Tehát Ott hagytam abba, hogy 3 napos intenzív "Hogyan élik a mindennapjaikat a frissen összeköltözöttek " tréning után végre haza értünk a pici városból a kisvárosunkba.
Kicsit már hiányzott.
40 fok, dög meleg. A busz tele a Félszigetre utazó fiatalokkal. S senki nem, várt minket az autóbusz-állomáson... Fura... Tehát fogtuk a kis bőröndjeinket, s elindultunk fel a Dombra.
Fura volt úgy utazni, hogy egy kis kézipoggyászom volt, s simán elindulhattam szoknya magassarkúban, tudván, hogy nem kell kilométereket gyalogolnom. Nyilván vissza úton már óvatosabb voltam, s rendes cipőt vettem fel, sejtve, hogy nekünk azért még meg kell másznunk ezt azt. Hiába érkezünk már másodszor ide, vissza... vendégségbe.
Tehát elmaradt a fogadóbizottság. Nyünyinek örültem volna. De hát ő Nyünyi... ennyire nem önálló. Meg biztos dolgozott is.
Épp, hogy beléptünk a hűvös lépcsőházba, kimondtam egyetlen vágyam: " csak egy gyors zuhanyt szeretnénk!" - TM nagyban helyeselt. Beszálltunk a liftbe, s emelkedtünk a legtetejére az épületnek.
Illedelmesen benyitunk, s hangosan köszönünk, hogy mi ugyan megérkeztünk, tessék figyelni. TM lépett be elsőnek, s a felfordulás már eléggé szembetűnő volt. De csak akkor estem pánikba, mikor csak annyi csúszott ki barátnőm száján, hogy : "óh!" De ezt hatalmas átérzéssel, s MEGLEPŐDÉSSEL kell elképzelni. Hiszen az elé táruló látvány leírhatatlan volt:
A fürdő szóba csempétlenül tárult elénk, mindenhol karton dobozok, s csak ezeken lehetett járkálni. A szobák telepakolva a fürdőből kiszedett eszközökkel, de a mi az egészben a legfurcsább, mosdókagyló sehol, s egy idegen pasi guggolt, s némi csöveket illesztgetett össze... Wc ajtó sehol.... o.0
Ennyit egyetlen vágyamról. Leizzadtam, két és fél órát ültem s főttem a saját levemben, majd cipekedtem, tűzött a Nap, s igazán nem gondoltam, hogy ekkora kérés lesz egy kis zuhany.
Hozzá tenném, szerdát írtunk, aznap volt a Félsziget nulladik napja, s bár még nem volt semmi koncert, szerettük volna kellő képpen megünnepelni, hogy itt vagyunk. S kb. 3 óra múlva teljes harci díszben kellett volna állnunk. Tisztán, frissen, lefürödve.
Csak hevertünk a kanapén, s mosolyogtunk. S bizonygattuk, hogy de hogy haragszunk, hiszen, valamikor fel kell újítani a fürdőt, miért ne akkor mikor, mi előre megbeszélten érkeztünk, s itt töltünk 12 napot/ egy hetet.
TM teljesen a padlón volt, hogy ezt teszi vele a nagyanyja. Majdnem sírt idegességében. Én még egész jól viseltem.
Jegyek nem voltak még nálunk, pedig a fesztiválon megejthettük volna a fürdést. No de ahhoz előbb találkozni kell az illetékes lánnyal, 20kor.. kizárt volt, hogy én addig kibírom. Az még 3 óra.
Mondtam TMnek, hogy kérjük el a jegyeket s menjünk le. Tulajdonképpen az első ötletem az volt, hogy hívja fel, s mesélje el, hogy mi történt "kérje" el a jegyeket, de gondoltam erre már nem lesz szükség, hisz a leányzó ha meghallja miért akarunk lemenni, rögtön felajánlja a fürdőjét. S igazam lett. TM nem is reménykedett benne.. De basszus, ne hogy már...
Így a héten már harmadszorra pakoltam egy 3. táskába össze a cuccom, s levittek minket autóval a leányzóhoz. Szülők nem voltak otthon: nagyszerű! Beszabadultam a fürdőbe, s végre teljesült egyetlen vágyam.
Nehogy már koszosan kelljen mennem a feszt. első napjára.
Nem voltak nagy terveim, de a Szigetre is úgy indultam el, hogy óvszer azért volt nálam. Mondván sosem lehet tudni. Hátha TM.nek kell. Elég ellentmondásos vagyok újabban. Magam sem tudom mit akarok.
Szóval, utánam TM vetette be magát a frissességet adó szentélybe.
Én meg kezdtem aggódni. Ugyanis: (sztorizás jön)
Történt, hogy ez a kedves lány hívjuk Áginak több napot töltött TMnél. S mint hosszú éve legjobb barátnők, mikor TM itt van, így nagyon be akarta nekem mutatni, mert ő volt az egyetlen, akit eddig nem ismertem. Épp osztályommal iszogattam, s lehívtam TM-et, mire közölte, hogy hozza Ágit is, s bemutatja... OK. Nah most 3 óra késés után beállított TM, Ági, TT ( wtf?! minek hozta le, s miért ide, s nem akartam vele találkozni) s a tánctársam... o.0
Előtte történt, hogy együtt buliztunk, s úgy összevesztem tánctársam barátjával, hogy fogtam magam, ott hagytam őket s kivonatoztam hajnalban Nyuszhoz. Azóta nem találkoztunk. S csak szidott, amiért az egész éjszakát végig aggódta miattam, mert nem tudta, hova tűntem. TM csak azért nem aggódott miattam, mert épp újdonsült barátja szájában volt.
Tehát kínos volt az első találkozás tánctársammal s konkrétan élőben is közölte, hogy menjek emiatt a pics@ba. Beköszönt a kis slepp s köszönés nélkül léptek is engem ott hagyva. Tánctársam sem szólt hozzám ezután a kedves mondat után..
JA! hogy ha ti így, akkor én is.... Ezért nem is voltam kíváncsi a társaságukra egész télen, s inkább szilvesztereztem egyedül, mint hogy lemenjek, a fsz.re, ahol TM tartott házi bulit.
Nos Ágiról, annyit kell tudni, hogy szereti a f@szt. Sorry.. de nem tudok elfogultság nélkül beszélni. Tánctársam agyát jól befűzte, aztán közölte vele, hogy bocsi, de őt várja otthon a barátja... Jólvan. Ha ez kellett.
Sajnos ez a baj az ottani lányokkal... Amivel én nem tudok azonosulni. Ezzel a mentalitással. Mindegyik férjet akar fogni, vagy még éppen kiéli magát. Kultúra meg nulla.
Szóval, szerintem nem kell mondani, hogy roppant mód aggódtam Ági miatt. Mert akit nem bírok, azt a szememmel meg tudnám ölni. De most 4 napig min. össze leszünk zárva ezzel a lánnyal.. nem nézhetek rá csúnyán... Nem akarom, hogy TM emiatt nehezteljen rám. Tehát olyan szintű toleranciát erőltettem magamra, hogy magam sem hiszem, de senki nem vette észre, hogy ki nem állhatom a csajt.
Ott ültünk a konyhájukban, s szürcsöltem a nekem készített kv-m, ő sminkelt. S mit ad isten, ha már itt vagyok kihasználom. Nem kell nekem szeretnem, de meg tehet pár dolgot. Meg kértem sminkeljen ki... *MUHAHAH
Mondjuk szerintem én csukott szemmel szebbet csinálok. DE bumm szívtam.
Alapoztunk, valami szörnyű (hangsúlyozom SZÖRNYŰ ÍZŰ) házi borral. Majd sikerült elindulni.
Természetesen előbb értünk oda, mint Kiki.
Ő olyan 23 óra felé érkezhetett. Addig iszogattunk. A mellettünk lévő asztalnál ülő 16-18 éves leszbikus csaj még a söréből is megkínált. Nem mondom, hogy nem jött be..:)
De könyörgöm.. mit akarjak tőle. Ennyiben maradt a "románcunk" :)
Megérkezett Kiki, s kezdetét vette a kemény ivászat. Nincs mit részleteznem. Mentünk ide oda ittunk, készült pár fotó. Táncoltunk. Reggel négyig nyomtuk.
Bocsánat volt egy jelenet, mely említést érdemel.:)
Már javában hajnal volt. Nem ittam sokat, de fantasztikusan éreztem magam, sokat táncoltunk. Egyszer csak megint azt vettem észre, hogy Kikivel táncolok. S nem tudom, volt egy olyan érzésem, megint, hogy nem biztos, hogy beflashelem, s talán tényleg érdekelhetem egy kicsit ezt a srácot. De már jött az aggódás, hogy ez így nem lesz jó. Mi barátok vagyunk, s amúgy is minek kombinálok.
De nem tudtam mit tenni, annyira az arcomba mászott, hogy már nem tudtam nem félre érteni. Mégis a folytatás mindig elmaradt. Nem csókolt meg. Akkor jó. Nem gondolja komolyan, csak én vetítem ki vágyaim. Én bizony nem fogom elrontani. Így inkább szépen visszautasítottam, kitértem előle, még véletlenül se legyen alkalma semmi meggondolatlant cselekednie. Be is jött. Elment. Erre jön TM.
"- Kiki engedélyt kért tőlem, hogy megcsókolhasson!!" Jó hogy nem ugrott a nyakamba, ráadásul, ezzel az egy mondattal a frászt hozta rám. Nem szeretem az ilyet. Nem szeretek erről tudni. Csak legyen meg hirtelen s essünk túl rajta, vagy törjön belőle elő a férfi szorítson a falhoz s smároljon le vadul... oh...
"-S te mit feleltél? "- kérdeztem, kicsit félve, hogy esetleg megtiltotta neki, mert féltékeny, vagy stb. S eszembe jutott az előző esti beszélgetésünk, miszerint valaki ilyet tenni lehet síró görcsöt kapnék. Csak azt hagytam ki, hogy ez alól Kiki kivételt képez... Nagyszerű. Nem gondoltam, hogy pont ez az információ morzsa fog elválasztani egy vágyott csóktól. Elég hülyén éreztem magam, hogy ilyet kell megbeszélnünk.. Mint az óvodások..
"- Azt mondtam, neki, hogy felőlem, nyugodtan, de ha nem akarja, ne erőltesd! Légy türelmes! Nehogy rámássz! "- észben tartva barátnőm az érzéseim, s kiszámíthatatlanságom.
Tehát ugrott a falnak lökős csóknak... :((
Ezek után Kiki rám sem mert nézni. Kerülte a tekintem, nem ült mellém... Gyönyörű...
Nekem sem kellett több, ha nem tudtam volna a kis párbeszédükről, akkor is jobban felhívta volna ezzel a figyelmem, hogy hanyagol, mint bármi mással. Mert nekem mindig az kell, ami épp nem lehet enyém...
Azonnal léptem, s újra ott voltunk, hogy egyikünk sem engedte el a másik tekintetét, de még sem tette meg azt az egy utolsó lépést. *Tudod, kinek az idegeivel játssz!* Átkoztam magamban a gyávaságát. De mivel tudtam eredeti szándékáról nem esett nehezemre kezemben venni az irányítást. S végre megtörtem a harcot. Máskor nem lett volna ehhez elég elhatározásom, de már nagyon kíváncsi voltam. Így már megint ott tartunk, hogy ÉN léptem. Miért nem tud egyszer a hím lépni.. Ebből már annyira elegem van... :@
Öööö.. nem volt ez sem a legjobb ötlet.. nem volt jó... sőt... bleh.. Jó, FT-nél azért jobb volt, s nem volt az egész fejem tiszta nyál. De ettől függetlenül egyáltalán nem élveztem. Mintha egy harcsát csókoltam volna meg. XD
S eltűnt minden varázs. Próbáltam én irányítani, de reménytelennek tűnt. Ezek után persze többször megismételtük a mozdulatsort, de semmi több.
Visszagondolva, fura érzés volt. Egy régi érzés tért vissza, egyfajta izgalom. Az első mpben, még talán izgató is lehetett volna, de gyorsan eltűnt. S az sem segített a helyzeten, hogy TM úgy bámult majd kiesett a szeme... Kössz, nem vagyok eléggé zavarban. Pedig tökre úgy akartam felfogni, mintha egy barátommal, akarom mondani, barátnőmmel smárolnék, semmi tovább gondolás, semmi egyéb gondolat. Egy csók, s pont. S miért ne lehetne, ezt épp egy barátommal csinálni, minden kötöttség nélkül csak jól érezzük magunkat, s ennyi. De nem elrontotta, egyrészről TM, hogy oda jött, hogy egyedül ne hagyjuk, azzal, hogy bámult. S Kiki meg azzal, hogy meg fogta a kezem!
SOSEM ÉRTETTEM, minek meg fogni a másik kezét. Számomra az sokkal többet jelent, mint egy csók. Amely megesik. De a kezét csak annak fogom meg aki fontos, akiben megbízom, aki számít valamit.
De nem egy ilyen után. Ettől nem kell egy újabb szintre lépni. Könyörgöm, nem kell ezért egész este az én kezem szorongatni. Persze nem húztam el.. mert nem akartam bunkó lenni... báár legközelebb ilyen lesz, biztos megteszem. Télen gyakran éltem azzal, hogy fázik a kezem... :D De most? Nyáron...
TM persze eltűnt, mi meg utána mentünk, kézen fogva. Nem mondom, hogy nem esett volna jól, ha ezt mással teszem, de így csak rohadt kellemetlen volt. Főleg, mikor TM megszólalt: "olyan aranyosak vagtok együtt... !" - BASZKI nem tudod mikor kell befogni a szád?!
Ezzel még rám is frászt hozod, hát még egy hímre! (S aranyosan akkor lettünk volna, ha most vallott volna szerelmet, s nem épp azon filózott volna hova vigyen megdugni... -.-" )
Kiki józanodott, s szerencsére, egyre kevésbé akarta az én kezem szorongatni.
Végül haza indultunk. Megvártuk azt a buszt, amelyiken nem kellett kötelezően jegyet venni, s haza is kísért minket.
Persze vagy fél órát ültünk a busz megállóban, mire a megfelelő busz megérkezett. Akkor kezdett a szitu kínossá válni, s tulajdonképpen, már akkor sem igen igényelte a társaságom. De nem tudott ellene mit tenni. Néha csak jól esett hozzáérni,s baszogatni a haját. Minden mindegy alapon. Persze jól esett neki, de kifejezetten csak egyszer kérte, hogy ne hagyjam abba.
Persze, TM nem is TM lett volna, ha nem nyög be még egy rohadt kínos mondatot. A fesztivál utáni kirándulást tervezgettük. S rögtön jött azzal, hogy reméli Kikinek van sátra, s nem az övében fogunk dugni. Könyörgöm?! Miért kell ezt?! Nem hiszem el, hogy véletlen csinálta...
A kapu előtt TM még mindig nem akart felszívódni. Legalább beállhatott volna a lépcsőházba megvárva, s kettesben hagyva minket félmp-re míg elbúcsúzunk. Nos, kaptam két puszit az arcomra, majd két keze közé fogta az arcom, s lágyan megérintette az ajkam az övével. Nice. Legalább ezt jól csináltam. ha kaptam volna 2 puszit, attól ideges lettem volna, ha egy csókot, vagy többet, akkor megint csak ideges lettem volna.. Ez így tökéletes volt. Persze már előtte tudtam, hogy reggelre ez valakinek kínos lesz, s szeretnék az nem én lenni. Hiszen hazafelé, már nem karolt át sem, míg a kapuhoz kísért minket.
Csütörtök Félsziget 1. nap
Hétköznap. Nagyi sehol. Reggeliztünk. Feltettük a tökfőzeléket főni. Szerettem volna már lemosni magamról az előző estét, de nem lehetett, mert Áginál hagytuk a kis táskánkat, benne a tüsfürdőt, ruhát meg mindent! Mondván, majd ma úgy is lemegyünk érte. Igen, ám, de azzal nem számoltunk, hogy Ági nem kell fel délután 4 ig, s hiába jön a Dombra, az is csak fél hat lesz. Nem bírtunk már otthon ülni, így délután Nyünyiztünk egy sort, ittam 2 sört, míg vártunk Ágira. Majd elindultunk a megbeszélt helyre, üveg sörrel a kezünkben. Már nagyon jó hangulatunk volt. Fura is volt, hogy mindenki minket néz. Meg tudtuk azért mert itt nem szokás az utcán inni. Sőt kifejezetten büntetik.. Így 180 fokos fordulatot tettünk, mikor velünk szembe jött 2 rendőr, s elvegyültünk a téren a padoknál sakkozó öregek között.. Nem volt feltűnő... ááá.. nem... főleg h mindennap kiríttam a tömegből..:) Pedig nem erőlködtem. Sőt. TM kint hagyott a pékség előtt, 2 üveg sörrel a kezemben, míg ő bement a barátnőjéért. Jött ki az egész család. Anyuka dolgozott ott, de jött az öccs, s az apuka is, s így végül furgonnal mentünk megint a leányzóhoz. Gyors fürdés, hajmosás, majd indultunk haza, hogy ledobjuk a táskát, s ne kövessük el még egyszer ezt a hibát, hogy nincs nálunk tisztálkodó szer. Persze jól kijózanodtam a víz alatt, hiába szédültem, s ütött meg a sör:)
Le értünk a fesztiválra, már sötét volt, olyan fél kilenc lehetett. Kikiéket rögtön megtaláltuk. A hetirend az volt, hogy mindennap iszunk s együtt leszünk.
Meglepetés: nem is köszönt nekünk, semmi puszi. Persze mellé ültem le. Én nem voltam zavarban. Annál inkább ő. Levegőnek nézett. Próbált.
Velem szemben, meg a srác, akit a születésnapján majdnem megvertem. Ő is kerüli a tekintetünket. Nagyszerű estének nézünk elébe...!
Megbeszéltük, hogy kimegyünk inni. Kiültünk az egyik olcsó kvzóhoz, ahol volt némi koktél is. TM egy üveg fehér bort, s ásvány vizet kért, követve tánctársam példáját. A bor IHATATLAN volt, MŰANYAG ízű.
Itt már kezdett magához térni Kiki, s ha hozzám is szólt nagyjából incselkedett, vagy épp beoltott.. Nah ez az amire ugrom. De elég sokáig tűrtem. S már ittam is. Elég jó kedvem volt. De gyorsan el is szállt. Honvágy is kerülgetett. Ennek hangot is adtam. Aztán el kezdték szapulni a budapesti akcentust, stb...
Ugyanis visszafelé egyedül maradtam, A 3 idegen haver, köztük, az aki meg akart verni, s másik kettő , akiket akkor láttam életemben másodszor. Kiki s TM meg egymásba karolva több száz méterrel előttünk. Valahogy nem érettem, hogy miért nem férek el most én is, ha eddig elfértem. Ráadásul már odafelé menet is valami csajról cseverésztek. Továbbá valamin poénkodtunk még, azért próbáltam nem lemaradni, s benyögtem, hogy jó akkor inkább haza megyek, mire meg kaptam, hogy indulhatok is, de Pest messze lesz gyalog... :O S ez nem volt olyan kedves, vicces hangnem. Természetesen ezt Kiki mondta.
Aztán úgy alakult, hogy Kikiék mentem egy színpadhoz, én meg inkább az "ellenséget" választottam. Vegyék észre magukat. S akkor abban a helyzetben még ez is jobb megoldásnak bizonyult, mint ott lenni velük, s üvegnek tűnni.
Aztán TM észre vette magát. Én közben megbocsátottam, az ominózus este miatt az "ellenségemnek". Elmondta, hogy mindent el meséltek, s nagyon szégyelli magát, nem tudja mi ütött belé, nem szokott ilyet csinálni. Kezet adtam neki, s szent a béke volt. Ilyet sem csináltam még. Bár megmondtam neki, tőlem nem kell félnie legközelebb nem fogom magam vissza. Csak, hogy tudja merre hány méter.
Le értünk a fesztiválra, már sötét volt, olyan fél kilenc lehetett. Kikiéket rögtön megtaláltuk. A hetirend az volt, hogy mindennap iszunk s együtt leszünk.
Meglepetés: nem is köszönt nekünk, semmi puszi. Persze mellé ültem le. Én nem voltam zavarban. Annál inkább ő. Levegőnek nézett. Próbált.
Velem szemben, meg a srác, akit a születésnapján majdnem megvertem. Ő is kerüli a tekintetünket. Nagyszerű estének nézünk elébe...!
Megbeszéltük, hogy kimegyünk inni. Kiültünk az egyik olcsó kvzóhoz, ahol volt némi koktél is. TM egy üveg fehér bort, s ásvány vizet kért, követve tánctársam példáját. A bor IHATATLAN volt, MŰANYAG ízű.
Itt már kezdett magához térni Kiki, s ha hozzám is szólt nagyjából incselkedett, vagy épp beoltott.. Nah ez az amire ugrom. De elég sokáig tűrtem. S már ittam is. Elég jó kedvem volt. De gyorsan el is szállt. Honvágy is kerülgetett. Ennek hangot is adtam. Aztán el kezdték szapulni a budapesti akcentust, stb...
Ugyanis visszafelé egyedül maradtam, A 3 idegen haver, köztük, az aki meg akart verni, s másik kettő , akiket akkor láttam életemben másodszor. Kiki s TM meg egymásba karolva több száz méterrel előttünk. Valahogy nem érettem, hogy miért nem férek el most én is, ha eddig elfértem. Ráadásul már odafelé menet is valami csajról cseverésztek. Továbbá valamin poénkodtunk még, azért próbáltam nem lemaradni, s benyögtem, hogy jó akkor inkább haza megyek, mire meg kaptam, hogy indulhatok is, de Pest messze lesz gyalog... :O S ez nem volt olyan kedves, vicces hangnem. Természetesen ezt Kiki mondta.
Aztán úgy alakult, hogy Kikiék mentem egy színpadhoz, én meg inkább az "ellenséget" választottam. Vegyék észre magukat. S akkor abban a helyzetben még ez is jobb megoldásnak bizonyult, mint ott lenni velük, s üvegnek tűnni.
Aztán TM észre vette magát. Én közben megbocsátottam, az ominózus este miatt az "ellenségemnek". Elmondta, hogy mindent el meséltek, s nagyon szégyelli magát, nem tudja mi ütött belé, nem szokott ilyet csinálni. Kezet adtam neki, s szent a béke volt. Ilyet sem csináltam még. Bár megmondtam neki, tőlem nem kell félnie legközelebb nem fogom magam vissza. Csak, hogy tudja merre hány méter.
Nem emlékszem, mikor volt az utolsó csepp a pohárban, lényeg, közöltem, hogy inkább haza mennék. Mert nem érzem ezt a ma estét. De TM nélkül nem tudtam haza menni, mert csak egy kulcs volt. továbbá a nagyi frászt kapna, hogy unokája egyedül maradt. Így a hidegre való tekintettel, "közös" megegyezés alapján elindultunk haza. S végül haza sétáltunk. TM azóta is emlegeti azt a tempót. Azt mondja szörnyen ideges voltam, s úgy mentem, mint egy kis gőzmozdony. Ha jól sejtem, olyan 5-6 km-t sétálhattunk. Mindenesetre egy órán át csak bandukoltunk. Közben volt sírás meg minden. TM azt hitte, miatta van az egész, nem érzem jól magam, s haza akarok menni. S ha ez így van, holnap feltesz az első buszra.
Mire próbáltam vele nyugodtan közölni, hogy nem kell feltenni, fel tudok szállni magam is. Ezzel csak azt a akartam kifejezni, hogy ha akarnék, akkor már nem itt lennék. Persze neki nem ez jött át.
Sírt egy sort. Aztán megnyugodott...
Persze azt meg tagadtam, hogy Kiki miatt van az egész. Meg miatta... Nem értem miért nem vette észre, hogy inkább választottam idegeneket, mint az ismert társaságom. Valami oka csak volt. S nem hisztiztem.
Mire próbáltam vele nyugodtan közölni, hogy nem kell feltenni, fel tudok szállni magam is. Ezzel csak azt a akartam kifejezni, hogy ha akarnék, akkor már nem itt lennék. Persze neki nem ez jött át.
Sírt egy sort. Aztán megnyugodott...
Persze azt meg tagadtam, hogy Kiki miatt van az egész. Meg miatta... Nem értem miért nem vette észre, hogy inkább választottam idegeneket, mint az ismert társaságom. Valami oka csak volt. S nem hisztiztem.
Nem akartam részletezni mi a bajom. Elég szar hangulatom volt, s Nyusz hiánya sem épp fényesítette a kedvem. Aznap kapott tőlem egy sms-t, először, mióta.....
Haza sétáltunk, én meg kialudtam az egészet.
Péntek Félsziget 2. nap
Késő reggeli, de már legalább otthon fürödtünk, lavorban, a kádban, az ajtófélfának támasztott wc ajtó mögött.. Hihetetlen, hogy egy lábos vízben is milyen jól le lehet mosakodni. Mintha zuhanyoztam volna!:)
Majd megjöttek a gyerekek... TM unoka testvérei. Tudni kell, hogy a 8 éves kis srác RAJONG ÉRTEM, oda meg vissza van. Meg lát, s ugrik rám. Nem értem mivel értem ezt el, soha nem kapott különösebb bánás módot, mint bármelyik gyerek a közelemben..
Semmi érdekes aznap. Azt hiszem Ágival s barátjával voltunk legtöbbet aznap. Az biztos, hogy most sokat ittunk, s viszonylag jól éreztük magunkat, mert a tendencia ez volt. Egy nap rossz, egy nap jó.
Eszem bejutott! Nappal vettünk valami piát, amit benyakaltunk. Vodka szerű volt, ezt ittuk energia üccsivel.
Este eltűntünk. Ugyanis kimentünk a strandra, ami este héttől ingyenesen látogatható. Kijöttek Nyünyiék. Megittunk ott még 2 vodka narancsot. Pancsoltunk a medencében, TM s Nyünyi dugtak is benne... Aznap egy pink férfiing volt rajtam leggings-szel. Fürdőruha felső. Nos visszaöltözve érdekesen nézhettem ki. Se melltartó se bugyi nem volt rajtam. A fürdőruha felsőm a z övemen lógott. Így mentünk vissza partizni. Visszafelé menet nagyon jól éreztük magunkat. Mindenkivel lepacsiztunk volna... De senki nem ment bele a HI5! játékunkba... :( Hát igen, ez nem Sziget. De azért egy románnal még lepacsiztam, s beszéltünk pár mondatot. Majd állítólag, örömmel meséltem, visszaérve a többiekhez, hogy "beszéltem egy románnal, s tudott románul!" Azt akartam mondani, hogy angolul... ugyanis első este megtanították a legfontosabb szavakat: da, no, beere, vino S azt mondták, kezdjek el angolul beszélni, akkor úgy is lekopnak..:D
Egyszer csak TM elüvöltötte magát: "KOREAIAK!" -"HOL?!" S rohantam a mutatott irányba. S tényleg 2 ázsiait találtam ott. Nem volt kérdés, rögtön bevetettem magam eléjük, hogy "HI5!" S láss csodát, ők érették! :) Majd beszélgettem velük pár mondatot. Kiderült, hogy Kanadából jöttek ide. .. Hát na.. nem lehet minden mandula szemú koreai. Az egyik csúnya volt, viszont a másik. Szerintem ő vagy japán, vagy az imént említett lehetett.Jasonnek hívták. De az is lehet, hogy eszkimó volt. Vagy a Jasonből kiindulva, olyan farkas indián, mint a Twilightban Jason. :D Jó-jó! Sokat ittam..:)
Folytattuk utunkat, de még egyszer összeakadtam Jasonnel. Meginvitált a hotelbe. de nem fogadtam el. Taxival mentünk haza. Vettünk kólát, mert TMnek Cola flash-se volt. Jól bekóláztunk. S belépve a lakásba, mint mindig most is felébredt a nagyi. Csakhogy most rámutatott a vödörre, hogy ott van, ha pisilnünk kell... Ugyanis nem volt már WC-sem... !!
ÉN nem tudtam magammal mit kezdeni, kimentem az erkélyre s ott fojtottam magamba a nevetésem, mert már mást nem lehetett:D Dőltünk a röhögéstől...
Nem lényeg.
Szombat Félsziget 3. nap (főnap)
Reggel csörömpölés, fúrás, faragás, gyerekek... megint!
Szörnyű volt úgy kelni, hogy ott van egy kis srác, aki rajong érted, s te épp, hogy kinyitod a csipás szemed, full másnapos vagy, hangos semmi, büdös a szád, ő meg neked ront s átöleli a derekad.. Be nem áll a szája. Lelkesen ecseteli, hogy elhozta nekem a tablet-et, hogy ÉN tudja netezni. Kérdezget mindenről. Miért vagyok berekedve, megfáztam, stb stb.. Reggel használhatatlan vagyok!! EZ LÁTSZIK RAJTAM. UTÁLOK FELKELNI! Legszívesebben átaludnám az életem... Miért nem érti meg ez senki? Reggel egy dologra tudok gondolni. Pisi, ivás, fogmosás, esetleg reggeli, vagy kv, kakaó, meleg tea...Tárgyalni csak ezek után vagyok hajlandó. Vagy egyáltalán megszólalni. Vagy jó reggelt-tel köszönni. Addig ne szóljon hozzám senki, ne érjen hozzám senki, s hagyjanak békén. Ha csak nem reggelit akarnak nekem kínálni.
De nem... pisilni nem tudtam elmenni. Már rossz. Kv-t ugyan kaptam... De ott voltak a gyerekek. Ugyanis a is srácnak van egy húga, aki még többet beszél. S nála is én vagyok az új s érdekes...
Azt hittem eret vágok magamon..
Aznap tartotta a nagyi a születésnapi ebédét. Tehát volt sürgés -forgás. Sült bárány hús, sült csirke, krumpli saláta, majonéz nélkül. Hm, de jót ebédeltünk.
Aztán fél2kor végre eljutottam a wcre is. Aznap a hetediken fürödtünk egy néninél...
Nah, most azt az ismeretlen nénit is szóval tartani, míg TM fürdik... hát kihívás volt...
A Maros parton vártunk Kikire, együtt mentünk be, de ő gyorsan eltűnt Aznap volt Alvin és a mókusok, Ákos. Vittem a fényképező gépem is. Tehát végre ez a nap megörökítve.
A feszten az "ellenségem"mel mászkáltunk. Egész este őt babysitteltük. Nagyon aranyos volt. Most nem itta magát agresszívre. Táncoltam vele egy csomót, de bizalmam az persze nem volt. Mikor magához húzott, s megragadta a hajam.. ÚGY ahogy, ágyban szokás, nah akkor erélyesen rászóltam. Máskor nem lett volna probléma, sőt még jól is esett volna, de először csak megijedtem. Ha nem lett volna az a kis "nézet eltérésünk" s nem tudnám TMől, hogy még rosszabbul smárol, mint Kiki, akkor kapott volna egy esélyt. De így... Minden egyes agresszívabb mozdulatánál azt lestem, mikor esik át a ló túl oldalára... Sajnálom, nálam egyszer eljátssza a bizalmat, azt nehezen szerzi vissza.
Kikit egy csaj rángatta el előlünk megint.. mint minden este. De a többit legalább meg is dugta... Egészségére.
Voltunk egy fantasztikus dnb bulin. Csak sajnos a sátor alatt meg lehetett fulladni, kint meg rohadt hideg volt.
Ja kis agresszív barátunkat végül elvesztettem, olyan lelkiismeret furdalásom lett.
Megint taxiztunk
Vasárnap, Félsziget 4 nap.
Gyerekek, csörömpölés... falbontás...
Megint fantasztikus hangokra ébredtem, s bár most nem voltam másnapos nem sokat javított a dolgon.
Szabályosan már menekültünk a kölykök elől. Menekültünk volna. Ugyanis a 7. lévő szomszéd néni kulcsát megkaptuk, hogy vigyázzunk a lakásra meg a papagájára(Kokora, aki sima kék hullamos papagáj volt, s vagy 90 szót tudott mondani! ) amíg ő elutazik. Oh yeah, van hol fürödnünk!!
Így nagyban s örömmel vetettük be magunkat, a lakásba, hol csend s béke uralkodott. De nem sokáig élvezhettük, mert a kislány megjelent az anyjával, s nem akart visszamenni, így az anyja ott hagyta... Majd mire én végeztem s pihentem volna megint megjelent az anyja. Hogy menjen fel. Nem akart. S folyton pofázott.. Nekem meg muszáj volt beszélnem vele, mert ott volt az anyja is. Ha nem lett volna megmondtam volna neki, hogy most kuss.
Aztán megjelent a nagyi is aggódva, hogy vajon romokba döntöttük e már a szomszéd lakását.. Aztán láss csodát a kisfiú sem akart kimaradni a "jóból"... Szerencsére akkor már mentünk fel.
Végül elmentünk nézni virágot a nagyi születésnapjára, ami hivatalosan vasárnap volt. S nagyban bóklásztunk a vasárnapi csendes kisvárosi utcákon, s arra lettünk figyelmesek mennyire élvezzük, hogy nincsenek itt a kölykök... Nem kérdeznek, nem pofáznak feleslegesen..
De nem szembejöttek velünk az utcán!? Egyszer csak rohantak felénk. Kijön a házamba feeling, azzal az eltéréssel, hogy egy gyors oldalra csipő mozgással kitértem előlük.. TM már látta a fejemen, hogy eddig s nem tovább! :)
Megvettük a virágot, vittünk fel dinnyét. S indultunk az utolsó napunkra.
Semmi extra. Este egy children of bodon koncert azt is háttal a színpadnak néztem végig...:)
Jó sokat ittam megint. 5sört tuti. Meg volt valami tömény is.
S ebből a napból kimaradt pár dolog..lejöttek végül Nyünyiék is. Nagyon kész volt. Hajnali 4kor értünk haza. TM eltűnt egy jó időre. Én meg leginkább Kikivel voltam.
Haza sétáltunk, én meg kialudtam az egészet.
Péntek Félsziget 2. nap
Késő reggeli, de már legalább otthon fürödtünk, lavorban, a kádban, az ajtófélfának támasztott wc ajtó mögött.. Hihetetlen, hogy egy lábos vízben is milyen jól le lehet mosakodni. Mintha zuhanyoztam volna!:)
Majd megjöttek a gyerekek... TM unoka testvérei. Tudni kell, hogy a 8 éves kis srác RAJONG ÉRTEM, oda meg vissza van. Meg lát, s ugrik rám. Nem értem mivel értem ezt el, soha nem kapott különösebb bánás módot, mint bármelyik gyerek a közelemben..
Semmi érdekes aznap. Azt hiszem Ágival s barátjával voltunk legtöbbet aznap. Az biztos, hogy most sokat ittunk, s viszonylag jól éreztük magunkat, mert a tendencia ez volt. Egy nap rossz, egy nap jó.
Eszem bejutott! Nappal vettünk valami piát, amit benyakaltunk. Vodka szerű volt, ezt ittuk energia üccsivel.
Este eltűntünk. Ugyanis kimentünk a strandra, ami este héttől ingyenesen látogatható. Kijöttek Nyünyiék. Megittunk ott még 2 vodka narancsot. Pancsoltunk a medencében, TM s Nyünyi dugtak is benne... Aznap egy pink férfiing volt rajtam leggings-szel. Fürdőruha felső. Nos visszaöltözve érdekesen nézhettem ki. Se melltartó se bugyi nem volt rajtam. A fürdőruha felsőm a z övemen lógott. Így mentünk vissza partizni. Visszafelé menet nagyon jól éreztük magunkat. Mindenkivel lepacsiztunk volna... De senki nem ment bele a HI5! játékunkba... :( Hát igen, ez nem Sziget. De azért egy románnal még lepacsiztam, s beszéltünk pár mondatot. Majd állítólag, örömmel meséltem, visszaérve a többiekhez, hogy "beszéltem egy románnal, s tudott románul!" Azt akartam mondani, hogy angolul... ugyanis első este megtanították a legfontosabb szavakat: da, no, beere, vino S azt mondták, kezdjek el angolul beszélni, akkor úgy is lekopnak..:D
Egyszer csak TM elüvöltötte magát: "KOREAIAK!" -"HOL?!" S rohantam a mutatott irányba. S tényleg 2 ázsiait találtam ott. Nem volt kérdés, rögtön bevetettem magam eléjük, hogy "HI5!" S láss csodát, ők érették! :) Majd beszélgettem velük pár mondatot. Kiderült, hogy Kanadából jöttek ide. .. Hát na.. nem lehet minden mandula szemú koreai. Az egyik csúnya volt, viszont a másik. Szerintem ő vagy japán, vagy az imént említett lehetett.Jasonnek hívták. De az is lehet, hogy eszkimó volt. Vagy a Jasonből kiindulva, olyan farkas indián, mint a Twilightban Jason. :D Jó-jó! Sokat ittam..:)
Folytattuk utunkat, de még egyszer összeakadtam Jasonnel. Meginvitált a hotelbe. de nem fogadtam el. Taxival mentünk haza. Vettünk kólát, mert TMnek Cola flash-se volt. Jól bekóláztunk. S belépve a lakásba, mint mindig most is felébredt a nagyi. Csakhogy most rámutatott a vödörre, hogy ott van, ha pisilnünk kell... Ugyanis nem volt már WC-sem... !!
ÉN nem tudtam magammal mit kezdeni, kimentem az erkélyre s ott fojtottam magamba a nevetésem, mert már mást nem lehetett:D Dőltünk a röhögéstől...
Nem lényeg.
Szombat Félsziget 3. nap (főnap)
Reggel csörömpölés, fúrás, faragás, gyerekek... megint!
Szörnyű volt úgy kelni, hogy ott van egy kis srác, aki rajong érted, s te épp, hogy kinyitod a csipás szemed, full másnapos vagy, hangos semmi, büdös a szád, ő meg neked ront s átöleli a derekad.. Be nem áll a szája. Lelkesen ecseteli, hogy elhozta nekem a tablet-et, hogy ÉN tudja netezni. Kérdezget mindenről. Miért vagyok berekedve, megfáztam, stb stb.. Reggel használhatatlan vagyok!! EZ LÁTSZIK RAJTAM. UTÁLOK FELKELNI! Legszívesebben átaludnám az életem... Miért nem érti meg ez senki? Reggel egy dologra tudok gondolni. Pisi, ivás, fogmosás, esetleg reggeli, vagy kv, kakaó, meleg tea...Tárgyalni csak ezek után vagyok hajlandó. Vagy egyáltalán megszólalni. Vagy jó reggelt-tel köszönni. Addig ne szóljon hozzám senki, ne érjen hozzám senki, s hagyjanak békén. Ha csak nem reggelit akarnak nekem kínálni.
De nem... pisilni nem tudtam elmenni. Már rossz. Kv-t ugyan kaptam... De ott voltak a gyerekek. Ugyanis a is srácnak van egy húga, aki még többet beszél. S nála is én vagyok az új s érdekes...
Azt hittem eret vágok magamon..
Aznap tartotta a nagyi a születésnapi ebédét. Tehát volt sürgés -forgás. Sült bárány hús, sült csirke, krumpli saláta, majonéz nélkül. Hm, de jót ebédeltünk.
Aztán fél2kor végre eljutottam a wcre is. Aznap a hetediken fürödtünk egy néninél...
Nah, most azt az ismeretlen nénit is szóval tartani, míg TM fürdik... hát kihívás volt...
A Maros parton vártunk Kikire, együtt mentünk be, de ő gyorsan eltűnt Aznap volt Alvin és a mókusok, Ákos. Vittem a fényképező gépem is. Tehát végre ez a nap megörökítve.
A feszten az "ellenségem"mel mászkáltunk. Egész este őt babysitteltük. Nagyon aranyos volt. Most nem itta magát agresszívre. Táncoltam vele egy csomót, de bizalmam az persze nem volt. Mikor magához húzott, s megragadta a hajam.. ÚGY ahogy, ágyban szokás, nah akkor erélyesen rászóltam. Máskor nem lett volna probléma, sőt még jól is esett volna, de először csak megijedtem. Ha nem lett volna az a kis "nézet eltérésünk" s nem tudnám TMől, hogy még rosszabbul smárol, mint Kiki, akkor kapott volna egy esélyt. De így... Minden egyes agresszívabb mozdulatánál azt lestem, mikor esik át a ló túl oldalára... Sajnálom, nálam egyszer eljátssza a bizalmat, azt nehezen szerzi vissza.
Kikit egy csaj rángatta el előlünk megint.. mint minden este. De a többit legalább meg is dugta... Egészségére.
Voltunk egy fantasztikus dnb bulin. Csak sajnos a sátor alatt meg lehetett fulladni, kint meg rohadt hideg volt.
Ja kis agresszív barátunkat végül elvesztettem, olyan lelkiismeret furdalásom lett.
Megint taxiztunk
Vasárnap, Félsziget 4 nap.
Gyerekek, csörömpölés... falbontás...
Megint fantasztikus hangokra ébredtem, s bár most nem voltam másnapos nem sokat javított a dolgon.
Szabályosan már menekültünk a kölykök elől. Menekültünk volna. Ugyanis a 7. lévő szomszéd néni kulcsát megkaptuk, hogy vigyázzunk a lakásra meg a papagájára(Kokora, aki sima kék hullamos papagáj volt, s vagy 90 szót tudott mondani! ) amíg ő elutazik. Oh yeah, van hol fürödnünk!!
Így nagyban s örömmel vetettük be magunkat, a lakásba, hol csend s béke uralkodott. De nem sokáig élvezhettük, mert a kislány megjelent az anyjával, s nem akart visszamenni, így az anyja ott hagyta... Majd mire én végeztem s pihentem volna megint megjelent az anyja. Hogy menjen fel. Nem akart. S folyton pofázott.. Nekem meg muszáj volt beszélnem vele, mert ott volt az anyja is. Ha nem lett volna megmondtam volna neki, hogy most kuss.
Aztán megjelent a nagyi is aggódva, hogy vajon romokba döntöttük e már a szomszéd lakását.. Aztán láss csodát a kisfiú sem akart kimaradni a "jóból"... Szerencsére akkor már mentünk fel.
Végül elmentünk nézni virágot a nagyi születésnapjára, ami hivatalosan vasárnap volt. S nagyban bóklásztunk a vasárnapi csendes kisvárosi utcákon, s arra lettünk figyelmesek mennyire élvezzük, hogy nincsenek itt a kölykök... Nem kérdeznek, nem pofáznak feleslegesen..
De nem szembejöttek velünk az utcán!? Egyszer csak rohantak felénk. Kijön a házamba feeling, azzal az eltéréssel, hogy egy gyors oldalra csipő mozgással kitértem előlük.. TM már látta a fejemen, hogy eddig s nem tovább! :)
Megvettük a virágot, vittünk fel dinnyét. S indultunk az utolsó napunkra.
Semmi extra. Este egy children of bodon koncert azt is háttal a színpadnak néztem végig...:)
Jó sokat ittam megint. 5sört tuti. Meg volt valami tömény is.
S ebből a napból kimaradt pár dolog..lejöttek végül Nyünyiék is. Nagyon kész volt. Hajnali 4kor értünk haza. TM eltűnt egy jó időre. Én meg leginkább Kikivel voltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése