Telefonnal készült képek a hétvégémről.
Jázmin tea, a borzalmas szombathoz, de sajnos túl korán fogyasztottam el, mert a borzalmas éjszaka alatt kellett volna. Bár akkor tuti nem hajtom álomra a fejem. Ami viszont most még fontosabb volt. Így is alig bírtam elaludni.
Végleg összetörtem, újból. Megint a telefonhívás miatt. Most nem részletezném, legyen elég annyi, hogy az ominózus egy órás telefon hívás után, újabb egy órás telefon hívás következett, immár húgommal, hogy valami életet beszéljen belém. Végül úgy- ahogy sikerült, de csak annyira, hogy ne fulladjak bele a könnyeimbe, ha bele aludnék..
Olyan fél egykor jutottunk el oda, hogy most már meg kéne nézni mi van a kisebbikkel, mert ő rá, épp én vigyáztam. Tulajdonképpen inkább ő rám, amilyen állapotban én voltam. Átölelt, papírzsepit nyújtott, s próbált vigasztalni.
Olyan állapotban lehettem, mint a hawaii törperózsa magoktól, csak a boldog pillanatok nélkül.
Igen, ez egy külön story. S borzalmas. Meghallom, ezt a nevet, s rosszul vagyok, el fog a félelem. Iszonyatos kínzó eszköz válhat belőle. Tavaly haza érkezésem után mutatták meg nekem ezt a legális, bár LSA-t tartalmazó magot. Melyből kettőt vettem be, vagy hármat. ( már nem emlékszem)- félelem nélkül. TM is bevette a kettőt, de már eleve pánikolva, s a barátnője is. A szer fordítva ütött vissza. A leggyengébb dőlt ki legelőször. Hányt. Bár mai napig nem tudjuk, hogy a szerpentinen való kanyargástól, s állandó telefon fölé görnyedéstől, mert sms-t írt.
Lényeg, hogy eleinte jól indult, TM nem hányt, csak a hasa fájt. Jól éreztük magunkat. Jó volt a zene, félelem érzet is lejjebb hagyott, de volt egy megbízható, józan, tiszta sofőrünk. Így nem volt para... eleinte...
Haza felé indultunk, száj szárazság, fényjátékok, s tiszta pillanatok váltották egymást. S belül, a görcsösen kapaszkodó érzés, a lelki ismeret, segítség kell nekünk. De a "sofőrünk" józan, majd segít. S nem tudtam kimondani. Minden érzékeltem a külvilágból. Pontosan tudtam TM mit gondol, mit lát, mit fog csinálni. Még sem tudtam megértetni magam. Be volt zárva az elmém, mely helyét, néha egy őrült vette át, aki menni-beszélni akar. TM reszketett a félelemtől időnként. Zokogott, s egy tiszta pillanatában haza rohant, s a kutyáját szorongatva aludt el.
Rám hajnali kettőig vigyázott a "sofőrünk", mire úgy ítélte, hazaengedhet. S még akkor is hajnali hatig kattogott az agyam. Folyamatosan GONDOLKODNOM KELLETT. Majd jött a legrosszabb. A pánik, miszerint sosem jövök le a szerről.. megbénulok, mert mozogni is alig tudtam, s így kell bénán leélnem az életem. Bár tudtam, ha anyám rám találna a fürdőszoba padlón, vagy az ágyamba, nem tudnám vele normálisan megértetni, hogy hánytasson meg, vagy valami. S jól vagyok, csak még sem... A pánik volt a legrosszabb. Már világos volt, s még mindig az ágyamba feküdtem zsibbadt végtagokkal, mozgásra képtelenül, mire el tudtam aludni. Szörnyű ezt felidézni. Most újra olvastam a neten pár élménybeszámolót, s egy év távlatából is ráz a hideg, rosszul vagyok, s a világ összes kincséjért sem venném be újra. Nem. Rettegek tőle.
S ebben a pánikban éreztem magam tegnap este. Ebben a reménytelenségben, összetörve, remegve, rázott a hideg, s folyt a hátamon a víz. Zsibbadt végtagokkal a földön ülve. Nem is ismertem magamra.
Ezt szerencsére nem látta kishúgom, aki mindössze 7 éves. De pontosan tudta, miért a nagy keserűség, s pánik. Ugyanis csak meg kellett neki magyaráznom, hogy minden "rendben."
Odaültem mellé, ő átölelt. Megkérdeztem, tudja e, mi a baj. Igennek felelt. Megkértem mondja el.
"- A fiúk mindig összetörik a lányok szívét." - Úristen. Nem álltam meg könnyek nélkül, de ezek legalább boldogabb könnyek voltak, s nem a kétségbeesésé.
"- Nagyon szeretlek."- folytatta...
Beszélgettünk még egy kicsit s ágyba került.
Én is, nagy nehezen, olyan 4 óra tájban. Rádióra aludtam el, s valami iszonyatos álmom volt. De már csak reggel. Az ébresztés utolsó perceiben.
Ugyanis 7:40 re volt beállítva az ébresztő rádió, s 9-30 kor még mindig szólt. Akkor riadtam fel a telefonom rezgésére, itt voltak értem. TM, s a "sofőrünk". Láblógatás a vízbe volt a program. Én meg jól elaludtam, de 6(!) perc alatt fogat mostam, megittam a maradék mogyorós tejszínes aromás tejem, amit este csináltam, felöltöztem, s elkészültem. A fürdőruha otthon maradt, pedig minden ilyen kocsizásra vinni kell, ha tél van, akkor is.
Az álmom: terhes voltam, hármasikreket vártam. S meg is szültem, de csak a császármetszésnél derült ki, hogy hárman vannak. Neveket nem tudtam választani, ez fontos, mert álmomban sokat foglalatoskodtam ezzel, hogy mi lehet a tökéletes név. Szerettem volna, három ugyanolyan kezdőbetűjűt. De a Hedvigre semmi sem passzolt, mert a Hugó, Herold borzalmas. A Hedvig sem tartozik a kedvenceim közé, sőt. Csak álmomban egyáltalán nem akartam hétköznapi nevet adni, pl Péter, Csaba, Dávid. Nah, igen, fiúk voltak. Ezt csak a nevekből tudom. Anyu babázgatott. Én nem akartam velük törődni, mert nem hiányoztak, kicsiny lakásunkba, úgy hogy még az apjuk (Nyusz) is elhagyott. Valamiért nem tudtuk elvetetni, talán későn vettük észre. Még egy fontos momentum volt. A szoptatás. Csak-csak hozzájuk lopóztam, altattam őket. (időközben a harmadik gyerek eltűnt.) De szoptatni nem akartam, még is megtettem, mert úgy hallottam, akkor begyullad a mellem, viszont nem akartam, hogy szétszedjék a mellem. Volt valami előtejes dolog is, amit ki kellett nyomni. Jesszus. EZ durva rész volt. Aztán a kis fekete hajúakat (!) megetettem, s aludtak tovább. Én meg leterveztem, hogy rendbe hozom magam, a testem, s Rubint Rékás lendülettel vetettem magam a munkába. Az egyik moziba kerültünk, míg meg akartam kérdezni anyám, vajon mennyi idő után kezdhetek futni, a császármetszés után. Neki álltunk kitakarítani a mozit, én meg rászóltam a zugdohányosokra. S itt kezdett el rezegni a telefonom. Annyira az álom hatása alatt voltam, még most is emlékszem rá! Majdnem minden mozzanatra. Apámat is hiányoltam, ő miért nincs mellettem, ha már a gyerekek apja nincs. Apám épp a Ford Galaxynkat vitte vissza Németországba. Itt apám hirtelen a hostfamilym családfőjévé változott.
"Terhesség: Szerencsés és kedvező álomszimbólum. Sok tervünk és vágyunk van, amelyeket képesek vagyunk elérni, újat teremteni. Változást jelenthet két életszakasz között. Nők esetében elégedettséget jelent, férfiak esetén kedvező alkotóerőt jelent."
Nah, akkor ezért emlékszem még mindig rá.
Visszatérve a vasárnaphoz, s elszakadva az álomtól, a "sofőrünk" elvitt minket egy hamburgereshez, megebédeltünk, s negyed kettőkor tett ki minket a ház elé. Furcsa volt. Mi egész napos programra számítottunk. Egy ideig röhögtünk ezen a lépcsőházban, majd bementem TM-hez mert úgy éreztem megfulladok, ha haza kell mennem. S elterveztünk a napunk többi részét.
Kutyát sétáltattunk, s délután kerékpárra pattantunk. Nagy terveink vannak nyára. Kíváncsian várom mi lesz belőle. Végül is ma letekertünk negyven kilométert. A fenekem is kevésbé fáj, bár holnap biztos lesz izomlázam.
Volt időm ma beszélgetni TM-mel, s elmondtam neki, amit már 2 hete halogatok, miszerint, újból ott tartunk, mint tavaly hazaérkezésem után, s ketten maradtunk. Csodálkozott, hogy eddig elbírtam titkolni, de nem volt nehéz, nem beszéltünk. Pénteken is csak "véletlen" hívott fel.
Megyek elrakom magam holnapra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése