Általában akkor jutnak eszembe a leírandó dolgok, amikor már fent fekszem az ágyamban, s épp az elalvás előtti hosszú percekben álmatlanul fekszem, s az élet "nagy" dolgain agyalok.
Ugyanis újabban, pontosabban szombat óta nem valami nagyok számomra az élet "nagy dolgai".
Történt ugye, hogy hétvégén otthon ültem. Leültem varrogatni, a nagyszobába, s ment a tv. De ha már megy, gondoltam, akkor menjen rajta valami értelmes: Spektrum tv... ha én tvzek, csak ilyenek jönnek szóba, vagy ha fáradt vagyok, csak Disney Chanel. Szóval belecsöppentem a világegyetembe. Ritka, hogy otthon vagyok hétvégén, ritka, hogy bejutok a nagyszobába tvzni, s az még ritkább, hogy órákra leköt. Most így történt. Egyszer már előfordult ez. Akkor a nap tanulságát úgy fogalmaztam meg: "csak szöszök vagyunk a világegyetemben." Elképedtem órákra. Kicsit olyan volt, mintha illegális szerekhez nyúltam volna, pedig nem! Csak egész nap ez a gondolat foglalkoztatott.
Most is hasonlóan tudnám megfogalmazni az élményt. A Föld kialakulásáról néztem egy 2 órás dokumentum filmet. Annyira lekötött! Feledtette velem az aznapi idegeskedést, a várakozással teli órákat mondhatni értelmessé tette. Még sem tudok az események fényében boldogan vissza emlékezni a napra. Mindegy. Szóval ezért is, hogy az elmúlt napokban, olyan minden mindegy hangulatom volt. Mondhatni nem csak a volt barátom semmisített meg, hanem a film is. Hiszen, itt stresszelünk, minden apró dolgon, mikor a következő 100 évet sem éljük meg, nem, hogy a következő 100 ezret, egy milliót, vagy NÉGY MILLIÁRDOT.
Ami egyértelműen látszott a filmből, hogy a Földön lévő élet többször a kihalás szélére került, több tízezer évekig stagnált. Lehet, hogy nem élt nálunk fejlettebb lény még a Földön, de hogy mi is csak ideiglenes lakói vagyunk, az is biztos. Tehát a napokban totálisan magába kerített ez az abszurd s hülye gondolat. Ezt megfűszerezve a szakítással, nem csoda, hogy olyan verekedős hangulatomban vagyok. Rég volt ilyen. De úgy kimentem volna az utcára, olyan csak köss belém arckifejezéssel, kipróbáljam lenne e esélyem. Á, ezért nem is mozdultam ki. Még bevonzok magamnak valami jó kis balhét..XD Hiába vezettem volna le szívesen a feszültséget futással, arról is lemondtam. Nem vagyok én a futás híve!
Érdekes volt, amit TM mondott tegnap, mikor indultunk húgomért.
"- Mi a baj?
-Semmi! Miért?
- Olyan gyászos volt a hangod a telefonban. Olyan lelki bánatos."
OMG. Sosem voltam jó színész, de azért reménykedtem, hogy most legalább jól alakítom a normális énem, csak beszélni ne kelljen róla. Mert már elég volt. Erre, még nem is látott, s már tud mindent.
Mindegy. Eltereltem a témát. S szerencsére a haszontalan kutyája közlekedés képtelensége, lefoglalta az összes beszéd témát. Nem tudom, hogy TM miattam volt zavarban, s tényleg zavarta, hogy a kutyája ilyen szinten képtelen közlekedni, vagy csak most ütközött ki ennyire ? Mindegy is.
Mai nap. Mondjuk éjféltől.
Még mindig a leadandó filozófia dolgozaton dolgoztam, s ollóztam a cikkeket. De kevés sikerrel. Néha olyan magasröptű fogalmazást kaptam el, hogy a felét sem értettem. De már majdnem kész lett. Már csak a felére kell csökkentenem a terjedelmét, s valami frappáns bevezető, lezáró részt kell írnom. Fejben már meg van nagyjából, hogy mit akarok oda írni.
Fél 2 körül elvonultam fürödni, fogat mosni, meg hasonlók. Negyed 3kor már az ágyban feküdtem, s próbáltam jó képet vágni hozzá, hogy anyám vinnyog magában a röhögéstől, alattunk, az én (mi) szobánkban, s csattog a billentyűzettel. Abszolút türelmes voltam... csak a 3. ilyennél szóltam le. Az első még nem zavart. Mindjárt elmegy. A második vinnyogás után elhordtam magam mindenféle gyáva korcsnak, h nem vagyok képes kinyitni a szám, a harmadiknál sikeresen meggyőztem magam, s jól összevesztem anyámmal. De szerintem nem hatotta meg. Ez volt a leghosszabb kommunikációnk HÓNAPOK ÓTA! szánalmas. undorító.
Valahogy így zajlott:
"- Fél 3 van. - én.
-ÉS?!?!?- ő.
-Nem gondolod, hogy aludni szeretnénk?
-A POFÁDAT BEFOGOD...... MOST MENTÉL FEL.
- Miből gondolod, hogy ha apa nem tűri el a pötyögést, nekünk el kell?
-JÓVAN.
- Nem szégyelled magad? (itt vihorászol s kelletted magad, mint valami rossz kurva az én (mi) szobánkban? -tettem hozzá magamban...mert, ugye a szeretőjével beszélt.)
-NEM.
-Pedig lehet, hogy kéne! -én
Még öt perc pötyögés, s hogy ne, hogy koncentrálhassak a csendre, egy autó állt meg az ablakunk alatt, aminek olyan régi retró morgású motorhangja volt. Olyan kattogó. Amit én a nyugati műanyag műszerfalas , minimal stílusban tervezett autókhoz tudok társítani. Ezzel a hanggal nőttem fel. Egy taxira asszociálok. Nem is tudom meddig állt itt. Viszont nekem már csak két s fél órám volt, hogy elaludjak, kialudjam magam, s felkeljek ötkor, szendvicset csináljak, s induljak dolgozni.
Elaludtam. Fent voltam én ötkor, csak visszacsuktam a szemem, s az álmom nem engedett. Nem is volt baj. Végre Nyusszal álmodtam. <3 Egy cseppnyi boldogság. Fogalmam sincs jó v. rossz álom volt e. Csak ott volt! Mellettem! OMG.
Ezek után volt 10 teljes percem felöltözni, reggelizni, szendvicsezni. Még jó, hogy nem eszem újabban. Így a reggeli gyorsan meg volt folyadék formájában. Szendvicsnek meg amit találtam: 1 túró rudi, 2 narancs, egy banán, egy update joghurt, s 2 csokis croissont. Igen, mintha egy hétre mennék... De nem tudtam mire számítsak. Vagy eszem, mert szarul vagyok, s ezzel ütöm el az időt, vagy nem eszem, mert szarul érzem magam. S vettem még 4db zsömlét, selyem sonkát meg sajtot, 2x 1,5 l ásványvizet. Hogy ha nem ennék, legalább a folyadékot pótoljam.
Hát az utóbbi variáció jött be. Nem ettem, mert szarul voltam. S nem csak lelkileg. A közérzetem, meg úgy minden. Egy laza futással indult a villamosig a táv, s ott kezdtem el érezni, hogy az elmúlt két nap léböjtje nem lesz elegendő a mai energia befektetés pótlására.
Egész nap szédültem, ha ettem egy falatot fájt a gyomrom, ha nem ettem fájt, ha ittam fájt. De tulajdonképpen nem kívántam semmit. Csak gondoltam eszem, hátha jobb lesz. Enyhe hányinger.
Szóval abszolút szar volt ma dolgozni...
Jó hír : kishúgom újságolta ma az anyjának, hogy megdicsérte, ma az osztályfőnöke, mert javult az olvasása, csak még az idegen szavakkal vannak nehézségei. Elfelejtettem megkérdezni, milyen idegen szavak?! De majd legközelebb.*büszke*
(ennek ellenére a mai alvásom miatt, ma is elsumákolta az olvasást, hiába zavartam el olvasni, leült, mesét nézni! Apám leszarta, addig jutott ma el a nevelésben, hogy belátta, hogy ha fél nyolckor már bent van a gyerek az iskolában, alig él, mert keveset alszik, s ezért megpróbálta húgomra sózni, hogy inkább vigye később... IGEN! NEM ÁM, ELŐBB FEKÜDJÖN LE.... Húgom vigye később, mikor csak 10re megy, ezért kelljen fel előbb.... -van baj- Hála az égnek ma FÉL! órával előbb feküdt, magasról ejtve az olvasás házira.Tehát a korán fekvés az olvasás rovására ment.
Nem mintha, számítana nekem, de anyám megdicsérgette volna a fejlődésért a gyereket s az érdekében elejthette volna azt a mondatot, hogy látod, mégis csak segített a nővéred, s nem csak baszogatott. Ugyanis nekem nincs tekintélyem előtte, azt hiszi a sorozatos szülői aláásás miatt, hogy én azért szólok rá, mert baszogatni akarom. S így talán a legközelebbi büntetés hullámot tanulással v játszással is tölthetné.... De anyám csak annyit reagált, "látod, ezért kell, gyakorolni".
Tehát haza érve ledőltem aludni. Még Bill új képe miatt sem kapcsoltam be a számító gépet, mert tudtam, abból úgyis csak fb lenne, amiből következik, a chat bámulás. Ha fent van, miért van fent, ha nincs fent, miért nincs. Pedig az Alienek nagyon beharangozták, hogy iszonyatosan jó kép, stb stb. De annyira nem izgatott a póló letépős, bugyi letolós kép. Szóval inkább aludtam, mert az alvás a második legjobb dolog a világon. Még ha egyedül is.
Úgyhogy indulok is, mert mára elég volt a gondolatokból. ( az ember nem is gondolná mikről képes a másikra gondolni.... papagáj kaja?! wtf... -.-" )
Jó éjszakát, Nyusz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése