Nyomasztó, demotiváló

Ennyire nem fájhat, ez nem lehet valóság, csak álmodom, emlékszem a szavakra, vagy gondolatokra, melyek segítettek realizálni a körülöttem lévő valóságot, de a könnyek erre az ébredésre, s szavakra magasról tettek, s megállíthatatlanul gördültek ki szememből. Hét óra múlt pár perccel, tudatosult bennem, mikor a könnyfátylon keresztül próbáltam tájékozódni. Tudtam, hogy az ágyamban vagyok, csak azzal nem voltak tisztában, hogy álom emléke, vagy a szemem szúrós fájdalma elviselhetetlenebb- e. Szörnyű álmom volt. A kezem között vérzett el egy barátom. Annyira pánikba estem, bár tudtam, hogy az álombéli halál nem jelent tényleges halált, csak valami változásra hívja fel a figyelmet. Ez az egy tény nyugtatott meg. Mondanom sem kell rögtön lemásztam, s lapoztam fel az álmos könyvem. Jó, a wc-t is útba ejtettem.
Volt még pár órám ébredésig, így visszaaludtam. Luisa,a megbeszélt időpontban keltett, igazából azt nem beszéltük meg, hogy felhív, de így legalább biztosra mentünk, hogy nem alszom el, bár így sem sikerült időben a buszhoz érnem.
Egész nap vásároltunk, s sétáltunk. Fél 12től 16.30- ig. A képeket közöltem. Sok írni valóm erről nincs. Jól éreztem magam, csak maga a maratoni túra fárasztott le.
Kikísértem a buszhoz, s mikor szusszanni akartam hazatérni kaptam az sms-t TT-től, s TMtől, hogy miért nem csatlakozom hozzájuk, még mindig a tea házban vannak. Oh yeah. Azért lementem. Fetrengtünk egy darabig.
Előző este egy kocsmázás volt megbeszélve estére, de nekem más programom adódott. Luisa ugyanis itt aludt volna, így húgom a barátjával épp helyettem gyerek csőszködött, a szülők pedig házon kívül, mert báloztak. Tehát enyém a lakás, de Luisa még sem aludt itt.
Bár nem terveztem semmi konkrétat, mikor Nyusznak említettem, rögtön lecsapott az alkalomra, s bejelentkezett, hogy akkor itt alszik velem A VÁROSBAN. :) Gondoltam, majd előtte iszunk a lányokkal, s csak később találkozom Nyusszal. S miénk az egész este. Amit elterveztem, nah abból semmi nem jött össze.
Mikor a lányokkal elindultunk végre haza, hogy akkor iszunk, hisz sem TM-nél sem nálam nincs otthon senki csak elleszünk. A lépcsőházukban lépve, minden tervezett programunk, mint a kártyavár omlott össze. Anyám ugyanis épp lent volt TM anyjánál, s közölte, hogy apa itthon marad mert kisebb húgom beteg lett. S mivel én szabad estét kértem nincs ki vigyázzon rá. TM elmondása szerint úgy sápadtam el, mintha hypot öntöttek volna rám, vagy egy dementor épp az életörömöt szívná ki belőlem. 
Nem.. nem az van a dolgok hátterében, amire elsőként gondoltok. Ez egy ilyen mocskos családi titok, amiről mindenki tud, én, TM, TM anyja, talán húgom, s talán apám. Köztudott, hogy egyik ilyen bál alkalmával ismerte meg anyám a szőrös talpú román szeretőjét, aki nem mellesleg egy szimpla szobafestő, s napi elfoglaltsági körébe tartozik, hogy másfél liter (nem mondok márkát) de királyi fényű francia kártyalapok nyerő lapjának nevéből összetett márkájú folyékony kenyeret gurítson le a torkán. Ez ember?! Egy behízelgő mocskos suttyó. Sajnálom nem tudok kulturált maradni, ha erről a témáról van szó. Mindig heves érzelmeket vált ki belőlem. A lényeg, hogy egy dolog jutott eszembe, anyám "egyedül "(= apám nélkül) megy el ARRA a bálra, ahol AZ is ott lesz. WTF?!
S miután TT-vel felmentünk hozzánk, hogy megbeszéljük, mi legyen Nyusz is beállított.Az alap hangulat megvolt, tehát. S így utólag visszagondolva, a legrosszabb lehetőséget választottam. Bár valószínűleg , így kellett lennie .
Én szépen elterveztem, hogy Nyusszal itthon leszünk, miután ittam egyet a lányokkal, találkoztam barátaimmal, s hazaérve, beülünk a fürdőkádba, amire már nagyon rég volt példa. Konkrétan január óta nem, mivel én elutaztam, Nyussz, meg vidékre költözött, ahol csak zuhanyzó van.
Így kerültünk a lépcsőházba, s bár mondtam a lányoknak menjenek nyugodtan, amerre látnak, én nem megyek, TT kijelentette, hogy ő ott marad ahol, a barátnői vannak. Gondoltam, hogy TM inkább Pötyivel találkozna, s ez még feszültségekhez fog vezetni, de hogy ilyen  bunkó módon reagálják le, azt nem gondoltam volna.
Nyusz intézett nekünk társaságot, igaz blues kocsmába mentünk, amit utólag ő is hibának tartott, hogy engem oda levinni, de  túl éltük.
TM-t egyszer figyelmeztetnem is kellett, hogy higgadjon már le, agyon ideges voltam rá. Konkrétan mikor megérkeztünk a kijelölt ivóhelyünkre, ahol a közösen vásárolt pezsgőt akartuk meginni, gondoltam oda adom nekik, aztán mehetnek isten hírével. Folyamatosan pufogtak, sugdolóztak, s féltékenykedtek, hogy nekem van kibe belekarolnom, bár azt inkább poénra vettük, bár már ebben sem vagyok biztos. Elrontották az egész estém. Mindkettő rohant volna, a tánctársamhoz. TM, Pötyi miatt, TT meg mert megdugná a tánctársam.
Az este során ráadásul annyira kedves akartam lenni Nyuszhoz, ha már a barátnőim miatt égek, hogy a kedves becézés helyett, valami olyan szaladt ki a számon, amin én is meglepődtem. "édesem".
Mai napig nem tudja, hogy ettől a szótól, nem egy előző "kapcsolatom " pasija miatt ráz ki a hideg, hanem Ma petite miatt, aki mindig ezzel idegesített. S sosem hívhatott így emiatt Nyusz. Meg senki sem.  Nem hiszi el nekem. Mindig a fősulis tanárra asszociál. Hát ma este épp nem ez jutott eszébe. Mikor kimondtam, egy pillanatra megfagytam, s körülöttem a levegő is. Én is csak néztem, TM is felkapta a fejét, s Nyusz is, s nem is kell mondanom, hogy összeesküvést, s megcsalást sejtett a dolog hátterében. Persze, ezután jött egy sms. Tánctársamtól, hogy találkozunk-e. Nyusz, csak annyit kérdezett: "Édesem?" -.-" OMG. Mondanom  se kell, hogy nem sikerült elhessegetnem a fagyott zöld szörnyeteget, s légkört. Persze ezután, reflexszerűen vette elő mindkét lány a telóját, hogy írjon a tánctársamnak, hogy amint tudnak mennek. 
A kocsmáról, annyit, hogy pincérnő hozta ki az itallapokat, s az este folyamán 3x "lehölgyemeztek".

A kishölgy OK.  De ez. A pincérnő még idősebb is volt nálam. Mindegy. TM-nek megártott a pezsgő sör kombó, innentől kezdve legalább elviselhető volt. Nevetgélt, s nem vágta a pofákat. Bár szó nélkül álltak fel, s köszöntek, mentek. Én próbáltam velük beszélgetni, de nem volt épp nyerő. Ugyanis mikor TT előhozta a HERE témát, a két teljesen új fiú ismerős előtt, akkor, úgy gondoltam, most már szólok neki, hogy ezt talán nem most kéne. Nem csak engem éget ezzel, hanem barátom is, hogy ilyen barátnőt szedett össze. TM változatlanul mosolygott, s fecsegett a mellette ülő aktszűz sráccal,akiről szerintem ezzel mindent el is mondtam, s a nevére sem emlékszem. Természetesen Nyusz most is állta a barátaim fogyasztását. S a lányok távoztak. Visszagondolva nem értem, hogy miért nem kérdezték meg, hogy nincs e kedvem nekem is menni. Hisz akkor Nyusszal taliztunk volna a vasútnál, s mindenki a saját társaságában van, s nem kell ott ülnöm, mint valami jó feleség. De túl éltem. Valószínűleg nem hiányoztam, ha nem hívtak. Pont.
Ezek után átmentünk egy másik helyre, megívtak egy gyümi lére, s a vasútállomás felé vettük az irányt, hogy végre ketten lehessünk, s végre együtt ébredjünk reggel. Szép tervek. Kár hogy nem sikerült a megfelelő hangulatot megtartani. A kalauzzal keveredtem kisebb összetűzésbe. Érvényes jeggyel. Mivel eleinte tűrtem, s csöndben hallgattam, ahogy oszt minket, de mikor tovább ment s félvállról visszaszólt, hogy a következőnél le lehet szállni, na akkor elszállt az agyam. Megmondtam, neki, hogy én is elő tudom venni a tahó stílusomat, hajnali fél egykor, úgy hogy ne túráztassa magát feleslegesen, s verje a mellét a szánalmas munkájára. Persze Nyusz meg rám haragudott, hogy miért nem tudom befogni. ÉN?! Még türelmes voltam! So hazaérve bedőltünk az ágyba, s olyan szar hétvégém volt, hogy leírni nem lehet.
Bántott anyém, a lányok, hogy leléptek, hogy engem nem hívtak, hogy Nyusz nem állt mellettem, bár ő elég illuminált állapotban volt. S hogy ki kell mennem falura, éjjel. S még a kurva kalauz is baszogat. Ráadásul jófeleségként ültem egész éjjel, s szombat este már 1re hazaértem, mikor mindenki a városban töltötte az estét. Ez annyira lehúzott. Még a sextől is elment a kedvem a hétvégén. Persze emiatt csak újabb nyugtalanságra adtam okot.
De mára már réges rég túl vagyok rajta, bár barátnőim, továbbra sem változtak, de Nyuszba menthetetlenül szerelmes vagyok. De ezt úgy is lefogom írni.