Inkognitóban

Most eljött az ideje, hogy összeszedjem a tapasztalatokat, s önvizsgálatot tartsak, illetve értékeljem mi és hol csúszhatott félre. 

Kezdem a legegyszerűbb dologgal. Kedves kolleganőm nem is annyira kedves, mint első pillanatban tűnt. S ha nagyon őszinte akarok lenni magamhoz, még pedig muszáj lesz, hiszen ez a bejegyzés arról szól, akkor ezt mélyen legbelül tudtam, de minimum éreztem. Amolyan női megérzés volt, de nagyon erősen elnyomtam, mert próbáltam pozitív lenni, s pozitívan hozzá állni, s mert annyira el akartam jönni, hogy egy ilyen "apróság", mint hogy kivel osztom meg az életem hat hónapig nem érdekelt. 

Emlékszem, ott ültünk a szerződés előtt, ő komoly fejjel próbálta kibogarászni a sorok közül a buktatót, míg én annyira izgultam, hogy alig értettem valamit, minduntalan őt figyeltem, hogy talál e valami kivetni valót. Aztán persze volt pár pont, amelyet átbeszéltünk, de korántsem mindet. Első hiba. 

Visszatekintve a tanácsom, ha egy ilyen szerződés elétek kerül, ne habozzatok időt kérni, akár az elolvasás után, azt mondani, hogy rendben, ehhez nekem szükségem van egy napra, hogy aludjak rá egyet. Akár haza vinni a papírt, lefotózni, s értelmezni,  utána nézni a cégnek. De a legfontosabb tényleg az átgondolás. Persze ilyenkor a kontakt személy előjön azzal, hogy mennyien várakoznak egy ilyen lehetőségre, s ha nem sikerül nyélbeütni a szerződés aláírást, akkor hagyjuk is, hiszen neki biztos emberek kellenek. Különböző marketing dumákkal próbál majd rávenni, hogyaláírd, illetve kicsengesd neki a pénzt. 

Igen, az adminisztrációs díj. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy az Európai Unión belül szigorúan tilos pénzt kérni munkaközvetítésért, ezért különbüző elnevezésekkel szedik be tőletek a kívánt összeget. Nos, igen, a mi ügynökségünknek jó pár országban vannak emberei, akik valószínűleg egykor szintén animátorok voltak, s most toboroznak. Minden egyes szerződésért, amit sikerül nyélbeütniük, 200 eurót kapnak, amit adminisztrációs illetve tanácsadói díjként tüntetnek fel. Pontosabban nem az ügynökségtől kapják, hanem tőletek, akik kifizetik nekik a helyszínen. Mindjárt el is mondom, ezt honnan tudom. 

Nos, aki ismer tudja, hogy a családom felbomlott, de egykor nekem is voltak szüleim, akik próbáltak felkészíteni a nagybetűs életre, s ha valamit, akkor ezt köszönhetem nekik. Úgy gondolom nem végeztek rossz munkát! Apámtól tanultam pár dolgot, többek között azt, hogy soha ne fizess előre. Nézzük csak, itt vagyok én, az egyszem budapesti leányzó, aki mindenáron ki akar jutni külföldre, de ezt önerőből nem tudta megtenni, hát egy ügynökségre bízza magát. Adott a helyzet, hogy beszedjenek tőlem 200 eurót. De én alaposan átolvastam a kontakt személyem honlapját, ahol a munkáról írt, s volt egy olyan opció, hogy ha nem itthon, forintban fizetem ki az 50 000 Ft-ot (ötvenezer), akkor az első fizetésemből levonják a 200 eurót. Ez így teljesen korrekt. Hiszen, ha nincs a beígért munka, akkor nincs első fizetés, tehát nincs miből levonni az összeget. Teljesen logikus és világos, és ez volt az egyetlen dolog, amiért jelentkeztem ehhez az ügynökséghez. 

Ellenben a kontakt személyem az utolsó telefonbezsélgetésünket, úgy zárta, hogy "akkor szerdán 10 órakor tali, s akkor hozd a CASH-t". Első rossz megérzés. 

Utálom a szlenget. Főleg, ha magyar ember amerikai szleget használ. Ettől olyan erőltetettnek érzem a dolgot. S emberünk itt követte el az első hibát, mivel VELEM előtte NEM beszélt a készpénzről, ellenben vinnem kellett volna. Ettől az egész kapott egy olyan visszhangot, hogy más nem számít csak a pénz. Csak az, hogy ő ki legyen fizetve. Ekkor még nem tudtam, hogy ő nem áll alkalmazotti viszonyban a céggel, csupán egy toborzó, s akkor kap pénzt, ha ő maga megcsinálja az üzletét. 

Minden mindegy alapon elmentem a találkozóra, mondván meghallgatom, de ha fizetni kell helyben, akkor ugrott az utam. Termézetesen elaludtam. Rossz pont nekem. De a házunk mögött volt a találka, beestem tíz perc múlva, s ott találtam egy leányzót, akiről azt sem tudtam kicsoda. Csak a nevét mondta emberünk, de azt nem, hogy az ő szerepe mi. 

Igen, elkezdett dolgozni bennem a belsőhang, aki minduntalan szajkózta, hogy menekülj, ez egy színjáték, s a lány az a bizonyos személy aki majd meggyőz téged, hogy fizess, nincs vesztenivalód. S a lány a belsőhangomnak megfelelően elő is csapta az ötvenezer forintot, mint egy jó színész. (Persze előtte, kimentünk kivenni pénzt az automatához, és elhivott magával. Ahogy kiléptünk az ajtón megkérdezte "Na, mi a probléma? Látom, hogy neked valami nem tetszik." Én pedig próbáltam megmagyarázni a helyzetet, hogy nem így készültem, hiszen a honlapon nem ezt olvastam, volt más opció, blabla. Persze mire visszaértünk megjelent egy másik lány, aki épp szerződést módosított, mert a tervezett helyett másik hotelben került. Nagyzserű, gondoltam, ennyi energiát fektetnek 50 000 forintba. Már kezdett az egész komikusan hihető lenni. Főleg, mikor visszaértünk a leendő kolleganőm kicsengette az ötvenest, s a pasi hozzám fordult.

"Nah, veled mi legyen? Hogy érzed? Akarod ezt az egészet?" Elmondtam neki is, hogy a honlapon szerepelt egy B. opció is, s ahhoz mérten jelentkeztem, hiszen jelenleg nem áll módomban fizetni. (Nem mondtam, hogy nem fizetek valamiért, ami nem biztos.) Erre megpróbált rám hatni, s a zsebemben túrkált, s kellemetlen helyzetbe hozott: "De arra, van pénzed, hogy a repülőjegyet kifizesd? Nem tudsz valakitől kölcsön kérni? "

Második rossz megérzés: pontosabban itt már biztos voltam benne, hogy a pasinak csak a pénz kell, csak azt nem tudtam mire számítsak. Végül kiegészítettük a szerződést, hogy az első fizetésem után, utalom neki a 200 eurót a számlájára. Persze meghallgattam előtte, hogy hányszor verték át, s utólag nem szeretnek neki fizetni, s mindig könyörögnie kell a pénzéért, szóval ezt a B opciót  elvette a negatív tapasztalatai után. - Ez volt a lelkiismeret furdalás keltés, része. 

De a másik dolog, amit a szüleimtől megtanultam, hogy ne kérj kölcsön, illetve ha el akarsz veszíteni egy barátot adj neki kölcsön pénzt. Tehát szörnyű visszatetszést keltett bennem, mikor azt tanácsolta egy idegen, hogy verjem magam adóságba. Mondtam neki, hogy addig szoktam nyújtózkodni, ameddig a takaróm ér. Ekkor jött a következő érv, hogy később nem 50 000 Forint lesz ez, hanem 200 euró. Az én kontrám pedig így hangzott: Igen, ezt is olvastam a honlapon, ezt belekalkuláltam és levontam a leendő nyereségemből, mint szükséges kiadás. 

Tehát, láthatjátok, hogy többféleképpen próbált meg manipulálni az emberünk, csak azért, hogy kézhez kapja ezt az összeget, ami azért jár neki, mert embereket szerez az ügynökségnek, akivel amúgy semmiféle más kapcsolata nincs. Ne féljetek nemet mondani! Ne féljetek visszakérdezni! Az én fejembe az nem fért bele, hogy ha ő az ügynökség embere (ekkor még nem tudtam, hogy semmi más kapcsolata nincs velük), akkor miért nem járható az az út, amit említett, hogy az első fizetésem után kapja a pénzt. Erre jött egy olyan válasz is, hogy a hoteltől kapom a fizetésem. Itt megszólalt benne a vészcsengő újból. Akkor az ügynökségnek nincs kapcsolata a hotellel? Kiküldenek valahova, s lesz, ami lesz? Vissza is kérdeztem, hogy ha a hotel kapcsolatban van az ügynökséggel, akkor lehet velük beszélni, hogy 200 eurót, az ügynökségnek utaljanak. Persze ezt elvetette, hiszen az ügynökség szintúgy lenyúlhatta volna a pénzt, bár ezt nem mondta ki. Ezért javasolta, hogy majd én vesződjek az utalással. Fel is vázolta mennyi fáradtsággal jár az, hiszen nem úgy működik, mint itthon. 

Összegezzük csak:  megpróbált a lustaságomra alapozni.( remek marketing fogás, gyakran alkalmaztuk az előző munkahelyemen értékesítés során, a legtöbb embernél bejön. Főleg, ha új igényeket támasztva hatsz a vásárlókra). 

Megpróbálta a "csak most, csak ennyi" TVSHOP reklám jól ismert fogását alkalmazni rajtam. Hiszen, ha később fizetek több lesz. 

Megpróbált zavarba hozni azzal, hogy a zsebembe nézett: "másra (repülőre) van pénzed?"

Megpróbálta felajánlani a hitelt, hiszen milyen jól járok azzal, ha családtól kölcsön kérek. Nem. Nem. És nem. Ha nincs pénzem rá, akkor nem utazom, de nem keverem bele a családom valamibe, ami nem biztos. 

Megpróbálta kideríteni, mennyire vagyok biztos a dolgoban, hogy talán azért nem fizetek mert félek belevágni. Lehet féltem, de a fentebb leírtam alapján láthatóan menni akartam. Tehát megpróbálta a fordított pszichológia módszerét is bevetni. 

Azokután, hogy kiegészítettük a szerződésem, megköszöntük egymásnak az időt, jó utat kívánt, ellátott pár tanáccsal s kiléptünk a leendő kolleganőmmel a kávézó ajtaján. Ekkor kért engedélyt, hogy megöleljen. 

"Jaj, én annyira örülök neki, hogy ezen túl vagyunk, s egy hónap múlva repüüüülüüünk, jaj, hagy öleljelek meg." - bennem még eléggé dolgozott az adrenalin, ami a győztes meccs után illetve előtt elöntött. Talán csak az érvelés megnyerése után öntött el, hiszen azt mondják, az adrenalin miatt nehezen tudnak gondolkodni, emiatt pedig cselekedni az emberek. Én nem voltam önfeledten boldog. Tele voltam aggodalommal, hogy most mi lesz velem. Talán kint eladnak? Vagy nincs is munka? Talán mit sem ért az egész, de én meg ma felmondok a munkahelyemen? Hol a hiba, amit nem vettem észre? Mi az átverés? 

Nem, alapjába véve nem vagyok ennyire feszült, és negatív, de ez a találkozó minden szempontból furcsa és figyelmeztető volt, ennek ellenére én belevágtam, és próbáltam elhinni, hogy a kolleganőm boldogsága valós és pozitív kisugárzása van. De valójában egy alapvető hibát követett el, amihez én asszisztáltam is. Persze, hogy még jobban próbáltam elnyomni magamban a jeleket. Próbáltam legalább benne hinni, hogy mennyire jó párost fogunk alkotni, s mennyi közös van bennünk. 

De valójában semmi közös nincs bennünk, azon kívül, hogy itt vagyunk. Ráadásul negatív és egy energia vámpír ezáltal. 

A negatív oldalamat erősíti. S bár nem akarok róla rosszat írni, mert nincs itt, hogy védekezzen, de ez tény, hogy rossz irányba befolyásol. Nem okolom őt a magam viselkedése miatt, mert azért én vagyok a felelős, mindössze nem alkotunk jó párost. Bár a munka során ebből kevés látszik, mert a legtöbben azt hiszik, hogy országos barátnők vagyunk, vagy testvérek minimum. Egyik sem. Néha támaszt nyújtunk egymásnak, néha sírunk egy sort, vagy kifecsegjük a pasikat, de még sem vagyunk jóban. 

Az legfurcsább emberi kapcsolatom mind közül. Egymásra vagyunk utalva, s mindketten vagyunk annyira önzőek, hogy együtt erősebbek vagyunk, tehát összedolgozunk a munkában. Talán mindketten elfogadtuk, hogy ő lesz a társunk a következő 6 hónapban és ennyi. 

Bár valójában, amiért ez a poszt megszületett, az az, hogy most épp nem beszélünk. Nem néz rám sem, én pedig nem tudom az okát. Dacból nem kérdezem meg, ő meg dacből játssza a sértődöttet. De már csak 41 nap és szabadulok. S talán életem következő fejezete jobban alakul. 

Sok mindent nem írtam bele az előző sorokba, amit valójában le szeretnék írni. Utálom a helyzetet, hogy egy idegenre vagyok utalva. Tudja minden apró titkom, tudja mikor menstruálok, ismeri a testem, ismeri milyen vagyok mikor fáradtan és izzadtan beesem az ágyba, ismeri a reggeli zombi képem, tudja, milyen vagyok, mikor gyötörnek a hormonok, tudja, hogy a hangulatom irányít, s tudja, hogy szükségem van a szexre, és van akivel ezt meg tudom oldani, s mindezt egy olyan emberrel kell megosztanom, akit nem választanék magam mellé, akit nem engednék be az életembe. 

Igen, ezt jelenti az együtt élés. Igen, ezt is meg kell tapasztalni, mikor egy szobában laksz valakivel. S úgy érzem meztelen vagyok előtte, kiszolgáltatottnak érzem magam, hiszen sajnos van olyan bosszú álló személyiség, hogy ha hibázom, akkor csúnyán visszavág. Talán ő is így érzi magát. Talán ezért olyan kedves velem indokolatlanul, s ezért próbál meg megvásárolni. 

Apropó, megvásárlás. Fentebb leírtam az apró győzelmemet a kontakt személy felett, de még sem lehetek emiatt felhőtlenül boldog. 

Úgy alakult a helyzetünk itt Cipruson, hogy a szerződésben foglalt munkakezdésünk dátuma hibás volt. A hotellel kötött szerződésünk április 25-től szól, míg az ügynökség illetve a kontakt személytől kapott (beszkennelt, és képként kinyomtatott!) szerződésen április 19. szerepel. Ez azért fontos, mert a szerződés időtartalma alatt, a hotel biztosít napi háromszori étkezést, és vizet, illetve napi öt üdítőitalt, kávét vagy teát. De mi tíz napon keresztül fizettük magunknak az élelmet, meg mindent. Így hosszas veszekedés és levélváltás után, Olivér,  úgy döntött nagy lelkűen, hogy ha én hajlandó vagyok Imolának kifizetni 100 eurót, akkor egálban vagyunk, és neki nem kell utalnom semmit. 

Szóval ezt elcseszte. Én fizettem ki a kolleganőm hülyeségét, annak ellenére, hogy nekem volt annyi eszem, hogy nem adtam készpénzt a bizonytalanért. S senki nem fizette ki nekünk, a 100 eurót, amit elköltöttünk 10 nap alatt. (Én valószínűleg kevesebbet költöttem.) 

Sajnos a jó viszony érdekében nem volt más választásom. Vagyis, ha maradni akartam. Ez jelentős éket vert volna közénk, s volt még 6 teljes hónapunk együtt. Talán ekkor kellett volna új meló után nézni, és lelépni a francba. De maradtam, s kitartottam, s nagyszerű tanuló pénz volt számomra. Hiszen, mi kötelezett arra, hogy kifizessem neki a pénzt? Csupán a lelkiismeretem, hiszen ez nem az én dolgom lett volna. Ez egy másik biznisz volt. 

Hatalmas fekete pont nekem. De pirospont az empátiáért. 

Életjel

Kedves Naplóm!

Megtartalak személyes titkos blognak, s mellette időt kell majd szakítanom, az újabb blogomra, mely már az utazásomról fog szólni, s kevésbé lesz ennyire privát.

Ma lettek kész az új épített zselés műkörmeim, szóval nem is választhatta volna jobb időpontot  a blogoláshoz, hiszen elég nehéz velük gépelni. :D
Igen, december óta néha előfordul, hogy nem a saját körmeimmel villogok. Azokkal nehéz. Másik pozitív hatása volt, hogy ugyan a körömrágásról leszoktam, szembesülnöm kellett vele, hogy tudat alatt, de bizony én magam szedem szét a kezeimen a bőrt, mikor unatkozom vagy ideges vagyok. Szörnyen nehéz leszokni róla, de most, hogy felismertem a problémát már teszek ellene.

Más :)
Utazom! Nah nem csak hétvégére, hanem egy teljes fél évre! Ciprus a cél. De erről bővebben majd a másik blogban.

Szerelmes is vagyok megint. S nem is egyszerű, egyszerre két emberbe is. Teljesen komoly. S lehetséges.

Egyelőre ennyit.
Szép estét, Kedves Naplóm~

Fogas kérdés, vagyis bejegyzés

Na, itt is vagyok! 2016.02.10.

Történt az, hogy a január a fogakról szólt. De addig húztam a bejegyzés megírását, hogy aktualitását vesztette.
Rávettem magam, s bejelentkeztem önszántamból a fogorvoshoz, s kaptam is időpontot február 8-ára.
Igen ám, de eközben letöltöttem a Vibert és a Tindert is az új telefonomra, s mint az tudhatjátok, Főnix megkeresett. Találkoztam is vele, s meséltem is itt, hogy szörnyen összetörte magát, még december végén, s az első fogai is romokban hevertek, várt ő is a fogászati beavatkozásra. Én ugyancsak a fogkövet szerettem volna leszedetni, mert vérzett az ínyem, s már elég ijesztően. Jó, nekem minden ijesztő, ami a fogakkal kapcsolatos.
Erre mit hoz a Sors, a fogorvosi látogatás előtt egy héttel megismerkedtem perzsa, félhosszú hajú fogorvossal. Nem is nagyon láttam benne esélyt, de végül olyan kellemes volt a társasága, hogy szombaton találkoztam vele. Majd vasárnap is. Próbált felkészíteni lelkileg rá, hogy nem kell félnem nekem semmitől, s különben is hozzá kellett volna mennem. Köszi. Hány százezerért?:D S különben sem ismertem akkor még.
Vasárnap este a taxiban ülve megkérdezte mi a tervem másnapra, mondtam, hogy semmi extra, tánc próba. Majd később jutott eszembe, hogy másnap lesz fogorvosi látogatásom. Szélesen mosolyogva mondta, hogy tudom, nem felejtettem el. :) Ő már akkor tudtam, mikor megkérdezte. Olyan jó volt, hogy minden mondatomra figyelt, meghallgatott, s még emlékezett is. Annyira szerettem az angolját is. Olyan aranyos s türelmes volt, hogy már teljesen elfelejtettem bizalmatlan lenni vele szemben. Amit nem bánok. Az az egy hét egy hónapnak hatott. :)

A keddi napon nem találkoztam vele. Hanahoz mentem be, de előtte le akartam menni az edzőterembe, step aerobicra. De tele is volt a terem, s a cipőmet is otthon felejtettem. Így inkább beszereztem a fogorvos által felírt készítményt, s vettem új puha fogkefét és fogkrémet is. Már a buszhoz sétáltam, mikor megállított egy öreg bácsi, az esti fényben, hogy ő nem akar kéregetni, de vegyem meg tőle ezt a rágót, mert látja, hogy rágózom, de ő már nem tud. Nekem biztos még jók a fogaim, s biztos egészséges vagyok, mert látja rajtam. Mit tehettem? Arvin mindig adakozik, hát megvettem tőle a rágót, amit nem akartam elfogadni, de a kezembe nyomta.

Nem telt el egy hét s piackutatásra mentem, ahol szintén a fogak s szájápolás volt a téma. Nem tudtam szabadulni a fogaktól, annak ellenére, hogy Arvin viszont gyorsan megszabadult tőlem.
De ne rohanjunk előre.
Szerdán Arvinnal találkoztam, s együtt vacsoráztunk a Friday'sben, majd moziba mentünk, ahol én szerettem volna fizetni a jegyeket, de nem engedte ezt sem, azt mondta majd legközelebb. Egyszer ő, egyszer én. Bár ekkor még nem tudtam, hogy nem lesz legközelebb. Nem volt egy rossz film, amire rábökött, bár viccesen kezdődött, mert egy vakrandival indult az 1950-es években.
Arvin sokat értett magyarul, s ezt is imádtam benne. Ahogy a magyar szavakat kiejtette, vagy épp egy - egy kérdésemre magyarul válaszolt. A kedvence volt a "Háááát-töh'. Mindig megmosolyogtatott. Imádtam a vele töltött perceket. Sosem voltam zavarban, mindig nyíltan tudtunk beszélni, akkor is, ha arról volt szó, hogy nem fogunk együtt menni sztriptízbárba. :D Bár, most az első talinkra visszagondolva, ott azért feltette azt a kérdést, hogy minden rendben van e a menstruációmmal, ami igencsak meglepett. De ő ilyen nyílt volt.

Kivétel, ha a személyes teréről volt szó. Nem tudom miért nem hívott fel magához, talán zavarta, hogy az öccsével lakik, vagy csak előre látó volt. Nem tudom.
Pénteken találkoztunk következőleg, amikor is megbeszélten egy hotelbe mentünk. Kicsit furcsa volt számomra, az effajta, előre megbeszélt szex, de már eléggé kívántam őt, ahhoz, hogy ne legyenek aggályaim. Imádtam a csókjait, mert mindig olyan finom volt, mintha vízi pipázott volna, bár azt nem tehette napközben. Ápolt volt, s figyelmes. S nekem pedig ez volt az első találkozásom egy körülmetélt pasival. :) Kicsit aggódtam emiatt, de amúgy nem érdekelt.
Arvinon annyira látszott, hogy komoly orvos, hogy imponált, bármit tett. Mielőtt hozzám ért volna, ügyelt rá, hogy tiszta legyen a keze, ami alap dolog lenne mindenki számára, ezt még sem tapasztalom. Hozott nekem is fogkefét, ha én elfelejtettem volna. Mondtam neki, hogy mindig van nálam, de köszönöm. :)
Annyira puha volt keze, s nagyon precíz is volt, ha értitek mire gondolok. :) Gyengédség hatotta át a mozdulatait, de nem úgy a szexet. Az pont olyan volt, amilyet én szeretek. Talán néha kicsit vad.
Összesen hatszor voltunk együtt, s jó 45 percet késtem a munkából miatta, de szerencsére megúsztam.
Szombaton nem akartam vele találkozni, amin kicsit, mintha besértődött volna, de mikor írt, már az ágyamban voltam. Vasárnap pedig barátnőimmel szülinapoztunk, s Valentin nap alkalmából megnéztük a Deadpoolt. Arvin is a barátaival töltötte ezt a napot, pedig én nagyon szerettem volna vele lenni, de erre az utolsó alkalomra csak hétfőn került sor. Ráadásul ugyanabban a hotelben. Szegény nagyon fáradt volt. El is aludt korán, s korán is kellett kelnie. Egész este nem bújt hozzám. Valami megváltozott. De mikor reggel elment fürdeni, én még elrejtettem a táskájában a pasis bonbont, amit még szombaton vettem meg neki, Valentin napra. Még se talizzak vele, üres kézzel.
Persze vasárnap, mikor átküldtem neki, milyen ajándékot kaptam, megkérdezte, hogy hol van az ő ajándéka, így elrontotta a meglepetést.
Nem is értem. Én semmit nem kaptam tőle. :( Pedig emlékszem az érzésre, hogy szombat este beszabadulok a CBA-ba munka után, hogy nézzek valamit Valentin napra neki, s erre már hosszú évek óta nem volt példa, hogy fiúnak azért adjak valamit, mert tényleg szeretnék.
S kiderül, hogy mindennek a lényege a szex volt. Mindegy. Én örömmel gondolok vissza ezekre a napokra, s remélem egyszer átélem hosszabb távon is ezeket a napokat, valaki olyannal, aki tényleg a királynőjének tekint.

Tavasz - 18-as karika

Hohóó! Itt a tavasz és ez már nem csak a meteorológiai!
Mondhatni igazán kellemesen telt ez a vasárnap is, csak semmi kapkodás. Kipihentem az egész hetet, ami a Nemzeti Ünnepnek köszönhetően, amúgy is lazára sikerült.
Reggel rögtön az a hír fogadott, hogy ma a 6. évfordulója, annak, hogy lefeküdtem Nyusszal. Micsoda nap! S erre a FB emlékeztetett. S még a tavasz is itt van. Szörnyű. Remélem lassan a tavaszi fáradtság is eltűnik.
Nézzük csak mik a mostani történések.

Tánc
Ami a tánccsoportot illeti minden rendben. Múlt hét vasárnap épp a vezetőnknél voltam s segítettem neki a ruhák elkészítésben, a szoknyák berakásában, s közben egy jó kis székelykáposztát is elfogyaszthattam. :)
Gőzerővel készülünk a májusi önálló előadásunkra. Készül a próbatermünk is, már csak a bürokrácia miatt nem foglalhatjuk el. Van 3 új tagunk. elindultak a tanfolyamok.
Én idén sajnos nem tudok koreai tanfolyamra járni. :( Félek, hogy elfelejtem, úgy hogy gyakorolnom kell..

Munka
Minden rendben. Ha minden igaz jövőhéten kezdek egy új helyen, ahol fél évig fogok helyettesíteni. Már nagyon várom. Egy szerkesztőségben leszek, ráadásul pont össze tudtam egyeztetni a tánccal s a másik munkámmal.
A karaoke bár még mindig nagyon hiányzik. Le szeretnék oda menni kicsit énekelgetni, akár barátokkal. Milyen jó is lenne! :O

Barátok
Nah ez az egyik elhanyagolt része az életemnek. Vagyis én vagyok elhanyagolt. Sehol senki, semmi esemény.
Ebből is adódik, hogy többet lógok tinderen, mint fb-on. Nah, de hogy is kezdődött ez.
Első kolleganőm, akivel szorosabbra fűztem a kapcsolatomat, mint szerettem volna.. nah jó, ez nem igaz, a legszebb lány, akit valaha ismertem, tehát egy rossz szavam nem lehet, s még is csak Vízöntő. Kapcsolatunk kicsit rapszodikus emiatt. Ugyan én nagyon szeretném, ha a barátom lenne, de ő valahogy nem vágyik, annyira a társaságomra. Így egész nyáron jegeltem is a témát, de valamikor ősszel megkeresett. Magától. Erre vártam. S a születésnapunkig egész jó is volt a viszonyunk, beleértve egy őrült hármas szilvesztert is. De valami miatt a fejébe vette, hogy én NEM szimpatizálok a barátjával, s úgy gondolja, hogy én nem is bírom a barátját. Amiben teljes mértékig igaza van, de tekintettel a köztünk lévő fura kapcsolatra, reméltem inkább őrül ennek, mint sem zavarja. Nah, de hát mindannyian mások vagyunk....

Gyakran az újabb kollégákkal lógok, de ők nem igazán sorolhatóak a barát kategóriába. Ezért kicsit unalmasak az estéim. Hiányzik az életemből a szerelem.
S el is érkeztünk a legnagyobb vívódásomhoz. Ugyan azt állítom, hogy hiányzik, de újabban már nem is vagyok biztos benne.
Az előző évben a január február eléggé fájdalmasan telt, volt egy fura srác az életemben, aki megbántott, s visszagondolva, jó hülye voltam, hogy hagytam magam elragadtatni a negatív gondolatok által.
A történelem ismétli önmagát. Szóval volt a kedves kolleganőm, aki most épp nem keres engem megint. (Bár lehet, hogy most nekem kéne.. lehet. Lehet megteszem.) Nos, ő tinderen találta meg a párját tavaly május környékén. Aztán novemberben megismerkedtem egy csodaszép félvér lánnyal, szintén kolleganő, szintén Vízöntő, s ő is a velem való találkozás után találta meg a párját, szintén tinderen... Nah elhatároztam, hogy ha meg lesz az új telefonom felnézek én is oda.
Elég jól bírtam. Csak a telefon érkezése után egy héttel vetemedtem rá, hogy letöltsem a modern világ új köntösbe bújtatott bacchusi teremtményét.
Hétfőn regisztráltam, szerdán megtaláltam álmaim pasiját, s szombaton találkoztunk is. Egy hétig bírtuk. S pofára estem megint. Pedig azt hittem. Komolyan HITTEM. S még sem. Még sem sikerült elvarázsolnom őt annyira, hogy ne hátráljon ki.
Ugyanis ez a legnagyobb problémám, az elején minden szép és jó, de amint komolyra fordulhatna bármi is, eltűnnek.
Nem azt mondom, hogy nem volt pár kellemes éjszakám, de nem arra akarom használni a tindert, hogy valakinek az ágymelegítője legyek egy két éjszakára.

Amúgy oldalakat tudnék írni a kedvelt személyről, aki tudomást sem vesz rólam, mégis ami a legfurcsább változás nálam, hogy elkezdtek érdekelni a külföldi srácok.
Már nem nyújtanak újdonságot a magyarok. Érdekes, mert badooról, csak magyarokkal találkoztam, egészen addig, amíg az egyik este egy igazi lúzert nem sodort az utamba a szél. S ezután töröltem is magam. Ekkor találtam rá, életem 2. perzsa hercegére, aki királynőként bánt velem, egy teljes hétig... kösz. Azért tovább is el tudtam volna viselni. Szombattól hétfőig minden este találkoztunk, majd szerdán szintén, s pénteken, vasárnap, hétfőn ugyancsak. S ennyi volt. A születésnapom után offolt.
A szívem mondhatni darabokban, s hetekig csak őt láttam mindenkiben, de végül már egész rendbe jöttem.
Annyira jó volt az a pár nap. S annyira szerettem volna tudni az igazságot, de talán igaza van, a terveink nem egyeznek, így nincs sok jövőnk.
Ekkor tájt Főnixel is találkozgattam, s lelkiztem neki. Fura, hogy vele is mennyire átalakult a kapcsolatunk.

Lassan össze kéne számolnom, vagy legalább listába szedhetném, hogy hány pasihoz volt közöm, mert már nagyon kezdem elveszteni a fonalat. :D
Azon agyalok újabban, hogy talán ez a külföldiek iránti vonzalom is a kötöttségektől való félelmem miatt alakult e ki.
Nem könnyű egyszerre vágyni valamire, s ugyanakkor a leginkább irtózni ugyanattól a dologtól. Arvin a tenyerén hordozott, s az nagyon hiányzott már. A társasága a kedvelt személynek, az az ami nagyon hiányzik. Hogy ne kelljen minden egyes alkalommal újra kezdeni mindent. Ezért akár egy megbízható barátság extrákkal is nagyon jó lenne számomra. De ez is inkább külföldivel. :D

Időközben, december, volt egy igazán fura "kapcsolatom." Találkoztam egy 18 évessel, aki teljesen levett a lábamról. Igen, ő is Vízöntő volt. Rémes. Neki elviselhetetlen stílusa van, de amúgy bírom a srácot, s az első együttlétet követte a következő, ami pont egy napra esett Arvinnal való "szakításommal", úgy hogy volt sírás szex után rendesen. Pontosítok, zokogás. Jól vette az akadályokat. S utána még vacsorázni is elmentünk. Ugyan nem hívott meg. :D
Ekkor volt az ötödik találkozásunk, s kb a 3 együttlétünk. Nah a negyediket nem tette zsebre. :D Egyszer csak bekattant valami, mikor olyanokat mondott szex közben, hogy "hiányoztam", meg "veled lennék minden nap" s fogtam magam, s ott hagytam, úgy ahogy volt. Próbált kiengesztelni, de csak elmentem zuhanyozni, ő meg szó nélkül lelépett. Szerencsére azóta beszéltünk. Nem akarok vele rosszban lenni, de valószínűleg szexelni sem fogunk többet, ha nem tesz eleget a kérésemnek. Mindenesetre elég jó vele a szex, s hihetetlenül tapasztalt. Nem csoda. Épp azt a korszakát éli, hogy minden mozgó nőneműt meghúz. De ez nem is feltétlen zavar. Bááár... a hetekben megbeszéltük, hogy telihold előtt szükségem lenne rá, mert már nagyon kivoltam, s még sem hozzám jött át. Emiatt is volt a kiakadásom részben, mikor azt mondta, hogy éjjel nappal velem lenne. Legalább szex közben ne kelljen már hazugságokat hallgatnom.

Hogyan is összegezhetném? A szerelmi életem romokban. Bár most kiegyensúlyozott vagyok. Van egy két tartalék, akiknek szólhatok, ha ahhoz lenne kedvem.

Az utóbbi két hetemben, volt egy török építészem, egy perzsa designerem, és egy magyar vendéglátósom, s persze a 18 évesem, aki már 19, nagy szomorúságomra. :D Az építésszel szombaton találkoztam, elmentünk iszogatni este, s persze áthívott magához. Nagy pechje volt, mert nekem aznap kezdődött a ciklusom, így 100%-ban tudtam magam türtőztetni. S amúgy is ez volt a tervem. Bár mikor először megcsókolt a Duna-parton már tudtam, hogy ő semmi komolyat nem szeretne, s éreztem rajta, hogy nem őszinte. Ráadásul nem is hatott rám a csók.
Hát hoppon maradt, bár egy kicsit bánom, mert über cuki, annak ellenére, hogy török. S vastag az ajka, s mély barna a szeme, s egy vidám életrevaló srác, s szerettem volna, ha főz nekem. :D
Vasárnap tőle mentem el varrni, a tánccsoport ruháit. Hétfőn, úgy volt, hogy dolgoznom kellett volna, de még sem tettem, s elmentem táncpróbára. Előtte azért estére lebeszéltem egy talit, nehogy már egyedül maradjak. :D
Ő volt a Londonból haza költözött srác. Kiderült, hogy van közös ismerősünk, még hozzá a táncpárom. Hát remek! Nem is számítottam rá, hogy hosszú lesz a találkozó, gondoltam iszunk egy kávét, s majd az idő alatt rájön, hogy nem engem akar. Hát nem volt kávé, söröztünk, s rohadt éhes lettem, így elmentünk vacsorázni. Hát mit ad Isten, vagy ez esetben Allah, pont annak a cég csoportnak fog dolgozni, ahol Arvinnal vacsoráztam, s ahol Nyusszal is találkoztam utoljára. Remek. Bár jól éreztem magam, nekem erős kétségeim lettek az este végére, de tudtam, hogy találkoznom kell vele még egyszer. Haza érve az üres matracra dőltem, s a 3. számú perzsámmal beszélgettem, illetve az építészemmel. A 3.Perzsámmal megbeszéltük, hogy elmegyünk kirándulni egy hét múlva, s szerdán pedig együtt lógunk. Kedden semmi érdekes nem történt, rá voltam készülve a szerdára, amikor is végre apám haza jött. Már kezdtem begolyózni egyedül, de persze ez a hangulatomon nem változtatott, csak rontott. De eljött a szerda, s én hivatalos voltam egy perzsa vacsorára... S bár nem ment gördülékenyen a társalgás, mert kicsit túl művészlélek, azért élveztem a társaságát. Ő inkább lelkileg nyugtat meg. Annyira nyugodt, s lassú is. Ha nem kérdeztem volna rá, azt hinném, hogy állandóan be van szívva. :D
Együtt aludtunk. Magához vont. Átölelt. Simogatta a hajam, s semmi csók. Szorosan tartott egész éjjel. Már alig bírtam. Nem értettem, miért nem történik semmi. Amit nem is akartam, egészen addig, amíg rá nem jöttem, hogy oda van a hajamért. Annyi törődés volt azokban az érintésekben, s még is semmi jelentősége az egésznek.
Végül mikor eljött a reggel, magához vont s megcsókolt. Kár lett volna visszakoznom, mert többet akartam belőle, s egyszerűen nem tudtam nemet mondani, nem tudtam kivonni magam a karjából. Tudni kell rólam, hogy nem szeretem a reggeli szexet, sőőőt utálom. Ezt most elfelejtettem. Annyira gyengéd, türelmes és kimért volt, hogy nem hittem el. Legszívesebben ráugrottam volna, de inkább kivártam. S milyen jól tettem. Olyan örömet okozott nekem, hogy az ajkam is percekig zsibbadt. S még csak nem is hangoskodtam! :O Hosszú idők óta a legtehetségesebb ember volt, akivel találkoztam. Bár ezt sajnos nem mondhatom el magáról a szexről. Miért?! Miért nem lehet legalább egy valami tökéletes? Ja,... Arvinnal az volt...
Mindegy, egy szavam nem lehet. Bár ha a kalória táblámba kéne beírni, hogy mennyi kcl-t égettem el a reggeli szex alatt, akkor az erősen a 0 felé közelítene. :D
Ezek után fülig érő mosollyal mentem be a munkahelyemre, csak hogy este el tudjunk menni megünnepelni St. Patrick napját a kolleganőmmel és húgommal. Semmi extra nem történt, s nem is volt zöld a hely.. :(
Ellenben péntekre beígértem egy talit a magyar srácnak. S el is mentünk iszogatni, bár annyira, de annyira nem volt kedvem hozzá... Még a beszélgetésünk is fura baráti hangulatba csapott át, amit szóvá is tett, de én semennyire sem bántam. Egyrészt, nem is szeretnék tőle semmit, más részt pedig, ha szeretnék, akkor is csak imponálna nekem ez a hangvétel. Bár ezt nem mondtam el neki. Sokat beszél, s öntelt, de könnyű irányítani. Bár ennek ellenére nem akarok kicseszni vele, mert mint barát tök jó lenne. Mikor aznap rám mosolygott a könyvesboltban, rögtön megjött a talihoz a kedvem. Szóval, amúgy nincs baj a sráccal, csak szerintem nem illünk össze, amit ő nem akar belátni. Kicsit türelmetlen hozzám is, s önmagához is.
S mindeközben az építészem haza utazott, míg, a 19évesemmel is csak telefonon tudtam beszélni.

Nem egyszerű az életem, de most teljes mértékben én bonyolítottam meg. :)
Nem szántam ennyire nyersnek a postot, de így sikerült.

Bejegyzés 25 percben a semmiről

Kedves Naplóm!
Megint csak hasznát veszem az új telefonomnak. Tőlem szokatlan, hogy valahova előbb érkezzem, most mégis ez történt, így van felesleges 45 percem, amit Veled tölthetek el.
Már a napom is késve indult. Ugyanis elaludtam, mert az este kicsit hosszúra sikerült, bár lehetett volna hosszabb is. Akkor nem kerültem volna ágyba három óra előtt, de erről később. Kuponoztam egy három havi, korlátlan aerobic bérletet, s reggelente oda kéne lejárnom, ha Épp az estéimet nem valaki mással tölteném. Megbeszéltem Hanámmal, hogy ma elmegyek hozzá a munkahelyére, és ha már nem sikerült reggel tornáznom, bepótlom még a találkozás előtt, hiszen még útba is esik. Mekkora ötlet!
Csak nem kellett volna pontban egészre érkezni az órára, mert már nem volt hely. A masszőr srác biztatott, hogy siessek,  öltözzek át, ami rekord idő alatt sikerült,  még is a cipőm hiányzott. Awh, se cipő, se hely... Nem akartam a cuki pink zoknimba betolakodni, tehát visszakullogtam az öltözőbe, s megettem az ebédem, vagy a vacsorám, csendben s letörten.  Sebaj, felhívom a kedvrnc 18évesem, s majd vele elütöm az időt. De valahogy a telefonom, nem akarja megjeleníteni az összes telefonszámot, ami eddig a percig nem is zavart. Elköszöntem az öltöző magányától, s hozzá kezdtem, ahhoz, amihez a leginkább ért mindenki. A pénzköltéshez. Puha sörtéjű fogkefére s új fogkrémre van most szükségem, illetve egy foginygyulladásra igen hatékony fogászati készítményre. De ennek is van ám előzménye, meglásd szépen összeáll majd a kép. Sétálva tovább, most már célirányosan a buszmegálló felé, találkoztam egy idegen bácsival, de hogy milyen párbeszéd zajlott le, azt is kénytelen vagyok a következő posztban megírni, mert abszolút témába vág. Legyen elég annyi, hogy a busz soför szemfülesebb volt nálam, s ahelyett, hogy hagyta volna, hogy kilyukasszam a már kezelt jegyem, elvette Tőlem, s ellenőrizte. Ugye, alap esetben ez a normális eljárás. Természetesen lehetett nála jegyet venni, s ekkor hangzott el a kulcsfontosságú mondat, látva,  hogy a nagy címletek között kapírgálok valaminkisebb után:
"-Tudok visszaadni."- Ez igen! Meglepő, ilyenkor minden vezető tovább enged, csak ne kelljen szöszölni és visszaadni, mert váltópénz, az nincs náluk.
Odaadtam az ötezresem, ő pedig a visszajárót számolta, mikor az egyik utas megkérdezte Tőlem ez melyik járat. Ezt kihasználva a vezetőtől a teljes árért, kaptam egy félbetépett jegyet. Hát ez,  így még a hülyének is megéri. Komolyan azon gondolkozom, hogy ezek összejátszottam. S most azon fő az agyam, miért nem kértem el a jegy másik felét is. Kicsit dühít a dolog, főleg, hogy simán leszállhattam volna, s akkor megvárom a következő buszt. Így most itt ülök a 45 perccel a találkozó előtt blogolok. De ha legalább valami értelmesről írhatnék. :) Viszont most elköszönök, s este írom a következő bejegyzést, ami legalább pozitív lesz: D

10 év - Hamuvá lett Főnix

Órákat tudnék pötyögni az én Főnixemről és a történetünkről. Sőt! Akár külön blogot indíthattam volna neki, de nem az a célom, hogy róla beszéljek, viszont nem mehetek el bejegyzés nélkül a legutóbbi találkozásunk mellett.
Minden az új telefonommal kezdődött, akit Heavynek neveztem el a súlya miatt. Most is róla írom a blogot s eddig maximálisan meg vagyok vele elégedve, bár Oppo kicsit jobban átgondolt konstrukció volt. Mindig is az volt a vágyam,  hogy menet közben is blogolhassak. Így remélem a blogger appja offline módban is működik s mikor wifi közelbe kerülök megosztom az előre begépelt vázlatot. ;)
Szóval visszatérve, megjött az új teló és csatlakoztam a Viberhez, aminek az a jó tulajdonsága, hogy mindig jelez, épp ki csatlakozott az ismerősök közül. Ennek köszönhetem, hogy Főnix rám írt.
Utoljára másfél évvel ezelőtt találkoztunk, délelőtt az egyik villamoson. Szolidan fogalmazva is, egyikünk sem volt épp a toppon. Rajta munkaruha, rajtam meg, amit épp hajnalban magamra kaptam, ügyelve a réteges öltözködésre, mondván jó lesz ez míg leugrom arra a két órára, aztán úgy is emberi külsőt varázsolok magamra később. Ugyan elhívott kávézni, nálam még pénztárca sem volt, így számot cseréltünk újból. Csak hogy azóta nincs meg az a telefonom, ami a számát mentettem, mert valahol a lakásban elhagytam. Igen. Erre is képes vagyok. :)
Emlékszem, legutóbb is azért hívott fel,  mert csatlakoztam a Viberhez. Annak már három éve.
Éjfél már elmúlt, de mi így is hosszú perceken keresztül sztorizgattunk, bár egy halvány sejtésem volt róla, hogy lehet, másnap nem fog rá emlékezni. Sikerült megbeszélnünk egy aznap délutáni találkozót. Nah, már ez is érdekesen indult. Elmondása szerint nincs programja munka után, s próbálta kideríteni nekem mikortól jó. Nekem valójában aznapra semmi elfoglaltságom nem akadt, szóval tényleg teljesen mindegy volt, hogy mikor találkozunk. Második nekifutásra kiderült, hogy még is akad egy elintézni valója, ami egy születésnapi meglepetés party, amit a kollégájának rendez a barátnője s neki kell elindítani a kincskeresős játékot. Ugyanis több állomás szolgál helyszínül s mindenhol az alkoholé a főszerep. De neki tuajdonképpen nincs is kedve hozzá és amúgy is hat, hét felé már végez is.
Másrészről, pedig mehetnék vele, ha úgy sics dolgom, mert az milyen vicces lenne, s könnyebben is tudnánk szabadulni, hogy egy csendesebb helyrn beszélgethessünk. Mielőtt lerakta volna a telefont még egyszer elismételte a megbeszélteket, miszerint munka után hív s majd tájékoztat, hogy merre tudunk találkozni és mikor tud szabadulni. ÜHHÜM... Na, itt esett le, hogy nincs képben. Nem is értem miért gondoltam, hogy majd felhív ötkor... xD - eleve reménytelen volt. Finoman jeeleztem, hogy ez mindig így szokott kezdődni, hogy majd hívlak, s utána nem találkozunk másfél évig. :D Így felhatslmazást kaptam, hogy ha ötig nrm hív, akkor keressem én.
Kerestem. Nem volt elérhető. Nem volt net közelben... Remek. Annyira lemondtam róla, hogy badooról találkoztam egy random emberrel. De még így is negyed tízre haza értem.
Kedves Naplóm, mit gondolsz mikor adott életjelet magáról? Tíz után jött egy sms, végül pedig 23 9órakor találkoztunk. Milyen jó, hogy akkorra akartam haza érni.

Ház elé jött értem. Siettem le a lépcsőn még mindig nem remélve, hogy ott van, mert nála igazán nem lehet tudni. Annyira megbízható, mint a bkv a taxi blokád idején. De most ott állt teljes valójában s én csak megölelni akartam s el sem engedni.
A megpozitívabb még is az volt, hogy megdicsérte a sapkám s a bundám.
"Biztos voltam benne, hogy lesz rajtad valami szegecses, de nem gondoltam volna, hogy pont a sapkád."
A bundimról pedig nem tudott leakadni. Talán annak is volt köszönhető a hosszú ölelés, mert azt simizte. Vagy engem akart? :)
Ott állt előttem, s mintha semmi sem változott volna. Aztán kezdett lehullni a köd a szemem elől s megláttam, hogy a helyzet koránt sem változatlan, de még csak nem is előnyére vált az eltelt idő. Részeg volt. De nagyon. De talán nem csak az. A legszomorúbb még is az volt, hogy élből hazudott róla. Már erről is. Tulajdonképpen a lényévé vált a hazudozás, akkor is hazudik, ha nincs tétje. Hiszen dölöngélt, még is tagadott, pedig nem volt szükség rá, hiszen már lent voltam.
Míg beszélt figyeltem. Ha most jönne velrm szemben fel sem tűnne, talán még el is fordulnék. Megtörte az élet s meggyötörték a drogok. Dr. Csernus szavai jártak egész nap a fejemben. " Egy függőnek mindig önmaga lesz a legfontosabb." Helyre kellett tennem a dolgokat magamban. Nem szabadott megalkudnom, nem kaphatott el a hév , vagy a vágy, hiszen azzal magam tenném tönkre.
Ott állt előttem, s egyik énem kívánta, de nem is ez a jó szó rá, inkább csak kíváncsi volt, hogy milyen lehet vele újra eltölteni egy éjszakát, úgy hogy már tudom, hogy is működnek a dolgok a valóságban. A másik énem távol akart maradni tőle, emlékezvén milyen mocsokból szedtem össze egyszer. Valahogy az egykor igényes, finom illatú fiatalemberből nem maradt semmi. Mikor megfogtam a kezét, szinte visszahőköltem, mert annyira száraz volt a keze. Az a szép keze. Egésznap csemperagasztóval dolgozott, s nem volt rajta védőkesztyű.
Találkozás előtt azért felkészített rá, hogy volt egy balesete, s lehet, hogy fel sem fogom ismerni, mert úgy összetörte magát. Nos, felkészültem. Féltem egy kicsit, de ebből a balesetből semmi sem látszott szerencsére, bár váltig állította, ha nem lenne bajusza, akkor még rondább lenne, mert hogy oda lett a felső ajka. Hiába vizsgáltam, nem láttam semmi drasztikusat. Viszont később, mikor szemtől szemben ültünk s mesélt róla, hogy élte meg az egész balesetet, mely 8 napon túl gyógyult, láttam, hogy eléggé megtörte. Depressziós, még ha nem is vallja be. Régebben nem volt ennyire negatív. A kisugárzása változott meg. Mintha csak az alkohol, s a drogok tartanák egyben. Persze mentegetőzött, hogy én másfél évente csak egyszer látom, s akkor is egy születésnapról jött, de tényleg itt bujkál bennem egy kisördög, hogy aki függő, az hazudik.
Próbáltam vigasztalni, s bár elég furcsa kisugárzása volt, még is én viselkedtem a legfurcsábban. Hiába az ész érvek, hiába láttam, hogy mennyit fogyott, még is úgy viselkedtem, mintha mi sem történt volna. Mintha magamnak sem mertem volna bevallani, hogy kit és mit is látok. Pedig kedves Naplóm, láthatod, hogy nem kerülte el a figyelmem. Még is hinni akartam, hogy jól van. Fontos nekem, s abban az egy ölelésben én is úgy éreztem, hogy talán ez valódi lehet. Bár józanul mit tett volna?
A legfurcsább volt, hogy szerintem még maga sem tudta pontosan mit szeretne tőlem. Első kérdése az volt mi a másnapi programom. Mindig így kezdődtek az estéink, mikor éjszaka vásároltunk be, mikor vezetni tanított, mikor leültünk sakkozni, vagy épp más addiktív játékot játszottunk. Még sem hívott át magához. A sörözőben pedig folyamatosan szüksége volt a testi kontaktusra, s tudom, ha egy idegen próbálta volna meg ezt, akkor tuti elküldöm melegebb éghajlatra. De ő a Főnix, ismerem tíz éve. Nyilván semmi olyat nem tett, amit nem akartam, de furcsa volt érezni ezt a fajta közeledést. Eltelt pár év, de mintha tegnap ültünk volna éjszaka az autójában, s váltottuk meg a világot.
A legfurcsább még is az volt, hogy haza akart kísérni. Jó, egy cseppnyi hátsó szándéka volt, de megmondtam, hogy kizárt dolog, hogy nálam aludjon, ismerve a helyzetet. Viszont ezt még az ajánlat előtt megbeszéltük. Eljött értem, s haza kísért. Szép gesztus volt, s nem esett tőle nehezemre elfogadni.

Olvasmány - A NŐ

Dr. Csernus Imre A Nő című könyvét olvasom, s nem hagy nyugodni. Azt veszem észre, hogy az embereket figyelem. Próbálom alkalmazni az olvasottakat, próbálom megfigyelni az embereket. Sok dologgal tisztában voltam, de nagyon sokkal nem. S bár úgy kezdi a könyvét, hogy ne higgyünk el semmit, ami benne áll, valójában lehet, hogy ez fordított pszichológia. Ezen rágódom egy ideje. Próbálom megkérdőjelezni a benne leírtakat, de néha nagyon nehéz. Mindenesetre nagyon szórakoztató és tanulságos iromány. Szeretem a nyers hangvételét, bár lehet, ha én lennék célkeresztben, akkor kevésbé tetszene. Szeretem az olykor alpári megnyilvánulásait is, a káromkodásokat benne, és hogy nevén nevezi a dolgokat. Valójában húgomnak vettem meg karácsonyra a könyvet, de engem is mindig nagyon érdekelt. Ezek után tuti elolvasom a párját is. Hátha a férfiakról is tanulok valami újat. Bár most sem csak a nőről esik szó. Család, gyerekek, párkapcsolat, minden terítékre kerül. Lehet, hogy beszerzek egy példányt magamnak is, s aláhúzom benne a fontosabb részeket, hiszen ez egy olyan könyv, amelyet időnként le kell venni a polcról, s gyakorolni az olvasottak gyakorlatba áthelyezését.
Apám is el akarja olvasni. Tudtam, hogy őt is érdekelheti, szóval ez a könyv szerint kész főnyeremény. Bár kevés esélyt látok rá, hogy a két skorpió bármiben is változna. Ugyan húgom még nem annyira merev és vaskalapos, de ő is elég makacs. Apám meg... nos, róla inkább ne is beszéljünk. Kész pszichológiai eset. Csak a játszák, a könyvben leírt játszmák.. ezek lapulnak a tarsolyában.