4. hétfő nélküle

Nem emlékszem a hétfőre teljes egészében. Azt tuti, hogy nehezen ébredtem, nem mentem be a suliba, viszont dolgozni el kellett mennem.
S még mindig nem volt a szadista felettes csaj. Tehát nem volt okom, hogy rossz érzésem legyen a munkával kapcsolatban.
Hajjaj! Úgy indult, hogy egy jó kis címkézés volt kilátásban, pont azzal a sráccal egy asztalnál, akivel az utóbbi időben barátkoztam. Nem különösebben megnyerő, ikrek, s ez látszik rajta, érdektelen számomra, mint pasi, hiszen még azt is hittem róla, hogy meleg. Amivel am, nincs bajom. De nem meleg. Csak fura. :)
Nem volt különösebben jó kedvem erre emlékszem, mert meg is kérdezte. Bedugtam a zenét a fülembe, s meredtem előre. Azt mondta, akkor nem b@szogat. S dolgoztunk csendben, míg meg nem szakítottak minket, ugyanis kellett még egy ember mellé, aki segít neki listázni... s bár nem emlékezett rá "kis barátom", hogy én már betanultam, rögtön letagadtam, s mivel a felettesem sem tudta, hogy én már megtanultam, előtte is tagadtam. De most nem úsztam meg. Azt mondta, akkor most megtanulod, a áthelyezett, egy öreg néni mellé, aki nem volt valami magyarázó kedvében.. Majd 15 perc múlva elment a pasi felettes cigi szünetre, jött egy csaj, hogy most azonnal menjek át scannelni,  a szalaghoz. Már rohantam is! :D Egy srác fél perccel később jött mellém. Elég fura volt. Mintha nekem tette volna az eszét, s mikor látta, hogy ez hagy a leghidegebben, akkor feladta, s áthelyeztette magát... :O Legalábbis nekem ez jött le. Kaptam egy túlsúlyos roma lányt. Akit aztán megint csak áthelyeztek, s itt jön a lényeg! Megkaptam scannelő társnak azt a szép mosolyú srácot akivel már egyszer együtt dolgoztam. A Sors már megint. Ha nem tagadom a listázási tudásom, akkor ott rohadok talán.. De így. Egy idő után párbeszédet kezdeményeztem, egy egyszerű, hogy hívnak-kal. Gondoltam, ha beszélgetni akar, akkor majd vissza kérdez, stb.stb. stb. S dumálunk majd a jól bevált dolgokról: honnan jöttél, mióta vagy itt, mit tanulsz, stb. S visszakérdezett. Úgyhogy végig dumáltuk a műszakot. Majd megkért foglaljak neki helyet, ha előbb kijutok. Nem tudom leírtam e már, de itt onnan tudod, hogy régen dolgozol már itt, hogy mindegy mikor érsz ki, a buszon lesz helyed. :) Én már rég dolgozom ott. :( :)
Rögtön jobb kedvem lett Tőle, olyan kis cuki. Persze figyeltem most, hogy nehogy szét rakjon minket a pasi.

Óvatosabb voltam. Erre még "kis barátom " tanított meg, hogy fél szemem mindig a feletteseken legyen. A pasin s a diktátoron. Mert egyedül ők labilisak. 

Mint megtudtam, perzsa fiúhoz van szerencsém, aki 6 éve jött el otthonról, bejárta Európát, s élt ugyanabban a városban, ahol én is 4 hónapig. Neki nagyon bejött az a város. Meg még egy csomó dologról beszéltünk. Bár fura, mert azért még rendesen töri a magyart. De még azt is aranyosan. S nem olyan törökösen. Egyáltalán nem.
Közben húgom hívott, hogy menteni kell a menthetőt, mert anya sír. Mivel nem köszöntöttük fel őt anyák napján. Húgom azt mondta, hogy nem is volt esélyünk, hiszen elrohant, s a csoki a táskámban van, amit elhoztam magammal. Így én koslathattam az éjjel nappaliba, hogy csokit vegyek neki, csak tudnám minek. Mindegy. Felköszöntöttük. Húgom írt neki FB-on is. Ilyen a mi családunk, szóban nehezen fejezzük ki magunkat. Húgom olyanokat tud írni.. ki sem néztem belőle.
Nem tudom mikor változott meg ez ennyire, hogy az írásba menekültem, mert nekem elég nagy szám volt.