Félbe tépve: "Te miért nem így néztél ki eddig?!"

Szombat. A nagy semmi után még nagyobb semmi nem jöhetett. Bár egészen az est fénypontjáig, ami számomra nem a tűzijátékot jelentette, hisz egyedül, valahogy nem olyan, mint csoportosan. Húgom barátjánál, anyámék meg a tömegben, barátok szintén,egész unalmas napom volt. De aztán jött egy e-mail. Egy válasz. kicsit megdobta a hangulatom. Majd jött egy telefonhívás is Sziszámtól. Még jobb kedv. S végül sikerült elindulnunk az éjszakába is, s ott ért az első meglepetés mikor kiléptem a nagykapun. Várt már minket barátnőm volt osztálytársa, aki ugyanolyan szemeket meresztett rám, mint egy hete barátnőm. "Te miért nem így néztél ki eddig? " S nem akarta elengedni a derekam. Hozzátenném, most teljesen józan volt. Hoppá. Nem hittem a fülemnek. Nem is értettem, mit ért azalatt,hogy "így". De innentől kezdve, nem is kívántam mást. Ez elég volt erre a napra, estére. Bár utána már kezdett zavaróvá válni, hogy folyamatosan engem bámul. S mindig ugyanaz a kaján vigyor terül el az arcán. Nah de kérlek! Nem tudom mit gondolhatott. Szerintem azzal neki is tisztában kell lennie, hogy köztünk soha semmi. Bár nem tagadom eszembe jutott. De gyorsan el is hessegettem a gondolatot. Vannak határok amiket nem lépek át. Vagy aminél nem adom lejjebb?:) Ki tudja. Mindenesetre jól éreztem magam. Bár nehezen indult be a "party". De ahogy elmentek barátnőim ismerősei hatványozódott a jókedv. S még bőven táncoltunk 2órát. Régen lehet ez tartott minket kondiban. A mindennapos zp, s mozgás, tánc.

Volt egy srác, aki mögém került, s a csípőmre tette a kezét. Hátra néztem s rám kacsintott. Mintha minden rendben lenne. Nem lettem ideges, sőt semmit nem váltott ki belőlem. Visszafordultam, s csak a szememmel intettem, hogy álljon tovább. Értett belőle. Fura volt. Ennyi. Semmi ragozás. Gondoltam akkor. De később szerintem ugyanez a pasi lökött fel, bár a velünk lévő hímet kímélte. lehet, hogy csak paranoiás vagyok. Nem tudom. Aztán betámadott a kisebbség is. S míg eleinte levegőnek néztem őt, egy idő után már nem ment, mikor megszólított. Én a tipikus áldozat. De az első szó ami a számra jött az a "schuldigung" volt. Aztán folytattam, németül, hogy én ezt nem értem. Gyorsan offolt is. Istenem de ronda volt. A vállamig alig ért.

Volt asztalon táncolás meg vetkőzés is. Hiba. Nem szabad nekem meztelen férfi felsőtesteket látni! Bár tény, hogy nagyon jól elflashelgettem egy bizonyos hímneműn. OMG. Nem sokkal utána jöttünk is haza. Sétáltunk. A tértől hazáig hallgattam a sztorikat, hogy kedves barátunk, hogy stírölte a fenekem, s egyéb testrészeim. de azért jól esett. Csak jobb lett volna valaki olyantól hallani, aki mondjuk nekem is bejön.

Éjszaka, Veled álmodtam. Átjöttél. Bár én akkor keltem, s más is volt nálunk kitartóan vártál. De hála az égnek elmaradt a "happyend". Én sem omlottam karjaidba s te sem akartál meggyőzni, hogy én vagyok az igazi. Már a tudat, hogy veled álmodtam elég volt, hogy felborítson mindent. Bár már megjelentél egyszer félálomban, háttal álltál, rövid hajjal. Csak pillanatkép volt. De most perceket szánt Rád az elmém, ültél s vártál, tűrted sértettségem. Majd az öledbe húztál. Megnyugtató volt. S felkavaró. Egyikünk sem szólt semmit. Nekem nincs mit mondanom, tudod, hogy szeretlek. Te meg nem akarsz semmit mondani. Vagy amit mondanál azzal is csak bántanál. Valósághű álom volt, azt leszámítva, hogy hosszú hajad volt. A hajad. ...

Válaszolva ma petite feltételezésére. "Meglepő olvasni, hogy Te tudsz szerelmes lenni." Sosem volt kétség. Most gondoltam végig. Csak Főnix után már nem volt hozzá affinitásom. Azért mert én szerelmes voltam belé, s ő nem attól én még képes vagyok, eme érzések megélésére. Nem véletlenül mondta húgom(!) a következő kapcsolatomnál, hogy addig nincs baj, míg nem leszel belé szerelmes. nem is estem akkorát. Csak furcsa volt, szembesülni a dologgal, hogy abbamaradt a rajongás. Azért mert a 2 srác közé becsúsztak mások is, azok szerintem az első csalódás következményei voltak.

Továbbá azt is felvetetted, hogy fura olvasni, hogy én ezt komolyan gondoltam. Nem tudom mit gondoltam. Azt tudtam mi van, s hogy Vele akarok lenni. Hogy meddig, hogyan. Ezeken nem gondolkoztam. Nem szokásom előre tervezni. De tényleg meg sem fordult a fejemben, hogy azért lesz vége mert megismer valakit...

Pénteken a szemem elé került pár naplózott msn beszélgetés. Boldog voltam mikor visszaolvastam, mert az az ember volt előttem akit szeretek. Minden mondata... viselkedése, gondolkodása, szokása. Akkor is volt pár mosoly szünet. be is másolok egy párbeszédet, annyira aranyos. Engem takar a Bill név.

2010.02.25.