Laza hétnek néztem elébe, hétfő péntek munka, a köztes napok meg lazulósak. Ilyen is régen volt. Hétfőn korábban is engedtek el a munkából. Kilencre már itthon voltam.
Egy közel- keleti srác mellé osztottak be. Annyira hasonlított a bowlingos munkatársamra, hogy nem tudtam levenni róla a szemem. Igaz, mindketten helyesek.
Nagyon vártam a keddi napot! Már a reggelem is érdekesen indult. Mivel elaludtam, így késve értem be, de mivel előző nap sem voltam bent, így úgy gondoltam muszáj bemennem, nem is dolgozom, nem kéne midig lógni. Képes lettem volna bemenni 2 szakelméletre, ez a legdurvább. Ezt a többiek is alig hitték. De elszámoltam magam, s még egy műv. törire is volt időm. Persze előtte beugrottam a rajzterembe, s mit látnak szemeim. Csak anatómia óra volt. Jobbra egy középkorú nő, háttal, balra, egy huszonéves meztelen srác, szemből, középen, csontvázak. Ha nem tudtam volna, hogy a modellek érdekében ilyen fülledt a levegő, - meg ne fázzanak- másra gondoltam miatt. Végül is mindegy honnan közelítjük meg, a modellek miatt volt.
A srác jól nézett ki. Mereven, mozdulatlanul ült, közép barna, simára borotvált testével, bár a feje nem volt különösebben helyes. De a teste jó volt. Látszódtak rendesen az izomcsoportok, s hát mi a lényeg, ha nem ez. (Nem kell félre érteni, lerajzolni könnyebb, ha látod mit kell, s hova. :) )
Óra végén ruhába pattant, s szemrevételezte az "elkészült" félig kész, s nagyban vázolt műveket. Mindegyiken elmosolyodott. Én is. Milyen lehet ezzel szembesülni, úgy, hogy nem is rajzol.
Jónak tartom, hogy nem csak öregeket kell rajzolnunk, mert abban némi perverziót vélek felfedezni, de egy ilyen, -feltehetőleg chippendélfiúban, bezzeg nem. :)
Jó, ennyit erről. Nem akarom túl ragozni.
Elkészült végre egy használható logóm is, saját használatra. Volt értelme a szakelméletnek.
Haza érve ebéd után elpilledtem. Olyan rég volt szabad délutánom, mikor nem siettem sehova, csak vagyok, ülök a nappaliban, s ilyenkor többnyire a naplementével el is alszom. Állítottam be ébresztőt, nehogy elaludjam a koncertet, mely már január óta díszeleg a naptáramban.
Persze alig bírtam felkelni. Alig bírtam magam rászánni, hogy elmenjek. De kicsíptem magam, hisz ilyen is rég volt már, hogy nem falura csípem ki magam, hanem a "nagy nyilvánosságnak" (értsd: 50-60 ember melyből 20 számottevő, tízet pedig biztos ismerek évek óta.)
Felszerelkeztem a fényképező gépemmel, s útnak indultam, kevés reménnyel, hogy bármi érdemlegeset is siekrül csinálnom. Tisztában voltam vele, hogy a tanyasi képek után ezek elég nagy kudarcok lesznek, hisz nulla fénnyel, s vaku nélkül nehéz FÉNYképet csinálni.
Nagy meglepetésemre, épp elegendő fény volt ahhoz, hogy ki tudjam tartani az expo időt, ennek ellenére, nem tudom milyen oknál fogva izgultam, de a fele képet beráztam, a másik 40%ban a zenészek mozogtak be, fent maradó 10% pedig zajos lett, mert túl magas volt az ISO érték a gépemnek. Ettől eltekintve azért lett egy két megosztani való.
Nagy meglepetésemre elég sok ismerős volt. Riki barátnője, meglepetten, de mosolyogva, puszit adva köszönt nekem. Ami az elmúlt 3 évben nem igazán fordult elő.
Ami a legfurcsább volt , hogy hiába mentem egyedül, a gépem annyira lefoglalt, hogy észre sem vettem. Úgy látom, ő lesz az én kis társam, ha nem rosszalkodik. Egész estés elfoglaltságot nyújt. Annyira hozzám nőtt, alig van nap, mikor nélküle indulnék suliba, vagy vidékre. Vagy akárhová.
Amúgy a régi társaságban, a régi ismerősök közt úgy éreztem magam, mintha újra 17 lennék! Isteni volt!
A Sors fintora, vagy épp meglepetése, hogy ugyanazon a napon lépett fel kicsiny országunk, még kisebb fővárosában a Sunrise Aveneu 500 méterrel odébb. Így haza felé sétálva, azért lefotóztam a turné buszt, s mivel jött is egy éjszakai busz nem vártam meg a zenészeket. Így más. Nem is ismerem csak egy számukat, - igaz azt ugyan rongyosra hallgattam, nem is voltam a koncerten, hogy meg legyen az extázis, így nem feeling várakozni a turné busz előtt. Előbb varázsoljanak el élőben.
Ami a hallottak alapján meg volt. " lány beszélgetését hallgattam végig. S mint ha a TH- t is említették volna.
Éjfélre, vagy egyre értem haza. Megkuksiztam a képeket. Mivel nem vártam el semmi jót, nem is volt nagy csalódás.
Persze nem küldtem el még mindig a beígért címekre... :S De ilyen vagyok.. Talán most. Utálom az emailre felpakolgatni. Inkább feltöltöm fb-ra s szedje le mindenki akinek kell.
Jó képek, később, ha összeszedtem magam, s kimentem a nadrágom zsebében lévő pendriveért, mert az a nagy helyzet, fogalmam sincs mely képek jók. S tudom, hogy arra szétválogattam.
A legbosszúsabb dolog ez a "képválogatósdi." Ez jó, ez nem, ezt ide, ezt oda, de ez ide is jó, az oda is kell, legyen meg gépen, pendriveon, biztonsági mentés, meg ...m... szörnyű Azt sem tudom mi hol van. Találjam meg téma, s dátum szerint is.
Frissítés: most úgy néz ki, hogy gép lefagy ha rádugom a pendrivot... :S nem vagyok ideges...S:
Frissítés2: az usb csatlakozóba egy papírzsepi darabka ragadt. most már működő képes... hálllelluja!
S itt vannak a képek!
 | |
| kihajolt a fényből...:) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése