Hiába a napsütés, ha közben az ember oda fagy a peronra. Ma nem ment el előttem a vonat, ma én vártam rá. Tulajdonképpen nem is ez a helyes megfogalmazás, hisz mindig én várok rá. Általános iskolai tanárom, a vándor tábor vezetője mondta mindig azt, hogy "váró terem van, de váró vonat nincs." Nah, igen. Már ahol van váróterem. Szombat késő délután "kis cipőben" indultam el, mit sem sejtve, arról, hogy hétfő reggel majd a -7 fokban kell ácsingóznom, s a hatalmas kapucnim alul a hófehér síneket lesnem ugyan mikor gördül be a vonat. Kicsit hideg volt. De eddig legalább szerencsém volt. Péntek reggel hallottam, hogy fiatalok csoportja arról beszélget, hogy előző reggel kimaradt egy járat... :O Ennél jobban nem is ijeszthettek volna rám! Fél óra a hidegben. Már jó pár hete, mikor épp előttem ment el a vonat, mert változott a menetrend, megfogant a gondolat, hogy nekem kell egy kulcs, hogy ilyenkor vissza tudjak menni a meleg házba.
Ma reggel be is nyújtottam a kérelmet az illetékesnél. :)
A fényképezéssel is ez a baj. Hordom én magammal ha kell, ha nem. De, hogy elő is veszem, az csak a hőmérséklettől függ.. Igen, szörnyen fázós, lusta vagyok.
Ma számtech. tanárnőnk kiállítására mentek... a többiek. Nekem valahogy nem volt kedvem félórát vonatozni az ellenkező irányba, majd vissza. Így most blogot írok.
Megragadnám az alkalmat, s felhívnám a figyelmet, hogy a Bloglistára kikerült Steiner Kristóf recept blogja. Ma találtam rá.(persze már előtte is tudtam, hogy nagyszerű receptjei vannak, de így egy helyen könnyebben lehet válogatni. ) A vöröslencsefőzelék lesz az első amit megvalósítok.
Pénteken teljesen használhatatlan állapotba kerültem. nem volt kedvem semmihez. Szombaton takarítottam, majd kimentem Nyuszhoz. Ahol szintén mosogatással kezdtem, mert épp akkor kajáltak, s mivel nem számított "korai" érkezésemre, lemaradtam a vacsiról. Így maradt a palacsinta újfent. Én kevertem ki, de továbbra sem tudom kisütni. Így kénytelen volt nekem kisütni. Ami még az utolsó után maradt a tálba azt én kapartam ki, s így én is sütöttem egy 10cm átmérőjűt, jól ki is dobtam a gáztűzhelyre... nah, ezért nem én sütöm. Aztán bevittem Nyusznak, mint Tőlem Neked ajándék. Persze kért rá fahéjat. Én meg összekevertem a fűszer zacskókat, mert mind ugyanolyan s jól megszórtam fokhagyma granulátummal... "az élet édesen jó" most nem jött össze.
A hidegre való tekintettel, bár ragyogó napsütés volt vasárnap is, nem mentem ki fényképezni. Pontosabban kimentem, de 2 perc nem sok, már rohantam is vissza. Legközelebb alkalmasabb cipőt veszek fel.
Még legalább egy órám van, kéne valamit mozogni, vagy elindulni s fotózni. Bár félúton tuti lemerülne a gép. Nem is tudom mikor töltöttem, de hidegben könnyebben merülnek. Ennyit a máról.
Viszlát a legközelebbi bejelentkezésig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése