Nem tudom, miért ilyen nehezek ezek a péntekek... Mintha hét végére elfogyna minden erőfeszítés...
Vagy csak tudat alatt tisztában vagyok vele, hogy ez már a harmadik Nélküled töltött hétvégém lesz, s ez kiborító.
De lehet, hogy csak az Éden Hotel 2 ment az agyamra, s emiatt vannak megint furcsa gondolataim.
Mindenesetre, elfogyott az a kis menedék, melyet hétfőn adtál egy telefon hívással, s megint zuhanok, a mélybe. S ebből már elegem van. Jobb lenne végre csodaországban ébredni , mint Alíz, még ha ez egy örökké tartó álom is lenne.
Nem tudom mit tehettem előző életemben, de jó lenne ha ez a mostani itt fejeződne be, hogy újra kezdhessem a rémálmot, annyi előnnyel, hogy erre nem emlékeznék. Aztán ki tudja, lehet előző életemben is ezt a hibát követtem el, s most azért szenvedek az emlékkel, s ezért ragadok a múltban... Úh, ez így még ijesztőbb, hogy sosem tudok kikerülni a hibáim alól...ez a gyomorgörcs s hányinger...
inkább jöjjenek értem az idegenek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése