Ezt a bejegyzést a pénteki napom megírásának tartom fent. Elég mozgalmas s meglepő nap volt, annak ellenére, hogy rögtön itthonról indultam a munkába, de úgy elaludtam, hogy időm s kedvem sem volt kaját csomagolni. Olyan étvágytalan voltam. Biztos ami biztos, azért tettem be almát, s indultam is. Beugrottam a kisboltba, vettem Pom Bear-t s 2 üveg ásványvizet, s ezzel le is tudtam a napi étkezésem...
A buszra várva, már messziről kiszúrtam a hétfői perzsa srácot. Persze ő még nagyban a barátaival volt elfoglalva. Nem törtem magam halálra, hogy észre vegyen, hiszen nem egyszer dumáltam már én végig műszakot egy két törökkel, arabbal, muszlimmal, négerrel, vagy magyarral. Nem kell ennek itt túl nagy jelentőséget tulajdonítani. Mikor a megálló elejébe mentem, hogy esélyem legyen valami ülő helyet foglalni, na, akkor széles mosollyal köszöntünk egymásnak, s részemről le is volt tudva a dolog.
Nem telt bele 2 perc, már ott is állt mellettem, s épp a napomról faggatott. Úgy lefoglalt, hogy észre sem vettük, hogy a busz közben már beállt a megállóba, jó 10 méterrel hátrébb, s már esélyünk sem lesz helyet találni. Így közös döntés alapján a következővel mentünk. Beült mellém. Megint. S végig dumálta az utat. Leginkább filmekről beszéltünk, meg a moziról. S azt hiszem, ettől a perctől fogva le sem tudtam volna rázni magamról. Nem mintha akartam volna, mert jó kedvre derített. Csak én érzem magam kicsit kényelmetlenül, mert észre vettem, hogy úgy beszélek hozzá magyarul, mintha angolul beszélnék.(s az angolom nem valami jó). Egy jobb példa: mintha egy kisiskoláshoz beszélnék :) Többször előfordult, hogy gondolkodtam, s angolul akartam hozzá szólni, mikor leesett, hogy tud magyarul... Nem tudom miért van ez bennem...
Tehát velem volt mikor vártuk a munka kezdetét, mikor beosztottak minket, ... egy asztalhoz, csak az asztal 2 végére kerültünk. De így is folyamatosan mosolygott, s tényleg igaz, ha mosolyt kapsz, mosolyt adsz. : )
Mindig talált valami ürügyet, hogy előre jöjjön. De aztán elküldték, hiába ellenkezett, s ajánlotta a barátját, hogy ő majd át megy egy másik asztalhoz, a parancs az volt, hogy mennie kell. S ment. Szegény. Így nem tudta tovább rajtam tartania a szemét.
Én meg maradtam a haverjával... úristen. Nah, ő tipikus arab, vagy mi volt. Lefárasztott.
Persze a kis perzsa barátom nem adta fel.. mindig a mi asztalunk felé került. Először azért jött oda, hogy menjek ki vele cigi szünetre (a mi végül nem volt, mert korábban végeztünk), másodszor meg "ugye nem felejtettem el foglalni helyet? " -ha előbb kiérek. o.O Tulajdonképpen eszembe sem volt. Hiszen hol van még mire haza indulunk?! Az mindig oly soká jön el...
Nagyban dolgozgattam, mikor megszólalt a telefonom. Apám. (mit akarhat?) Megkérdezte dolgozom-e, s ha igen, mikor érek haza? Olyan 23 körül. ( bár már akkor tudtuk, hogy csak 21ig maradunk, tehát egy órával előbb érek haza.) Megkért, hogy éjfélig, vagy egyig ne menjek haza, mert anyával el akarnak valamit intézni, rögtön kérdeztem volna, hogy kit vernek meg, de a listámon csak egy olyan ember szerepel akit ők is ismernek, s azt nem anyával intézné el... Gondoltam felosztják a lakást. Vagymittudomén...
Persze jött a dilemma, hogy mégis fáradtan, éhesen mit is fogok csinálni?! Kimentem wc-re, s pont írt egyik barátnőm fb-on. Esti programot ajánlott. Írtam neki hívjon fel, s nem is kellett rá sokat várnom. Végül rábeszélte magát, hogy bejön s megiszunk egy sört. Nagyszerű.
Nem tudom a kis perzsa mennyit értett ebből a történetből, mindenesetre aranyos volt. Ő foglalt végül helyet. Tök fáradt voltam látszott rajtam, hogy el tudnék aludni, erre felajánlotta a vállát... :) ezen behaltam:) Már akkor is jót nevettem, mikor kinyitottam előtte az ajtót, s nem én mentem be, hanem előre engedtem. Azon nagyot nézett. :D Olyan, mint egy jól nevelt 16-17 éves. (s a jól nevelt itt pozitív)
De ami tök ciki volt, s hoztam a formám... hát szegény. Mondtam neki, hogy most vele megyek egy megállót busszal. Elsétáltunk, felszálltunk, majd mondta üljek le. Minek? Mindjárt leszállok alapon maradtam állva. Majd az ajtó felé orientálódtam, erre feláltt. S én képes volt megkérdezni, hogy inkább átülsz a barátaidhoz?
*megdöbbent fej* : "nem, elbúcsúznék." OMG. Nem tudom miért lepődtem meg ezen. Az ismerősök azért elköszönnek egymástól 2 puszival. De ő mégis csak egy munkatárs. S még itt egy munkatársamnak sem adtam puszit. Mert egyikkel sem voltam olyan jóban. Nah mindegy. Roppant kedves gesztus volt ez tőle. Nekem meg égett a pofám.. vagy mi.
Ezek után vártam barátnőmre, vacsoráztam a KFC-ben, s még ilyen rosszat nem ettem ott, mint aznap este... még egy mirelit krumplihasáb is belekeveredett a sültek közé... o.O olyan volt, mint egy hulla..:S :)
Megérkezett barátnőm, ittunk egy sört, elmeséltem az aznapi bénázásom, aztán ment is haza az éjféli busszal. Azért rendes volt tőle, hogy bejött miattam. : )
Én meg haza mentem az üres lakásba. Mert hogy anyámék leléptek bulizni. Bár korán hazajöttek. Gondolom nem volt jó idő a szabadtérhez.
Ui.: pénteken volt a suliban a határidő a szakgyakorlati két hét befizetésére. Hát úgy alakult, hogy nem fizettem be, így most első dolgom kéne, hogy legyen, egy megfelelő helyet találni, ami a leírtaknak megfelel. csakhogy ilyen, kb. nem is létezik. Nagyon úgy néz ki, hogy halasztás lesz ebből, egy fél év. De most akkor sem tudnám kifizetni az a plusz 25 ezret ha megszakadok. Érdekes, ha megint ezen bukom el...
Mondtam apának, de nem igazán fogta fel, hogy be kéne fizetnem ezt az összeget, s nincs miből. Reméltem legalább a szüleim megelőlegezik valahogy. De majd csak lesz valahogy. Igaz a titkárságot nehezebb kenyérre kenni, de hátha...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése