Bár új változatát nem találtam, de ez az a szám melyet az utolsó héten hallgattunk, s takarítás közben énekeltél. Most én dúdolom, egyedül. Többször eszembe jut, de csak most jutottam el oda, hogy rá keressek, s láss csodát, nem véletlen maradt meg a fülemben... régi szám. Tudat alatt biztos emlékeztem rá. Ahogy Te is mindig itt vagy, közel hozzám, bár oly távol.
Meghallva ezt a számot 2 képkocka ugrik be, az egyik a kocsiban töltött idő, mikor jó párszor végig hallgattuk. A másik, mikor nekem énekled...
Még mindig ugyanannyira szeretlek. S szörnyű úgy ülni mások mellett a kocsiban munkába menet, hogy egy pár mellett csókolózik, egy másik meg egymáshoz sem szól, magától értetődőnek tekintve, hogy egymás mellett vannak. Nem is tudom ilyenkor melyik fáj jobban. Az "irigylés", hogy mellettem már nem vagy, a tudat, hogy nekik megadatik, hogy egymás mellett legyenek, még sem értékelik. Újra s újra eszembe jut, hogy mennyiszer szerettem volna neked elmondani, hogy mennyire szeretlek, s még sem tettem, s most meg már késő...
Mintha tegnap történt volna az egész. Mégis 2 hónapja, hogy tudomást sem veszel rólam... S csak rosszabb. Minden nappal, egyre távolabb vagyok Tőled.... s 2 hónap alatt csak egyszer, egy lopott pillanat alkalmával láthattalak... egy pillanat, mégis a világot jelentette. Ahogy a világot jelented nekem Te.
Szeretlek Nyuszkó
"Örökké a Tiéd, örökké az enyém, örökké a miénk!"- ahogy a Sex and the cityben idézik Napóleon szerelmes levelének záró sorait. Melyet hajlandó voltál velem megnézni. <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése