Főnix

Elkövettem egy nagy hibát.... nem kapcsoltam ki rögtön a gépet...
nah igen. már megint itt vagyok. Nem a gép előtt, hanem a blogomon. Fb-ot akartam épp bezárni, mikor megláttam, hogy Wednesday 13 épp nyári turnéra indul, s végig futtattam a koncert helyszíneket. Mivel amcsi, így akadt meg a szemem Nashville-en. Nashville.... Flight to Nashville. DnB. Főnix.
Kicsi Főnixem. Mindig itt van az agyam ey eldugott pontján. időnként álom képében jön elő, hogy bearanyozza a napom. Ugyanis álmaimban mindig angyali. Mindig mellettem van.
Hosszú hosszú hónapok óta időnként rám jön, hogy felhívjam. De nem merem. Tudom, hogy emlékezne rám, nem ezzel van a baj. Hanem a néma hallgatástól félek. A meglepődésétől. Mikor valami kellemetlen éri az embert. Valahogy azaz érzésem, hogy mindig kellemetlenül érinti ha felhívom. Legalábbis engem biztos. Emlékszem mikor még ő csörgött rám, hogy élek e. Most is kapnám fel a telefont, hiszen miért ne  hívhatnék fel egy régi kedves ismerőst. De túl késő van. Még félre értené. De tulajdonképpen az idő nem számít. Nála. Kiutazásom előtt abban maradtunk,hogy összefutunk. Annak már másfél éve. :( Úgy hiányzik. mint koldusnak egy falat kenyér.
Csak tudnám miért. Csak úgy beülnék vele az autó, lépcsőházba, kanapéra, járdaszigetre. Mellette ülnék, s ha kell hallgatnék. Hallgatnám, ahogy lélegzik. Ahogy létezik mellettem. Vagy sakkoznánk egyet. :D Jaj, istenem, azok a régi szép idők!
Annyiszor eszembe jut, s aggodalommal telik meg a szívem, hogy vajon mi van vele? De tudom, rossz pénz nem vész el.
Nem lenne ilyen veszett hiányérzetem, ha msn-en néha válthatnánk néhány szót. De már msn-je sincs. De a legszebb tényleg csak az lenne, ha már a telefonszáma sem élne. Nem is tudom, kitől tudnám megszerezni. Akkor végleg elnyelné a föld előlem.

Mikor odáig jutok, hogy megnyugtatom magam, hogy nyugodt szívvel felhívhatom, mindig jön az ellenérv... ha beszélni akarna velem, már megtette volna. De gyanítom elhagyta a  10 a 23-on telefonját is, amiben benne volt a számom.... Ez nem vicc. Egyszer a 2. emeletről ejtette le az egyiket. Később pedig érkezésemkor a kulcsot nekem akarta ledobni, hogy bejussak, s egyenesen a csatornába landolt a kulcscsomó... de annyira ügyesen megoldotta. Azt hiszem valami hangfalból kimaradt mágnessel húzta fel a kulcsot. Alig telt bele 5 percbe..

Jaj, múltkor, mikor a régi vinyón keresgéltem, a szemem elé kerültek a képek róla. Sosem tudtam mellette nyugodtan aludni, így mindig elfoglaltam magam. Egyszer megpróbáltam lerajzolni míg aludt. Nem sikerült, de eltette/elvette a rajzot. két kedvenc képem is előkerült róla. Nagyon idegesítette ha lefényképeztem, mert az ugye bár bizonyíték volt. Így általában alszik a képeken..:D
Lehet holnap mégis felhívom....

A Fligh to Nashville-ből egyenesen következett, hogy a kicsi heli(copter) játékot is felkerestem s nyomtam vele pár menetet... de semmi sikerélmény...:D Nem tudtam koncentrálni.


UI.:
Így utólag, a kicsi heli játék közben, kezdett derengeni, hogy nem sok értelme volt az ez előtti postomnak, mert valószínűleg a felét nem lehet érteni. Ugyanis nincs még befejezve, a szemléletváltás c. bejegyzés... :(