Nemzeti ünnep hetén, csak a 4 szabadnap éltetett. Elhatároztam, hogy tevékenyen fogom tölteni a ránk szakadt plusz szabadnapokat. Félig meddig sikerült is. De nem rohanok annyira előre. Hétfőnél hagytam abba az előző bejegyzést.
Kedden asztalhoz kerültem, nem szalag mellé a munkahelyen. Elég nyomott voltam, fáradt, s csak a másnap estét vártam, hiába tudtam, hogy este nyolcig leszek suliban a fotó miatt.
Beraktak mellém egy srácot. Sokszor láttam már, de nem volt túl szimpi. Első ránézésre olyan kikent-kifent ficsúr. Másodikra is. Ugyanis divattervezőnek tanul. Azt hittem meleg. Több olyan mozdulata is volt. Ehhez képest már 3. alkalommal igen jól játssza, hogy a lányokhoz vonzódik. Nevezzük Kornélnak. Mert szép név. Mint kiderült ikrek a szentem. Mikor odaállt mellém az asztalhoz, nem köszöntem rögtön, mint mondtam, nem voltam jó hangulatban, s végül elkönyveltem, hogy 7 óra néma csend vár ránk... de nem! Mellette nem lehet csöndben maradni. Ő sem tud. Pezseg, él, be nem áll a szája. Élveztem a vele ledolgozott 7 órát. Mindenről fecsegtünk. S hajtogatott nekem egy dinót, mert kis korában neki is a dinók voltak a kedvencei. :)
Szerda: Anatómiára beestem, s nem csináltam semmit...:( A kedves tanár úrnak nem tetszett, próbált oltani, de végül nem sikerült. Alkotnom kéne valamit, mert kicsit lemaradtam.
Fotón megint fotogrammoztunk, s NAGYON nehezen vettem rá magam, hogy elmenjek fotóra. Végül csak az győzött meg, hogy ne miattam ne lássa megint a tanárnő a képeimet. Végül megint nem nézte meg, beígérte megint a köv. órára... -.-"
Csütörtök: kedves húgaim engem jól itthon hagytak, így kimaradtam a nagy nemzeteléses ünneplésből. Utólag nem is bánom, így sem tudom, hova kapjak, még most sem. TM-nek csináltam meg a pólóját, még lógtam neki egy ajándékkal, kedden meg is vettem a pólót, én festettem rá kedvességet.
Este átjött Nyuszó, persze kocsmázni indult, s mivel húgom le is lépett karvallyal, így áthívtam. Jaj, de jó volt mellette aludni. Már rég nem láttam. Míg a hátán ülve megmasszíroztam, felvettettem pár témát, amit már ideje volt megbeszélnünk. Annyira távol éreztem magamtól az utóbbi időben. :(
Pénteken korán lelépett, neki is akadt még melója, s nekem is mennem kellett fél kettőkor. Épp, hogy haza estem 23kor.
A szombati napot is javarészt otthon töltöttem, elmentem találkozni az Alienekkel. Összesen 2 személy várt rám, a megbeszélt helyen. So nem vitték túlzásba.
S nem is éreztem jól magam. Ugyanis abból merült ki a beszéd téma, hogy ki milyen gáz a fb-on...:( Elég szánalmasnak ítéltem. Sőt tök feleslegesnek éreztem magam, mivel nem pendültünk egy húron. Annyira korlátolt a látásmódjuk. Pedig az egyik csajt nagyon bírtam. Olyan kis idétlen, s olyan dumája van. De most valahogy nem volt az igazi.
Viszont, hogy ne húzzam le őket nagyon, sőt nem is akarom! Dorothy javára váljék, hogy rábeszélt, fotózzam le nyugodtan a kiszemelt érdekes kinézetű bácsit. Menjek oda bátran, max nemet mond. S sikerült. Tényleg tök pozitív dolog volt, mert nem is küldött el, még meg is lepődött. S mikor indultunk volna el, akkor utánunk jött s átnyújtott egy névjegykártyát, hogy küldjem el neki egy kis levelező lapméretben a fotót. Aranyos volt. Bár igaz egy puszit kért az arcára a fotóért cserébe, de ez is inkább aranyos volt, mint bármi más. MInt kiderült fényképész...:S XD
Megint idegenvezetősdit játszottam... hurrá.. hihetetlen. Nem tudom mi voltam előző életemben, info pontos, v idegenvezető, vagy kalandor, vagy én voltam Magellán... o.O de mindig ez a szerep jut. Azon sem lepődnék meg ha a holtakat én kalauzoltam volna a Stix folyón... :)
So elkísértem őket a Lidlbe, s mivel annyira nem ismerjük egymást folyamatosan megkérdőjelezték, hogy jó fele megyünk e... Türelmetlenek voltak, s nem is szoktak hozzá a sétáláshoz. Ez abszolút észrevehető.
TM -mel a mai napra vártuk egyik közös ismerősünket. Nah jó, igazából az övé, csak én is be lettem mutatva. :) Egy jó pasiról van szó, tulajdonképpen. Régen hosszú haja is volt. :)
TM régi gyerekkori barátja. Koncertre voltak "hivatalosak " hétfőn, de már szombaton megérkeztek, ugyanis többed magával jött. Én beültem csevegni TMhez, s megkapta az ajándékát is, mire jött az info, hogy 3/4 10kor találkozunk, s megyünk inni, bulizni.
Nem fűztem túl sok reményt egyikhez sem. A tanulság, amit nem vársz, az lesz a legjobb buli.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése