Olyan hülyének érzem magam, hogy itt irkálok. De nem akarom abba hagyni a blogolást, viszont azt sem szeretném, ha most napokon keresztül, csak azt lehetne olvasni, hogy most mennyire szar nekem s mennyire nem tudok mit kezdeni magammal. So el is jutottunk oda, hogy miért is irkálok.
Ma sem sikerült bemennem a suliba, pedig reggel 8 előtt fel is öltöztem, megreggeliztem, de mégis a kanapén kötöttem ki, bakancsban, s nem tudtam mozdulni. Nem tudtam magam rávenni, hogy bemenjek. Holnap jegybeírás, akinek nincs jegye, vagy nem mutatott be bizonyos dolgokat, annak beírják az egyest, kitörölhetetlenül. Nem, ez sem hatott meg. Egyelőre nem valami fényes az év végi bizimre a kilátás. De azért nem estem kétségbe, elég akkor görcsölni rajta, addig meg valahogy ledumálom. Ha meg nem.... lesz még egy évem ott. :)
Ma sikerült elmenni húgomért TM-mel. Úgy volt, hogy ma fotóm lesz, s senki nem tudott volna a gyerekért menni, így őt kérte meg anyám. Hiába hívtam fel, hogy törölve, elkísért.
Aztán bent ültünk nála, nem is tudom miért. Mert egyáltalán nem éreztem jól magam, de addig sem itthon ültem. Kínomban. Nem tudom, most valahogy nehezen viselem el magam körül az embereket, mint tegnap is mondtam.
Feljöttünk, s leültem olvasást gyakorolni, a kis elsőssel. Mert tegnap is elsumákolta, a szülei meg tettek rá magasról, csak ne kelljen rá időt fordítani.
Tegnap a mghz. s mshz. közötti különbségek rejtélyeit feszegettük, ugyanis kiderült, hogy fogalma sincs csórikámnak az elválasztásról, sőt arról sem, hogy a tanárnő miről beszél ilyenkor. Így leírattam vele az ábécét, pirossal kékkel kihúzta a mghz-ket v a mshz-ket, majd külön le is írta őket két csoportba.
Ma csak olvasás volt terítéken, bepótolta a tegnapi elsumákolt mesét, majd 3x elolvasta a mait, s meg kell , hogy mondjam a kezdeti káosz, s nehézségek után 3x-ra már tűrhető volt.
Majd következett a plusz feladat, egy újságcikkben jelölje pirossal a magánhangzókat. Elég ügyesen megoldotta. Majd 2 szalagcímet kellett elválasztania függőleges vonalakkal. Az elsőt még élvezte, a másodiknál már igencsak ellenkezett. Hisz hazaért az anyja, bár ő nem sok vizet zavart mert elindított egy mosást, s beült a gép elé. De mikor felkelt az apja, s elkezdte kérdezni, mikor fejezzük már be... persze, hogy a gyerek is lázongani kezdett, hiszen tegnap este pont ugyanez volt. Hazaestek a szülők, előbb anya, majd apa, s rögtön vacsorázni akart leülni, s zavart volna be minket. Végül ezért nem olvasta el még egyszer a mesét, mert ráhagytam, hogy menjen pakoljon el, vacsorázzon, s utána valakinek még olvasson.... Tehát, a gyerek sejtette, hogy az apjához kell fordulnia, de ma kivárta, amíg befejezzük, kilenc órakor, (fél 7től) a tanulást. Ugyanis az utolsó címnél 3*7 percet állt büntetésben, mert háromszori felszólítás után sem kezdte el olvasni a címet. Első letöltött büntetés után, megmondta, hogy nem fogja elolvasni, ment is vissza állni. Második után is ellenkezett, de végül elkezdte olvasni, majd megint megmakacsolta magát, mert ő már elolvasta, de nem volt hajlandó elválasztani: 3. 7 perc. Utána már maradt volna büntetésben, de hát az nem így működik, vissza olvasni. S akkor sikerült. Elolvasta, s elválasztotta. :) (nah, ki a király?! :))
Nah, igen, de ez mind semmi, most jön a nehezebb feladat, s most már kortyolgathatok folyamatosan jázmin teát, mint a tanulás alatt. Valamivel csak le kéne foglalnom magam. De mivel. Már azt is nehéz volt kivárnom, hogy anyám felálljon a géptől, s ide engedjen. Majd hosszú perceken keresztül néztem a kis cset ablakot. Jó elfoglaltság. Így inkább ide írok. ( s láss, csodát, már nem is vagy fent... :S )
Nagyszerű... újabb este Nélküled.
Ezzel el is érkeztünk a bejegyzés végére.
Jó éjt, Nyusz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése