Későn értem haza, anyám a gépnél ült. Ami fontos volt megnéztem a telefonomon, s indultam aludni. Ennek ellenére ma megint csak nem tudtam kimászni az ágyból. Akárcsak tegnap. Tegnap ráadásul még fúrtak, faragtak s meg merem kockáztatni, hogy véstek is... felettünk. Lakásfelújítás egy hétbe tömörítve... Mégis aludtam 12ig.
Ma valamivel előbb összeszedtem magam. Olyan 10 körül másztam le az ágyamból. Reggeliztem, utána öltöztem, s indulásra készen leültem képet szerkesztgetni.
Nem emlékszem postoltam- e, a bácsit, akit sikerült lefotóznom az utcán. Névjegy kártyát kaptam tőle, hogy egy példányt egy fél levelező lapnyi méretben juttassak el hozzá. Mint kiderült, jazz dobos, fényképész mester, fotográfus, festő. ... No comment. :)
Nah, összeszedtem magam, s ha már úgy sem mentem be a suliba legalább elintéztem ezt azt. Senki nem volt hajlandó megvenni fotóórára a fekete-fehér filmet, így elmentem én. Előtte kinyomtattattam a képet, színesben, s ff-ben, levágattam, még borítékot is kaptam, s megvettem a filmet. Ezután neki álltam megkeresni az utcát. Amelyről tudtam, nagyjából merre van, de még sem... :D A kerülte meg volt. Csak az utca nem akart elő kerülni. Végül egy lány adta meg a helyes irányt.
Nem volt valami jól sikerült kép, főleg, hogy a fénymásolóban a srác valahogy levarázsolta, az egész alakos bácsi lábfejét a képről.. Ettől frászt szoktam kapni... :S Mindegy.
Megtaláltam a bácsi lakóházát... S láss csodát, a kapu nyitva volt, mert októbertől 2012 tavaszáig húzódott a függőfolyosó felújítása... Lehetne nagyobb szerencsém? :) Nagyban ülök a lépcsőn, s írom a mellékelt levelet, emberek jártak keltek mellettem, mikor is megérkezett a célszemély. Aki bár nem ismert fel, mégis nagyon nézett, s én reflexből mosolyogtam, majd úgy döntöttem, mivel nem ismer fel, inkább én sem. De már lebuktam. Kedvesen megkérdezte, ugyan mégis mit csinálok ott. Mondtam, neki, hogy elhoztam a képet, amit ígéretem. Nem emlékezett, mikor s hol készült. De végül megörült neki, hogy megtarthatja.. Épp ebédért ugrott ki, s jött haza felé, mint elmesélte. A véletlenek. Végül, nem kapta meg a levelet. S nem is magyarázkodtam. Összeszedtem magam, s rolleroztam tovább.
Beugrottam még pár apróságért, a "malomba", majd egy szupermarketbe, s csak a legfontosabbakat nem tudtam megvenni. Sebaj. Majd holnap.Viszont beszereztem egy olyan igazi-igazi vörös v. piros körömlakkot, meg a kötelező feketét. :) Meg pár smink eszközt (ecsetet, szivacsot).
Haza érve kifújtam magam, s indultam fotóra. A közeli füves részre mentünk ki fotózgatni. Ember- tér- forma. Analóg géppel kép párokat kellett tervezni. Roppant nehéz feladat! Először éreztem, hogy nincs szemem... :S
Ma nem használtam tömeg közlekedést! Oh yeah:)
Olyan, de olyan álmom volt.. :) Este úgy aludtam el, hogy Nyuszóval akarok álmodni. S sikerült. Szerintem végig vele álmodtam, azért voltam, annyira fáradt..:)
De a reggeli... nem tudom, honnan szültem ezt. Vagy miféle elfojtott perverzitásom bukkant elő.. Tehát Nuysszal voltam. S úgy alakult, hogy a legjobb barátja is szerepelt az álmomban. Párbeszédre nem emlékszem. Barátjáról annyit kell tudni, hogy néha idegesítő, néha lenyűgöző. Álmomban az utóbbi volt, ha nem is teljes személyében, mert mintha több emberből gyúrták volna össze az arcát. mint amikor a fény játszik az arcvonalakkal, úgy kell elképzelni, s nem valami torz maszknak. Tehát kapcsolatban voltam Nyusszal, s úgy alakult, h a barátjával is. Olyan volt, mint egy kis házi kedvenc. Nem volt féltékeny, viszont annál hűségesebb. S Nyuszt sem zavarta... egyértelműen ő volt a domináns az álmomban. Nem tudom miért töltött el furcsa érzéssel. Megmagyarázhatatlanul különös álom volt. Semmi extra nem történt benne. Talán csak az érzés, s hogy ketten is feltétel nélkül szeretnek. Nem tudom. Egész délelőtt ez járt a fejemben. :) Nem elég kedvesem hiánya, már másfajta hiánnyal is meg kell küzdenem..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése