Semmi világ megváltó gondolat

A kirándulás teljesen elvette a hétvégémet, vasárnap már csak némi házi munkára maradt időm. Nem is volt túl sok kedvem semmihez sem. Apu kiadott nekem egy feladatot, át kellett gépelnem 7 oldalt, táblázatokkal, s mindennel együtt. Persze a technika ördöge lépten- nyomon közbe szólt. Apu is elég feszült volt, s rám is átragadt. Annyira frusztrált már a számítógép, hogy inkább felálltam, s neki láttam, kitakarítani a háziállatokat, s rendbe rakni a fürdőszobát. tehát, csak a szokásos. Anyu reggel lelépett. Apu porszívózott, s felmosott. Ezt sem csinálta vagy húsz éve... itthon.

Időközben elvesztettem a fonalat. Mert el kezdtem beszélgetni, így nehéz visszazökkenni a múltba, egy hetet utazni az időben.. A vasárnap tényleg nem volt nagy szám. Annyi maradt meg, hogy nagyon feszült volt a légkör, s én majdnem szegény kishúgomon vezettem le a feszültségem. Ő is kekeckedett, s én is őrült voltam. Meg tudnám néha fojtani.
De estére azért kibékültünk. Sajnáltam szegényt.

Hétfő:
3 festés óra, amin montázsolni kellett volna... hát nem volt hozzá erőm. DE bent voltam, s végig ültem, sőt a következő 3 szakmai órát is. Legalábbis ez dereng. De nem is fontos ez a két nap.
Azt nem tudom összetenni, hogy hétfőn miért nem volt esti futás. Azt hiszem a hideg tartott vissza. Pedig el kellett volna menni.

Teljesen üres volt ez a két nap, semmi világ megváltó gondolat...:)
Csak a keddet vártam. Ugyanis szakmai órán elküldtem vagy négy munkára jelentkezést, s egy helyről rögtön vissza is hívtak, még az órán, hogy másnap jelenjek meg egy találkozón. Na, oda a keddi napom, ugyanis pont iskola időben volt, s délután meg dolgozni kellett mennem, szóval kénytelen voltam az órák helyett megejteni a találkozót.
Délután bundiztam egy jót.