Máj. 16. Szerda Félálmomból arra emlékszem, hogy apa kelt: "eltörted anyád kezét".
Délelőtt folyamán nem mentem be a suliba. Lementem TM-hez, csak ne kelljen anyámmal egy légtérben lennem. De sajnos TM nem tudott elkísérni vásárolni az állatkáknak forgácsot meg kaját, nekem meg nem volt kedvem egyedül menni.
Bár tudtam, hogy fényes nappal nem lesz bántódásom, de mégis olyan kis paranoiás lettem. Tartottam attól, hogy visszajön a faszi, s megvár a lépcsőházban.
Ennek ellenére mégis elmentem bevásárolni, egy rakat zöldséget, hogy legalább az legyen az állatkáknak, meg a gazdájuknak... nekem:)
Majd elmentem fotóra. Nem maradtam le semmiről az elmúlt 2 órán. Miközben a villamoshoz sétáltam, már azon pörgött az agyam, milyen jó lenen már most elmenni koncertre. De nem. Várni kellett csütörtökig.
Most is fekete-fehér filmelőhívás volt terítéken. A próbacsíkozás, s számolgatás a legrosszabb. Síron túli hangulatom volt, ez nem vitás. Tanárnő meg is kérdezte, hogy beteg vagyok/voltam vagy csak fáradt... köszi. :)
Semmi kedvem nem volt az egészhez, annak ellenére, hogy ez az első filmelőhívásom volt. A sötétben, melegben kuksolni, mikor fáradt vagyok, s fáj a fejem... mert akkor már igen csak fájt. Hiába ittam, az előző napokban kimaradt a megfelelő vízmennyiség így, hiába próbáltam pótolni. Gondolom valami front is jött.
Az első próbacsíkom jól elcsesztem, meg szerintem az első lehívást is. Még jó, hogy több lehetőséged van rá, s mindig más lesz, hiszen nincsen óránk a géphez. Annyi helyen el lehet rontani. Ha túl sok fényt kap, ha túl sokáig van az előhívóban, mind mind kritikus tényező lehet. Főleg sötétben, ahol nem látsz semmit.
Haza érve a gép előtt töltöttem az estét, nem tudtam lemenni futni, mert nagyon fájt a fejem. Bár evés után mérséklődni látszott, de hiú remény volt.
Mégis elég sokáig bírtam a gép előtt. Valakivel beszéltem... kivel is? Nem fontos.
Úgy mentem el lefeküdni, hogy biztos ami biztos viszek fel magammal gyógyszert s vizet, ha annyira fájna a fejem, hogy nem tudok megmozdulni. S esetleg nem tudnék elaludni a fejfájás miatt. Kísértetiesen hasonlított a Nyusznál átélt migrénre, de azért annyira nem volt súlyos.
Nap pozitívuma: apa kifizette a vásárlásomat! :)
Máj. 17.
Délelőtt elaludtam. De bementem rajzolni, még egyik osztály társam is ott találtam.Elrajzolgattuk az ablakból látszó ház részletet, az anatómia tanár a segítségünkre volt.
Érdeklődött, hogy miért nem járok, s miért kell ennyit pótolnom csütörtökönként. Mondtam, hogy zűrös az életem újabban, család meg egyebek. (nem mertem megemlíteni a párkapcsolati problémám(?) - lehet ezt mondani, ha nincs is épp párkapcsolatom?!- nehogy degradáljon. ) Annyit mondott, hogy a "legjobb családokkal is megesik". - kicsit félre értve a mondást, - pedig most a pozitív oldalát láttam meg- annyit mondtam, hogy "hát ha még a legjobb lenne!" :)
Bár most nem tudtam este 6 ig maradni, mert 14-re trainingre kellett mennem, a keddi munkával kapcsolatban.
Szerencsére a tervezett 3 óra helyett csak másfél órás volt. Éhen is haltam volna.
Nem tudom írtam e már, de összetalálkoztam azon az iroda telepen a jelenlegi diákmunkám szolgálati buszjáratával. Kis embléma, sofőr, busz, irány, minden stimmelt. Még az idő is. Csak nem értettem, hogy mit keres azon a privát területen, mert hogy az első gondolatom az volt, hogy csak bemegy megfordulni... de minek engednék be? Mikor megláttam pillanatnyi képzavar állt be... de végül helyre raktam mindent.
Este elbeszélgettünk anyával. Megmondtuk neki, hogy csinálja, de mi nem asszisztálunk hozzá.
A "vádlott" védőbeszéde annyiban merült ki, hogy ez NEM egy előre megbeszélt találka volt, továbbá, a kulcs azért volt az ajtóban, mert kint cigiztek, s amikor bejöttek a pasi csukta be az ajtót, s automatikusan ráfordította a zárat, mert falun így szokás. (hát elég tiszta lehet a lelkiismerete a polgármester bátyjának s családjának, ha automatic zárják az ajtót akkor is, mikor otthon vannak.. - de falun így szokás... pont így.. ) Tovább a kedvencem: azért válaszolt flegmán, mert ÉN SZÁMON kértem, hogy mit keres a szeretőjével a lakásunkban. Apa itt megvédett. Ezen kívül csak apa beszélt, anyám sík ideg volt.
Így, hogy ezt megbeszéltük, én felkaptam a táskám s indultam TM-hez, mert koncertre voltunk szó szerint hivatalosak. Ezelőtt két héttel az egyik téren ültünk, s vártunk a kis szakácsunkra, amikor is leszólított egy srác minket,... tűzért. S elbeszélgettünk, mert ő is várt valakire. Egy szőke felnyírt hajú csajra, aki az énekese. Annyira idétlen s idióta volt a csaj a szó legpozitívabb értelmében s azonnal beleszerettem a hangjába. S búcsúzáskor a lelkünkre kötötték, hogy megnézzük őket élőben, 16án, vagy 17én. Hát a szerdát kihagytuk, pedig este a fejfájás ellenére nagyon jó volt a csaj hangját hallgatni. Jaj emlékszem, TM-mel beszélgettem, s közben leszedtem a The Grenma új albumát, a BPCore-t, amit akár ti is letölthettek a honlapukról. Tessék hallgatni, mert ők igazán megérdemlik. ( régi junkisos ismeretség fűz a kis szivemszottyaihoz. ) S azzal bíbelődtem, hogy rávarázsoljam, a telefonomra az új zenéket, s valami hallgatható zenét még, munkához, alváshoz, mindenhez. Rajzoláshoz.
Szóval elhatároztuk, hogy meglessük az új zenekart, már csak azért is mert TM-nek bejött a srác. Szerintem nem illenek össze, de lehet csak a srác volt túl részeg.
Még egy kitérő: a kis szakácsunkra 45percet vártunk. Kiültünk inni az egyik térre, megittuk TM borát, így névnapja alkalmából, ami szinte teljesen kiment a fejemből, s elkezdett esni az eső. Hazamentünk, de előtte lebeszéltük a kis szakácsunkkal, hogy éjfélkor végez összefutunk. Így volt időnk haza sétálni, sőt még TM szobacirkálóját is megsétáltattuk, s végül sörözéssel ütöttük el a várakozással teli időt. Beültünk egy kocsmába, s kaptam a hideget, az igen tisztelt volt tánctársamtól. Csalódott bennem. Aznap mikor leléptem, a barátjával való összeveszés miatt. Aggódott miattam. Azóta persze ő is ott hagyott. Valahol szerintem kiábrándult belőlem. De talán jobb így, hogy elengedtem. Mellettem egyáltalán nem lett volna helye. Már aznap este is azt éreztem, hogy választania kell a barátja s köztem. Nekem meg akkor jött el az a pont, hogy nem vagyok hajlandó többet elviselni, azt a dagadt disznó, alpári haverját. Így kiléptem az életéből, amit ő azóta is felró nekem. De köztünk amúgy sem barátság volt, hiszen vonzódott hozzám. Így megmaradnak a szép emlékek, csak ne lenne bennem is a tüske. Osztály talira hívtam le TM-et, hogy bemutassa egyik régi legjobb barátnőjét, külhonból, s erre lehozta az egész sleppet, TT-t s a tánctársam is. Nah most akkor ott abban a pillanatban TT-hez volt a legkevesebb kedvem. Tánctársammal nem volt bajom.Őt nem kerültem, csak a haverjait. S mivel TM akkoriban a másik barátjával járt, így evidens volt, hogy a dagadt disznó is ott lesz, így mindig offoltam a talikat. Nah, de ezen az osztály talin( ivászaton) engem hagytak ott köszönés nélkül. Az azért undorító volt. TM barátnőjét örökre megjegyeztem... ezek a csajon számomra annyira primitívek.. érezni rajtuk a vidéki hatást, ösztönből cselekednek (kúrnak), mint az állatok. Szerény véleményem ennyi.
Tehát kaptam a hideget, megjegyzést a felnyírt hajamra, újra egy fuck offot az eltűnésemre, cinikus megjegyzést Nyuszra (bár azt visszaszívta, mikor TM lepisszegte... tudván, h érzékeny pontra tapintott), meg voltak még ott dolgok. Köszönéskor, majd hívom TM-et, aztán persze nem is jelentkezett, vagy csak én maradtam le az infóról, most hogy nem kívánatos személy lettem.
Az a szomorú, hogy most is ezt kapom, mit kapnék, ha tényleg kijátszottam volna, s hülyévé tettem volna?
Értem, hogy csalódott, értem, hogy nehéz volt visszarázódni a hétköznapokba, mert nekem is, mikor mindig azt lestem, mikor találkozhatunk, s tökre örültem, hogy végül az osztálytalin találkoztunk. Csak addigra már késő volt. Gondolom TM ezzel kapcsolatban tud mindent, de nem beszél róla. Tény, hogy nem kértem.
Tiszta a lelkiismeretem. Most sem rohanok hozzá, most, hogy szükségem lenne rá, mert tudom, hogy az nagyobb kegyetlenség lenne. Ő meg nem keres. Ez tiszta sor. Nyáron meg majd fejbiccentéssel megyünk el egymás mellett...:)
Visszatérve a koncerthez, most, hogy leírtam, ami nyomja a szívem.
Pia nélkül olyan jól éreztük magunkat! TM azóta ezt emlegeti. Sajnos nem állt módunkban beszélni a meghívóinkkal. :(
De egy teljesen jó Brains koncerten is részt vehettünk. Csináltam egy két jobb képet is. Hiszen a gépet mindig vinni kell. :) A kis kincsem. Már ami maradt a nagyobb kincsemből.
S láss csodát, régi ismerőssel is összefutottam! Újabb nosztalgia következik: 14 voltam éppen, vasárnap volt azt hiszem... " kezdődik a dal. De nem volt vasárnap, csak hétköznap találkoztam az állatkereskedéses sráccal, aki mára színész. Mert hogy suliból haza felé mindig az állatkereskedésben lógtam, eleinte egy csaj eladó miatt, majd a srác miatt. 10 év van köztünk. Szőke.... :)
Felismert gond nélkül, meg hívott egy sörre, dumáltunk pár sort. Azt mondta ha van érdembeli anyagom, akkor tarthatunk együtt fotó kiállítást. Meg menjek ki velük agarat futtatni. Vagy sokat kirándulnak a kutyákkal, csatlakozzak. Szóval tök pozitív volt. Hát, végül is miattam ismertem meg az élete párját.:)
Majd elfelejtettem! Tessék csekkolni a The Cornyt is! :)
Máj. 18. péntek
suli off. Munka. Mogyi :)
Szegényt visszamondták, viszont engem kikísért a munkahelyre, majd busz fordultával hazament. :O
Kikísért. Egyem meg! Én meg elvállaltam egy szombati műszakot, hogy együtt dolgozzunk. Mondván TM is dolgozik, nekem sincs programom, akkor a kellemeset a hasznossal.
Főleg, hogy szombatra "randira " hívott. Munka után van e kedvem sétálni egyet. ööö.... o.O Kerteltem egy sort a szombatra betervezendő Tankcsapda koncertről. Mely végül abszolút kivitelezhetetlenné vált, haza jutás miatt, mert egy kocsis ismerősünk sincs. A hévet felújították, biciklit se ki se be szállítani nem lehetett, Hajnalban meg nem szívesen teker az ember 20km-t mikor dolgozott, s másnap is munkába megy.
Tehát péntek késő este még beszéltem Mogyival, mert megvárta míg haza érek.
Máj. 19. szombat.
agyhalál. Ilyen korán felkelni! Egykor feküdtem, ötkor keltem... :S Elaludtam egy negyed órát, szerencse, hogy nem kellett csomagolnom, mert meg volt az ebédem aznapra. Sült oldalas. :)
Rohanás a buszhoz. Rágóm nem volt. Nem tudtam már venni... jól kezdődött nap. De a FT-től a vitorlázásra kapott táskámban egy jó másfél éve bujkál egy sárgadinnyés rágó utolsó 2 darabja. Az megmentett. Még jó volt! :)
Egy asztalhoz kértük magunkat. Sokat beszéltünk, bár szerintem nem emiatt szedtek szét minket. Mindketten átkerültünk egy másik asztalhoz. Végül rekord idő alatt végeztünk a munkával, fél 2kor már lehetett takarítani! Tehát fél 2től este hétig Mogyival voltam.
Pár szóban. Elveszi az eszem. Ez világos. Úgy gondoltam úgy is arra felé menne, kiviszem a Római partra. Mivel eleinte nem volt konkrét cél, még épp időben kérdezte meg "meddig maradunk a buszon?", mert pont ott kellett leszállnunk. Leugrottunk. Nagyban metróztunk, alig értettem valamit, alig tudtunk beszélni, mikor is leesett, hogy az ellenkező irányba szálltunk fel. Mert én ugye megszokásból mentem le a metrón, ő meg csak követett. Sebaj. Még pár plusz megálló metrózás. Majd rájöttünk, jó lenne keríteni egy mosdót. Bementünk az ottani hipermarketbe. Két éve naponta jártam oda, mert arra dolgoztam. Azóta rendesen átalakították! Én meg merem kockáztatni, hogy nem is ment be a mosdóba, csak pénzt akart felvenni.. :) Nah, jó, biztos gyorsabb volt:)
Ha már ott voltunk bementünk sörért, de hűtött nem volt. Így vettünk fagyit, s kaptam egy rágót is. Végre. Nem hagyta, hogy kifizessem. Azt mondta, ez az ő területe... ő lakik erre:) (ez meg az én országom... XD)
Még szerencse, hogy az ellenkező irányból közelítettük meg az objektumot, mert mikor legutóbb arrafelé jártam, akkor vagy épp egy sikeres cipő vásárláson voltunk túl Nyusznak, s nagyon büszkék voltunk, vagy épp darts nyilakat válogatunk....
Jaj volt Mogyinak egy olyan beszólása... Nem tudtam, én süllyedjek el, vagy ő... Vettünk sört. S mondtam, hogy milyen kedves (buzgó) a néni, hogy belerakja nekünk egy zacskóba a sört. (mikor el tudtam volna rakni a táskámba. környezetvédelem: on :) ) Azt mondja Mogyi: ja, nagyon romantikus....
Azt se tudtam hova nézzek.. anyád.. hey! ez nem egy randi, egy csak egy séta! nem is tudtam, hogy ismeri ezt a szót. hát még, hogy használja is. vagy mi a f... ?! Azért sikerült túl tennem magam rajta.
Kisétáltunk, kiszemeltük a fa rönköt, ahol TM-mel legutóbb ültünk, azt tervezgetve, hogy de jó lenne ide másokkal is kijönni. S dumáltunk. A világ keletkezéséről, a vallásról. Azt mondta, mikor visszakérdezett, hogy nekem mi a vallásom, egyből le tudta olvasni az arcomról, hogy megijedtem. S hogy, kényesen érint. Ezért elmeséltem neki, hogy akart megtéríteni a munkahelyen az egyik kollega. :D
Jót nevettünk ezen. Röviden ennyi. A busznál megkérdezte elkísérjen e... o.O Hova? Haza... ó mondom, az neked plusz egy óra. Nem baj. Inkább én kísértem 500 méterrel arrébb a buszához. :) S végre elkérte a fb elérhetőségem. Ezen vitatkoztunk a lányokkal, hogy azt manapság már rögtön el lehet kérni, ő még sem kérte. Mindegy.
Otthon fáradtan hevertem a kanapén s fb-oztam, s azt lestem mikor jelöl már be. Hogy végre megtudjam, hogy is hívják... XD Persze, előtte elmeséltem TM-nek részletesen mindent. :)
Míg a közösségi oldalon lógtam, valami iszonyatosan jó jegyzetet osztott meg Ká. Ká a házunkban lakott, egy fiatal srác, inkább már már férfi, AUDIval... Likeoltam az írását, s meg is dicsértem, s ezek után rám írt. Hajnali egyig beszélgettünk. Még soha nem beszéltünk 2 mondatnál többet. Tehát abszolút jól zártam a napot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése