Mielőtt belekezdenék, a családi témába, két dolgot is leszeretnék írni.
A múlt hét péntekemet, ugye péntek 13-a volt. Nem volt kimondottan peches, de azért érdemel pár szót. Úgy indult, hogy aznap volt a félév vége a sulinkba, s ennek örömére tanári értekezletet rendelt el az Igazgató nő. Így nekünk diákoknak, nem volt tanítás. Jól indult.
Fél 12kor keltem fel, majd egyeztettem, Timivel, s elindultunk fekete bögrét vadászni, ugyanis édesapja összetörte a szobatársának a bögréjét. Így megy ez a kórházakban, egy egy komolyan műtét után, az altatásból való ébredezés során.
Én az egyik német termékeket értékesítő szupermarketbe igyekeztem, így elkísértük egymást. Már hazafelé tartottunk, mikor egy olyan tipikus öreganyó mellett haladtunk el. Egyedül volt, fele akkora, mint mi, s messziről mintha magában motyogott volna. Nem is tudom mi ütött belém. Tipikus áldozat. A néni becserkészett. Megszólított minket, mikor elhaladtunk mellette, hogy "kérem segítsenek!" De mivel, nem tűnt koldusnak, mivel, épp a bevásárló szatyrában kotorászott, hát visszafordultam, s visszamentem hozzá, pedig már jócskán elhagytuk. Hátha valamit mégis csak tudok neki segíteni. Azt hittem szokványos dologra gondolt ő is. Pl. menjek be a boltba, vegyek neki egy kiflit, ad rá, pénzt, vagy, segítsek felrakni a szatyrát a kis kocsijára, vagy vegyek fel neki valamit. Mert annyira esetlen volt. Vagy kísérjem át a zebrán.
Hát ő ezt így összességében gondolta. Kísérjük, ki a Nagy körútra, a villamoshoz( jó 400-500m s persze a villamos megálló másik végébe akart eljutni) majd mikor elindultunk, s megfogta a kezem a koszos kesztyűjével, nem is tudom, hogy éltem túl, akkor jutott eszébe, hogy igazán vehetnék, neki egy kis süteményt, a boltban, mert már 2 napja nem evett mert ellopták a nem értettem miét. De a zsömlék ott virítottak a bevásárló szatyrában. OK. Timi húzta a kocsiját, én kísértem, kézen fogva, s totyogva. 15 percbe telet. Bár lehet, hogy csak nekem tűnt ilyen irtó hosszúnak, s fel is raktuk a nénit a villamosra. Nem tudok nemet mondani, s nem is tudok bunkó lenni. Lehet nem ártana megtanulni?!
Túl empatikus vagyok. Persze nem vettem neki sütit, mert én is beosztással élek, de a kikísérés nem tartott semmiből, plusz 10 percből, de amúgy is arra mentünk. Még nem jelentkezett semmilyen fertőzés a kezemen. Ahogy magunk maradtunk hideg vízzel lemostam kezem, s Timi adott törlő kendőt is, biztos ami biztos.
Szerencsésen haza értünk, de út közben derült ki, Timi folyton attól rettegett, hogy valaki le fog szúrni minket, vagy megtámadnak. Tény, hogy belém ültette a "félszt". S többen ordítoztak körülöttünk, mint kellett volna, de semmi egyéb nem volt. Beültem hozzájuk, megebédeltünk, kaptam egy farmert tőle, aminek nagyon örültem.
Aztán este mentem szülinapozni.
A másik dolog, amiről írni akartam. Másnap apa talált 2 billentyűzetet is a kuka mellett. Mint kiderült a drágábbiknak semmi baja, csak nem szerelték szét, s nem látták, hogy kicsúszott a csatlakozó belül. Így raktak a kuka mellé kb. 10000 forintot. Nagyon profi kis billentyűzet. Természetesen apa kapta meg, mi meg az övét. Halkabb, s nem ragadnak be a billentyűk így most már sokkal könnyebb gépelnem, s sokkal kevesebb a piros aláhúzás, amik után vadászhatok. Persze, visszaolvasva még így is akadok egy két kijavítatlan hibára. De azok megmaradhatnak az utókornak. :) Egyelőre...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése