A Sors fintora

"És nincs annál szebb, mint amikor életed egyik baromi zavaros időszaka közepén rájössz, hogy a “dolog”, amely pár éve elkapott, megtöltött reménnyel, megtanított küzdeni és utat mutatott a kilátástalanságban… hogy az a dolog még mindig benned él. Mindegy, hányszor gondolsz rá, hányszor ejted ki a nevét, hányszor hallod a hangját és hogy hányszor pillantasz rá, még ha csak kép vagy videó formájában is látod. Ő mindig ott lesz benned. És ez mutatja a legjobban azt, hogy az igaz szeretetet senki és semmi sem képes kiölni az emberből. Nem számít, mit hoz a jövő és hogy kikkel éljük le az életünket. Nem számít, hogy melyik földrészen kötünk ki. Az sem számít, hogy belőlünk milyen ember lesz. Mert annak idején mindannyian elindultunk egy úton és az, aki évekig velünk volt -még ha csak a szívünkben is- sosem fog tágítani onnan. Mert az egy olyan hely, ahol csak az igazán erősek maradnak meg. És ő erős, hiszen általa lettem én is az. És nekem senki, igen, senki se mondja azt, hogy egyedül vagyok és hogy ő a világ másik végén van. Az a fizika. Mert valójában itt őrzöm őt a szívemben és onnan senki sem képes kikergetni őt. Még én sem."

A Sors fintora, hogy ezt dec. 24én postolta Barbi,  én mégis ma találtam rá, 2 perce. S annyira elkapta azt a pármondatot, melyet én szavakba önteni képtelen voltam, mert lefagytam, hogy muszáj az ő szavaival élnem.