"I believe in you"

Kedd
Nehezen keltem fel, s az eltervezett megint nem jött össze. Ugyanis elaludtam az első két órát, de a 3-ra már beértem! Ez már teljesítmény.
Jegyzetelés dögivel. Lefotóztam, amikről lemaradtam. Megmutattam magam. Ahogy beléptem Szemüveg Matyi rögtön mondta, hogy "már megint szar kedve van" , nem súgta, de nem is nekem címezte. Ez van újabban látják rajtam, hogy nincs minden rendben, s sejtik is miért, de nem kötöttem senki orrára, mert nem tudtam róla beszélni.
Nem kellett sokat kommunikálnunk szerencsére.
Anyám otthon volt, gép előtt ült, én leültem tv-zni.
Alig bírtam kivárni, míg lemehetünk futni. Sikerült húgom is rávenni, hogy jöjjön, s TM-et is, hiszen megbeszéltük, hogy hétfőn dolgozom, de kedden megyünk futni. Na persze, ez volt az az ominózus hisztis nap, ő kijelentette, hogy tanul, így húgommal mentem, de ezt már leírtam.

Szerda
Időben felkeltem, hogy beérjek, még sem sikerült, s anatómiáról jól lemaradtam. Le kellett mondanom a csütörtöki munkát, mert nem éreztem, hogy nekem lenne erőm hozzá, ad2 pedig elfelejtettem, hogy pótolnom kell rajzokat, s erre a legmegfelelőbb nap a csütörtök, mert összesen csak 3 órám van s 10:30-tól ott az egész nap amit a suliban tölthetek, s rajzolhatok. Még a tanárok is segítenek. A lényeg a témavezetőm nem vette fel a telot, s csak otthonról tudtam hívni, de mire hazaértem volna, már késő lett volna lemondani a munkát.
Eseménytelen órák voltak.
Haza érve még mindig üres volt a lakás. Gondoltam kihasználom, hogy szabad délutánom van, s ha már nem tudom bekapcsolni a gépet, mert akkor megint csak azt bámulom fent van- e Nyusz, annak meg nem láttam értelmét, főleg, hogy jó ideje, nem hívott. Pontosabban a pénteki után nem hívott vissza. Azt hittem, az utolsó mondata: "Kitartást!" olyan búcsú féle.
Tehát hasznosan töltöttem azt a pár szabad órát. Benyomtam a Rubint Réka 2011-es dvd-jét, s az első 20 percet a következő 20 követte, mert nem tudtam abba hagyni, annyira feltöltött, s boldoggá tett. Kicsit úgy éreztem magam a csukott ajtó mögött, mintha rossz dologban járnék, pl, 18as videót néznék. Néha ki is adtam olyan hangokat, de ezek egyáltalán nem az örömtől jöttek, inkább a kíntól. : ) De jól esett. Nagyon lefárasztott. Alig bírtam felállni. Éreztem, hogy a testem ezt holnap meg fogja szenvedni. Persze volt egy kis evező nyújtás is. S jelentem, újra rá tudok hajolni a térdemre. Nagy vágyam, hogy egyszer sikerüljön a spárga is. S most újra rajta vagyok. Mióta láttam a Karate kölyköt, inspirál, hogy nekem is menni fog. Majd.  Mikor jógáztam, akkor kezdtem el nyújtani specifikusan a spárgára. Most is volt egy jó pár perc. Mikor a térdemre hajoltam önkénytelenül is beleharaptam. Volt egy reménytelenül amerikai, s naivan romantikus film melyben, azt taglalták, hogy ha az ember szerelmes át tudja harapni a hüvelyk s mutató ujja közti részt. Na ez a baromság járt a fejemben, mikor a térdemre hajolva, beleharaptam. S persze nem kellett tartani magam,  s fájdalmat is máshová terelte.
S ezek után még lementem futni, hát ha az idő közben kialakult izomlázam már aznap le tudom dolgozni, s akkor holnap kevésé fog fájni. Jó nagy hülye voltam. Nem egyáltalán nem hatott! De ma legalább TM is jött velem. Bár többször megállt. Mert allergiás, s egy csomó nyárfa van arra... Én már meg is feledkeztem a térdemről, mikor TM észre vette. Ezért került fel a blogra.

Csütörtök
Beértem reggel 8:30 fél siker. Bár nem volt kedvem enteriőrt rajzolni, inkább csak firkálni volt kedvem. Így a mellett ülő csontváz karját rajzolgattam, sikeresen. Közben pedig elkértem Szemüveg Matyitól a telefonját, hogy hagy hallgassak egy kis zenét, mert a gondolataim hallgatása már megőrjített. Igen, nem volt jó kedvem. Végül az első szám annyira belemászott a fülembe, hogy még otthon is eszembe jutott.
Aznap este 18 óráig rajzoltam. Mindezt 8 káposztás pogácsa társaságában, s egy másfél liter víz mellett.  Négy rajzot sikerült pótolnom, de még így is kell csütörtökre 2 darab. Nem tudom, hogy oldom meg. : )
Rajzoltam modell után. Egy idős nő volt a modell szilikon mellekkel. Állva kellett lerajzolni. Sikerült. Bár tudom, hogy az anatómia tanárom úgy is bele fog szólni. Kicsit félve ültem be a tanár úrhoz, hiszen nem ismertem őt, s féltem, hogy nem fogom tudni megoldani a dolgot, s lévén, hogy nem ismer, még azt hiszi nem tudok rajzolni. Izgultam. De végül megnyugodtam, s  többnyire megoldottam. Jól is haladtam, bár tény, hogy nem tölti ki a lapot. De majd álmodok mögé valami hátteret.
Haza érve a gép előtt ülve hallgattam a délelőtt megismert zenét, postoltam is gyorsan. Telefonom előttem. Ujjaimmal várva doboltam rajta, mikor megszólalt. Azonnali síró görcs: Nyusz. Hihetetlen. Mikor lesz már jobb? Négy hét után még mindig az első reakcióm, hogy elsírom magam. Gyönyörű.
Végül egy órát s még pár percet beszélgetünk. Igen, normálisan kommunikáltunk, csak néha remegett a hangom a sírás miatt. Am, a végére egész megnyugodtam. S az egésznek visszajött a régi varázsa.
Szerettem volna akkor rögtön leírni, de anyám a gép előtt ült.
Annyira jó volt hallani a hangját. Kicsit furcsálltam, hogy azért hívott fel, mert öngyilkosságra utaló jeleket vélt felfedezni a postjaim között, hiszen ezzel 3 hetet késett. Csakhogy akkor rohadtul nem érdekelte semmi. Nem is kereshettem én, mondván így csak megutáltatom magam.
Szerintem a Karmáról c. bejegyzéssel is csak megutáltatom magam. Hiszen mondta, hogy olvasgatja a blogom. Nem tudom, hogy ennek örülök vagy sem. Jó tudni, hogy legalább ennyire érdeklem. Ha már nekem minden nap meg kell küzdenem, hogy emlékeztessem magam, mi lett abból, hogy megbíztam benne.
A telefon hívás után csak egy dolog jutott eszembe. "I believe in you" Hogy lehetek ennyire reménytelenül szerelmes?!
Erőt vettem magamon s lementem futni. Egyedül. TM addig nem mozdul ki, míg száll a az elvirágzott nyárfa pollenje. (olyan cuki, hogy Nyusz is pont ezt mesélte <3 ő is allergiás rá)
Lefutottam egybe megállás nélkül a távot, annak ellenére, hogy olyan izomlázzal küzdöttem, hogy majd meghaltam. Hiába lépcsőztem még futás után, gondolva, hogy most már BIZTOS rádolgoztam, hiszen a felfelé menet ezt bizonyította. A baj a lefelé lépcsőzéssel volt. Majd besz... tam lefelé jövet. Úgyhogy feladtam. Bejöttem, s aludtam.