Gyönyörű. Vajon vissza fogok szokni én valaha a rendese életmódra? Kétlem... Mivel hétvége van, így nem izgat annyira, bár kérdés mikor szokott? Ha nagyon izgatna nem ülnék itt.
Gondolkodom, hol kéne kezdeni az egész történetet. Csak időrendben kéne haladni... OMG. Azt sem tudom hol áll a fejem jelenleg. Bár némiképp jobb a helyzet, mert ma végre találkoztam TM-mel, s beszélgettünk jó pár órát, hiába mentünk épp koncertre.
Tehát Erdély:
TM-mel bevettük Dracula földjét. Augusztus 17-én indultunk.
Megint nem sikerült boldogan indulni. Úgy volt, hogy tánctársam is velünk tart, csak, hogy őt időközben kihívták Shanghaiba dolgozni.. Igen, bejött neki az élet. (Legalábbis nagyon remélem, hogy hasznára válik. Mert ő aztán nagyon be tud zárkózni, s szerintem nincs hátrányára, ha kinyílik egy kicsit. Bár ő roppant mód rasszista tud lenni. Főleg TM társaságában,főleg ha az én kis kedvenceimről van szó. Remélem, hogy sokat fog változni pozitív irányba, s nem csak negatív élményekkel tér haza. Tudom, hogy Shanghai nem Korea, de én nagyon szívesen mennék ki. Onnan már csak egy komp, s 400km választana el Seoultól. )
Tehát már eleve kedvtelenül indultam el, hiszen úgy számoltam, hogy hárman utazunk, s kész élmény lesz. Főleg, hogy Kiki hazájába megyünk. Akkora bulit csapunk..
Apropó, Kiki. (igen, ő még fontos szereplő lesz) Születésnapja aug. 20. Azért kellett 17-én indulnunk, hogy a születésnapi partyjára haza érjünk. Ugyanis hatalmas házibulit csap.
Ok. Semmi probléma. Legyen...
Hoppácska. AUGUSZTUS 18. 1988. 08.18. Nyolc-nyolc- nyolc. GD. Hát mikor máskor jelenne meg az új album s az új MV 3 év után, mint a születésnapján, mint már szokássá vált. Gyönyörű. Nuku net hozzáférés min. 12 napig.
No, de, Korea 7 órával előrébb jár jelenleg, hiszen náluk nincs nyári időszámítás. Így ha már éjfélkor fent lesz a klip, én azt már 17-én 17 óra 01 perckor már meg is tudom nézni.
A buszhoz meg amúgy is csak 17.30kor kell indulni. Remek... Akkor még is van egy kis remény, hogy nem maradok le semmiről.. Nos, a klip sehol nem volt. Elnapolták. Persze erről infót nem osztottak meg. Miért is tették volna.
Nagy búcsúzkodások közepette hagytam itt az online társaságom. Teljesen ki voltam akadva, hogy ennyi napot legutoljára 13 évesen voltam távol. Akkor is Erdélyben voltam, egy hónapot! :)
De most ezt teljesen kikészített. Mit fogok csinálni. Nem lesz meg a napi rutin. Ki fog felvidítani.. Hol lesznek a csajok, akikkel órákat baromkodunk?!
Tudtam, hogy sok lesz az új élmény. De basszus, olyan vagyok, mint egy 17 éves szerelmes. Meg az igazság az, hogy Erdély sosem vonzott. Kommunista, lemaradott, szegény, csúnya nyelv, csúúúúúúnya emberek, semmi Nyugat. Elmaradott... meg úgy minden, ami nem én vagyok. Ok, az erdők meg a természet,... de mindet csak pusztítja a lakosság. S amúgy sem erdőbe megyünk, hanem egy KISVÁROSBA. Egy kisvárosba, fesztiválozni. Nem számíthattam SZIGET feelingre, nyugati turistákra, vagy legalább stopposokra... Egyedüli vigaszom volt a tánctársam s Kiki, hogy majd ők viszik a hangulatot. De basszus, nem így alakult, ahogy terveztük!
Tehát klip sehol. A telefonom tele videóval, ha nagyon hiányoznának a kis hülyék, tudjak mit bámulni. Mondanom sem kell, hogy aznap egy órakor kezdtem el összepakolni a 2 hétre. Ha nincs kedve az embernek.. Ráadásul a pénz is egy nagy gond volt. Nem akartam elkölteni. Lelkiismeret furdalásom volt, hogy nah, most költöm el egy kisvárosra, mikor a Bigbang koncertre gyűjtök..
Igen, azt hiszem ez volt a legvisszahúzóbb erő. S ha, valamiért nem jön össze, tuti ez kerül elő. Hogy erre basztam el a pénzem...
Mert Hamburg ok, az HAMBURG. Könyörgöm. Már mióta ki akartam jutni.
Annyira fura volt busszal utazni. Tudom mikor, hol leszek, mikor érek a célhoz, mennyi idő. Meg úg pakolni, hogy tudom, nem nekem kell cipelni. Tudom, hol fogok aludni... Fura volt így utazni, a sok stoppolás után. Nem is tudom mikor utaztam utoljára normálisan.:)
Az oda út borzalmasan telt. Már nem éreztem a derekam, annyira fájt.
Hajnalban szépen felhúztuk a kis bőröndünket, s üdvözöltük a nagyit. Majd hajnali fél hatkor aludni tértünk.
Szombat. A party és Nyünyi
TM-nek már délelőttől megállás nélkül szólt a telefonja, hogy itt van e már. Alig bírtam aludni, de azért kihúztam egyig. :) Henyéltünk.
Majd vásároltunk a partyra, s beültünk kávézni. Közben a boltban összefutottunk Kikivel, s barát barátnőjével, akivel együtt tartják a szülinapjukat. Hát megváltozott Kiki! Kigyúrta magát! TM köpni nyelni nem tudott... Én annyira nem vettem észre, számomra mindig is jól nézett ki, már 16 éves voltam tudtam ezt. Akkor találkoztam vele először. S eljött velünk Disco Expressz koncertre. Imádtam ezért. S akkor még hosszú haja volt.. ezt így hozzá tenném.. s mindent megmagyaráz. Bár most így rövid hajjal is elég jól néz ki. Én csak annyit láttam belőle, hogy baszki... "vedd már le a szemed a testéről".
S a nagy találkozás. Jobban féltem ettől a pillanattól, mint maga az érintett!
Ugyanis leült velünk kávézni TM volt barátja. Rettegtem tőle.. Nem akartam őket így látni. S mindig is szomorúsággal töltött el, hogy TM-nek szakítania kellett vele. De be kell valljam nem volt más választása. Ugyanis a távkapcsolat nem megoldás. S jót is tett TM-nek a szakítás. De nah. Ennél szomorúbbat el sem tudtam képzelni, hogy ott ülnek az asztalnál, s még mindkettő vágyakozik a másik iránt. S tudják, nem ez sosem fog működni. Hát én rosszabbul voltam szerintem, mint ők. TM már egész jól kezelte a helyzetet, hiszen már találkoztak egyszer húsvétkor, félévvel a szakítás után. S szeretkeztek is. (oopsz, megesik. )
Tehát ott ültünk, s figyeltem az apró mozdulatokat, a csillogó szemét a srácnak, ahogy lesi minden szavát barátnőmnek. Nyünyi. Egy olyan jelző mely önmagát fejezi ki, s bár a L.O.^.E. csoportban (Nu'EST) használjuk a lányokkal Aron-ra, TM barátjára is teljesen illik.
TM elég lekezelő volt. Nem akarta magához közel engedni. De mindannyian tudtuk, hogy ez csak ideig óráig működik, hiszen nem lehet sokáig bírni az ilyesfajta ostromot, főleg, ha az ember híján van belőle.
Nyünyin látszott, hogy mindegy hova s miért megyünk, csak velünk jöhessen, addig "fajult" a dolog, hogy végül rábíztuk a csomagunkat, hogy cipelje. ... Ugyan az én ötletem volt, de csak vicceltem, cipeltem volna én. Hiszen sosem vártam el ilyet mástól.
Hazaérve, gyors öltözés, még leugrottunk Nyünyihez, s bandájához, a lakótelepi srácokhoz, s indultunk is tovább.
Nem kellett messze mennünk, pár blokkal arrébb lakott Kiki.
Első kellemetlen pillanat: TM közölte, hogy véletlen sem említsem az online nevem, mert abból baj lehet.
Háttér story: Kiki többször volt itt velünk, buliztunk párszor, s még a szülinapomon is pont itt volt. Egyszer készítettem róla képeket, s posztoltam őket, fb-on. Ezt persze meglátta a volt barátnője, akivel 16 éves kora óta együtt volt, s kidobta, mondván, hogy egy kicsit élni akar.. No comment. S a leányzó azt hitte, hogy én is közre játszottam. De nem! Közöm nem volt hozzá.
Bár egyik alkalommal, mint meg tudtam, utólag, Kiki egyik részeg pillanatában arról faggatózott TM-nél, hogy van e barátom, mert nagyon bejövök neki. Nos, igen, aznap este sokat táncoltunk. Ott volt aznap este tánctársam is. Kicsit fura volt. Kiki azt a választ kapta, hogy igen, ott van nekem, Nyusz.
Persze, másnap rejtélyes mód nem emlékezett semmire. :)
Lényeg, a házibulin ott volt a kedves volt barátnő s sleppje. Nem is köszöntek, ránk sem néztek kb. No para. Mi akkor is jól érezzük magunkat.
Sikerült, többnyire.
Első meglepetés: TM rohan hozzá, hogy a srácok, a Gangnam styleról beszélnek! Korea! Itt?! :) Rögtön jobb kedvem lett, hogy valaki ismeri, még ha én annyira nem is kedvelem Psy-t.
Második meglepetés: Edward. Szőke haj, tipikus, gazdag vagyok, jól nézek ki, tudom- pasi. De a szemei... Olyan ijesztőek. Démoniak. Mint Edwardnak. Vámpír szemek. Túlságosan nem érdekelt. De jól nézett ki.
Erre TM smárolt vele. Ok. Nagyszerű. Táncoltak nagyban.
Majd később a srác betalált. Már részeg volt. Nagyon. Leráztam. Kijött utánam a konyhába. Flegmáskodott. Ott hagytam.
Harmadszorra, mikor megtalált, már bunkó volt, s ott létem firtatta, majd bemutatott. Elvonultam. Idegesen. Szóltam Kikinek, hogy ne engedje a közelembe, mert megverem.
Nos, nem vett komolyan. S úgy alakult, hogy épp Kikivel táncoltam megint, Ed meg TM-mel, mikor odajött, s bemutatott megint... Én meg elkaptam az ujját. Megcsavartam a kezét, amennyire tudtam, hiszen ekkor már, Kiki engem fogott le, TM meg Edwardot. S próbáltak minket szétszedni. De ez még nem volt semmi, csak szemharc. Meg szócsata.
Kiki most már komolyan vett. Egy percre sem hagyott magamra. Mindig előttem állt s táncoltunk, TM meg tartotta vissza Edet, amikor csak tudta. Egyszer úgy ellökte, a srác majdnem a kanapén landolt. Egy szexjelenetben nem tudnám így ellökni a partnerem.. XD
De a legviccesebb az volt, mikor Kiki kiment, meghagyta az egyik barátjának, akivel eddig egy szót sem beszéltem, hogy "táncoljon" velem.
Fura volt a helyzet. Sosem álltak be elém. Mindig magam intéztem a dolgaim, ha valakivel problémám volt. Mindig csak magamra számíthattam, ezt már megtanultam az évek során. Most meg itt van egy srác, aki testével véd, a barátja ellen.
A helyzet odáig fajult, hogy Kiki elvesztette a fejét, s megindult Ed felé, akit TM megint csak épp időben lökött el, s kapta el Kikit, nehogy a barátjának essen, s legalább az ő fejével beszéljen. Persze ebből én nem láttam semmit, mert sarokba voltam szorítva végig. A végén nem lett semmi probléma, azon kívül, hogy kijöttek a rendőrök, mert a szemközti blokkból tettek feljelentést, hajnali 4kor, hogy hangos a zene. A szomszédokkal meg volt beszélve a dolog.
Edwardot, amúgy nem csak én akartam megütni. Egyik srác is, mivel pofátlanul nyomult a barátnőjére, s megkérdőjelezte együttlétüket. Mindenkinek a bögyében volt.
Főleg az enyémben. Húgom pont kiutazás előtt mesélte el, hogy megvert egy srácot, házi buliban. Pofán öntötte vízzel, falhoz lökte, elkapta a nyakát a körmeivel (műköröm, 2,5cm, hegyes ) s lenyomta a földre, majd hat olyan csattanós pofont kapott... Elmesélte, hogyan jutott eszébe kikapni a fülbevalóit még az incidens előtt. Nos ez nekem is sikerült. Felkészülve a legrosszabbra.
De tűrtem. Tényleg nagy önfegyelem kellett hozzá! Pár éve, nem hagytam volna, hogy bárki beálljon elém.
Én vagyok az áldozat, mint tudjuk.
De most, csak Kikire való tekintettel, végre egyszer nem én akartam az lenni, aki balhézik. Vendégségben voltam, nem otthon. Nem is az én városomban, hogy hazarohanjak a szobámba. Sok minden járt a fejemben, de inkább a kinézetem miatt, nem akartam, hogy azt higgyék, na, én vagyok az aki balhés, s még így is néz ki. (felnyírt haj, meg öltözék)
Tényleg csak Kiki tartott vissza. Így sem álltak velünk szóba a volt csaja s társasága. Mit gondoltak volna akkor rólam. (Biztost nem azt, hogy meg tudom magam védeni.. hiszen az ő barátjukat vertem volna meg.. )
Lényeg jól sikerült az első este. TM büszke volt rám, hogy ekkora önfegyelmet gyakoroltam, én rá, hogy így megvédett. S egy soha nem tapasztalt élménnyel lettem gazdagabb: kiállnak mellettem.
Másnap már indultunk is TM barátnőjéhez, egy még kisebb városba.
Élmény: megtapasztaltam milyen egy jó feleség jelölt. A lány egy neve nincs városban szülésznő, s együtt él a barátjával, a szülőktől kapott 3 szobás panelház 2. emeletén. A srác kocka. A csaj meg jó háziasszony.
Ijesztő volt. 3 nap az idilli környezetben. Ahol minden már csak arról szól, amiről a felnőttek beszélgetnek. Folyton Nyusz járt a fejemben. Vajon, mi hogy csináltuk volna?
A srác már gyerekről beszél, de képtelen elszakadni a számítógépes játékoktól. Gép előtt eszik, esznek. Gép előtt csinálnak mindent, pedig van konyha, van asztal, vannak székek, s hely.
Tálalni kell neki. Bevinni az ételt. Bevásárolni... s mindent. Kérdeztem szolidan, hogy segít e a házimunkában... de már tudtam a választ. Az erdélyi pasiknak valami fura elképzelésük van a párkapcsolatról. Az asszony, mint valami rabszolga szerepel benne, s tudom, hogy elcsattan egy két pofon... több helyről hallottam... Felháborító. Eleve nem jön be az erdélyi karakter, megjelenés, meg hát mit tudna nekem nyújtani egy erdélyi srác? Távkapcsolatot... Mást nem. Nem ösztönözne. Meg semmi.
Meg tudtam, hogy a srác néha elmosogat, de nem rögtön, csak ha kedve van..
Mikor a mosópor promóción dolgoztam, gyakran találkoztam olyan férfiakkal, akiknek fogalmuk sem volt a háztartásról, mondván az az asszony dolga /feladata/ területe... Felháborított mindig, hogy tud ilyen vakon járni a házban, hogy fogalma sincs milyen mosópor van a fürdőben. Nyilván én sem tudtam mindig mit használt anyám, de azért összeakadtam vele a fürdőben. Vagy egy- egy bevásárlás alkalmával.
De az aki, szembe röhögve mondta, hogy képzelem, hogy neki köze van efféle alantas dologhoz... nah az felidegesített kicsit. Szerintem egy háztatást ketten kell vezetni.
Szerintem le kell ülni együtt enni. Egymással szemben. Meg kell adni a módját az étkezésnek. Együtt kell történjen. Azt hiszem, ezt a németeknél értettem meg, s vált számomra fontossá, hiszen előtte sosem tapasztaltam. Nálunk nem voltak családi ebédek, hétvégi nagymamás ebédek, s valahol ez mindig hiányzott. Pedig sokszor megbotránkoztam, hogy osztálytársamnak kötelező program, s nem tud velünk lógni, mert családi ebédre kell mennie. Nem jó, ha kötelező, de szerintem szükségszerű. Ha még itt sincs kapcsolat a 2 ember között, vagy a család között, akkor mikor?
Egyik legjobb randim FT-vel egy reggeli volt. Áthívott reggelire, egy HÉTKÖZNAP, megterített a teraszon, s együtt reggeliztünk. Együtt indítottuk a reggelt, nyugodtan. S tudtam, azért kelt fel korábban, hogy mindezt elkészítse nekem a kis falatkákat(mindből kettőt, s szépen rendezte egy tálon, szimmetrikusan: én felem, ő fele), s örömet okozzon. Utána mindenki ment a dolgára. DE ez egy feledhetetlen élmény maradt.
3 napig más sem volt a téma, mint a párkapcsolat, s a szülés. Hiszen szülésznő... Jó kis tréning volt nekem.
Néha bunkónak éreztem magam, hogy mellettük a tabletet nyomkodom, s fb-ozom. Nem tudtam, az lenne a jobb ha hagynám őket, mégis csak barátnők, vagy akkor aztán végképp antiszoc. kocka lennék. Így inkább befejeztem a tablet nyomkodást, de nagyon hozzászólni nem tudtam. Az lett volna jó, ha kicsit elvonulhatok írni, egy kicsit magam lehetek, s írhatok pár sor gondolatot. De nem mertem elvonulni. Vagy mikor megtettem jött TM is.
Első éjjel otthon, másodikon otthon, harmadik este végre elmentünk egy romkocsmába. Ott találtam rá Európa egyetlen működő napfény műtermének plakátjára!
Másnap reggel bár 6 órát aludtam, reggel 9kor kipihenten pattantam ki az ágyból! ÉN! S megkerestem ez a napfény műtermet. A hely tulajdonosa, 3. generációs fotográfus volt, s a hely 1876-ban jött létre. A bácsi körbe vezetett, mindent megmutatott. Olyan eszközöket, melyeket talán már nem látok többet. Ő még kézzel a negatívon retusál.. Nem Photoshoppal... ! :O
Fantasztikus élmény volt! Nem véletlen kötöttem ki ott. :)
(bent nem volt pofám fotózni, meg sem mertem kérdezni, így is annyira készséges volt a bácsi, ahogy körbevezetett. Erről jut eszembe, megígértem, hogy küldök neki képeslapot. S ha már így lelevelezem vele, hogy küldjön nekem hűtőmágnest a stúdióról, ha már akkor nem volt alkalmam venni. )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése