Szökőnap

Szükségem lett volna erre a napra. Plusz egy nap, amikor nincsenek kötelezettségeim, csak magam vagyok, a magam gondolataival.
Tegnap hatalmas hóesésben értem haza reggel Nyusztól, s indultam el munkába. Reggelre minden nyoma eltűnt a hónak. Lefolyt a Dunán.
Apropó, Duna. Fotópályázat. A fotós tanárnő küldte át, hogy bátran küldjünk képeket. De volt egy megkötés. Csak február 1- 29 között készült képeket lehet nevezni. S bár én fotózgattam ezt az a nagy havazás, s tél víz idején is. Szükségem lett volna még pár képre. De a hó elpárolgott. Bocsánat. Elolvadt.
Szerintem nem is posztoltam a nagy gonddal készített képeket. Hétfő volt. Suliból jöttem épp a festős "mappámmal." A mappa az túlzás. Az A/3as kis dossziéban hordom őket, úgy ahogy megvettem. Gyönyörű, de fagyos idő volt. De nem hagyhattam ki, hogy ne időzzek el a Parkban. Veszettül fáznak ilyenkor az ember ujjai. Nálam hátizsák. Mappa. Előkotort fényképezőgép. Havas minden. Gondoltam, semmi baja nem lesz az akvarell képeknek, míg készítek pár fotót, lerakom szépen a frissen, hótól megtisztított KORLÁTra, s a hidegre való tekintettel, utána húzok is haza.
Szép az, ahogy én elképzeltem.
Kb. a 5 kattanásnál hallottam, egy nagy PUFF-ot. Nem kellett megnéznem, hogy mi volt az, amúgy is tudtam. Csak éppenséggel a korlát rosszabbik oldalára esett a mappa. Majdnem a Dunába. Talán a kövek felfogták volna. Talán. Óvatosan visszahúztam, próbáltam hó nélkül megoldani a dolgot, de a friss porhó, teljesen bevette magát a dossziéba.
Fújtam, poroltam. Siettem haza. Bár tudtam, hogy a melegben csak elolvad, s mind vízcsepp foltos lesz. Jött a nagy szárítgatás. Szerencsére megúszták a képek.

Tehát képeket kéne feltöltenem fotópályázatra.
A héten már kihagytam egy rajzversenyt a leckék, s Nyusz miatt.
Rajzolnom kéne, mert eléggé hiányos a rajz tér mappám, s tulajdonképpen egy jó sincs köztük, ami majd jövőre megállja a helyét.
Pénteken beszedik a füzetet ábr. geon., so azt is rendbe kéne tenni, mert holnap esélyem sem lesz.
Fotózni is kéne. Attitűd vagy milyen portrét. A lényeg, hogy ez már beállított, s egy tevékenységgel összhangban készül. Pl. egy festőről, ecsettel.
Még van valami.
Szép idő van. Úúúgy mentem volna sétálni egyet, így este. Mondjuk fényképezőgép állvánnyal a partra. Kutyát sétáltatni. Vagy valami hasonló.
Sőt pár hete már mozoghatnékom is van. De senki ne aggódjon komolyabb erőfeszítést nem tettem, mint, hogy megnéztem apa által kiírt Rubint Réka dvd-t. Azt is tekerve. Mert ugye nézve is hosszú az a 20 perc, hátha még csinálod. Állat az a nő! :)
Hétfőn 6 órában rajzoltam, önszorgalom. Anatómia tanár, aki egy nagy linkes alak, viszont segített. Ugyanis tökre nem vele volt órám, de 6 órában jól meg voltunk. Végülis a diákja vagyok. Még jó, hogy segített. Csakhogy nekem festés órám volt, meg szakmai lett volna. Ehelyett nyomtam az állat koponyákat.

Múlt hét
szombaton éjszaka voltam a nyomdában. Nem embernek való munka az!! Szörnyű volt. A kezem teljesen kidörzsöltem. Áúúúú. 

Jesszumpepi! Most látom, hogy egy teljes hét kimaradt!
Négy nap munka volt, ez biztos. Hétfőn szerdán  csüt. s péntek suliban is voltam. Ez is biztos.
Találkoztam szerdán a munkahelyén, véletlen Nyalókás Lánnyal, aki már nem is jár be órákra...:(
Kicsit unalmas nélküle, s ezt Szemüveg Matyi is megerősítette. De túltettem már magam rajta. Én is ritkán vagyok bent. Persze ez átdolgozás alatt.
De képgrafikán kívül szépen pótlok mindent.
Bár idén szereztem már egyest is. ....:( Megesik.
Majd csak lesz valahogy... Így szokott ez lenni. Ráuntam. Nah jó, még nem.
Áh! Szerdán viszont nem voltam fotón. Lógtam. S most hétfőn kiderült, hogy nem is. Mert még mindig beteg volt a tanárnő. :) Yepp. Mármint nem azért mert beteg volt. Szegénykém. Kedvelem.
Helyette, kimentem Nyuszhoz. Mert már elegem volt mindenből. Nyűgös voltam. Hisztis. nem akartam semmit. S ugye, egyest is előző nap kaptam. So offoltam magam egy kicsit.
Nyusz meg madarakat takarított. Én is aktívan segédkeztem, mert benne is tudatosult, hogy Csipi nem tud repülni. Nem volt nehéz rájönni a második földre puffanás után. Ugyanis kiengedtük őket. Röpködni... Mint a vadászhelikopterek... Kicsit ijesztő volt:)
Annyira nagyon segítettem, hogy fotók is készültek. Tartottam Csipit is, mert nem könnyű akkora lábakkal a földön gubbasztani, így az ujjamon csücsült, míg le nem esett...
Aztán csak kattintgattam, de sok bemozdult. :( Sőt a színhőmérséklet is szarul volt beállítva. Akárcsak a tortánál, de azt photoshoppoltam. Viszont most nagyon nincs hozzá, sem türelme, sem időm.
A héten valamikor megnéztük Nyusszal a Social Networkot is. Jujjujjjuj. Bejött nekem nagyon.
Csüt. itthon, pénteken viszont előbb végeztem a munkahelyen s rögtön mentem is ki Nyuszhoz. Szombat nyomda, vasárnap este hatkor már aludtam, s fel sem keltem hétfő reggel 7ig. Kicsit kiütöttem magam. Csak tudnám mivel.


Papagájok: kanári sárga: Csipi
kék: Immortal = Imi, Imo
Szerintem a papagájos szállítós procedúra is kimaradt. Csak tudnám, hogy s miért.
Ennyit most.
Eszembe jut valami, úgy is mindig írok róla, csak így nem időrendi. nem tudom majd később melyik posztban  keressem,...
ezért találták, ki a címkéket! :)