Egy teljes egész nap

Ezt a reggelt, úgy érzem érdemes megörökíteni egy jegyzet erejéig. Már csak azért is mert másfél hete ez az első igazi reggel melyet megéltem. Éjszaka megint barangoltunk, de anya csak úgy "engedett " el, hogy kiadta éjfél után nem ihatok, ugyanis reggel kelteni fog, s mehetek vérvételre. húgom annyit fűzött még hozzá, hogy de ne is drogozzak. Mily kedves, s figyelmes..:D Olyan hajnali kettőre értem haza, s bár eszembe jutott milyen jó lenne megenni megint egy 3szögű melegszendvicset (kb. 3hete, először megkívántam s azóta nem tudok lejönni róla :) ) de megálltam, s nem ettem, alkoholizáltam éjfél után. Bár húgomat még ápolgattam, ugyanis szépen begyulladt a szeme, annyira érzékeny volt a fényre, h korom sötétben kellett aludnom, amihez nem vagyok  hozzászokva, s már az utcáról feltűnt, hogy le van engedve  a redőny, tehát valami nem stimmelt. Nah de ennyit az estéről. Úgy aludtam, mint akit fejbe vágtak. (Megint volt egy jó kis álmom. Most egy izmos barna magas rangú katonával hozott össze a képzeletem, akinek volt egy őrült felesége... Aki már 3szor volt "férjnél"- utolsó kapcsolatában a férfi is nő volt- s részletezte nekem, hogy így alkotnak ők 3an -a katona az őrült, meg az ősz leszbikus nő- egy kis közösséget, s próbálnak segíteni a volt feleségének. Az álmomban szerepelt TM is és RK is, utóbbi tiltotta, hogy nekem bármi közöm legyen a katonához.. XD Bár az udvarunk volt a helyszín, mégis Németországban játszódott az egész. S bár engem nem akartak bemutatni az őrült feleségnek, mégis lebuktunk Katja előtt. Aki amúgy Bellatrix Lestrange-re hasonlított leginkább, so elég parás volt. Mikor elindult felém, felébredtem, s konstatáltam h már világos van, s anya igencsak zörög a konyhában. Hét óra volt. Hét óra 12kor bejött ébreszteni, de már nem kellett. Ő elment a dolgára, én meg magamhoz tértem előkészítettem, az orvoshoz a cuccost (papírok, vizelet, stb.) :) Persze, hogy rossz helyen álltam sorban a földszinten. Egyik ablaknál senki, a felvételis nővérke telefonált, inkább oda orientálódtam, mint a másikhoz, ahol 2 öreg bácsi állt. Kár volt alábecsülnöm képességüket. Ahogy megszólalt a felvételis, hogy szabad, abban a pillanatban előttem termett az egyik idős, olyan sebességgel, hogy követni nem tudtam. Pedig azt hittem elég közel állok az ablakhoz. Hozzátenném, hogy a bácsi a REUMATOLÓGIÁra jelentkezett be... nem tudom, ott mi folyik, de ott legalább jól végzik a munkájukat. Aztán jött az első meglepetés, nekem nem is lent kell bejelentkezni,.... A labor előtt olyan jó 10 méteres sor kígyózott... Sorba álltam leadtam a beutalóm, s kaptam egy kis fiolát, amibe át kellett volna töltenem a vizeletet. Kérdőn néztem a nőre, h minek adja azt nekem, mit csináljak vele, hisz előbb mondtam, hogy hoztam vizeletet.. Mondta, hogy értette, töltsem bele... még nagyobb szemeket meresztettem. Majd megkérdeztem, hogy pipettát nem kapok? Azt hiszem itt csaptam ki a biztosítékot... A műanyag fiola, megrepedt, a befőttes üveget nem tudtam kinyitni, szappan nem volt. Egészségügy..Pozitívum, hogy mikor kijöttem a mosdó magányából, ahol, olyan szépen ügyeskedtem, meglátta egy másik beteg a jacksonos karszalagjaimat, s félhangosan felordított, h azok a "jacksontáncos karszalagok! Holnap is jössz?!" :) A vérvételre jól rástresszeltem, bár nem is értem miért, mikor magamat szurkálom. De a vér egy olyan fiolában.. már nem szép. Benne a zavaros alvadásgátló folyadék teljesen elveszi a nemességét, mit annyiszor láthatunk egy egy vámpíros jelenet során. Ránéztem a sorakozó fiolákra, mindegyikben más színű vér, s szerintem kellőképpen elsápadtam. De némelyiknek ott úszkált a tetején az a lötty. De túl éltem. Nem is éreztem! Ami nálam nagy szó, mert az injekció s vérvétel a világból kikerget. Sőt még azt sem éreztem, mikor a fiolákat cseréli a kezemben lévő tűn.  Amúgy felettébb kedves volt a nővérke. Hatalmas piros pont mind a kettőnek! A nap következő feladata volt, hogy beszerezzem a kovászolni való ubit. Kitéptem a piacra, oldaltáska, s kis húzós kocsi... XD Mint a nénik, csak feelingesen. Épp hat turista busz állt be, s özönlöttek a német nyugdíjasok. be is álltam az egyikbe, hogy meghallgassam az instrukciókat. Mi, hogy hiányzik a nyelv? kinek? nekem? ! dehogy! :D ( "vier euro ist thausend Forint" !!! a lényeget 5x elmondta az idegenvezető :)) Na, de nem véletlen volt ott hat autóbusznyi turista. Épp Thai napok vannak, s ilyen kirakodó vásárrá változott a főfolyosója a Csarnoknak. Elsétálgattam, vettem egy óriásperecet. De ezt a pofátlanságot! Amiket a kisebbség veszteget 400-600 forintért egy egy majális, búcsú alkalmával, azon ugye a legjobb rész a só. S ezen is volt, de nem volt sós! Édes volt...S: Pedig azért vettem meg, hogy újra érezzem a perec feledhetetlen/hamisíthatatlan izét. Ki....tt kíváncsi vagyok, a romák honnan szerzik be a portékájukat, perec ügyben, hátha én is tudnék onnan rendelni. Kérdés akarok-e ONNAN... : S Nem túl biztató. Mindegy, aki tud ez ügyben valami infót.. dobjon egy üzit, megjegyzést, akármit. Éljen a régi  sós perec! 10órára értem haza, s már MINDENKI ébren volt! Hihetetlen, ez a nap tud valamit! :) Neki álltunk közösen összeszedni a lakást, apám bevásárolt, főzött, én meg vagy 1000-1500 gyerek rajzot végig néztem s kiszortíroztam. Áh... ebéd, s nagyjából ennyi volt a napom. Álmos vagyok, s aludnék. addig sem jár az agyam tudatosan. Szörnyű.
De nem így történt. Este még kimentünk bicajozni, kiültünk megint a város szívébe, több százakhoz hasonlóan. 2en voltunk, biciklikkel. Valami hiányzott. Valami már egy hete hiányzik. A társ. Hiába vagyunk ott ketten,mégis magányosnak érezzük magunkat. Ez a természet fintora.
Hazafelé útba ejtettük a második alkalommal megrendezett nagyszabású party helyszínét, s segédkeztünk mentőt hívni az egyik srácnak, aki öntudatlan állapotban feküdt, s hányt. Látszott a testén mennyire küzd az alkohol ellen. Nem tudom mit élhetett át. Nem tudom érzett e valamit, én szánalmat leginkább. Bár ítélkezni nem akarok, lehet megmérgezték. De mi, s egy pasi mégis segítettünk neki, nem úgy mint a pasival levő 2 díszpinty. Az egyik egy hot-doggal jött oda, s lenézett rá miközben evett, s folyt a szája szélén a mustár, azért, hogy önző, közömbös énjének hangot adjon, miszerint "hagyjad már itt, mit foglalkozol vele? én még ma enni s partizni akarok.." A másik "hölgy" csak rákontrázott "mi közöd van hozzá? ha volt ennyi esze, hogy ennyit igyon... " Itt közbe vágott már a pasi is " ha Te feküdnél itt? " "én nem fogok, van ennyi eszem, látod a haverjai is itt hagyták" "s ha egyedül jött? " "akkor meg midnek ütötte ki magát?" Nem tudom, a látszat egyértelműnek tűnt, de nem tudtunk volna közömbösen, elfordított arccal elmenni szerencsétlen mellett. Én szívesen hazaugrottam volna, hogy átöltözzek, s visszajöjjek, de barátnőmnek nem volt kedve ilyen fajta embertömeghez. Így hajnali fél kettőre hazaértünk.