Az utolsó bejegyzésem valamikor csütörtökön végződött. Péntek-szombat folyamatosan dolgoztam. A szombatom gyötrelmes volt, az előző két munkanap miatt. A talpam szörnyen fájt, alig bírtam állni. Attól féltem éjszaka mikor hazaértem, pénteken, hogy reggelre, bedagad, s nem tudok majd állni. Délután ötkor végeztem is, s kezdődhetett is a nap, kár, hogy már nem volt erőm semmire. Vasárnap pedig egy közös ügy érdekében gyűltünk volna össze, de sajnos engem szigorúan eltiltottak a közösségtől. Igen, dolgozni sem kellett volna mennem. Vagyis nem lett volna szabad. Elkaptunk valami kórságot húgommal. De én még sem tudtam a fenekemen ülni, főleg, miután TM barátnőm felhívott, hogy látta Főnixet a villamos megállóban, bár leszögezte, hogy épp ellenkező irányba mentek, mint ők. Végülis teljesen jól alakult az este. Bár nehéz feladatnak bizonyult távol tartani az ismerősöket, barátokat, a velem való testi kontaktustól. Annyira furcsán éreztem magam emiatt s annyira furcsán jött ki az egész szitu. Mintha direkt tartanám a távolságot. Pedig ez kivételesen nem direkt volt. Hányszor fordult elő velem hasonló, mikor kisebb voltam.
Ingyen sört feltétlen meg kell említenem. Készült rólunk egy szörnyű kép is, alig emlékeztem rá.
Első rendes tanítási hetem volt. Izgatott voltam, hogy nah, vajon most milyen lesz, mennyivel lesz más, mint az előző 2 hét. Bár rögtön a hétfői napról lemaradtam. Mint az osztálybeosztásról is. Mint kiderült közép haladóba kerültem. Biztos az ellipszisek miatt..
Kedd 8 óra úgy repült el, mintha mi ott sem lettem volna. Szörnyen jól éreztem magam, mert már "első" napon rengeteg új s érdekes dolgot tanultam.
Délután Nyusznál voltam, s bár rohadt mód felidegesített az oda vezető út, s a vidék gondolata, főleg, hogy sétáltam is, még sem lett belőle nagy összeveszés, mert mikor megérkeztem, ő még kínosabb történettel állt elő, amit nem részleteznék, mert családi s személyes ügy. Ilyenkor mindig sajnálom az embereket, akik tőlem várna biztató szavakat, sajnos ebben abszolút nem vagyok jó. Sőt, egyenesen borzasztó vagyok, ezért inkább nem szólalok meg, nehogy valami baromság csússzon ki a számon.
Ettől függetlenül, egy szép estét töltöttünk együtt, sikerült hajnali kettőkor sikerült elaludni, s reggel hatkor kegyetlenül megszólalt az ébresztő.
Szerda este mentem először éjszakába dolgozni, egy rakat kaját csináltam, energia üdítő, minden ami kell, s még délután aludtam is. Azt hittem, így fel lehet készülni a munkára s a másnapra.
Másnap reggel 8tól volt 6 óra rajzunk. Volt egy holtpontom, ahol azt hittem eljött a vég. Szédültem, kóvályogtam, dohányoztam, de az elfogyasztott taurin mennyiségtől nem tudtam lehunyni a szemem. Az utolsó dobozt meg sem ittam. Nehogy ne tudjak délután aludni. Haza érve bedőltem az ágyba, s 19.40kor nyitottam ki a szemem. Mint akit fejbe csaptak. S mehettem is az újabb éjszakába dolgozni. A fél órás "ebéd" szünet igazán jól esett. Még találtam nem alvó ismerősöket FB-on így velük csevegtem, s máris jobban éreztem magam, hogy nem csak én vagyok még fent s kell dolgoznom. Reggel nem kellett rögtön iskolába mennem, így haza mentem, aludni 3órát, amiből öt lett, s mire beértem csak a jelenlétit kellett aláírom, s jöhettünk is haza. Így betudtam menni TM-hez. De a meghitt délutánunkat hamar félbeszakította az anyja, ugyanis haza ért a munkából. Egy alapos "nem csináltál ma sem semmit"-tel kezdte, mivel szent meggyőződése volt, hogy nincs felmosva a padló. Csodálom TM-et,hogy ennyi ereje van, megcsinálni, ezt eltűrni, nem visszaszólni. Nem is értem,hogy nem mondja meg a magáét. Pedig azt kéne, így mindig csak el fogja nyomni az anyja.
S a jó hír, látott a szomszéd utcában egy üres plazma tv-s karton dobozt, így meg tudom csinálni a rajz mappám. Csak lenne időm hozzá.
A sulira nem is emlékszem a héten. Ott voltam, túléltem, de valami üres volt. Igazából a geng-beng, kezdett el hanyagolni. Különösen Erkától lepett meg. Indulnak haza, s mintha észre sem vennének, köszönés nélkül mennek el. Úgy kell utánuk köszönnöm. Nem is volt közös témánk. Nem is csináltunk semmit együtt.
Ingyen sört feltétlen meg kell említenem. Készült rólunk egy szörnyű kép is, alig emlékeztem rá.
Első rendes tanítási hetem volt. Izgatott voltam, hogy nah, vajon most milyen lesz, mennyivel lesz más, mint az előző 2 hét. Bár rögtön a hétfői napról lemaradtam. Mint az osztálybeosztásról is. Mint kiderült közép haladóba kerültem. Biztos az ellipszisek miatt..
Kedd 8 óra úgy repült el, mintha mi ott sem lettem volna. Szörnyen jól éreztem magam, mert már "első" napon rengeteg új s érdekes dolgot tanultam.
Délután Nyusznál voltam, s bár rohadt mód felidegesített az oda vezető út, s a vidék gondolata, főleg, hogy sétáltam is, még sem lett belőle nagy összeveszés, mert mikor megérkeztem, ő még kínosabb történettel állt elő, amit nem részleteznék, mert családi s személyes ügy. Ilyenkor mindig sajnálom az embereket, akik tőlem várna biztató szavakat, sajnos ebben abszolút nem vagyok jó. Sőt, egyenesen borzasztó vagyok, ezért inkább nem szólalok meg, nehogy valami baromság csússzon ki a számon.
Ettől függetlenül, egy szép estét töltöttünk együtt, sikerült hajnali kettőkor sikerült elaludni, s reggel hatkor kegyetlenül megszólalt az ébresztő.
Szerda este mentem először éjszakába dolgozni, egy rakat kaját csináltam, energia üdítő, minden ami kell, s még délután aludtam is. Azt hittem, így fel lehet készülni a munkára s a másnapra.
Másnap reggel 8tól volt 6 óra rajzunk. Volt egy holtpontom, ahol azt hittem eljött a vég. Szédültem, kóvályogtam, dohányoztam, de az elfogyasztott taurin mennyiségtől nem tudtam lehunyni a szemem. Az utolsó dobozt meg sem ittam. Nehogy ne tudjak délután aludni. Haza érve bedőltem az ágyba, s 19.40kor nyitottam ki a szemem. Mint akit fejbe csaptak. S mehettem is az újabb éjszakába dolgozni. A fél órás "ebéd" szünet igazán jól esett. Még találtam nem alvó ismerősöket FB-on így velük csevegtem, s máris jobban éreztem magam, hogy nem csak én vagyok még fent s kell dolgoznom. Reggel nem kellett rögtön iskolába mennem, így haza mentem, aludni 3órát, amiből öt lett, s mire beértem csak a jelenlétit kellett aláírom, s jöhettünk is haza. Így betudtam menni TM-hez. De a meghitt délutánunkat hamar félbeszakította az anyja, ugyanis haza ért a munkából. Egy alapos "nem csináltál ma sem semmit"-tel kezdte, mivel szent meggyőződése volt, hogy nincs felmosva a padló. Csodálom TM-et,hogy ennyi ereje van, megcsinálni, ezt eltűrni, nem visszaszólni. Nem is értem,hogy nem mondja meg a magáét. Pedig azt kéne, így mindig csak el fogja nyomni az anyja.
S a jó hír, látott a szomszéd utcában egy üres plazma tv-s karton dobozt, így meg tudom csinálni a rajz mappám. Csak lenne időm hozzá.
A sulira nem is emlékszem a héten. Ott voltam, túléltem, de valami üres volt. Igazából a geng-beng, kezdett el hanyagolni. Különösen Erkától lepett meg. Indulnak haza, s mintha észre sem vennének, köszönés nélkül mennek el. Úgy kell utánuk köszönnöm. Nem is volt közös témánk. Nem is csináltunk semmit együtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése