Kedves Blogom!
Repülnek az évek, mióta együtt vagyunk, s hűen őrződ apró emlékeimet. Újra karácsony napja virradt ránk, s újból szabad az estém, hosszú- hosszú hetek óta.
Nem is tudom melyik a jobb karácsony, mikor a családom elüldöz itthonról s kénytelen vagyok a karácsonyt idegenek között, esetleg a barátaimmal tölteni, mint a legtöbb metropolita vagy a szokásos ünnepi étkezés, és a világ nagy dolgairól való eszmecsere után, fáradt aggyal a tv-t bámulni. Hátha idén lesz valami új is a nap alatt, akarom mondani a tv-ben, s nem a velem egykorú, Reszkessetek betörőket kell nézni.
Boldogsággal jelentem be, ha nem is a TV-ben, de van új a nap alatt. Idén egy laptoppal, Zénóval leptem meg magam, így most az ágyam kényelméből tudok Neked mesélni. Gondoltam fel is avatom rögtön Zénót, s tesztelem, mennyire kényelmes a billentyűzete, ha már ilyen olcsón jutottam hozzá. Meg kell, hogy mondjam, egyelőre meg vagyok elégedve vele, annak ellenére, hogy egy alap laptop. Gondom valószínűleg akkor lesz, ha dolgoznék rajta, s nem csak unaloműzésre szeretném használni. Négy éve Zeusz volt családom új tagja, s bár már meg van a pénz az utódjára, még nem vettem meg.
Fájó szívvel indult ez a reggel is. Kezdve ott, hogy 3,5 órával később ébredtem, mint kellett volna, így szépen kimaradt a mai munka... Remélem mindenféle retorzió nélkül megúszom. Igazából, csak ezt kívánom. Hogy ha nem lett volna elég ez a reggeli stressz, akkor apám, mikor máskor, mint karácsony reggel hagy egy cetlit a konyhapulton célzás értékkel, hogy mennyivel tartozom neki. Valószínűsítem ezt Zénó miatt tette, mivel akarata ellenére hoztam haza. De könyörgöm... hoztam én már haza rosszabbat is, mint egy laptop. :D Nézzük csak! Ott volt például a két patkányom, aztán volt egy kutya, két galamb fióka, s újabb hontalan kutya került hozzám ideiglenesen, s nyolc éve pedig egy törpe nyulat kellett anyámnak megvennem, hogy rám hárítsa a felelősséget. A Nyúl azóta is a nyakamon.
Szóval elmentem megnézni a munkahelyem. Nem, nem lopták el azalatt az idő alatt, míg aludtam. Szépen megvártam a következő buszt, addig kifestettem a körmöm, mert mit csináljon az ember, ha tengernyi az ideje, majd elindultam húgomékhoz, hogy együtt töltsük el a karácsonyi ebédet. Három óra körül megérkezett apám is, s rájöttem, hogy csöppet sem hiányzott bunkó, s tapintatlan stílusa. Persze, hogy beszolt a szoknyámra, amit direkt az ünnep alakalmából vettem fel. Földig érő, A vonalú, lágy esésű szatén anyag, ünnepi pasztell arany színben.
Húgomnak segítettem megcsinálni a beiglit, közben lecsúszott pár házi körte pálinka, s igazából egész jól éreztük magunkat.
Lényegében semmi érdekes nem történt, azon kívül, hogy újra rájöttem a városban sétálva, hogy egyszer szeretnék egy felhőtlen karácsonyt, amikor csak azért kell aggódnom, hogy éppen mit vegyek fel a városnézéshez az adott városban, ahol tölteni szeretném az ünnepeket.
Látva a sok ázsiai turistát, ahol egyáltalán nem tulajdonítanak nagy szerepet a karácsonynak, elgondolkoztam, hogy még is hol kéne tölteni. Igazán izgalmas a tengerparton lenne. :D
Rendben! Idén nem panaszkodhatom. Nem volt utolsó pillanatban ajándékért futkározás, s mindenkinek meg lett még időben az ajándéka, s elég könnyű dolgom volt most. Nem is éreztem terhesnek a karácsonyi hangulatot, mint a tavalyi évben, szóval idén egész kiegyensúlyozottan vágok neki az ünnepeknek.
Úgy érzem meging sikerült fejlődnöm a tavalyi évhez képest.
S megint sikerült valami újat tanulnom. Bár ez inkább egy fiús posztban kéne kifejtenem. :D
Szóval boldog karácsonyt, kedves Naplóm!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése