Nevem napja. A suliban fáradtság, kedvtelenség, hiszen csak a szervezetlenség hatotta át a napunkat. Első órában kész voltunk a mi kis koncepciónknak, a hulladék újrahasznosításra kép formájában, a következőben kezdhettük elölről. Majd egy óra semmit tevés, végül egy óra rögtönzött alkotói munka. Szörnyet kellett rajzolni, ami a Föld ellensége lehet. Nemes egyszerűséggel kölcsönöztem a HUMANOID CD borítóját.(nem linkelek képet, mert nem lett jó, nem is volt kedvem a megvalósításához) Ennél nagyobb ellensége nem lehet a Földnek, mint maga az ember. Szerény véleményem.. Kicsit furcsán néztek, mikor elnevezésképpen, alá is írtam, hogy Humanoid.
Fáradtan haza értem, közben folyamatosan hívtam Sziszát, mivel úgy volt, hogy megint találkozunk suli után. De mint utóbb kiderült, nagyban aludt.
Viszont egy váratlan hívás is befutott. A Tanár úrtól, tanulván az előző évekből, nehogy megint a fejéhez vághassam, hogy elfelejtette a névnapom, mint mikor együtt voltunk.
Este 19kor jutottam el oda, hogy ledőlök aludni, hisz estére, megígértem, hogy fent leszek, de szükségem volt egy kis pihenésre.
Háromnegyed 10kor csörgött is a telefonom. Nyusz volt az. Már azt hittem 23, s elaludtam. Mondta Nyusz is, hogy beugrik, mert a városban lesz, s isznak valahol. FB-on szépen elrontottam a meglepetését. Ugyanis kikötés volt, hogy kapok tőle min. 5 szál vörös rózsát. S anyu is, mellesleg. De ahhoz nem ragaszkodtam. Csak nem akartam, hogy ez is elfelejtődjön. Tulajdonképpen nem is kaptam én rendes virágot. A Tanár úrra is azért akadtam ki, mert Tőle elvártam volna, hogy meglep egy szál virággal, s nagy csalódás volt, mikor tudatosult bennem, hogy nem csak, hogy virágot nem kapok, még el is felejtődött. Szerintem egy kezemen össze tudom számolni, hány hímneműtől kaptam virágot. Emlékszem egyik nőnapi hóvirágot szépen le is préseltem, akkori emlékkönyvemben. ( Emlékkönyv?! Nos, igen, mikor volt az már. Azt is egyik osztálytársamtól kaptam, s annyira megörültem, annak az egy szál hóvirágnak, hogy eltettem. Igazából, majdnem minden lány kapott egy szálat. )
Mikor 13 éves voltam, volt egy "távkapcsolatom". Jó, igazából, vicc volt az egész. 13 éves voltam! A fiú 18. Kétszer találkoztunk, s mindkétszer kaptam tőle rózsát, második alkalommal talán a születésnapom miatt is. Apu volt az aki legtöbbször gondolt ránk, virág téren. S itt ki is fújt a sor. Tehát emiatt is kikötés volt. S ne felejtsük el, hogy mi is történt valójában. Csak úgy nem szokás kibékülni. Mindig megelőzi a kibékülést egy bocsánat kérés, elnézést, vagy valami hasonló. S mivel drága Nyusznak pedig komplexusai vannak virág térén (mintha egyszer vett volna egy lánynak, ő meg nem akarta elfogadni.... valami ilyesmi. Azóta sem próbálkozott többet virággal. ), szerintem életem végéig várhattam volna a virágokra, ha nem fejezem ki óhajom irántuk.
Fáradtan haza értem, közben folyamatosan hívtam Sziszát, mivel úgy volt, hogy megint találkozunk suli után. De mint utóbb kiderült, nagyban aludt.
Viszont egy váratlan hívás is befutott. A Tanár úrtól, tanulván az előző évekből, nehogy megint a fejéhez vághassam, hogy elfelejtette a névnapom, mint mikor együtt voltunk.
Este 19kor jutottam el oda, hogy ledőlök aludni, hisz estére, megígértem, hogy fent leszek, de szükségem volt egy kis pihenésre.
Háromnegyed 10kor csörgött is a telefonom. Nyusz volt az. Már azt hittem 23, s elaludtam. Mondta Nyusz is, hogy beugrik, mert a városban lesz, s isznak valahol. FB-on szépen elrontottam a meglepetését. Ugyanis kikötés volt, hogy kapok tőle min. 5 szál vörös rózsát. S anyu is, mellesleg. De ahhoz nem ragaszkodtam. Csak nem akartam, hogy ez is elfelejtődjön. Tulajdonképpen nem is kaptam én rendes virágot. A Tanár úrra is azért akadtam ki, mert Tőle elvártam volna, hogy meglep egy szál virággal, s nagy csalódás volt, mikor tudatosult bennem, hogy nem csak, hogy virágot nem kapok, még el is felejtődött. Szerintem egy kezemen össze tudom számolni, hány hímneműtől kaptam virágot. Emlékszem egyik nőnapi hóvirágot szépen le is préseltem, akkori emlékkönyvemben. ( Emlékkönyv?! Nos, igen, mikor volt az már. Azt is egyik osztálytársamtól kaptam, s annyira megörültem, annak az egy szál hóvirágnak, hogy eltettem. Igazából, majdnem minden lány kapott egy szálat. )
Mikor 13 éves voltam, volt egy "távkapcsolatom". Jó, igazából, vicc volt az egész. 13 éves voltam! A fiú 18. Kétszer találkoztunk, s mindkétszer kaptam tőle rózsát, második alkalommal talán a születésnapom miatt is. Apu volt az aki legtöbbször gondolt ránk, virág téren. S itt ki is fújt a sor. Tehát emiatt is kikötés volt. S ne felejtsük el, hogy mi is történt valójában. Csak úgy nem szokás kibékülni. Mindig megelőzi a kibékülést egy bocsánat kérés, elnézést, vagy valami hasonló. S mivel drága Nyusznak pedig komplexusai vannak virág térén (mintha egyszer vett volna egy lánynak, ő meg nem akarta elfogadni.... valami ilyesmi. Azóta sem próbálkozott többet virággal. ), szerintem életem végéig várhattam volna a virágokra, ha nem fejezem ki óhajom irántuk.
Tehát megjelent Nyusz, egyik haverjával a kapuban, s bűnbánó arccal közölték, hogy nincs virág, viszont, "Boldog névnapot!" . Elmesélték, hogy a 15 km-re lévő hipermarket jutott csak eszükbe, de ott nem volt semmi virágnemű. Akkor figyelmükbe ajánlottam, a sétatávolságra lévő NON-STOP virágost, ahova végül is kocsival mentünk el, de én is s anya is kapott 5-5szál rózsát. :)
Ahogy elszabadultam, s sikerült meggyőznöm, hogy nekem ma itthon kell maradnom, mert MEGÍGÉRTEM, elköszöntünk, felmentem, le sem vetkőztem, (igaz még aludni is csak a földre feküdtem le, ruhában, hogy biztos ne aludjak el) vártam a következő hívást, amit olyan 23. 15re saccoltam. De hívás nem jött "csak" SMS, s azt meg nem hallottam, meg, ezért kellett megváratnom azt , kinek sokakkal ellentétben még eszébe jutott a nevem napja. Nekem nem jön össze ez a pontosság, dolog. Szörnyű. De megvárt. :) S még sütit is kaptam! Kicsempészett nekem egyet a konyháról. Tök jól esett. Három és fél órán keresztül ültünk a lépcsőházban, s beszélgettünk. Jól éreztem magam. Szerintem én még sosem pofáztam neki ennyit. :)
S persze lefotóztam a Tiramisut is, mielőtt elpusztítottam volna. De fény hiányában, nem lett az igazi kép. Sőt, mivel mikor megkaptam, azzal a kezemben magyaráztam, s "hadonásztam". Jellemző. Viszont annál finomabb volt! (Ezzel csak az Oma tojás s alkohol nélküli verziója veheti fel a versenyt. )
Ahogy elszabadultam, s sikerült meggyőznöm, hogy nekem ma itthon kell maradnom, mert MEGÍGÉRTEM, elköszöntünk, felmentem, le sem vetkőztem, (igaz még aludni is csak a földre feküdtem le, ruhában, hogy biztos ne aludjak el) vártam a következő hívást, amit olyan 23. 15re saccoltam. De hívás nem jött "csak" SMS, s azt meg nem hallottam, meg, ezért kellett megváratnom azt , kinek sokakkal ellentétben még eszébe jutott a nevem napja. Nekem nem jön össze ez a pontosság, dolog. Szörnyű. De megvárt. :) S még sütit is kaptam! Kicsempészett nekem egyet a konyháról. Tök jól esett. Három és fél órán keresztül ültünk a lépcsőházban, s beszélgettünk. Jól éreztem magam. Szerintem én még sosem pofáztam neki ennyit. :)
S persze lefotóztam a Tiramisut is, mielőtt elpusztítottam volna. De fény hiányában, nem lett az igazi kép. Sőt, mivel mikor megkaptam, azzal a kezemben magyaráztam, s "hadonásztam". Jellemző. Viszont annál finomabb volt! (Ezzel csak az Oma tojás s alkohol nélküli verziója veheti fel a versenyt. )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése