Próbálom behozni a lemaradásom, s összeszedni a gondolataimat, miről is kéne írni. Ugye a hét már mindennap a suliról szólt. Legalábbis arról kéne szólnia. Gyorsan elrepült ez az öt nap. Bár vasárnaptól elég nehézkesen jutottunk el a keddig, melyet úgy vártam. S kb. semmi sem jött össze, mit szerettem volna, de ehhez már hozzászoktam. Ha valamit ennyire várunk, végül úgysem úgy alakul, ahogy megálmodtuk.
Elfelejtettem, a hétvégén meddig jutottam, de vasárnap egy "mozidélutánra" voltam hivatalos, s végül az estét is kint töltöttem vidéken, így már jól indult a hétfő reggel, mikor is a szabadtéri rajzolás volt meghatározva. A közeli gáthoz mentünk ki alkotni. Tudtam, tudat alatt, hogy ezt a képet milyen céllal készítem. Bár nem lett olyan, mint szerettem volna, de sikeres lett, hisz másnap már kint díszelgett a folyosó falán, aminek kellőképp tudtam örülni. Bár a tanárok is jó fejek, s lelkesek voltak, senkiről nem mondtak rosszat. Nem fukarkodtak a dicséretekkel.
Mikor rajzoltam, velem szemben ült pont egy srác. Ő festett, akvarellel, valószínűleg, hisz elég lazán kezelte az egész képet, lendületes volt, már amit abból a távolságból láthattam. Gyakran rajta felejtettem a tekintetem. Élvezet volt nézni, ahogy várja, hogy kicsit felszívódjon a víz, s felvihesse a következő réteget, s ahogy dohányzott... Padon ült, ölében a rajztábla, rajta könyökölt, s nagyon szépen, karakteresen dohányzott. Egyszerre volt vad s kimért. Igen, erről a lányoknak is ódákat meséltem. Nem mellettük telepedtem le, de akkor nem is tudtam volna rendesen dolgozni. Döntenem kellett, munka, vagy társaság. Képes lettem volna őket szórakoztatni.
Nagyon kifáradtam attól a 2x húsz perces sétától, a hazaúttól, még beugrottam az egyik kertészeti áruházba, hogy farost lemezzel térjek haza. Nah, sikerült bebizonyítanom, hogy mégis csak szőke vagyok. ... Sebaj, a farost lemez csak kétszer akkora lett mint szerettem volna. S duplán kértem. Tehát 2 A/2es tábla helyett nekem lett 2 db A/1-es,,, Nem gond. itthon szépen kettévágtam. Ebből kettőt elkészítettem rajztáblának másnapra, hisz szintfelmérő rajzolás volt.
Teljesen ki voltam. Nem éreztem a lábaim. Hisz délután 4 körül, még egy bevásárló körútra is mentem. Rajzlapok, rajzeszközök, tusfürdő, sampon, egyéb nyalánkságok.
Kedd... Nagy meglepetésemre, nem kockák voltak beállítva... edények, fazekak, köcsögök, drapéria, minden finomság. Még az a tipikus zsíros bödön is szerepet kapott.. Azzal mennyit szenvedtem, de azt hiszem, megfelelően megoldottam a dolgot. S még az egyik tanár is (nem mellesleg az egyik fiatal, jobban kinéző,mint a többi, hűvös hím) meggyanúsított majdnem. Távolabbról, így vélte látni, hogy én vonalzóval dolgozom, mert olyan egyenesek voltak a vonalaim. Közelebb jött, s leellenőrizte, még az ölembe is lepillantott. De legalább megdicsért volna, nem ilyen negatívan véres rongyra néző tekintettel kellett volna figyelnie. Úgy rám ijesztett, hogy valamit elrontottam.
Utána előadást hallgattunk a fényképezőgép történetéről. A pasi szörnyű előadó volt. Ráadásul 20 percbe telt előkeríteni. Csak az ea. címe szerepelt, se osztály, se terem.
Hazaérve, ettem, s bekaptam 2 algopirint, annyira fájt a fejem. Próbáltam blogot írni, nem ment a gép előtt való ülés.
Mamám kórházban, őt is meg kellett volna látogatni, meg még ezer dolgom lett volna, nem sokat sikerült teljesíteni.
De Junkiesra lejutottam. Hét helyett fél8kor találkoztunk volna, ha nem vártunk volna TT-re, aztán lehúztunk 2 sört, s elindultunk a "tett helyszínére".
TT-t s TM-et fél perc alatt elvesztettük, s nem is találtuk meg őket, míg nem telefonos segítséghez nem folyamodtam. Közben meg húgom a kedves barátjáról fogalmaztam. De nem gondolom, hogy bármit vétkeztem volna, hisz nem a háta mögött tettem, a blogom is én mutattam meg neki, továbbá, én ezt a szemébe is megmondtam volna. Tehát kicsit felidegesített kirohanása. "mit képzelek én?!" hangsúly, meg a vádaskodás, hogy a nevét is feltüntettem.
TM -et teljesen elöntötte a láz, koncert végére, így ő haza ment. Mi meg folytattuk az ivászatot. Találkoztam régi kedves barátnőmmel. Nagyon rég láttam, külön meglepetés volt. Végül kettőre értem haza, szinte már józanul.
Biztos jót tett a műveltségi tesztnek az előző esti program. Most sem talált meg minket a megfelelő tanár.. Vicces. Találkoztam este osztály társakkal, de eléggé fáradt voltam, 23-ra haza is értem.
A csütörtök kifejezetten nem tetszett az iskolában, csak a szervezetlenség volt felfedezhető. Nem csináltunk semmit, bár tök jó koncepció találtunk ki az első órában, annak búcsút is mondhattunk s a következő másik órában meg csak lefárasztott a kedves "bandám". Még pénteken megalakultunk, 5-6an lányok.
Elfelejtettem, a hétvégén meddig jutottam, de vasárnap egy "mozidélutánra" voltam hivatalos, s végül az estét is kint töltöttem vidéken, így már jól indult a hétfő reggel, mikor is a szabadtéri rajzolás volt meghatározva. A közeli gáthoz mentünk ki alkotni. Tudtam, tudat alatt, hogy ezt a képet milyen céllal készítem. Bár nem lett olyan, mint szerettem volna, de sikeres lett, hisz másnap már kint díszelgett a folyosó falán, aminek kellőképp tudtam örülni. Bár a tanárok is jó fejek, s lelkesek voltak, senkiről nem mondtak rosszat. Nem fukarkodtak a dicséretekkel.
Mikor rajzoltam, velem szemben ült pont egy srác. Ő festett, akvarellel, valószínűleg, hisz elég lazán kezelte az egész képet, lendületes volt, már amit abból a távolságból láthattam. Gyakran rajta felejtettem a tekintetem. Élvezet volt nézni, ahogy várja, hogy kicsit felszívódjon a víz, s felvihesse a következő réteget, s ahogy dohányzott... Padon ült, ölében a rajztábla, rajta könyökölt, s nagyon szépen, karakteresen dohányzott. Egyszerre volt vad s kimért. Igen, erről a lányoknak is ódákat meséltem. Nem mellettük telepedtem le, de akkor nem is tudtam volna rendesen dolgozni. Döntenem kellett, munka, vagy társaság. Képes lettem volna őket szórakoztatni.
Nagyon kifáradtam attól a 2x húsz perces sétától, a hazaúttól, még beugrottam az egyik kertészeti áruházba, hogy farost lemezzel térjek haza. Nah, sikerült bebizonyítanom, hogy mégis csak szőke vagyok. ... Sebaj, a farost lemez csak kétszer akkora lett mint szerettem volna. S duplán kértem. Tehát 2 A/2es tábla helyett nekem lett 2 db A/1-es,,, Nem gond. itthon szépen kettévágtam. Ebből kettőt elkészítettem rajztáblának másnapra, hisz szintfelmérő rajzolás volt.
Teljesen ki voltam. Nem éreztem a lábaim. Hisz délután 4 körül, még egy bevásárló körútra is mentem. Rajzlapok, rajzeszközök, tusfürdő, sampon, egyéb nyalánkságok.
Kedd... Nagy meglepetésemre, nem kockák voltak beállítva... edények, fazekak, köcsögök, drapéria, minden finomság. Még az a tipikus zsíros bödön is szerepet kapott.. Azzal mennyit szenvedtem, de azt hiszem, megfelelően megoldottam a dolgot. S még az egyik tanár is (nem mellesleg az egyik fiatal, jobban kinéző,mint a többi, hűvös hím) meggyanúsított majdnem. Távolabbról, így vélte látni, hogy én vonalzóval dolgozom, mert olyan egyenesek voltak a vonalaim. Közelebb jött, s leellenőrizte, még az ölembe is lepillantott. De legalább megdicsért volna, nem ilyen negatívan véres rongyra néző tekintettel kellett volna figyelnie. Úgy rám ijesztett, hogy valamit elrontottam.
Utána előadást hallgattunk a fényképezőgép történetéről. A pasi szörnyű előadó volt. Ráadásul 20 percbe telt előkeríteni. Csak az ea. címe szerepelt, se osztály, se terem.
Hazaérve, ettem, s bekaptam 2 algopirint, annyira fájt a fejem. Próbáltam blogot írni, nem ment a gép előtt való ülés.
Mamám kórházban, őt is meg kellett volna látogatni, meg még ezer dolgom lett volna, nem sokat sikerült teljesíteni.
De Junkiesra lejutottam. Hét helyett fél8kor találkoztunk volna, ha nem vártunk volna TT-re, aztán lehúztunk 2 sört, s elindultunk a "tett helyszínére".
TT-t s TM-et fél perc alatt elvesztettük, s nem is találtuk meg őket, míg nem telefonos segítséghez nem folyamodtam. Közben meg húgom a kedves barátjáról fogalmaztam. De nem gondolom, hogy bármit vétkeztem volna, hisz nem a háta mögött tettem, a blogom is én mutattam meg neki, továbbá, én ezt a szemébe is megmondtam volna. Tehát kicsit felidegesített kirohanása. "mit képzelek én?!" hangsúly, meg a vádaskodás, hogy a nevét is feltüntettem.
TM -et teljesen elöntötte a láz, koncert végére, így ő haza ment. Mi meg folytattuk az ivászatot. Találkoztam régi kedves barátnőmmel. Nagyon rég láttam, külön meglepetés volt. Végül kettőre értem haza, szinte már józanul.
Biztos jót tett a műveltségi tesztnek az előző esti program. Most sem talált meg minket a megfelelő tanár.. Vicces. Találkoztam este osztály társakkal, de eléggé fáradt voltam, 23-ra haza is értem.
A csütörtök kifejezetten nem tetszett az iskolában, csak a szervezetlenség volt felfedezhető. Nem csináltunk semmit, bár tök jó koncepció találtunk ki az első órában, annak búcsút is mondhattunk s a következő másik órában meg csak lefárasztott a kedves "bandám". Még pénteken megalakultunk, 5-6an lányok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése