A naptáramban csak ennyi szerepel: semmi. Délután keltem, nem váltottam meg a világot, nem tettem semmi egyebet, még este sem mentünk sehova. Nem léptem ki a lakásból. Írtam a blogom. Ennyit tudok erre a napra felmutatni.
Újabban ez megy. Hol nagyon jól érzem magam, hol nem. Elég egy pillanat, egy emlék foszlány, egy tárgy, vagy ahogy az Alvin számában van, elég egy reggeli májkrémes kenyér. Avagy az én esetemben egy camambertes. Erről jut eszembe, azóta mindennap eszem egy kis camambert. Megszerettem. Megnyugtat a sajt íze. Németben is azt ettem, már akkor is jó emlékekhez kötöttem. Bár csütörtök este kaptam pozitív visszajelzést a bloggal kapcsolatban, ráadásul olyan személytől akinek a véleményére adok, ez meg aztán még nagyobb plusz pont volt. S jött a következő meglepetés. Péntek éjszaka is kaptam egy visszajelzést. Bár nehéz benne megtalálni a pozitívumot, azért az külön kiemelte, hogy ne vegyem magamra. :) De ő már csak ilyen. Nem a nézettség miatt írom, akkor valószínűleg, nem magamról irkálnék. :) Csak érzem,hogy írnom kell. Bár nagyon hiányzik a toll. Az sokkal személyesebb. Főleg ha találok egy jó tollat, s mindig másmilyen a jó toll, attól függően milyen hangulatom van. Még az írásképem is ugyanilyen csapongó tud lenni. De ennek örülök, így legalább nem unalmas. A gyerekrajzok válogatása közben a kezembe akadt egy papír darab. Eleinte nem tudtam ki írhatott rá, csak miután elolvastam jutott eszembe, hogy jéé, ez az enyém. Nem ismertem meg a saját kézírásom!
Amúgy úgy terveztem, hogy a csütörtöki bejegyzésem a vágy hatja majd át. Ugyanis az utóbbi napokban ez az érzés dominált (mindkettőnkben) . Én nem panaszkodhatok baglyokkal, bár talán a következő héten meg lesz az első, mégis visszaérkezésem óta szinte mindennap beköszönt. S most, hogy nincs senki, akin kiélhetem vágyaim, mintha erősebb lenne. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy a szemem is mintha élesebb lenne, főleg ha társadalmunk hímtagjairól van szó. (: Tehát emiatt sem megy könnyen, a "nem gondolok Rád" "hadművelet". Dehogynem! Még többször mint gondolnád.
Újabban ez megy. Hol nagyon jól érzem magam, hol nem. Elég egy pillanat, egy emlék foszlány, egy tárgy, vagy ahogy az Alvin számában van, elég egy reggeli májkrémes kenyér. Avagy az én esetemben egy camambertes. Erről jut eszembe, azóta mindennap eszem egy kis camambert. Megszerettem. Megnyugtat a sajt íze. Németben is azt ettem, már akkor is jó emlékekhez kötöttem. Bár csütörtök este kaptam pozitív visszajelzést a bloggal kapcsolatban, ráadásul olyan személytől akinek a véleményére adok, ez meg aztán még nagyobb plusz pont volt. S jött a következő meglepetés. Péntek éjszaka is kaptam egy visszajelzést. Bár nehéz benne megtalálni a pozitívumot, azért az külön kiemelte, hogy ne vegyem magamra. :) De ő már csak ilyen. Nem a nézettség miatt írom, akkor valószínűleg, nem magamról irkálnék. :) Csak érzem,hogy írnom kell. Bár nagyon hiányzik a toll. Az sokkal személyesebb. Főleg ha találok egy jó tollat, s mindig másmilyen a jó toll, attól függően milyen hangulatom van. Még az írásképem is ugyanilyen csapongó tud lenni. De ennek örülök, így legalább nem unalmas. A gyerekrajzok válogatása közben a kezembe akadt egy papír darab. Eleinte nem tudtam ki írhatott rá, csak miután elolvastam jutott eszembe, hogy jéé, ez az enyém. Nem ismertem meg a saját kézírásom!
Amúgy úgy terveztem, hogy a csütörtöki bejegyzésem a vágy hatja majd át. Ugyanis az utóbbi napokban ez az érzés dominált (mindkettőnkben) . Én nem panaszkodhatok baglyokkal, bár talán a következő héten meg lesz az első, mégis visszaérkezésem óta szinte mindennap beköszönt. S most, hogy nincs senki, akin kiélhetem vágyaim, mintha erősebb lenne. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy a szemem is mintha élesebb lenne, főleg ha társadalmunk hímtagjairól van szó. (: Tehát emiatt sem megy könnyen, a "nem gondolok Rád" "hadművelet". Dehogynem! Még többször mint gondolnád.
Az est másik kiemelkedő pontja volt, hogy elkezdtem megnézni a Sex and the city (SATC) -t angolul. Először ment, aztán szerintem már túl fáradt voltam hozzá.
Ó igen! Kihagytam valami nagyon fontosat a csütörtökkel kapcsolatban! Azért ültünk mi ki este a szabadba, mert barátnőm nem tudott otthon ülni. Csalódott volt! Ugyanis kedden elég szépen alakult az estéje, mint már írtam. S csütörtökön találkozott VOLNA a soron következő hímmel. De ő igen csúnyán offolt. SMS s FB. Ezúton gratulálnék neki. S még én adtam meg a telefonszámát. Minek? Kérdem én, hogy megdobja egy sms-sel? Miért nem rögtön füstjeleket küldött neki? Hihetetlen. Legalább hívta volna fel. Tehát ki kellett ülnünk, s megtárgyalni, szapulni, ami ilyenkor szokás. Nők s a spekulációik. Szörnyű. Kezdek aggódni, minden este lecsúszik valami kis alkohol. Mintha az alkoholisták is így kezdenék..:) S mikor kint ültünk a csillagos ég alatt, a városfényeiben, akkor barátnőm megértette miről beszéltem neki vasárnapi sétánk alkalmával, s mit takar, az, hogy "már megint itt vagyunk az elején, ahol voltunk". Akkor kifejtettem neki, hogy, nem az zavar, hogy lefekszem valakivel, s utána jön a kínos másnap, mikor elkezdek gondolkodni, hogy megérte e, vajon felhív e, komolyan gondolta-e. Mert ebbe belefáradtam. A legrosszabb, hogy az utolsó héten is nem egy olyan mondatot intéztek felém,amiből a pozitív folytatást szűrtem le, s tessék, most mégis itt ülök a blogom előtt, ahelyett, hogy valahol máshol épp értelmesen vagy kevésbé értelmesen tölteném el az utolsó nyári szabadnapjaimat. (annyi minden van amit leírnék, jaj, alig tudom követni a gondolataimat!) Tehát : bizalom. Megbízni valakiben, hogy másnap, egy szép éjszaka után, felhív. Mert megígérte, esetleg csak azt mondta. S nem azért mert ez lenne az első egy éjszakás kaland. Nem. maga a tény, hogy én már megint megbíztam valakiben. De minek. Elmondja a szokásos közhelyeket. S amellett elmond pár olyan dolgot, ami felett nem tudsz szemet hunyni. ( pl. "ugye ezt nem csak egy éjszakának gondolod?" v "hagyd itt nyugodtan a fogkeféd," v. " ugye legközelebb is találkozunk?" v. "majd veszek neked bérletet ide ki" stb stb. s még sorolhatnám) Minek lejátszani ezeket a szokásos köröket. Egyszer fordult elő velem, hogy nem vettem észre a linkeskedést. Hiszen már 16éves koromban belekerültem a mély vízbe. Főnix mellett nem volt nehéz megtanulni a mondatok eredeti jelentését. Csakhogy azóta mögöttem van egy igencsak rossz párkapcsolat 7 hónappal, s egy fantasztikus szerelem 1 évvel. Úgy látszik kijöttem a gyakorlatból. Barátnőm meg sosem volt benne. S szépen még az első tali előtt offolták. Pedig nem ő volt a kezdeményező. De így sincs semmi probléma. Akkor beszéljük meg, baráti alapon egy jó szex. Mert van akinek szüksége van rá. Bennem is felmerült. De az nem az igazi. A vízöntőknek nem szexre hanem barátra van szükségük. Tény, hogy most valami hülye bolygó állás miatt bennem is több a vágy, hisz teljesen nyugodtan beszélgetek el egy régi ismerősömmel arról, hogy ha legközelebb találkozunk, akkor mi lesz. De kiábrándultam. Már nagyon rég. Nincs szükségem hazugságokra, olyan társra aki nem ért meg. Az már egy ideje körvonalazódott, hogy milyenre is lenne nekem szükségem, de a szőke herceg fehér lovon nem létezik, mert nincs is fehér ló! S megint jól elkalandoztam. Tehát barátnőm megértette, hogy miért mondtam, hogy ott vagyunk ahol elkezdtük, s nekem ez nem kell. Egy mondatban megfogalmazta. Bármikor azt mondhatják, hogy nem. Az első randi előtt, a második után, a szex után, egy év után. Mire volt jó az az egy év? Hogy megismertem, mi az amit nem akarok elveszíteni. De nem tudtam ellene tenni. Ott vagyunk ahol elkezdtük. Csak több tapasztalattal. De mihez a tapasztalat? a következőhöz, meg a következőhöz? folyt. szombaton
Ó igen! Kihagytam valami nagyon fontosat a csütörtökkel kapcsolatban! Azért ültünk mi ki este a szabadba, mert barátnőm nem tudott otthon ülni. Csalódott volt! Ugyanis kedden elég szépen alakult az estéje, mint már írtam. S csütörtökön találkozott VOLNA a soron következő hímmel. De ő igen csúnyán offolt. SMS s FB. Ezúton gratulálnék neki. S még én adtam meg a telefonszámát. Minek? Kérdem én, hogy megdobja egy sms-sel? Miért nem rögtön füstjeleket küldött neki? Hihetetlen. Legalább hívta volna fel. Tehát ki kellett ülnünk, s megtárgyalni, szapulni, ami ilyenkor szokás. Nők s a spekulációik. Szörnyű. Kezdek aggódni, minden este lecsúszik valami kis alkohol. Mintha az alkoholisták is így kezdenék..:) S mikor kint ültünk a csillagos ég alatt, a városfényeiben, akkor barátnőm megértette miről beszéltem neki vasárnapi sétánk alkalmával, s mit takar, az, hogy "már megint itt vagyunk az elején, ahol voltunk". Akkor kifejtettem neki, hogy, nem az zavar, hogy lefekszem valakivel, s utána jön a kínos másnap, mikor elkezdek gondolkodni, hogy megérte e, vajon felhív e, komolyan gondolta-e. Mert ebbe belefáradtam. A legrosszabb, hogy az utolsó héten is nem egy olyan mondatot intéztek felém,amiből a pozitív folytatást szűrtem le, s tessék, most mégis itt ülök a blogom előtt, ahelyett, hogy valahol máshol épp értelmesen vagy kevésbé értelmesen tölteném el az utolsó nyári szabadnapjaimat. (annyi minden van amit leírnék, jaj, alig tudom követni a gondolataimat!) Tehát : bizalom. Megbízni valakiben, hogy másnap, egy szép éjszaka után, felhív. Mert megígérte, esetleg csak azt mondta. S nem azért mert ez lenne az első egy éjszakás kaland. Nem. maga a tény, hogy én már megint megbíztam valakiben. De minek. Elmondja a szokásos közhelyeket. S amellett elmond pár olyan dolgot, ami felett nem tudsz szemet hunyni. ( pl. "ugye ezt nem csak egy éjszakának gondolod?" v "hagyd itt nyugodtan a fogkeféd," v. " ugye legközelebb is találkozunk?" v. "majd veszek neked bérletet ide ki" stb stb. s még sorolhatnám) Minek lejátszani ezeket a szokásos köröket. Egyszer fordult elő velem, hogy nem vettem észre a linkeskedést. Hiszen már 16éves koromban belekerültem a mély vízbe. Főnix mellett nem volt nehéz megtanulni a mondatok eredeti jelentését. Csakhogy azóta mögöttem van egy igencsak rossz párkapcsolat 7 hónappal, s egy fantasztikus szerelem 1 évvel. Úgy látszik kijöttem a gyakorlatból. Barátnőm meg sosem volt benne. S szépen még az első tali előtt offolták. Pedig nem ő volt a kezdeményező. De így sincs semmi probléma. Akkor beszéljük meg, baráti alapon egy jó szex. Mert van akinek szüksége van rá. Bennem is felmerült. De az nem az igazi. A vízöntőknek nem szexre hanem barátra van szükségük. Tény, hogy most valami hülye bolygó állás miatt bennem is több a vágy, hisz teljesen nyugodtan beszélgetek el egy régi ismerősömmel arról, hogy ha legközelebb találkozunk, akkor mi lesz. De kiábrándultam. Már nagyon rég. Nincs szükségem hazugságokra, olyan társra aki nem ért meg. Az már egy ideje körvonalazódott, hogy milyenre is lenne nekem szükségem, de a szőke herceg fehér lovon nem létezik, mert nincs is fehér ló! S megint jól elkalandoztam. Tehát barátnőm megértette, hogy miért mondtam, hogy ott vagyunk ahol elkezdtük, s nekem ez nem kell. Egy mondatban megfogalmazta. Bármikor azt mondhatják, hogy nem. Az első randi előtt, a második után, a szex után, egy év után. Mire volt jó az az egy év? Hogy megismertem, mi az amit nem akarok elveszíteni. De nem tudtam ellene tenni. Ott vagyunk ahol elkezdtük. Csak több tapasztalattal. De mihez a tapasztalat? a következőhöz, meg a következőhöz? folyt. szombaton
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése