2012. június 13., szerda

Vodka - csapongás a képzelt s valóság között

Most már ha törik ha szakad leírom ezt napot, nem érdekel mennyire fáradt leszek reggel, esetleg mennyire nem lesz kedvem kimászni az ágyból.... -már előre látom. Hiszen már megint 3/4 egy van. De újabban valahogy nem tudom rávenni magam, hogy írjak. Délutánonként nem is vagyok itthon, dolgozom. Jelenleg túl vagyok az első két munka napomon, az '"új helyen". De erről majd később.
Mindjárt nyári szünet, ez az utolsó előtti nap. Elvileg már mindenből lezártak minket, gyakorlatilag ki tudja. Nekem akkora zsákba macska lesz ez az egész év vége... abban bízom, hogy amiből ötös voltam félévkor abból sehogy sem bukhatok meg év végén... amiből meg négyes... abból elvileg szintén nem. Gyakorlatilag már nem vagyok benne biztos. Amiatt parázom. De csak épp annyira, hogy eszembe jut néha. S tudom, hogy ez nem helyes hozzáállás, s talán később nagyon mérges leszek magamra. Ezért is írtam ezt így most le, míg eszemben van.

Nah, de térjünk vissza a címre.
Ugye, vettünk egy üveg vodkát szombatra. Reggel dolgoztam, moziztam két perzsával, majd haza rongyoltam, jó kedvvel meg mindennel.
TM már nagyban hívott egyáltalán megyek e, vagy egyedül kell e mennie. Már a villamoson elújságoltam neki mindent Mogyival kapcsolatban, meg úgy a filmről.
Haza érve zuhanyoztam, átöltöztem, egy gyors fésülködés, egy laza smink, s le sétáltam a "szomszédasszonyhoz. " Este kilenc lehetett, s már ott vártak rám TT-vel s épp első kortyukat itták a vodkából.
Hogy rövidre fogjam, TT egyáltalán nem volt szimpatikus nekem. Célozgatva beszólogatott, oltogatni próbált. Mondhatni fel sem vettem, aztán a vodka megoldott mindent. Nem ittam belőle sokat. De én már a kapun kilépve kibaszott jó kedvű voltam. S sajnos ezt káromkodás nélkül nem tudom leírni.
A koncert két zenész születésnapjának volt titulálva, s bár..... elvesztettem a fonalat.. :D

Az a baj, hogy míg írok, egy koreai popzenekar új számának a dallama megy a fejemben, s addig nem nyugszom, amíg nem szól teljes hangerőn a fejemben, csak, hogy nem elég hallgatni őket, mert a látvánnyal tökéletesek. Egyszerűen elvarázsolt ez a klip, az összevisszaságával, a jelmezekkel, karakterekkel, az elektronikus hangzással a kiállásokkal. Egész nap nézném. Két karakter tetszik benne nagyon az egyik, mint kiderítettem az illetékes Lana-tól ( elképesztő a csaj, annyira falja az ázsiai kultúrákat, hogy külön honlapot szerkeszt magának, mert azt vallja, nincs is jobb módja a tanulásnak, mint egy honlapszerkesztés. Álmából felrázva megkülönbözteti őket... nah ez a bajom az ázsiai dolgokkal/emberekkel. Mind egyformák. Jó, MIYAVI más.. Őt a hangjáról vagy a gitárjátékáról bármikor felismerem. De a BigBang fiú tagjait, kiket sorozatban gyártanak nem.) tehát a kedvencem G-Dragon, s valami b v d betűs másik. (nah ez a másik rémálom, a sok hasonló név, legalábbis számomra. De időközben Mogyi által rájöttem, hogy az arab vagy közel keleti nevekkel sem boldogulok valami jól. Sorry, én Európa közelben nőttem fel.) Mellesleg volt egy sanda megérzésem, hogy a klipben látott karaktert nem kell komolyan venni, mert ezekben az ázsiai dolgokban úgy váltogatják a szerepeket, mint más a bugyit. Túl tökéletes lett volna, na. Túl jól néz ki a klipben, ahhoz, hogy igaz legyen.... sajnos.... :(


Térjünk vissza a koncerthez. Már a villamoson zacskót húztam volna a fejemre. De tényleg! Én már anynira cikinek éreztem magunkat, attól függetlenül, hogy nem bírtam levakarni magamról a 200W-os vigyort, s alig bírtam visszafogni a röhögést. Szerencsére csak egy pasi utazott abban  a kocsiban, s hiába fordultam az ablak felé, hogy legalább a fejem ne lássa, így is láttam a tükröződő ablaküvegen a reakcióit.
Zengett a villamos a vadtakarmányozás félre hallott VATTAKORMÁNYZÁS variációjától. A pia feloldott mindent. már TT-t is nagyon szerettem. De az igazi gondol akkor kezdődtek, mikor elhagytuk a biztonságos villamos kocsit. Ha jól emlékszem a kedvenc s kényelmes magassarkúm volt rajtam. Nah, most ebben nem akart sikerülni a padkáról való lelépés, s azt hajtogattam, hogy félek, hogy leesek. Nem tudom, hogy nézhettem ki, de  ahhoz a képhez hasonlítanám magam, mikor a macska a mancsával próbálja elérni a medence széléről a vizet. Valószínűleg nem voltam ilyen kecses, inkább idétlen, s béna, de nem estem el!:D
Bejutással semmi baj nem volt, azon kívül, hogy magas reakció idővel ugyan, de még épp időben kitértem egy bizti őr elől, aki egy srácot dobott ki. Arra hivatkozva, hogy elmúlt éjfél, másnap van, szóval már bemehet. Most realizálom, hogy milyen későn értünk le. Már a Ramones Mania volt színpadon, de TT még a ruhatárral szórakozott a cipőváltás miatt, ugyanis hozott magával egy platformot. TM pedig piát akart venni. Engem a mosdó hozott lázba. Persze oda nem jutottam el rögtön, mert a kedvenc számomba kezdtek. Ami nem emlékszem mi volt... de akkor abban a pillanatban a kedvencem volt... : )
Összefutottam Riki haverjával, aki látva rajtam, hogy jó kedvem van, s biztos vevő vagyok rá, megitatta velem a whiskyjét, mondván, inkább én igyak többet, mert ő vezet. Aztán le is lépet...  Ja, nem! Én léptem le   a mosdóba végre.
Majd kifelé jövet megláttam TM-TT párost, kezükben egy-egy sörrel. Hát TM megkínált, s tulajdonképpen, ő ha egy decit ivott belőle akkor már nagyon testvéries voltam vele... : ) A sör is gyorsan eltűnt. Közben újságolni kezdtem, hogy kivel futottam össze. De már értesült róla, meg a whiskey-ről is, hisz TT is tal. vele.
Lépjünk tovább: koncerten mi adtuk a közönség hangját. Riki ennek felettébb örült. Még le is tartotta nekünk a mikrofont. Majd mi tapsoltuk vissza őket, hiszen, ezek az emberek a jól bevált "Hey- ho, let's go!" -t sem ismerték... No com.
Utánuk, ha jól emlékszem a Rock & Roll Swindle jött... Itt azt hiszem kisebb kép szakadás.
De csak időrendbe nem tudom rakni a dolgokat. Ha jól sejtem itt volt a rikis "incidens". Egy kicsit táncikáltunk. Vagy csak úgy voltam. Mikor megláttam, hogy TT Rikinek köszön, abban a pillanatban ott termettem, s mikor TT el kezdte volna mesélni az elmúlt 3 hetét Amcsiban, Riki köszönt nekem puszival, s én meg a nyakába borultam, hogy ne haragudjon, de ezt most muszáj, s nem tudom meddig, de öleltem, rendesen. Majd elengedve, rám szegeződött a tekintete. S meg kell, hogy mondjam, most először észre vett.
Nem kicsit. Közölte, hogy szörnyű alkohol szagunk van. Milyen kedves, hogy figyelmeztet erre. De neki mikor nincs? :D S kérdezte mit ittunk, mi büszkén meséltük. TT-vel egyetemben, hiszen nem akart kimaradni a párbeszédből. Riki észre vette a dekoltázsom, ami nem volt különösen nagy, sőt. Majd szó szerint elmerült a szememben, többször mondta, hogy "azok a szemek!" Mutatta TT-nek is, hogy nézd azokat a szemeket. Megdicsérte a hajam is, s elkezdte simogatni, többször beletúrt, az ujjaival fésülte végig, s el kezdte ecsetelni, ha még pár centit feljebb nyírnám, akkor lenne a legjobb.
Majd megkérdezte, hány éves vagyok, de nekem csak annyi jutott eszembe, hogy "huszon... " ..... "kettő" mert hirtelen tényleg fogalmam sem volt róla, s aki ismer, tudja, hogy nem a pia miatt. Néha csak úgy tudom besaccolni, hogy azt nézem mennyi múltam már el. Én még mindig húsznak hiszem magam. S sokaknak 19et mondok. De ezt már szerintem kifejtettem. Persze, ő ezt nem tudta, hogy alapjáraton ennyit kell gondolkodnom rajta... szóvá is tette.  Majd nosztalgiáztunk egyet, Kis Rikiről. Kikérdeztem a FB-on látott szobacirkálóról, kit A Dorisnak hívnak, s megnyugtatott, nem kezdtek család alapításba.
Kimentünk cigizni. Itt is készült kép, mint utóbb kiderült.
TT magán kívül volt a féltékenységtől, hogy nem tudta végig mondani a sztoriját, mert Riki egyáltalán nem figyelt rá, s semmivel nem tudta elvonni a figyelmét rólam. Még TM is ki volt akadva, hogy ilyet még nem látott, s ezt ha nincs itt nem hisze el.
Visszamentünk. Ez tuti. TM eltűnt, én TT-vel maradtam, s csináltunk pár képet, megörökítve az estét, a holnapnak. Táncikáltunk egy kicsit, közben én meglátogattam a mosdót, elég elvetemült ötletem támadt. Teljesen el voltam a gondolataimmal. Annyit mondtam TM-nek,"én Rikinél alább nem adom" s ezzel le is zártuk a mai estét. Bevallom ez a mondat eléggé felcsigázott. Persze, alkohol hatása alatt voltam, hiszen józanul biztos nem gondolkodom ilyenen, hogy Riki... omg. Hova lenne ez a világ. Elromlana minden! Bezzeg, akkor eszembe jutott pár  dolog. Egy sex a wcben... Vagy sex akárhol. S el sem képzelem milyen lett volna ha még mikulás csoki is van nálam... XD
TM később három sörrel tért vissza, de ezt már visszautasítottam, ő majdnem megpróbálta megitatni velem, mikor kapcsolt, mit jelent ha én visszautasítok egy piát.
Aztán már látszott is rajtam. Így inkább hozott nekem egy pohár vizet. Aztán még egyet. Aztán valahogy eltűnt. Nekem meg el kellett jutnom valahogy a mosdóba megint. Azzal nem volt nagyobb baj, de ha tudná az ember micsoda útvesztőkké tudnak ezek át alakulni, biztos nem menne be. Amikor becsuktam magam után a wc fülke ajtaját "esküdni mernék", hogy az egész mosdó egy féreglyukba került, s azon próbált lecsúszni, körkörösen mozogva. Alig bírtam felöltözni, mintha hajón lettem volna, hullámzott minden, a tér, a falak, a padló, s alig álltam a lábamon. Kitámasztottam magam, de nem segített. Amíg a tenger úgy nem akarta, hogy most már nem háborog tovább. Nem emlékszem, hogy jutottam ki a mosdóból, a következő emlékem, hogy ülök, s iszom szorgalmasan, nagyon szorgalmasan. Ez akkor tudatosult bennem, mikor egy koncertes span odajött, hogy kihasználja a "tehetetlenségem" s felszed... meg a nagy... -t. Majd látván, hogy nem jut semmire, megkérdezte, hogy "mi van a barátok bebogyóztak? " Elküldtem a picsába... Én csak ittam tovább  a vizem. Nem tudom miért, nem voltam szomjas, de megnyugtató volt, s nem lehetett kivenni a kezemből a poharat. ha jól emlékszem 3 litert megittam. Közben TT leült mellém, s FOLYAMATOSAN MAGYARÁZOTT. De sem józan, sem naaagyon részegen nem tudom elviselni ezt a csajt, erre rájöttem. Kövezettek meg, de én nem bírom. FOGALMAM SINCS miről beszélt. Arra emlékszem, hogy elő került TM s mondtam neki, hogy nem bírom. Nem bírtam rá koncentrálni. Ő azt hiszi üvöltő zene mellett hallom, amit mond,  s ez többször bebizonyosodott. Hála az égnek sosem derül ki, mert mindig ugyanarról beszél, tehát semmiről nem maradtam le. TÉNYLEG mindig ugyanarról beszél. Pár éve nincs semmi változás az életében, semmi barát, semmi új pasi, új hely, új érzések. Ha koncentrálni próbáltam csak megfájdult a fejem. Éreztem, hogy tiszta vagyok, s most jön a másnap. Háromkor offoltam, s végül fél négykor elindultunk haza. Legalábbis én, szóltam TM-nek, hogy jön-e, mert én ezzel a busszal elmegyek. Aludnom kell. Majd TM-et TT is követte, így mindannyian együtt indultunk, TT persze még a ruhatárnál szenvedett. Ha lekéstük volna a buszt megverem, amilyen kedvem volt...
TT elkísért minket haza. Mert neki csak 5kor megy metró. TM-nek reggel 8-ra kellett mennie dolgozni, s ez a szerencsétlen elvárta, hogy megvárja vele TM az öt órát, nem maradt volna a seggén, a klubban, ahol épp beszélgetett valakivel....
Célozgatott mindenfélére. Én ezerszer megköszöntem TM-nek az új felsőt, s alig hittem el, hogy Riki így viselkedett TT-vel szemben, az én javamra, de nem tulajdonítottam neki különösebb dolgot. Lényeg annyi volt, hogy TT-t meg ette a fene, s többször a tudomásunkra hozta. Kell nekem ennél több elismerés egy napra?
Felmentem aludni, de azért még bevettem egy fél algopirint, nehogy fejfájásom legyen reggel. Nem volt semmi. Egész jól keltem! S boldogan. S tevékeny nap elébe néztem.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése