2011. szeptember 16., péntek

Gyors áttekintés

Hétvége
Péntek délutántól falu, pihenés, egész hét bepótlása, boldogság. Bár itthon nagyon nem örültek neki. Meg tudom érteni, hiszen úgy terveztem, hogy már szombat délelőtt otthon leszek, de nekem NEM SZABAD IDŐPONTOT MONDNI, mert nem tudom tartani magam hozzá. Sosem sikerül. Ha kimondom, akkor soha. Nem tudom milyen átkot szórtak rám.. Cassandrának, például sosem hittek, pedig midig igaza volt.
Vasárnap: beteg nap. Nagyjából elmeséltem Nyusznak. Hitetlenkedett. Én is.
Hétfő, suli. Túl sok kedvem nem volt megint a 4mx1m-es plakátunkhoz. De utolsó díszítési nap. Tíz percig egy polipot díszítettem, még tízig, úgy csináltam mintha csinálnék valamit, majd jött az isteni szikra, hogy nekem be kéne fejezni, vagy inkább rendbe hozni a hullámot, mely elég központi szerepet kapott a képen. Innentől repült az idő, s bár már reggel indulás előtt kellett volna mosdóba mennem, míg haza nem értem, nem jutottam el. +óráig álltam, nem ettem, nem ittam, de az a ...va hullám, végül hullámszerű lett. Olyan büszke vagyok rá, s szerintem a mi képünk lett a legjobb, bár lehet elfogult vagyok. De olyan teljes egész, mesés, s még sorolhatnám. Este Nyusznál voltam, csak úgy hirtelen felindulásból. Bár a csillagokat nem rakta fel nekem az égre. Az egyetlen jó dolog a faluban, hogy látni a csillagokat. Múltkor egy hullócsillagot is láttam, azt hiszem szombat este. Még jó, hogy kimentem, mert úgy néz ki a héten már nem találkozunk.
Kedden kihasználtam, hogy korán ébren voltam már, hisz 7 órakor már a vasúttal tartottam a városba. S sikerült elintéznem az orvosi alkalmasságit. Nah az külön megérne egy bejegyzést, ha nem is a vizsgálat de az ott tevékenykedő nővér, s stílusa mely nyomdafestéket nem tűr. Szerintem el sem bírná a bejegyzés.... "miért, nem fogytok már el?! " "ez Auschwitz" "alpári vagyok, de úgy gondolom én megengedhetem magamnak" s társai. Fél nyolckor már én voltam a 3. pedig, csak 8tól vannak vizsgálatok, s még így is várnom kellett.. Bár nem 3 órát, mint társaimnak. ...XD Suliban ábgeo volt 4 órán keresztül, pedig csak kettő lett volna. S reméltem lekésem a vizsgálat miatt.. négy órán keresztül 3d-s testeket kellett hajtogatni, papírból kivágni... borzalom. sosem értem el méricskézős, vonalzós feladattal sikereket, így mindig is utáltam. Most sem sikerült. Tíz perc alatt felidegesített, főleg,hogy a tanárnő 5 percenként ejtette ki a "precíz " szót a száján. Nice. Aztán  valahogy csak megúsztam, s első kukába kihajítottam a félig kész testet. Pedig nem szoktam ilyet tenni. Mindent gyűjtök alapjáraton, hát még a saját munkáimat. Haza érve diákmunkákat keresgéltem, találtam is egy párat.
Szerda, a F.(mint fősulis )  Tanár úr születésnapja. Sikerült nem elfelejtenem. Hullámzás.
Suliban 4óra jegyzetelős óra, tér ábr. s anatómia. Végül is érdekes volt. Sok újdonságot nem mondtak, inkább sok számomra ismeretlen képet vetítettek.
Visszahívott a témavezető az egyik szövetkezettről, s le is tárgyaltuk a hetet. Délután bementem a szövetkezetbe s regisztráltam, majd útba ejtettem hazafelé a volt sulim, hisz rajzszakkör volt. S szeretnék majd járni. Majd ott készítem el a házi feladataimat...:) (na most bajban vagyok, mert alapjáraton a rajztanáromat hívtam mindig "A Tanár úrnak" tiszteletből. Mert ő tényleg A tanárom volt, sokat tanultam Tőle a 6 év alatt, s sok mindent meg is tudtam vele beszélni. Még a személyiségemre is hatással volt. Szóval nem tudom, hogy utaljak rá. De meg van! G (mint gimis ) Tanár úr.  Tehát, kitért a hitéből, mikor  meglátta a FB-ra feltöltött szintfelmérő rajzomat. Dicsérte a tégla testeket, kockákat, drapériát, de rosszul lett az ellipsziseim láttán. "mintha nem is te csináltad volna mindkettőt. mintha 2 különböző ember készítette volna". Tehát ellipsziseket kellett rajzolgatnom. Addig nem hagyott békén, s attól tartok a következő órákon is gyakorolnom kell majd.
Éjszaka megint a városba volt Nyusz, megint meglátogatott. Levittem neki egy sim kártyát, hogy majd tudjam ingyen hívni. Tulajdonképpen ezért kellett ide jönnie, meg gondolom látni akart, vagy mi. De nagyon kész volt. Nagyon sokat ivott. Rajta is látszott, hogy küzd a szervezete az alkohol ellen. De nem tudtam marasztalni, hisz most nem aludhatott nálunk. Mikor felmentem, olyan lelkiismeret furdalásom volt, s aggódtam, nehogy valami baja legyen, mert elég egyenletlen volt a talaj a lába alatt. 
Következő nap reggel is hagyott anyám aludni. Hihetetlen, hogy itt ül lent a galéria alatt, nyomkodja, a gépet, s képtelen felkelteni, hogy ugyan már 9 óra, fel kéne kelned. Nem elvonul aludni, mint aki jól végezte dolgát. A témavezetőm hívására ébredtem. Elkészítettem az uzsimat, reggeliztem, jól elhúztam az időt, s nagyon nem volt kedvem elindulni, tudván, hogy megint csak galériákat fogunk látogatni. Aztán csak felhívott Erka, hogy hol vagyok, s megyek-e. Mint kiderült egy utcával a házunk mögé jöttek, tehát, jó volt a megérzésem, hogy nem kell nekem sietni. Női megérzés. Bebarangoltuk a környéket, újat nem igazán mutattak. Egykor, mivel Nyusz még mindig a városban volt, s gyanítom még mindig a tegnapi alkohol dolgozott a szervezetében, sikerült találkoznunk. Ebédeltünk, s mindenki ment a dolgára.
A Sors fintora, hogy német termékeket kell címkéznem....:)
Nagyjából ez volt a hetem, persze még nem az egész. Holnap még suli, az utolsó gólya nap, s jövőhéttől már új osztállyal, új órarenddel, belevágunk a közepébe. Próbálom majd nem ilyen tárgyilagosra venni a bejegyzéseket, de újabban nem sok kedvem volt irkálni. Nem volt inspiráció, vagy ha volt is elég gyenge volt. Vagy időm nem volt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése