe akart eljutni) majd mikor elindultunk, s megfogta a kezem a koszos kesztyűjével, nem is tudom, hogy éltem túl, akkor jutott eszébe, hogy igazán vehetnék, neki egy kis süteményt, a boltban, mert már 2 napja nem evett mert ellopták a nem értettem miét. De a zsömlék ott virítottak a bevásárló szatyrában. OK. Timi húzta a kocsiját, én kísértem, kézen fogva, s totyogva. 15 percbe telet. Bár lehet, hogy csak nekem tűnt ilyen irtó hosszúnak, s fel is raktuk a nénit a villamosra. Nem tudok nemet mondani, s nem is tudok bunkó lenni. Lehet nem ártana megtanulni?!
Túl empatikus vagyok. Persze nem vettem neki sütit, mert én is beosztással élek, de a kikísérés nem tartott semmiből, plusz 10 percből, de amúgy is arra mentünk. Még nem jelentkezett semmilyen fertőzés a kezemen. Ahogy magunk maradtunk hideg vízzel lemostam kezem, s Timi adott törlő kendőt is, biztos ami biztos.
Szerencsésen haza értünk, de út közben derült ki, Timi folyton attól rettegett, hogy valaki le fog szúrni minket, vagy megtámadnak. Tény, hogy belém ültette a "félszt". S többen ordítoztak körülöttünk, mint kellett volna, de semmi egyéb nem volt. Beültem hozzájuk, megebédeltünk, kaptam egy farmert tőle, aminek nagyon örültem.
Aztán este mentem szülinapozni.
A másik dolog, amiről írni akartam. Másnap apa talált 2 billentyűzetet is a kuka mellett. Mint kiderült a drágábbiknak semmi baja, csak nem szerelték szét, s nem látták, hogy kicsúszott a csatlakozó belül. Így raktak a kuka mellé kb. 10000 forintot. Nagyon profi kis billentyűzet. Természetesen apa kapta meg, mi meg az övét. Halkabb, s nem ragadnak be a billentyűk így most már sokkal könnyebb gépelnem, s sokkal kevesebb a piros aláhúzás, amik után vadászhatok. Persze, visszaolvasva még így is akadok egy két kijavítatlan hibára. De azok megmaradhatnak az utókornak. :) Egyelőre...
1000en túl
Az oldal látogatóinak száma átlépte az ezret. :) Köszönöm Nektek!
Nem is gondoltam, hogy ezt is megéri a "kicsi" blogom. Most már csak új repülnek majd a számok. :)
2012. január 14., szombat
Félév vége
Túl vagyok rajta. Az első félév lezárult, s nem is lettek borzalmasak a jegyeim, bár nagyon féltem tőle az új tanárok miatt, hiszen, tér ábr.- már a 3. tanárunkat fogyasszuk.
Vasárnap este még Nyusszal csináltam a leckéimet. Emiatt ötöst is kaptam rá. Nagyon kis ügyes. S a héten minden rendben volt már vele, ebből következve velem is.
Szörnyű volt ez a félév előtti egy hét. De legalább a pénteket megkaptuk szünetnek. Így hosszú hétvégén pihenhetem ki. Kár, hogy Nyusz csak ma jött haza külföldről. Pont csütörtök reggel ment el.
Csütörtök este találkoztam Timivel, s csajos estét tartottunk, először ketten, majd elhívott, hogy találkozzunk egy csoporttársnőjével. Milyen aranyos leányzó.
Pénteken pedig volt osztálytársamnak volt születésnapja, s végül elmentem rá, bár óránként változott a hangulatom, s a kedvem, hogy menjek-e v sem.
A héten nem is történt velem semmi extra.
Nyalókás Lány s rossz zsaru összejöttek, bár mindenki előtt próbálják titkolni. Ha 3sban vagyunk, akkor előttem kevésbé. De így szar. Már nem olyan, mint régebben. Azt jobban élveztem.
Fotón még mindig nem sikerül "tökéletes" képeket csinálnom. De azóta kb. mindig velem van a gépem. Az új szerelmem.
Ma megyek ki Nyuszhoz, csak még az ebédre várok, majd kerítek valahonnan linómetszethez linóleumot, s ott fogok farigcsálni, s hátha végre kipróbálhatjuk(tom ) a Rizikó társasjátékot, mit Tőlem kapott karácsonyra. Ő meg pár haverja persze már felavatta.
Vasárnap este még Nyusszal csináltam a leckéimet. Emiatt ötöst is kaptam rá. Nagyon kis ügyes. S a héten minden rendben volt már vele, ebből következve velem is.
Szörnyű volt ez a félév előtti egy hét. De legalább a pénteket megkaptuk szünetnek. Így hosszú hétvégén pihenhetem ki. Kár, hogy Nyusz csak ma jött haza külföldről. Pont csütörtök reggel ment el.
Csütörtök este találkoztam Timivel, s csajos estét tartottunk, először ketten, majd elhívott, hogy találkozzunk egy csoporttársnőjével. Milyen aranyos leányzó.
Pénteken pedig volt osztálytársamnak volt születésnapja, s végül elmentem rá, bár óránként változott a hangulatom, s a kedvem, hogy menjek-e v sem.
A héten nem is történt velem semmi extra.
Nyalókás Lány s rossz zsaru összejöttek, bár mindenki előtt próbálják titkolni. Ha 3sban vagyunk, akkor előttem kevésbé. De így szar. Már nem olyan, mint régebben. Azt jobban élveztem.
Fotón még mindig nem sikerül "tökéletes" képeket csinálnom. De azóta kb. mindig velem van a gépem. Az új szerelmem.
Ma megyek ki Nyuszhoz, csak még az ebédre várok, majd kerítek valahonnan linómetszethez linóleumot, s ott fogok farigcsálni, s hátha végre kipróbálhatjuk(tom ) a Rizikó társasjátékot, mit Tőlem kapott karácsonyra. Ő meg pár haverja persze már felavatta.
2012. január 5., csütörtök
2012. január 4., szerda
Félelmek 1 percben
Nem rég jöttem haza a suliból, s 4re mehetek is vissza, mert kezdődik a fotó óra.
nem volt valami fényes napom. Éjjel nem aludtam, s a saját logó terveken dolgoztam. A honlapomra készülő logó jól le is foglalt, vagy egy tucat verzió készült belőle, de csak 6ot tartottam elfogadhatónak. Várok a visszajelzésekre. A tanárnőmnek is megmutattam, csak ép rosszkor. Legelőször neki kellett volna, s nem Nyalókás Lánynak, Rossz zsarunak, s Szemüvegmatyinak.(ezek a nevek, Nyalókás Lánytól vannak. Mindenkit elnevezett az osztályban.) Rossz zsaru véleményére adok, Nyalókás Lányt nem tudom komolyan venni. Szemüvegmatyi meg kocka de ő csúnyát mondott... : "gagyi". Kösz...-.-"
Nem tudom kiverni a fejemből, annak ellenére, hogy a tanárnő ezt cáfolta.
Nah majd megkérdezem egy másik barátnőm, meg elbeszélgetek róla ma petitevel is:)
Így érthető, hogy előre félek már a fotóórától is... Pedig mi történhet, kapok egy kettest. Egy kettest! Borzasztó. Nehezen viselem a kritikát. Mint ez látszik is.
De fotón ezzel valahogy engem minősítenek. nem a munkám. Jójó, a munka meg engem. De itt többről van szó. S különben egyedül én kapnék kettest teljesen elmenne a kedvem tőle.
nem volt valami fényes napom. Éjjel nem aludtam, s a saját logó terveken dolgoztam. A honlapomra készülő logó jól le is foglalt, vagy egy tucat verzió készült belőle, de csak 6ot tartottam elfogadhatónak. Várok a visszajelzésekre. A tanárnőmnek is megmutattam, csak ép rosszkor. Legelőször neki kellett volna, s nem Nyalókás Lánynak, Rossz zsarunak, s Szemüvegmatyinak.(ezek a nevek, Nyalókás Lánytól vannak. Mindenkit elnevezett az osztályban.) Rossz zsaru véleményére adok, Nyalókás Lányt nem tudom komolyan venni. Szemüvegmatyi meg kocka de ő csúnyát mondott... : "gagyi". Kösz...-.-"
Nem tudom kiverni a fejemből, annak ellenére, hogy a tanárnő ezt cáfolta.
Nah majd megkérdezem egy másik barátnőm, meg elbeszélgetek róla ma petitevel is:)
Így érthető, hogy előre félek már a fotóórától is... Pedig mi történhet, kapok egy kettest. Egy kettest! Borzasztó. Nehezen viselem a kritikát. Mint ez látszik is.
De fotón ezzel valahogy engem minősítenek. nem a munkám. Jójó, a munka meg engem. De itt többről van szó. S különben egyedül én kapnék kettest teljesen elmenne a kedvem tőle.
2012. január 3., kedd
Új év 2. napja
Valaki nagyot csalódhatott a Parlamentben. Vagyis valaki a sok közül, de ez a valaki az utca emberének is tudtára adta. Nem tudom, hogy tüntetőlegesen, vagy csak elfáradt s lerakta terhét, s nem tudom, miért pont ide a házunk elé, miért a kerítésre. Vagy jobban eldughatta volna, vagy a járda közepére rakhata volna.
Egy biztos egyesek figyelmét így sem kerülte el a mini Parlament.
Az utolsó kép véletlen sikerült, de nem tudom miért nagyon bejön. Ez amúgy egy Minni-s lámpa, van vagy 21 éves. Mindig őrizte az álmom, akár csak Vuk, akit tegnap szintén lencsevégre kaptam, de róla már direktbe készültek a képek:)
Ő az én alvós rókám, a legmegbízhatóbb "pasi":)
Ma levágtam húgom haját is, jó 20cm-t kellett vágni belőle. Nem volt valami türelmes. Én meg jól elapróztam. Összességében nem lett olyan rossz, nem látványosan ferde vagy ilyesmi, de sajnos nem is fodrász minőség. Hát sajnos nem vagyok fodrász.:( :)
De csak ezután jött a "java". Anyu pillanatragasztási szokásai ma nagyban különböztek az eddigiektől, hiszen valahogy belecseppent a szemébe.... Ijesztő, mikor ő kérdezi, hogy most mit kéne csinálni.
Gyorsan kerestem ügyeletet, s apa már vitte is. A telefonban lévő hölgy sem volt valami biztató, vagy megnyugtató, enyhén flegma vagy fáradt stílusa rögtön ijedté vált, mikor mondtam mi a panasz.
De végül semmi "komolyabb" nem történt, minthogy kapott érzéstelenítőt, s só oldattal kimosták a szemét, tompa tűvel meg lekaparták az odaszáradt ragasztót. Most naponta 2-3 óránként kell cseppenteni a szemébe.
2012. január 2., hétfő
Hasonlat
Újra nélküled ér a hajnal,
s a nap első fényei megvetve mosolyognak.
Nélküled minden nehéz,... ha itt lennél,
újra mellettem, mosolyoghatna bárki,
nem érzékelném, csak a melegséget mely
testem járja át, lassan, simogatón, mint
vihar után a partot a hullám-
Az utolsó sor szülte a következő hasonlatot .
Határtalan Kékség, merre szem ellát,
néhol mégis egy egy folt, száraz, de nem
kietlen, Földje ez nyugalomnak.
melyet társa a Tenger tépáz.
Neki ront újra s újra,
nem nyugszik, míg teljesen övé nem lesz
partja minden homokszeme.
S hiába minden szikla, melyeken megtörik a Tenger habja
tajtékozva újra kezdi vad táncát. Tombol, s üvölt,
ereje a szél, hangja orkán, villám fényénél társa
utolsó körvonalát látja. Lecsap egyszer majd százszor,
szerelme teste darabjaira hull.
Csend s nyugalom övezi újra a tájt
Határtalan Kékség, Földjével hál.
Szellő hűsíti a Sziget sebeit,
Tenger nyaldossa új partjait.
Halvány kék fodra lágyan simítva
fut a homokba, habját hátra hagyva,
zálogul, hiszen lassabb vize is
partját mossa.
Csend s nyugalom övezi újra a tájt
Határtalan Kékség, Földjével hál.
Szellő hűsíti a Sziget sebeit,
Tenger nyaldossa új partjait.
Halvány kék fodra lágyan simítvafut a homokba, habját hátra hagyva,
zálogul, hiszen lassabb vize is
partját mossa.
Határtalan Kékség merre szem ellát,
rabja a Sziget életeken át.
Minden vihar új életet ad,
A Tenger parttalan sosem marad.
2012. január 1., vasárnap
A telefon mellett
Epekedve várom, hogy megszólaljon, s ne legyen megint túl késő, s ne kelljen ezt a napot is az elpazaroltak közé sorolni, mikor nem lehettem Veled.
Női megérzés.. akkor még egy "jó" hír....
Igen, félelmem beigazolódott.
Mindig akkor jön a legnagyobb pofon amikor a legjobban érzed magad, s ilyenkor a mélybe ránt. Lehúz, s mozgásképtelenné tesz, mind érzelmileg, agyilag, fizikailag, a szó minden értelmében. A sokk mikor kirántják a talpad alól a talajt.
Mikor jönnek az igazi jó hírek?!
"Kedves Junkies rajongók, Kedves Barátaim!
A zenekar pályája, közel 18 év után sorfordulóhoz ért. Először karrierük során, hosszabb szünetet tartunk, közel háromnegyed évre felfüggesztjük a koncertezést. Lévai Hangyássy Lászlóval, aki menedzserünk volt az elmúlt 13 évben, december 31-vel a zenekar kezdeményezésére, elváltak útjaink.
Ezek fontos mérföldkövek egy zenekar életében, meghatározzák jövőjét. Hangyával való szakításunk zökkenőmentesen zajlott, megmaradt legvégéig a kölcsönös tisztelet hangja, és ezúton is kívánok neki a zenekar nevében boldog új évet és további sikereket mind szakmai téren, mind a magánéletben. Nem szalasztanám el megköszönni azt a sok-sok munkát, amit értünk végzett az elmúlt közel másfél évtizedben.
A szünet okairól írnék néhány sort.
Úgy érezzük, hogy mivel az utolsó lemezünk már közel három éve jelent meg, ezért jelenleg semmi aktuális mondanivalónk nincs a számotokra. A kulisszák mögött persze már gőzerővel készül az új lemez, van olyan dal, amely már 100%-os készültségben, felvéve, megkeverve, maszterizálva várja, hogy albumra kerüljön, és legszívesebben meg is osztanánk Veletek, de erre még egy kicsit várnotok kell. Rengeteg ötletünk van, mindenki nagyon lelkes, szuper lemezre van kilátás.
A koncertezésről pár szó.
Szeretnénk a jövőben a mennyiségről a minőségre helyezni a hangsúlyt, volt a múltban sok kellemetlen élményünk azzal, hogy például olyan helyen kellett játszanunk, ahova mi magunk sem mentünk volna le szórakozni. Márpedig akkor ezt hogyan várhatjuk el a rajongóinktól? A másik fontos (ha nem a legfontosabb) dolog, hogy azokat a koncerthelyeket, ahol nem tudjuk biztosítani a zenekar megszólalását magas minőségben, a jövőben kerülni fogjuk, és higgyétek el ezek nem sztárallűrök, hanem nehéz döntés két rossz között, ugyanis borzasztó károkat okoz egy zenekarnak (ezeket a saját bőrünkön tapasztaltuk), ha nem a megfelelő helyen, és/vagy nem a megfelelő minőségben szólal meg. A cél az, hogy mindenki jól érezze magát. A közönség (és ez a legfontosabb), mert jó show-t látott/hallott, a zenekar, mert jó közönsége volt, és jól szólt, és arra is szükség van, hogy a helyszín tulajdonosa is pénzénél legyen, mert, akkor a jövőben is szervezni fog koncerteket.
Mindenesetre nagyon fontos évet kezdünk el, még ha az első fele-háromnegyede kívülről eseménytelennek is fog látszani. Nem rossz hírek ezek, mi mind nagyon bizakodóak vagyunk a jövőt illetően, úgy érezzük, minden rendben lesz. Ez a kis idő meg hamar eltelik.
Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindenkinek boldog Újévet, de legfőképpen boldog új évet.
Szekeres András
Zugló 2012.01.01."
Persze ezt csak utóbb olvastam, először Hangya flyeréből értesültem róla.
Ma petite, lehet ezért kellett volna lemenni.
Én hiába mentem helyette máshová, azt még kevésbé értékelték, mint azt egy koncerten értékelhették volna. :(
Zum wohl- "MIMÓZA"
Nem unatkozom... nagyon:)
Épp szó volt FB-on az alieneknél, hogy ki mennyi pezsgőt ivott. S megkívántam. Hajnali kettőkor bevacsoráztam, s addigra le is hűlt az én ajándékba kapott német pezsgőm, mely pont elég egy pohárra. Jól lakva magamhoz ragadtam, s épp indultam volna be, mikor eszembe jutott, mégis csak kéne vinni hozzá valami frissítőt. Lónyál, narancs ízesítéssel a hűtőben. S isteni szikra: én nem iszom lónyálat, viszont van vagy 2 kiló narancs itthon, nehogy már elrontsam holmi műanyag löttyel.
Tehát, amolyan németesen elkészítettem a német pezsgőm, ők ugyanis narancslével isszák. S a legegyszerűbb koktélok között szerepel, múltkor rá is akadtam neten, mikor a narancs lekvárra próbáltam alternatív megoldást találni. Mimosa néven ismeretes. Jót mosolyogtam rajta. Ez olyan aranyos szó.:)
Egy narancs kifacsart leve, 2dl pezsgő. Ha lett volna itthon raktam volna a tetejére egy kis mentát, bár pezsgővel nem tudom harmonizál e. Majd legközelebb kiderül.
Am, ha nincs épp narancs szezon, vagy épp nem szenvedtek narancs mániában, mint én, akkor nagyon jó még Fanta vadmálnával, de épp csak egy picivel, az íze kedvéért. Garantált becsiccsentés. Hisze finom íze lesz tőle, s itatja magát. Kipróbálva:)
Épp szó volt FB-on az alieneknél, hogy ki mennyi pezsgőt ivott. S megkívántam. Hajnali kettőkor bevacsoráztam, s addigra le is hűlt az én ajándékba kapott német pezsgőm, mely pont elég egy pohárra. Jól lakva magamhoz ragadtam, s épp indultam volna be, mikor eszembe jutott, mégis csak kéne vinni hozzá valami frissítőt. Lónyál, narancs ízesítéssel a hűtőben. S isteni szikra: én nem iszom lónyálat, viszont van vagy 2 kiló narancs itthon, nehogy már elrontsam holmi műanyag löttyel.
Tehát, amolyan németesen elkészítettem a német pezsgőm, ők ugyanis narancslével isszák. S a legegyszerűbb koktélok között szerepel, múltkor rá is akadtam neten, mikor a narancs lekvárra próbáltam alternatív megoldást találni. Mimosa néven ismeretes. Jót mosolyogtam rajta. Ez olyan aranyos szó.:)
Egy narancs kifacsart leve, 2dl pezsgő. Ha lett volna itthon raktam volna a tetejére egy kis mentát, bár pezsgővel nem tudom harmonizál e. Majd legközelebb kiderül.
Am, ha nincs épp narancs szezon, vagy épp nem szenvedtek narancs mániában, mint én, akkor nagyon jó még Fanta vadmálnával, de épp csak egy picivel, az íze kedvéért. Garantált becsiccsentés. Hisze finom íze lesz tőle, s itatja magát. Kipróbálva:)
Ui.: csak egy szilveszteri sms-t kaptam, s még a szolgáltatóm sem gondolt rám, csak a Tanár úr, FT, szomorú. De vajon tényleg ez volt az emberiség utolsó szilvesztere, s vajon tényleg ezt kellett kiválasztanom, hogy itthon töltsem. De ha ez volt az utolsó, mi ok az örömre? Viszont így az év során kárpótolnom kell magam! :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)